A természet élete
11. rRODAbMI É'RTESITÖ
Hajós József: A természetben Isten nyomain. Esztergom, 1914.
470 oldal. Ára 6 korona.
A szerző teleologikus példatárnak szánta könyvét. Minthogy azonban több gondolatcsoport van benne, mely a teleologiával kevésbbé függ össze, másrészt meg, mert a teleologikus érv a jelenségeknek ily részletes és mélyreható magyarázását nem kí-vánja s mert a szerző az első három fejezetben több helyen nem állítja fejtegetéseit kifejezetten célja szolgálatába — az olvasóra bízza, hogy megérezze, megsejtse — jobb könyvét így karakteri-zálni : természettudományi olvasmány a művelt közönség számára apologetikus céllal. Végigvezet bennünket a földön és égen, a föld belsejének mélységein, a csillagok útjain, természettudo-mányos készültséggel magyaráz m e g minden jelenséget, főleg a jelenségek nagyszerűségét és célszerűségét igyekszik kidomborí-tani. S amikor az óriási távlatok, a nagyszerűség, főleg az imma-nens célszerűség megkapja az olvasó lelkét, figyelmeztet: ne feledd, hogy a Teremtő alkotott mindent, imádd Ő t !
A mű kilenc fejezetre oszlik:
I. «Szeressük a szép természetet.» Hajós költői lélek, a ter-mészet szépsége különleges erővel kapja meg. A terter-mészet szép-ségétől megtelt lelke beszél e fejezetben költői stilben, ragyogó színekkel, sokszor himnuszokban. Meglátszik e fejezeten, hogy megigézett lelke vezette. Nincs tétel, gondolatmenet: mozaik-képek. Gyorsan és váratlanul változnak a gondolatok, azután ismét visszatér egy régebbi gondolatra; máskor m e g — úgy látszik — mintha hosszúra nyújtaná gondolatait, hogy sok a szó. De én értem őt : lelke így kivánta, így hullámzott. A sokat olvasott embernek sok az adata, a mélyérzésű költőléleknek sok a megérzése és a színképe.
II. «Csillagfényben, napsugárban» első részében a csillagok számát, a csillagvilág óriási méreteit, pályáit írja le apró részle-tességgel és utána felteszi a kérdést: «Honnét, mióta van világ, merre törekszik a világfolyamat?» (63. 1.) Feleletül felveti,
lehet-i r o d a l m lehet-i é r t e s í t ő 147
séges-e öröktől fogva mozgó a n y a g ? — A fejezet második részében a nap leirását, a többi égitestekhez való viszonyát adja. Főgondja kimutatni, mit köszönhet a föld a napnak, hogy lássuk, hogy «a sugárzó nap a célszerűség megtestesülése», mert «akinek lelkét megérinti a napsugár, az érzi Isten közelségét, akár a virág a napfényt». (85. old.) Mikor a napnak, «a föld és élet dajkájának»,
«a Teremtő festékkazettájának», «az élet öröklámpája olajának»
hatásait festi, mindig szép stílusa pompázik, hogy az olvasó kény-szerítve legyen kérdezni: honnan mindez?
III. «Földünk ábrázata.» A földet ismerteti a fizikai és az asztronómiai földrajz szempontjából. E részben legjobban látjuk mily nagyolvasottságú ember Hajós. Kár, hogy az apologetikus' -szempont itt elhomályosodik, a célszerűség kifejezett kidomborí-tása hiányzik. E rész inkább szolgálja a könyv címének első szavát: «természetben», mint a másodikat.
IV. «A szfinxarcú Terra bolygó» fejezet mottója: «a nagy ellentétek dacára összhang jellemzi a v i l á g o t . . . s ezen összhang himnuszt zendít az ajkon». Gondolatmenet: vizek keletkezése és kőzetalkotó volta,a földkéreg körforgása, légkör m o z g á s a — m i n t a célszerűség példái; a kőzetek és természeti erők célszerűsége (rádiumgyógyászat stb.)
V. «Az élet mélységein.» A lét az életbe tökéletesül. A lét fogalma és ténye önmagában is csodálatraméltó. Itt találjuk a célszerűség legcsodálatosabb tényeit. Majd körútra indul a szerző s jön : a tengerfenék, melynek szemléletekor ránehezedik a lélekre a végtelenség érzete, a tengeri állatok szerveinek célszerűsége példákban, napfény — növény-állatvilág viszonya, élőszervezetek háztartásának körforgalma. (Simbiozis.)
VI. «Az élet csodái az állatvilágban» : repülő és uszó mada-rak szervezeteinek célszerűsége, az állati organismusok célszerű-sége a mikrobiológiában (amoebák, radioláriák, ázalékállatok, infuzoriumok, csigák, Ízeltlábúak), a nagyobb állatoknál (madarak, állatösztön, mimikri, külső viszonyokhoz való alkalmazkodás), az állatösztön gépelvi felfogása.
VII. «Az értelmes ember» fejezet az emberi természetnek és egyes részeinek (szövetátültetés, csontváz, szem, máj, gyomor csenevészszervek) célszerűségét állítja elénk; majd hogy még jobban érezze az olvasó, hogy mily hálával tartozik a Teremtő-nek, a szellemi öntudat szépségét, a lélek kiváltságait, a női lélek tulajdonságait festi sok helyen szines költőiességgel.
10*
1 4 8 i r o d a l m i é r t e s í t ő
A VIII. fejezet a célszerűségből vont érv történetét, fogal-mát (408. oldal) és bírálatát adja. Tárgyalja: lehet-e a véletlen világmagyarázat, megmagyarázza-e a gépelvű felfogás a célszerű-séget, pusztán kémiai funkció-e az élőlények mozgása? Újabb példákat hoz fel közben a szervesvilág célszerűségének illusztrá-lására. A IX. «A megvilágított világ» fejezet a célszerűség ellen felhozott nehézségeket tárgyalja. Nem szabad a célszerűséget a tökéletesség fogalmával azonosítani.
Hajós könyve kedves olvasmány. Nagyon gazdag, szinte sok adat és ismeret egyszerre. Adatai nem önálló megállapítások, az általánosabb véleményt adja az egyes kérdéseknél s ez természetes : Hajós olvasmányt ad, nem szakkönyvet. Adatait és magyarázatait a szakemberek nem fogják mind helyeselni: ez mutatja, hogy a természettudomány terén is csak vélemények küzdenek. A részletes természettudományos magyarázat az apologetikus menetet lassítja és tompítja.
Hajós stílusa színes. Nagyon könnyen ír. Szinte látszik, hogy sok helyütt valósággal parancsolnia kell könnyen futó tollának, itt-ott el is feledi. Sokat olvas, nagyon receptív. Csak az elrendezés és célrairányítás hagy kívánni valót talán épen könnyed vénája miatt.
Székesfehérvár. Dr. Potyondy Imre.
Az egyházi vagyonjog.
A magyarországi katholikus egyház joga vagyonához és a szekularizáció. Irta: dr. Tóth Tihamér. Eger, 1914. 216 oldaL Ára 3 korona.
Ellenséges és barátságos hangon szoktak írni az egyházi vagyonjogról, de tárgyilagos igazsággal ritkán. Az egyház ellen-ségei szekularizálnak, ezzel szemben az egyház úgynevezett barátai, mint védők lépnek fel. Vannak, akik a nagy fogalomzavarban az igazságot keresik.
Az egyház látható, szervezett emberi társaság. Megilleti mindaz a jog, amely az egyes emberekből alakult társaságokat megilleti. A társaságokat elsősorban a vagyonszerzési jog, a tulajdonjog illeti meg, ingó és ingatlan dolgok felett. Az egyház örök áron való vagyonszerzői joggal bir. Vagyis tulajdonjogot örök érvénnyel szerez. Ezt tőle senki meg nem tagadhatja, mert a római katholikus egyház hazai törvényeink szerint elismert
149 i r o d a l m i é r t e s í t ő
társaság. Mi több, közjogilag elismert társaság. Bevett, becik-kelyezett vallásfelekezet; államilag bevett vallástársaság. A ka-tholikus egyháznak ez az államvallási jellege nem változott meg azzal, hogy mellette most már több vallásfelekezet, ami vallási társaságot jelent, államilag, közjogilag elismerve, reci-piálva van. Vagyis, ma több államvallás van. Különös, hogy ezeknek a 7—800 esztendővel fiatalabb recipiált vallásfelekeze-teknek, vallástársaságoknak vagyonszerzési jogát senki kétségbe nem vonja, velük szemben senki nem akar szekularizálni.
Pedig némely nem katholikus vallásfelekezet aránylag sokkal nagyobb vagyonnal bir, mint bir a katholikus egyház. Például a görög keleti szerb egyház, az erdélyi református egyházkerület;
a budapesti zsidó hitközség, mely utóbbi több, mint tíz millió korona vagyonnal rendelkezik.
Meg kell nyíltan vallani, hogy a katholikus egyházi vagyon ellen a szekularizációt a papság miatt hangoztatják. A katholikus egyházi vagyon túlnyomó része a papság részére szolgáló java-dalmi vagyont alkot; míg megfordítva, a többi vallásfelekezetek-nél a lelkésznek nincs javadalma, csak fizetése, melyet egy önkor-mányzati testület állapít meg és utal ki. Vagyis a nem katholikus egyházi vagyonnak csak egy kevés hányad része szolgál a lel-készek ellátására. Vannak tehát, akik a katholikus papság iránti ártó szándékból, talán irigységből követelik a szekularizációt. De vannak, akik a megváltozott gazdasági helyzetre, a katholikus egyház tanügyi, közjótékonysági, társadalmi és kulturális felada-tainak célirányos okaiból, valamint gazdasági és pénzkezelési szempontból akarják a nagyjavadalmasok jövedelmeit korlátozni és a fennmaradó összeget egyházi közcélokra fordítani. Ez utóbbiak már azért sem tartozhatnak az egyház vagy a papság ellenségei közé, mert hiszen kiváló egyházi férfiak követelik például a káp-talani vagyonoknak inkább a lelkészkedési célokra való fordítá-sát, egyes káptalani tagok egyéni dús javadalmazása helyett. Mások a püspökök nyilvános számadási kötelezettségét követelik az egy-házzal és a főpátronussal szemben. Nem lehet tagadni, hogy ezek a szekularizációs és vagyonrendezési, javadalom rendezési kérdé-sek folyton napirenden vannak, anélkül, hogy megoldást nyerné-nek. Sajnos, hogy a beati possidentes elv itt is túlsúllyal érvé-nyesül, holott mindenkinek, akár egyéni áldozatok árán is, minél-előbb megoldásra kellene vinni ezeket a kérdéseket. Mert esetleg jöhet egy politikai hatalmi fordulat, mikor megkérdezésünk
1 5 0 i r o d a l m i é r t e s í t ő
nélkül rendelkeznek az egyházi javakkal. Az egyéni igény politi-kája és a strucpolitika egyaránt megboszulja magát.
Épen azért, örömmel kell üdvözölnünk minden tanulságos,, okos könyvet, mely az egyházi vagyonjogi kérdések tisztázásával foglalkozik. így legalább a fogalmak tisztulnak és a helyes fogal-mak elterjednek, a kérdések érlelődnek. A legutóbb megjelent hasonló tárgyú könyvek között figyelemre méltó Tóth Tihamér dr.-mk A magyarországi katholikus egyház joga vagyonához és a szekularizáció címen megírt tekintélyes kötete. Ez egy tudományos színvonalon álló, de polemikus irat akar lenni a szekularizáció ellen. Elsősorban erre a könyvre, mégis csak, mint polemikus iratra kell tekinteni és főként az időszerűségi szempontokból kell megbírálnunk. Mindjárt ki kell emelnünk a szerző alapgondolatát, hogy a szekularizációs és konfiscatios törekvés már elhagyja a jogterületét. Ez már erőszak, a pozitiv joggal szemben. Nagy készültséggel, határozott és biztos polémiával bizonyítja be az.
egyház vagyonának sérthetetlenségét. A hazai törvényekből, alapító-levelekből mutatja ki, hogy az egyház a vagyonát törvényes úton és örök áron szerezte meg. Nincs jog cím arra, hogy azt az egy-háztól, ennek beleegyezése nélkül, bárki is elvehesse. A hazai jogforrásokat valóban a fenékig merítve kihasználja és okait csupa hazai törvényekkel és jogszokásokkal támogatja. Az általános egyházjogi szabályok az értekezés hátterét alkotják, az érvek a hazai jogból vannak csoportosítva. Valóban helyes jogérzékkel, mert hisz a hazai bíróságokat csakis a hazai törvények kötelezik.
Az általános egyházjogi szabályokat csak annyiban veszik figye-lembe, amennyiben azok nálunk elfogadva, becikkelyezve, vagy a birói gyakorlat által szentesítve vannak. A hazai jogforrásokra támaszkodni már azért is célszerű, mert ezekből nyilván valóan kitűnik, hogy a mi egyházi vagyonjogi rendszerünk magyar specialitás, eredeti fejlődés. Kiegészítő része a mi állami jogrend-szerünknek, azzal szerves egységet alkot.
A püspöki és káptalani javadalmi vagyonok főként azok, amelyekről azt mondják, hogy azok állami eredetűek; amennyi-ben a király adta azokat az egyháznak az állami közvagyonból.
Dr. Tóth Tihamér meggyőzően, pontról-pontra, a törvénnyel kezében bebizonyítja, hogy az egyház bárkitől szerezte is ezeket a vagyonokat, de «justa causa» szerezte, az akkori vagyonszerzési törvényeknek megfelelőleg ; nem csupán használattal, ideiglenesen, hanem örökös tulajdonul szerezte. Még ha az állam adta legyen
151 i r o d a l m i é r t e s í t ő
is azoknak a vagyonoknak egy részét, bár abban az időben, mikor ezek az egyházi javak szereztettek, nem lehet beszélni a mai értelemben vett államról, mert a király maga volt akkor az állam.
Minden közhatalom, minden jog forrása a király volt, miként ezt Verbőczyben olvassuk. Ma pedig úgy tanuljuk, hogy az állam
eg y jogi személyiség, tehát a királytól külön álló, független sze-mélyiség. A király maga pedig ennek a jogi személyiségnek a képviselője. Államfő akár király, akár császár, akár köztársasági elnök legyen a neve. De nem ő az állam. Már most még egy ilyen modern, kifejlődött értelembe vett állam által adott vagyont is örök érvénnyel szerez meg az egyház. Próbálják ezt tagadni ! Majd mit szól hozzá a mi protestáns egyházunk, mely az államnak a vagyo-nából, évi költségvetéséből csak 1868. óta több millió vagyont kapott és folyton kap milliókat, melyek az évi állami költség-vetésbe fel vannak véve. Én azt hiszem, hogy senki se tartaná ép eszű embernek azt, aki azt mondaná, hogy ezeket a milliókat a protestáns egyháznak csak ideiglenesen, használatra adták és hogy ezen állami vagyon erejéig a protestáns egyházak vagyonát szekularizálni lehet. Nos hát lehetséges a katholikus egyháznak az állítólagos állami eredetű vagyonát szekularizálni azon a címen, hogy az nem adatott tulajdonul az egyháznak ? Dr. Tóth Tihamér kimutatja, hogy az egyházi vagyon tulajdonképen nem is állami javakból eredt, hanem a királyok, nemesek adományozták azt a magukéból. A szekularizálok tehát a pert elvesztenék már ott, hogy nem tudnák kimutatni az állítólagos állami eredetű vagyon mennyiségét, értékét, mert erre bizonyítékuk sincs. De arra nézve, hogy ezek a vagyonok kizárólagos tulajdonát képezték a katho-likus egyháznak, bizonyítékul ott van az egész Corpus Juris. Ezek a régi magyar törvények, épen azok, amelyekbe a szekularizálok kapaszkodnak, egyenesen az egyház főpapjainak javadalmazását alkotó vagyonok tulajdonjogát, elidegeníthetetlenségét bizto-sítják az egyház számára. Sőt még a javadalmak jövedelmeinek sérthetetlenségét is biztosítják azok a törvények. Szék üresedés esetén, ezek a jövedelmek csakis egyházi célokra és sem állami, sem más célra nem fordíthatók. Ha pedig megszűnik a püspök-ség és az apátság, ennek vagyona nem szűnik meg az egyház tulajdona lenni; hanem az, mint kommasszált alapítványi egyházi vagyon továbbra is kizárólag az egyházé marad. Nem megy át sem az állam, sem mások tulajdonába, mint átmegy a megszün-tetett községek, vármegyék, egyesületek vagyona. Az egyház után
152 i r o d a l m i é r t e s í t ő
az állam soha nem örököl, mint örököl egyesektől magvaszaka-dás esetén, a szent korona háromlási jogán. Nem örököl, mert ha megszűnhet is egy püspökség, egy szerzetesrend, de az egy-ház, az igazi tulajdonos soha sem szűnik meg. Az állam tehát csak mint gyámhatóság jár el a megszüntetett egyházi intézmé-nyek vagyonának az egyház részére biztosítása körül. De azzal nem mint a saját vagyonával rendelkezik, mert annak tulajdonosa él, megvan, az egyház, az emberek látható társasága.
Jól mondja Tóth Tihamér dr., folyton igen érdekes és tanul-ságos fejtegetései során, mintegy végső eredményként összegezve, hogy a szekularizáció a magyar jogrendszerbe ütközik, mert min-den törvényünk, mely az állam beavatkozásáról rendelkezik, tulaj-donképen az egyház tulajdonjogát biztosítja, úgy az állammal, mint az egyesekkel és magukkal a javadalmasokkal szemben is.
A feltétlen államhatalmi elméletek hivei, mint II. József korában láttuk, az egyházi vagyont az állami közjavak kalapja alá akarták vonni ; de elméletük azon bukott meg, hogy az eleven, látható egyházat, letagadni, eltüntetni nem sikerült a föld színéről.
Ez a jogi személyiség pedig külön életet folytatni bátorkodik ezután is, a jogi személyiség vagyonszerzési képességének teljes szabadságával és a tulajdonjogának sérthetetlenségével felruházva.
Budapest. Dr. Dolenecz József.
Summula Summae Theologicae Angelici Doctoris S. Thomae Aquinatis. Edidit servata littera Er. Josephus Calasanctius Card. Vives. Romae, 1912. 8-adrét, IV +386 lap.
XIII. Leo pápa, akinek nevéhez a skolasztika theologia életre ébresztése és megújhodása fűződik, különösen «Aeterni Patris» apostoli körlevelében felhívja a figyelmet a skolasztika fénykorának két vezéralakjára, szent Bonaventurára és aquinói szent Tamásra, akik «excellenti ingenio, assiduo studio, magnis laboribus et vigiliis» örök időkre megszabták a helyes irányt és rendszert, amely szerint a katholikus theologusoknak igazodniok kell, ha maradandó becsű munkával akarnak az egyház szolgá-latában működni.
Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a felhívás nem hangzott el siker nélkül. Az utolsó 30 év theologiai irodalma és iránya bőséges gyümölcsöt termett a skolasztika számára. Minden túl-zás nélkül elmondhatjuk, hogy korunk katholikus theologusainak
153 i r o d a l m i é r t e s í t ő
legkiválóbbjai épen azok köréből kerültek ki, akik a skolasztiká-nak, különösen pedig aquinói szent Tamásnak nyomdokaiba lépve igyekeztek a katholikus theologiát a modern kor eszméi-nek feldolgozásával fejleszteni és kiépíteni.
A megkezdett munka sikere azonban csak úgy lehetett tartós, ha a theologiai tudományokkal foglalkozó tanulóifjúság kiképzése a skolasztika alapelveit, alaki és anyagi rendszerét is felöleli, mert csak így lehetett a skolasztika fennmaradását és
egészséges fejlődését biztosítani.
Ezen célból a skolasztika elvei szerint készült jó tan- és segédkönyvekről kellett gondoskodni.
Az illusztris szerző is ezen cél szolgálatára rendelte könyvét.
Vives y Tuto bibornok egyike volt a legképzettebb skolaszti-kusaknak. Szívvel-lélekkel azon volt, hogy a skolasztika ügyét különösen az egyetemeken előmozdítsa. Kiadta először szent Bona-ventura kommentárjainak rövid összefoglalást — Summulae Com-mentariorum Seraphici Doctoris S. Bonaventurae in IV libros Sententiarum — mely mellé most jelen munkája sorakozik.
Ezen munka az előszó tanúsága szerint a theologiai tanul-mányokkal foglalkozó ifjak számára készült, hogy őket aquinói szent Tamás hatalmas munkájának, a Summa Theologicának búvárlására buzdítja.
Az egész könyv tulajdonképen nem más, mint rövid össze-foglaló áttekintés a Summa-ban tárgyalt anyagról. Egymásután felsorakoztatja a 613 quaestio-t és 3125 articulus-t. A quaestio és articulus szövege mindig szószerint van átvéve szent Tamás mun-kájából. Ugyancsak szószerint van idézve — jóllehet az össze-függő szövegből kiszakítva — az articulus bizonyítása is; kivé-telt csak azon esetek képeznek, amikor egyszerű igen vagy nem elégséges a feltett kérdés felelete gyanánt. Ezután következik C (conclusio) jelzés alatt Augustinus Hunnaeus magyarázó és következtető jegyzete és végül, ha a kérdés megkívánja, ismét szószerint idézett magyarázat a Summa-ból, ahol Sed contra, Conclusio vagy Respondeo dicendum alatt található.
íme egy példa:
I. II. Q. 88. a 3. «Utrum veniale sit dispositio ad mortale.»
«Dicitur Eccli. 19. 1.: Qui spernit minima, paulatim de-fluit...» (szent Tamásnál : sed contra...)
«C. Veniale et mortale peccatum, cum différant specie...»
(Aug. Hunnaeus magyarázata.)
1 5 4 i r o d a l m i é r t e s í t ő
«Qui enim peccat venialiter ex genere, praetermittit ali-quem ordinem...» (Ismét szószerint idézve szent Tamásból, ahol a megfelelő articulusnál a Respondeo dicendum végén található.) Nagy ügyességet árul el a szerző abban,, hogy a szövegek kiválasztása és így a kiterjedt anyag összevonása nem esik a világosság és érthetőség rovására. Igazán bámulja az ember, mi-ként lehetett a Summa rendkívül tömör tartalmát még tömörebbé tenni az érthetőség kára nélkül. Mindössze egy helyet lehetne talán kifogásolni e tekintetben, III. Q. 3. a 3. «utrum abstracta personalitate per intellectum, natura possit assumere», ahol a Summa teljes szövege is csak nagyon figyelmes olvasás mellett érthető, a Summula néhány kiszakított mondata természetesen még kevésbbé nyújt világos értelmet.
Érdekes a munka technikai beosztása. Az illusztris szerző napi olvasmánynak, helyesebben napokra szabott tanulmánynak szánta munkáját és ezen célnak megfelelően van az egész anyag január 1-től december 31-ig terjedő idő szerint jelölve és be-osztva. Egy-egy napra nem sok anyag jut, körülbelül egy oldal.
A könyv rendkívül alkalmas arra, hogy a theologiai ifjú-sággal szent Tamás rendszerét megismertesse és a Summa kin-cseinek feltárásával a benne való mélyebb búvárlásra buzdítsa.
Igen jó mint repertórium és repetitorium azok számára is, akik szent Tamást már ismerik és a theologiai tanárok pompás segéd-könyvet nyertek benne.
Győr. Dr. Szabó Vendel.
III. V E G Y E S E K
ARANYKERESZT — V Ö R Ö S K E R E S Z T .
Az egyház áldást osztogató jobbkeze, sebeket kötözgető ujjai újra bemutatkoztak a jelen háború folyamán. Az egyház évezredes hagyományaihoz hiven ma is mint a nemzetek felett trónoló, nem is annyira földi, mint égi hatalmasság áll a szen-vedélyek zűrzavaros chaosza közepette. A hang modernebb, de tulajdonképen csak Krisztus és az apostolok jelszavai, amelyeket az ágyúk dörejébe és a fegyvercsattogásba kiált: «Pax vobis/»,
«beati tniscricord.es /»
Kitűnt, hogy a hires békecár, akitől a pacifizmus újabban néhány figyelemreméltó indítást kapott, tulajdonképen nem fe-hér, hanem véres cár. A fehér békeangyal Rómában lakik, 5 az igazi békepalotát sem Hágában, hanem Rómában kell keresnünk.
Az egyház az irgalmasság maga, a pápa a béke fehér noéi galambja.
Figyelemreméltó egyházunk magas állása a mai háború folyamán, úgy, hogy a hitetlenek előtt is a legteljesebb elisme-résre tarthat számot. Ha nem is fújják fel szenzációra a lapok egyházunk fejének legutóbbi nagyszabású békepolitikáját, vagy inkább szeretetpolitikáját, bizonyos, hogy a legfanatikusabb sza-badkőmíves is érzi magában, hogy ez az intézmény minden időkben uralkodó és mint mondani szokták ma, «mértékadó».
Az egyház imperializmusa ma újabb sugarakkal fénylik.
Az egyház eddig is a fölséges hatalom képét mutatta. Az egyház «.aranykeresztje-» a templomokon élő aranyfényben és
Az egyház eddig is a fölséges hatalom képét mutatta. Az egyház «.aranykeresztje-» a templomokon élő aranyfényben és