Újabb regényírók és írónők

A nagy regényírók óta nem támadt velők ve­

tekedő tehetség, de azért egy pár kitűnő íróval találkozunk a század vége felé is. Különösen Charles Kingsley (1819—75) munkáit olvasták

K IN G SL E Y . 19 7

széles körökben, már tárgyuk és irányzatuk miatt is. Atyja példájára papnak készült s 1842-ben Eversley lelkésze lett, ott is halt meg, ámbár közben Viktoria királynő káplánjává, a cam- bridgei egyetemen az újabbkori történelem ta ­ nárává, a Westminster dékánjává nevezték ki.

Munkáiban is vallásos érzését és emberszeretetét fejezte ki. A munkásosztályon kívánt segíteni, egyrészt vallásosságuk fejlesztésével, másrészt életmódjuk könnyítése révén. Yeast című regénye a mezei munkások életével, Alton Locke egy szabólegény történetében a városiakéval foglal­

kozik. Ez a tárgya utolsó regényének is (Két évvel ezelőtt), épp úgy egyházi beszédeinek. Leg­

olvasottabb regénye : Hypatia, az V. századbeli virágzó Alexandriában játszik, melynek falai közt találkozik minden faj, gondolkodás és vallás:

Hypatia az új-platonikus bölcsészet híve, a hal­

dokló pogányság világfelfogásának megszemélye­

sítője, mellette ott van Róma præfectusa, egy gót fejedelem s egy bölcs zsidó, a vakbuzgó Cyrill és egy felvilágosultabb püspök s egy sereg fanatikus barát, akik meggyilkolják Hypatiát.

Kingsley párhuzamba állítja a régi középkort a mi napjainkkal s a közökön átcsillogtatja az igazi kereszténységet, melytől azt reméli, hogy végül minden felekezetet, fajt és gondolkodást magá­

hoz vonz. A jó keresztények példái mellett meg­

mutatta a jó hazafiakét is : Hereward regényében az angolszászok és normannok küzdelmeit be­

széli, a Nyugatra el! ( Westward Ho!) címűben hazájának a világuralomért vívott harcait, Drake, Raleigh dicsőségét s a nagy armada pusztulását.

Pompás erővel rajzolta a hatalmas jeleneteket s

1 9 8 «FABIOLA». J A N E AU STEN .

az erőteljes embereket. Fel tudta támasztani a korszakok lelkét. Munkáiba csak hosszas elő­

tanulmányok után fogott, melyeket magvas érte­

kezésekben össze is foglalt. Mégsem vált soha tudálékossá; attól megmentette erős költői ér­

zéke, mely sok költeményt is sugalmazott neki.

Ugyanez a vallásos érzés Íratta Wiseman kardi­

nálissal (1802—65) a katakombákban játszó Fabiolát, mely sikerét nagyrészt formásságának köszöni. x\nthony Trollope (1815—82), Tha­

ckeray életrajzának írója s modorának utánzója, három évtizeden át 80 regénnyel árasztotta el az olvasó asztalokat.

Angol regények címlapján csaknem épp oly gyakran akadunk női nevekre, mint férfiakéra.

Ezek a regények természetesen annál erkölcsö­

sebbek. Mary Edgeworth (1767—1849) népies tárgyú, erkölcsös elbeszélései ( Moral Tales, Popu­

lar Tales) ma is olvasottak, főként a fiatalság körében ; ő ismertette meg ir hazája népét komo­

lyan az angolokkal, kik az íreket addig csak bohózatokban szerepeltették. Jane Austen (1775 1817) is erkölcsös írónő s szintén a vidéki élet festője. Puszta címei : Büszlceség és előítélet, Érze- , lem és érzelmesség, elárulják, milyen mozgató rúgó- kat és bonyodalmakat várhatunk ez élesszemű, gondos leíró, szenvedély télén asszony munkáitól, melyek egyhangú nyugalmába csak erős szatírái érzéke visz életet ; ennek és erkölcsi tisztaságá­

nak köszönheti, hogy Macaulay nagy szeretettel olvasta regényeit. Több szenvedély lobog a Currer Bell név alá rejtőző Charlotte Brontë

(1816—55) alakjaiban. Ő nem riadt vissza az emberi lélek viharainak szemléltetésétől s ennek

N Ő ÍR Ó K . 1 9 9

köszöni nagy hatását, noha lélekrajza nem a leg­

pontosabb s tehetsége rövid írói pályája alatt nem is fejlődhetett ki egészen. Shirley és Vilette-en túl fenn fogja tartani nevét Jane Eyre, egy gouvernante története ; ez az alak itt lépett be az irodalomba, hogy aztán Lowoodi árva címen sok könnyet fakasszon német és magyar szín­

padokon. Finom, gyöngéd történeteket szőtt Thackeray egyik leánya, Anne Isabella Ritchie

(sz. 1838.), aki pályáját atyja folyóiratában kezdte. Minden nagy regényírónak meg volt az utánzója az asszonyok között is. Frances ^Trol­

lope (1780—1863), férje (1. fent) modorával ellentétben, Dickenst utánozta, Michael Arm­

strong, a gyári munkás történetében. Kingsley csapásán halad, szociális témák felé, Elisabeth

Gaskell (1810—68), egy lelkész felesége, Mary Bartonban eleven képet rajzolt a manchesteri posztókészítők nagy strikejáról. Mary Humphrey- Ward(1851—1920), szintén lelkésznek a felesége, szabad gondolkozású, egyházellenes regényeivel (Robert, Elsmere, David Grieve) szerzett hírnevet.

Mrs. Craik, Dinah Mulock (1826—87) John Halifaxknak ritka sikerével.

Legnagyobb tehetség az angol nőírók közt és a regénynek sokak szemében Dickenshez mérhető mestere Mary Anne Evans, George Eliot (1820—

1880), amint magát az irodalomban neveznie tet­

szett. Egyszerű kádárnak, aki később ispánná lépett elő, volt a leánya s a legműveltebb írók egyike lett. Olvasott holt és élő nyelveken, Strauss Jézus életét fordította, olvasta Comte-ot és barátnője volt Spencernek, eskü nélkül ideális házastársa volt a feleségétől külön élő Lewesnak

W CliMf

2 0 0 E L IO T .

s hatvan éves korában is oly bájos volt és sze­

retetreméltó, bogy egy fiatal emberhez ment bites feleségül. Első rajzai : Vázlatok a 'papi éleiből (Scenes of Clerical Life, 1858) nagy tehetséggel biztattak, Adam Bede megjelenése után Tha­

ckeray elsőrendű csillagnak nevezte. Történelmi regényét, a Savonarola korában játszó Romolát kivéve, későbbi regényei sem igen mutatnak hanyatlást. A vidéki élet volt az ő valódi tárgya, ezt ismerte s legtöbb regényéből ennek egyszerű tanulsága szól hozzánk, hogy az ember nem lehet egészen boldog s meg kell elégednie azzal, amit sorsa ád. Bede, a derék asztalos, Hettyt szereti, de az megszökik egy kapitánnyal s Ádám nyu­

godt életet él a vallásos, tiszta Dinahval. Middle- march is azt beszéli el, hogy az összeillő szerelme­

sek nem lehetnek mindig egymáséi, de azért le bírják élni az életet mással is. Felix Holtban a szerelem diadalmaskodik : egy leány lemond örök­

ségéről s egy iparos felesége lesz. Bede Ádám frisseségét többé nem érte el, de tanultsága azért nem rontja meg regényeit, csak tanulsághoz segíti. Silas Marner, a raveloei takács, megneme- sül egy gyermekhez való szeretetében ; Daniel Deronda a zsidóság védelme. Legtöbb olvasója a Vizi malomnak van, melynek Maggie-ja az ő gyermekkorát éli át.

Könyveiben eleven emberek mozognak ; hogy a nők elevenebbek, az természetes. Objectiv a világgal szemben, igaz és világos a jellemek rajzá­

ban, kedves az előadásban, de széthulló, nem szilárd a compositiója. Verseiben csak részletek szépek. Mindamellett férfiíró is kevés van, aki megközelíthetné, nőíró egy ^ncs hozzáfogható.

TUDÓ'./ NYOS A K A D É M I A

Az újabbak közül a continensen az Ouida

: néven író Miss Louisa de la Eamée (1840—1908) a legnépszerűbb, talán azért, mert ő hasonlít leg­

inkább a földrész íróihoz, kivált a franciákhoz, főként színes és könnyed előadás dolgában, bár az angol hosszadalmasságtól ő sem mindig bír

3 szabadulni. Francia hatásra vall az is, hogy ere­

jét szívesen próbálja ki a nagyvilági és fél világi élet rajzában. Itáliát is szívesen írja le, hiszen ott élt, Flórenc környékén. Regényeinél (Idalia, Ariadne, Strathmore, Wanda) olvasottabbak el­

beszélései — legismeretesebb az Egy pár kis fa- cipő— melyekben nem minden affectátió nélküli, de mégis érdekes és vonzó mesék vannak elbe­

szélve, szórakoztató, élénk előadásban.

Újabban titokzatos történeteivel nagy olvasó- közönséget szerzett Mary Elisabeth Braddon

(1887—1915) ; Jean Ingelow (1880—97) nevét r valósággal ünnepeltté tette költeményei mellett Sarah de Berenger regénye. Mary Oliphant és Mrs. Wood nagy termékenységükkel tűnnek ki.

Az újabb irodalom regényeiben nem annyira az aesthetikai és lélektani érték a főcél, mint in-

» kább az érdekesség. A sensatió-hajhászat e mes- ( térségében Wilkie Collins (1824—89) áll első [ helyen, akinek rémséges, titokzatos, érdekfeszítő regényei sokakat lebilincselnek. Dickens utolsó regényein is megérzik a hatása. Főmunkája a Fehér asszony (the Woman in White), de nagy kelendősége volt a The Dead Secretnek és a Boszorkányos vendéglőnek (the Haunted Hotel) is.

Jóval kevesebb tehetséggel míveli ugyanezt az irányt Charles Reade (sz. 1814—84), aki a na­

gyobb hatás kedvéért útféli közmondásokká

csé-O U ID A . W IL K IE C csé-O L L IE S. 2 0 1