összevonásával Magyarországon (3 éves időszakok alapján, nyolc éves késleltetéssel)
3 éves időszakok átlagai közötti változás, Az egyéb bevételek bevonásával készült számítások jóval nagyobb növekedési hatást tulajdonítanak a fiskális politikának (ahogy az alábbi 4. számú és a mellékletben
található 40. számú táblázat alapján, mely a produktív kiadásokat három kategóriára bontva kezeli, megállapíthatjuk).
Ugyanakkor az igen magas értékek szerint, melyek nagyságrendileg a produktív kiadások kezelésének mindkét módjánál egyeznek, az egyéb bevételek torzító adókkal azonos súlyú figyelembevétele egyértelműen túlzónak tűnik. A két bevétel kategória változásának iránya azonos, így a két hatás közvetlenül összeadódik, ha azonos súllyal kezeljük azokat. Ez nyilvánvaló torzítás, ugyanakkor az eredeti modell szerinti nem szignifikáns hatásukat sem tartjuk fenntartások nélkül elfogadhatónak a vizsgált országok esetében (hiszen ahogy fent már elemeztük, az egyéb bevételek súlya ezekben az államokban jelentősen magasabb az eredeti mintában lévő országokénál). Megfelelő mennyiségű megfigyelés hiányában azonban saját paraméter-becslést megalapozottan nem tudunk végrehajtani. Meg kell elégednünk tehát azzal, hogy az igazság valahol a két ismertetett megoldás, mint két szélső pont között kell, hogy legyen.
A mozgóátlagolással kisimított (ciklikus ingadozásoktól megtisztított) adatsorra végzett vizsgálat eredményei szerint kiegyensúlyozott a magyar költségvetési politika hosszú távú növekedésre gyakorolt hatása. A paraméter-becslés értékei mind a hároméves (3. számú táblázat), mind az ötéves (melléklet, 38. számú táblázat) mozgóátlagoláson alapuló elemzés tükrében kiegyenlített hatást tulajdonítanak a fiskális politikának a növekedési teljesítmény alakításában. Figyelmet érdemel, hogy a pontbecslés értékei (az eredeti, csak a torzító adókkal számoló módszer szerint) a produktív kiadásokat egyben kezelő (3. számú táblázat), valamint az azokat külön csoportokra bontó módszer (melléklet, 39. számú táblázat) szerint gyakorlatilag nem különböznek egymástól. Csupán a konfidencia intervallum tágabb, mivel nagyobb számú tényező beépítése a modellbe növeli a bizonytalanságot. Egyetlen eset kivételével a növekedésre vonatkozó pontbecslések 0,75 százalékpont és 1,06 százalékpont között mozognak. A táblázatokban közölt eredmények alapján elmondhatjuk, hogy a torzító adók csökkentése a domináns elem a költségvetés növekedésre gyakorolt hatásának alakításában. Ezt minden időszakban erősítette a költségvetés egyenlegének javulása. A produktív kiadások GDP-hez való arányának jelentős visszafogása az első három időszakban ugyan gyengítette a növekedési ütemet (3. számú táblázat), de a következő három megfigyelt periódusban ezek fokozatos emelése újból hozzájárult a növekedés serkentéséhez.
Az említett egyetlen kivételt az 1995 és 1997 illetve a 2003-2005 közti periódus közötti változáson alapuló 1,32 százalékpontos növekedési hatás, mely kiemelkedik a többi a pontbecslés-érték közül. Ennek az eredménynek az oka külön hangsúlyt érdemel. A produktív kiadások GDP-hez való arányának emelkedésére vezethető vissza ez a magyar viszonylatban kiugrónak számító érték. A másik két szignifikáns tényező változása ugyanis kissé kevesebbet tett hozzá a növekedési rátához, mint az előző időszakban, az összesített hatás magasabb szintjéért egyértelműen a produktív kiadások bővülése felelős. Ugyanezt figyeltük meg Írország esetében, ahol a negatív növekedési hatásért az 1990-es egész évtizedben ugyanennek a tételnek, a produktív kiadásnak a csökkentése volt felelős.
Ebben a bizonyos (magyar adatok alapján) kiemelkedően magas növekedési hatású költségvetési ciklusban egyértelműen a produktív kiadások játsszák a főszerepet. GDP-hez való arányukban 1,56 százalékpontos emelkedés következett be, ami 0,6 százalékponttal emelte a kialakult növekedési ütemet. Ez a tendencia a következő időszakban is érezteti még a hatását, bár akkor már csak további 0,96 százalékpontnyi GDP arányos produktív kiadás bővülés jelentkezett.
Az igazsághoz természetesen az is hozzátartozik, hogy a 2003-tól kezdődő időszakban tapasztalt produktív kiadás-emelkedés annak tudható be, hogy az összehasonlítás bázisául szolgáló, 1995 és 1997 közötti periódus a Bokros Lajos pénzügyminiszter úr neve által fémjelzett megszorítási csomag bevezetésének időszaka. Ha az éves adatokból indulunk ki, a produktív kiadásokat nem emelték szokatlanul magas szintre a 2003 és 2005 közti időszakban, mindössze a korábbi megszorítások egy részét vonták vissza. Így az 1994-es 24,17%-os GDP arányos tétel először lecsökkent 19,34%-ra, 2003-ban visszaemelkedett 22%-ra, majd 2006-ra 20,07%-ot ért el az értéke. Ez a GDP arányában kifejezve az ír szinthez hasonló, azonban az összes kiadás arányában jóval alacsonyabb. Magyarországon a produktív kiadások súlya az összes kiadáson belül csak mintegy 42% körül ingadozik, míg Írországban 56% feletti az arányuk (bár a negatív növekedési hatást ismételten Írországban is a produktív kiadások csökkentésével magyaráztuk, a fent leírt okokból kifolyólag az ír teljesítmény Bleaney-Gemmel-Kneller modell alapján való értékelését fenntartásokkal kell kezelnünk).
A költségvetési egyenleg sürgős javítása érdekében a kiadásokat csökkenteni kellett 1995-ben. Az egyenleget két év alatt, 1994-ről (a tarthatatlan 11,6%-os GDP arányos szintről) 1996-ra 5,4 százalékponttal javították az intézkedések. Ezt ráadásul a bevételek 4,94 százalékpontos csökkentésével párhuzamosan valósították meg (a torzító adók GDP-hez viszonyított szintjét 3,18 százalékponttal csökkentették). A kiadásokat a két év alatt összesen 10,54 százalékponttal fogták vissza a GDP-hez viszonyítva. Ehhez azonban nem volt elegendő az improduktív kiadások 7,19 százalékpontos, igen nagymértékű visszafogása a két év alatt. Szükség volt a produktív kiadások csökkentésére is, ami a GDP arányában 4,85 százalékpontnyi megtakarítást jelentett a két év alatt.
Ugyanennek az összefüggésnek tudható be, hogy a Bleaney-Gemmel-Kneller modell351 szerint a Bokros csomag (a közvélekedéssel ellentétben) közvetlenül nem járult hozzá a hosszú távú növekedési ütem emelkedéséhez (bár az általánosan elfogadott nézetekkel szemben nem is fogta vissza a növekedést a modell szerint), csakúgy, ahogy az ír költségvetési szféra nagymértékű visszaszorítása sem (5. számú táblázat). Az egyenleg 5,4 százalékpontos javulása a modell szerint 0,567 százalékpontot ad a növekedési ütemhez (a pontbecslés alapján), a torzító adók 3,17 százalékpontos csökkentésének 1,306 százalékpontos jótékony hatást tulajdoníthatunk, míg a produktív kiadások 4,85 százalékpontos visszafogása
351 Kneller (2000) tanulmányában a most alkalmazott módszerhez hasonlóan, egy konkrét költségvetési intézkedés-csomag értékelésére alkalmazta a az általunk is használt paraméter-becsléseket, most ezzel a módszerrel fogjuk mi is számszerűsíteni egy konkrét költségvetési változás, a Bokros-csomag hatását a gazdasági növekedés hosszú távú ütemére.
miatt a növekedés 1,878 százalékponttal lassul. A három hatás eredőjeként 0,005 százalékpontos növekedési teljesítmény-romlással számolhatunk, amiben gyakorlatilag azt jelenti, hogy a Bokros csomag a modell szerint nem járult hozzá közvetlenül a hosszú távú növekedési ütem javításához. Ugyanez az eredmény adódik akkor, ha a produktív kiadásokat három fő csoportra bontva vizsgáljuk. Ebben az esetben az oktatási kiadások GDP-hez való arányának 1,601 százalékponttal való csökkentése 0,775, míg az egészségügyi kiadások 0,92 százalékponttal való visszafogása, 0,306 valamint az egyéb produktív kiadások 2,199 százalékpontos csökkentése pedig 0,72 százalékponttal, így együttesen 1,811 százalékponttal fogja vissza a növekedési ütemet (a produktív kiadások aggregált kezelése mellett ezek összességében 1,878 százalékponttal lassították a növekedést a modell szerint). A három szignifikáns tényező együttes hatása a növekedés ütemére így -0,006 százalékpont.352 Ez a gyakorlatilag semleges összhatás annak köszönhető, hogy a költségvetési egyenleg javulásából és a torzító adók arányának csökkenéséből fakadó pozitív hatást teljes mértékben ellensúlyozta a produktív kiadások visszafogásából eredő növekedést lassító hatás. A domináns elem (ismét ki kell emelnünk, Írországhoz hasonlóan) a produktív kiadások csökkentése.
5. számú táblázat