A jelen alfejezet arra keres választ, hogy milyen összefüggések állnak fenn a skandináv vagy északi (jólléti) modell, valamint a régió és az európai regionális politika egyik alkotóelemének tekinthet• különböz• fejlesztési politikák között. A skandináv/északi modell részteles bemutatásának, ismételten terjedelmi korlátok miatt, nem tud eleget tenni a jelen disszertáció. Visszautalva az el•bb leírt jelz•kre, feltehet•en az északi és a skandináv jelz• összekeverése indokolja azt, hogy a nemzetközi szakirodalom párhuzamosan használja az „északi” és a „skandináv” modell megjelöléseket. E modell fogalmi használatához kapcsolódó felfogás közel hetven évre vezethet• vissza, amikor is Marquis Chields amerikai újságíró „Svédország: A Középs• Út” cím• munkáját 1936-ban megjelentette. Ebben a szerz• azt kívánta bizonyítani, hogy a svéd jóléti rendszer kiépítésén, ezen belül is a teljes foglalkoztatottság elérésén munkálkodó szociáldemokrata kormányzati politika megfelel• alternatívát kínál a hitleri
Németország, valamint a sztálini Szovjetunió által megtestesített – a munkanélküliség csökkentését és az iparfejlesztést célzó – gazdaságpolitikájával szemben.
Svédország példával Chields, valójában a New Deal által képviselt állami intervencionalizmust szándékozta igazolni abból a szempontból, hogy a gazdasági irányvonal kialakítása nem veszélyezteti az egyén szabadságát. (Østergård [1998] 13.
o.) Széles körben elfogadott nézet, hogy az észak-európai szociáldemokrácia és a jóléti állam egymás szinonimái, kiváltképpen Svédország esetében a nemzeti identitás jelképes er•vel bíró kifejez•je, miként azt Trägårdhis megállapította. (Trägårdh [2002]
142-143. o.) A modell fogalmának használatakor szintén az identitást szemléltet•
összefüggéseket emelte ki Stråth, az északi modellr•l írt tanulmányában. (Stråth [1993]
55. o.) Valóban, az északi szociáldemokrata kormányok által felépített jóléti államok, földrajzi értelemben, Észak térségét fedik le. (Østergård [1998] 13. o.)
A jóléti modell – Észak-Európára történ• – id•- és térbeli alkalmazását tekintve jobbára egységes álláspontot képvisel a skandináv szakirodalom. Az el•bb említett munkájában Stråth kifejtette, hogy nem indokolt egy, az északi országok egészére alkalmazott modell fogalmáról beszélni, mert az érintett államok között, a történelmi, politikai, társadalmi és gazdasági fejl•dés markáns különbségek kialakulásához vezetett. Ezzel összefüggésben Stråth a két világháború közötti Finnország és Norvégia esetében kiemelte a szervezett munkásmozgalom eltér• tulajdonságait, a parasztságnak – a modernizációban betöltött – szerepét, továbbá a politikai kultúra kiépítésében szerzett, a nemzeti szuverenitáshoz f•z•d•, különböz• nemzeti tapasztalatokat (svéd semlegesség, az önálló norvég és finn állam megszületése stb.). (Stråth [1993] 60. o.)
Az elmondottakkal összhangban Christoffer és Hastrup megjegyezte, hogy az északiak sohasem tekintettek magukra úgy, mint egy konzisztens és megkülönböztet•
tulajdonsággal bíró társadalmi modell képvisel•ire. (Christoffersen – Hastrup
[1983] 3-23. o.) Stråth és Østergård is kiemelte, hogy a skandináv szakirodalomban és akadémiai értelemez• szótárakban az 1960-es éveket megel•z•en nem szerepelt utalás az északi vagy skandiáv modell fogalmával kapcsolatban. Ezzel szemben megfigyelhet•
a „svéd modell” megjelölés, melyet el•ször 1967-ben regisztráltak.
(Stråth [1993] 56. o.)
A svéd modell fogalmát az oslói egyetemen 1976-ban, olyan összefüggésben határozták meg, mely szerint az 1971-1972 közötti id•szakban markánsan négyféle – svéd, kínai, nem-európai és szocialista – fejl•dési modell párhuzamos meglétével kell számolni. A svéd modell megjelölést az 1960-as évek végét•l terjesztették ki a többi északi országra.
Stråth mindezt a következ•kkel magyarázta: (Stråth [1993] 55. 58. o.)
§ A szociáldemokrata jóléti államról és ezzel együtt egy specifikus északi/skandináv társadalmi rendszerr•l alkotott kép széles kör• elfogadásához hozzájárultak azok a prominens európai politikusok, mint pl. Brandt, Wernerés Kreisky, akik közül többen Skandináviában találtak menedéket a második világháború idején.
§ A nemzetközi szakmai közvéleményben és a nemzetközi szervezetek fórumain használt északi/skandináv modell fogalmát összekapcsolták az északi együttm•ködés intézményesítésével, a kooperáció által megvalósított vívmányokkal.
Az északi/skandináv modell nemzetközi értelmezése vonatkozásában, számos egyéb munka mellett, meg kell említeni egy 1992-ben kiadott finnországi összefoglaló tanulmányt is, melyben a skandináv modellt két, a többi európai országtól megkülönböztet•, tulajdonságait emelték ki: 1. gazdasági fejl•dés útja. 2.
korporativizmus; a liberális, egyeztetésre épül• tárgyalási stratégia. (Frihetens….
[1992] 190. o.)
Az értekezés nagy hangsúlyt fektetett a jóléti modell és a szociáldemokrácia között fennálló, korábban említett, összefüggéseire. A jólléti modell gazdasági és társadalmi pilléreit alkotó aktív munkaer•-piaci politika, kollektív t•keképzés, az állami és a magánszféra közötti együttm•ködés mintája, a beleszólási jog, a szolgáltatások egyenl•
mértékben történ• hozzáférésének garantálása az állampolgárok számára, az esélyegyenl•ség általános érvény• biztosítása, az államilag irányított gazdaságpolitika stb. többek között azokat a területfejlesztéssel kapcsolatos irányvonalat is kijelölte, melyek kapcsolatba hozhatók az Észak-Európára alkalmazott régió, regionalizmus és regionális politika fogalmának jellemz•ivel. Baldersheim, Sandberg, Ståhlberg és Øgård korábban hivatkozott, 2001-ben megjelent, közös tanulmányában az északi országok területén elhelyezked• régiók egyik legfontosabb feladatának a nemzeti törvényhozás
által szabályozott jólléti szolgáltatások (egészségügyi szolgáltatások, középfokú oktatás, közlekedés stb.) biztosítását jelölte meg. (Ståhlberg [2001] 77. o.)
A szerz•k ugyanakkor elismerték, hogy a szolgáltatások nyújtásával kapcsolatos feladatkörök és intézményi struktúrák az északi országokban eltérnek egymástól, ám mind az öt államra alkalmazható az az általános minta, mely szerint a központi kormányzati szinten hozott, a felsorolt területeket érint•, döntéseket – a területfejlesztésben nagy hagyományokkal rendelkez• – regionális és helyi szervek hajtják végre. (Ståhlberg [2001] 77. o.)
A jólléti állam által nyújtott szolgáltatások és az európai integráció folyamatában, közösségi szinten értelmezett regionális politika között fennálló viszonyra világít rá a korábban említett NORDREGIO jelentése, melyben a „Nemzeti és EU regionális politika az északi országokban” cím• fejezetben az északi országok regionális politikáinak egyik alkotóelemeként definiálták a jólléti politikát. A jelentésben aláhúzták, hogy a helyi szinten el•állított szolgáltatásokból származó bevétel egy meghatározott részének, ezzel arányosan a jövedelem-újraelosztás transzfere a gazdagabb állampolgároktól a szegényebbek, következésképpen a gazdagabb önkormányzatoktól a szegényebbek irányába történik. (Hallgeir [2002] 35. o.)
A jóléti modell és a regionális politika kapcsolatát illet•en, végezetül érdemes kiemelni Boje és Hort szerkesztésében, 1993-ban megjelent, kiadványt, melynek negyedik fejezetében a skandináv modellnek a térbeliséggel és a regionális politikával fennálló viszonyát elemzi, kiemelve, hogy ez utóbbiak fontos szerepet játszanak az esélyegyenl•ség megvalósítását prioritásként kezel• szociáldemokrata kormányzati politikákban. (Boje – Hort [1993] Part IV.)
I. 5. AZ ÉSZAKI RÉGIÓ, SZUBRÉGIÓ ÉS AZ ÉSZAKI EGYÜTTM•KÖDÉS A