3.12.1 Sorozatkivágás: blokkszerszám, összetett szerszám
A lemezalkatrészek a legritkább esetben készíthetők el egyetlen kivágási művelettel: általában 5-10, vagy akár még több lemezalakító lépésen esnek át még az egyszerűbb, kisebb darabok is. A gyártási idő, költség és gépigény is csökkenthető, ha ezeket a lépéseket egy géppel, egy szerszámházzal vagy akár egy szerszámbetéttel végzik a hagyományos, egymás utáni műve-letvégzés helyett. Erre szolgálnak a bemutatásra kerülő sorozat-kivágószerszámok.
3.12. ábra Sorozatszerszámmal készült lemezsáv (lyukasztás, hajlítás, levágás)
3.12.2 Blokkszerszám működése
Blokkszerszámról akkor beszélünk, amikor egy szerszámmal egyszerre több műveletet vég-zünk a sávon elhelyezkedő egymás utáni munkadarabokon. Ezek a műveletek akár lehetnek különböző lemezalakítási technológiák is: vágás, hajlítás, mélyhúzás.
Egyszerű példa a blokkszerszám alkalmazására a csavaralátét gyártása, melyet a 3.13. ábra mutat be: első lépésként megtörténik a munkadarab lyukasztása, majd a sáv továbblép, ahol megtörténik az alátét külső átmérőjének kivágása is – mialatt a következő munkadarabot már ismét lyukasztjuk.
3.13. ábra Alátét gyártása vezetőlapos blokkszerszámmal
Blokkszerszámok tervezésénél fontos szempont a működtető csap helye: azért, hogy a felső szerszámfél ne ékelődjön, szoruljon be, a működtető erő hatásvonalának (tehát a befogócsap tengelyének) át kell menjen a vágóerő PF redukált középpontján, ami a vágási vonalak súly-pontjával egyezik meg. (Ez a szempont természetesen igaz bonyolultabb alakzatot kivágó, egyszeres működésű kivágószerszámok esetén is.) Több vágási vonal esetén a súlypontot megkapjuk, ha az egyes vágási vonalak súlypontjait azok hosszával súlyozva átlagoljuk. A súlypont helyét mutatja be az alátét kivágása esetén és néhány további példán a 3.14. ábra.
3.14. ábra A súlypont helyének számítása néhány példán
3.12.3 Összetett szerszám működése
Az összetett szerszám működésének lényege, hogy egy szerszámmal egy munkadarabon egy-szerre több – akár különböző jellegű – lemezalakító műveletet hajtunk végre. Összetett kivágószerszámokban így több vágólap és bélyeg is lehet, a tervezés során fontos szem előtt tartani ezek együtt működését.
Egy egyszerűbb, alátét kivágására szolgáló összetett szerszámot mutat be a 3.15. ábra.
3.15. ábra Összetett szerszám alaphelyzetben és működés közben.
3.12.4 Utánvágás
A hagyományos kivágással készült darab méretpontossága és a vágott felület minősége az 3.6-3.7. pontokban ismertetettek szerint kompromisszumos, ha mérettűrésre vagy felületi ér-dességre előírás van, a vágott felület utólagos megmunkálása szükséges.
A kivágáshoz hasonló, finomfelületi megmunkálás az ún. utánvágás vagy borotválás. Ennek lényege, hogy a kivágott darab szakadt felületét vékony rétegben, forgácsolással leválasztjuk – csökkentve így a vágott felület ferdeségét, javítva a felületi minőséget és méretpontosságot.
Az utánvágás működési elvét a 3.16. ábra mutatja be.
3.16. ábra Utánvágás folyamata, és a kapott munkadarab
Utánvágással a vágott felület IT7-IT8-as mérettűrése is elérhető, azonban itt is keletkezik egy vékonyabb, szakadt sáv, ami rontja a munkadarab esztétikai értékét.
3.12.5 Finomkivágás
Láttuk, hogy a kivágással készült darabok mérettűrését, és a vágott felület minőségét az átsza-kadáskor keletkezett, kristályos törött felület határozza meg. Ha a felhasználás szempontjából fontos a vágott felület minősége, utánvágást kell alkalmazzunk, amely azonban még mindig nem ad az alapsíkra merőleges, teljes egészében nyírt felületet. Mivel az utólagos megmunká-lás gép-, szerszám- és időigényes, kifejlesztették a finomkivágás technológiáját, mellyel akár finommechanikai eszközökben (fényképezőgépek, laptopok stb.) is utómegmunkálás nélkül felhasználható, IT6-IT8 méretpontosságú lemezalkatrészek gyárthatók.
(b) (j)
3.17. ábra Hagyományos kivágással (b) és finomkivágással (j) kapott vágott felület
A finomkivágási technológia mechanikai alapját a három tengelyű feszültségi állapot, illetve az ekkor elérhető jóval nagyobb képlékeny alakváltozási tartalék adja: míg hagyományos ki-vágásnál a lemez bizonyos alakváltozás után elkezd szakadni, finomkiki-vágásnál a teljes folya-mat alatt nyírjuk az anyagot, repedések nem keletkeznek. Ennek következtében a vágott felü-let is teljes egészében nyírt lesz.
3.18. ábra Finomkivágó szerszám és a vágás folyamata
3.12.6 Finomkivágás technológiája
A hagyományos kivágáshoz képest három fő különbség van a kivágószerszámban:
Egy ún. ékgyűrűt nyomnak a vágandó lemezbe, amely biztosítja a lemez stabil rögzí-tését, illetve a háromtengelyű feszültségi állapotot a nyírás környezetében. Az ékgyűrű magassága jellemzően 0,2-0,3 mm, távolsága a vágási síktól 0,6-0,7 mm. Mivel az ék-gyűrű belenyomódik a lemezbe, a finomkivágásnak valamivel nagyobb az anyagszük-séglete, mint a hagyományos kivágásnak. Az ékgyűrű benyomásához szükséges Fgy erő a vágóerőnek 60-90%-a – az ékgyűrű méretétől és a vágott geometriától függően.
Nagyobb lemezvastagságok esetében a vágólapba is építenek ékgyűrűt a felsővel szemben.
A kivágó bélyeggel szemben egy ellenbélyeg helyezkedik el, mely rugós vagy hidrau-likus támasztással tart ellen a kivágó bélyegnek. Az Feb ellenbélyeg erő a szükséges vágóerő 30-50%-a.
A pontos megmunkáláshoz tartozik, hogy az u vágórés – azaz a bélyeg és a vágólap egy oldalon mért méretkülönbsége – a hagyományos kivágáshoz képest egy nagyság-renddel kisebb: s/100-s/300 között mozog; vagyis 1 mm vastag lemez esetén 3-10 μm.
részt a bélyeget megmunkálás közben nem is járatják bele a vágólapba: annak felső fe-lületétől 0,01-0,02 mm-re megáll, majd a sávval együtt visszaemelik, mialatt az ellen-bélyeg marad az alsó helyzetben. Végül pedig a kivágott darabot az ellenellen-bélyeg ki-nyomja a vágólapból.
Mivel megmunkálás közben tiszta nyírás történik, a vágóerő a már megismert (3.3) összefüg-géssel számítható. A bélyegnek azonban ezen felül működtetnie kell az ékgyűrűt, valamint le kell győzze az ellenbélyeg erőt. Így az Fb bélyegerő a szükséges vágóerőnek 2-2,5-szöröse.
3.19. ábra Finomkivágással készült darab a lemezsávban
Finomkivágás esetén az ékgyűrű miatt mind a sáv széle felé, mind az egymás utáni darabok felé nagyobb oldaltávolságot kell hagyni, így valamivel több hulladékkal kell számolni. (A 3.19. ábrán az ékgyűrű nyomok összeérnek – ez anyagtakarékosságra vezethető vissza, tech-nológiailag helyesen az ékgyűrűnyomok között 1,5 lemezvastagságnyi helyet kell hagyni.) Finomkivágási technológia alkalmazásakor figyelembe kell venni, hogy a kívánt vágási minő-ség eléréséhez megfelelően pontos szerszámházra és működtető sajtóra van szükminő-ség.