Sok csoport szenved a rendszerszerű erőszak elnyomásától, beleértve a fizikai támadást, a zaklatást, a megfélemlítést, a megalázást és a gúnyolást. A lényeg itt is a csoporton, a csoporttagságon van: bár az erőszakot egyes embereken követik el, nem csupán egyedi, morálisan – és/vagy büntetőjogilag – elítélhető tettekről van szó. Ezekben az esetekben ugyanis rendszerszerű erőszakról, a strukturális elnyomás egy fajtájáról, van szó; ezeket a erőszakos cselekedeteket a társadalmi kontextus teszi lehetővé, sőt akár elfogadhatóvá. Az erőszak ezen formái az általános társadalmi gyakorlat részét képezik, a társadalom „normális” működésének része, hogy az ilyen és ehhez hasonló cselekedetek egyáltalán elgondolgatóak és elkövethetőek. A rendszerszerű erőszak által fenyegetett csoport tagját nem azért bántalmazzák, mert valamit tett vagy valamilyen konfliktusba keveredett volna (nem mintha az elfogadhatóvá tenné az erőszakot), hanem azért, mert egy bizonyos csoport tagja.
Egy valószínűleg mindenki által ismert, és a többség által támogatott nézet, hogy egy nő sötétedés után ne mászkáljon egyedül (úgymond védtelenül), mert fenn áll a veszélye, hogy támadás érheti mint nőt. Azaz a nemi erőszak lehetősége mint fenyegetettség – csakúgy mint a védelemre szorultság – benne foglaltatik a női nemhez (mint csoporthoz) tartozás tényében.
Ez a fajta erőszak, csakúgy mint az erőszak lehetőségének mint fenyegetettségnek a fennállása, az a tudat, hogy egy adott csoporthoz tartozás okán valaki úgy érzi, hogy bármikor áldozattá válhat: társadalmi gyakorlat. „Olyan társadalmi tény, amit mindenki ismer, s tudja, hogy újra és újra meg fog történni. Azok számára is a társadalmi képzelet része, akik maguk nem követik el. Az uralkodó társadalmi logika szerint léteznek helyzetek, amelyek inkább „szólítanak” erőszakra, mint mások.” (Young 2001:28) A nemi erőszak gondolatával több stoppos nőt felvevő férfi is eljátszik, olyanok is, akik máskülönben nem is gondolnának semmi ilyesmire.
A rendszerszerű erőszak gyakori jellemzője a csoportos elkövetés. A többnyire enyhe (vagy semmilyen) büntetés pedig az ilyen tettek társadalmi
„elfogadhatóságát” jelzi. A rendszerszerű, áldozataikat csoporttagságuk okán kiválasztó erőszak további fontos jellemzője az irracionalitás. Míg egy elnyomó hatalom (állam, diktátor, stb.) által gyakorolt erőszaknak van értelme, amennyiben az a hatalom megtartására, az ellenkezők megsemmisítésére és az elnyomottak megfélemlítésére szolgál, a rasszista, szexista, homofób vagy xenofób erőszak nem magyarázható ilyen egyszerűen. Bár kétségtelen, hogy az eseti erőszakos cselekedetek által fenntartott félelem a kérdéses csoport tagjaiban hozzájárul alárendeltségük bebetonozásában, ezekben az esetekben azonban másról és többről is szó van.
A rendszerszerű erőszak elkövetőit, többek magyarázata szerint, ugyanis legalább annyira mozgatja a célpontként kiszemelt csoporttal szemben táplált gyűlölet és félelem mint a puszta hatalomvágy kiélése (ti. hogy megteszik, mert megtehetik). A bizonyos csoportokkal szemben táplált félelem és gyűlölet mögött, legalábbis részben, felsejlik az erőszaktevő bizonytalansága.
Azaz a saját identitás elvesztésétől – de legalábbis megkérdőjelezésétől – való félelem, belső elbizonytalanodás.
A homoszexuálisok sérelmére elkövetett erőszak
A homoszexuálisok (elsősorban meleg férfiak) sérelmére elkövetett fizikai bántalmazás a rendszerszerű erőszak jellemző példája. A homofóbia fogalom közkeletű értelmezése szerint a szó a homoszexuálisoktól való félelmet, idegenkedést jelöli, tágabb értelemben a homoszexuális emberek hátrányos megkülönböztetését13 Ez azonban nem mond sokat a homofóbia belső dinamikájáról. A téma kutatói a normatív heteroszexualitás (mint szabály, előírás) felől közelítik meg a kérdést: ebben a megvilágításban a homofóbia olyan félelmet takar, amely nem a másféle szexuális preferenciákkal rendelkező emberektől tart, hanem a homoszexualitást elutasító (azt betegesnek, abnormálisnak, stb. bélyegző) emberek saját identitásukkal kapcsolatos bizonytalanságot leplezi. Michael Kimmel, a maszkulinitás kutatások (masculinity studies) egyik úttörője megfogalmazásában a homofóbia a férfiasság kulturális meghatározásának központi szervező elve. Azaz homofób megnyilvánulások esetén nem pusztán a heteroszexuális férfi melegektől való rettegéséről van szó. És nem is pusztán a túlkompenzáció mozgatja a homofób megnyilvánulásokat, ti. hogy nehogy a leghalványabb gyanú merülhessen fel “egészséges, normális” szexuális identitásunkat illetően. A homofóbia gyökere, Kimmel szerint, a többi férfitól való félelemben gyökerezik: a férfiak attól félnek, hogy a többi férfi előtt lelepleződnek, hogy nem bizonyulnak eléggé férfiak. Hogy kiderül – az apa, a többi fiú majd férfi előtt – nem elég jók a szerepre. Félnek, hogy könnyűnek (nőiesnek) találtatnak. És félnek magától a félelemtől, saját maguk belső bizonytalanságtól, hiszen félni az jelenti, gyengének lenni, ez pedig a lehető legférfiatlanabb és szégyellnivaló dolog. A fiúk, mint tudjuk, nem sírnak. A meleg férfi megtestesíti azt, ami a heteroszexuális férfi nem lehet, ha “igazi férfinak” akar látszani. (Kimmel 1994)
A rendszerszerű erőszak szorosan kapcsolódik a fentebb tárgyalt kulturális imperializmus jelenségéhez. Egy társadalomban, ahol domináns csoport kultúrája jelenik meg kizárólagos normaként mint az általános – olykor univerzális emberinek is mondott – értékek, minták, tapasztalatok hordozója, az alsóbbrendűnek tartott kisebbségi csoport: provokáció. Megkérdőjelezi az
13 Például: http://hu.wikipedia.org/wiki/Homofóbia, vagy http://idegen-szavak.hu/homofóbia
általánosnak és helyesnek tartott világrendet, és ezzel gyakran kiváltja azok tettlegességtől sem visszariadó dühét, akik “rosszul viselik a domináns kulturális jelentések megrendüléséből adódó „rendszerzavarokat” (Takács 2007:21).
Melegekkel, faji-etnikai kisebbségekkel, nőkkel szembeni erőszakos támadások irracionalitás voltát mi sem jelzi jobban, mint a következetlenség, ahogy a domináns kultúra közvéleménye hol szolidaritást vállalva, hol pedig közönnyel fordul egy-egy konkrét atrocitás sértettje felé.
F
ELHASZNÁLT FORRÁSOKBlaskó, Zsuzsa (2006). “Nők és férfiak – keresőmunka, házimunka: a „család”
tematikájú ISSP 2002-es adatfelvétel elemzése”. Budapest: Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutatóintézete, Kutatási Jelentés 82.
http://www.demografia.hu/letoltes/kiadvanyok/Kutjelek/KJ82nok_ferfiak.pdf
Borza, Beáta és Lux, Ágnes (szerk.) (2010). „Méltóképpen másképp”
Fogyatékosügyi projekt. Országgyűlési biztos Hivatala, 2010/2.
elsősorban a következő két fejezet:
5.2.1. A fogyatékossággal élő és a fogvatartott emberek választójogának vizsgálata (OBH 2405/2009.) 75-93.
4.3. Nemzetközi kitekintés a választójog gyakorlásával kapcsolatos egyenlő esélyű hozzáférést illetően, 49-57.
http://www.obh.hu/allam/2009/pdf/fogyatekosugyi.pdf
Cheever, Susan (2002). „The Nanny Dilemma.” In: Ehrenreich, Barbara és Hochschild, Arlie Russell (szerk.): Global Woman: Nannies, Maids and Sex Workers in the New Economy. New York: Metropolitan Books, 31-38.
Du Bois, W. E. B. (1903/2006). The Souls of Black Folk. A Penn State
Electronic Classics Series Publication. The Pennsylvania State University, 2006. [Az Atlantic Monthly-ban 1897-ben megjelent tanulmány, a "Strivings of the Negro People" némiképp módosított változatának újraközlése "Of Our Spiritual Strivings" címmel]
http://www2.hn.psu.edu/faculty/jmanis/webdubois/DuBoisSoulsBlackFolk6x9.
Ehrenreich, Barbara és Hochschild, Arlie Russell (szerk.) (2002). Global Woman: Nannies, Maids and Sex Workers in the New Economy. New York:
Metropolitan Books.
Fine, Cordelia (2010). Delusions of Gender: How Our Minds, Society, and Neurosexism Create Difference. London: Icon Books.
Fraser, Nancy (1994). „After the Family Wage: Gender Equity and the Welfare State.” In: Political Theory 22(4): 591-618.
Fraser, Nancy (1997). Justice Interruptus: Critical Reflections on the
“Postsocialist” Condition. New York: Routledge.
(Chapter „After the Family Wage. A Postindustrialist thought experiment.”
41-66.)
Frey, Mária (2009). “Nők és férfiak a munkaerőpiacon – a Lisszaboni Növekedési és Foglalkoztatási Stratégia céljainak a tükrében.” In: Nagy, Ildikó, Pongrácz, Tiborné (szerk.): Szerepváltozások. Jelentés a nők és férfiak helyzetéről, 2009. Budapest: TÁRKI – Szociális és Munkaügyi Minisztérium.
27-51.
http://www.tarsadalomkutatas.hu/kkk.php?TPUBL-A-877/publikaciok/tpubl_a_877.pdf
Hammer, Ferenc (2002). Az infotainment szegénység-ábrázolásai.
http://policy.hu/hammer/policypapermagyar.html http://www.policy.hu/hammer/policypaper.html teljes változat (csak angolul):
Hammer, Ferenc (2002). Poverty Portrayals Performing Social Exclusion In Hungarian Factual Entertainment Television Programs. An audiovisual media regulation policy proposal.
Hochschild, Arlie Russell (2002). „Love and Gold.” In: Ehrenreich, Barbara és Hochschild, Arlie Russell (szerk.): Global woman: Nannies, maids and sex workers in the new economy. New York: Metropolitan Books, 15-30.
Kimmel, Michael (1994). „Masculinity as homophobia: Fear, shame and silence in the construction of gender identity.” In H. Brod, M. Kaufman (szerk.): Theorizing masculinities Newbury Park, CA: Sage. 19-141.
Koncz, Katalin (2011). “A munkaerőpiac nemek szerinti szegregációjának jellemzői, mechanizmusa és következményei.” In: Közgazdasági Szemle, 43:74–94.
http://unipub.lib.uni-corvinus.hu/436/1/Kszemle_CIKK_1219.pdf
Kopp, Mária és Skrabski, Árpád (2009). „Nők és férfiak egészségi állapota Magyarországon.” In: Nagy, Ildikó és Pongrácz, Tiborné (szerk.):
Szerepváltozások. Jelentés a nők és férfiak helyzetéről 2009. Budapest:
TÁRKI - Szociális és Munkaügyi Minisztérium, 117-136.
Kovács, József (2004). “A nem önkéntes pszichiátriai kezelés és a véleményszabadság.” In: Fundamentum 2004/1. 23-43.
http://157.181.181.13/dokuk/04-1-02.pdf
Kovács, József (2006). „A pszichiátriai zavarok stigmatizáló hatása és az életminőség.” In: Kopp, Mária – Kovács, Mónika Erika (szerk.): A magyar
népesség életminősége az ezredfordulón. Budapest: Semmelweis Kiadó, 430–443.
Liskó, Ilona (2008). “Szakképzés és lemorzsolódás.” In: Fazekas, K.; Köllő, J.;
Varga, J. (szerk.): Zöld Könyv a magyar közoktatás megújításáért 2008.
Budapest: Ecostat, 95-119.
Parrenas, Rachel Salazar (2002). “The Care Crisis in the Philippines: Children and Transnational Families in the New Global Economy.” In: Ehrenreich, Barbara és Hochschild, Arlie Russell (szerk.): Global woman: Nannies, maids and sex workers in the new economy. New York: Metropolitan Books, 39-54.
Parrenas, Rhacel Salazar (2010). „Transnational mothering: a source of gender conflicts in the family.” In: North Carolina Law Review 88(5):1825-1855.
http://nclawreview.net/wp-content/uploads/2010/06/Parrenas.wptd_.pdf
Perlin, Michael L. és Douard, John (2008). “’Equality, I Spoke That Word/As If a Wedding Vow’: Mental Disability Law and How We Treat Marginalized Persons”. In: New York Law School Law Review, 53(9):9-29.
http://www.nyls.edu/user_files/1/3/4/17/49/195/200/Binder1.pdf
Pyle, Jean L. (2006). „Globalization, Transnational Migration, and Gendered Care Work: Introduction”. In: Globalizations 3(3):283–295.
http://ritsumei-gssgp.jp/sansyagp/lecture/lecture-pdf/Kyoung-Hee/100628_Globalization_Tansnational_Migration_and_Gendered_Care_W ork.pdf
Pongrácz, Tiborné és Murinkó, Lívia (2010). „Háztartási munkamegosztás.
Azonosságok és különbségek Európában.” In: Nőkönyv: Kérdések és állítások, tények és képek Magyarországon. Unifem-ért Magyar Nemzeti Bizottság Egyesület. 34-39.
http://workcaresynergies.eu/wp-content/uploads/2010/05/unifem_100315.pdf
Pongrácz, Tiborné (2005). „Nemi szerepek társadalmi megítélése. Egy nemzetközi összehasonlító vizsgálat tapasztalatai” In: Nagy Ildikó, Pongrácz Tiborné, Tóth István György, (szerk.): Szerepváltozások. Jelentés a nők és férfiak helyzetéről, 2005. Budapest: TÁRKI – Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium, 73–86.
http://www.tarki.hu/adatbank-h/kutjel/pdf/a966.pdf
Takács, Judit; Mocsonaki, László és P. Tóth, Tamás (2007). A leszbikus,
meleg, biszexuális és transznemű (LMBT) emberek társadalmi kirekesztettsége Magyarországon. Kutatási Zárótanulmány. Budapest: MTA Szociológiai Kutatóintézet.
http://mek.niif.hu/06600/06640/06640.pdf
Takács, Judit (2008). „Ha a mosogatógép nem lenne, már elváltunk volna…”
Férfiak és nők otthoni munkamegosztása európai összehasonlításban. Esély 19(6):51-73.
http://www.policy.hu/takacs/pdf-lib/esely200806-takacs.pdf
Uitz, Renáta (2011). “Az értelem káprázata,” Magyar Narancs 23(43) http://www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=24830
Vanicsek, Mária és Borbély, Szilvia (2008). A nõk és férfiak bére közötti különbségek. Helyzetkép és javaslatok – a BérBarométer 10000-es mintája alapján. Budapest: MSZOSZ/SZGTI Alapítvány.
http://www.berbarometer.hu/main/equal3-beliv-1.pdf
Vicsek, Lilla; Keszi, Roland és Márkus, Marcell (2008). “A menekültügy képe a magyarországi nyomtatott sajtóban 2005-ben és 2006-ban.” Médiakutató, http://www.mediakutato.hu/cikk/2008_03_osz/09_menekultugy/01.html
Young, Iris Marion (1990). “Five Faces of Opression,” In: Young: Justice and the politics of difference, Chapter 2. Princeton University Press, Princeton, N.J., 39-65.
http://www.racialequitytools.org/resourcefiles/young.pdf magyarul:
Young, Iris Marion (2001). „Az elnyomás öt arca.” In: Csillag, Márton et al.
szerk.: Perspektívák egy tágra zárt társadalomban (konferencia kiadvány).
Társadalomelméleti Kollégium, 11-32.
http://tek.bke.hu/perspektivak/persp_kiadv.pdf#elnyomas