SZETÜNKBEN.
Ugyanazon okok, melyek a XV. és XVI. szá
zadban más európai nemzeteknél a mulattató olvasmányok nagy mennyiségét, novellákat vers
ben és prózában, létrehozták, hazai irodalmunk
ban sem hiányoztak, főleg a XVI-dik század második felében. Eredményük azon aránylag gazdag novella irodalom, mely ezen századot jellemzi, s mely a külföldétől leginkább abban különbözött, hogy előszeretettel viseltetett a ver
ses alak iránt. Mint Európa többi népeinél, úgy nálunk sem fektettek a mesélők az anyag eredeti
ségére súlyt ; mint másutt, úgy nálunk is inkább csak kivételesen dolgoztak fel nemzeti, népies tárgyakat. Hazánk e században valóságos tagja volt az európai irodalmi családnak; költőink műveik tárgyait ugyanazon forrásokból merítet
ték, melyek a többi európai népeket is ellátták a mulattató olvasmány anyagával. Hogy e források közt Boccaccio az első helyek egyikét foglalta el,
1 . GISMONDA ÉS GISQUARDUS. 179
azon nem kételkedhetni. Nem tudjuk ma már, hogy hány elbeszélését dolgozták fel magyar nyelven; hiszen a mi ezen eleven, gazdag század
ból reánk maradt, mindenképen magán hordja a töredékesség bélyegét, és valóban nem nemzeti elfogultság mondatja velünk, hogy ez időből rop
pant sok veszett el, mert minden arra mutat, hogy roppant sokat produkáltak. így a Boccaccio De- rannroneyán alapuló elbeszélésekből is mindössze csak a következő négy munka maradt reánk, me
lyek megérdemlik, hogy egy kissé behatóbban foglalkozzunk velők.
Igen szép História az Tancredus Király leá
nyáról Gismondárol, es az Királynak titkos taná- tsárol Gisquardusrol, kik kozott fel bomolhatatlan szeretet lévén halálra adták magokat. Olasz nyelv
ből az Boccatiusbol deakra fordítván Philippus Beroaldus áltál. Magyar nyelvre pedig fordítván.
(}. E. T. által. 4° 14 sztlan levél, külön czímlap nélkül. —Végén :A. Dni:1624. — A versfejekben : Georgius Engedi Transilvanus in gratiam nobilis Francisci Komaromi Thirnaviensis fratris mice dilecti cecinit vviennnac miser am mortem dvorvm amantvm ob iinpatientiam amor bis — a többi versfejek nem adnak értelmet (e k e s h i v d d n p n a i g n n m t h g m n stb.).
Szabó Károly (R M K., 541. sz.) szerint
két-12*
180 V III. B. XV I. SZ. K ÖLTÉSZETÜNK BEN.
ségtelenűl kolozsvári nyomtatás.— E műből még három régibb kiadást is említenek : I. Debreczen 1577. Ebből egyetlen példány sem maradt reánk.
Kén&si Tözsér János (Bibliotheca Scriptorum Transylvano Unitariorum, 13. 1.), ki e munka ép példányát látta, azt mondja: la fine Historiolae : 1574. esztendőben. (R M K., 126. sz.). — 2. Ko
lozsvár, 1582. Latin czímmel és Kolozsvárnak koszorúba foglalt czímerével. Colophon : Nyom
tattól Colosvarat Heltai Gáspárnénál, 1.5.8.2. Esz
tendőben. Egyetlen példánya, melyet nem láthat
tam, a bécsi Theresianum könyvtárában. (R M K., 198. sz.). — 3. Monvorókerék, 1592. Manlius János nyomdájából. Említi Bod, M. Athénás 75.1.
Ma egyetlen példánya sem ismeretes. (R M K., 261. 1.).
Későbbi kiadások: Lőcse, 1683 és 1700. (R M K., 1306. és 1563. sz.).
E munka szerzője az unitárius Enyedi György, ki valószínűleg 1554-ben Enyeden született;
1571-ben a külföldre ment; Németországban, Becsben, a Svájczban és Paduában tartózkodott.
E költeményét 1574-ben, tehát húsz éves korában, a külföldről visszajövet, írta Bécsben. Csak mel
lesleg említjük, hogy Erdélybe visszaérkezvén előbb Kolozsvárott tanító, utóbb rector volt,
1592-ben püspökké és kolozsvári főpappá válasz
tatott, 1597-ben meghalt. Kitűnő, nagy befolyású, tudós férfiú volt. «Egyházi beszédjeiben siker, ható indulat, feddő, bátor, szabad lélek
nyilat-I . GUISC'ARDO ÉS GHISMUNDA. 181
kozik ; néha siratá el honát a változó elméjű Báthori Zsigmond évszakában ; veszélyt, romlást jövendőié a honra, mik el is érkezének nem sokára.
Nem vala megelégedve századja kicsapongó, fék
telen erkölcseivel, — innen prédikáczióiban a gyakor keserű kifakadások».1
Guiscardo és Ghismunda története Boccacció- nál a IV. nap első elbeszélése. A nap fejedelme Filostrato. Az ő utasítása szerint ez nap csupa oly szerelmi történeteket beszélnek el, melyek szomorú véget értek. De Enyedi nem egyenesen a Dccameronehói merített, hanem, mint költemé
nye czímfelirata mondja, Beroaldus latin fordítá
sából. Az idősebb Beroaldo Fiilöp értendő, ki 1453-ban Bolognában született, előbb Bologná
ban, utóbb Parmában, Milanóban és Párizsban tanárkodott, míg végre szülővárosában az ókori irodalom egyetemi tanára lett s mint ilyen 1505- hen meghalt. Jeles, nagy tudományit humanista és maga is tehetséges latin költő. Boccaccio el
beszélésének költői feldolgozását a következő ki
adásból ismerem : Varia Philippi Beroaldi opus- cula, Basel, 1513. E kötetben Beroaldus több be
szédje után következik a História Gisippi et Titi, szintén Boccaccióból (X, 8), de prózában, továbbá História de Galeso Cymone, ugyancsak Boccacció
ból (V, 1), szintén prózában, azután vegyes
be-1 Aranyos-Rákosi Székely Sándor, Unitária vallás történetei Erdélyben. Kolozsvárt, 1839, 88. 1.
182 V III. B. XV I. SZ. K ÖLTÉSZETÜNK BEN.
szédek, levelek és versek, végre föl. 74—-78 : Carmen de duobus amantibus. Fabula Taneredi ex Boccatio in latinum versa a Philippo Beroaldo, 158 distichonbau. Argumentum huius carminis
— mondja a szerző jegyzetében — mythicnm, id est fabulosum est, veri tarnen simile, quia res peri potuit. Sumptum autem asserit ex Boccatio, qui id Tuscana lingua, qua plurimum valait, composait.
Fach autem non nihil ad bonos mores : nam et pa
rentes monet, ut filias nubiles nuptum mature dent, et iuvenes et iuvencidas, ut cautius ament, ne simile sortiantur cxiliam. E kettős tanúlságot Beroaldus a költeményben magában is hangsúlyozza, és Enyedi nemcsak átvette tőle, hanem még. terje
delmesebben és behatóbban tárgyalja. Az első tanúlság, hogy t. i. az atyák idején adják leányu
kat férjhez, Boccaccióban is megvan, csakhogy nem oly kirívóan, mint Beroaldusnál vagy épen Enyedinél, ki e gondolat kivitelében egész prédi- káczióra vagy értekezésre csábíttatja magát. Köl
tői érték tekintetében a Decamerone elbeszélése áll első helyen ; a szerencsétlen szerelem e meg
indító történetét itt legkevésbbé rontja a tanító irány túltengése. Beroaldus e történetből római elégiát csinált, azon elbeszélések mintájára, me
lyeket Ovidius Easó'jaiban olyan nagyra becsült a renaissance kora. Az ókori tudomány sallangja, a sok mythologiai anyag, a történeti példákra való folytonos czélzás, a szereplők hosszú és mes
terkélt beszédjei és elmélkedései :mind ez egészen
1. A KÖLTEMÉNY TARTALMA. 183
a humanistikns költők gyakorlatának felel meg, de sem az egyszerű történethez nem illik, sem a mi Ízlésünket nem elégíti ki.
Mielőtt Enyedi költeményének viszonyáról forrásához és költői értékéről szólok, czélszerű lesz a művel magával, különösen tartalmával és irányával, megismerkednünk. Enyedi a következő intő bevezetéssel nyitja meg költeményét (az idé
zetek mind mai helyesírással) :
(!) Gyakor históriát, tudom hallottatok, Szép dolgot krónikákból olvastatok, De ez egyre, tudom, nem találtatok,
Szép lett dolgot mondok; kérlek, hallgassátok.
(g) Éneklésem most lészen Tancredusról, Gizmun(Iáról, király szép leányáról, Gizquardusról \ fő-cancellariusról, Végre szólok nagy szörnyű halálukról.
(3) < ) mely boldog az, ki más nyavalyáján Példát szökött venni, nem maga házán, Sőt tanulni szomszéd nyomorúságán.
Esztelenség, tanulni maga kárán.
(4) Régi példa, köz beszédben mondani, Ezt hallottuk sokaktól énekleni : Okos róka vetett tőrt elkerüli, Tanúit héja az horgot is süvölti. 1
1 Boccaceiónál G uiscardo, Beroaldusnál Guis- cardus.
i s t V III. B. XV I. SZ. K ÖLTÉSZETÜNK BEN.
(5) Gyakor példák kiket nem serkenthetnek, Máson esett káron nem taníthatnak, Azok magok nyavalyáján jajgatnak, Mint Tancredus bolondságon óliajtnak.
Ezután áttér az elbeszélésre. Tancréd, Olasz
ország gazdag ura, Salernumban lakott. Csak egy gyermeke volt, leánya Gizmunda, «Vén királynak kedve csak ebben vala.» Sokan udvarolnak a szép leánynak, ki «már emberkorban vala», de atyja
«várta, honnét jobb szerencse érkeznék». Végre a csúnya, de gazdag görög király — Boccacciónál Capua kerczege — nőül nyeri és magával viszi Ardeába.1 Gizmunda nemsokára özvegygyé lesz és a legnagyobb fájdalommal siratja elveszett férjét. Annyira búsul, hogy végre azt tanácsolják neki, menne vissza atyjához, «mert szivének így lenne könnyebbsége, Bánátiról kérlelné szokott földje». Visszatér Salernumba, hol atyja szívesen fogadja. Itt megtiltja Gizmunda az udvarnak, hogy senki előtte férjét ne említse, «mert érette szörnyű halált kóstolna». Azután folytatja, eltéröleg Be- roaldustól :
(26) Semmi vigasztalás nem fog szívében, Nagy bánattól fogyatkozott eszében, Erős bittel lön ilyen esküvésben, Éltig lenne özvegy ágy tisztelésben. 1
1 Beroaldusnál a szövegben : M ulti illám antiqua Dauni de gentc petebnnt — és csak a jegyzetben : Id est : Rutilorum. Ereit enim Daunus, puer Turn', Ardeac princeps.L. Verg. Aen. VII, 111 és Ovid. Métám. X IV ,573.
1. A KÖLTEMÉNY TARTALMA. 185 (27) Ilyen esküvését atyja javalla,
Ifjúságnak lángját ő D e m gondolá, Asszony állhatatlan voltát nem tudja, Fogadását ebben csak egy sem állja.
(28) Nincsen azért az vén királynak gondja Leányának velő házasságára,
Örök özvegységre mert magát adta, Hite vagyon annak megtartására.
(291 Gyakran esik ifjúktól ez csalárdság, Szép mennyektől főképen ily álnokság, Midőn őket éri kevés bosszúság, Ottan hite megyen az apáczaság.
(80) Ritka, higyed, szerelem igazsága 0 bitében igazán megállása;
Mert valahol megindúl ő folyása, Ott senkitől nincs bizonyos határa.
De volt Tancrediis udvarában egy ifjú, Gis- quardus, «szép termetű, jó erkölcsű, jámbor, ékes beszédű,, minden, dolgaiban oly jó víg kedvű», a király egyik legfontosabb és legbizalmasabb em
bere. Szegény nemből származott, csak később nyert méltóságot.
(59) Igen hamar Gizmunda megváltozók, Mert időtől bánat megenybítteték.
Fogadásra ingyen sem emlékezék, Az gyász alá szerelem béférkezék.
(40) Lön, hogy király urakat vendéglené, Bal kéz felől szép Gizmuu lát tilteté,
186 V I I I. B. X V I. SZ. K ÖLTÉSZETÜNKBEN.
Ellenében Gizquardust lielybezteté, Az kegyetlen Cupido ezt örtilé.
(41 ) Isznak urak királylyal nagy örömben, Ifjak főnek szerelemnek tüzében,
Hogy egymással nem szólhatnak külomben, Jel-intéssel fohászkodnak szivükben.
Sokan fáradnak azon, hogy Gizmunda kegyet megnyerjék, de hasztalanul, mert «Cupido igerte Gizquardusnak». A szép özvegy nem állliatá foga
dását, «mert szerelem tüze hitét megbontá».
(44) Régtől fogva hallották köz példában, Állhatatlan asszony fogadásában,
Hogy ki volna még az szép ifjiiságban, ■ Nem kerüli léptét Venus ágyában.
(45) Azért vétkök vagyon itt az atyáknak, Házasságra illendő magzatjoknak Nem viselik jól gondját leányoknak, Szerencsébe mert sokáig tartatnak. ^ (46) Nem javallom, gazdagságot kik néztek,
Személyekben sok válogatást tésztek;
Jegy-ruhának valakik csak örültök Igaz szeretetnek de nem engedtek.
(47) Csuda nagy szerelme gerjed asszonynak . . .
Alig várják, hogy találkozhassanak. De Giz
munda fél a sok őrizőtői, kedvese pedig az udvari irigyektől. Gizmunda végre levelet ír Gisquar- dusnak,
1. A KÖLTEMÉNY TARTALMA. 187 Egy szép öreg fuvallót ebhez szerze,
Fuvallóban levele bérekesztve.1 Ékes beszédekkel az levél teljes, Ezen ifjú éjjel nappal gerjedez.
(03) Rövid szóval az levél megtanítá, Hagyott helyre Gizquardust igazítá, Személy szerint hol Gizmundát találná, Szép virágát Venusnak szaggathatná.
(0i) Nincs oly titok, kit az szerelem nem tud, | Okosság nincs, kit felforgatni nem tud,
Oly rejtek hely, kit megkeresni nem tud, Okos bátor mert mindeneket tanúit.
(05) A királynak udvarához nem messze Elhagyatott sötét barlang rekesztve, Mely senkinél már nincs emlékezetbe, De asszonynak gyakran forog eszébe.
E tövissel kerített barlangba — «nem mon
danád méltó Venus ágyának» — hívja Gizmunda kedvesét. Maga, «került tőrnek eltávoztatására, Irigységnek szembelmnyására», «kötve vége ab
lakhoz az zsinórnak, Alá ereszkedék falán várá
nak». 0 az első a barlangban. De nem sokáig kell várakoznia.
(72) Semmi késedelem Ifjú dolgában,( iX Siet öltöznie szattyán ruhában 1 2,1
1 L ite ra dissecta celatu r arunclinc fu r tim . 2 Guiscardus nitidis exutis vestibus Itirtum
Induitur . . .
Sok tövis hogy ne sértené útjában, Mely ruhában útja legyen bátrabban.
(73) Fáradságot sokat el kell szenvedni, Nagy gyakorta félelmes helyen járni, Sok szerencsét kell annak megpróbálni, Szerelem után ki akar járni.
(74) Rest ifjakat Vénus asszony nem kedvel Nem is lakik ez félelmes szívekkel ; Vitézkedik, de csak a merészekkel, Gyakran esik ügye kormos kezekkel.
(75) A szerelem útja megfoghatatlan, A mely szívbe béakad, nyughatatlan.
Sok szép álmot megfojt, mert állhatatlan, Félelemmel rakva, fáradhatatlan.
Az ifjú megtalálja a barlangban 1 Gizmundát, ki «szerelemről maga beszéli ifjúval,» elhárítja kedvese aggodalmait s végre így szól hozzá :
Koronámmal néked adom hitemet, Bizonságúl fogjad szép jegygyűrűmet.
Az ifjú pár boldog. A költő pedig újra elmél
kedik a szerelemről :
(82) Irigy állhatatlan szerelem dolga . . .
1 Boccacciónál a barlangból titkos ajtón bejuthatni Gizmunda szobájába s itt élvezik a szerelmesek boldog
ságukat. Tancred egyszer éjjel leányához megy s így tudja meg viszonyát. E körülmények tagadhatatlanúl sokkal jobban indokolják az egész történetet.
188 V III. B. XVI. SZ. K ÖLTÉSZETÜNKBEN.
Íi,u£Ítt£NHŰíitiÍ
1. A KÖLTEMÉNY TARTALMA. 189 (83) Csalárd Venus Parisnak hitet ada,
Hogy az arany almának szép jutalma Gazdagsággal lenne görög Ilona, Végre alma Trója fogát váslalá.
Most következik : „Secunda Pars. Mindenütt aCupidon, a Venuson az szerelmet meg kell érteni, mert az pogányok ezeket tartják vala a szeretet istennek.“1 Elmélkedéssel kezdődik e rész is : Cupido oda adta Tarquiniusnak Lucretiát, Didó
nak Aeneast, Achillesnek Briseist, — de csak rövid boldogságra, melyre veszedelem következett.
(87) Lám, nincs semmi gyönyörűség állandó, Semmi öröm örökké maradandó, Bövid időn de mind elváltozandó, A szép idő után homály várandó.1 2
Egyszer a király éjfélkor észre veszi, hogy leánya a barlangba megy. Kezdetben «csendes
seggel magában eltitkolá», a mit látott, de őriző - két rendel. («Jaj, ifjaknak nincsen fülök a résen !» ) Ezeknek megparancsolja: «Ha asszonyuk lenne, hogy hallgatnának, De társához kormos kézzel nyúlnának.» A kemek kézre keritik Gizquardust.
(94) Csoda, mely hánatja királynak esék, Véletlenül hogy ily foglya vitetnék,
1 Az elbeszélés e két részre osztását sem Boccaccio, sem Beroaldus nem ismerik.
2 Nil homini firm u m est, nulla est diuturna volnptas, Candida nullius it sine nube dies.
190 V III. B. XVI. SZ. KÖLTÉSZETÜNKBEN.
Hűtlen névvel az ifjú neveztetek, Könnyhullással királytól ily szó esek : (Ooi Jaj, már látom Istennek haragját,
Vénségemben életemnek nagy kínját ; Kinél tartom vala szívemnek titkát, Hűségének elárulta virágát.
Feddi az ifjút: «Jóvoltamért most ezt fizeted, Vénségemnek gyámolát fertőzteted.» Tovább nem szólhatott, «mert nagy bánat szivét megfogta vala, Nagy sírással könnyei hullnak vala». Az ifjú védi magát; ö nem liáladatlan, semmi rósz szándék nem vezette e tettére, «csak vonta nagy szívbéli hatalmasság», mely minden király hatalmánál nagyobb. A király felindúl Gizquardus vakmerő beszéden és tömlöczbe vetteti. Azután összehívja tanácsosait,
Hogy törvénynyel ifjakat áldoztassa.
De vén tanács ezt bolondságnak mondá, Sőt iíjakat összeadni tanácsiá.
A király evvel nem gondolva hivatja leányát, kit «kémény szóval» fedd. Szemére veti, hogy megcsalta atyját, hogy nem tartotta meg fogadá
sát, «állhatatlan volt, lám, minden mondásod».
Panaszos szózatja egy kissé hosszadalmas (24 versszak), de nem nélkülözi az emelkedettséget :
(118) Te éretted már nyomorx'ilt vénségem, Minden népek között szidalmas nevem,
1 . A KÖLTEMÉNY TARTALMA. 191
Gyalázatos immár királyi liirem ; Nem kivánom azért hosszabb életem .1
<119! Ékessége királyi nemzetemnek, Gyalázatra fordula személyemnek, Szép istápja megromla vénségemnek Elmarada öröme életemnek.
il20) Minden testi jókkal engem az Isten Látogat bőséggel kegyelmében', De megvonta ezt tőlem Ítéletben, Holtom után biró nincsen székemben.
<1211 Drága ajándéka az nagy Istennek, Kinek jámbor magzati nevekednek, Nem gyalázzák vénségét szülédnek, Öregbítik jó kirét nemzeteknek.
Nem az fáj legjobban a királynak, bogy Giz- mtinda megszegte fogadását, hanem hogy «a pa
raszt Gizquardust kedvelheti.»
<121) Rajtad annyi nehézségem nem volna, Személyedet ha megbecsülted volna Es ha hozzád hasonlót néztél volna — A szeretet így nem vakított volna.1 2 Látod, lakják fő herczegek házamat : Hogyha meg nem tartóztathattad magad, Fordítottad volna ezekre orczád.
1 Te p ro je te r m ise ra est ati/u e a eru m n o sa scnectu s N u n c m e a, te p r o p te r n u n c m ih i v ita g ra v is.
2 Saltern p a tr íc iu s , saltern generosus a m a tő r l i l e f o r e t , cu i te p r o s titu is s e cu p is.
192 V III. B. X V I. SZ. KÖLTÉSZETÜNKBEN.
(130) Nagy gyalázat királyi koronámnak, Szidalmára lenne méltóságomnak, Szegényrendre birtoka országomnak, Holtom után ha esnék Gizquardusnak.
A király elhatározta, hogy a bűnös «paraszt»
meghal; de leányával nem tudja, kegyetlenül vagy kegyelmesen bánjék-e. Reá bízza, hogy mi történjék vele. Szóljon. A költő nagyon megdicséri Tancredust, hogy haragjától gyors tettre nem ragadtatja magát, és inti az atyákat, hogy köves
sék példáját. Gizmunda nagy sírás után felel aty
jának, szintén roppant hosszadalmasan (58 vers- szakban !), a történet és mythologia számos sze
relmi párjára reflectálva. Szavainak veleje -:
(148; Azt ne véljed, atyám, hogy haragoddal Most én rajtam használhatsz búsulással.
Nem ijeszted szívemet fene szóddal, Sőt szerelmem gerjeszted inkább azzal.
(149) Mert kész vagyok a halált megkóstolnom, Szörnyű Ítéleted’ rajtam próbálnom
Szép Gizquardust hogynem mint hátra hagynom, Szerelméjeért halálomat nem szánom.
(150) Oka igaz nincs ebből feddésednek, Hogy megszegtem fogadását hitemnek.
Nem tudod-e, jobb engedni Istennek, Megbecsülvén ifjúságát időmnek.
(151) Régen kellett volna rám tekintened, Igaz atya híven gondot viselned,
1. A KÖLTEMÉNY TARTALMA. 193 Ifjúságnak lángját eszedbe venned.
Ezt lrozta, higyel, most a te restséged.1 (152) Bátor szívnek mert jó karú vitézzel,
Mely nagy liarcza vagyon ellenségével ; Szép termetnek, hidd el, a szüzességgel Olyan lrareza vagyon mint ellenséggel . . . (155) Életemnek most nálam szép virága,
Időm olyan, mint szépen kinyílt rózsa ; Ifjúságnak kebelemben illatja.
Hogy lehettem ily jóknak titkolója !
^156) Kőfal között életem nem tűrhettem, Fene módra élnie sem szerettem : Házasságban tudod királylyal éltem;
Azelőtt is férfiat én ismértem.2
Továbbá előadja, hogy Gizquardus a királyi udvar összes nemeseinél többet ér, és feddi aty
ját, bogy szeretőjét «nemzetségéért» és szegény
ségéért szidalmazza. «Nem tudod-e, atyám, sze
rencse dolga, Állhatatlan mindenben adománya.»
1 A t non, u t ia c ta s, m ih i ta m f u r io s a lib id ó , Q u a m tu a se g n itie s su a s it a m o ris opus.
D ebcbas g e n ito r c a lid a e m em in isse iu ven ta e Q u an t agu e fe m in e o p erfo re f iá m m á colét.
- Ez utolsó versben a költő furcsán értette félre forrá
sát. A 155'. és 156. versszakok megfelelnek Beroaldus következő distichonának :
N o v p ó tu i s te r ilis flo r e m f r u c tu s q u e iu v e n ta e P e r d ere v e s ta lis ; non ego v ir g o f a i .
O h m e x p e r ta v ir u m et V eneris d u lc iss im a d o n a, N o n queo m e llitos non m em in isse locos. '
13
H einrich, Boccaccio.
191 V III. B. XV I. S 2 . K ÖLTÉSZETÜNKBEN.
Számos példát hoz fel a történetből, hogy gazda
gok és hatalmasok szomorú véget értek.
(175) Gazdagságéit senkinek ne süvegelj!
Szegénységért jámbort soha ne gyűlölj! . . . (176) Minden külső szépségek elmaradnak,
Mint a harmat, hirtelen száradnak.
Szép termettel gazdagságok elmúlnak — A tudósok örökké uralkodnak.
Tudós embert soha ne mondj parasztnak.
A nemesség lényegét és értékét terjedelmesen tárgyalja; — Enycili enézetei, a kor szempontjá
ból, annál érdekesebbek^, mert nem g^ítrmaznak Beroaldusból :
(179) Két eszköze vagyon a nemességnek, Melyek által részleltetnek mindenek : Fegyver egyik útja a tisztességnek, Szép tudomány második útja ennek.
(180) Igaz nemzetséget nem adhat a pénz ; Nem vehetni áron, mert igen nehéz.
Szín-nemekség az, kit papiroson vészsz ; Szerencsétől ilyetén nemesség vész.
(181) Mindnyájunknak eredete Istentől, Születésünk hozatik atyáinktól ; Jó életünk adatik csak Istentől, A nemesség jó erkölcs folyásától. 1 1 Un a e st cu n cto ru m p r im a e t g e n ia lis origo,
O m n ibu s est g e n ito r -Juppiter cstq u e deus.
S o la f a c i t v ir tu s gen erosu m .
1. A KÖLTEMÉNY TARTALMA. 195 (182) A szép hajnal-csillag mely szépen fénylik !
Többi-közöl az igen ismerszik!
Szép erkölcse Gizquardusuak így fénylik : Nemessége mindenek közt tnndöklik!1
Soha mást nem fog szeretni, s ha ő meghal, Giztnonda követni fogja a halálba. Rábeszéli aty
ját, hogy adja neki férjül és tegye meg utódjává, ismét számos történeti esetre hivatkozva, hol ala
csony származásúak trónra jutottak. A király meg van hatva, de «nem engedhet igaznak (leánya szavát), mert vak a szive; Ezt végezé, hogy ifjat megölné. »
(205) Köz beszédben néha szokták mondani : Az kit Isten meg akar ostorozni, Vak vereség kezdi házát szállani, Elméjében elvesz jó Ítéleti.
A király megtiltja leányának, hogy szobájából távozzék, az ifjút pedig megöleti. Most (Enyedi szerint) újra jókedvű Tancredus :
A király megtiltja leányának, hogy szobájából távozzék, az ifjút pedig megöleti. Most (Enyedi szerint) újra jókedvű Tancredus :