23 sát esdve, atyai kegyeibe magunkat ajánlva, mély tisztelettel

maradtunk.

Kelt H.-Doroglion, az 1863-ik évi május hó 22-ik nap­

ján tartott közgyűlésünkből.

Sz. H.-Dorogli város közönsége.

Ezen kérvényünket a szép tulajdonokkal bíró közszere­

tett!, valódi magyar lelkületű főpap mély megilletődéssel fogad­

ván, határozottan kijelentette, hogy kérésünk jogos, igazságos és méltányos, s annak teljesítését, mennyire arra maga fel­

jogosítva nincs, a pápa ő szentségénél is kieszközölni fogja, s miután annak semmi akadály sem áll útjában, hiszi, hogy rövid idő alatt magyar isteni tisztelettel örvendeztetheti meg szeretett magyar híveit, a többi kérelmekre vonatkozólag pedig ígéretet tett, hogy azok már rövid napok alatt teljesítve lesz­

nek. Saját határozott szavai által lévén közszeretetű püspö­

künk által megbíztatva, ki kételkedhetett volna tehát csak pillanatig is ügyünk diadalán.

Örömmel tértünk haza s küldőinket megvigasztalván, vártunk a szép ígéret teljesülésére, azonban ismét csalódtunk, mert bár folyamodásunkban előadott utóbbi kérelmünk azáltal, hogy főesperessé lelkészünk: Szabó György úr rövid idő alatt ki is neveztetvén, teljesíttetett is, fájdalom, fő kérésünk nem­

zeti nyelvünk jogosultsága iránt most is elmaradt, s több éveken át még arról sem értesíttetünk, hogy mi történt hát folyamodásunkkal. Mi azonban nem maradtunk tétlenek, mert most már főesperes-lelkészünkkel oda haladtunk, hogy az isteni tiszteletnél már nemcsak a cantorális énekeket általában és kizárólag egyedül magyar nyelven zengedeztiik, hanem még a pap által végzett lyturgiát is nagy részben magyar nyelven mondatni hallottuk. De azért korántsem voltunk nyugodtak és megelégedettek, midőn láttuk, hogy több évek múlnak egy­

másután s püspökünk szavát még se váltja be, újra a cselek­

vés terére léptünk s most nem a püspökhöz, hanem egyenesen ő felségéhez, az országgyűléshez, a prímáshoz és az udvari főkanczellárhoz intéztük kérvényeinket, s a mennyiben már

24

akkor több magyar egyházközségnek hívei is csatlakoztak nézetünkhöz, kérvényeinket már az összes magyar ajkú g.-katho- likusok nevében tettük meg, melyeket egész terjedelmükben, miután nyilvánosságra azok se voltak hozva soha, közleni nagyon szükségesnek tartottam. Következőleg:

Császári királyi apostoli F elség!

Legkegyelmesebb U runk!

Kern lehet egy nemzetiségét forrón szerető népre s ősi vallásához tántoríthatatlan hűséggel ragaszkodó hitfelekezetre fájdalmasabb s elkeserítőbb, mint ha az vallásos s hitelveivel tökéletesen megegyező igazságos és méltányos kérelmének tel­

jesítését századok ótai buzgó törekvése daczára, egyházi felső- sége előtt lelki megnyugvására nem érvényesítheti s az indo­

kolatlanul niellőztetik, s ez által oda van kényszerítve, hogy azon magasztos hitelvével: miként az isteni tisztelet a nép nyelvén tartandó — ellenkezőleg, édes anyai nyelvének mellő­

zésével, idegen nem értett nyelven legyen köteles az isteni szent szolgálatot végighallgatni, s a vallásjog és erkölcsiség rovására mit sem okulva, lelkileg mit sem épülve térni haza az Isten házából.

Ilyen helyzetben vagyunk mi alólirottak s velünk együtt e hazában csak a munkácsi egyházmegyében is a százezer lelket jóval felűlnmló számú magyar ajkú g.-katholikusok, kik­

nek valamint ős elődei, iígy mi buzgó utódai, minden törvé­

nyes módot elkövettünk arra, hogy az egyházba édes anyai nyelvünket bevihessük s a mindenható Istent szent Pál após­

tól szavai szerint értelmesen, saját nyelvünkön imádhassuk, s bár úgy a múltban mint a jelenben, ezen sérelmünk orvoslása és jogos kívánalmunk teljesítése végett egyházfőnökségeinkliez folyamodásokkal, küldöttségekkel járultunk, s bár azok által kérelmünk jogossága mindenkor beismertetvén, azoknak telje­

sítése iránt folytonos biztatásokkal tápláltattunk, s a mi meg­

nyugtatásunkra egyházunkban az isteni tisztelet alkalmával némely részben a magyar nyelvi éneklés megengedtetett, s a lyturgiális könyvek, több lelkes és buzgó egyházi fér fiaink

25 fáradalmas munkálkodása mellett magyar nyelvre már lefor- dítvák, s bár nekünk egyházi felsőbbjeink több ízben nyíltan kimondották, hogy óhajtásunk teljesítését nemcsak kérelmezni, hanem követelni is jogosítva vagyunk, mindazonáltal a sok­

szorosan vett biztatások daczára még most is ott állunk, hogy a szent lyturgiát idegen, általunk nem értett, de őszintén megvallva, soha sem is kedvelt szláv-orosz nyelven kell végig­

hallgatni, s el van az út előttünk zárva, hogy Istenünket értel­

mesen imádhassuk.

Felséges U runk! Hogy ezen ősi vallásunk díszét, a hívek buzgalmát emelő és erősítő ártatlan, de hazafias és igazságos óhajtásunk miért nem teljesül, felfogni képesek nem vagyunk.

Miután épen egyházi férfiaink által vagyunk felvilágosítva arról, hogy az teljesíthető, s hogy azt követelni is jogosítva vagyunk. Nem csalódunk azonban, ha őszinte fiúi s alattvalói bizalommal kijelentjük, miként okát annak, hogy üdvös czé- 1 unkát mai napig sem érhettük el, abban véljük feltalálni, miként a már eszközölt fordítások átvizsgálását s elfogadásá­

nak kimondását egynémely egyházi, a divatos ruthénisticus törekvésektől nem tiszta, de befolyásos férfiak, kik minden ó-hitűt ruthénnek vagy románnak szeretnek tartani, minden áron akadályozni igyekeznek, s azon jobbaknak is, kik hiva­

talos állásuknál fogva az igazságnak érvényt, a nemzetiség iránt törhetetlen szeretetiiknél fogva pedig a nemzeti nyelvnek méltó diadalt, a buzgólkodó híveknek ősi vallásukbani erősbü- lést kívánnak szerezni, nem kis gátúl szolgálnak.

Császári királyi apostoli Fölség, legkegyelmesebb Urunk ! Mi tőzsgyökeres magyarok lévén, ha nemzetiségünk és nyelvünk ott is, hol annak kellő méltánylatban kellenék részesülni, nem­

csak mellőztetik, hanem a szent vallás köpenyege alatt még az egyházban elenyésztetni czéloztatik, hol ősi vallásunk iránti rendíthetettlen ragaszkodásunkért nemzetiségünkből kivetkőz- tetni igyekezetei látunk, s a miatt, hogy eddig nem a mi belenyugvásunkat, hanem akaratunk ellenére isteni tisztele­

tünknél a szláv-orosz általunk nem értett nyelv járma alatt nyögni kényszerültünk, mégis magyar eredetünk is

megtagad-26

tatni megkisértetik, nem lehet, hogy legmélyebb fájdalommal ne jajduljunk föl, nem lehet, hogy eddig elfoglalt szerény állásunkból ki ne lépjünk s Felséged legkegyelmesebb igaz- ságszeretete előtt ne keressünk orvoslást.

Hallgassa meg tehát Felséged leghűbb jobbágyainak alá­

zatos és hódolatteljes esedezését, s apostoli királyi szent akaratával állítsa vissza megzaklatott nyugalmunkat, s biz­

tosítsa nemzetiségünket, még az oltáron is, miként hazánkban más vallásfelekezetüek, de hitrokonaink: oláh, orosz, szerb, örmény nemzetiségükben nyelvökre nézve tökéletesen biztosítva vannak s ne legyünk mi magyarok saját hazánkban mostohák, s ne költessék fel bennünk az irigység más nyelvű hitsor- sosaink ellen, kik boldogok közöttünk, mert anyanyelvűket az oltáron és teljes szabadsággal használhatják.

Minthogy az általunk s annyi hű ezer magyar híveknek buzgó imái között, oly epedve várt szent ezélt csak úgy érhetjük el, ha részünkre is egy a román vagy ruthén püs­

pökségekkel nem közös, hanem külön álló független magyar ajkú, óhitű katholíkus püspökség állíttatik fel, vagy ha annak lehe­

tősége, a mostani viszonyok közt elérhető nem lenne, H.-Doro- ghon a magyar óliitűek egyházi ügyeinek vezetésére egy külön de független vicariatusság szerveztetnék: nem késünk jobbágyi hódolattal, és őszinte fiúi bizalommal cs. kir. apostoli Felséged legmagasabb kegyelméhez legalázatosabb tisztelettel járulni, kiben erős hitünk van, mert édes hazánk iránti bölcs atyai gondoskodásának és őszinte atyai szeretetének annyi kitűnő jelét adni, minden nemzetiségek és bevett vallások jogos igé­

nyének kielégítését királyi szent szándéka által czélbavenni.

minden népeinek nyugalmát helyreállítani legfőbb királyi s atyai kötelességei közé sorozni méltóztatott, kegyeskedjék, e törhetetlen hűségű óhitű katholíkus, de tőzs gyökeres magyar népnek buzgó imáját meghallgatni, és hogy valahára. a kitűzött ezélt elérhessük, egy külön magyar püspökség felállításával, vagy míg az létesíthető lenne, egy külön vicariatus szervezésé­

vel bennünket megvigasztalni, addig is esedezünk: méltóxtas- sék megengedni, hogy a magyar egyesült óliitűek egy közös

27 gyűlésre H.-Dorogra összehivattathassanak, s belügyeiket ren­

dezhessék, s az ott hozandó megállapodásokat felséged mint apostoli királyunk legmagasabb jóváhagyása alá felterjeszthes­

sük, csak így remélhetünk üdvöt, boldogságot és megnyugvást.

Kik egyébiránt megmélyebb hódolótisztelettel s jobbágyi hűséggel maradtunk H.-Dorogon az 1966. évi máj. hó 3-ík nap­

ján tartott közgyűlésünkből legalázatosabb és leghűbb jobbágyai Sz.-H.-Dorogh 8000 lélekből álló város választott képviselő­

testülete.