LeHetőségeit iLLetőeN

summary

This article revisits the question of the Individual memory. The German Egyptologist Jan Assmann worked on theory of Individual, Social and Cul-tural memory. This article proposes an alternative about the Individual memory. It is based on the text of Tivadar Lehoczky. This text was writing by Lehoczky in 1914–1915, after the beginning the World War I. The prime question is the connection between the Person (Lehoczky) and the Past (everyday in 1914).

Key words: Individual memory, World War I., Tivadar Lehoczky.

Анотація

Стаття досліджує питання індивідуальної пам’яті, насамперед, теорію німецького єгиптолога Яна Асмана, який займався з поняттями інди-відуальної, колективної і культурної пам’яті. У статті визначено аль-тернативу у зв’язку з індивідуальною пам’яттю. Стаття грунтується на текстах Легоцького Тіводара, за період 1914–1915 років, під час Пер-шої світової війни. Основна проблема, це: зв’язок персони (Тіводор Легоцький) і з минулим (повсякдення 1914 року), зокрема, Легоцький Тіводар: на основі тексту під назвою: «Наша війна».

Ключові слова: Перша світова війна, Тіводар Легоцький, пам’ять, альтернатива, індивід.

14. Szabó István. Ugocsa megye. – Budapest–Beregszász: Mandátum kiadó, Hatodik Síp Alapítvány, 1994. – 268 old.

15. Tringli István. Hunyadi Mátyás és a Perényiek. //Magyar Országos Levéltár Folyóirata, Levéltári Közlemények 63., Bp., 1992. – 175–192. old.

16. Zubánics László. Perli-e még ezt a hont más. – Ungvár – Budapest: Intermix

kiadó, 2010. – 260. old. Kovács eleonóra,

a Magyar Történelem és Európai Integráció Tanszék tanára

aZ egyéN és a múLt KaPCsoLata.

goNDoLatoK a Mi HáBorúnK érteLmeZési

summary

Key words: Individual memory, World War I., Tivadar Lehoczky.

Анотація

Ключові слова: Перша світова війна, Тіводар Легоцький, пам’ять, альтернатива, індивід.

Az egyén (diák, kutató, tanár, a múlt iránt érdeklődő személy) számára szük-séges a múltban történt cselekmények ismerete annak érdekében, hogy kísér-letet tegyen saját jelenét tekintve az események megértésére.

Johan Huizinga (1872–1945) holland kultúrtörténész A történelem fogal-mának meghatározása című szövegében többek között a történelem jelensé-gének formáját és szerepét igyekszik megvilágítani. A következőket írja: „Ál-talában azt képzelik, hogy a történelem törekvése, hogy a múlt meghatározott elbeszélését adja, ha csak a Bernheim és Bauer által szűkített értelemben is. A valóságban azonban nem nyújt többet, mint egy bizonyos múlt egyfajta áb-rázolását, egy szeletnyi múlt érthető képét”¹. A cél: megemlíteni egy lehet-séges nézőpontot (az egyén szemléletét) a múlt egy részletétnek értelmezését illetően.

Az egy bizonyos múlt egyfajta ábrázolását a múltban élt szemtanú, az egyén teszi lehetővé a jelenben élő személy számára. Ezt a gondolatot Marc Bloch (1886–1944) francia történész szavai igazolhatják: „Az írás pe-dig sokkal inkább megkönnyíti – olykor igen távoli nemzedékek között is – a gondolatok e továbbadását és átvételét, amely tulajdonképpen egy civilizáció folytonosságàt alkotja”².

A fenti gondolatmenet alapján Lehoczky Tivadar (1830–1915) A mi há-borúnk című szövegét vizsgálom a jövőben. Ennek során hangsúlyt helyezek az egy bizonyos múlt egyfajta ábrázolásànak szemléltetésére. Ez az egyén szemléletén átszűrt szöveg (A mi háborúnk) alapján történik.

Kobály József a következőképpen írt Lehoczky Tivadarról: „… élete folya-mán 12 monográfiát és egyéb könyvet adott ki, melyek közül néhány többköte-tes, ezen kívül majdnem 200 tudományos, számtalan ismeretterjesztő és más jellegű cikket publikált”³.

Csatáry György a következőképpen fogalmaz: „Lehoczky Tivadar legje-lentősebb levéltári (Kárpátaljai Területi Állami Levéltár – a szerző) kézirata

„A mi háborúnk” címet viseli. Itt leírja az első világháború kezdetének történe-tét. Munkájának befejezésében csak halála akadályozza meg”⁴.

A továbbiakban A mi háborúnk szövegének egy bizonyos értelmezési le-hetőségének áttekintésére törekszem, ennek megfelelően az alábbi kérdések összefoglalása következik:

1 Gyurgyák János, Kisantal Tamás. Történetelmèlet (I.). – 28. old.

2 Idézett mű (a továbbiakban: I. m.). – 50. old.

3 Perduk János (felelős szerkesztő). Bereg vármegye. –7. old.

4 Csatáry György. A Lehoczky- hagyaték. – 9. old.

– az egyén és a múlt problémaköre;

– az egyén emlékezetének sajátosságai;

– a következtetések levonása.

az egyéni emlékezet problémakörének áttekintése

Jan Assmann német vallástörténész az emlékezőképesség művészetéről a kö-vetkezőt írja: „… egy meghatározott személy egyéni emlékezete kommunikációs folyamatokban való részvétele révén épül ki. A különféle társadalmi csoportok-ba való beleszövődés az – a családtól a vallási és nemzeti közösségig –, ami az egyéni emlékezet kiépülését működteti. Az emlékezet kommunikációban él és marad fenn; ha ez utóbbi megszakad, illetve ha a kommunikációban közvetí-tett valóság vonatkozási keretei változást szenvednek vagy akár elenyésznek, a következmény: felejtés”⁵.

Assmann ebben az esetben Maurice Halbwasch (1877–1945) francia fi-lozófus, szociológus és szocálpszichológus korábbi munkájából idéz. Jan Ass-mann értelmezése alapján kiderül, hogy az egyén emlékezőképessége és a kö-zösség egy bizonyos kapcsolatrendszerben képes létezni. Az egyén emlékezete és a közösség múltja (melynek tagja az egyén) áll összefüggésben.

A bevezetőben szó esett arról, hogy a jelen és a múlt közötti kapcsolatot az írás jelentheti. Lehoczky esetében az első világháború kitörése után ke-letkezett írásról van szó. A mi háborúnk esetében Lehoczky többek között a napisajtót tekinti át, összegzi, amit olvas és tapasztal.

A történeti szöveg olvasásának problematikájáról gondolkodhatunk A mi háborúnk kapcsán. Mielőtt az első világháború eseménysorozatára vo-natkozó, írott formában megtalálható szövegek értelmezésével vagy kritikai elemezésével foglalkoznék, indokoltnak tartom, hogy megálljak a múltra vo-natkozó szöveg értelmezésének problémaköre mellett. Pontosabban: annak keletkezési körülményeit is vizsgálni kellene. Jelenleg lehetetlennek tartom, hogy a múltra vonatkozó szöveget író személy egyéniségét ne vegyük figye-lembe a szöveg vizsgálata során. Úgy vélem, hogy célszerű legalább egy mon-datban a történelmi múltra vonatkozó szöveg tanulmányozása során a forrást készítő szöveg szerzőjére hangsúlyt helyezni. Ismét az egy bizonyos múlt egy-fajta ábrázolása kerül előtérbe. A múltban történt esemény elemzése során jusson eszünkbe, hogy az események, melyek rögzítésre kerültek, az egyén

5 Jan Assmann. A kulturális emlékezet. Írás, emlékezés és politikai identitás a korai magaskultúrákban. – 38. old.

Csatáry György a következőképpen fogalmaz: „Lehoczky Tivadar legje-lentősebb levéltári (Kárpátaljai Területi Állami Levéltár – a szerző) kézirata

„A mi háborúnk” címet viseli. Itt leírja az első világháború kezdetének történe-tét. Munkájának befejezésében csak halála akadályozza meg”⁴.

A továbbiakban A mi háborúnk szövegének egy bizonyos értelmezési le-hetőségének áttekintésére törekszem, ennek megfelelően az alábbi kérdések összefoglalása következik:

1 Gyurgyák János, Kisantal Tamás. Történetelmèlet (I.). – 28. old.

2 Idézett mű (a továbbiakban: I. m.). – 50. old.

3 Perduk János (felelős szerkesztő). Bereg vármegye. –7. old.

4 Csatáry György. A Lehoczky- hagyaték. – 9. old.

– az egyén és a múlt problémaköre;

– az egyén emlékezetének sajátosságai;

– a következtetések levonása.

az egyéni emlékezet problémakörének áttekintése

5 Jan Assmann. A kulturális emlékezet. Írás, emlékezés és politikai identitás a korai magaskultúrákban. – 38. old.

szemszögén keresztül szűrődnek át. Egyes mozzanatokat kiemel, másokat el-hanyagolhat az egyén. Ez érvényes lehet egy Przemysl ostroma alatt íródott naplóra és Lehoczky témához kapcsolódó feljegyzésére is.

Az egyén emlékezetének feltárására az egyén tapasztalatait tükröző szöveg alapján törekedhetünk. Az egyén emlékezete a közösség múltjára vonatko-zik. Azon közösség múltjára, melynek az egyén tagja. Assmann az emlékezet-közösség kifejezést használja. Lehoczky szövege két szempontból közelíthető meg: az események megszűrése az ő nézőpontján keresztül (válogatott a hír-lapokban megjelenő hírek közül és ezeket is lejegyezte). A másik szempont a közösség problémaköre. Olyan eseménysorozatról számol be, mely Lehoczky, mint egyén és a közössége (a Munkácson és az 1914–ben, a háború következ-ményeit átélő emberek csoportja) viszonyrendszerébe helyezhető. Assmann erről a gondolatról a következőképpen informálja az olvasót:

„Az emlékezés alakzatai megkívánják, hogy bizonyos térbeli hely kapcsán öltsenek alakot, és meghatározott időponthoz kötődjék a felidézésük, vagyis hogy a tér és idő tekintetében konkrétak legyenek, ha nem is okvetlenül föld-rajzi vagy történeti értelemben”⁶. A hely földrajzi értelemben Munkács, az időpont 1914–1915 közötti időszak, a szöveg írására vonatkozó időhatár.

„Ha az ember és a társadalom – csak arra képes emlékezni, ami a min-denkori jelen vonatkoztatási keretein belül múltként rekonstruálható, akkor pontosan az merül feledésbe, aminek az adott jelenben nincsenek vonatkozá-si keretei⁷” – olvashatjuk tovább a német egyiptológus Halbwasch–ra utaló szövegét. Ez az idézet az első világháború eseményeihez képest száz évvel később, ma élő emberre vonatkozik. Ezek az események jelenleg a Múlt ré-szét képezik. Abban a percben, amikor íródott Lehoczky szövege, az akkori valóság vagy jelen(kor) eseménytörténetének rögzítése volt. Lehoczky szöve-gének vizsgálata ma is aktuális az első világháború eseményeire emlékezve.

Az idézett mondat többet sugall: mindaddig érvényes a múlt, amíg köztudat-ban van; a közösség beszél, kommunikál róla, vele kapcsolatköztudat-ban, foglakozik a múlt egy darabkájával. Ez utóbbi cselekvés A mi háborúnk szövegének köz-lése és elemzése révén lehetséges. Ez a mondat indokolja meg a jelenben élő személy/egyén emlékezetének frissítését. A történeti megfigyelés folyamatán túl a felejtés elleni küzdelem is a történész mesterségének sajátosságai közé sorolható a történeti megfigyelés folyamatán túl, Marc Bloch (1886–1944)

6 Jan Assmann: A kulturális emlékezet. Írás, emlékezés és politikai identitás a korai magaskultúrákban. - 39. old

7 I. m. - 37. old.

gondolatmenete után szabadon⁸. Természetesen az is feladata, hogy válogas-son azok között, kirostálja az egész (Múlt) értelmezése szempontjából szük-ségtelen mozzanatokat.

„Az ember kizárólag arra emlékszik, amit kommunikációban közvetít, és amit a kollektív emlékezet vonatkoztatási keretei közé elhelyezni képes⁹”. – a ma embere emlékszik arra, tudatában az információnak, melyről diskurzus folyik az online hírközlésben vagy a mindennapi információáramlásban. Ezt a gondolatmenetet meg kell fontolnunk az első világháború történéseinek emlékezetével kapcsolatban.

„A szó szigorú értelmében csak az észlelés egyéni, nem az emlékezés”¹⁰ – ol-vashatjuk később. Lehoczky észlelése, valóság–tapasztalása egyéni, és ennek eredménye a szöveg. Ezek alapján: Lehoczky egyéni észlelésének eredménye a szöveg, a megnyilvánulási forma azért, mert tartalma van, információt köz-vetít. Jelen–észlelése ma már múlt. A közösség tulajdona. Lehoczky Tivadar-nak, mint egyénnek az észleléséről, valóság–tapasztalásáról van szó.

A címben felvetett gondolat – az egyéni emlékezet sajátosságai Lehocky Tivadar példája alapján – pontosításra szorul: egyéni észlelése, valóságtapasz-talása A mi háborúnk című szöveg. Így is értelmezhetjük. Hangsúlyozom: az egyén, a szubjektum nem hagyható ki a képletből a jelenségek és történések értelmezése folyamatában. Azaz: ez a lehetőség sem más, mint egy lehetséges szemléletmód, egy jelenség feltételezhető magyarázata. Teljesebb mértékben akkor lehet erre a tárgykörre hangsúlyt helyezni, ha A mi háborúnk szövegé-nek értelmezésére kerül sor. Mielőtt ez megvalósulhatna, újabb kérdés vetül elénk: hogyan közelítsük meg magát a szöveget, mely bizonyos értelemben nem más, mint a Múlt történéseiről szóló elbeszélés?

Felvetettük a problémát: az egyén és a múlt kapcsolatának problémáját egy első világháborús mindennapi életre vonatkozó szöveg (A mi háborúnk) kapcsán. Elfogadtuk Assmann, Halbwash és Bloch gondolatrendszerét arra vonatkozóan, hogy a jelen és a múlt közötti kapcsolatot az írás teremti meg.

Bloch vallotta, hogy fel kell vennünk a múlttal a kapcsolatot az írás által. Eb-ben az esetEb-ben az írás Lehoczky szövege.

értelmeztük az egyéni emlékezet fogalmát a témára vonatkozóan. Egyéni emlékezet helyett az egyén, mint szubjektum emlékezetéről, vagy

összevon-8 Gyurgyák János, Kisantal Tamás. Történetelmélet (I.). 125. old.

9 Jan Assmann: A kulturális emlékezet. Írás, emlékezés és politikai identitás a korai magaskultúrákban. - 38. old

10 I. m. – 38. old.