2. A KUTATÁS
2.2 A részkutatás bemutatása
A korábbiakban bemutatott kutatáson belül működő részkutatásunk vizsgálati fó-kuszában a mindenkori vezetők legmagasabb szintű képzésének intézményi fejlő-dése, a vezetés és szervezés szakma kialakulása integrációja, valamint a vállalatok-kal és azok szervezésével, vezetésével foglalkozó szellemi műhelyek létrejötte állt.
A téma megismeréséhez fontosnak tartottuk a nemzetközi környezet, valamint a hazai gazdasági, társadalmi és közpolitikai kontextus vizsgálatát, ezek hatásainak elemző összevetését. E komplex értelmezési keretben való eligazodásban tehát a tel-jes kutatással összhangban – a pusztán közgazdasági megközelítés helyett – egy interdiszciplináris szemléletmód volt segítségünkre.
Kiinduló kutatási tervünk egy olyan kutatás modellt is magában foglalt, amely kijelölte
– a megértés kereteit, vagyis a hazai köztörténeti (politikatörténeti) korszakhatá-rokat, valamint a nemzetközi szervezetelméleti irányokat és hatásokat;
– a vizsgálatunk tárgyát, vagyis az üzleti, a közszolgálati és nem-kormányzati szektor szervezeteit;
– az információk feldolgozásának előzetesen kialakított szempontrendszerét.
A részkutatás eredményeként azt vártuk, hogy
– korszakoljuk a magyar vezetés és szervezés szakma oktatás- és tudománytör-ténetét,
– az átlátást segítő kulcstartalmak bemutatásával jellemezzük az egyes korszako-– azonosítsuk a fejlődés jelentős befolyásoló tényezőit,kat,
– felmérjük a nemzetközi szakmai közösség hatásait a hazai szakmai életre, – megvizsgálhassuk a politika és a szakma egymáshoz való viszonyát, – elemezzük az elmélet és gyakorlat közötti kölcsönhatásokat,
– levonhassunk tanulságokat a múlt tapasztalataiból,
– útmutatást adjunk a jelenkori és mindenkori szakmai útkereséshez, – s hogy mindemellett emléket állíthassunk szakmánk nagy elődeinek.
2.2.2 KutatásimódszereK
Kutatásunk három éve két fő szakaszból állt: munkánk első felében az 1948 előtti, második részében pedig az 1948 utáni időszakot dolgoztuk fel. Ez a két szakasz elemzésünknek is fontos időbeli és értelmezésbeli keretet adott. Mindkét fázis-ban kutatásunk elsődleges kiindulópontja volt az elérhető irodalmak feldolgozá-sa: ennek részeként korabeli szakkönyveket és szakcikkeket elemeztünk, folyó-iratok (Közgazdasági Szemle, Vezetéstudomány, Ipargazdasági Szemle, Szervezés és Üzemgazdálkodás stb.) korszakokhoz köthető jellemző tartalmait vizsgáltuk, felsőoktatási intézmények és vezetőképző műhelyek történeti leírásait, antológiá-it tekintettük át, illetve meghatározó személyiségek életrajzi dokumentumaantológiá-it dol-goztuk fel. Az 1948 utáni időszak megismeréséhez az irodalmi feldolgozás mellett interjúkat készítettünk a korszak meghatározó tanúival. Forrásaink a szakma meg-határozó oktatói, kutatói, vezetési tanácsadói, vezetőképző szakemberei, valamint vállalatvezetői voltak4:
– Angyal Ádám, közgazdász, a Ganz Danubius Hajó és Darugyár korábbi vezér-igazgatója, a Dunaferr Rt. korábbi igazgatósági tagja és az Ikarus Járműgyártó Rt. korábbi igazgatósági elnöke, a Budapesti Corvinus Egyetem professor eme-ritusa
– Baross Gyöngyvér, pszichológus, a bölcsészettudományok doktora, az 1970-ben Dr. Szabó László vezetésével létrehozott interdiszciplináris kutatócsoport volt tagja, az ÉVM Vezetőképző Intézetének alapító tagja, az OVK korábbi tudomá-nyos főmunkatársa, 1991 óta önálló személyzetfejlesztő tanácsadó, szakértő – Baross Szabolcs, mérnök, közgazdász, a Miskolci Nehézipari Műszaki
Egye-tem Ipargazdaságtani Tanszékének volt oktatója és kutatója, Susánszky János professzor tanítványa, az Alutröszt Szervezési Főosztályának volt munkatársa, szervezési tanácsadó
– Farkas Ferenc, közgazdász, a Pécsi Tudományegyetem professzora, a helyi dok-tori képzés menedzsment területének egyik iskolateremtője, kutató, nyolc tu-dományos értékű könyv szerzője és társszerzője, több mint százötven hazai és külföldi publikáció alkotója, vezető tanácsadó, üzletember
– Gaál Zoltán, vegyészmérnök, gazdasági mérnök, a veszprémi Pannon Egyetem Szervezési és Vezetési Tanszékének professzora, az egyetem volt rektora, a mű-szaki menedzser szak alapítója, a helyi doktori képzés gazdálkodás- és szerve-zéstudományi területének iskolateremtője, a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság elnökségi tagja, kutató, vezető tanácsadó
– Gyökér Irén, mérnök-közgazdász, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem docense, kutató, az egyetem MBA angol nyelvű programjának meg-szervezője, korábbi igazgatója
– Kiss József, az Alba Régia Építőpari Vállalatot huszonöt éven át irányító legen-dás vezérigazgatója, a Székesfehérvár Városi Tanács volt tagja, a Fejér megyei Tanács volt tagja, a METESZ korábbi megyei alelnöke, az építőipari tevékenysé-gét elismerő számos magas rangú megyei és állami kitüntetés birtokosa
4 Az interjúalanyainkra vonatkozó néhány szakmai életrajzi adatot a beszélgetéseken elhangzottak, il-letve a publikus forrásokban közöltek alapján rögzítettük.
– Kocsis József, gépészmérnök, gazdasági mérnök, a közgazdaságtudományok doktora, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem nyugalmazott egyetemi docense, kutató, a MTA Vezetés és Szervezéstudományi Bizottságának volt tagja, a MTA Szervezéselméleti és Módszertani Albizottságának korábbi elnöke
– Magyari-Beck István, pszichológus, az 1970-ben Dr. Szabó László vezetésével létrehozott interdiszciplináris kutatócsoport volt tagja, a Budapesti Corvinus Egyetem professzora, kutató, tiennyolc könyv és kétszáz hazai és nemzetközi tanulmány szerzője
– Makó Csaba, közgazdász, szociológus, a Budapesti Corvinus Egyetem korábbi, a Debreceni Egyetem és a Szent István Egyetem jelenlegi professzora, a MTA Szociológiai Kutatóintézet tudományos tanácsadója, korábbi igazgatója, a MTA Vezetés és Szervezéstudományi Bizottságának volt elnöke, kutató, számos hazai és nemzetközi publikáció szerzője
– Mészáros Tamás, közgazdász, a Budapesti Corvinus Egyetem professzora, ko-rábbi rektora, kutató, az ÁPV Rt. volt igazgatósági elnöke, a Richter Gedeon Nyrt korábbi igazgatósági tagja, számos más nagyválallat vezetőségi tagja
– Nemes Ferenc, szociológus, közgazdász, a Budapesti Corvinus Egyetem, a Szent István Egyetem és a Nemzeti Közszolgálati egyetem professor emeritusa, kuta-tó, a MTA Szociológiai Bizottságának tagja, a MTA Vezetés- és Szervezéstudo-mányi Bizottságának tagja, korábbi elnöke, számos szakmai folyóirat szerkesz-tőbizottsági tagja
– Noszkay Erzsébet, közgazdász, rendszerszervező, a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola professzora, a Szent István Egyetem egyetemi magántanára, a Csepel Vas- és Fémművek Tröszt ISZI korábbi szervező munkatársa, a SZÁMKI, SZÁMALK tudományos munkatársa, a MTA Ipargazdasági Kutató Csoport ko-rábbi tudományos munkatársa
– Pál Tamás, matematikus, szociológus, a Csepel Vas- és Fémművek Tröszt ISZI korábbi szervező munkatársa, Kornai János és Hegedűs András kutatócsoport-jainak volt tagja, az OVK korábbi tudományos munkatársa
– Sallai Miklós, közgazdász, a Szegedi Tudományegyetem Üzleti Tudományok Intézete Marketing-menedzsment szakcsoport egyetemi docense
– Székely Csaba, mezőgazdasági mérnök, közgazdász, a Nyugat-Magyarországi Egyetem professzora, az egyetem Közgazdaságtudományi Karának volt dékán-ja, a Szent István Egyetem Vállalatgazdasági és Szervezési Intézetének korábbi igazgatója, a Széchenyi István Doktori Iskola vezetője, kutató, számos szakmai folyóirat szerkesztőbizottsági tagja
– Szintay István, mérnök, közgazdász, a Miskolci Egyetem volt professzora, Veze-téstudományi Intézetének korábbi igazgatója, a Gazdaságtudományi Kar koráb-bi dékánja, kutató, számos hazai és nemzetközi publikáció szerzője, több MAB bizottság korábbi tagja, elnöke
– Tari Ernő, közgazdász, a Budapesti Corvinus Egyetem professor emeritusa, a MKKE Gazdaságpolitikai Kutatócsoport korábbi munkatársa, kutató, a MTA Vezetés- és Szervezéstudományi Bizottságának volt tagja, számos hazai és nem-zetközi publikáció szerzője
– Vecsenyi János, gépészmérnök, gazdasági mérnök, a Budapesti Corvinus Egye-tem professzora, a Kisvállalkozás-fejlesztési Központ igazgatója, az ÉVM Veze-tőképző Intézetének korábbi tudományos munkatársa, a Budapest Bank korábbi képzési és fejlesztési vezetője
Tisztelettel és köszönettel tartozunk interjúalanyainknak, akik nem csak idejüket szánták ránk, hanem sokszor életük személyes történeteit és szakmai dokumentu-mait is megosztották velünk a kutatás érdekében. Noha tudjuk, hogy listánk nem teljes, mégis reméljük, hogy kutatási eredményeink további beszélgetések alapját képezhetik majd későbbi kutatások során.
2.2.3 a KutatásfeltevéseiésKérdései
Kutatásunknak elvi kiindulópontját jelentette a vezetés- és szervezéstudomány tu-dományként való elfogadása, illetve e terület megnevezésekor a fenti szóösszetétel használata. Arra kerestük a választ, hogy mikor, milyen módon alakult ki és intéz-ményesült a szakma, milyen szakmai tartalmak jelentek meg az egyes korszakok-ban, s mi volt a „szervezés” és „vezetés” egymáshoz való viszonya, értelmezése.
Kutatásunk eredményeinek közzétételekor tudatosan döntöttünk úgy, hogy részle-teiben nem mutatjuk be, s nem elemezzük az egyes intézmények történetét, illetve nem részletezzük a szakma meghatározó személyiségeinek egyéni életútját. Noha mindkét említett területen vizsgálódtunk, jelen munkánkban a fontosabb összefüg-gések és trendek feltárására szeretnénk hangsúlyt fektetni.
Kutatási kérdéseinket először az első időszak irodalomelemzését követően, majd a személyes interjúk tapasztalatai alapján véglegesítettük. A következő kérdésekre kerestünk választ:
1. A közgazdasági, a vezetés- és szervezéstudományi szakma kialakulása és in-tézményesülése
– Létezik-e önálló közgazdász szakma?
– Szükség van-e felsőfokú közgazdasági képzésre?
– Integrált legyen-e a felsőfokú közgazdasági képzés, vagy több szakmaterület foglalkozzon közgazdasági kérdésekkel?
– Kell- e önálló felsőfokú intézmény a közgazdász szakmának? Hol és milyen fel-tételek mellett működjön az önálló intézmény? Szükség van-e több intézmény-– Lehet-e, kell-e specializálódni a szakmán belül, illetve az intézmények között?re?
– Szükséges-e a vezetőket tovább képezni? Milyen tudást kell átadni, milyen kész-ségeket kell fejleszteni a vezetőképzés során?
2. A vezetés- és szervezéstudomány változása, aktuális fókuszai
– Hogyan változtak a szakma aktuális kérdései, mennyiben követték a nemzet-közi trendeket?
– Melyek voltak a főbb mérföldkövek a szakmában?
– Mennyiben volt egységes a szakma? Milyen irányok, eltérések voltak az egyes iskolás között?
– Mi kellett az iskolateremtéshez? Kik voltak a szakma „fenegyerekei”? Hogyan jellemezhető a „fenegyerekség”?
– Hogyan változott az 1948 előtti szakma az 1948 utáni időszakban?
– Milyen gyorsan és hatékonyan reagált a szakma a társadalmi, gazdasági, politi-kai kihívásokra?
– Van-e a szakma alakulásának ciklikussága?
3. A szakma elmélete és gyakorlata
– Hogyan hatott egymásra a képzés, a kutatás és a gyakorlat? Milyen kihívásokra kellett a szakmának választ adnia?
– Mennyire volt eredményes az „elmélet” és „gyakorlat” együttműködése?
4. A kutatás célja, hasznosítása
– Milyen tanulsággal szolgálhat a szakma történetének tanulmányozása a jelen és a jövő számára?
– Vannak-e a szakmának előre jelezhető trendjei? Milyen elvárások fogalmazható-ak meg ezzel szemben a ciklikusságok azonosítása eredményeként?
– Milyen további kutatási témák azonosíthatóak?
2.2.4 a Kutatóicsapat
A részkutatást dr. Antal Zsuzsanna, a BCE oktatója és Baksa Máté, a BCE hallgatója, kutatási asszisztense végezte.
Három éven át tartó munkánkat Nemes Ferenc professor emeritus segítette: szá-munkra különösen érdekes információkat és személyes tapasztalatokat osztott meg velünk, fontos forrásmunkákra hívta fel a figyelmünket, a publikált részeredmé-nyek nyomán pontosításra ösztönzött, kérdésfelvetéseivel az általánosítható vég-eredmények kereteit és megállapításait alakította. Megtisztelő és inspiráló volt szá-munkra a közös munka.
Munkánk során természetesen fontos szakmai kapcsolódást jelentett a teljes kuta-tói csapattal való együttműködés: számtalan érdekes és élvezetes műhelyvitán mé-retődtek meg, csiszolódtak jelen tanulmány eredményei. Hálásak vagyunk, hogy egy ilyen színes szakmai háttérrel rendelkező, különböző nézőpontokat képviselő, valóban multidiszciplináris csapat részesei lehettünk.
Munkánk kezdetén fontos anyaggyűjtést és feldolgozást végzett Szreseny Dóra és Tőzsér Orsolya, ezúton is köszönjük munkájukat.
A kutatói munkát a Vezetéstudományi Intézet titkárságának munkatársai támo-gatták – köszönettel tartozunk Bolla Balázsnak, Kiss Máriának és Pusztai Péternek.