Sinkó Ervin 1953-ban, Tito Jugo-szláviájában írta emlékiratát, az Egy regény regényét, naplófeljegyzései és egyéb dokumentumok alapján, amelyeket a Szovjetunióban, a „nagy terror” kezdeti időszakában, 1935 és 1937 között vetett papírra és gyűjtött össze. A tanulmány ezeknek a forrá-soknak és az elkészült műnek az ösz-szehasonlításával arra keres választ: mennyire megbízhatóan tükrözi az emlékirat azokat a tapasztalatokat és reflexiókat, amiket Sinkó a helyszínen rögzített. A vizsgálat eredménye-képpen megállapítható, hogy néhány lényegtelen kivételtől eltekintve a Regény regénye hűen adja vissza Sinkó illúzióit, érzelmi és intellektuális reakcióit. Sinkó nem próbálta eltit-kolni emlékiratában, hogy olykor félreértette mindazt, ami a Szovjetunióban történt. Akárcsak a naplójegyzetekben, az emlékiratban is a depresszió érzése dominál, tanúsítva, hogy Sinkó megérezte: az embertelen rendszer ellentétes a szocia-lista elképzeléseivel. Az önéletrajzírással és a vallomásos mű-fajokkal kapcsolatos meggyőződése predesztinálta a naplót vezető és regényíró Sinkót erre az őszinte megnyilatkozásra.
Ugyanakkor az emlékirat publikálása 1955-ben Sinkó részéről kísérlet lehetett Tito hallgatólagos figyelmeztetésére, hogy a szocializmus sztálinista modellt követő építése olyan veszé-lyeket rejt, amelyek a kommunizmus alapvetően humanista céljait fenyegetik.
*
George Deak és Sinkó Ervin
George Deak és Sinkó Ervin | 115 Sinkó Ervin (1898–1967), az Egy regény regénye: Moszkvai napló-jegyzetek, 1935–1937 szerzője, kitartó naplóíró volt egész életé-ben. Legkorábbi ismert naplójegyzeteit 17 évesen a következő sorokkal kezdte: „Naplót írni annyi, mint ítélőszéket tartani önmagunk felett. A naplóírás viviszekció önmagunkon. És ne-kem erre a viviszekcióra szükségem van. Általánosan gondo-lom, hogy senki igazán nagyot és őszintét nem alkothat, amíg önmaga lelki-alkatát nem ösmeri.”346 Ehhez a meggyőződésé-hez Sinkó regényes életének legtöbb
szakaszában hű maradt. A naplóírás számára elsősorban az önvizsgálat eszköze volt. Az átélt események rögzítése alkalmat szolgáltatott re-akcióinak elemzésére és egyben érzelmi megkönnyebbülést is jelen-tett. Ezért folytatta, kis megszakítá-sokkal, naplófeljegyzéseit abban a vészterhes időszakban is, amelyet
a Szovjetunióban töltött, ahová abban a reményben érkezett, hogy kiadót talál a nem sokkal korábban elkészült műve, az Optimisták: Történelmi regény 1918–1919-ből 347 számára. Mikor egy ismerőse meghallotta, hogy Sinkó naplót vezet, felkiáltott:
„Te jó isten! A Szovjetunió kétszázmillió lakosa között nincs még egy olyan idióta, aki naplót írna! [. . .] Csak arra kérem, hogy se életemben, se halálomban az én nevemet moszkvai tartózkodásával kapcsolatban semmi összefüggésben meg ne említse.”348 És valóban, csekély az ebben az időszakban veze-tett, a Szovjetunióban huzamosabb időt töltött külföldiektől származó és ránk maradt naplók száma.
346 Sinkó Ervin: Szabadkai Napló, 1916. In: Sinkó 1990. 25. Az Egy regény
regényéhez felhasznált naplófeljegyzések és számos idevonatkozó doku-mentum ebben a kötetben jelent meg Bosnyák István bőséges jegyzetei-vel. Bosnyák az 1960-as években Sinkó tanítványa volt, kimerítő filológiai munkát végzett és több megvilágosító tanulmányt írt egy Sinkó-életrajz előkészületeként, de korai halála megakadályozta a hézagpótló munka elkészítésében. Legfontosabb művei (Sinkó naplóihoz és irodalmi alkotá-saihoz készített bevezető tanulmányokon és jegyzeteken kívül) Bosnyák 1975, 1977.
347 Sinkó 2010.
348 Sinkó 2011. 14.
116 | Napló és történelem
Az Egy regény regénye (a továbbiakban: Regény) Sinkó 1935 és 1939 között kelt moszkvai és párizsi naplófeljegyzéseinek iro-dalmi igényű átdolgozása, 1953 után íródott Zágrábban.349 Sin-kónak külföldi íróként abban a kivételes lehetőségben volt része, hogy a Szovjetuniót története fontos fordulópontján figyelhette meg. 1935 májusában érkezett ugyanis Moszkvába, annak a rö-vid, a kollektivizálás okozta éhínséget és az első ötéves tervet követő, látszólag nyugodt korszaknak a végén, amelyről Sztálin kijelentette: „vidámabb lett az élet”.350 Csak néhány hónappal korábban, 1934 decemberében történt a Kirov-merénylet, ame-lyet több száz letartóztatás és kivégzés követett.
Sinkó Moszkvába érkezése után egyre erősödött a sztálini
„nagy terror”, növekedett a régi bolsevik vezetők megsem-misítését eredményező koncepciós perek, a tömeges letar-tóztatások és a büntetőtáborokba száműzött egyének száma.
Ugyancsak Sinkó tartózkodásának idején szilárdult meg a szocialista realizmus dogmája, aminek következtében olyan neves művészek, mint Sosztakovics és Eizenstein megalku-vásra, míg mások, mint Iszaak Babel, hallgatásra kényszerül-tek. Ugyanakkor megszűntettek számos haladó rendelkezést, így a nők reproduktív és válással kapcsolatos jogait, vagy a jövedelemegyenlőséget biztosító törvényeket, míg a halálbün-tetést kiterjesztették a kiskorúakra is. A Sztálin-kultusz tető-fokán a párt a fasiszta hatalmak küszöbön álló támadásának veszélyére hivatkozva igazolta politikáját. A legtöbb társadal-mi érintkezést a bizalmatlanság légköre járta át. Sinkó a Re-gényben több más fejleménnyel együtt mindennek hangot is adott, kiegészítve saját reflexióival.
Ha a Regényt a Szovjetunió történelmének forrásaként kí-vánjuk használni, felmerül a hitelesség kérdése. Vajon meny-nyire megbízható a napló nyersanyagát regénnyé átalakító késői beszámoló? Kérdés az is, mi célból publikálta Sinkó a művet az ötvenes évek titói Jugoszláviájában. E
tanulmány-349 Sinkó magyarul írta a könyvet, amely először részletekben jelent meg
horvát (1953-ban Zágrábban) és magyar nyelven (1953/54-ben Újvidéken).
Könyv alakban először horvátul jelent meg (Roman jednog romana. Bilješke iz mokovskog dnevnika od 1935. do 1937 godine. Zora, Zágráb, 1955), ezt az első magyar nyelvű kiadása pár évvel követte (Egy regény regénye I–II. Fórum, Újvidék, 1961).
350 Fitzpatrick 2000. 90.
George Deak és Sinkó Ervin | 117 ban amellett érvelek, hogy a Regény jobbára megbízható emlé-kirat és ezt Sinkó naplófeljegyzéseinek és a Regény szövegének összehasonlító vizsgálatával bizonyítom. Ha valóban meg akarjuk érteni Sinkó szovjetunióbeli reakcióit, életének főbb eseményeit is ismernünk kell.