arányában (Írország és Magyarország közös koordináta-rendszerben)
Forrás: saját számítás Az ír parabola jobb oldali szára ugyan meredekebb, mint a magyar negatív meredekségű rész, mivel az ír növekedési ráta sokkal dinamikusabban változott a magyarnál, mégis egyértelműen látszik a fent vázolt összefüggés, mely szerint a növekedési ütemet nem lehet korlátlanul emelni, egy bizonyos szint elérése után a visszaesés törvényszerű. Ezt a pontot akkor érte el Írország, amikor az egy főre eső vásárlóerő-paritáson mért GDP-je meghaladta az Európai Unió átlagának 115-120%-át, 1997 és 1999 között, amikor a növekedési ütem tetőződött.
A jövedelem- és nyereségadók GDP-hez való aránya mindkét országban negatív, de nem szignifikáns kapcsolatban áll a növekedési ütemmel (30. táblázat, 4. sor). Ugyanakkor figyelmet érdemel, hogy ezen adónemeknek a GDP-hez viszonyított szintje csökkent a vizsgált időszakban (Írországban 14,29%-ról 11,25%-ra, Magyarországon 12,66%-ról 8,48%-ra – melléklet, 24. és 26. számú táblázat). Viszont az általánosan csökkenő adóterhelésen belüli arányuk mindkét ország esetében nőtt (Írországban 32%-ról 36,1%-ra, míg Magyarországon 19,4%-ról 21,9%-ra – melléklet, 25. és 27. számú táblázat), ennek a változásnak mégis szignifikáns pozitív hatása van a növekedési rátára (melléklet, 30. számú táblázat, 5. sor). Ez valószínűleg fordított oksági kapcsolatra utal a növekedés az adóstruktúra között, azaz, nem az adórendszer ezen változása okozza a magasabb növekedési ütemet, hanem a fejlett országok általában nagyobb részben támaszkodnak jövedelem- és nyereségadókra, ezért az egy főre jutó reál GDP emelkedésével párhuzamosan nő ennek az adónemnek a szerepe az állami finanszírozásban, ahogy azt 1993-as tanulmányukban Easterly és Rebelo megállapították.322
A társadalombiztosítási hozzájárulás GDP-hez viszonyított szintje és a növekedési ütem között szignifikáns negatív korrelációt találunk mindkét ország és mindkét időtartam esetében (melléklet, 30. számú táblázat, 6. sor). Ezt a kapcsolatot a regresszió is alátámasztja, a determinációs együttható értéke (melléklet, 13. számú ábra) Magyarország esetében különösen magas, (r2=97,8%). A társadalombiztosítási járulék összes bevételen belüli arányának változása szintén szignifikáns negatív hatással van a növekedésre (melléklet, 30. számú táblázat, 7. sor) mindkét ország esetében.
Írországban a GDP 5,29%-áról 3,96%-ra csökkent a társadalombiztosítási járulékok szintje a vizsgált időszakban (melléklet, 24. számú táblázat). Miközben az összes bevétel jelentősen, 41,7%-ról 34,3%-ra visszaesett, a TB járulékok összes bevételhez viszonyított aránya gyakorlatilag stabil maradt (12% körül ingadozott – melléklet, 25. számú táblázat).
Magyarországon a társadalombiztosítási járulék sokkal fontosabb bevételi forrás a költségvetés számára, mint Írországban. A TB járulékból származó bevétel a GDP 18,2%-át is elérte 1993-ban, majd folyamatos csökkenés után a GDP 11,4%-át teszi ki 2004-ben (melléklet, 26. számú táblázat). Ez az összes bevétel arányában 32,7%-áról 26,3%-ra való csökkenést jelent (melléklet, 27. számú táblázat).
A torzító adók közé tartozó másik két adónem, az egyéb bérhez kötődő járulékterhek és a vagyonadó nem tölt be jelentős szerepet egyik állam költségvetési forrásai közt sem. Írországban 1%, illetve 4,5% körül ingadozik az összes bevételen belüli arányuk (melléklet, 25. számú táblázat), míg Magyarországon 1,3 és 1,7 % körül (melléklet, 27. számú táblázat). Ezek jellemzően negatív, nem szignifikáns kapcsolatban állnak a növekedéssel Írországban, míg szignifikáns pozitív kapcsolatban Magyarországon (melléklet, 30. számú táblázat 8-11. sor).
322 Easterly - Rebelo (1993) 19. old.
A torzító adók GDP-hez viszonyított arányának magyar (3 és 5 éves mozgóátlagoláson alapuló) adatsora stacionárius, míg Írország esetében mindkét adatsor integrált. A torzító adók GDP-hez viszonyított aránya összességében (egyes elemeinek egyéni hatásával összhangban) nem szignifikáns negatív kapcsolatban áll a növekedési ütemmel Írországban, míg szignifikáns negatív kapcsolatot találunk Magyarország esetében (melléklet, 30. számú táblázat, 12. sor). Ezt az eltérő viselkedést szépen mutatja a regresszió-függvények becslése is. Írország esetében a kapcsolat négyzetes (parabolikus), magas determinációs együtthatóval (r2=0,977, melléklet, 15. számú ábra), míg Magyarország esetében egyértelmű negatív kapcsolatot találunk (melléklet 16. számú ábra).
Az eltérés magyarázata a két ország eltérő fejlettségében, illetve adóterhelésében rejlik. Magyarországon a torzító adók GDP-hez való aránya 29,8%-ról 22,2%-ra csökkent a vizsgált időszakban (melléklet, 26. számú táblázat), ennek megfelelően az összes bevételen belüli arányuk 53,2%-ról 52,7%-ra esett vissza (bár a változó minimuma az időszak folyamán 52% volt. (melléklet, 27. számú táblázat). Írországban jóval alacsonyabb a GDP-hez viszonyított adóterhelés a torzító adók tekintetében, 21,6%-ról 18,6%-ra csökkent a vizsgált időszakban (melléklet, 24. számú táblázat, a változó minimuma 17,26% volt). Az összes bevételen belüli aránya azonban 49,4%-ról 53,7%-ra emelkedett (melléklet, 25. számú táblázat). Ez az adóstruktúrabeli változás azonban egyik ország esetében sincs szignifikáns kapcsolatban a gazdasági növekedés ütemével (melléklet, 30. számú táblázat, 13. sor).
A torzító adók hatását illetően összefoglalva elmondhatjuk, hogy az összes bevétel arányához (valamint a jövedelem- és nyereségadókhoz) hasonlóan az ír alacsony adóterhelés további csökkentése már nem gyorsítja a növekedési ütemet, és ennek oka valószínűleg a feltételes konvergencia azon törvényszerűsége, hogy amikor a követő állam megközelíti a vezetők teljesítményét, a felzárkózási ütem lassulni kezd. Így a magyar adatok alapján tapasztalható negatív kapcsolat valószínűleg felfogható az ír parabola jobb oldali, negatív meredekségű részeként, az összes bevétel esetében tárgyalthoz hasonlóan (melléklet, 17.
számú ábra).
A nem torzító adók GDP arányában meghatározott mutatója323 az ír adatok szerint nincs szignifikáns kapcsolatban a növekedési rátával (melléklet, 30. számú táblázat, 14. sor), ami megfelel az elmélet alapján várt eredménynek (miszerint a nem torzító adók hatása a gazdasági növekedésre semleges). Ugyanakkor a nem torzító adók összes bevételhez viszonyított arányának változása szignifikáns pozitív kapcsolatban áll a növekedéssel az ötéves időtartamra számított korreláció szerint (melléklet, 30. számú táblázat, 15. sor). Ennek oka a nem torzító adók arányának emelkedése az összes bevételen belül (30,8%-ról 33,3%-ra – melléklet, 25. számú táblázat), ami a növekedést serkenti, mivel ez azt jelenti, hogy a torzító (növekedési szempontból káros) adók aránya visszaszorul.
323 A nem torzító adók idősorai integráltak (mindkét ország és mindkét időtáv esetében), míg a gazdasági növekedés mutatói stacionáriusak, így a két mutató között kimutatott kapcsolatokat fenntartással kell kezelnünk (melléklet, 47. számú táblázat).
A magyar adatok annyiban vezetnek más eredményre, hogy az ötéves időtartamra számított mindkét gazdasági növekedést mérő mutató szignifikáns pozitív kapcsolatra utal a nem torzító adók GDP-hez való arányával (melléklet, 30. számú táblázat, 4. sor). A nem torzító adók GDP-hez való aránya a vizsgált időszakban 12,2%-ról 14,6%-ra emelkedett (melléklet, 26. számú táblázat), miközben a teljes adóteher jelentősen, mintegy 8,5 százalékponttal visszaesett, ennek köszönhetően a nem torzító adók összes bevételen belüli aránya jelentősen, 24,7%-ról 32,1%-ra emelkedett(melléklet, 27. számú táblázat). Ez az adóstruktúra-változás Írországhoz hasonlóan Magyarország esetében is szignifikáns pozitív kapcsolatban áll a gazdasági növekedés ütemével (melléklet, 30. számú táblázat 15. sor).
Az egyéb bevételek324 kategóriája számos elemet tartalmaz. Ezek mindegyikének GDP-hez viszonyított aránya negatív kapcsolatban áll a növekedési rátával mindkét ország esetében. A kapcsolat a magyar adatok szerint egyértelműen szignifikáns, az ír adatsorra illesztett regresszió függvény a bevételek más kategóriájánál megismert negatív parabolikus összefüggésre utal (melléklet 30. számú táblázat, illetve 20. és 21. számú ábra).
3. 2. 3. A költségvetés kiadási oldalának változói és a növekedési ütem kapcsolata
Az összes kiadás GDP-hez viszonyított szintje325 az összes bevételhez hasonlóan viselkedik, azaz az ír adatok nem mutatnak szignifikáns kapcsolatot, míg a magyar adatok alapján számított korrelációs mutatók mindkét növekedést mérő mutatószám és mindkét időtartam esetében szignifikáns negatív irányú kapcsolatra utalnak (melléklet, 30. számú táblázat, 24. sor, illetve 22. és 23. számú ábra). Ezt valószínűleg a méret-hatásként (scale-effect) ismert jelenségnek tudhatjuk be, ami annyit jelent, hogy az állami szféra nagyobb terjedelme fékezi a növekedés ütemét az endogén növekedéselmélet szerint.
Mivel az állami szféra terjedelmének két lehetséges mérőszáma a költségvetési bevételek, illetve a kiadások GDP-hez viszonyított aránya, a mutatók két ország esetében tapasztalt eltérő viselkedése nem meglepő. Ennek oka az, hogy a vizsgált időszak elején Írországban a kormányzati szféra terjedelme a kiadások alapján a GDP 45,3%-át tette ki (melléklet, 24. számú táblázat), míg Magyarországon a rendszerváltást követő első években a GDP 60%-a körül ingadozott, sőt, 1994-ben a 63,4%-ot is meghaladta, és a vizsgált időszak folyamán egyetlen évben sem sikerült a GDP 47,4%-a alá szorítani, ami magasabb, mint a változó Írországban megfigyelt maximális értéke (melléklet, 26. számú táblázat).
A kormányzati szféra terjedelmének visszaszorítása a GDP arányában mérve hasonló mértékű volt mindkét állam esetében, Írországban 13,3, míg Magyarországon 14,25 százalékponttal csökkent a mutató értéke a vizsgált másfél évtizedes időszakban. A
324 Az egyéb bevételek idősorai mindkét ország és mindkét időtávra való mozgóátlagolás esetén stacionáriusak.
325 Az összes kiadás idősorai Írország esetében stacionáriusak, ezek alapján tehát jogosan vonhatunk le következtetéseket, míg a magyar 5 éves mozgóátlagoláson alapuló idősorunkat 89%-os biztonsággal stacionáriusnak fogadhatjuk el, a 3 éves mozgóátlagoláson alapuló változat azonban integrált.
költségvetési kiadások hasonló mértékű csökkentésének eltérő hatását a növekedésre valószínűleg a méret-hatás magyarázza, azaz, a folyamat kiindulópontjában tapasztalt mértékben megmutatkozó igen jelentős, a GDP 15%-át kitevő eltérés, mely a mutató két országbeli párhuzamos csökkentése ellenére természetesen fennmaradt, így Magyarország még mindig nem érte el az állami szféra terjedelmének 1990-es írországi mértékét.
A költségvetés összes kiadására is igaz az összefüggés, amit már többször felfedeztünk, mely szerint a két ország megfigyeléseit közös koordináta-rendszerben ábrázolva a magyar adatokra illeszkedő negatív meredekségű rész az ír parabolikus összefüggés folytatásaként, jobb oldali kiterjesztéseként fogható fel (5. számú ábra).
5. számú ábra