5. A vitairatok genezise és a Kalauz (lineáris megközelítés)
5.16. A Rövid felelet (1620) és a Kalauz
Az e művel472 kapcsolatos filológiai, könyvészeti problémák fokozatosan tisztázód-tak. Pázmány e szerzői név és nyomtatási hely megjelölése nélkül kiadott munkája Bécsben (és nem Pozsonyban) jelent meg,473 Pázmány szerzősége nyilvánvaló, első-sorban azáltal, hogy írását beillesztette a Kalauz 1623-as és 1637-es kiadásának füg-gelékébe. Minthogy ezúttal két különálló vitairatra válaszolt Pázmány, válaszában is elkülönítette a két művet, indokolt, hogy ezekről külön-külön tegyünk említést.
Az első mű, amire Pázmány válaszolt, Milotai Nyilas István írása lehet, azon-ban ebből nem maradt fenn példány, s tartalma, szerzője is csak Pázmány válaszából ismerhető meg.474 Pázmány a margókon mindjárt műve első lapjain kétszer is meg-említette Milotai Nyilas István nevét,475 azonban a mű Kalauz-appendixként megje-lent későbbi kiadásaiból már hiányoznak ezek az utalások.476 Az a tény, hogy Páz-mány 1623-ban és 1637-ben már nem említette meg a szerző nevét, két dolgot je-lenthet: vagy nem tartotta fontosnak, vagy bizonytalan volt a szerzőség kérdésében, abban, hogy a cáfolt művet Milotai írta volna. Mindenesetre van egy hagyomány (Zilahi János zsibói lelkipásztortól ered, 1672-ből), ami ennek az 1618-as műnek egy szövegrészét Alvinczi Péternek tulajdonítja: „Csak ez volt penig Alvinczi Pétertöl az motskolás, hogy kis munkácskájában mellyet Pázmány Uram ellen irt volna azt irta volt: Soha ollyan könyvet nem láttam kinek az margoján annyi sok vide infrat, vide suprat irtanak volna mint a Calauzban. Ezt igy Concludalta vala
472 Reovid felelet ket calvinista keonyvecskere, mellyeknek eggyke okát adgya, miért nem felelnek az calvinista praedikatorok az Kalauzra, masika Itinerarium catholicumnak neveztetik, [Bécs], MDCXX. RMNy, 1203. Kiadása: PPÖM V, 251–302.
473 A betűtípusok használata alapján az RMNy nyomtatási helyként határozta meg a bécsi Gregor Gelbhaar-nyomdát (RMNy 1203). Hozzá kell tennünk, hogy Bethlen támadásai elől Pázmány 1619.
szeptember 7-én Bécsbe menekült (ŐRY–SZABÓ 1983,I,105) s még 1620-ban is csak innen keltezte leveleit (PPÖLII,220–232).
474 RMNy 1163. Újabban Heltai János foglalkozott vele részletesen: HELTAI 1993.
475 PPÖM V, 255: „Stephanus Milotai”; PPÖM V, 259: „Milotai, szégyen ám ez az szakálnak.”
476 Ezeken a helyeken kellene szerepelniük: PÁZMÁNY 1623,1041,1043;PÁZMÁNY 1637/2000,1049, 1051.
czi: De talam dicsiretet akart volt vadászni, hogy tenyészésének szöri szalat medve modra ugy megnyalogathattya. Ismét (az mi illetlenb volt) Igen meg-tanulta tapo-gatni mind az Infraját s’ mind az Supraját”.477 Nos, az eredetileg Milotainak tulaj-donított mű tartalmazza a Zilahi János által felemlegetett részt, ahogyan Pázmány említi Rövid feleletében, mindig dőlt betűvel jelezve idézeteit az eredeti műből:
„Második okát, mellyért nem méltó feleletre az Kalaúz, azt adgyák, mert soha szem ollyan könyvet semmi-féle nyelven nem látott, kinek az margóján annyi vide supra, vide infra, lásd oda fellyeb, lásd oda aláb volna, mint az Kalaúzba. Ezer kétszáz hat-van háromszor igazít oda fellyeb s oda aláb, annyira megtanúlta tapogatni az felit és az allyát, Efféle vide supra-val s vide infra-val ki veszekednék? Kérlek, valaki vagy, ály-meg it egy kevessé és vedd eszedbe az calvinista predikátorok tudatlan gondolat-lanságát, fajtalanságát és esztelenségét. Tudatlan gondolatlanság az, hogy soha szem nem látott oly könyvet, kinek az margóján annyiszor vólna írva supra et infra,. mint az Kalaúzban” […] Fajtalanság az, hogy ezekből az szókbol supra, infra nem tudom micsoda feli és allya tapogatasrúl gondolkodást vesznek az predikátorok. A ki miben túdós, abban gyanós; és az szűnek tellyes-voltabol szol az nyelv-is.”478 A részlet megtalálható a Kalauz második és harmadik kiadásában függelékként kiadott Rövid felelet szövegében is, azonban a protestáns vád e későbbi kiadásokban már nincs személyhez kötve.479 Figyelemre méltó, hogy Pázmány ironikusan hozzáteszi a margón: „Fejedelem prédikátorához illendő glossa!”480 amely kijelentés (hasonlóan Milotai nevéhez), elmarad az 1623-as és 37-es kiadásokból.
Ha Pázmánynak az eljárása, hogy Milotai nevét csak az első kiadásban említi, továbbá a Zilahi-féle adat nem is dönti el a szerzőség kérdését, mégis a fenti idézet igen jellemző a két műben mindvégig tapasztalható vitatkozási módszerre. A protes-táns munka elsősorban Kalauz vitázó módszerét kifogásolta, s – ahogy Pázmány
477 GÁBOR 2007, 119 (az idézet kiemelései innen származnak), ahol Gábor Csilla megjegyzi: „A szö-veg sajnos nem ad további információt az Alvinczitól vett hivatkozás lelőhelyére.”
478 PPÖM V, 259–260.
479 Lásd PÁZMÁNY 1623,1043;PÁZMÁNY 1637/2000,1050–1051;továbbáVÁSÁRHELYI 2001, 300 és VÁSÁRHELYI 2006, 148.
480 PPÖM V, 260.
laszából látszik – apróságokon akadt fenn. A Rövid felelet idézett részletére úgy felel meg Pázmány, hogy Szenci Molnár oppenheimi bibliakiadásában is fölleli a super és infra konkordancia-jelzéseket, s összeszámolja, hogy „Moyses könyveinek karéján”
332 ilyen hivatkozást van.481 Más alkalommal az a vita tárgya, hogy Thomas Martonus nevét Pázmány szerint helyesen „o”-val, Mortonus-nak kell írni.482 Páz-mány szerint pontatlanul idéznek a Kalauzból,483 így sok helyen egy-egy szótévesz-tés a vita okozója.484 Sorolhatnánk tovább a részletkérdésekbe menő vitapontokat, a Milotai elleni választételben azonban két helyen is már az Alvinczi-féle Magyaror-szág panaszából ismert hangütést idéz Pázmány: „Az Jesuitákrúl pedig azt feszege-tik, hogy azok nem szeretik az békeséget; nem igaz haza fiai; nem böcsűllik az ura-kat, nem igaz atyafi szeretők, megbeszélhetetlen lelki ellenkezésben vannak az Calvinistákhoz; azoknak az föld szinerűl való eltörléseknél egyeb hátra nincsen az Jesuiták értelme szerént.485
A Rövid felelet második nagyobb egységében az 1616-ban megjelent Itinerarium catholicumra486 válaszol Pázmány. Néhány éve tisztázta Heltai János, hogy az Itinerarium szerzője nem Alvinczi Péter, hanem Szegedi Dániel.487 Az
481 PPÖM V, 259.
482 PPÖM V, 259.
483 PPÖM V, 264.
484 Pázmány vitairata Pázmányról egyes szám harmadik személyben beszél: „Nem igaz az-is, hogy egy-általlyába disznó alomba mondaná, hogy predikálnak. Hanem azt mongya, hogy csak nem disznó alomban. Nem az Kalaúz szavai azért azok, mellyekben ennyi változás vagyon.” PPÖM V, 268.
485 PPÖM V, 271, hasonlóan: 274.
486 RMNy 1104.
487 HELTAI 2001. Pázmány a Rövid feleletben ugyan megemlíti Alvinczit, de nem úgy, mint az Itinerarium szerzőjét, hanem a hozzá írt levelek egykori címzettjeként. Ahogy az Itinerarium szerző-jéről írja Pázmány: „ugyan kitetczik hogy ő majom, ugy ez-is az Alvinczihez írt levelek formáját akarván követni, majmoskodását czégérezi.” PPÖM V, 276. A szerzőség megállapításához az vezette el Heltai Jánost, hogy a marosvásárhelyi Teleki Téka Itinerarium-példányában rátalált egy 17. század második feléből származó bejegyzésre, amely Szegedi Dánielt jelölte meg szerzőként (HELTAI 2001, 238).Bod Péterre hivatkozva állítja Alvinczi szerzőségét az a kéziratos bejegyzés, ami a piliscsabai kari könyvtár 1623-as Kalauz példányának 1052. lapján olvasható: „Author Itinerarij fuit Petrus Al-vinczi teste Petro Bod.” E példány kéziratos bejegyzéseiről lásd a 4.7. fejezetet.
ban tárgyalt legfontosabb vitakérdés a protestáns vallás régiségének bizonyítá-sa/cáfolata. Mivel ez a kérdés már a Magyari István elleni Feleletben is fölmerült, úgy látszik, mintha az Itinerarium szerzője Magyarit venné védelmébe. Ez azonban csak ürügy a sokszor előtérbe helyezett katolikus-protestáns vitatétel megtárgyalásá-ra.488 Pázmány válasza elején hosszan értekezik arról, hogy vajon lutheránus vagy kálvinista-e az Itinerarium szerzője. Itt emlékeztetünk arra, hogy Szegedi Dániel Wittenbergben és Heidelbergben is folytatott tanulmányokat.489
Mint említettük, a Rövid feleletet Pázmány még kétszer, 1623-ban és 1637-ben is megjelentette a Kalauz függelékeként, s mindkét redakciónál hajtott végre változ-tatásokat a szövegén. Várakozással tekintettünk az életműkiadásnak arra az eljárásá-ra, mely szerint „Jelen kiadásban az eredeti és teljes l620-diki kiadás szövegét követ-tük, melyhez jegyzetek alakjában hozzáadtuk a Kalaúz II. és III. kiadásának függe-lékéből a bővítéseket s a tartalmi vagy nyelvtörténeti szempontból figyelemre méltó eltéréseket.”490 Azt kellett azonban tapasztalnunk, hogy nem minden eltérés szerepel a lapalji jegyzetekben, így pl. Milotai Nyilas említésének elmaradását a későbbi ki-adásokból sem rögzíti az életműsorozat.491
Pázmány a Rövid felelettel igen erőteljes és konzekvens cáfolatot hozott létre, figyelmét nem kerülték el az apróságok. A Kalauzt, a reá készült protestáns válaszo-kat és Pázmány 1620-as viszontválaszát tekintve talán e művében a legerősebb a négy írást (Kalauz, Milotai és Szegedi irata, valamint a Rövid felelet) tartalmilag összetartó és egymásra vonatkoztató kohézió. Látszik ez olyan megfogalmazások-ban, melyeket a Kalauzból vagy máshonnan már jól ismerünk: a pók‒méh hasonlat az írói alkotás milyenségéről, a „nincs oly rosz könyv, melyben valami jó nem
488 HELTAI 2005, 121.
489 HELTAI 2001, 238.
490 PPÖM V, 253.
491 Mindazonáltal nincs akkora különbség a Rövid felelet három kiadása között, hogy azokat új szö-vegeknek tekinthetnénk, mint az Öt szép levél és az Öt levél esetében. A kritikai kiadásban az 1637-es kiadás szövegét kell majd főszövegnek tekinteni, ehhez képest a két korábbi kiadás eltérései szöveg-kritikai jegyzetekben problémamentesen közölhetők lesznek.
tatnék” párhuzama,492 stb., ezek itt ismét előkerülnek, s megint számos utalás talál-ható a Kalauzra. De nemcsak fő művére, hanem további Pázmány-írásokra is: a Magyari elleni Feleletre, a Logi alogira, a Peniculus papporumra, s egy helyen az Öt levélre.