Mors, Halál. Crudelitas, Kegyetlenség.
Azon Nótára, vagy: Nagy bánatban Dávid, 's a' t.
MORS: Lassan jó Szász! mit feddél ily sokáig?
Mintha tiéd vólna a' dió-fáig, Kegyetlenséget üzél mind halálig;
De rá felelek, nem élsz két óráig.
CRUDELITAS: Menny dolgodra te-is, ha egésség kell, Nintsen néked semmi közöd ezekkel:
MORS:
Mert nem vészi bizony senki rólad-el, Ha mi rajtad esik báttya ezennel.
Ennye lám nagy büzzel vagy, 'bizony mondom;
De ha kinzásodban még ma lesz módom, Féltemben magamat meg-nem tagadom, Érted-é azt? kinek hinak, nem tudom.
CRUDELITAS: Vagyok sokaknak ártalma 's sérelme:
Hitván pároknak iszonyú félelme;
Nem használ elöttem senki kérelme:
Aranynak 's ezüstnek nálam szerelme.
Nem gyönyörködöm úgy soha semmiben, Mint emberen való kegyetlenségben:
Soknak nints miattam épség testébén, Sok embernek iszom én a' vérében.
Lám Irussal, Hectorral, Átillával Sok népeket le-vágaték Syllával, Bizonyitom Cumena Sybillával, Sokat által-verettem vas-villával:
Cambysessel Sysamest megnyúzatám, Börét az itélő-székre vonatára:
Nérót 's Caligulát hozzám tanitám, 'S kegyetlenségem bennek megmutatám:
(Filippus Macedót Pausaniással) Szegény Caligulát-is Fériussal, Megöletém Dáriust a' Bessussal:
Bessust szakasztám két hajtott-fákkal.
Engem nem ember hoza e' világra, Sem nem ö tanitott illy gonosságra;
De hogy Éva fel-nyula alma ágra, Nagy-apám Lucziper állata lábra:
Mert ö megszerzödvén Invidiával, Terhesen rnarada töle Irával,
6 Kardos T.: Régi magyar drámai emlékek 11
1535
1540
1545
1550
1555
1560
1565
1570
1575
81
1580
1585
1590
MORS:
1595
1600
1605
1610
1615
Ira pedig társalkodván Sátánnal, Odiumot nemzé 's engem azonnal.
Mihelyt pedig anyám világra hozott, Mindjárást karján ö engem hordozott, Nékem való fegyvert úgy tudakozott, Kikkel engem meg-is ajándékozott.
E' világban noha nem vagyok elsö;
De, ládd, uralkodásban vagyok felsö, Emberek kinzásiban vagyok külsö, Mikor akarom akkor vagyok belsö.
Nékem, már tudhadd, Crudelitas nevem;
Hozzád bizony vagyon igen fél kedvem;
0-hárs botom' töled nem kéméllem;
Ha kivánod, hátad' ottan megkenem.
Mert nem tudom soha mi az állat vagy, Én a' mint látom tehát ember nem vagy, Sem Angyal, sem ördög, te bizony nem vagy;
Nosza mondd-meg szép szóval azért, ki vagy.
Hogy jól megértsed, én vagyok a' Halál, Senki e' világon ellenem nem áll;
Bár úgy nézz szemembe, ki. fia valál, Jaj lészen annak, a' ki reám talál.
E' kaszát még régen, úgy jut eszembe, Hogy a' nagy Jupiter adta kezembe,
Mind nagygyal 's kitsinnyel hogy mennyek szembe, Senkinek semmit se kedvezzek ebben.
Királyok 's Császárok mind fejet hajtnak, A' Papok-is énnékem adót adnak:
E' nagyvilágon valakik hol vannak, Ma vagy hólnap mind kezembe akadnak.
Tenger szigetibe valaki futni Igyekszik kösziklákon el-jutni, Ott-is reá szoktam én arra ütni:
Pokolban-is meg-tudok sokat fütni.
Vajki soknak fogtam már bé szemeket, A' mozgástól meg-tiltottam testeket,
Még szólástól-is meg-fogtam nyelveket, Nagy mély sirba hántam el bé mind öket.
Soha senki kaszámat meg nem tilttya, E' világot mind egyaránt pusztittya, Mind kápát 's mind Pápát egynek alittya;
Vagy Irus, vagy Crésus, de nem tágittya.
6*
Sokaknak szaggattam-el Czimereket, Ki-kergettem testekböl a' lelkeket, Koronástól ö királyi fejeket
Földhöz vertem piros-posgás testeket.
Hozom elö a' Maczédok Királlyát, Minek soha senki nem látta mássát, Mind e' széles világ tudgya ha,talmát;
Babilon énnékem meg-adta magát.
Vén Priamust kezeimmel meg-ölém, Fiát Hectort nyilammal ám meg-lövém;
Kiket te rebesgetsz mind jól esmérém, Én azokat mind egy-lábig el-vesztém.
Én vólnék
a'
ki Sysamest meg-nyúzám:Cambysest-is lováról le-taszitám, Kardgyát ágyékában jól meg-forgatám:
Nérót, 's a' többit-is mind le-nyakazám:
Syllának-is meg-állatám a' szavát, Darabb földdel ám bé-dugám a' száját, Egy kutba hányám békáknak a' hájját A' tetvek évék-meg tüdejét 's májját.
Szólhatnék most több sok Hatalmasokról:
De nem akarok szólani másokról:
Mert sok szó, sok beszéd lenne azokról;
Ám nem emlékezem nya valyásokról.
Elég, ha nagy Császárokat tisztekböl, Sok Koronás Királyokat székekböl
Le-vetettem; meg-értheted ezekböl, Arabiabéliek, és Párthusok,
A' kegyetlen Sciták és a' Medusok:
Végezetre, kik laknak Afrikában, Vagy ama' hires-neves Europában, A vagy Libiai meleg határban, És Amerikának tartományában.
Se személyt, se helyet soha nem nézek:
Nintsen énnékem sem órám, se napom, Vénet 's ifjat mind egyaránt el-kapom, Rútat 's szépet mind egy verembe rakom:
1665 Tenéked-is majd meg-mondom hol lakom:
Ez nagy tsuda; hogy engem te nem esmérsz, Urad vólnék, még-is tsak semminek vélsz;
No Crudelitas felölem mit itélsz 1
Azt mondod-é még-is, hogy semmit-sem félsz1
1670 Ne félj ! nem bántlak ottan addig téged,
Mig meg nem mútatom erötlenséged;
Meg-itélhedd majdan mi vólt felséged, Ha közelebb hozom utolsó véged.
lm sóldot adok már a' vitézségért,
1675 Szegényeken való kegyetlenségért,
Isten ellen termett hitetlenségért
Mind ezekért immár végy jutalmat 's bért:
Nosza most sok nyavalyák indúljanak, Tsömör 's fö-fájás benne mozdúljanak,
1680 Karjai erei el-húljanak !
Egyebek-is hogy' rajta tanúljanak.
CRUDELITAS: Jaj fejem! im miképen kezde fájni:
Meg-tsömörlöttem, meg-kellene látni:
Karom ereje el-kezdett szakadni:
1685 Jaj jó Halál! majdan meg-kezdek halni.
MORS:
1690
1695
1700
1705
Jól jól ag-ebemet most kinozzátok, A' rosz embert ti eszére hozzátok,
Köszvény körmét az orrához vonnyátok, A' tsontot, a' tsontot hasogassátok:
Gutta meg-ójd, haragjával ne vijjon, Se kezével, se lábával ne birjon;
Ennyi szegény reám ne sirjon-rijon, Könyves szemmel halálára ne hijon.
Hurut, hideg-lelés, mostan hol vagytok!
Ti-is az embereknek nagy kint adtok;
Miért hát hogy ennek-is békét hagytok 1 Azt véli, hogy nem fog rajta az átok:
Nosza hozzá franczu, fog és szem-fájás, 1'orok-gyék, folyasó, sérés, szü-fájás, Aréna, kólyika, hagymáz, has-fájás, Kinozzátok kórság, és gyomor-fájás!
Vallyon jut-é eszébe most a' vétek1 Jobban-jobban a' földhöz most verjétek:
Keményképpen ötet meg-gyötörjétek, Hadd-hadd-hadd jajgasson, öszve-törjétek.
ORUDELITAS: Jaj fogam, jaj szám, jaj lábom, jaj kezem!
Jaj hasam, gyomrom, szivem, torkom, szemem, Vaj Halál Halál, hogy meg nem ölsz engem 1 Elég immár ! mit kinzod szegény fejem 1
MORS: Haj-haj lator! hamis vóltál tisztedben, 1110 Ugy kell ugy kell! adgy-ki most a' jó kedvben,
Nem vetted magad' azelött eszedben, Kegyetlen vóltál az adó-szedésben:
Mennyi hamis birságot te meg-ittál,
A' szegényeken tudd-é sokat szittál. 1715 Sokat bennek büntelen vertél 's szidtál,
Dagályos dühös haragoddal vittál:
Annyira nyúztad immár veszetteket, Nem állhattyák istentelenségedet,
Éhel-halókká tötted szegényeket, 1120
Tsak hajok 's szakállok, ha látod öket.
ORUDELITAS: Jaj! hogy szült vólt az én anyám engemet1 Vad-kanoknak hogy nem hányta testemet1 Meg-átkozom majdan születésemet:
Mert meg-úntam szörnyü gyötrődésimet. 1725
MORS: De tsak semmi még ez: de majd ha meg-halsz, Elevenen a tüzes pokolra szálsz,
Gyötrelmedben még te magadhoz-is falsz, Száz-ezerte nagyobb kinokat te vallsz.
Tovább tégedet már nem-is kinozlak, 1730
Hanem, társaid mellöl majd el-vonszlak:
Nem szolgálsz te többet a' gonosságnak:
Tartozzál! mert hoszszu utra botsátlak.
Rövid nap társaidat-is meg-kinzom,
Lassan-lassan öket eszekre hozom, 1735 Egyenként még mind Urastól meg-nyúzom,
Pokolnak fenekére alá húzom:
Mert Vitium nagy uralkodásában, El-hitte ömagát Osászárságában,
Ugyan meg-aggott a' sok latorságban; 1740 Lesz olly idö, vég lesz' a' regnálásban:
Édes mérgét már annyira folytatta, Hogy mind e' világot ö meg-hajtotta, Virtust székiböl el ki-szoritotta,
Pokolra a' kapukat meg-nyitotta; 1745
Mind éjjel mind nappal tsak gonoszkodik, Az embereken tsak hatalmaskodik,
Mind testeken 's lelkeken hóhérkodik, Azt tudgya hogy örökké uralkodik:
85
1750
1755
1760
1765
1770
1775
1780
1785
1790
Kalmárokkal nagy barátságát tarttya, A' koldúst-is ö nagy tisztbe állattya;
Ha kinek nála tetszik szolgálattya, Fel-fogadgya hogy lészen édes attya.
De nyilván, hogyha én-is én lehetek, Finnyás orrán végre patkót verhetek, Véle én kaszámmal szembe mehetek, Hiszem Istent hogy arról-is tehetek:
'S tészek-is bizony azt minden meg-láttya, Noha dolgát Ira azzal állattya,
Hogy dühös haragját meg nem birhattya, Mint adgyák a' poklot meg-próbálhattya:
El-jö az idö, hogy sebes tüz lángban Gyötrödik, si, ri, a' setét pokolban!
Cupido-is, mint egy büdös akolban, Ott büszhödik, vész, sillyed a' rút ólban:
Mert Istenét a' lator el-árúlta, Magát fajtalan társaságnak adta.
Testét 's lelkét ördögnek ajánlotta;
Jajt kiált örökké bizony miatta.
Voluptást 's Ebrietast minap látám, Akkor öket nagy békével botsátám;
El-ne hidgyék magokat hogy nem bántám, A' Gazdagtól tudgyák futva szalasztám;
De soha elömbe ne akadgyanak Lássák, Istentöl bár el-szakadgyanak Sok ezer lelket ördögnek adgyanak;
Jaj lészen végek, úgy gondolkodgyanak.
Én tsodálom, ama' rosz Superbia A' titulust hogy olly igen meg-várja, Valamit tselekszik ám meg-lássa,
Jónak mondom bizony ha meg-állhattya ! Mást magához-képest tsak semminek vél, Sem Istentöl sem ördögtöl ö nem fél,
Minden embert szid 's fenyeget, latrúl él!
Meg-válik mit mivel, ha pokolra kél.
Molestia noha magát nem. veti, De a' providentiát nem hiheti!
Ember tsak jó szavát-is nem veheti!
Azért öt-is az ördög el-viheti.
Inconstantiának látám a' sarkát, A' mint hallom, igen pöki a' markát;
De tsak hijába kerüli a' bárkát, Által nem ugordgya pokolnak árkát.
Timiditásnak noha szeme-fénye Azon vagyon, hogy dolgát másra kennye;
De bár senki fogát reá ne fennye, Észre vette, hogy ló-bőr a' szekernye:
Szólni sem-mér, ö úgy félti a' konczot, Ne várd hogy igasságért tégyen harczot;
A' szegényen tsak vohasson nagy satszot, Ámbár Isten elött valljon kudarczot.
lmpatientia tsak sir 's bánkódik, magát átkozza, 's türhetetlenkedik;
Tudgya haszon ötet, mind min törödik:
Ördög 's pokol helye, mint berzenkedik.
Kezemre keritem Ingratitudót,
Mert tsak boszszonttya ez a' Minden-tudót;
Mindenekböl másokot már ki-tudott;
Egy pénze sints, ollyan nagyot hazudott.
1795
1800
1805
Lám Injustitia-is néz tsak pénzre, 1810
Datumot vár, magát tarttya nagy büzre, lm melly igen tudgya mind a' két kézre;
Nem gondolja, hogy mégyen örök tüzre:
(Innen kezdve hiányzik a szöveg további része. A következőkben
az 1683-as lőcsei kiadásnak az OSzK-ban levő fényképmásolatát hasz- 1815 náltuk.)
Meg-érdemli, ha rá tartottam számot, Mert máséra tart a' lator tsak számot, De meg-vetik még véle-is a' számot,
Kénnal ütik-ki szeméből az álmot. 1820 Hadd-el tsak hadd-el! mi nem mind igy lészen;
Mi Isten még itéletet-is tészen,
Tőled akkor, jaj hogy ha számot vészen, Hamisságod bizony pokolba viszen.
Sőt tisztekről mindnyájan számot adnak, 1825 Valakik e' széles világon vadnak,
Hozzájuk mégyek, mikor nem-is várnak, Ha nem térnek, bizony ők-is igy járnak.
ADMONITIO MORTIS AD QUOSVIS Intlek azért földön valakik vadtok, Urak szegények ennek helyt adgyatok, ln\ésemet kérlek, meg-fogadgyátok,
Néktek szóllok, mindnyájan meg-hallyátok.
1830
87
18:'15
1840
1845
1850
1855
1860
1865
Hidd el, bizony nem tudok én hazudni, Valamit mondok, bé kell tellyesedni,
Isten Decretomának meg-kell lenni, Jól meg-lássa ki-ki hát, mit kell tenni.
Meg kell halnotok, ugy gondolkodgyatok, A V itiumot hát ne urallyátok,
Isten előtt osztán azt ne mondgyátok, Hogy senki nem mondta, ti nem tudtátok.
Mert vajki szörnyü átok száll reátok, Ha Istennek eleiben állatok,
Meg-pirul bezzeg akkor az ortzátok, Mind valakik Vitiumnak szolgáltok.
Mi tsak ugy néz Isten a' Nest Subára, A'mint szintén a' fekete gubára,
Minden lelkeknek edgy nála az árra, Tudni-illik: a Christusnak halála.
Ebben azért jó módot talállyatok, Vitiumnak mint ellene állyatok;
~.üveg vetve' utánna ne járjatok, 0 tőle tsak edgy tseppet se várjatok.
Mert kik e' világon néki szolgálnak, Vagy utánna valók után járkálnak,
Bizony mondom, hogy mihelyt ők meg-halnak, Testestül lelkestül pokolra szálanak.
Bóldogok, kik ezeket nem követik, Mert kénokat a' mennyegből nevetik;
Kik Virtust szolgáival meg nem vetik, Istenhez az útat ők el nem vétik.
. Hát pokolra mi lelkünket ne vesi;;ük, Ördögökkel testünket ne veressük, Életünkben a szép Virtust szeressük, A' jutalmat az Istennél keressük.
(Vége.)
1. FÜGG ELf~ K
DÚSGAZDAGOLÁS
E népi játékot ilyen formában századunk elején Gyergyéditróban (Ditrau) adták elő. A szöveget és a hozzáfűződő magyarázatokat Küsmödi Bálint ditrau-i születésű 70 esztendős adatközlőtől jegyeztük fel 1956-ban, aki maga is szereplője volt e játéknak.
A játék szereplői:
2 Vendég
Gazdag és Felesége Lázár
Halál Ábrahám 2 ördög Egy Pulutor Egy Sátán Egy Angyal
[Küsmödi Bálint megjegyzése az előadásról:]
„Akkor kérem az ördögök rongyos ruhába vannak öltözve, nyelvük kilóg, zörgökkel vannak felszerelve. A Sátán pedig lándzi;:ával. A két ördögnél »skorpió«
van, húzzák széjjel. [Skórpió alatt olyan kirugtatható ollós szerkezetet ért, amilyent a vizkereszti csillagozásnál is használnak az alakoskodók.] A Gazdag rendesen van felöltözve, a sapkáján piros szalag van. S a Felesége is rendesen van felöltözve.
A Halál fehér lábravalót húz, inge fehér s fehér sisakja van kemény papírból.
Pulutornak pedig bot van kezében. Lázár rongyos ruhában van. A vendÉgek ren-desen vannak felöltözve, piros szalag van a sapkájukon.
Úgy rendesen a házakhoz bementünk. Voltak közöttünk idősebb enberek is.
Nos, ahogy a nézők helyet foglaltak, bement a Halál is a szobába, meghúzó-dott hátul, úgyhogy azt nem látták a nézők. Lázár pedig az asztal alá bújt be.
Megkezdődött a darab. Táncoltak a vendégek. Azt mondja a Gazdag:"
Gazdag No most mindennek minden elég legyen, Ember állatnak a legjobb kedve legyen, Még a feleségem is bortól részeg legyen.
Készítsétek már az agarakat,
Megyek vadászni, meguntam már a sok madarakat.
(Akkor a vendégek táncolnak.)
[Valószínűleg ide tartozik Lázár jelenete, énekelve mondja:]
Lázár Én nékem nem lehet felállnom,
Egy kis morzsalékot miként kell találnom, Jaj nekem mert éhen kell meghalnom!
(Ez a Lázár a gazdagnak öccse volt. Akkor megint mulatnak s az öcesének nem ad. Kirúgja Lázárt.)
(S egyszer az Angyal eléjön s azt mondja:)
Angyal : Jaj te bolond, csodálom elmédet, Még az éjjel megkérik a lelkedet, S más takaricsa be sok gyűjteményedet.
89
(Akkor kérem a Halál megmutatja magát s megi:etten, azt mondja a Gazdag) Gazdag Mondd mEg nékEm mi vagy te,
Ember vagy-e, állat vagy-e? vagy mondd meg nékem [mi vagy te?
(Akkor a Halál előlép, azt mondja:)
Halál Jól megtartsd szémat, én vagyok a halál, Senki e világon én clőmbc mm áll, Császárok királyok nékem fejet hajtnak, (Akkor megveri a kaszát)
M€g a főpapok is nékem erről adót adnak.
(Azt mondja a Gazdag:)
Gazdag No de várj kicsinyég, látom szándékidat, Azután rajtam is megállhasd bosszudat, Tedd csak fére egy kicsidig a kaszádot,
Nyujtsad kérlek(immár)hozzám ámbár csak egy szódot.
Halál: Nosza siess hamar, ne késeld utcmat, Nem mulaszthatom el kiszabott orámot,
Nem látod (akkor nyújtja a kaszát) felhozom én erős
[karomat, Evvel nyakadba is vetem én most kaszámot.
(Hát akkor lehajtja a fejét a Gazdag, a Felesége siratja:) Feleség Jaj szolgák nézzétek, nyilván nem ember ez,
Halottak hammából került csontalék ez.
(Akkor azt mondja a Gazdag:)
Gazdag Hadd el, ne szólj többet, ez a sárga halál, Nem kedvez, kivonsza, valakit hol talál, Jaj nekem, most szintén én rendemen kaszál.
(Akkor siratja a Gazdag :)
Ménesim, nyájaim miként szaporodtak;
Jaj nekem, mert immár tőlem elmaradtak.
(No kérem akkor már a sátán ostromolja, lándzsával ugrik elé. Az angyal ott áll s egy zsebkendővel legyint.
Akkor kiugrik, s megint kiugrik elé. Akkor azt mondja a sátánnak:) Angyal Menj el gonosz sátán, ne siess elkapni,
Testéből a lelket menten kiragadni.
Krisztus életet jött mindenkinek adni.
Sátán : Tudva, hogy Krisztus meghalt mindckért, De nem az ilyen latrokért.
Hanem, akik szent penitenciát tartanak, azokért.
(Felmondja az Angyal a szolgálatot.)
Angyal Vidd el sátán, vidd el, vidd el büdös dögöt,
Megfortőzött testét föld sziniröl vidd el!
Nem vigad ö többé mennyben m1gy örömmel.
(Akkor megfogja. Azt mondja a fiatal ördögnek :)
Sátán : Dromo fiam futamodj, tégy jelentést mindjárt az
Rettentő kapuit nyissa föl pokolnak. [úrnak!
Mindenféle kínzó szerszámokat mindnYárnst hozzanak!
(Akkor fut az Ördög, jelenti Pulutornak:) · Dromo Uram Pluto, hozzuk a gazdagot.
Háza végiben láttam 366 asztagot.
Fösvénységibe annyim megaggott, Hogy az lenián is már fejül haladott.
(No akkor beviszik Pulutorhoz. Azt mondja Pulutor:)
Pulutor Egésséggel gazdag, hozzánk miért jöttél?
Te Istentől életedben sok jót vettél.
A szegény Lázáron te nem könyörültél, Majd a torkodra fúl, amit ittál s ettél.
(Azt mondja a Gazdag :)
Gazdag Uram Pulutor, legyen szabad hozzád szólnom!
Megbocsáss, hogy fenséged így kelljen unszolnom.
Lázárt egy nagy szentnek kebelében látom, Ne bánd, hogyha őtct én most megszólítom.
(Azt mondja Pulutor :)
Pulutor Lássad, de jobb ha te erről nem is teszel szót.
Poklon kívül te nem lelsz más koporsót.
Mert annyit ér, mintha a falra hányod a főtelen borsót.
Neked itt velünk kell enned egy kenyeret s egy sót.
Lázár Engedd meg, hogy rokonaimnak üzenjek, Hogy ők is ilyen kínzó helyre ne jöjjenek.
(Azt mondja Pulutor :)
Pulutor Van azoknak papjuk, van prófétájok, Hallgassák azokat, igazat szól szájuk.
(Akkor elkezdi kínozni)
Most ráncsátok meg a fejbőrit
(Akkor énekel a Gazdag:)
Gazdag: 0 bú látott, sok kínt vallott gyarló testem;
(Akkor megint kínozzák)
Mely nagy kínban, siralomban érted (én most) estem Oh hol vagytok jó barátok, hogy nem szántok.
Vége.
(Szó szerint jegyezte: Dömötör Tekla)
II. FÜGGELÉK
VETT JEGYZETKÖNYV, KE. 970. SZ. KÉZIRAT. 1697. 32 b-33 a. MTA MIKROFILM MÁSOLAT.
Cantio ad Hungaricam Comediam Ad notam Mihir van pokolban.
1. Mái komedia iÍly Personákbúl ál, Virtus Gasner János, ki kevésen regnál, Vitium Klein György, mert véle szcmbeszál,
Plutoval Leoval Szegényre Praktikál 2. Gündesch Pál e hadba lészen Justitia,
Vágner Péter penig szép temperantia.
Fortitudo leszen Simonius fia.
Ugyan őtet tészünk azután Gazdaggá.
3. Vet János érdemre lészen Constantia Valhüttcr Voluptas, Pictor Superbia Oláh Ebriétas, Lutseh Injustitia Kis Deidrici csak ma lesz inconstantia 4. Sebastián lészen elég l\folestia
A kis Simonius lmpatientia
Ingratitudo most Homo, dc Gits Ira Les Crudelitas, Herman Cupido maga.
91
5. Ismét Vágner Péter Gazdag Felesége Vágner Gyurka lészen Szegény Lázár képe Taysz halál, Gündesch Ábrahám hág menybe 6. Nézner lesz egygyügyü Szép Patientia
Vakszman vél~ egygyüt jó Tollerantia Tizen három Ordög morbus lesz tsinálva kérjük ki ki szemet s fület erre hajtsa
(Lásd részletesen tanulmányomban: Dömötör Lázár-dráma)
III. FÜGGELÉK
1. [Az 1-2. sor] a Oomico-Tragoedia XX. századi ditrau-i népi válto-zatából. Adatközlő: Küsmödi Bálint. Feljegyezte HalmoB lstván é8 Dömötör Tekla.
1955 november.
2. [A 3-4. sor] A DuB-gazdag Kinnyairul Pokolban e. ének a Szelepcsényi-féle Oantus Oath.-kiadásokban. (SzabolcBi Bence A XVII. század magyar világi dallamai. 92. után.)