PERSONAE:
Voluptas, Gyönyörüség.
Ebrietas, Részegség.
1155 Pauper sceleratus, Hires-lator szegény.
Ad Notam Odes Militaris: A' Vitézek karja; 's a' t.
VOLUPTAS: Ahol iszik egy szolgája, Epicurus unokája:
Jól esmér; mennyünk hozzája;
1150 De lám szintén atyánkfia.
Egésséggel jó barátunk!
Haj bezzeg régen nem láttunk!
No mint vagy vitéz rokonunk?
PAUPER SCELERATUS: Jól! jertek-bé, nosza igyunk t
1165 Vagy ugyan tsak itt üljünk sort:
Inas futamj, gyorson hozz bort;
Hegedüs ládd-é e' toport?
Vonjad ! mi nem tészünk ma tort.
Igyunk vitézek, 's itt háljunk,
1110 Pintés kannát ne utáljunk:
Doz, doz, doz, rendre okádjunk ! 'S hólnap ismét ide hajtsunk.
Módot abban mi találjunk, Ha pénz el-fogy, utat áljunk,
1115 A' tserére ki-sétáljunk,
Kalmárokat meg-kináljunk:
Akkor nagy tüszüket várjunk, Elöl 's utól mindent bántsunk, Senkitöl semmit-se tartsunk,
11so Katonáson lejtöt járjunk:
Kortsma kivül meg-ne álljunk, Kevés szót tsak meg-se halljunk;
Ha lehet, mindent meg-tsaljunk;
Kérlek, egymásra ne valljunk !
11s5 EBRIETAS: . No rokon, jó az ital-is!
De közel jár a' Halál-is;
Vagy nem gondolsz te azzal-is, Még ha szintén ránk talál-is?
PAUPER SCELERATUS: Könnyü nékem tennem arról,.
1190 Ha én hozzám közel farol,
El-kél, higyje, a' tréfáról!
Nagyobb gondom a' kupáról.
Mitsodát? én-is én vagyok, Karjaim ereji nagyok!
Meg-higyje, ha fegyvert kapok, Ezentül rajta jót tsapok !
Tudják hajdan én ki vóltam, Sok tsatán 's harczon forgottam, Turnál és Pestnél forgódtam, Magamat tsak jól forgattam.
Halálig magam nem hagytam, Magam soha meg-nem adtam:
Sok tar-fejeket hullattam;
De még jobbra nem akadtam.
VOLUPTAS: Jaj hadd-el, szintén ihol jö !
PAUPER SCELERATUS: Nézd meg jobban, talám nem ö ! VOLUPTAS: Ö magában igen forr 's fö.
EBRIETAS: Mellyen nékem bánatom nö.
No most hozzá, hallád vitéz?
Szemeclböl-is ugyan ki-néz, Hogy kardod élin nint~en méz, Töle köröm szakad és kéz.
PAUPER SCELERATUS: De kérlek rokon hagyj békét?
Nem ládd-é most hogy más a' hét?
El-vesztettem lornm fékét, Bokornak-is látom szükét.
ACTUS III. SCENAE III.
PERSONAE
Mors, Halál. Pauper sceleratus, Hires-lator szegény.
Ad Notam Lyric: Odes: Árva fejem, 's a' t.
"MORS: Állj! nem mehetsz-el elölem, Szembe kell szállanod velem;
Hallá, mit. beszéllél, fülem, Meg-nem maradsz sohol tölem.
PAUPER SCELERATUS: Megadtam Uram magamat!
Kérlek ne bántsd a' nyakamat!
Szalmán hizott jó lovamat Néked adom szép kardomat.
Bor hordásban módot lelek, Hidd-el hogy megvendégellek;
Botsáss-el, mert igen félek, Megköszönöm még ha élek.
1195-1200
1205
1210
121!>
1220
1225
1230
73
Tiéd légyen bár mindenem, Birihaltám 's köpenyegem:
1235 Igyál ne, fogjad edényem!
Botsáss-d ez egyszer engem.
MORS: Affélére én nem vágyok.
Igen józan Pmber vagyok;
Tovább élned már nem hagyok,
1240 Mert hiineid sokak 's nagyok.
PAUPER SCELERATUS: Magam' jámbornak tartottam, Koldúsról semmit-sem vontam;
Noha néha szegény vóltam, Nem látta senki hogy loptam.
1245 Ha pénzem vólt, azt örültem,
Nagy örömest borra küldtem;
Uton-járón könyörültem, Érttek sok bokrot kerültem:
Kinél nem vólt, igen bántam;
1250 A' kinél vólt, azt megszántam:
MORS:
1255
1260
Szegényt üresen botsáttam, Mert nehezen vitte, láttam .
.Azt tartom M:endaciumhoz Közel jártál a' latorhoz:
Mert szód ö utánna nyomoz, Nyelved tsalfaságban lomoz.
Tudom hogyhogy latorkodtál.
Miképen nyuztál, fosztottál, Kóborlottál, tolvajlottál,
Loptál, vontál, 's úgy tobzódtál.
Mi noha hozzád nem szóltam, Mindenütt inadban vóltam,
Sok latorságid' számláltam;
De tsak térésedet vártam.
1255 PAUPER SCELERATUS: Mit tagadok, az, én vétkem;
A' mint élhettem, úgy éltem:
Akkor töled én nem féltem;
Hogy illy gonosz légy, nem véltem.
De vajha tovébb élhetnék!
1210 Elhigyjed, hogy megjobbúlnék,
Felfogadnám hogy. nem dúlnék;
Hanem inkább tsak koldúlnék.
MORS:
1275
Lám éltél, de sok tsint töttél, Egynéhány jámbort vesztettél, Mindennap jól köppentettél, 'S engemet elfelejtettél.
Tudtad, hogy kezembe kerülsz, Akkor szavát fogadnátok;
Azelött nem szolgáltátok:
Tréfás társtok, azt tudjátok.
PAUPER SCELERfo.TUS: Azon értelemben vagyok, Altal láttam, oda vagyok,
Én gonosságim mert nagyok, Latroknak vóltam hadnagyjok.
Mennyországtól távol estem, Magamat jaj mint vesztettem!
Pokolban már lakolj testem;
'S te mit mondasz szegény lelkem~
Térnél már most ha térhetnél, Mennyországra repülhetnél,
A' nagy Istenhez mehetnél, 'S paraditsomban lehetnél.
De az én gyilkosságomért, Lopásom, 's tolvajlásimért, Rút fertelmeskedésimért, Szenvedj már te-is ezekért.
Tudom hogy megkeseredtél, Hogy Istenedhez nem tértél;
Földön-is kevés jót vettél, Számtalan sokat szenvedtél.
1280
Ugyan-is, sok nyavalyákban Éltem e' hitván világban;
De semmi az, tsak pokolban Ne kinzattatnám nagy lángban.
1325 MORS: No készülj hozzá, ne múlass !
Azon egy könyvet se húllass:
Jobb ha Isten felöl szólasz:
Mert ezentöl földre húllasz.
PAUPER SCELERATUS: Nem könyörgök már ennyiszer,
1330 Hadd igyam tsak még vagy kétszer,
Nem ihatom soha többszer:
1335
1340
1345
1350
1355
1360
Várj! hadd igyam még-is egyszer!
Vajha Maximinus vólnék, Mimus Promachus lehetnék, Vagy Gödény torokkal birnék ! Benned jó bor hozzám vennék.
Állj félre máj a' tüdötül, Mert majd megöntlek ezentül ! Azután meghalok szentül, Nem óhatom magam' ettül.
Társa vóltam Voluptasnak, Rokona Ehrietasnak,
Éltem Bacchusnak 's Venusnak, Magam ajánlom azoknak.
Héj hajdan én-is én vóltam, Emberhez tsak kedven szóltam, Magamat Nagyságoltattam,
Noha most erre jutottam.
Emlékezem, mikor ittam, Nagy-sokakat bajra hittan;;
Néha mint oroszlán vittam;
'S néha magamat sem bütam.
Melly sokszor vigan tomboltam, Urak körül hazudoztam:
Néha világhoz sem tudtam:
Sok róka nyúzást el-untam:
Sok ü\·eg-pohárt rontottam, Tálra 's paputsra szorúltam, Sokszor zöld ürömröl ittam, Végre mindent belé hánytam:
Erre vitt a' jó barátság, Szivböl származott nyájasság, Jóakarat, atyafiság,
ffjúságombéli vigság:
~ORS:
Böltseségben vóltam éles, Mint amaz Aristóteles:
Gazdagsággal hires neves, Mint második Lysistrates:
Bö-kezüvé akkor lettem, Mindennek mindent igértem;
Magam' más nap eszre vettem, 'S onnét nagy-távol kerültem.
Mindezek tölem elmúltak, Kikért sok könyveim húlltak, Mert jó lovaim negfúltak, 'S lábaim gyalog szorúltak.
De ám járjanak mind azok;
Jobb ha torkomra vigyázok:
Mert én hozzám az Angyalok Ihol jönek, 's övék vagyok.
No most a' mit el-vehetek!
Mert semmit el-nem vihetek;
Már jámborrá sem lehetek.
De én arról nem tehetek.
Lator, majd nem úgy beszéllesz, A' lesz néked még veszélyes;
Istennek ugyan sem kellesz:
Eregy ! mert ördög ihol les.
SCENA QU.ARTA, habet ACTUS Tres.
PERSONA.E:
Tollerantia, Patientia, Crudelitas, Mors.
_.\.CTUS I. SCENAE IV PERSONAE:
Tollerantia, Ti.irhetés. Patientia, Szenvedés.
_.\.d Notam Lyr: Odes: Gondolkodván egyszer egy lfju:
TOLLERANTIA: Ur Isten, melly tsuda idöre jutánk!
Mi idönkben Halált soha nem látánk, Sem illy szörnyi.i dolgokat mi nem hallánk:
Nagy szép tsendességben mindnyájan valánk.
PAT lENTIA: Akkor vala bezzeg az arany idö ! Szölö, szántó-föld nem vala illy meddö:
Kinek-kinek vala elégedendö;
Nem vólt mi értünkre illy szük esztendö.
1365
1370
1375
1380
1385
1390
1395
1400
77
1405 lm melly igen a' föfö emberek-Is Megvonták magokat, el-költ kedvek is;
Szokásoktól a' durum-parasztok-is El-tilóttak, nem olly vásottak ök-is.
TOLLERANTIA: Nem tulajdoníthatjuk ezt semminek,
1410 Hanem az emberek rosz erköltsének:
Mert lám a' mig istenesen élének, Semminémü szükséget nem érének.
Hallod hiszem miként panaszolkodnak,
Mind gazdag 's mind szegény hogyhogy sohajtnak;.
1415 Noha mind éjjel 's nappal olálkodnak,
Hogy ök valahonnan hasznot hajtsanak:
Tüzön, vizen, la mint futnak fáradnak, 'S ugyan még-is tsak sok nintsent kiáltanak, Mert az Ur Istentöl meg-nem áldatnak,
1420 Kérésekben ök meg-nem hallgattatnak.
Kiváltképen a' sok gyülvész parasztság, Tsak Urokra vét, oh nagy gorombaság!
Nem tudja hogy vagyon még más Királyság, A' kitöl igazgatatik az ország.
1425 Menten mégyen elébb-elébb vétekben,
Esztendeig sem jut Isten eszében, )!int egy barom iga-viselésében,
Tsak nyög, sohajtván nagy tépelödésben:
Szitkozódik 's morog dolog-tételben,
1430 Rest és tunya a' szántásban 's vetésben:
Semmi módja nints a' kereskedésben, Sopánkodik, egy pénz sints erszényében.
Nagy jó ebédeket és vatsorákat Éh-koppal múlat-el sok tiz órákat:
1435 Fohászkodik, számlálja a' napokat:
Szölöje nem termett, szór sok átkokat;
Ha meg-inted, tehát még ö haragszik, Ha fedded, hát beléd bojtorjánkodik, Rút dolog a' miképen pántolódik,
1440 Tsak magában-is fol-forr 's úgy aggódik;
Ha inted istenes kegyes életre, Igen hamar megfelel ö ezekre:
Nints gondja senkinek az ö lelkére;
Tsak vigyázzon ki-ki idvességére !
1445 Nints külömben, együl-egyik illyenek,
Noha tavasszal ök haló-szegények;
De várd veszteket, öszszel olly kevélyek~
Ha szölejek terem, bár ne szólj vélek.
Addig mind elege,t esznek és isznak, Mig pénzekben tart mindennap jól laknak, Hogy el-fogy, ök-is kedvekre koplalnak;
Dologra ha hivod, orral sititnak.
Találtatnak sokan oktalanságban, Ostobák a' könyörgő imádságban:
Esztendeig sem mennek a' Templomban, Hanemha a' három Innep-napokban.
Még-is azt akarnák, hogy minden jókkal Megáldaná az Isten bö borokkal,
Szántó-földöket termö gabonákkal, Ne várják azt illyen conditiókkal.
ACTUS II. SCENAE IV