(F a lc o n id a e .)
A nappali ra g a d o zó m ad arak m ásodik és jó v a l ki- te rje d te b b osztályát a sólyomfélék (Falconidae) családja teszi. Fejük és nyakuk tollal fed ett, szem holdjuk emel- k e d ete t képez, m inélfogva szem ök m élyen látszik feküdni s arculatjuk a keselyükétől egészen különböző kifejezést nyer. N ag y o b b részt élő zsákm ányból táplálkoznak, de az ennek m egszerzésére használt erő és b á to rs á g tek in teté
ben igen különböznek egym ástól.
Első tollúk g y a k ra n m ás színű mint az idülteké, s ilyet csak 3— 4-dik évükben kapnak, s ez oka, hog y fajaikat rendkívül szaporíták a szo batudósok. A nő = 9 rendesen egy h arm ad d al n ag y o b b , mint a him z= ( f .
Fészkeiket n a g y o b b ré sz t em beri lak áso k tó l táv o l fákra, sziklákra, v a g y a földre ra k já k ; em beri lakások közelében csak kevés faj fészkel.
Fészkelésükre a helyi viszonyok n ag y befolyással vannak.
\^alam ennyien évenként csak egy szer költenek, a leg tö b b szö r ö n ép itette fészekben. Fészkeik n a g y o b b ak s kevesebb m esterséggel épitvék, mint m ás m adaraké.
T ojásaik szám a 1 és 7 k özt v á lto z ik ; a 7 a m axi
mális szám.
T o jásaik at a leg tö b b fajnál eg y ed ü l a n ő stén y üli, a fiakat azonban közösen táplálják.
T ojásaik rendesen ovál-alakúa’k, de g y a k o ria k a g ö m b d ed alak ú ak is, ellenben k ö rteid o m ú ak csak ab n o r- mitások.
A tojások külső felszínén a rozsdavörös az u ral
kodó szín.
H azánkban a sólyom félék család ja 26 fajt számlál, m elyek rendesen 6 a lcsa lád ra és 16 nem re osztatnak.
Mi — a jellem ző és ro k o n ság ra valló b é ly eg e k e t s az eg y ed ek m agukviseletét (módját) és szokásait szem elő tt ta rtv a — a köv etk ező következetes^ és igen te r m észetes fölosztást ta rtju k a leghelyesebbnek, u. m. : valódi 'sólymok (Falconinae), héják (A sturinae), sasok (Aqui
linae), ölyvök (Buteoninae), villás/árkit, kányák (Milvinae) és réti- v a g y bagoly'fejű kányák (Circinae). -— N em ek: Falco, Hierofalco, Cerchneis
/
Astur, Accipiter,
Aquila, Nisaétus, Halíaé- tus, Pandion, Circaetus, Buteo, Archibuteo, Pérnis, Milvus, Circus,Va l ó d i s ó l y m o k (Falconinae).
A valódi sólymok aránylag nagy domború f e jti, széles fejetetejű, villogó szemű madarak, rövid nyakkal, rövid, erős, tövétől kezdve görbült csőrrel, melynek felső kávája mindig fogazott, s az alsó elöl kimetszett; kerekded (és tengelyesj orrlyukakkal, keskeny — kissé duzzadt — viaszbőrrel, kopott (meztelen) szemkörrel, rövid lábakkal, csupasz csüdek-, erős hegyes karmokkal, s hosszú, keskeny és hegyes szárnyakkal.
A k ét ivar inkább n agyság, mint színezet által külön
bözik egym ástól.
A nem esebb fajoknak igen tekintélyes külsőt k ö l
csönöz barkójuk (egy fekete vonal), mely a szem ektől kezdődve pofájukon v ég ig vonul.
Az u. n. nemes fajok (Falco és H ierofalco neműek) tollazata leginkább hamukék, fekete irondákkal. A nemtelenek
nél (Cerc hneis) mindkét ivar egymástól eltérőleg vagy egészen vagy legalább is fe je és fa r k a különböző színű; az öreg hím, fa r k a egyszínű kék vagy kék-szürke széles fekete végszalaggal;
a nőstény és a fiatalok fa r k a nagyszámú (io—n ) keskeny fekete keresztszalaggal van megbélyegezve.
A nemteleneknél a közép-ujj rövidebb mint a csüd, s a külső és mellső u jj egyenlő hosszú. Ezeknél ritkán tűnik föl a barkó.
A sólym ok általáb an élénk, b áto r, m ozgékony és igen jeles rö p tű m adarak, s oly g y o rsak , h o g y e tekin
tetb en a fecskével is kiállják a versenyt. — Minden faj
nak különös repülési m odora van, sőt szárnym ozgásuk sem ugyanazonos. íg y a nem esek leg n ag y o b b részt g y o rs repülésük s közvetlen eg y m ásra következő szárnylebbe- néseik által tűnnek f ö l; a kisebb, u. n. nem telen sólym ok p ed ig lassudad-, húzós repülésük által. E zeket m ég arról is m eg leh et ismerni, h o g y egyenirányú repülésüket g y a k ra n félbeszakítva, igen sajá tság o s m ódon — néha percek ig — eg y helyen lebegnek v ag y billegnek a lég ben. A nem es fajoknál a lebegés nincs szokásban. K özös tu lajd o n ság a azonban a sólym oknak a. m agas re p ü lé s ; v a d ász at közben azonban m indig alacsonyan repülnek, s k észak arv a fölverik a kisebb emlős- és szárnyas állato k at, h o g y futásuk- v ag y repülésük közben kaparithassák meg. Á ltaláb an a m a d arak a t töb b n y ire repülésük közben fogják — különösen az u. n. nem es fajok. E gyébiránt -— ú g y látszik — ha a sebes repülésben benne vannak, képtelenek is a földön ülő m a d arat v a g y egyéb állato t m egfogni, m ert n a g y g y o rsaság u k n ál fogva rep tü k et hirtelenében m érsékelni és m egszakítani nem tudják, mi
nek követk eztéb en a kellő pillanatban nem csaphatnak le s a p ré d á t rendesen túlszárnyalják.
L eg in k áb b m ad arak k al táplálkoznak, de a kisebb fajok hüllőket, b o g a ra k a t és e g e re k e t is esznek.* — A v ad ászath o z m ár korán reg g el h o z záfo g n ak ; a déli
idő-* A nem telen sólym ok — vagyis a vércsék — igen hasznosak, m ert igen sok egeret, n ag yobb ro v art — különösen cserebogarat (M elolonta vulgaris) elem ész
ten ek , s főleg az u tó b b iak b ó l g y ak ran to rk ig teleszedik m agukat. — E g y éb irán t a csereb o g arak irán ti elő szeretetü k rő l m inden figyelm esebb gazda m eggyőződést szerezhet m agának. Tavaszszal, t. i. m időn a eserebogarak rep k ed n i kezdenek, — szám talan alkalom k ín álk o zik erre. Ily en k o r nagy m ennyiség esik áldozatul a vér
cséknek, a m elyek rendesen ap ró csoportokra oszolva vadásznak rájok. — A vércsék k i szokták keresni az olyan fák at az erdőben, a m elyeken leg tö b b csere
b o g á r van, s tervszerüleg néhány a fára száll, a tö b b i ped ig a fa ala tt foglal állást, és k ap k o d ják a fán g azdálkodók által célzatosan levert b o g arak at.
szakot azonban pihenéssel töltik az erdőben, v a g y a tisztások szélein álló n ag y lombos' fákon; éjjeli n y u g a lom ra későn térnek, s egyesek m ég alk o n y aik o r is v a dásznak.
A nemes fajoknak megválasztott vadászterületeik van
nak, hol n y a ra n ta párjukkal e g y ü tt tanyáznak. V adász- terü leteik en más ra g a d o zó m a d a ra t — főleg nem belit — m eg nem szenvednek.
A sólym ok általáb an a m ásnem ű ra g a d o zó m ad arak iránt n ag y id eg en k ed ést m u ta tn a k ; vonulás alkalm ával azonban hozzá szegődnek a rajo k b an járókhoz, de nem elegyednek közéjük, hanem fajrokonaikkal eg y különös
—fo ly to n o sa n e g y ü tt-ta rtó — tá rs a s á g o t képezve utaznak.
A sólym ok á ltaláb an igen civakodók és n y u g talan állatok ; ölyvvel, szarkával, varjúval, bagolylyal, sassal — mely k ét u tó b b i iránt engesztelhetien gyiilölséggel visel
tetnek — szüntelen hadilábon állnak.
Valam ennyi a leg n ag y o b b m értékben szelidithető.
B árgyúit állap o tb an a kim ondott szó értelm ét po n to san teljesitik — h a u g y an erre m ár előbb ta n ítta tta k . F o g ság b an ta rtv a g a zd á ju k a t ismerik, kezéből elveszik a n y ú jto tt táp lálék o t, sőt h an g járó l a sö tétb en is fölisme
rik és n ag y vijjogást visznek véghez. — E g y éb irán t b á rg y ith a tó ság u k - és ta n u lék o n y ság u k at elég g é bizonyítja azon körülm ény, h o g y h ajd an áb an v a d á sz a tra használ
ta tta k . A sólym ászat azonban — mely a nem esebb szen- vedelm ü sp o rtn ak egyik igen kedvelt nem e volt — m ajd
nem egészen kiment a divatból, újab b an azonban itt-o tt ismét m egkisérték d iv atb a hozni. íg y F ran ciao rszág b an . De igen valószínű, hog y nem csak F ran ciao rszág b an , h a nem m ásutt is jelen tő ség re fog ju tn i a sólym ászat a galam b p o sták haszn álata következtében, s m ár a le g u tó b b i ném et-francia h a d já ra t a la tt is b e ta n íto tt sólym
ok-3
- t á l fo g d o sták el a poroszok a franciák kiküldött p o s ta g alam b jait.
A nem es sólym ok a bérc- és erdövidékek le g k á rté kon y ab b állatjaihoz ta rto z n a k ; ennélfogva nem érdemlik m eg, h o g y kím életben részesüljenek; a nem teleneket azonban k á r bántani, m ert sok hasznot tesznek a g a z d á n ak és erdésznek eg y arán t.
A sólym okat b ag o ly mellől szokás lőni; m egjegyzem , h o g y a kis fajok nem csak a suholyhoz, hanem egyéb kisebb fajú bagolyhoz is lejönnek.
Gén. i. FALCO Cuv. SÓLYOM.
M ag y aro rszág b an 3 faja fordul e l ő :
i. A vándor Sólyom (Falco communis, F. peregrinus Gm.) Jellege; Középujja köröm nélkül hosszabb valamivel, m int a csiidje; szárnyai elérik fa r k a végét; 2. vezértolla a leghosszabb, ezután az /., következ'óleg a 3. és 4 .; az /. lehel majdnem akkora hosszú, m int a 3. s a belszéle k i van metszve.
Leírása: Fiossza· 15— 18— 21 hüvelyk.·Színezete igen változó. Fölül .többnyire kékes-szürke, b arn a v a g y sötét- szürkés-barna, világossal hab o lv a és s z a la g o z v a ; feje és h átsó n y ak zata egyszínű feketés-szürke. A lól fehér v a g y piszkos-fehér, b a rn a csíkokkal és foltokkal, v ag y fekete
—- néha ham vas — hullám vonalakkal. A fiatalok alrésze hosszú foltokkal ta rk á zo tt. — T o rk a fehér, farka barna, felső felén vörös foltokkal, alól halvány szalagokkal. A fark nem ritkán ham vas-szürke, 7— 8 sö tét-b arn a h a rá n t
szalag g al. Minél vénebb, to llazata annál világosabb szint nyer. V iaszbőre, szem köre és lábai ólom barnák v a g y sárg ák . — A zonnal m egism erhető három szögű fe
k e te b arkójáról, mely nála szélesebb, mint ezen nem ak árm ely fajánál.
Tartózkodási helye 'es fészkeiése: H azánk b érces vidé
kein, erdős helyeken tartó zk o d ik ; a rón ák ra csak őszkor v e tődik. N y a ran ta a re n g e te g erdőben tanyáz. -— R endesen hegyvidékeken fészkel. Fészkét leginkább m eredek szikla
falak ü reg eib e rakja, s évekig m eg tartja. T alálh atju k m ég fészkét tornyokon, rom okon — főleg várrom okon, to v áb b á fákon is. Az erdők közt a fenyveseket kedveli leginkább ; lom berdőkben ritk áb b an fészkel. M árcius végén, v a g y ápril elején készen van fészke, v a g y a régi k itataro zv a kóróval s fűszállal, s ab b an a hó végén 2-—3 v a g y 4 rozsdavörös alapszínű, b arn a foltokkal ta rk á it to jás találh ató . Június
ban m ár fiai vannak, m elyeket m indkét iv ar g o n d o san táplál. A fiatalok néhány h ét m úlva szárnyra kelnek, s szüleik által nem csak a repülésben g y a k o ro lta tn a k , h a nem a v ad ászatb an is g y ak o rla ti o k ta tá st nyernek. — A v án d o r sólyom fészkelésére v o n atk o zó lag m egjegyzem , ho g y önm aga fán nem igen épít fészket, hanem más ra g ad o zó m ad arak v ag y v arjak elh ag y o tt fészkeiben költ.
Az ily fészkeket h aszn álat elő tt m ár k o ra tav aszszal ki
javítja. — T o jásait a nőstény 3 h étig üli. V annak t o jásai sárg ás-feh ér alapszínnel, violaszinü, rozsda-vörös és barn a-fek ete — az egész felületet elborító — foltokkal, melyek közt uralk o d ó a rozsda-vörös, m elytől az a la p szín ritkán láth ató . — Az ülő nőstény nem árulja el m agát, csak ak k o r vonul ki a fészekből, ha a fészek- szedő a fészkesfára m ászván, hozzá egészen közel van.
— K éső őszszel a v án d o r sólym ok nagyrésze délfelé vonul s k o ra tavaszszal té r vissza.
2. A pacsirta sólyom (Falco su b b u teo Linn.). Jellege;
Középujja kétszer olyan hosszú, m int a külső u jja ; szárnyai kiterjesztve sarló-idomot képeznek, összetett helyzetben kissé meghaladják rövid, gyengén kimetszett fa r k á t; első
vezér-3
tolla akkora hosszú, m int a 3. s a belszéle k i van metszve;
másodrendű első evezői az elsőrendű első evezőinek 4/5— 5/e részét födetlenül hagyják. Különös megkülönböztető bélyege az, hogyfarkának középső egy szál tolla mindenik felén egyenlő széles.*
Leiräsa: H ossza 1 láb í — 2 hüvelyk. Fölül barna v ag y kék-barna, néha fe k e té s ; n y aka fehéres, ap ró fo lto k k a l; alól fehér, b arn a v a g y vörhenyes nyúlvá
nyo k k al; com bjai és fara rozsd asárg ák . Minden tollszára fekete. A fiatalok farka szalagzott. — V iaszbőre, szem köre és lábai sárgák.
Tartózkodási helye és /ész kelese: H azánkban az el
te rje d te b b fajok közé tarto zik . R ónáinkon, valam int az elő
hegyeken m indenütt föllelhető, sőt hazánk egyes vidékein (szórványosan) m ajdnem közönséges jelenség. íg y a n.-kani
zsai berekben. E helyen T ersánczky G yula barátom egy v a dászati kirándulása alkalm ával 5 d a ra b o t lő tt le egy délután.
— Nem kevésbé g y a k ra n előjő K .-Z om bor közelébenikisebb lom berdők s irtáso k körül is (Torontál), hol évekkel ezelőtt m agam is tö b b e t lőttem le. Á ltaláb an az Alföldön — különösen a tiszap arti erdőkben — sehol sem ritka, s az erdők szélein tartó zk o d ik . F észk ét is erdőszélekre, nagyobb erdőtisztások szélére, v ag y erdőszerü facso p o rto k ra rakja.
Á ltaláb an oly helyeken fészkel, hol a környék k ite rje d te b b 's z a b a d terekkel h atáro s. ·— Fészkét ha csak teheti, mindig tö lg y fára r a k ja ; ez a legkedvesebb fészk esfája;
de a körülm ényekhez k ép est ném elykor tá g a s faodúban és sziklahasadékokban is fészkel. Sokszor a varjak el
h a g y o tt tan y áján költi ki tojásait. K öltő helyéül á lta lá ban majd mindig v arjak fészke szolgál, melyekkel néha a fészek b irh atása v é g e tt n a g y h arco t viv. „F iatal erd ő k b en a m egelőző fo rd ak o rb ó l m eg m arad t n ag y o b b
* M iután ez a to ll összevont farkának épen a közepén (legfölül a válasz
téknál) van, azonnal szem betűnik.
fákon költ (L o v assy ).“ F'észke gályák-, g y ökerek-, füvek-, sat.-b ő l áll, s toliakkal, g y ap jú v al s eg y éb pu h a a n y a gok k al van kibéllelve. Az idegen fészket m ielőtt h aszn á
la tb a venné, szorgalm asan k ijav itg atja m agának. Május végén költ 3, egész 5 tojást. T o jásait a nőstény m ajd 3 hétig üli. A tojások alapszíne sárgásfehér, sárg av ö rö s és ro zsd av ö rö s fo lto k k a l; néha itt-o tt kisebb b a rn á s
fekete foltokkal is találkozunk. A to jáso k külső fölszinét annyira beborítják az em lített foltok, h o g y az alapszín csak ritka esetben vehető ki.
3. A törpe sólyom (Falco regulus Pall., F. A esalon Gm.). Jellege: Középujja nem kétszer olyan hosszú, m int a külső u jja ; szárnyai alig érik el fa rk á n a k fe lé t; az 1. lehel olyan hosszú, mint a 4 .; a 2. valam ivel hosszabb, m int a 3 .; az I . lehel vitorlájának belszéle mélyen, a 2. és 3. lebel
vitorlájának külszéle gyengén k i van metszve.
Leírása: R igó n agyságú. Fiossza 10— 11 hüv. A vén hím fölül kékesham vas, alul vörösesfehér, hom ályosbarna fol
tokkal (F. lithofalco Linn.) A nőstény fölül sö tétk ék b e hajló barna, alul ro zsd asárg a, to rk a fehér. Mindkét ivar felső testén finom fekete k arco k v a g y csíkok vannak.
Fvezö- és korm ánytollaik fekete vég ű ek fehér szegély- lyel, farkuk 4— 5 vag y 9 h ará n t-sza la g g al c irm o lt;
viaszbőrük, szem körük és lábaik sárgák.
Tartózkodási helye és fészkeiése: A tö rp e sólyom valószínűleg csak télire jő hozzánk. O k tó b er végén, v a g y novem ber elején kezd jelentkezni, s tav asz nyal
táv al elvonul. T elen te közel m egy az em beri lakokhoz, s néhol m ég a karvalynál is g y a k o rib b jelenség. Fészke honunkból, tudtom m al, m ég nem ism eretes. T o jásait nem ismerem. Fészkelésére v o n atk o zó lag ifj. L ovassy S. ur a következő a d a to k a t közli: „Sziklák üregeiben, v ag y ritkábban fákon (fenyő) fészkel. G ló g er szerint Cseh
o rszág b an az Ó riás-hegységben 5000 láb m a g a s s á g b a n is fészkel. Igen későn költ. T o jásait júniusban rakja le.
3— 6 to jása sárgásfehér, vörhenyes s b arn a fo lto k k a l; a foltok közönségesen az egész felületet beborítják s mint valam ennyi sólyom éról, a zöldes és kékes szin szám űzve van. T o jásait a nőstény 19 napig üli s a t.“
Gén. 2. HIEROFALCO Cuv. KERECSEN.
A k ét testv érh o n h a tárain 1 faja tenyész.
i. A magyarhoni kerecsen (Falco laniárius Linn., H ierofalco saker* Sharpe). Jellege: L á b a i aránylag fe ltű nően rövidek s egyharmadányira tollasok; középujja köröm nélkül rövidebb, m int a csüdje; külső ujja valam ivel hosz- szabb, m int a mellső; fa r k a hosszú, vágott, szárnyait jó v a l meghaladja, noha ezek is igen hosszúk; vezértolla majdnem akkora hosszú, mint a 3.. s a belszéle k i van metszve.
Leírása: H ossza i3/ 4— 11/2, egész 2 láb. Fölül szür
késbarna, minden tolla végén ro zsd av ö rö s szegélylyel, alul fehéres, to rk a kivételével b arn a v ag y b arn av ö rö s hosszfoltokkal tark ázv a. N y ak án a szem ektől kezdődve k ét fehér csík van, farka egyszínű. A hím fejeteteje világos-, a nőstényé sö tétb arn a . — V iaszböre, szem köre és lábai husszinüek, ritk áb b an sárgák.
Tartózkodási helye és fészkelése: H azánk ritk áb b m a
d arai közé tartozik. L eg in k áb b a heg y v id ék ek et lakja, de a rónákon is előfordul. Az .Alföldön tö b b szö r észlelte
te k . H azán k b an nem csak mint lá to g a tó vendég, de mint fészkelő és tenyésző é s z le lte te k ; ső t ú gy látszik, hog y tenyészési te re E u ró p áb a n főkép M agyar- és E rdély- o rszág b an van. M ag y aro rszág b an tö b b helyt találtam fészkét, fökép az A lföldön, hol különösen H alas vidékén
Falco sacer, Gm. Syst. Nat. i. p. 273. (1788), ex Briss.
m eglehetős g y a k ra n észleltem. H alaso n fiatal p é ld án y t is kaptam ; e g y et p ed ig a v áros közelébeni hom ok talajú aljerdőnél szárnyaltam le b a g o ly mellől. A tö b b i k özt K alocsa vidékén is találtam néhányszor fé s z k é t; e g y elb eteg ü lt ö re g nőstény p éld án y t p ed ig az érseki k e rt a la tt lőttem agyon. F riv ald sz k y Im re a d a ta i szerint az adonyi sziget erdeiben mint fészkelő és tenyésző is tö b b éven á t észleltetett. L eginkább az előhegyekben fészkel, kösziklás vidéken sziklafalak üregeiben a p u szta sziklára rak ja le tojásait. A rónák erdeiben, s a k ite rje d te b b hegyaljai v ad o n o k b an m agas fára építi a kányákéhoz hasonló n ag y fészkét, m elyben 4, ritk áb b an 5 sá rg á s
fehér alapszínű, rozsdavörös, violaszinü és b a rn a foltos tojást rak. T o jásait a k ét ivar eg y m ást fölváltva 3 h é tig üli. A tojások külső fölszine annyira el van b o rítv a ro zsd av ö rö s foltokkal, ho g y az alapszín alig, v ag y épen nem is látható. A b arn a foltok kerekek s a violaszi- nüekkel eg y ü tt csak szórványosan fordulnak elő a to já s testén. A kerecsen ném elykor más ra g a d o zó m ad arak elh ag y o tt fészkeiben költ. H a ró n aság i erdőkben álló fákon költő k erecsen t találunk s fészkét kissé figyelm e
sebben vizsgáljuk, a zt a le g tö b b esetben m ás ra g a d o z ó m ad arak által é p íte tt fészeknek ism erjük föl.
Gén. 3. CERCHNEIS Boíe. VÉRCSE.
A k ét testvérhon h atárain 3 faja fordul e l ő :
i. A közönséges vércse (Falco tinnunculus Linn., Cerchneis tinnuncula Boie et Sharpe).
Jellege: Csiidei aránylag erősek, finom pikkely hálózattal, karm ai fe ke té k ; szárnyai nem érik el hosszú fa r k a végét;
i. vezértolla majdnem olyan hosszú, mint a 4., mely a leghosszabb, de a y. csak valam ivel rövidebb; az 1. és 2.
lehel vitorlájának belszéle kimetszett. Csőre néha kettős fogúi.
Le Irasa.: H ossza 12— 14 hüvelyk. Fölül vörhenyes- b arn a három szögű fek ete foltokkal, alól fehér vag y vilá
g o sb arn a, ap ró szív-, lándzsa v a g y könyidom u p e tty e k kel. A him feje és farka ham vas, utóbbin eg y széles fekete v é g s z a la g g a l; a nőstény farkán tö b b keskeny és e g y széles fekete v é g sz a lag van. V iaszböre és lábai sárgák.
Tartózkodási helye és fesz kelése: H azánkban ez a leg k ö zö n ség eseb b s legszám osabb ra g a d o zó m adár. Min
den vidéken föltalálható. F észk et m ag a ritkán épit, hanem v arjak és szarkák e lh ag y o tt fészkeiben költ. Ön- é p ite tte fészkét leginkább erdőszélekre, erd ő szerü facso
p o rto k ra, v a g y eg y es (m agánosán álló) fákra rakja, le g inkább erdei s mezei lakok közelében. Az Alföldön szántóföldek szélén álló s a szöllöskerteket kerítő ákác- v ag y jeg en y e-n y árfák o n fészkel. T alálh atju k m ég fészkét to rnyokon, várrom okon, fao d v ak b an és sziklafalakon is.
N a g y o b b erd ő k belsejében soha nem fészkel. A lkalm as helyen tá rsa sá g b a n (csoportosan) fészkel. A tá rsasá g b an fészkelők julius végén fölkerekednek s kisebb-nagyobb cso p o rto k b an (néha százával) kóborolnak vidékről-vidékre, de a tetszö s helyeken, különösen em beri lakásokhoz k ö zeli oly irtáserd ö k környékén, a hol m ég itt-o tt egyes n ag y fák fö n n m a ra d ta k : hetek en á t elvannak. A vércse ápril végén v a g y május elején tojik rendesen 6 tojást, ritk áb b an ö tö t v a g y hárm at, abnorm is esetben hetet.
T o jásai sárg ásfeh ér alapszinüek, vörhenyes rozsdavörös és b arn ásfek ete foltokkal. T ojásain a rozsdavörös az u ralk o d ó szín, mely oly n a g y szám m al fordul elő, h o g y a to jás egészen ro zsdavörösnek látszik. T ojásain az alapszín csak abnorm is esetben lá th a tó , de az ilyen to já sokon m ajdnem a b arn afek ete az uralkodó szín. Ifj. Lo- v assy S. u r a d a ta i szerint — m elyek az enyém ekkel
m egegyeznek — a vércsénél g y a k o ri a halvány sárg a- szinü tojás is. T o v á b b á to jásai a lak ra nézve is igen k ü lö n b ö ző k ; találunk hosszúkásakat, m elyek a leg h alv á
nyabb színűek szoktak lenni, van n ak g ö m b d ed ek , ezek élénk fozsdavörösek. L ovassy u r eg y szer ta lá lt körte- id o m u ak at is. „Az u gyanazon fészekben levők színre s a lak ra nézve is tö b b é-k ev ésb é hasonlítanak e g y m ásh o z.“
T o jásait a nőstény 20 nap ig üli s em ber közeledtével erősen m eglapul fészkében, d e h a az illető a fészkes
fára üt, ak k o r g y o rsan elh ag y ja fészkét s a fészkesfa fölött szállongva n ag y vijjogást visz véghez. A vércse, általában Cerchneis genushoz ta rto z ó hazai fajok, fész
keik környékén párzó helyekkel bírnak, mely célra re n d e sen valam ely szab ad terek k el h a tá ro s fa, főleg ákácfa cso p o rto zato k (szőllöskertekben a gyepük) szolgálnak.
E közös párzó helyeiket leginkább a d élelőtti órákban, de m indig szép verőfényes idővel lá to g a tjá k m eg a vércsék.
2. A törpe verese (Falco naum anni Fleisch in Fisöher, F alco cenchris Cuv., Cerchneis naum anni Sharpe).
2. A törpe verese (Falco naum anni Fleisch in Fisöher, F alco cenchris Cuv., Cerchneis naum anni Sharpe).