A görögök szakadásárúl (1613) és a Kalauz

E rövid, önálló irat azonos címmel és azonos elhelyezéssel, de némileg módosított szöveggel jelent meg a Kalauz mindhárom kiadásában a X. könyv utáni appendix-ként, közvetlenül a XI. könyv előtt.³⁹¹ Pázmány jól tudott görögül, műveiben számos helyen fölvet görög etimológiai és nyelvi értelmezési kérdéseket, következtetéseket von le „a görög bötű folyásából”, ír a görög betűk használatával, s ahogy mondja, van egy régi görög bibliája is.³⁹² Érdekli a görög történelem, a török terjeszkedés kapcsán a „flagellum Dei” szemlélet jegyében párhuzamot von Bizánc elfoglalása és a Mohács után kialakult magyarországi helyzet között. A görögök szakadásárúl rö-vid bevezetésében mindjárt megfogalmazza álláspontját: „A’ Nap-keleti Ecclesia, a’

Keresztyénségnek nemes fö tagja, veszedelmes Szakadással meg-hasonlott, és a’

szép Eggyesség kötelét el-szakasztván, pártot ütött a’ Romai Ecclesia-ellen.

mellyért, minnyájunk Lelki fájdalmával, világ-szerént-is keserves rabsággal, és Po-gány nemzet súllyos igájával ostoroztatik.³⁹³

Hasonlóan fogalmaz a Tíz bizonyságban: „Vallion mi vezte el Georeogh orszagot, egieb a Romai hittül valo el szakadasnal? Vallion miert adá az Vr Isten Teoreoc kezebe Custanczinapolt, szinte Pünkeosd napian, hanem a szent lélec személie ellen valo teueligesert, melliet nem hiznec az Atiatul es fiutul szarmazni?

Halhacza Magiar orszagh, (es ha eszed vagion, tanuli a mas ember peldaian) […]

azont mondom enis Magiar Orszagnac, melynec a Luther hiti szerent telliesseggel el kéllet volna ekkoraig vezni, De io remenseghem vagion hogy az Vr Isten megh keoneorül Magiar Orszagon, es ha az Teoreoc otalmazo hittül megh szabadittatic, a Teoreoc torkabolis ki verekedhetic.”³⁹⁴ Alaposan foglalkozott és állást foglalt az

391 PÁZMÁNY 1613, 676–682; PÁZMÁNY 1623, 803–811; PÁZMÁNY 1637/2000, 810–818. Szövegki-adása: PPÖM IV, 359–369.

392 A Miatyánk után következő dícséretről írja Pázmány: „ez az isteni dicsíret a Mi-Atyánk végében, nem találtatik a deák bibliában, sőt, régi görög bibliámis vagyon úgymond, melyben ezt nem olva-som.”, PPÖM II, 44.

393 PÁZMÁNY 1637/2000, 810.

394 A Tíz bizonyságban: Pázmány 1605/2001, 168‒169.

egyházszakadás (1054) kérdésében is. Az esemény a mögöttes teológiai és dogmati-kai kérdések miatt folyamatosan érdekelte, s helyenként ide kapcsolta a 16. századi hitújítási mozgalmak problémáit is. Úgy látta, hogy a protestáns hitújítók „szövetsé-gest” keresnek az ortodox görög egyházban, de ezt nem találják meg, nem találhat-ják meg a teológiai véleménykülönbségek miatt.³⁹⁵ Már a Feleletben öt pontban rö-viden összefoglalta a teológiai különbségeket.³⁹⁶ Az Imádságos könyvben a görög rítust több helyen magyarázza és elemzi.³⁹⁷ Az Öt szép levélben a házasság görög

395 A lutheristák „örömest az Görögökhöz akariac vala kötni magokat”, írta már a Feleletben Páz-mány: PÁZMÁNY 1603/2000,46. Hasonlóképpen a Kalauzban: „amiben mí-töllünk külömböznek a görögök, abban az újítóktúl-is idegenek. A Lutheristáktúl és Calvinistáktúl indíttatott vissza-vonyásoknak pedig csak nem minden czikkelyiben velünk eggyet értenek. Micsoda orcza tehát, melly nem átallya a görögök paíssa-alá toszni a lutheristaságot?”, PPÖM III, 242.

396 „Az Görögöc mi töllünc chiac ezekben az dolgokban kölömböznec: ELÖSZÖR azt mongiac hogi az zent Lelec Isten, chiac az Atia Istentül zarmazic, nem az Fiutulis: MASZODSZOR azt itilic, hogi Christus Vrunc az veg vachiorat kouaszos kenier szine alat ada, az ö Tanituaninac, es ökis vgi aggiac.

HARMADSOR azt valliac, hogi az Romai Papa, feie az nap niugoton lakozo Püspököknec, mikeppen az Constantinapoli, feie az nap keleten valoknac, de az Constantinapoli Patriarchan azt mongiac, semi hatalma ninch az Romai Papanac, hanem ezzel egienlö meltosaga vagion. NEGIEDSZOR meg engedic hogi pappa lehessen az hazas Ember, de az kinec mikor pappa löt, felesege nem volt, auagi az vtan meg holt, nem engedic hogi ismet meg nözzec. Az Püspököc penig, soha ö köztöc hazassoc nem lehetnec, sem az Baratoc: Es mind ezekben az Lutheristaktulis külömböznec. ÖTÖDSZÖR az vr vachieraiat ket szemeli alat oztogattiac, de ebben nem külömböznec töllünc, mert nem itilic szüksegesnec lenni, hogi Ember ket szemeli alat communikallion, es annac okaert nem chiac az nagi hetben, de az beteg Embernekis, chiac egi szemeli alat oztogattiac az vr testet, es nem karhoztatnac ebbe bennünket hogi közönseges keppen mi chiac egi szemeli alat aggiuc az vrat, noha nehult engedelembül ket szemeli alattis szolgaltat<ta>iuc. Az Purgatorium dolgaban nem külömböznec töllünc, mert imatkoznac, es Miset mondnac ök is az Halottakert, es azt hiszic, hogi hasznal nekic, chiac azt nem akariac mondani, hogi tüz altal tiztullianac az lelkec, kit mi s<z>em vittattunc felötteb, mert chiac az Isten tuggia mi modon kenzattassanac az lelkec Purgatoriumban, es pokolbais: chiac azt tuggiuc ugimond zent Agoston quod miris sed ueris modis cruciantur. Ezeken kiuül, nem iut essemben hogi az hit dolgaiban külömbözzenec valamiben töllünc az Görögöc, maga en eleget beszellettem velec, oluastamis eginhihany Patriarchanac irasit. PÁZMÁNY 1603/2000,47.

397 PPÖM II, 43, 44, 52, 106, 218, 221.

egyházi felfogásáról ír.³⁹⁸ A Kalauzban több helyen is röviden kitér a görög és a pro-testáns, illetve a római felfogás közötti eltérésekre.³⁹⁹ A Kalauz (1613) utáni művek közül a görög felfogás eltéréseit elsősorban a Csepregi szégyenvallásban (1616) em-líti, de mindig a Kalauz szövegére való pontos utalásokkal.⁴⁰⁰ Az Szentírásrúl és az Anyaszentegyházrúl című 1626-ban megjelent könyvében főként a bibliafordítások kapcsán mint nyelvi kérdés kerül elő a „görög bötű”.

A Kalauz-kiadásokban helyenként több helyen is fölvetődő problémakörről, az egyházszakadásról tehát külön értekezést is szerkesztett, melyet a Kalauz kiadásai-ban a X. könyv utáni appendixeként helyezett el mindhárom kiadáskiadásai-ban, hasonlókép-pen a Mahomet vallásáról készített iratához. A Kalauz teljes struktúráját tekintve Pázmány indokolt és jól átgondolt döntéséről tanúskodik A görögök szakadásárúl elhelyezése a X. könyv után, egyedüli appendixként. Az ezt megelőző három rész ugyanis az Anyaszentegyházról és pápa főségéről szól: VIII. könyv: Az anyaszentegyházrul, IX. könyv: Csak a római gyölekezet igaz anyaszentegyház, X.

könyv: A római pápa nem antikrisztus. A görög teológiai és dogmatikai felfogásnak a katolikus vallástól eltérő részleteit Pázmány hibáknak és tévedéseknek tartja, de nem indulattal és elutasító szembenállással tárgyalja azokat. A legfőbb problémát a pápa főségének el nem ismerése, a külön egyház működése jelenti. Ezért a Kalauz-nak az egyház kialakulását és hivatását, a pápaság szerepének lényegi tulajdonságait tárgyalva a műben szerkezetileg logikusan következik az egyházszakadást felvállaló és kimondó görög egyházról szóló traktátus, melyben a későbbi hitújításokra csak nagy ritkán utal. „Végeredményben ez a fejtegetés a görögkeleti egyház sorsát az uniós törekvések jegyében illesztette a Kalauz által adott összképbe, a teljesség igé-nyével íródott egyháztörténeti narrációba.”⁴⁰¹

A görögök szakadásárúl három kiadása⁴⁰² lényegében változatlan szöveggel je-lent meg. Csak egészen apró módosításokat tartalmaz a második kiadás az elsőhöz

398 PPÖM II, 559.

399 PPÖM IV, 224, 252–253, 296–297, 340.

400 PPÖM V, 142, 154, 163.

401 BITSKEY 2015e, 92.

402 PÁZMÁNY 1613, 676‒682, PÁZMÁNY 1623, 803‒811, PÁZMÁNY 1637/2000, 810‒818.

képest és a harmadik a másodikhoz képest. Hivatkozásai is szinte teljesen azonosak a különböző kiadásokban. A számos bibliai citátum és az egyházatyákra való hivat-kozáson kívül újabb szerzőkre való hivatkozásokat csak a Cesare Baronio és Gabriel Vasquez és Thomas Stapleton műveire való utalások jelentenek.⁴⁰³ A margón sze-replő folio szerinti belső utalásokat a Kalauz szövegére gondosan kicserélték a két későbbi kiadásban, nyomatékosítva ezzel is, hogy A görögök szakadásárúl szerves része a teljes műnek még akkor is, ha csakis appendixként tagozódott az opusba. A helyenként előforduló szövegbeli locus-utalások a későbbi kiadásokban kikerültek a margóra. A későbbi kiadásokban újabb utalások csak elvétve fordulnak elő. Például a Filioque-tannál csak az 1637-es kiadásban hívja fel Pázmány az olvasó figyelmét arra, hogy ez már előkerült az „újítokkal” kapcsolatban a mű 730. lapján, mégpedig alul, a marginális szerint: „Idem Novatores, sup. fo. 730. fin.” S valóban, a Kalauz-nak ezen a korábbi helyén, a IX. könyv, 2. részében „Luther és Calvinus fiai”-ról van szó, arról, hogy „A’ Helvéciai Confessió-is, a’ Szent Léleknek Fiútúl-valo származását, nyilván taníttya.”⁴⁰⁴ Az értekezés végén, a házasságról szólva, ismét van egy olyan marginális, aminek második fele csak a második és a harmadik ki-adásban szerepel, az első kiadásból elmarad a Peniculus papporumra való utalás:

„De Matrimonio, Logi alogi, ad c. 5. Penic. §. 5.”

Magában a szövegben sincsenek lényeges változtatások, csupán többnyire stilá-ris és helyesírási módosítások. Helyenként újabb bekezdésekre osztja Pázmány a szövegét, de a teljes szöveghierarchia megmarad. Az apró szövegmódosításokra idé-zünk néhány példát, előrebocsátva azt, hogy néhány tendencia a modern helyesírás felé mutató újításokat valósít meg:

403 PÁZMÁNY 1637/2000, 812.

404 PÁZMÁNY 1637/2000, 730. Pázmány Imádságos könyvében: „Hiszek az elevenítő Szent Lélek Urban; ki az Atyátul, és Fiutul származik.”,PÁZMÁNY 1631/2013, 60. „Et in Spiritum Sanctum, Dominum et vivificantem qui ex Patre Filioque procedit, qui cum Pater et Filio simul adoratur et conglorificatur.” – „Hiszek a Szentlélekben Urunkban és éltetőnkben, aki az Atyától és a Fiútól származik; akit éppúgy imádunk és dicsőítünk, mint az Atyát és a Fiút.” Magyar Katolikus Lexikon:

http://lexikon.katolikus.hu/N/nicea-konstantin%C3%A1polyi%20hitvall%C3%A1s.html (2016.02.12.)

PÁZMÁNY 1613 PÁZMÁNY 1623 PÁZMÁNY 1637/2000

A fentiekhez hozzá kell tennünk, hogy az első idézet egy igen elterjedt magya-rázatot alkalmaz a társadalmi megegyezés érdekében, ebben az esetben három Szent Pál-helyre hivatkozik: „Rom 12. v. 4, 1Cor 12. v. 12‒16, Eph. 4. v. 16.” Ez a toposz, a társadalomnak „politikus testként” való felfogása, ennek a párhuzamnak a részlete-sebb kifejtése vagy akár csak említése mind a magyar, mind az európai államelméle-ti irodalom egyik igen elterjedt hasonlata volt.⁴⁰⁵ Hivatkozási helyként gyakran Arisztotelész és Livius is szerepel.⁴⁰⁶ A magyarországi irodalomban megvan Andreas Pannonius De regiis virtutibusában, Milotai Nyilas Istvánnak a XX. zsoltárt magyarázó írásában, Tolnai F. Isvánnál, Weber János Janus bifronsában, Balásfi Tamásnál a De fidelitate subditorum erga principesben,⁴⁰⁷ s Pázmánynál a Prédiká-ciókban is.⁴⁰⁸

Összefoglalóan megállapítható, hogy a Kalauzban többször visszatérő kérdés-kört foglalt össze Pázmány A görögök szakadásárúl szóló értekezésében. Úgy lát-szik, fontosnak tartotta ezt, hiszen nem építette be szervesen a Kalauz szerkezetébe, mondanivalóját külön foglalta össze, de mindegyik kiadásban meghatározott, azonos és állandó helyet biztosított neki.