Fagyos szél süvített végig a Rákóczi utcán. Fejünket vállunk közé húzva siettünk be a Kollégium hatalmas, remek kovácsmívű kapuján.
Balra öreg falépcsőkön föl a pici intemátusi szobához. A fehérre meszelt folyosókon templomképek, bibliai igék és tablók néznek reánk. A bolt
ívek régi világot idéznek.
Fájó kérdéseink előtörnek.
- Miért és hogyan kerültünk Patakra? Csakugyan az engedélynélküli szolgálat volt az oka? Távozásunkkal a debreceni teológián begyógyul
nak a sebek? Politikai háttér lenne? A hivatalos történelmi egyház most is szemben áll az ébredéssel, a reformációval, mint története folyamán annyiszor? Miért?! Érdemes gyötrődni ezeken? Egyesek szerint tiszta helyzetről van szó. Az ateista állam fölszámolja az egyházat. Mi csak egyet tehetünk, csöndesen belenyugszunk Isten döntésébe. Itt vagyunk,
ez a valóság. A pataki diákok és professzorok barátságosak, ez is a való
ság.
Belopakodott a tél. Szobánk ablakából a Sátorhegyre látunk, amit fe
héren csillogó hó takar. Csudáljuk a természet szépségeit. Aztán neki
fogtunk a tanulásnak. Minden szabadidőnkben a könyvek, kézzel vagy géppel írott stúdiumok felé hajolunk, mert karácsony előtt minden tan
tárgyból kollokválni szeretnénk, hogy a tanulmányi szünetben hazame
hessünk. Haza Tiszántúlra prédikálni. Várnak bennünket a gyülekezetek, a hívő testvérek, akikkel együtt szolgáltuk, dicsértük az Urat. Imádko
zunk egymásért. Istentől kaptuk azt a bizonyosságot, hogy haza kell mennünk és föl kell keresnünk azokat, akiktől elszakadtunk.
Mind a négyen ott ültünk Nagy Barna igazgató szobájában.
- Miért akartok hazamenni cimborák? - kérdezte derűsen az igaz
gató.
- Szeretnénk segíteni szüleinket és meglátogatni hívő testvéreinket.
- Adtatok be kérvényt?
- Igen.
- Beírtátok mind a két okot?
- Igen.
Nagy Barna újra végigolvasta kérvényünket, hogy karácsony előtt a négy debreceni kollokválhasson. Azután komoly arccal fordult hozzánk.
- Kollokválni mindenkinek kell, és a tanári kar nem akadályozza, ha valaki határidő előtt szeretne vizsgázni. Szép dolog, ha szüléiteknek se- gíttek és még abba sem szólunk bele, ha a Tiszántúlon némely gyüleke
zetben a lelkipásztor engedelmével prédikáltok. De... Benneteket mégis csak büntetésből raktak ide. Furcsának tűnnék, ha majd a pataki iskolára hivatkoznátok, hogy ő küldött titeket. Rossz látszat volna, hogy mi neg
ligáljuk a debreceni Teológia döntéseit. Kérlek tehát, hogy túl ne lépjé
tek a határt. És szeressétek a mi anyaszentegyházunkat. Megígéritek?
- Megígérjük.
A beszélgetés után kezdődött a dogmatika kollokvium. Kitűnő ered
ménnyel vizsgáztunk. Boldogan szorítottunk kezet a nemzetközi hírű professzorral.
Debrecenben
Tokajtól kezdve Horváth Zoltán nagyobb gázt adott a Csepel motor
kerékpárnak. Bakancsom még Bodrogkeresztúrnál teljesen átázott. Alig tudtam mozdítani gémberedett lábamat. Csepegős eső miatt lucskos, nyirkos, ködös volt az út. Annál jobban örültünk a hazaérkezésnek. Szü
léink forró csókok közepette öleltek át bennünket. Este Tamás Lászlóék lakásán találkoztunk. Szerdán a püspöki hivatalban Szabó Gábor titkár úr elintézte, hogy másnap 1950. december 28-án a püspök úr fogadjon minket.
Frissen borotválkozva beszélgettünk a Kollégium előtt, amikor Czeg
lédy professzor úr és felesége közeledett. Mosolyogva nyújtott kezet.
- Kérem, látom, hogy megjöttek. Mindnyájan jól néznek ki, tehát használt a pataki levegő.
Rábólintottunk:
- Igen, a pataki levegő és a tiszántúli atyafiak élelem küldeménye is.
A Lelkészképző szemináriumában fogadott bennünket és mindenről kérdezett. Mindenre válaszoltunk, arra is, hogy Patakon barátságosabb, evangéliumibb a légkör mint Debrecenben. Egyik-másik tárgyból többet kellett tanulnunk, mint Debrecenben.
Czeglédy professzor úr fölemelte jobb kezét.
- Kérem, azóta itt Debrecenben is változott a helyzet, és Mikulás
estén már együtt voltak professzorok és diákok.
- Na és ugye Patakon aztán nem lehet csak úgy szolgálgatni?
Jól esett hallani ezt a kérdést. Szerettük volna, hogy megismételje.
Egyszerre akartunk válaszolni.
- Patakon? Ott még a professzorok is buzdítanak minket. Felkészíte
nek a munkára és imádkoznak érettünk, az útiköltségeinket pedig közös pénzből fizetik.
Czeglédy Sándor igyekezett visszafogni bennünket.
- Kérem, azért itt Debrecenben is lehetett szolgálni.
Rábólintottunk.
- Igen, tudjuk, mert debreceni teológusok voltunk.
Szabó Gábor püspöki titkár mosolyogva fordult felénk.
- Hogy vagytok? Hogy érzitek magatokat Patakon? Olvastátok már a püspök úr december 14-i jelentését? A ti leveletekből is idézett, hogy ami olyan rosszul indult, azt Isten jóra kívánta fordítani.
Beléphettünk Péter János dolgozószobájába. Derűsen nyújtott kezet.
És elkezdtük a beszámolónkat. Figyelmesen, megnyugodva hallgatott.
Közszájon már nem kicsapást, hanem áldozatvállalást és ösztöndíjat em
legettek. Péter János ígérte, hogy tanulmányi költségeinket a következő félévben is a Tiszántúli Egyházkerület fizeti. Végül ránk kérdezett:
- Na és mit csináltok itthon?
Egymásra néztünk. Horváth Zoltán kezdte, hogy édesanyjáról sze
retne gondoskodni, és néhány lelkipásztor és hívő testvér kérte, hogy lá
togassuk meg őket.
A püspök rábólintott. Elbúcsúztunk tőle és egymástól is. Elindultunk, ki merre látott, kit merre küldött az Isten.
Sólyom Ferenc utazásai
Kisgyermek korában sok baj volt vele. Középiskolás korában minden diákcsínyben résztvett. 1945-ben világkörüli utazásra indult, de megál
lította az, Aki Sault Damaszkusznál. Nyírbogáton Bethánia konferencián megtért. Lelkészi szolgálatra hívta Isten. A teológus fegyelmi úgy indult, hogy Feri hiányzott a bűnösök közül. Csodálkoztunk rajta. És megnyu
godtunk, hogy őt is kicsapták Debrecenből.
Hazaérkezett Vajára. Hívő édesapja, édesanyja és Krisztusban testvé
rek nagy örömmel fogadták. Jól érezte magát otthon, mert sokáig alud
hatott, nem úgy mint Patakon. Fölkérésre szolgált a gyülekezeti közös
ségben és az istentiszteleten. Aztán összeszedte úti holmijait, letörölgette az édesanyai könnyeket és elindult Tiszakerecsenybe.
A gyülekezet lélekszáma 1600 körüli. Lelkészük Lengyel László, Er
délyből. Krisztus mellett döntött. Hat gyermeket nevelgetnek. Felesége Kóré Rozália székely leány, bátyja a híres Kóré Endre énekművész. Ti- szakerecsenyben cigány ébredés van, de a megtértek könnyen visszaes
nek és koldulni járnak. Ha nem kapnak, akkor szitkozódnak, hogy minek prédikálnak a szerető Jézusról. Ha kapnak, elpocsékolják. Feri a cigány putriban kicsit guggolva prédikált, nehogy a plafonba verje fejét. Az eső megeredt, a putri szalma teteje átázott, az esőcseppek a Feri nyakába hullottak.
Innen Vásárosnaményba vette útját. Kelemen Gyula lelkész szívesen fogadta és kérte, hogy este a felekezetközi imaórán szolgáljon.
Vajáról sok család költözött Baranyába az 1939-es években. Szántó
földjük olyan jó, mint a Bácskában. Feri határátlépési igazolványt kért a
szabolcsi rendőrkapitányságon, bár többen kinevették, hogy úgy sem kaphatja meg. A határsávban fekvő Baranyába csak külön igazolvánnyal lehetett belépni, igazolvánnyal onnan kijönni kivételes esetben. Csoda történt, mert engedélyt kapott.
Feri január 13-án délután ült föl a vonatra és két nap múlva 620 km.
után Magyarbolyba érkezett, ahol Bajusz Ferenc, később teológiai tanár nagyon várta a vendég igehirdetőt. A gyülekezet lélekszáma 800, ami dunántúli viszonylatban igen nagy. A lakosság termelőszövetkezetben dolgozik. A katolikus, református, evangélikus és baptista lelkészek megértik egymást, havonként találkoznak.
Feri 8 napig tartózkodott Magyarbolyban. Kilátogatott Virágosra is az odatelepült szabolcsiakhoz, akik visszavágynak szülőföldjükre.
Szigetváron határőrök megállították, és nem engedték tovább Dráva- gárdonyba. Oda érvénytelen volt a határátlépési igazolványa. Rákosi Mátyás kommunista pártvezér uralma idején szigorúan vigyázták Ma
gyarországon belül a nyugati határokat. Se ki, se be. Letörve ácsorgott az állomáson, amikor megérkezett Barcs felől a személyvonat. Hívő atya
fiak szálltak le róla. Boldogan ölelték egymást és egész délelőtt beszél
gettek az elmúlt évről is, amikor evangélizáció volt Gárdonyban. Meg
hívták lelkészül, amit már az esperesnél is elintéztek.
Kaposváron dr. Farkas Béla lelkipásztor a Jézus követője. Örömmel munkálkodik együtt a felébredtekkel. A közösségi órán azonnal szolgá
latra kérték Ferit.
Felsőmocsoládon rövid ideig tartózkodhatott. A lelkipásztor nem akarta elengedni. Kistótfaluban is lakik hívő család Vajáról. Öreg lelki
pásztor gondozza őket nagy szeretettel.
Január 27-én szombaton érkezett vissza Debrecenbe az Úrnak ifjú követe. A teológusok kíváncsian fogták körül és hallgatták izgalmas be
számolóját. Boldog ember az, aki Istennek követe jó és rossz napokban egyaránt.
Horváth Zoltán, a motoros
Különös szuggesztív személyiség, aki édesapja temetésén is prédi
kált. Megtérése 1942-ben történt. Az is rendkívüli volt. Úgynevezett vi
lági könyveinek egy részét is tűzbe dobta. Radikálisan szakított a múltjá
val. A Szentlélek tüze égette, hogy mindenkinek hirdesse Krisztust. 1950 márciusában 125 cm’-s Csepel motorkerékpárt vásárolt, hogy minél több
helyre minél hamarabb eljuthasson. Leggyakrabban Vámospércsre, aho
vá a lelkipásztor 1950 decemberében szolgálni meghívta. Az ó év utolsó estéjén prédikált. Viharos szél seperte a havat. A gyülekezet tagjai kicsi lámpácskákkal igyekeztek a dombon épült Isten háza felé hálát adni az Úrnak.
Forduló pontokon kicsinek érezzük magunkat. Az idő rohanásában és a világ váltakozó nagy eseményeiben eltörpül a porból teremtett em
ber. Azok indulhatnak el bizakodva az új esztendőbe, akik megtalálták az egyetlen Utat, Krisztust. Zoltán későn éjszaka feküdt le és reggel 6 óra
kor már Debrecenben volt, hogy együtt motorozzunk Paposra.
Hópelyhek szállingóztak és a kanyaroknál vigyázni kellett, nehogy elcsússzunk. Szembe fújt a szél. Jól nekiöltöztünk, indulás előtt még bort is fogyasztottunk. Az országúton nem találkoztunk emberfiával. Idejében érkeztünk Paposra. A kicsi templomot hó lepte fák és bokrok vették kö
rül. Az ötödik debreceni szobatársunk, Tariska Jenő édesapja, Tariska Béla itt a lelkipásztor. Magas, szikár ember. Boldogan öleltek át. Meg- kékült arcunkat és gémberedett tagjainkat vidáman melengettük a piro
sán izzó kályhánál. Az istentiszteleten Zoli prédikált. Marasztaltak ben
nünket nagyon, de az Úr tovább küldött.
Újév estéjén Vaja községbe érkeztünk. Szikszai Béni a Bethánia fő
titkára prédikált itt 1930 táján. A gyülekezet fogékony volt az igére és határozott döntéssel fogadták el Krisztust megváltójuknak. Bencze Jó
zsef lelkész nem tartozott a felébredtek szűk köréhez, de nem is gátolta munkájukat. A gyülekezetei hívő presbitérium vezeti.
A második világháború után Vaja község az ébredés nevezetes köz
pontja lett. Magyarországon. Az évenként rendezett szabolcsi konferen
ciákon négy-ötezres tömeg hallgatta az evangéliumot. A Vay Ádám kas
tély parkjában tartották az evangélizációkat, amíg be nem tiltották. Most, 1951. január 1. napján este Horváth Zoltán hirdette az igét zsúfolt temp
lomban. Takács Ferenc hitvalló presbiter meglátogatása után Sólyom Fe- rencék házánál kaptunk szállást. Vacsora közben énekszó hallatszott kí
vülről, Feri bácsi meleg otthonába hívta Krisztusban testvéreit és süte
ménnyel, pohár borral kínálta őket.
Január 2-án Nyírmeggyesre motoroztunk, ahol feszültség vibrál a hagyományos egyház és a felébredtek között. Szegedi családnál gyűltünk össze, ahol Zoltán a Zakariás könyvéből vette az alapigét. Délután ifjú
sági órán a házasságról beszélgettünk. Közös imádságunkban arra kértük Istent, hogy Zoli még egyszer kijöhessen. A felébredtek nem gyűlhetnek
össze egyházi épületben, hangosan nem imádkozhatnak és bibliaórán nem szólhatnak, mert megtiltotta nekik a lelkipásztor.
Este Nyírbátorban aludtunk Helmeczi Sándoréknál. Másnap Varga Károly lelkész arra kérte Zolit, hogy pénteken közösségi órán szolgáljon.
A hatalmas gyülekezet műemlék öreg templomban dicséri az Urat. Lel
kipásztorának személyes közössége van Jézussal. A gyülekezet ébredé
séért, egységéért imádkozik. A lelkipásztor csak akkor lehet a felébred
tek vezetője, ha mély bibliaismeret, élőhit és Krisztus iránti szeretet hatja át az életét. A nem újjászületett lelkész alkalmatlan a vezetésre. Az igazi pásztor naponként könyörög bölcsességért, erőért és a szeretet lelkének ajándékáért. Péter tanítványra csak azután bízta rá Jézusunk az anya- szentegyházát, miután megvallotta: „Uram, Te tudod, hogy én szeretlek téged. ” Nyírbátorban egyszerre növekszik a templomlátogatók és üdvö
zölök száma.
Január 4-én Nyírmadán Szalontai Tibor könyvelőt látogatta meg Zoli, aki feleségével együtt meglankadt a hitben. Közösségi órán szol
gált.
Péntek hajnalban Nyírbátorba tért vissza megbeszélés szerint. Péntek estéken keresztyénekkel telik meg a nagy gyülekezeti terem.
Január 7. Encsencs. A lelkipásztor Kovács József nagy látásokat ka
pott Isten Szentlelke által. A hívőket is engedi prédikálni.
Estefelé Meggyesre motorozott, ahol Tukacs János esperes a lelki
pásztor. Úgy érezte, hogy Isten vezette oda. Az esti evangélizáción sze
retett volna szolgálni.
- De jó, hogy jött - kiáltott a felesége. - A férjemnek most húzták ki három fogát, és ma este nem tudott volna beszélni.
Hétfő, január 8. Debrecen, Révész tér 2. A felébredtek szokásos ösz- szejövetelén Zoli olvasta és magyarázta a János szerinti evangéliumból vett igét. A Bethánia Egyesület megszüntetése után a gyülekezetek veze
tői féltek befogadni a felébredteket. Némelyek belefáradtak a küzdelem
be. Kihullottak Isten rostáján. Azzal fenyegették őket, hogy elveszítik ál
lásukat és börtönbe jutnak. Óra után érdeklődve hallgatták a pataki diák beszámolóját. Áldást jelent, hogy itt is imádkoznak érettünk.
Január 9-én kedden a református kollégiumban volt imaóra. Zoli a Genezis 18:14.-et magyarázta. Minden héten háromnegyed hétre gyűlnek össze itt kedden a felébredt teológusok. Olyan, mintha lanyhulna bennük a Jézus iránti szeretet lángja.
Január 10-én Horváth Zoltán Sárándra érkezett, ahol múlt év szep
temberében iktatták be Holló László fiatal, hitvalló lelkipásztort. Az élő igét szívesen hallgatják, de a szívük zárva marad. Rájuk is vonatkozik Jézus szava: íme az ajtó előtt állok és zörgetek.
Január 11-én együtt motoroztunk Konyáira, ahol vitéz Úry Ferenc espereshelyettes a lelkipásztor. Távol tartja magát a felébredtektöl, akik kb. húszán vannak. Erősek a hitben. Csütörtök esténként házaknál tartják a közösségi órát, és hiába hívják lelkipásztorukat. Nem vesz részt rajta.
A baptista gyülekezet szaporodik. Úry Ferenc hideg udvariassággal foga
dott bennünket, és nem láttunk bele a szívébe.
Vasárnap, 14-én Debrecen Csapókért református templomában pré
dikált. Szabó Béla lelkészt a Felvidékről toloncolták ki Magyarországra.
A második világháború után 1945-től magyarok ezreit űzték el onnan 50 kg-os csomaggal, 24 órán belül. A hitvalló lelkész szereti Isten népét, a Sárospatakra „száműzötteket” is és nagyon kérte, hogy legalább egy al
kalommal valamelyik pataki szolgáljon az istentiszteleten.
Este Vámospércs, ahol Pongó Gyula IV. éves exmittált teológus által kezdődött a mostani ébredés. Egymás után jutottak hitre az emberek. Ve
lük szemben Nagy Károly a lelkipásztor új közösséget alakított. A „régi
eket” Pongó Gyula, Szathmáry Sándor, aki később nagy karriert futott be, Horváth Zoltán és Tamás László pásztorolták. Januárban Nagy Ká
roly fölosztotta az úgynevezett „egyházi” közösséget, és a testvérek ör
vendezve áldották Jézust, Aki azért imádkozott, hogy „mindnyájan egyek legyenek. ” (János 17:26.)
Január 21-én Sárándon volt csendesnap, ahol bibliakört vezetett.
Január 28-án Nyíradonyban tartott istentiszteletet. Huszti Kálmán V.
éves teológus, kirendelt segédlelkész most távozott a gyülekezetből, mert Prágában, a Comenius Egyetemen kapott ösztöndíjat. Fehér Ákost 1950- ben választották lelkipásztorul, aki fiatal kora óta Jézus odaszánt köve
tője.
Este Hajdúhadházon evangélizált, ahol Asztalos Zoltán IV. éves be- thánista teológus a segédlelkész. Itt minden vasárnap este van templomi evangélizáció.
Debrecen, január 30. A református kollégium teológus bibliaóráján búcsúzott a diáktársaktól. Áldott az Úr, hogy a felébredt teológusok kö
zött megmaradt a békesség.
Debreczeni István januári vakációja.
Fiatal, nyurga gyerek. Édesapját korán elveszítette. Egyetlen szobá
jukban két ágy, kopott szekrény, rozoga asztal és vaskályha az összes bútor. Elemér öccse szorgalmasan tanulja a vegyészetet, kiváló tudós lett belőle.
A debreceni Református Gimnáziumban nyitotta meg Isten a szemét Krisztus látására. Mivel sok bűne bocsáttatott meg, ezért nagyon szerette Megváltóját. Voltak akik botránkoztak magatartásán, mert úgy viselke
dett mint egy fiatal keresztyén.
Krisztus szerelme szorongatta. Hirdette az igét, ahol csak lehetett, hi
ába húzták vissza a kritikus hívők, a meggondoltak és professzorok.
Pénzre volt szüksége és dolgozni ment. Éjjel és nappal szünet nélkül.
Összeroppant a nyári kubikolásban. Mátraházára vitték gyógyulni. Ott is prédikált és Berzétei László az üdülő lelkésze megszerette, konferenci
ákra visszahívta. Orvosi beutalóval felutazott Budapestre, ahol a Bethes
da kórházban kivették a manduláját, operálták az orrsövényét. Amikor újra megszólalhatott, elővette Bibliáját és Jézusról beszélt a köréje gyűlt betegeknek. Visszatérve Debrecenbe, beállt a hívők közé és hirdette Jé
zust iskolában, utcán, helyben és vidéken és mindenütt, amíg fegyelmi elé állították, és eltanácsolták a teológiáról, Sárospatakra.
Szilveszter éjjelén Horváth Zoltánnal együtt szolgáltak Vámospér- csen. Január 1-jén Ármos Zsigmond lelkipásztor meghívására Bagamér- ban tartott istentiszteletet. Amíg debreceni teológus volt, Bagamérban szolgált legtöbbször, ahol kb. 20 felébredt református személyesen köve
ti Jézust. Újév délután Vámospércsre ment át az esti evangélizációra szolgálni.
Csütörtökön reggel 7 órakor Debrecen kistemplomi gyülekezet ter
mében a Thessalonikai levélből olvasott. Itt a Révész téren minden va
sárnap és csütörtökön reggel imádkozásra gyűlnek a felébredtek. Délután Bagamérba utazott a csütörtök esti biblia órára.
Kedden január 9-én Hosszúpályiban tartott felébredteknek közösségi órát. Ebben a faluban 1946 elején indult ébredési hullám. Isten eszközei voltak vitéz Toókos Gyula nyugalmazott tábornok gyermekei is, miután hadifogságból szabadulva a család Hosszúpályiba költözött. Teológusok evangélizáltak 15-20 öreg néninek, akikhez néhány fiatal csatlakozott.
Horváth Zoltán középiskolás diák rendszeresen küldött beszámolót Ta-
más Ferenc egyházkerületi missziói lelkésznek a hosszúpályi esemé
nyekről. A fiatal megtérök száma gyorsan szaporodott. A lelkipásztor megengedte, hogy a templomban gyűljenek össze. A „baj” ott kezdődött, hogy többen vettek részt rajta mint az istentiszteleten. A „baj” azzal folytatódott, hogy a felébredtek nyilvánosan elmondták megtérésük tör
ténetét, hogy Isten megváltoztatta az életüket. A bonyodalom fokozódott, amikor a felébredtek házanként látogatták a családokat, összegyűjtötték a gyermekeket a cigányokat is, és felkeresték a tanyák népét. Egyház és ébredés közötti feszültség akkor robbant ki, amikor valamelyik hitvalló azt állította, hogy akinek papi palástja van, még nem biztos, hogy bejut a mennyországba.
Nagy Márton református lelkésznek rosszul esett ez a kritika. Néha többet ivott ugyan a kellettnél, szeretett kaláberezni, de becsületes lel
késznek tartotta magát. Mivel nem óhajtott megtérni, úgy „oldotta meg”
a kérdést, hogy ellene fordult a hívőknek, nem is annyira szemtől szem
be, mint inkább hát megett bujtogatott és állami, egyházi szerveknél je- lentgetett. Elkezdődött a keresztyének üldözése. Az Úr általa is rostálta népét. Némelyek kihullottak, mások megerősödtek a Krisztusban. Vin- cze János paraszt fiú Istentől kapott bölcsességgel hitben való maradásra bátorította a hívőket. Debreczeni István örömmel utazott Hosszúpályiba és boldogan fogadták Krisztusban testvérei. Éppen akkor jött, amikor Nagy Márton konventi utasításra hivatkozással rábeszélte a presbitériu
mot, hogy szüntessék meg az evangélizációt, és ne engedjék, hogy Deb
recenből hitvalló teológusok látogassák a hívőket. Mindezek után érdek
lődve fogadta a „sárospataki teológust”, és még a hívők bibliaóráján is résztvett, életében először.
Január 7-14 között Hencidán volt evangélizáció. Szabó Andor fiatal, tudós hitvalló lelkészt a múlt év őszén választották ide és beiktatása nap
ján tartotta esküvőjét is. Debreczeni Istvánhoz régi, maradandó barátság szálai fűzték. Patakra írott levelében kérte Istvánt az evangélizációra, aki szívesen vállalta. Egyre többen hallgatták az igét. Hét végére tömve volt a templom. Utolsó este Pista arra kérte azokat, akik most adták át szí
vüket Jézusnak, hogy álljanak fel. Nem állt fel senki. Lelkész és evan
gélista elkeseredtek, ám egy hét múlva sokan nyitottak be a református
gélista elkeseredtek, ám egy hét múlva sokan nyitottak be a református