A RÉSZBŐL AZ EGÉSZ : ÉPÍTÉSI TECHNOLÓGIÁK

Áttekintettük az épületet: felbontottuk alrendszerekre, épületszerkezetekre, építőanya-gokra. Most a fordított lépéseket tesszük meg, azaz összeállítjuk – megépítjük – az épü-letet: az építőanyagokból épületszerkezeteket, az épületszerkezetekből alrendszereket, az alrendszerek összességeként épületet építünk. Az építés lépeseit technológiai lépések-nek, az építés egészét az építés technológiai folyamatának, a folyamaton belül az egyes technológiai lépések – többnyire kötött – sorrendjét technológiai sorrendnek nevezzük.

Az építési technológia függ az alkalmazott építőanyagtól, annak formájától (a késztermék vagy az előregyártott épületszerkezetek geometriai méretétől), az építőanyagok megmunkálásától és kötésétől, az anyagmozgatás alkalmazott módjától. Mindazonáltal megadható az építés általános technológiai sorrendje, amelytől egy-egy egyedi építő-anyag vagy egyedi építő-anyagmozgatás okán kisebb-nagyobb egyedi eltérések lehetségesek.

Megjegyzés: megkülönböztetjük egymástól az építőanyagokat és a kötőanyagokat. En-nek oka az, hogy a technológiát éppen az anyag mozgatásával és a kötés elkészítésével fogjuk értelmezni.

2.4.2. Az építőanyag formája

Az építési technológia szempontjából az építőanyagokat a halmazállapotuk és a geometriai alakjuk szerint különböztetjük meg.

Az építőanyagok döntő többsége szilárd halmazállapotú. Folyékony (sűrű, viszkózus fo-lyadéknak tekintve) halmazállapotú a friss beton.

Az építőanyagok alakjuk szerint: pontszerű, vonalszerű, felületszerű, valamint térszerű építőanyagokat, előregyártott termékeket különböztetünk meg. Az alakok megkülön-böztetésére az épület rasztereinek lineáris méreteit használjuk. Ez utóbbi alatt a párhu-zamos főfalak távolságát (4–6 m-től 7–8 m-ig), pillérváz hálózatában a pillérek tengelytávolságát (6–9–12 m), valamint a szintmagasságot értjük (3–4–5 m). A méretek viszonyításához arányokat alkalmazunk. Ezek a következők: azonos nagyságrend (a hányadosuk 2/3 és 4/3 között változik), nagyságrendben kisebb, illetve nagyobb (a hányadosuk 1/10, illetve 10/1).

Pontszerűnek azokat az építőanyagokat tekintjük, amelyeknek a három befoglaló mérete közel azonos, és az építőanyag legnagyobb befoglaló mérete nagyságrendben kisebb, mint az épület egy-egy raszterének lineáris méretei. Példaként a különböző téglákat, falazóelemeket, béléstesteket tekinthetjük. E csoportba sorolhatók a cserepek, a palák és a különböző égetett kerámia, kő és műkő burkolólapok is, azzal a megjegyzéssel, hogy a pontszerű mellett egyúttal felületszerű jellege is van. (Talán a vékony falú jelzővel lehetne a csoportosítást kiegészíteni.)

Vonalszerűnek azokat az építőanyagokat tekintjük, amelyeknek a három befoglaló mé-rete közül kettő közel azonos, a harmadik e kettőhöz képes nagyságrenddel nagyobb, egyúttal az építőanyag legnagyobb befoglaló mérete nagyságrendben megegyezik az épület egy-egy raszterének lineáris méretével. Példaként a különböző fűrészeltáruk (léc, deszka, palló, gerenda), a melegen hengerelt és hidegen hajlított acélszelvények, a kü-lönböző vasbeton oszlopok és gerendák említhetők. Megjegyezzük, hogy a precíz felosz-tás szerint az acélszelvények egyúttal vékony falúak a fűrészelt árukhoz és a vasbeton oszlopokhoz és gerendákhoz képest.

Felületszerűnek tekintjük azokat az építőanyagokat, amelyeknek a három befoglaló mé-rete közül kettő közel azonos, a harmadik e kettőhöz képest nagyságrenddel kisebb, egyúttal az építőanyag legnagyobb befoglaló mérete nagyságrendben megegyezik az épület egy-egy raszterének lineáris méretével (vagy legalábbis attól nem tér el jelentő-sen). Példaként a különböző lemezes és táblás mesterséges faárukat (rétegelt lemez, pozdorjalemez, OSB-lap), a gipszkartonokat, az acéllemezeket, a trapézlemezeket, a bádoglemezeket, a fóliákat és a különböző vasbeton fal- és födémpaneleket említhetjük.

Megjegyezzük, hogy a precíz felosztás szerint a trapézlemezek, a bádoglemezek, a mű-anyag fóliák egyúttal vékony falúak az acéllemezhez vagy a vasbeton panelekhez képest.

Az osztályozás egy önálló eleme a vonalszerű és a felületszerű elemek közé eső sávszerű építőanyag, amely a legkisebb és legnagyobb méret közötti, a „második” mérete

„köztes”. Példaként az előregyártott vasbeton födémpaneleket, erkélylemezeket, mell-védfalakat, attikákat említjük. (Megjegyzés: pl. födémpalló esetén a 20 cm falvastagság az 1,2 m szélességhez viszonyítva majdnem nagyságrendben kisebb, az 1,2 m szélesség az 5–6 m-es hosszhoz képest majdnem nagyságrendben kisebb.)

Térszerűnek tekintjük azokat az előregyártott építési egységeket – az építőanyag termi-nus technikus már nem fedi a valóságot –, amelyek három befoglaló mérete közel azo-nos, és egyúttal kiadják az épület egy raszterét. Példaként az előregyártott helyiségeket említjük a panelépítés korszakából, de – ad abszurdum – a konténerből történő ideigle-nes épületek építése esetén a konténerek egy-egy térszerű építési egységként foghatók fel.

Megjegyezzük, hogy a vonalszerű, sávszerű és a felületszerű építőanyagok rendszerint egy-egy épületszerkezetet adnak ki, a térszerű pedig egy épület önálló szerkezeti egysé-gét. Az épület önálló szerkezeti egységeként fogjuk számon tartani az épület szűken vett tartószerkezeti vázának egy-egy nagyméretű függőleges vagy vízszintes tartószerkezetét (pl. kötélháló vagy ponyva árboca, illetve egy térlefedés rácsos tartója) vagy annak részét (már ahogy a szállításhoz „darabolható”).

2.4.3. A kötés

Építési technológia szempontjából az építőanyagok kötését a kötőanyagok halmazálla-pota és kapcsolat módja szerint különböztetjük meg.

A kötőanyagok döntő többsége szilárd halmazállapotú. Folyékony halmazállapotúak (sű-rű, viszkózus folyadéknak tekintve) a hidraulikus kötőanyagok, és az egy-, illetve két-komponensű ragasztók. Előfordul, hogy a kötendő anyagokat hozzuk folyékony állapotba.

A kötéseket szokás még az oldhatóságuk alapján is megkülönböztetni. Általánosságban kijelenthető, hogy a csavarkapcsolat és néhány mechanikus kapcsolat (mint például a csap, a sasszeg, a rugalmas szorítólemez, az akasztó) kivételével a kötések nem oldha-tók.

A kötéseket az összekötendő anyagokkal együtt adjuk meg. Röviden jellemezzük a köté-seket!

A kő és tégla habarcskötése; falazás. Az általánosan elterjedt falazás a soronkénti, víz-szintes ágyazó – fektető – habarccsal és álló fugákkal. Az álló fugák két egymás fölötti sorban nem kerülhetnek egymásra. Korábban alkalmazták a halszálkás falazást (bolto-zatban sokáig fennmaradt) vagy az álló kövekkel történő kötést is.

A kő szárazkötése: kőcsap, kovácsoltvas csap, lehorgonyzóelemek; falazás, oszlopok készítése. A kövek érintkezési felületükön egybeilleszthetők, a csapok szerepe a kövek egymáshoz való rögzítése.

A fa szárazkötése (fém kapcsolószer nélkül): csapolás, rovás, beeresztés, horgolás, csap-csapszakáll, árok-ereszték, rögzítő vendégcsap alkalmazásával; ácsszerkezet ös-szeállítása ácskötéssel. A kötésben a fa megmunkálása olyan pontosságú, hogy a csapok és a csapszakálok, az egyes lapolások és rovások egymásba illeszkedjenek. A kötést részben a pontos megmunkálás, részben az egymáshoz szorított faelemek együttesen adják. A kötések miatt az egyes szerkezeti elemek keresztmetszete gyengül. Ez befolyá-solhatja a keresztmetszet megválasztását.

A fa szárazkötése fém kapcsolószerrel: szeg, facsavar, átmenő (fa)csavar, heveder, ács-kapocs, kaloda, betétfa és betétgyűrű, szeglemez; ácsszerkezet összeállítása ácskötéssel és fém kapcsolószerrel. A szegezés hasíthatja a fát, és a fa száradásával csökken a szegezett kapcsolat tartóssága. A facsavar előfúrást, az átmenőcsavar-lyuk készítését igényli. A kötés tartós, szükség esetén „után húzható”. A betételemes kapcsolatok időtállóak, a különösen a betétfás – kalodázott szerkezetek.

Az acél szárazkötése kapcsolószerrel: szegecselés, csavarozás (normál, illesztő, feszített csavarral), szükség esetén csomó- és/vagy betétlemezzel); acélszerkezet összeállítása. A kötéséhez furatokat kell készíteni, azokat össze kell fúrni, illetve dörzsölni. Ekkor a kap-csolószer pontosan illeszkedik a furatba. A furat miatt az anyag keresztmetszete csök-ken, a kapcsolat kialakítása, méretezése önálló mérnöki feladat.

Az acél olvasztásos kötése: hegesztés (ív, láng, ellenállás); acélszerkezet összeállítása. A korábban elterjedt vasfajták (vas és öntöttvas) nem alkalmasak a hegesztésre, a ma használatos acélok igen. A hegesztés (manapság) olyan kötés, amelyben a kötés szilárd-sága megegyezik az alapanyagáéval.

Beton és vasbeton készítése: formába (zsaluzatba) öntik a friss betont, amely megszilár-dul; helyszíni monolit vagy előregyártott, valamint üzemben előregyártott vasbeton szerkezet készítése.

A beton- és vasbeton elemek habarcskötése: ágyazóhabarcs használata gerendák, pallók és kisméretű falazóblokkok beépítése során.

A vasbeton elemek szerelése, vasalatainak erőtani kapcsolása és a kapcsolat kibetono-zása: előregyártott vasbeton elemek erőtani kötése.

A vasbeton elemek szerelése és egymáshoz feszítése: utófeszített vasbeton szerkezetek készítése.

Szárazépítészet: az elemeket szerelik, és szárazon – tehát metrikus vagy önmetsző csa-varral, dübellel, szorítóbilincsel, függesztőpálcával, szorítókötéssel – való kötése:

szerelés- és rögzítéstechnika; szerelt fal, szerelt álmennyezet és szerelt álpadló, nyílászárók utólagos beépítése, műanyag és fém külső és belső fal-, valamint mennyezetburkolatok szerelése.

Héjazat elhelyezése, esetleg leszegezése, vagy lecsavarozása: tető- és párkányfelületek csapadékvíz elleni védelme.

Bitumenes szigetelőlemez ragasztása bitumenes emulzióval, olvadékkal vagy megol-vasztással; víz elleni szigetelés készítése.

Bádoglemez kötése korcolással: tetők, toronysisakok és kupolák, valamint párkányok felületeinek csapadékvíz elleni védelme.

Bádoglemez kötése forrasztással; mint korcolás esetében, valamint a csapadékvíz-elve-zető csatornaelemek kötése.

Bádoglemez kötése szegecseléssel; a csapadékvíz-elvezető csatornaelemek kötése.

Műanyag fólia (szigetelés), cső (vízelvezetés) hegesztéses-olvasztásos kötése.

Csapadékvíz-elvezetési rendszer elemeinek a szerelése; kötések szarufához és falszerke-zethez (szerelés és rögzítéstechnika).

Hőszigetelő táblák rögzítése ragasztóval és dübellel (szerelés -és rögzítéstechnika).

Hőszigetelő táblák rögzítése sínben (szerelés- és rögzítéstechnika).

Burkolatok habarcsos kötése: habarcságyazat vagy cementbázisú, gipszbázisú ragasztó alkalmazása.

Burkolatok szárazkötése: szegezett parkettázás, padlófektetés.

Burkolatok ragasztott kötése: ragasztott fapadló, ragasztott műanyag (pl. linóleum) padló és szőnyegpadló fektetése.

Burkolat szárazszerelése: merev szőnyegpadlólapok lerakása (kötőszer nélkül).

2.4.4. A mozgatás

Az anyagmozgatás alapvető feladata az építés helyére szállítani, majd a terepszintről az épületben elfoglalt helyére beemelni az épületanyagot. Az anyagmozgatás során dönteni kell arról, hogy kis elemeket sokszor mozgatunk (még ha a kis egységből többet össze is fogunk pl. raklapon) vagy nagyobb elemeket kevesebbszer. Az ismert, hogy téglaépíté-szet esetén egyszerre csak kis mennyiséget (nagyjából 1–2 m³-nyi anyagot) mozgatnak.

Előre gyártott szerkezetek esetén nagyobb mennyiséget (kb. 3–4 m³-nyi anyagot) kell mozgatni (egy egység ad ki ekkora térfogatot), kézi mozgatása „lehetetlen” (ponto-sabban: ma valószerűtlen). (Az óvatos fogalmazást a máltai kőkorszaki templomok kő-lapjai, a Kheopsz piramis teheráthárító gránitkő-lapjai, az egyiptomi obeliszkek, a baalbeki kőgerendák indokolják.)

A mozgatás főbb elemei a következők: szállítás, csúsztatás-tolás, emelés.

A mozgatás során építőanyagot, kész épületszerkezetet, illetve kész épületegységet mozgathatnak. (De mozgattak már kész épületet is.)

2.4.5. Az építés technológiai folyamata

Egy épület megépítésének főbb és szokványosnak tekinthető lépései a következők:

– talajnedvesség vagy talajvíz elleni szigetelés készítése, – alapozás építése,

– a függőleges és a vízszintes tartószerkezet építése, rendszerint szintenkénti (cikli-kus) bontásban,

– a tető vagy a térlefedés építése,

– a közlekedés tartószerkezetének a megépítése, előfordulhat, hogy a függőleges tar-tószerkezettel egyidejűleg építik meg,

– a térelhatárolások elkészítése, – a nyílászárók beépítése,

– a szigetelő- és védőrétegek (héjazat, víz, hő, hang elleni szigetelések, tűz, biológiai kártevő, vegyszerek elleni védőrétegek) felhordása,

– burkolatok készítése, – felületek kiképzése.

A technológiai folyamat – az építőanyag méretétől függően – az alábbi lehetőségeket foglalja magába:

– pontszerűből a helyszínen építve (tettek kísérletet az előregyártott falazott pillér-blokk alkalmazására, de nem vált be),

– vonalszerű, sávszerű és felületszerű előregyártott épületszerkezetekből a helyszí-nen szerelve,

– térszerű blokkokból és épület önálló szerkezeti egységeiből a helyszínen szerelve.

A helyszíni monolit vasbeton szerkezet esetén a technológia kulcskérdése az alkalmazott zsaluzási technika. Ez lehet nagytáblás, alagútzsaluzatos, kúszó, csúszó, leengedett, fel-fújt.

Egyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a technológiának az építést befolyásoló szempontjai a következők:

– a tartószerkezet építése, – a tartószerkezet szerelése, – a tartószerkezet „felöltöztetése”, – panelrendszerű építkezés, – térelemes rendszerű építkezés,

– önálló szerkezeti egységből történő építkezés.