summary
This article identifies a development of the limes definition. This article is a piece of analysis of the evolution and structure of the system of limes in Carpathian region and category of the limes. The category and history of the limes is very important for Hungary, such as European culture. This region in early time and now is the most important element of European history too. The history of limes is intertwined with the great changes in Carpathian region history.
Key worlds: Karpathian region, limes, history, region, system, border, se-curity, culture
Анотація
Дана стаття розглядає розвиток дефініції лімес. Ця стаття аналізує еволю-цію і структуру системи лімес у Карпатському регіоні і власне категорію лімес. Категорія лімес є вельми важливою для Угорщини, особливо що стосується європейської культури. Цей регіон у попередні часі, а також і сьогодні є дуже важливим елементом європейської історії також. Історія лімесу невіддільна від потужних змін в історії Карпатського регіону.
Ключові слова: Карпатський регіон, лімес, історія, система, кордон, безпека, культура.
Pannónia a Római Birodalom egyik fontos, határvédelmi feladatokat ellátó provinciája volt, ahol a keleti határt maga a Duna folyó jelentette. Az „elvá-lasztó” folyó egyben fontos összekötő kapocs volt a birodalom szomszédos provinciáival (vízi átkelés lehetősége, árukirakóhely), ahol a katonaság fel-adata a határ őrzése és a kontinens legfontosabb vízi útvonalának ellenőrzése
csengeri sZilárd (történelem szak, végzés éve: 2013)
római Limes a KÁrPÁt-meDeNCéBeN
summary
This article identifies a development of the limes definition. This article is a piece of analysis of the evolution and structure of the system of limes in Carpathian region and category of the limes. The category and history of the limes is very important for Hungary, such as European culture. This region in early time and now is the most important element of European history too. The history of limes is intertwined with the great changes in Carpathian region history.
Key worlds: Karpathian region, limes, history, region, system, border, se-curity, culture
Анотація
Дана стаття розглядає розвиток дефініції лімес. Ця стаття аналізує еволю-цію і структуру системи лімес у Карпатському регіоні і власне категорію лімес. Категорія лімес є вельми важливою для Угорщини, особливо що стосується європейської культури. Цей регіон у попередні часі, а також і сьогодні є дуже важливим елементом європейської історії також. Історія лімесу невіддільна від потужних змін в історії Карпатського регіону.
Ключові слова: Карпатський регіон, лімес, історія, система, кордон, безпека, культура.
Pannónia a Római Birodalom egyik fontos, határvédelmi feladatokat ellátó provinciája volt, ahol a keleti határt maga a Duna folyó jelentette. Az „elvá-lasztó” folyó egyben fontos összekötő kapocs volt a birodalom szomszédos provinciáival (vízi átkelés lehetősége, árukirakóhely), ahol a katonaság fel-adata a határ őrzése és a kontinens legfontosabb vízi útvonalának ellenőrzése
volt. A római limes magyarországi szakasza Ripa Pannonica (Pannónia part-ja) néven is ismeretes. A limes szó eredetileg ösvényt jelentett. A határvidéke-ket utak (főleg hadiutak) hálózták be, amelyek összeköttetést teremtettek a birodalom középső vidékeivel, de gyakran átnyúltak ellenséges területre is.
A mesterséges földhányásokat, akadályokat gyakran természeti képződmé-nyekkel (folyókkal) egészítették ki. A határvédelmi rendszert az I. századtól kezdve folyamatosan építették ki, védelmét eleinte magas harcértékű légiók és segédcsapataik (auxiliák), majd a IV. századtól már kisebb harcértékű ha-tárőr alakulatok (limitanei) látták el.
Rengeteg fontos adatot tartalmaz a limessel kapcsolatban Titus Livius „A római nép története a város alapításától” („Ab urbe condita”) című műve, amely egyben tájékoztat is a királyság és köztársaság korának hadseregében végbement változásokról1. Hasonlóképpen fontos forrás Lucius Annaeus Florus „Róma háborúi” című munkája, amely röviden és tömören foglalko-zik Róma és a köztársaság történelmével a város alapításától Augustus hata-lomra jutásáig. A szerző külön fejezetben foglalkozik a római hadsereggel, az abban végbemenő változásokkal, reformokkal és a háborúkkal2.
Plutarkhosz „Párhuzamos életrajzok” című munkájában egyenként fog-lalkozik Romolus, Caius Marius, Caius Iulius Caesar életművével, bemutat-ja tevékenységüknek a római történelemre kifejtett hatását, eközben fontos adatokkal szolgál a hadsereg fejlődéséről, illetve a katonai újításokról is3.
A limes a Római Birodalom több ezer kilométeres, hegyeken és völgyeken átívelő, néhol folyók vonalát követő határvonalát jelentette, amely több or-szág és 3 kontinens (Európa, Ázsia és Afrika) területét érinti. Európai szaka-sza Anglia és Skócia határvidékétől egészen a Fekete-tengerig terjedt, nyom-vonalát Németország déli részétől kezdve nagyrészt a Duna jelölte ki. Tehát egy Duna-stratégián alapult az egész limes rendszer4.
Róma Augustus császár uralkodása idején vált világbirodalommá. A határvédelem rendszerének kiépítésében fontos szerepet játszott a limes (1.
1 Titus Livius. A római nép története a város alapításától. Első kötet. - Budapest: Európa, 1982.– 166 old.; Titus Livius. A római nép története a város alapításától. Második kötet. - Budapest: Európa, 1982.– 217 old.
2 Lucius Annaeus Florus. Róma háborúi // Lucius Annaeus Florus. A hét király kora Romolus uralkodásától. – Budapest: Európa, 1979 - 5-9. old.
3 Plutarkhosz. Romolus // Plutarkhosz. Híres rómaiak. – Budapest: Európa, 1999. – 7-9. old., Plutarkhosz.
Caius Marius // Plutarkhosz. Híres rómaiak. – Budapest: Európa, 1999. - 103. old., Plutarkhosz. Caius Iulius Caesar // Plutarkhosz. Híres rómaiak. Budapest: Európa, 1999. – 156-157. old.
4 Winkler Gusztáv. A hadviselés művészete a kezdetektől a magyar államalapításig. – Budapest: Tinta, 1999.-191. old.
ábra) rendszerének kiépítése, amely egyedül Germániában 382 km hosszú-ságban húzódott, Nagy-Britanniában pedig a 128 km-es Hadriánusz fala is a részét képezte. A magyarországi limest teljes hosszában mindmáig még nem tárták fel5.
1. ábra. a limes félépítése
(http://www.budapestcity.org/02-tortenet/03-okor/limes-grafika.jpg) A limes eredetileg a Római Birodalom védelmét szolgáló, a császárkor-ban létesített szárazföldi határvonal volt, azoncsászárkor-ban a történelem során ezt a kifejezést alkalmazták a folyam menti ripa védőrendszerre is. Mindkettőt út- vagy védőszakaszhoz kapcsolódó sáncok, árkok, őrtornyok, erődök rendszere alkotta.
A másik, jelentősebb rendszert a határ mentén épített erődök (mint meg-erősített helyőrségek) és a köztük emelt őr- és jelzőtornyok alkották, amelyek-ben meghatározott rendamelyek-ben teljesítettek szolgálatot az adott határszakasz védelmével megbízott csapat katonái. A táborhelyeket a limes-út kapcsolta össze, amely a Duna teljes hosszában haladt a jobb parton. Kialakítása (köves alapozás és kavicsborítás) okán a középkorban is alkalmas volt közlekedésre, sőt, nyomvonalát a mai utak is követik6.
A limest eleinte a légiók, később a határőr alakulatok (limitanei) védték.
A katonai táborokat a limes mentén helyezték el. A katonai tábor valóságos város volt. Később a katonai tábort a legtöbb helyen un. polgárváros vette körül. Maga a katonaváros (tábor) átlagosan 20 hektárnyi területet foglalt el,
5 Разин Е.А. История военного искусства. Том 1. – Москва: Военное Издательсто Министерства Обороны СССР, 1955 – C. 365-368.
6 Hahn István: A hadművészet ókori klasszikusai. – Budapest: Gondolat, 1963. – 192. old.
volt. A római limes magyarországi szakasza Ripa Pannonica (Pannónia part-ja) néven is ismeretes. A limes szó eredetileg ösvényt jelentett. A határvidéke-ket utak (főleg hadiutak) hálózták be, amelyek összeköttetést teremtettek a birodalom középső vidékeivel, de gyakran átnyúltak ellenséges területre is.
A mesterséges földhányásokat, akadályokat gyakran természeti képződmé-nyekkel (folyókkal) egészítették ki. A határvédelmi rendszert az I. századtól kezdve folyamatosan építették ki, védelmét eleinte magas harcértékű légiók és segédcsapataik (auxiliák), majd a IV. századtól már kisebb harcértékű ha-tárőr alakulatok (limitanei) látták el.
Rengeteg fontos adatot tartalmaz a limessel kapcsolatban Titus Livius „A római nép története a város alapításától” („Ab urbe condita”) című műve, amely egyben tájékoztat is a királyság és köztársaság korának hadseregében végbement változásokról1. Hasonlóképpen fontos forrás Lucius Annaeus Florus „Róma háborúi” című munkája, amely röviden és tömören foglalko-zik Róma és a köztársaság történelmével a város alapításától Augustus hata-lomra jutásáig. A szerző külön fejezetben foglalkozik a római hadsereggel, az abban végbemenő változásokkal, reformokkal és a háborúkkal2.
Plutarkhosz „Párhuzamos életrajzok” című munkájában egyenként fog-lalkozik Romolus, Caius Marius, Caius Iulius Caesar életművével, bemutat-ja tevékenységüknek a római történelemre kifejtett hatását, eközben fontos adatokkal szolgál a hadsereg fejlődéséről, illetve a katonai újításokról is3.
A limes a Római Birodalom több ezer kilométeres, hegyeken és völgyeken átívelő, néhol folyók vonalát követő határvonalát jelentette, amely több or-szág és 3 kontinens (Európa, Ázsia és Afrika) területét érinti. Európai szaka-sza Anglia és Skócia határvidékétől egészen a Fekete-tengerig terjedt, nyom-vonalát Németország déli részétől kezdve nagyrészt a Duna jelölte ki. Tehát egy Duna-stratégián alapult az egész limes rendszer4.
Róma Augustus császár uralkodása idején vált világbirodalommá. A határvédelem rendszerének kiépítésében fontos szerepet játszott a limes (1.
1 Titus Livius. A római nép története a város alapításától. Első kötet. - Budapest: Európa, 1982.– 166 old.; Titus Livius. A római nép története a város alapításától. Második kötet. - Budapest: Európa, 1982.– 217 old.
2 Lucius Annaeus Florus. Róma háborúi // Lucius Annaeus Florus. A hét király kora Romolus uralkodásától. – Budapest: Európa, 1979 - 5-9. old.
3 Plutarkhosz. Romolus // Plutarkhosz. Híres rómaiak. – Budapest: Európa, 1999. – 7-9. old., Plutarkhosz.
Caius Marius // Plutarkhosz. Híres rómaiak. – Budapest: Európa, 1999. - 103. old., Plutarkhosz. Caius Iulius Caesar // Plutarkhosz. Híres rómaiak. Budapest: Európa, 1999. – 156-157. old.
4 Winkler Gusztáv. A hadviselés művészete a kezdetektől a magyar államalapításig. – Budapest: Tinta, 1999.-191. old.
ábra) rendszerének kiépítése, amely egyedül Germániában 382 km hosszú-ságban húzódott, Nagy-Britanniában pedig a 128 km-es Hadriánusz fala is a részét képezte. A magyarországi limest teljes hosszában mindmáig még nem tárták fel5.
1. ábra. a limes félépítése
(http://www.budapestcity.org/02-tortenet/03-okor/limes-grafika.jpg) A limes eredetileg a Római Birodalom védelmét szolgáló, a császárkor-ban létesített szárazföldi határvonal volt, azoncsászárkor-ban a történelem során ezt a kifejezést alkalmazták a folyam menti ripa védőrendszerre is. Mindkettőt út- vagy védőszakaszhoz kapcsolódó sáncok, árkok, őrtornyok, erődök rendszere alkotta.
A másik, jelentősebb rendszert a határ mentén épített erődök (mint meg-erősített helyőrségek) és a köztük emelt őr- és jelzőtornyok alkották, amelyek-ben meghatározott rendamelyek-ben teljesítettek szolgálatot az adott határszakasz védelmével megbízott csapat katonái. A táborhelyeket a limes-út kapcsolta össze, amely a Duna teljes hosszában haladt a jobb parton. Kialakítása (köves alapozás és kavicsborítás) okán a középkorban is alkalmas volt közlekedésre, sőt, nyomvonalát a mai utak is követik6.
A limest eleinte a légiók, később a határőr alakulatok (limitanei) védték.
A katonai táborokat a limes mentén helyezték el. A katonai tábor valóságos város volt. Később a katonai tábort a legtöbb helyen un. polgárváros vette körül. Maga a katonaváros (tábor) átlagosan 20 hektárnyi területet foglalt el,
5 Разин Е.А. История военного искусства. Том 1. – Москва: Военное Издательсто Министерства Обороны СССР, 1955 – C. 365-368.
6 Hahn István: A hadművészet ókori klasszikusai. – Budapest: Gondolat, 1963. – 192. old.
sánc vette körül, amelyet őrtornyok, s négy kapu tört meg. Az egész tábort kettős árokrendszer védte7. A tábor központjában a principia, a főhadiszállás, a hivatali helyiség, a fegyverraktár és a templom állt. A tisztek különálló há-zakban laktak, a katonák közös hálótermekben. A táborban volt gyakorlótér, raktár, kórház és fürdő. Ostrom alkalmával a hajítógépeket (ballisztákat) gu-rítható tornyokba szerelték8.
Valószínűleg nem ok nélkül tette fel a kérdést Historiai című munkájában Polübiosz: „Vajon miképpen emelkedhetett fel, arathatott győzelmet az egész Mediterráneum felett egy olyan kis közép-itáliai városállam, mint Róma?”. A görög történetíró a magyarázatot abban látja, hogy a rómaiak mindig, min-denütt és minden körülmények közepette ugyanannak a rendnek megfelelő-en készítették el katonai táborukat9.
A rómaiak táborverési szokásai (castra): Miután kiválasztották a táboro-zásra alkalmas helyet, az áttekintés és parancsadás számára legalkalmasabb pontján állították fel a hadvezér sátrát. Először jelvényt vertek a földbe a vezér sátrának helyén , majd a jelvény körül négyzetalakú térséget mértek ki, oly módon, hogy annak oldalai a jelvénytől 100–l00 láb távolságra legyenek. Az egész térség tehát 400 négyzetláb területű. Ennek a négyzetnek amaz oldalá-ból kiindulva, amely a vízellátás és legeltetés céljára a legkedvezőbb, helyezik el a római seregeket.10
A táborba négy kapun keresztül lehetett bejutni. Ezeket kettő, egymást keresztező főutca kötötte össze, amelyek csomópontjában álltak a parancsno-kok sátrai. Helyet biztosítottak egy oltárnak, és egy vallási gyülekezőhelyként szolgáló területnek is. Mindez előre meghatározott terv szerint készült el, a poggyász, a felszerelés és a speciális katonai egységek elhelyezésétől kezdve a tisztek kötelességéig az őrszemek felállításában, és a következő napi menetelés előkészítéséhez szükséges utasítások kiadásában11.
Az építés hozzávetőlegesen kettő-öt órát vett igénybe, és míg a munkások dolgoztak, a sereg többi része őrt állt a taktikai szituációtól függően. Egyetlen más ókori sereg sem fordított annyi energiát és időt a táborhelyek
szisztema-7 Adrian Goldsworthy. A római hadsereg története. – Pécs: Alexandra, 2004. – 148. old.
8 Wels H. G. A világtörténet alapvonalai. - Budapest: Kossuth, 1962.- 488-489. old.
9 Polybos. Történeti könyvek (Historia). A római államrend // A görög és a római történelem forrásai – Buda-pest: Corvina, 1998. - 166-167. old.
10 Adrian Goldsworthy. A római hadsereg története. – Pécs, Alexandra, 2004. – 149. old.
11 Hahn István: A hadművészet ókori klasszikusai. – Budapest: Gondolat, 1963. – 193. old.
tikus felépítésére, mint a rómaiak, akik akkor is eszerint a metódus szerint jártak el, ha egy helyen csak egy napot pihentek12.
A köztársaság kori és kora császárkori erődépítészetre azonos ismérvek jellemzők. Mindenekelőtt meg kell különböztetni a hadjáratok során, akár napról napra is újból felállított nyári vagy menettáborokat (castra aestiva), illetve a hosszabb időn át szállásként szolgáló téli táborokat (castra hiberna).
A császárkor II. évszázadáig ezeket a táborokat fa- és földkonstrukció jelle-mezte, kőből legfeljebb a táborkapuk épültek13.
A táborhely elfoglalása és kiépítése a következőképpen történt. Amikor a sereg esti vagy téli szálláshelyére érkezett, a legio parancsnoka és a tribunusok meghatározták azt a központi helyet, ahol a parancsnoki sátor állni fog, és amely kiindulópontja (origo) lesz a szabályos elrendezésű tábor kimérésének14. A tábor kimérése egy földmérő eszköz (groma) segítségével történt, amely földbe szúrható állványra excentrikusan rögzített egyenlő szárú, derékszögű fakeretből, valamint a fakeret sarkain madzagokon lógó összesen négy függő-ónból állt. A mérőeszköz a szabályos távolságokra leszúrt földmérőkarókról függőlegesen lelógó madzagok “benézésével” nagy távolságokra is hajszálpon-tos egyenesek, illetve azokra derékszögű vonalak kitűzését tette lehetővé15.
A középpont kijelölését követően meghatározták a vélt vagy valós ellenség irányát. A táborok tájolásakor ugyanis a meghatározó az volt, hogy az ellen-ség támadása vagy felbukkanása melyik irányból várható16.
Ennek megfelelően osztották a tábor területét két nagy részre: az ellenség felé néző «elülső táborrész», a praetentura (tentum = ‘sátor’ latin szóból) volt a kisebb, a hátország felé néző «hátulsó táborrész», a retentura pedig a nagyobb17.
Az így felosztott tábor főtengelyeit két, egymást a tábor középpontjában derékszögben metsző út alkotta: az elülső és a hátulsó táborrészt elválasztó főtengelynek cardo, a táborterületet hosszirányban két egyenlő félre osztó tengelynek pedig decumanus volt a neve. Ez a két tengely határozta meg a táborbelsőt: az összes épület és minden «alacsonyabb rendű» útvonal
irá-12 Adrian Goldsworthy. A római hadsereg története. – Pécs: Alexandra, 2004. – 149. old.
13 Vojtech Zamarovský. Róma történelmet írt. – Budapest: General Press, 2002.- 215-216. old.
14 Hahn István: A hadművészet ókori klasszikusai. – Budapest: Gondolat, 1963. – 193. old.
15 Разин Е. А. История военного искусства. Том 1. – Москва: Военное Издательство Министерства Обороны СССР, 1955 – C. 362-363.
16 Winkler Gusztáv. A hadviselés művészete a kezdetektől a magyar államalapításig. – Budapest: Tinta, 1999.- 191. old.
17 Gulyás Istvánné. Az antik Róma napjai. – Budapest: Tankönyvkiadó, 1983.- 115-116. old.
sánc vette körül, amelyet őrtornyok, s négy kapu tört meg. Az egész tábort kettős árokrendszer védte7. A tábor központjában a principia, a főhadiszállás, a hivatali helyiség, a fegyverraktár és a templom állt. A tisztek különálló há-zakban laktak, a katonák közös hálótermekben. A táborban volt gyakorlótér, raktár, kórház és fürdő. Ostrom alkalmával a hajítógépeket (ballisztákat) gu-rítható tornyokba szerelték8.
Valószínűleg nem ok nélkül tette fel a kérdést Historiai című munkájában Polübiosz: „Vajon miképpen emelkedhetett fel, arathatott győzelmet az egész Mediterráneum felett egy olyan kis közép-itáliai városállam, mint Róma?”. A görög történetíró a magyarázatot abban látja, hogy a rómaiak mindig, min-denütt és minden körülmények közepette ugyanannak a rendnek megfelelő-en készítették el katonai táborukat9.
A rómaiak táborverési szokásai (castra): Miután kiválasztották a táboro-zásra alkalmas helyet, az áttekintés és parancsadás számára legalkalmasabb pontján állították fel a hadvezér sátrát. Először jelvényt vertek a földbe a vezér sátrának helyén , majd a jelvény körül négyzetalakú térséget mértek ki, oly módon, hogy annak oldalai a jelvénytől 100–l00 láb távolságra legyenek. Az egész térség tehát 400 négyzetláb területű. Ennek a négyzetnek amaz oldalá-ból kiindulva, amely a vízellátás és legeltetés céljára a legkedvezőbb, helyezik el a római seregeket.10
A táborba négy kapun keresztül lehetett bejutni. Ezeket kettő, egymást keresztező főutca kötötte össze, amelyek csomópontjában álltak a parancsno-kok sátrai. Helyet biztosítottak egy oltárnak, és egy vallási gyülekezőhelyként szolgáló területnek is. Mindez előre meghatározott terv szerint készült el, a poggyász, a felszerelés és a speciális katonai egységek elhelyezésétől kezdve a tisztek kötelességéig az őrszemek felállításában, és a következő napi menetelés előkészítéséhez szükséges utasítások kiadásában11.
Az építés hozzávetőlegesen kettő-öt órát vett igénybe, és míg a munkások dolgoztak, a sereg többi része őrt állt a taktikai szituációtól függően. Egyetlen más ókori sereg sem fordított annyi energiát és időt a táborhelyek
szisztema-7 Adrian Goldsworthy. A római hadsereg története. – Pécs: Alexandra, 2004. – 148. old.
8 Wels H. G. A világtörténet alapvonalai. - Budapest: Kossuth, 1962.- 488-489. old.
9 Polybos. Történeti könyvek (Historia). A római államrend // A görög és a római történelem forrásai – Buda-pest: Corvina, 1998. - 166-167. old.
10 Adrian Goldsworthy. A római hadsereg története. – Pécs, Alexandra, 2004. – 149. old.
11 Hahn István: A hadművészet ókori klasszikusai. – Budapest: Gondolat, 1963. – 193. old.
tikus felépítésére, mint a rómaiak, akik akkor is eszerint a metódus szerint jártak el, ha egy helyen csak egy napot pihentek12.
A köztársaság kori és kora császárkori erődépítészetre azonos ismérvek jellemzők. Mindenekelőtt meg kell különböztetni a hadjáratok során, akár napról napra is újból felállított nyári vagy menettáborokat (castra aestiva), illetve a hosszabb időn át szállásként szolgáló téli táborokat (castra hiberna).
A császárkor II. évszázadáig ezeket a táborokat fa- és földkonstrukció jelle-mezte, kőből legfeljebb a táborkapuk épültek13.
A táborhely elfoglalása és kiépítése a következőképpen történt. Amikor a sereg esti vagy téli szálláshelyére érkezett, a legio parancsnoka és a tribunusok meghatározták azt a központi helyet, ahol a parancsnoki sátor állni fog, és amely kiindulópontja (origo) lesz a szabályos elrendezésű tábor kimérésének14. A tábor kimérése egy földmérő eszköz (groma) segítségével történt, amely földbe szúrható állványra excentrikusan rögzített egyenlő szárú, derékszögű fakeretből, valamint a fakeret sarkain madzagokon lógó összesen négy függő-ónból állt. A mérőeszköz a szabályos távolságokra leszúrt földmérőkarókról függőlegesen lelógó madzagok “benézésével” nagy távolságokra is hajszálpon-tos egyenesek, illetve azokra derékszögű vonalak kitűzését tette lehetővé15.
A középpont kijelölését követően meghatározták a vélt vagy valós ellenség irányát. A táborok tájolásakor ugyanis a meghatározó az volt, hogy az ellen-ség támadása vagy felbukkanása melyik irányból várható16.
Ennek megfelelően osztották a tábor területét két nagy részre: az ellenség felé néző «elülső táborrész», a praetentura (tentum = ‘sátor’ latin szóból) volt a kisebb, a hátország felé néző «hátulsó táborrész», a retentura pedig a nagyobb17.
Az így felosztott tábor főtengelyeit két, egymást a tábor középpontjában derékszögben metsző út alkotta: az elülső és a hátulsó táborrészt elválasztó főtengelynek cardo, a táborterületet hosszirányban két egyenlő félre osztó tengelynek pedig decumanus volt a neve. Ez a két tengely határozta meg a táborbelsőt: az összes épület és minden «alacsonyabb rendű» útvonal
irá-12 Adrian Goldsworthy. A római hadsereg története. – Pécs: Alexandra, 2004. – 149. old.
13 Vojtech Zamarovský. Róma történelmet írt. – Budapest: General Press, 2002.- 215-216. old.
14 Hahn István: A hadművészet ókori klasszikusai. – Budapest: Gondolat, 1963. – 193. old.
15 Разин Е. А. История военного искусства. Том 1. – Москва: Военное Издательство Министерства Обороны СССР, 1955 – C. 362-363.
16 Winkler Gusztáv. A hadviselés művészete a kezdetektől a magyar államalapításig. – Budapest: Tinta, 1999.- 191. old.
17 Gulyás Istvánné. Az antik Róma napjai. – Budapest: Tankönyvkiadó, 1983.- 115-116. old.
nyítottsága a két főtengelyhez viszonyult, és így jött létre a katonai táborokra – és katonai alapítású városokra egyaránt – jellemző derékszögű, illetve pár-huzamos elrendezés. A két főtengely alkotta a tábor fő útvonalait, amelyek a 4 táborkapuhoz vezettek18.
A praetenturát keresztülszelő út neve a via praetoria, és erről kapta ne-vét az a kapu is, amelyen át az út elhagyja a tábor területét (porta praetoria).
Aquincum legiotáborában például ez a ma is látható főkapu a Duna felőli (keleti) táborfal közepén, a praetentura felőli oldalon található, mivel a Duna túlsó partjáról volt várható az ellenség felbukkanása. Ugyanennek az útnak a retentura felé folytatódó része a via decumana volt, a kapu pedig a rajta átha-ladó útról a porta decumana nevet kapta.
Az elülső és hátulsó táborrészt elválasztó főutat via principalisnak nevez-zük. Az általa metszett bal oldali táborkapu a porta principalis sinistra, a jobb oldali pedig a porta principalis dextra nevet viselte. A főutak által határolt ne-gyedekben kaptak helyet a szigorú rend szerint – a cohorsok és centuriák csa-patszámát figyelembe véve – elhelyezett legénységi barakkok, amelyek kisebb körletekre (contubernia) voltak osztva. A via principalis alatt, a retentura felé eső részen volt a táborparancsnoki központ (principia), amely a parancsnoki és táborirodáknak (officia), a zászlószentélynek (aedes), a tábori kincstárnak (aerarium), a fogdának (carcer), valamint a – parancskihirdetés, gyülekezések stb. céljából épített – csarnoknak (basilica) adott helyet. Általában a principia közelében helyezkedett el a táborparancsnok lakóépülete (praetorium)19.
A helyetteseknek, az öt senatori rangú és az egy lovagrendi tribunusnak a lakóházai általában a via principalis másik oldalán álltak. Aquincumban a régészek a jobb oldali táborkapu közelében tárták fel a katonai tribunus házát, amelynek helyreállított romjai a mai Flórián tér területén láthatók. A
A helyetteseknek, az öt senatori rangú és az egy lovagrendi tribunusnak a lakóházai általában a via principalis másik oldalán álltak. Aquincumban a régészek a jobb oldali táborkapu közelében tárták fel a katonai tribunus házát, amelynek helyreállított romjai a mai Flórián tér területén láthatók. A