A rabszolgagazdálKodás

a) A földbirtok.

Hogyha meg akarjuk érteni, valamely kor azon néze­

teit, amelyek ezt különösen jellemzik és amelyeknél fogva más koroktól különbözik, akkor mindenekelőtt föl kell kutatnunk sajátos szükségleteit és problémáit, amelyek végső gyökere különös termelési módjában van, abban a módban, ahogyan a társadalom abban az időben életszük­

ségleteit kielégi ti.

Ezért először is tekintsük meg annak a gazdálkodási módnak fejlődését, amelyen a római birodalom társadalma nyugodott. Csak igy érthetjük ennek a fejlődésnek a bete­

tőzésekor, azaz a császárság korában való sajátosságát és az általa akkor fölidézett különös tendenciákat.

A római birodalmat alkotó országok termelésének alapja a parasztgazdálkodás volt, mellette az ipar és áru­

kereskedelem csak kisebb szerepet játszott. A saját szük­

ségletre való termelés volt a túlnyomó. Az árutermelés, az eladás céljából való termelés, még fejletlen. Az iparosok­

nak és kereskedőknek is rendesen volt mezőgazdaságuk, amely szorosan összefüggött a háztartással, mert a háztar­

tás számára termelt. A mezőgazdaság szolgáltatta a konyha számára az élelmiszereket s ezenkivül lent, gyapjút, bőrt, fát, amelyekből a családtagok ruhát, háziszereket, szerszá­

mokat készitettek. Csak azt a fölösleget adták el, amire a háztartásban nem volt szükségük.

Ez a termelési mód megköveteli a legtöbb termelőesz­

köz magántulajdonát, sőt mindazét, amelyben emberi munka rejlik, tehát a szántóföldét igen, de nem az erdőét

s legelőét, amely még közös tulajdon lehet. A háziállat, a szerszám és nyersanyag s a belőle készült cikk magán- tulajdon.

A magántulajdon a gazdasági egyenlőtlenségeket is magival hozza. A szerencsés véletlen az egyik üzemnek kedvez és gazdaggá teszi, mást meg károsit s szegénnyé tesz. Az előbbi üzemek földjei és állatainak száma gya­

rapszik. Ez a körülmény e nagyobb üzemek szempontjából bizonyos munkáskérdést teremt, fölmerül ugyanis az a kérdés, hogy honnan vegyék azokat a munkásokat, akik a több állat mellé, a nagyobb föld megmiveléséhez szük­

ségesek.

Megszületnek az osztálykülönbségek és osztályellenté­

tek. Minél termelékenyebbé válik a mezőgazdasági munka, annál több fölösleget szolgáltat. Ezek a fölöslegek egyrészt arra valóig hogy azokat az iparosokat táplálják, akik bizo­

nyos használati cikkek termelésére adják magukat, mint például a kovácsokat, a fazekasokat; másrészről arra, hogy olyan használati cikkeket vagy nyersanyagokat cserélje­

nek be értük, amilyenek nincsenek az országban vagy azért, mert a természet nem nyújtja őket* vagy mert hiányzik a termelésükhöz szükséges ügyesség. Az ilyen cikkeket más országokból hozzák a kereskedők. Az ipar és kereskedelem keletkezése hozzájárul ahhoz, hogy a földbirtok terén való egyenlőtlenségeket szaporítsa. A kis- és nagybirtok közti különbséghez járul még az a különbség is, amennyivel valamely (birtok közelebb vagy távolabb esik azoktól a helyektől, ahol az iparosok és kereskedők áruiknak a parasztok fölöslege ellenében való kicserélése céljából találkoznak. Minél rosszabbak a közlekedési esz­

közök, annál bajosabb az áruval a piacra jutni s annál előnyösebb helyzetben van az* aki közel van a piachoz.

E körülményeik valamennyije vagy többje révén a földbirtokosoknak olyan kedvezményezett osztálya szüle­

tik, amely a parasztok átlagos tömegénél több fölösleget termel s igy a kereskedelem s ipar több termékét képes be­

cserélni, mindenre jobban ráér, mint átlagtársai, a mun­

kánál és a háborúban egyaránt több segédeszköz áll ren­

delkezésére, az együttlakás, a ‘művészekkel és kereskedők­

kel való gyakori találkozás folytán szelleme is szélesebb látókörű. E kedvezményes helyzetben levő földbirtokosok ráérnek és megvan a képességük és módjuk olyan ügyek ellátására, amelyek a parasztélet szűk korlátáit messze túlhaladják. Módjuk nyilik több parasztközséget egyetlen

állami kötelékbe összevonni, ezt igazgatni, megvédeni és más szomszédos vagy távoli államokhoz való viszonyát rendezni.

Ezek az osztályok* vagyis a nagyobb birtokosok, keres­

kedők, iparosok mind a mezőgazdasági munka fölöslegéből élnek, amihez lassan az ipari munka fölöslege is járul. A kereskedők és nagyobb birtokosok abban a mértékben von­

ják magukhoz e fölöslegek mindnagyobb részét, minél fon­

tosabb lesz a társadalomban való funkciójuk. A nagyobb birtokosok nemsokára nemcsak gazdasági fölényüket, hanem az államban elfoglalt hatalmi poziciójukat is föl­

használják arra, hogy a paraszt- és iparostömeg munkájá­

nak fölöslegét elvegyék. Ezzel a paraszt- és iparosmértóket messze meghaladó gazdagságra tesznek szert, amivel társa­

dalmi hatalmukat megerősitve, képesekké lesznek újabb fölöslegeket és igy még nagyobb gazdagságot szerezni.

így keletkeznek a parasztok és iparosok fölött a nagy kizsákmányolok különböző osztályai, nagybirtokosok és kereskedők és emellett az uzsorások, akikről más kérdés kapcsán fogunk még szólani. Minél gazdagabbak lesznek, annál inkább nő az a törekvésük, hogy háztartásukat, amely a mezőgazdasági üzemmel szorosan összefügg, ki­

bővítsék. Aki önálló háztartást akar, annak saját (mező­

gazdasági üzemének is kell lennie, amit viszont a saját földbirtok biztosit. Ezért törekszik mindenki földbirtok után, az iparos* az uzsorás és a kereskedő egyaránt. Min­

denkiben él az a törekvés is, hogy földbirtokát megnövelje, mert a saját szükségletre való termelés a túlnyomó; aki nagyobb jólétre vágyik, annak nagyobb darab föld kell.

Ennek a korszaknak, amely a társadalom letelepedésé­

től, amikor a földművelés elkezdődött, illetve a parasztföld­

birtok keletkezésétől az ipari tőke keletkezéséig terjed, — fő szenvedélye a földbirtok kiterjesztése. Az ókori társada­

lom fejlődése legmagasabb fokán, a császárság korában, sem jutott ezen a fejlődési fokon túl. Ez csak az újabb idő­

ben, a reformáció után történt.

b) A házi rabszolgaság.

A földbirtok értéktelen, hogyha nincs munkaerő, amely megművelje. Utaltunk már arra a különös munkás- kérdésre, amely a nagyobb földbirtok keletkezése folytán született. Már a történelmi korszak előtt kerestek a gazda­

gabbak olyan munkaerőt, amelyet a vérrokonsági kapocs

révén a családhoz kötötteken kívül magukhoz láncolhat­

nának, hogy biztosan lehessen reá számítani.

Ilyen munkaerőt bérmunka által nem lehetett kapni.

Igaz ugyan, hogy bérmunkával már nagyon korán talál­

kozunk* de ez mindig kivételes és átmeneti, mint például aratás idején. Azok a termelőeszközök, amelyekre egy ön­

álló üzemnek szüksége volt, nagyon csekélyek voltak arra, hogy szorgalmas család rendesen meg ne tudta volna sze­

rezni. A családi és községi összetartás pedig sokkal na­

gyobb volt, hogysem ha valamely család szerencsétlenség következtében vagyontalanná lett, a rokonok és szomszé­

dok meg ne segítették volna.

A bérmunka terén egyaránt kicsi volt a kínálat és a kereslet. Mert a háztartás és üzem szorosan össze volt kötve, Ha uj munkaerőt akartak az üzembe vonni, akkor a háztartásba is föl kellett őket venni és ezeknek nemcsak saját termelőhelyük', de saját családjuk sem lehetett és, bele kellett az idegen családba olvadniok. Erre a szabad munkás nem volt alkalmas. Az iparossegédek a középkor­

ban is csak átmenetileg tűrték el, hogy a mester családjá­

hoz tartozzanak, amig maguk is nem lesznek mesterekké és nem alapítanak önálló családot. A fejlődésnek ezen a fokán idegen család nem tudott magának szabad pót- munkaerőt állandóan biztosítani. A nagyobb mezőgazda­

sági üzemek a szükséges munkaerőt csak kényszer utján teremthették elő maguknak. Erre való volt a rabszolgaság.

Az idegen jogtalan volt úgyis és miután a közösségek rendkívül kicsinyek voltak, ezért az idegenek, vagyis azok, akik nem tartoztak á közösséghez, (a külföldiek) száma rendkivül nagy. Háborúban nemcsak a fegyvereseket, hanem egész népeket is rabszolgákká tettek és vagy fölosz­

tották őket a győzők közt. vagy eladták. Kabszolgaszerzésre volt azonban alkalom béke idején is, nevezetesen a tengeri kereskedelemiben. Ez elintő szorosan összefüggött a tengeri rablással s a legkeresettebb cikkek egyike az erős és szép emberek voltak, akiket a partokon találva, egyszerűen el­

raboltak. A rabszolgák számát a rabszolgák utódai is sza­

porították.

A rabszolgák helyzete anyagilag eleinte nem volt rossz s ezért könnyen belenyugodtak sorsukba. Jómódú háztar­

tás tagjai voltak, nagyrészt a kényelmet és fényűzést szolgálták s igy nem nagyon erőltették meg őket. Ha pedig termelőmunkát végeztek, úgy gyakran — igy a nagygaz­

dáknál — ezekkel magukkal együtt dolgoztak; persze, min­

dig csak a család szükségletére, amely szükséglet a termelés természetes korlátja volt. A rabszolgák sorsa tekintetében ,a gazda jelleme és módja volt a döntő. Ennek a javítása az ő érdekük is volt, mert ezzel a saját sorsukon is javítottak. A rabszolga a gazdájával való állandó érintkezés folytán kö­

zelebb állott hozzá és ha elég okos és élelmes volt, valóságos barátjává lehetett. Az ókori költőkben nem egy példája van annak, hogy rabszolgák milyen szabadsággal éltek urukkal szemben s hogy gyakran kölcsönösen mennyire ragaszkod­

tak egymáshoz- A rabszolgákat nem ritkán tekintélyes ajándékkal bocsátották szabadon, mások annyit takarítot­

tak meg, hogy megvásárolhatták szabadságukat. Sokan voltak, akik inkább valamely gazdag család rabszolgái maradtak, semhogy távol ettől, szegényes és bizonytalan sorban éljenek.

„Ne higyjük, mondja Jentsch, hogy a magánéletben komolyan vették a rabszolgák vérlázitó jogi helyzetét s hogy a rabszolgát sem embernek nem tartották, sem pedig hogy eszerint bántak volna vele; a rabszolgák helyzete az első pun háborúig nem volt rossz. Ugyanaz, ami a család­

apának a nő és a gyermekek fölött való hatalmára áll, áll a rabszolgákra vonatkozó hatalmáról is; a törvény ugyan nem korlátozta, de korlátozta a vallás, az erkölcs, a belá­

tás, a kedély, az érdek s az az ember, aki a törvény sze­

rint adás-vétel tárgya s a gazda önkényének kiszolgáltatott dolog volt, a szántóföldön hü munkatárs, a hájban család­

tag volt, akivel munka után kedélyesen elbeszélgettek/410 De nemcsak a parasztüzemekben volt ilyen a helyzet.

A hősi korban még a fejedelmek is végeztek testi mun­

kát. Az Odysseában Alkinoos király leánya ruhát mos a rabszolganőkkel s Oüysseus fejedelem egy vetélytársát nem párbajra, hanem versenykaszálásra és versenyszán­

tásra hívja ki s amikor hazájába visszatér, atyját a kert­

ben kapálva találja. De úgy Odysseust, mint fiát, Tele- machost, éppen ezért szereti annyira rabszolgájuk, Eümeosz, az „isteni kanász44, aki meg van győződve róla, hogy hü szolgálataiért ura régen nemcsak szabaddá tette volna, hanem jószágot és feleséget is ajándékozott volna neki. 10

10 Kari Jentsch: Drei Spaziergánge eines Laien ins klla&sische Altertum, 1900. Harmadik séta. A római állam. 237.

lap. V. ö. e mü második sétáját is: A rabszolgaság az ó[kor költőinél.

3

A rabszolgaságnak ez a faja a kizsákmányolásnak '■ ismert legenyhébb alakja volt. Mihelyt azonban a pénz­

szerzés szolgálatába állították a rabszolgaságot, nevezetesen ' amikor a nagyüzemek megszülettek, amelyek elváltak a gazda háztartásiától egészen más alakot nyert a rabszol­

gaság.

c) A rabszolgaság az árutermelésben.

Valószinü, hogy az első ilyen üzemek a bányák voltak.

Az ásványok bányászása és földolgozása persze természe­

ténél fogva alkalmatlan arra, hogy csak a saját háztartás szükségletére folytassák. Mihelyt csak csekély mértékben is kifejlődik, ennek szüKségleteit messze túlhaladó mérték­

ben termel; de meg csak úgy is fejlődhetik ki, ha rendesen nagyobb mennyiségben termel, mert ez a munkások ügyes­

ségének a föltétele épp úgy, minit annak, hogy az üzem ki­

fizetődjék. Már a kőkorszakban is akadni olyan helyekre, ahol a kőszerszámokat nagyban s iparszerüleg gyártották, amelyeket a községek vagy törzsek egymásközti cserével terjesztettek el. Bizonyos, hogy ezek az ásványáruk voltak az első árucikkek. Ezek az elsők, amelyeket csere céljaira, tehát árunak termeltek.

Mihelyt valamely értékes ásvány lelhelyén a bányá­

szat a primitiv nyilt művelésen túl fejlődött, azonnal nagy­

számú munkást igényelt. Ez a szükséglet hamarosan azt eredményezte, hogy a földközösség tagjaiból a munkában résztvevők száma a nem szabad munkásokkal szemben háttérbe szorult. Miután a bérmunka révén nem lehetett állandóan számos munkást szerezni, tehát csak a rabstaol- gák s elitéit gonosztevők szolgáltattak elegendő munkaerőt.

Ezek a rabszolgák azonban már nem gazdájuk korlá­

tolt személyes szükségletére, hanem gazdagodására dolgoz­

tak. Nem azért dolgoztak, hogy gazdájuknak legyen a ház­

tartásában márványa, kénje, vasa, reze, aranya, ezüstje, hanem hogy a bánya termékeit eladja, pénzt kapjon érte, vagyis azt az árut, amelyért mindent meg lehet venni, minden élvezetet, minden hatalmat megszerezni s Amely­

ből soha sincs túlsók. A bányamunkásokból tehát most már annyi munkát préseltek ki, amennyit csak lehetett, mert minél többet dolgoztak ezek, annál több pénzt kapott a gazdájuk. Emellett lehetőleg rosszul táplálták és ruházták őket. Hiszen úgy a ruhájukat,, mint az élelmüket vásárolni kellett, pénzt kellett érte adni, mert ezt a bányamunkások nem maguk termelték. Amig a gazdag háztartás birtokosa

a fölösleges használati és élelmicikkekkel nem tudott egye­

bet kezdeni, mint rabszolgáival és vendégeivel elfogyasz- tatni, addig most az árutermelésnél a pénzbeli nyereség annál nagyobb volt, minél kevesebbet fogyasztottak a rab­

szolgák. Helyzetük annál inkább rosszabbodott,, minél inkább nagyüzemmé lett az üzem s igy ők minél jobban elváltak a gazda háztartásától és szorultak azokba a sivár kaszárnyákba, amelyek az előbbiek fényűzésével olyan éles ellentétben voltak. A gazda és a rabszolga közötti sze­

mélyes viszony is egészen eltűnt, nemcsak mert munka­

helyük elvált a gazda háztartásától, hanem a munkások nagy száma folytán is. A peloponézusi háború korából pél­

dául azt Írják, hogy a tráciai bányáikban Hipponikus, 600, Nikias 1000 rabszolgát dolgoztatott. Most a rabszolga jog­

talansága borzasztó csapássá lett. A szabad munkásnak mégis van rá módja, hogy némileg válogasson a gazdák közt s hogy a munka (megtagadásával némi nyomást gyakorol­

hasson rájuk s legalább is a leghátrányosabbat magától elháríthassa, de a rabszolgát, ha urától megszökött, agyon is lehetett verni.

A rabszolga kímélésének csak az az egyetlenegy oka volt, amiért az állatot is kímélik: a rabszolga vételára. A bérmunkás nem kerül semmibe. Ha tönkremegy a munká­

ban, jön helyette más. A rabszolgát azonban meg kellett vásárolni. Ha idő előtt pusztult eh akkor a gazdája elvesz­

tette a vételárat. De ez az ok annál kisebb mértékben hatott, minél olcsóbb volt a rabszolga. S volt idő, amikor az örö­

kös háborúk, belső és külső zavarok folytán nagyon cse­

kély volt az áruk.

így a rómaiaknak Macedónia ellen, a Kr. e. 169. évben folytatott háborújában egyedül Epirusban egyetlen napon 70 várost fosztottak ki és 150.000 lakost adtaik el rab­

szolgaként.

Böckh szerint Athénben a rabszolga rendes ára 100 és 200 drachma közt váltakozott (100—200 K 11). Xenophon szerint 50 és 1000 drachma közt váltakozik. Appianus sze­

rint Pontusban a hadifoglyokat egy alkalommal 4 drach­

máért adták el darabonként. Józsefért, akit fivérei Egyip­

tomba adták el, csak 20 sekelt (20 K) kaptak.12 11 Herzfeld: Handelsgeschichte dér Juden des Altertums, 1894, 193. lap.

12 A háború előtti értéket kell szem előtt tartani. A ford.

Aristophanes idején egy jó hátasló sokkal drágább volt, 12 minába (1200 K) került.

Ugyanazok a háborúk, amelyek az olcsó rabszolgákat szolgáltatták, sok parasztot tönkretettek, mert a parasz­

tok szolgáltatták a hadsereg magját. Amig a paraszt a háborúban volt, azalatt tönkrement a gazdasága, mert hiányzott a munkaerő. A tönkrement parasztnak nem volt mit tennie, mint vagy rablónak fölcsapni, vagy ha lehetséges volt, valamely városba költözni s ott ipart folytatni, avagy a züllött proletárok számát szaporitani.

így sok olyan hűin- és bűnözés keletkezett, miket korábban nem ismertek, a gonosztevők utáni hajsza pedig újabb rabszolgákat szolgáltatott. Mert a börtönök még ismeret­

lenek voltak. Ezeket a tőkés termelési rendszer teremtette meg. Akit keresztre nem feszitettek, azt kényszermunkára Ítéltek.

így időnként nagyszámú s rendkívül olcsó rabszolga- tömeg állott rendelkezésre, amelynek helyzete nagyon nyomorúságos volt. Erre nézve elég az ókor leggazdagabb ezüstbányáira, a spanyolországiakra utalni.

„Eleinte, mint Diodorus Írja, magánemberek foglal­

koztak a bányászattal s mivel az ércek nem voltak mélyen s nagyon bőven is voltak, a, bányászok nagyon meggazdagod­

tak. Amikor aztán a rómaiak lettek Ibéria (Spanyolország) urad, sok itáliai is kezdett bányát müveltetni, akik nyere­

ségvágyuk folytán nagy gazdagságra tettek szert. Ezek ugyanis nagyszámú rabszolgát vásároltak», akiket átadtak a bányák fölvigyázóinak . .. Azok a rabszolgák, akik ezek­

ben a bányákban dolgoznak, uraiknak hihetetlen hasznot hoznak: de mert éjjel-nappal a föld alatt vannak s a mér­

téktelen munka folytán testüket túlfeszítik, sokan meg is halnak. Mert se pihenésük, se üdülésük nincs, s a fel­

vigyázók ostorcsapásai arra kényszerítik őket, hogy min­

dent eltűrjenek és magukat agyondolgozzák. Azok a ke­

vesen, akiknek elég nagy a testi erejük és türelmük arra hogy ezt eltűrjék, csak nyomorúságukat nyújtják meg, amely akkora, hogy a halál kívánatosabb nekik, mint az élet." 13

Amig a patriarchális házi rabszolgaság a kizsákmá- 18 18 Diodorus Siculus: Történeti könyvtár V. 36. 38. V. ö.

az ugyané munkából (III. 13.) vett idézetet az egyiptomi

aranybányákról, amelyre Marx Kapitaljának I. 8. fej. 2.. 43.

jegyzete hivatkozik.

nyolás legenyhébb ablakja, addig a nyereség utáni bajszát szolgáló rabszolgaság a legrémesebb.

A bányákban a rabszolgákkal folytatott nagyüzem az adott körülmények közt a technika követelménye volt.

Idővel azonban a rabszolgákkal űzött nagyüzemíi áru­

termelés szükséglete a termelés más területein is föllépett.

Voltak olyan közületek, amelyek harcias erőben messze fölülmúlták szomszédaikat. Olyan előnyöket húztak a háborúból, hogy nem tudtak vele betelni. A háború foly­

ton újabb rabszolgatömegeket szolgáltatott, akiknek hasz­

nos foglalkoztatásán fáradoztak. Ezekben a közületekben nagy városok is voltak. Az olyan város, amely ikedvező helyzeténél fogva élénk kereskedelem székhelye lett, egyedül a kereskedelemmel is sok embert vonzott, s ha nem volt szűkkeblű és sok idegennek megadta a polgár­

jogot, akkor nemsokára népesebb lett, mint a körülfekvő városok, amelyeket leigázott. A környék kirablása és ki­

zsákmányolása még növelte a város és lakóinak gazdag­

ságát. E gazdagság nagy épitkezések vágyát támasztotta föl; az épitkezések részben egészségügyiek — vízvezetékek, kloakák; részben szépészetiek és vallásiak — templomok, színházak; részben katonaiak — bástyák. Ezeket az épít­

kezéseket legkönnyebben rabszolgatömegek által lehetett megvalósítani. Az ópitővállalkozók sok rabszolgát vásá­

roltak s ezek miin ik aere j évei megvalósították az állam ré­

szére a különféle építkezéseket. A nagyváros az élelmi­

szerek számára is nagy piac volt. A mezőgazdasági nagy­

üzem olcsó rabszolgaárak mellett könnyen szállíthatott nagy árumennyiségeket. A nagyüzem ebben a korban technikailag még nem múlja fölül a kisüzemet. A rab­

szolgamunka, ellenkezőleg, kevesebbet termel, mint a sza­

bad parasztok munkája. Viszont azonban a rabszolga munkaerejét nem kellvén kimélni, holtra lehetett nyúzni s igy föntartási költségeinek leszámítása után is nagyobb fölösleget termelt, mint a paraszt, aki akkor még nem értette meg a túlmunka áldásait, hanem még a jó s ké­

nyelmes élethez volt szokva. Mindehhez még az az előny is járult, hogy ezekben a közületekben a parasztot a hon­

védelmi kötelesség minduntalan elszólitotta az eke szarvá­

tól, mig a rabszolga nem teljesített katonai szolgálatot, így alakult ki az ilyen városoki területén a rabszolgákkal űzött mezőgazdasági nagyüzem. A karthagóiak ezt igen je­

lentékeny tökéletességre emelték volt. A Karthágóval foly­

tatott háborúk alatt a rómaiak is megismerték és később

az ellenféltől elvett tartományokkal átvették a mezőgaz­

dasági nagyüzemet is, ezt aztán tovább fejlesztették! és kiterjesztették.

A nagyvárosokban könnyebben juthatott valaki arra a gondolatra, hogy sok rabszolgát vásároljon össze, közös házban foglalkoztassa s a piac számára termeltessen velük, úgy mi/mt a mai gyáraikban mert a nagyvárosok nemcsak kész piacul szolgáltak, hanem mert a rabszolga- vásárok is itt voltak. Ezek a rabszolgamanufakturák azon­

ban csupán a görögöknél emelkedtek nagyobb jelentőségre, a rómaiaknál nem. A mezőgazdasági nagyüzemmel kar­

öltve azonban mindenütt különös rabszolgaipar fejlődött ott is, hol a mezőgazdasági nagyüzem plantageszerü s csak bizonyos cikket, például gabonát termelt, épp úgy, mint ott, ahol főleg a család háztartása számára és; igy minden­

féle teiméket produkált.

A mezőgazdasági üzem természetével jár, hogy az év­

nek csak bizonyos szakaiban igényel sok munkaerőt, mig főleg télen keveset. Ez a körülmény a modern mezőgazda- sági üzemeknek is problémája, annál inkább volt probléma a rabszolgamunka mellett. Mert a bérmunkást el lehet bocsátani, ha nincs rá szükség és újra fölvenni, ha szükség van rá. Közben azt tehet, amit akar. De a rabszolgákat nem lehetett ősszel eladni s tavasszal újra megvásárolni.

nek csak bizonyos szakaiban igényel sok munkaerőt, mig főleg télen keveset. Ez a körülmény a modern mezőgazda- sági üzemeknek is problémája, annál inkább volt probléma a rabszolgamunka mellett. Mert a bérmunkást el lehet bocsátani, ha nincs rá szükség és újra fölvenni, ha szükség van rá. Közben azt tehet, amit akar. De a rabszolgákat nem lehetett ősszel eladni s tavasszal újra megvásárolni.

In document eredete kereszténység A KAUTSKY (Pldal 38-70)