kiegyensúlyozott
III.3. A redukciók típusai
A dolgozatomban bevezetett redukált hangszíntér nem konkrét, lezárt, pontosan megfogalmazott paraméterekből kialakított konstrukció, hanem elvi strukturálási rendszer, melynek minden egyes gyakorlati megvalósítását, azaz minden egyes redukált hangszínteret, a felhasználónak kell létrehozni. Csak a korlátozások típusai kerülnek definiálásra, melyeket az előző pontokban tárgyalt szempontok – percepciós csomópontok, kategóriák, kategorikus percepció, dimenziók formateremtő képessége – figyelembevételével alakítottam ki.
III.3.1. A dimenziók fajtája
A II. fejezetben leírtakból kitűnik, hogy a hangzásdimenzióknak legalább két típusát lehet megkülönböztetni: 1) a kvantitatív dimenziókat, amelyek a hangzás jelformájából indulnak ki, és a spektrum matematikai elemzésének segítségével fogalmaznak meg a hangszínekre érvényes ismertetőjegyeket, 2) kvalitatív dimenziókat, melyek az ember által érzékelt minőségeket fogalmazzák meg. Vannak olyan dimenziók, melyek mindkét típusba beleillenek, mivel a jel matematikai elemzése alapján olyan értéket lehet hozzájuk rendelni, amely a percepció szerint is jól érthető tulajdonsághoz kötődik (például élesség, érdesség, megütöttség).
A dimenziók típusának megválasztását nagyban befolyásolja, hogy milyen célra kívánjuk használni őket. A MPEG-7 által lefedett hangszíntérben (harmonikus és egyes ütött hangszerek) például a dimenziók teljes mértékben kvantitatívak, hiszen a jel formájából következtet a szoftver a hangzásosztályra, és ennek alapján csoportosítja a vizsgált zenéket. Elektroakusztikus hangzások elemzéséhez tudásunk jelenlegi állása szerint ritkán elegendő a rendelkezésre álló kvantitítatív akusztikai ismertetőjegy. Mivel közel 70 évvel a műfaj aktív művelésének kezdetei után is új területen mozgunk (azaz a felhasznált hangszínek nem részei a mindennapos zene- és hangkultúrának, és gyakran még mindig a meglepetés erejével hatnak), nincsenek hangszínosztály-elnevezések, amikre következtetni lehetne az adatok elemzéséből, így az akusztikus ismertetőjegyek kizárólagos használatával sok, a percepció szempontjából fontos tulajdonság elsikkad. A szemantikai dimenziók másrészt túl általánosaknak bizonyulhatnak, melyek segítségével sok mindent megtudhatunk a hangok forrásának természetéről vagy metaforikus kapcsolódásairól, de kevés gyakorlati tudnivalóhoz jutunk előállításuk, vezérelhetőségük szempontjából. Ezért
10.18132/LFZE.2013.12
Szigetvári Andrea: A multidimenzionális hangszíntér vizsgálata
gyakran előfordul, hogy a hangzás minél teljesebb körű leírása érdekében keverednek a különböző típusú dimenziók, a száraz, csak kombinációkban értelmezhető fizikai adatoktól (például spektrális súlypont / spektrális kiterjedés / spektrális alak), a nagyon általános, érzelmi viszonyulásokat megfogalmazó jelzőkig (például félelmetes, megnyugtató). Analíziskor vagy komponáláskor a vizsgált hangszíntér leírására nagy valószínűséggel mindkét típusú dimenzióra szükség van, hogy minél plasztikusabban lehessen leírni a zenét, illetve minél hatékonyabb eszközök álljanak rendelkezésre az elképzelt zene realizációjához.
III.3.2. A dimenziók száma
A dimenziók mennyisége attól függ, hány jól elkülöníthető tulajdonság befolyásolja a zenei formát meghatározó hangzásváltozásokat, illetve hogy milyen irányokban történnek az elmozdulások. Ugyanazon hangszínek között is lehet különböző pályák bejárásával variációkat létrehozni.
III.3.3. Konstans és dinamikus hangzásdimenziók elkülönítése
A dimenziók számának redukálása természetesen nem zárja ki más hangszíndimenziók részvételét az adott hangszínminőség kialakításában. Amennyiben egy hangszínérzetet meghatározó dimenzió értékei állandóak maradnak, és nem befolyásolják a formai változásokat, a dimenzió passzívnak tekintendő.
III-4a ábra
A III-4a ábrán vokális 'A' magánhangzó granulációval és aluláteresztő szűrővel történő átalakítását reprezentáló hangszíntér látható. Az x tengelyen a granulációt kialakító szemcsék követési sebessége (az érdesség érzete), az y tengelyen a szűrő töréspontja (a hangzás fényessége), a z tengelyen pedig a magánhangzóérzetért felelős formánsstruktúrák érzékelési skálája található. A
10.18132/LFZE.2013.12
A redukált hangszíntér
feltételezett zenei szituációban csak az x és az y tengely értékei változnak, a z tengely az 'A' magánhangzó pozícióján marad, így az aktív redukált hangszíntérnek az x és y tengely által kijelölt kétdimenziós mátrixot (zöld színnel jelölt téglalap) tekinthetjük, a formáns dimenzió passzív marad.
III.3.4. Dimenziók kiterjedése
Az egyes dimenziók kiterjedését korlátozni kell, amennyiben elkülöníthető szakaszuk mentén érzékelhető csak átalakulás, illetve ha percepciós törés található a dimenziók mentén. A III-4a. ábra a III-4b. ábraátskálázott változata, ahol az x és az y tengelynek csak egy-egy szakasza mentén változik a hangszín, azaz a képzeletbeli zenei szituációban csak a 20-80 msec között változik a szemcsék követési sebessége, és az aluláteresztő szűrő törésfrekvenciája 3000 Hz és 10000 Hz között változhat. A két hangszíntér összehasonlításából kiderül, hogy 1) az elsőben előfordulhatnak egészen gyors, alaphanggá összeolvadó követési távolságok is, ami a másodikban nem következik be a 20 msec alsó érték miatt, és 2) a második hangszíntér egészen magasan, fényesen szól, hiszen 3000 Hz-ig hiányoznak belőle az összetevők.
III-4b. ábra
McAdams-Saariaho zenei esettanulmánya149 a percepciós kategória miatti törés következtében szükséges redukcióra példa. A cél folyamatos átmenet képzése volt akkord- és hangszínérzet között inharmonikus hangok esetében. A III-5. ábrán a vízszintes tengely a spektrum sűrűségét reprezentálja, a függőleges tengely pedig két, az összeolvadást befolyásoló hangzásdimenziót foglal össze, a vibrátó mértékét és az amplitúdó-burkológörbe felfutásának gyorsaságát. Ritka spektrum esetén az összetevők olyan távol esnek egymástól, hogy a fúziót egyébként segítő paraméterek
149 McAdams, S. – Saariaho, K. (1985).
10.18132/LFZE.2013.12
Szigetvári Andrea: A multidimenzionális hangszíntér vizsgálata
sem képesek egyesítő hatásukat kifejteni (C hangzás). Ha nagyon sűrű a spektrum (szélső esetben fehérzaj), a fúzió ellenében ható paraméterek bármely értékénél összeolvadó spektrum keletkezik (F hangzás). Folyamatos átmenetet ezért csak a két szaggatott vonal közé eső, redukált hangszíntérben mozogva lehet elérni, például A és B hangzás között. A C és D hangzások közötti vonalon haladva C-től a szaggatott vonalig nem változik az akkordszerűség érzete, így a szaggatott vonalnál megtörik a folyamat. E és F hangzás között az E-től a szaggatott vonalig tartó folyamatosságot felváltja a konstans összeolvadás a szaggatott vonaltól az F hangig.
III-5. ábra
III.3.5. Lépések száma
A redukció következő állomása a folyamatos dimenzió diszkrét értékekre történő felosztása. A lépésekre bontás megkönnyíti az emlékezet számára a tájékozódást a dimenzión belül. Ez természetesen nem zárja ki a folyamatos változásokat. McAdams szerint „a diszkrét elemek a struktúrát, a folyamatos variációk pedig az expresszivitást hordozzák”150. A kifejezést előtérbe helyező, folyamatos, gesztus-szerű változások esetében is jó támpontot jelentenek a tájékozódást segítő referenciapontok.
A lépések száma illetve a köztük lévő távolság meghatározza, hogy a skála elemei között megkülönböztetést vagy kategóriaváltozást lehet érzékelni. Ezért a lépések számának meghatározásakor figyelembe kell venni, mekkora egy adott kategórián belül maradó regiszter.
150 McAdams, S. (1989), 4. old.
10.18132/LFZE.2013.12
A redukált hangszíntér
A lépések számának kialakításakor fontos kritérium, hogy az emberi memória hány értéket képes megjegyezni. Amint az már a III.2.3. pontban említésre került, kiindulásul ajánlott a kategorizáció 7(+-2) szabályát alkalmazni.
III.3.6. Lépések közötti távolságok kialakítása
A skála értékeinek kijelölésekor figyelembe kell venni, hogy a dimenzió folyamatos vagy szakadásokkal rendelkezik. Folyamatos egy dimenzió, ha a tengely értékeinek bármilyen kicsi változtatása valamilyen irányban az érzetnek ugyanabba az irányba történő fokozatos elmozdulását eredményezi.
Szakadások akkor keletkeznek, ha egy dimenziót olyan szintézistechnika-paraméter változásának segítségével hozunk létre, amely egyes szakaszokban a dimenzió tulajdonságától eltérő elváltozásokat okoz. Egyes szintézistechnikák egyenletesen változó paraméterei korántsem biztosítanak folyamatos hangszínérzet-változást. Egyik legszélsőségesebb és legnyilvánvalóbb példa erre a korábban már említett FM szintézis hordozó és moduláló frekvenciája közötti arány, melynek függvényében több dimenzió mentén változhat a hangszín. Amennyiben az arány egész számú többszörös, összeolvadó harmonikus hang keletkezik, melyek alaphangja a hordozó frekvencia. Egyszerű törtek esetén (pl. 1/2, 5/4, stb.) a hang harmonicitása megmarad, de az alapfrekvencia érzete megváltozik. Komplex törtek esetén a hangzás inharmonikussá válik, melynek összetevői lépésről lépésre más helyen jelentkeznek.
Folyamatos hangszínérzet létrehozására elsősorban az egész számú többszörösök mentén haladva van esély. A III-6. ábra a szintézis paraméter érzékelési szakadozottságát ábrázolja. A piros színnel satírozott terület a kaotikusan változó érzeteket, a zöld vonalak pedig a folyamatosan fényesedő, szaggatott lépéseket szemléltetik.
III-6. ábra III.3.7. Percepció-szempontú áttérképezés
10.18132/LFZE.2013.12
Szigetvári Andrea: A multidimenzionális hangszíntér vizsgálata
Az egyes dimenziókat az érzékelt hangzástulajdonságok határozzák meg, nem pedig a hangszintézis illetve -átalakítás paraméterek. Nemcsak az előző pontban bemutatott, rosszul megválasztott hangszintézis-paraméterek okozhatnak szakadozottságokat a dimenziókon belül, hanem a nem megfelelő áttérképezés is előidézhet kontrollálatlan helyzeteket. Az alábbi, Haken és társai által leírt példában151 az áttérképezés előtti állapot került rögzítésre. A kísérlet hagyományos hangszerek, jelen esetben cselló és harsona szintetizált verziói közötti interpolációk létrehozását vizsgálta multidimenziós hangszíntér alkalmazásával, melyet a III-7. ábra jelenít meg. A három paraméterre (hangmagasság, dinamika és hangszín) redukált hangszíntérben 24 szintetizált forráshangot helyeztek el: 2 hangszín (cselló, harsona) négy hangmagasságú (C, G, D, A) három különböző dinamikájú (p, mf, f) változatát.
A hangszínteret hat, kocka formájában elképzelt al-hangszíntérből állították össze.
Amint az a III-7. ábrán látszik, a forráshangok a kockák sarkaira kerültek a hangszíntérben. Mivel a forráshangok hanganalízis-adatok alapján működő additív szintézis eredményei, paramétereik megegyeznek a III-7. ábra 1-6. sorszámú kockáinak sarokpontjaihoz rendelt hangzásadatokkal.
A kockák belsejében elhelyezkedő hangzásokat a forráshangok paramétereinek megfelelő interpolációjával állították elő. Az 1. kocka közepén pl. egy Esz és E közötti hangmagasságú, a cselló és a harsona hangszíne között elhelyezkedő, pianónál kicsit hangosabb hangzást lehet elérni.
III-7. ábra
Mivel a kitűzött cél miatt a hangszíntér egyes lépései nem percepciós szempontok alapján, hanem a forráshangokat meghatározó szintézis-paraméterek matematikai átlagolásával jönnek létre, nem biztosított, hogy a hangzásdimenziók
151 Haken, L., Fitz, K., Christensen, P. (2007)
10.18132/LFZE.2013.12
A redukált hangszíntér
folyamatos vezérlésével folyamatos hangzásváltozások keletkeznek. A cikk szerzői erről a problémáról így írnak:
„Nagyon is lehetséges, hogy a hangszínvezérlő térben közel elhelyezkedő hangzások messzire esnek egymástól az érzékelési hangszíntérben, bár reméljük, hogy ez nem így lesz.”
A leírt kísérlet valószínűleg a hangszíntér előállításának első szakaszát mutatta be. A következő feladat a hangzásdimenziók hallás utáni áttérképezése folyamatos átmenetek előállítása érdekében.
10.18132/LFZE.2013.12
Szigetvári Andrea: A multidimenzionális hangszíntér vizsgálata