Ritusváltoztatás kerülővel

A katholikus anyaszentegyház különböző (latin, görög), szer-tartású részei közötti átlépés törvényes módja tudvalevőleg a két ritus illetékes püspökének (eppus a quo és eppus ad quem) en-gedélye és a római szentszéknek a Sacra Congregatio de

pro-paganda Fide útján kieszközölt áthelyező határozata.

Ezen törvényes, ámde egyfelől hosszadalmas, másfelől bi-zonytalan eredményű,¹ nemkülönben, sokszor még a törvény-tudó világiak előtt sem ismeretes eljáráson kívül van egy másik,

meg nem engedett módja is a ritusváltoztatásnak, mely kettős áttéréssel érthető el, vagyis oly módon, hogy az illető a kath.

vallásból más vallásra áttér, avagy felekezetnélkülivé lesz s ezen állapotból tér a kath. egyház másik rítusára. Ezen útnak bűnös voltát a S. Congr. de Prop. Fide-nek 1903. ápr. 27-én 15.921.

sz. a. Magyarország bíboros hercegprímásához intézett átirata erősen hangsúlyozza, ámde mindazonáltal nem mondja ki vilá-gosan az ily vétkes ritusváltoztatásnak egyúttal érvénytelenségét is. így tehát a lelkipásztorok nagy része — probabilis álláspont alapján — ma is felveszi az ilyen áttérőket. Mivel azonban az ily megkerült ritusváltoztatás a kánonisták általánosabb vélemé-nye szerint (sent, communior) egyházilag érvénytelen, míg pol-gárjogi érvénye fennál (mivel két polgárjogérvényes áttérés útján jött létre), ily módon az illetőnek hovatartozandóságában beáll a dualistikus ritusállapot vagyis azon körülmény, hogy a polgári tör-vények más szertartáshoz tartozónak tekintik őt, mint a kath.

egyház felfogása.

Sőt mi több, ezen dualistikus ritusállapot az illetőnek tör-vényes leszármazóira is átöröklődik, amennyiben ezeket az állami

1 Ugyanis a ritus megváltoztatása csak elégséges kánoni ok alapján en-gedtetik meg.

V E Ü Y E S E K 12!

törvény az apának új rítusához utalja, holott egyházilag érvény-telen lévén a rituscsere — miként az apa, úgy ők is a régi ritus híveiként birálandók el.

A dualistikus ritusállapot tehát (mely a megkerült, «in frau-dem legis történt» ritusváltoztatásból áll elő és a gyermekekre is átszáll) sok zavarnak képezi okát, nemcsak a két rítusnak kü-lönböző böjti és ünneprendje és ideje, a szentáldozás eltérő módja (kovásztalan, vagy kovászos), hanem, ami mindezeknél is sokkal fontosabb, a lelkipásztor illetékessége (proprius parochus) és a két ritus eltérő házasságjoga szempontjából is, melyek a dualistikus ritusállapotban kötött házasságok érvényét is vitássá tehetik.

Már pedig Erdélynek és a románlakta Alföldnek városai főleg hemzsegnek az ily dualistikus szertartásállapotúaktól, vagyis azoktól, kik szakítani akarván a románjelleggel, kerülőúton cse-rélték fel a görög ritust a latinnal. Romániának a világháború-ban elfoglalt állásfoglalása következtében, a hazafias felbuzdulás méginkább fokozta az ily áttéréseket, sőt ismeretes azon esetf

hogy még jóval a háború előtt egy egész gör. katholikus román falu : Csiklázárfalva lett az akkori szolgabíró tanácsára latin szert, római katholikussá, szintén a felekezetnélküliséget használva köz-beeső állapotul.

Azon körülmény, hogy az ily tiltott úton eszközölt ritus-változtatásnak egyházi érvénytelensége csak valószínűbb és álta-lánosabb véleményen, de nem biztos és tisztázott tényen alap-szik, még bonyolultabbá teszi a helyzetet, mert ily módon az egyházi életben se lehet az ilyeneket egyszerűen a régi ritus híveiként kezelni, legalább is azon parochus, ki az illetőket át-vette, bizonyára jogot formál arra, hogy az átvett embert saját hivének tekintse s a plébánosi ténykedésekben részesítse.

Ezen kérdés tehát minden esetre nagyon is megérdemli az egyházi intézőkörök és kánonisták figyelmét és érdeklődését, melynek oda kell irányulnia, hogy a zavarokozó dualistikus álla-pot azoknál, kiknél fennforog, megszűnjék, a jövőben pedig létre ne jöhessen.

Az első kívánalom kétségkívül egy csapásra megoldható volna egy oly irányú pápai decretummal, mely a kerülővel történt ritusváltoztatásokat orvosolja, vagyis az illetőket töme-gesen átrituálja az elhagyott régi szertartásról a felvett új

szer-tartásra.

1 2 2 VEGYESEK

Hogy pedig a dualistikus ritusállapot lehetőségének a jövőre nézve eleje vétessék, a következő intézkedések foganatosítása válik ajánlatossá.

Legfelsőbb helyről elrendelendő, hogy apostata — hitha-gyása után 10 éven belül — csak azon szertartásra vezethető vissza, melyhez hithagyása előtt törvényesen tartozott. Amennyi-ben pedig megtérését oly helyen foganatosítaná, ahol régi ritusa nem bir hitközséggel, a másik ritus lelkésze feldolgozhatja és hitvallástételét elfogadhatja, de a megtértek anyakönyvében kö-teles kitüntetni, hogy a visszatérés a másik, t. i. a születési, ille-tőleg az apostasia előtt követett ritusra történt. Ugyancsak mondandó az is, hogy amennyiben a katholikus vallásból ki-lépett felekezetnélküli szülő az 1895. XLI1I. t-c.-ben ráruházott joggal élve, nembeli gyermekét a katholikus vallásban kívánja neveltetni, a gyermek csakis az apja által elhagyott • rítusban nevelhető, kivéve, ha az apa kilépésének 10 éve már elmúlt.

Szóval, a hitehagyott az apostasiát követő tíz éven át⁽ vagyis a rendes elévülési idő tartama alatt régi ritusa tagjának tekintessék egyházilag, míg magának a kath. egyháznak tudva-levőleg holtáig lelki tagja marad.

A rítushoz való lelki tartozást azonban a halál napjáig ki-vinni nem célszerű. Ugyanis 10 évi hithagyás alatt állhat be oly változás az illetőnek életkörülményeiben, ami visszatérés esetén

• a másik ritus felvételét indokolttá teszi, sőt ennek lehetetlenné tétele esetleg magát a visszatérési hajlandóságot is leronthatja, így pl. ha egy latin ritusú ember gör. keletivé tért s 10 évig mint ilyen a görög liturgiához és naptárhoz szokott, indokolt dolog, hogy ne zárassék el annak útja, ha esetleg a görög ritus megtartásával, vagyis görög katholikussá akarna megtérni. Ha-sonlókép, ha egy volt görög katholikus 10 évig mint protestáns magyar és új naptár szerint élt, a görög rítustól teljesen el-szokott stb. s a tíz évi apostasiális állapot kizárja az előre ter-vezett törvénytelen ritusváltoztatás intencióját — ez esetben ne akadályoztassák meg, hogy az illető egyenesen a latin ritusra legyen felvehető.

Természetes, hogy apostata áldozárok holtuk napjáig az elhagyott ritus tagjaiul és papjaiul tekintendők, vagyis ilyenekre nem vonatkoztatható a ritustagság tiz év alatti elévülése s ez-után beálló szabad ritusválasztás joga, másszóval az apostata papok és szerzetesek bármikor is csak felszentelésük ritusára,

VEGYESEK 123

illetőleg az apostasia előtt közvetlenül szolgált egyházmegye, avagy szerzetèsrend ritusára legyenek visszafogadhatok.

Az összes lehető esetek körvonalozására van szükség, úgy hogy minden búvórés betömessék s ezen, a képzeltnél sokkal jelentékenyebb és mélyrehatóbb következményű ügy, mely Ma-gyarországon a ritusvegyesség folytán a legkomolyabb, minden kétséget és kibúvást lehetetlenné tevő, bölcs megoldást nyerjen.

il. Szabad ritusváitoztatást!

A román fenhatóság veszedelmének kitett magyarajkú görög katholikusok közül sokan félnek attól, hogy majd román plébá-niákhoz tartozhatnak s többen a román jellegű görög vallás el-hagyásával akarják magyar jellegüket megvédeni és a románság

"körébe való beolvasztásuknak elejét venni.

Minthogy a görög szertartásról a latinra (róm. kath.-ra) való áttérés első feltétele a görög püspök engedélyének meg-szerzése, melyet a hosszas római processus követ — sokan ha-zafiasságukban a protestáns vallásra térnek, vagy ily áttérés

gon-dolatával foglalkoznak magyarságuk megmentése céljából.

Hogy tehát az egyház a tömeges apostasiától megmentes-sék s az illetők módot nyerjenek céljukat, mint római katho-likusok elérni, igen üdvös volna, ha a szabad, illetőleg rendes áttérési formák közt végbemenő ritusváitoztatást megengednék.

K. Dr. B.

JÉZUS TÁRSASÁGÁNAK TAGJAI A TRIENTI