afrikai útjáról írt műve, melynek első kötete 1859 elején jelent meg.
Ugyanakkor kezdett Xantus János hírt adni amerikai utazásáról s a Nemzeti Múzeum számára való gyűjtéséről.1 Utóbb világirodalmi jelentőségűvé vált az az első kiküldetés, melyben a fiatal Vámbéri, — akkor még Wamberger, — Ármin 1857 tavaszán részesült, mikor a Hunfalvi Pál ajánlásával Konstantinápolyba utazott keleti nyelvtanul*
mányok végett.»1 2
Egy másik válfaja a tágabb értelemben vett földrajzi leírásnak szintén nagyban divatozott az ötvenes évek alatt s ez az írásban és kép*
ben való honismertetés volt. Az ily irodalmi vállalatok a kormány ér*
deklődését is bírták, — ha t. i. németül vagy németül is megjelentek, — mert hisszen a kormány szívesen dicsekedett el az osztrák és német olvasóközönség előtt a birodalomnak ezen, éppen ismeretlensége miatt érdekes «részével.»
Tulajdonképpen a hamar népszerűvé lett «Vasárnapi Ujság» is a honismertetés egy nemét teljesítette mikor — többnyire a Keleti Gusz*
táv rajzaival — leírásokat hozott a különböző hazai tájakról, különösen várromokról és fürdőhelyekről. Ifj. Palugyay Imre már t852*ben közre*
bocsátotta Buda=Pest sz. kir. városok leírását; Kubinyi Ferenc és Vahot Imre i85?*ban «Magyarország és Erdély képekben» cím alatt egy két kötetre terjedt, kőmetszetekkel ellátott könyvet adtak ki, melybe a szer*
kesztőkön kívül b. Prónay Gábor, Tompa Mihály, Toldy, Brassai, Mátray Gábor, Kőváry László és Korizmics László is dolgoztak s mely német kiadásban is megjelent. Ugyané cím alatt azután Darmstadtban i85Ó*ban kiadtak három nagy kötetben egy díszes német művet, mely*
nek történeti és helyrajzi szövegét Hunfalvy János írta, szép, acélba metszett képei pedig Rohbock Lajos regényes beállítású helyszíni rajzai nyomán készültek; ezt kisebb alakú magyar kiadás is követte s a Pest*
Budára és környékére vonatkozó rész külön kötetként is megjelent.3 Csak a néprajzi ismertetésre szorítkozott b. Prónay Gábor műve: «Váz*
latok Magyarhon népéletéből», melyhez Barabás, Sterio és Weber raj*
zoltak képeket s a mely hasonlóképpen német kiadásban is megjelent Düsseldorfban i854*ben.
Irodalomtörténetünkre nézve is emlékezetes lett e korszak a Toldy Ferenc működése által. 0 ez időben érdemelte ki a magyar irodalom*
történet megalapítójának dicsőségét; már i850*ben indította meg füzetekben «A magyar nemzeti irodalom történetét», melynek két első kötete a középkori magyar irodalmat ölelte fel s már egy év múlva (1852) új kiadást igényelt. Ezt követte az újkori irodalomtörténet, amely az első füzet után megszakadt, mert Toldy oly széles alapokon s oly rész*
1 P . Napló, 1859 márc. 17. 3 Budapest és Környéke (Pest u.
2 U. o. 1857 márc. 29. Ofen), 1859.
létező rendszerrel tervezte művét, aminővel az újabbkori anyagot fel*
dolgozni szinte lehetetlen volt. E helyett aztán a magyar költészet tör*
ténetére szorítkozott, amely i854=ben jelent meg két kötetben. Egy évvel később kézikönyvének első kötetét adta ki, a X V II—X V III. szá*
zad anyagával s emellett a Pesti Napló tárcája már 1853 óta hozta egye*
térni előadásait is.
Toldy e működéé nemcsak alapvetőnek mondható; középkori irodalmunk történetét ő úgyszólván egészen kimerítette munkájában, de a későbbi irodalmi jelenségek legtöbbjére nézve is megállapításain, értékelésein keveset változtathatott a későbbi kutatás és későbbi fel*
dolgozás. Az egységes és teljes feldolgozás terén ő egyébiránt soká egye*
] dűl állott; az irodalomtörténeti műnyelvet ő alkotta meg. Rendkívüli alapossága mellett lelkesedése nemzeti géniuszunkért és annak alkotás saiért csak ritkán téveszti meg és viszi túlzásokba. Jellemzéseinek plasz*
ticitása, tömörsége és pontossága kiválóan alkalmassá tette őt arra, hogy tanítását a középiskolákba is bevigye, amiről aztán — megfelelő kézi*
könyv alakjában, — a következő évtizedben gondoskodott.
Toldy mellett Erdélyi János érdemesült a közelegykorú irodalom bíráló és jellemző méltatása körül, mely munkássága némileg a kritika körébe is vágván, már ott talált említést. Ily természetű Keménynek Arany Toldijáról i854=ben írt tanulmánya is.1 Arany akadémiai szék=
foglalója i859=ben Zrínyi és Tassoról az összehasonlító irodalomtör*
ténet terén mozog.
Azonban a fölébredt irodalomtörténeti érdeklődést ez időben már nem elégítette ki a puszta ismertetés és jellemzés; ez legjobban akkor teljesíti feladatát, ha fölkelti a vágyat egyik-másik írónak és műnek nem*
csak másodkézből, hanem eredetiben való megismerésére. Ennek meg*
felelve Toldy már i853*ban kiadta gr. Esterházy Miklós munkáit és később a Régi magyar legendák tárában a debreceni legendás könyvet a Krisztina*legendával együtt.1 2 Ugyanakkor Mátray Gábor kiadta a Tinódi énekeit énekre is alkalmazva, s az «Ujabb nemzeti könyvtár», amelynek érdekében már i85i*ben hoztak a lapok a magyar irodalom és közélet legjobbjainak aláírásával lelkes felhívást,3 i854*ben közölte Zrínyi Miklós munkáit, a Szalárdi krónikáját és Faludi műveit. Hogy a klasszika=filológia iránt mily széleskörű volt még aíkkoriban az érdek*
lődés, mutatja, hogy a «Hellén és római remekírók könyvtára» című vállalatban Kazinczy, Hunfalvi és Toldy mellett fordítókul jelentkeztek Fáy, Eötvös, Csengery, sőt Ürményi is.4
Az Akadémia a maga megtűrt havi ülésein sokat foglalkozott nyelvi kérdésekkel; ez oly tér volt, amelyen a lesben álló hatalommal alig ke*
1 Gyulai K . Zs. tanulmányai II. 14 5 .1. 3 U .o ., 1851 jún. 24.
2 P . Napló, 1859 ápr. 2 1. 4 Wurzbach id. m. I. 5 3 .1. II. 15 4 .1.
XI. RÉSZ : IRODALOM ÉS MŰVÉSZET AZ ÖTVENES ÉVEKBEN. 475
rülhetett összeütközésbe; nagy vitákra szolgáltatott már akkor okot a
«c» vagy «cz» helyesírási kérdése, s ezekről a vitákról rendesen bő értesí*
téseket hoztak a lapok. A vitákban Fogarasi János, Bugát, Hunfalvi Pál, Ballagi, Brassai vettek főkép részt. Ezzel meg is neveztük azokat, kik a nyelvészeti irodalom terén legtevékenyebbek voltak. Még Reguly Antalról kell megemlékeznünk, ki régi, buzgó munkása volt az össze*
hasonlító nyelvészetnek, de 1858 nyarán elhunyt.1 Az ő nyomdokain indult el Hunfalvi Pál s jutott a nyelvhasonlítás módszereivel a finn*
ugor nyelvrokonság megállapításához, mely mellett később kemény csatákat vívott. Nyelvészi tevékenysége éppen az ötvenes évek alatt jutott teljes kifejlődésre; i855*ben megindította az Akadémia «Magyar Nyelvészet» című folyóiratát s ráért még egyes lapok tárcáiban is közölni cikkeket a magyar összehasonlító nyelvészetről, mert az akkori közön*
séget az is érdekelte.1 2 0 hozta ide Budenz Józsefet is, kinek működése azonban a következő évtizedben vette kezdetét. Czuczor, csak az imént szabadulván ki börtönéből, nemigen szerepelhetett a nyilvánosság előtt, de szorgalmasan dolgozott Fogarasival együtt az Akadémia nagy*szó=
tárának befejezésén. A szótárirodalom terén a fiatal Ballagi (Bloch) Móric is feltűnt már ez időben ; gyűjtői szorgalmának tanú jelét adta már i850*ben a Magyar példabeszédek, közmondások és szójárások gyüj*
teményének közrebocsátásával, amelynél mindenesetre teljesebb volt Erdélyi Jánosnak a Kisfaludy=Társaság megbízásából készült ^Magyar Közmondások Könyve»; később aztán megjelent Ballagi «uj teljes magyar és német szótáráénak első kiadása is.3 Magyar nyelvtanok szaporán termettek 4 s a nagy polihistor, Brassai nyelvészeti kérdések*
hez is gyakran hozzászólt. Teljes magyar verstant Greguss írt ez idő*
ben ; egyes verstani kérdésekről Arany János is közölt érdekes és becses tanulmányokat.
Az irodalomra alkalmazott aesthetika körében előkelő helyet foglal*
tak el Kemény Zsigmond tanulmányai, különösen az«Eszméka regény és dráma körül», mely i853*ban jelent meg először;5 és az ugyanakkor közölt másik «Színművészetünk ügyében», mely hasonló eszmekor*
ben mozog. «Élet és irodalom» című tanulmánya, melyet a Pesti Napló 1852 és 53*ban hozott, már inkább a honi jelenségekkel, mintsem a
1 P . Napló, 1858 aug. 28.
2 U. o., 1856 január.
3 i855=ben; Erdélyi könyve i85i»ből való. Forstinger Jánostól i8?4=ben jelent meg egy «Idegen szavakat magyarázó kézikönyv.» Wurzbach id. m. II.
1 5 9 . h
4 Wurzbach (II. 155. 1.) i854=ből Toplert, Ballagit, Toldit, Turcsányit, Mártont, Péterfyt és Samarjayt sorolja fel, mint magyar nyelvtanírókat.
5 A Szépirod. Lapokban ; i8yo=ben újra kiadta Gyulai a «K. Zs. tanul=
mányai» közt.
széptan problémáival foglalkozik. Bajza összegyűjtött műveinek meg*
jelenése 1851 őszén, az irodalom*aesthetikát érdeklő számos dolgozatot hozott újra a közönség elé. A színművészet széptani kérdéseit Egressy Gábor is fejtegette egy cikksorozatában, hírlapi megnyilatkozásai azon*
bán erős ellenmondást keltettek.1 Brassai a klasszicizmus* és román*
ticismusról közölt szintén sorozatos cikkeket.1 2 Természetesen a színi kritikusok — kik jobbára ugyanazok voltak, akiket már mint irodalmi kritikusokat is megismertünk, — szintén fejlesztőivé lettek az aesthetikai nézeteknek, szintúgy a zenekritikusok, akik között a már említett Si*
monffy Kálmán és Ábrányi Kornél voltak a legismertebbek.
Ha Kemény Zsigmond egyik tanulmányában arról panaszkodott, hogy «jelenleg nálunk a széptani kérdésekről elmélkedő se követőkre, se cáfolókra nem talál,» 3 ez igaz lehetett, de nem cáfolja meg azt a tényt, hogy akkoriban már a tiszta széptani elmélet is érdemes művelőkre talált.
Ilyenek voltak Erdélyi János és Greguss Ágost. Az előbbi «Aesthetikai előtanulrnányok* című munkájának négy első szakaszát már i854*ben közrebocsátotta,4 s abban tulajdonképpen a Hegel aesthetikáját vitte be kivonatosan a magyar irodalomba. A munka folytatására csak a hat*
vanas években került a sor. Greguss már i849=ben adta ki «A szépészet alapvonalaiét; ő a szépben nemcsak aesthetikai, hanem ethikai értéket is talált s a szép gondolatát az erkölcsinek igaz módon való kifejezésében állapította meg.5
Erdélyi nevével a bölcsészeti irodalomnak ekkor még kevéssé mű*
veit terén is találkozunk: i85Ó=ban cikksorozatot közölt e cím alatt:
«A hazai bölcsészet jelene*, 6 de tulajdonképpen érdemlegesen foglal*
kozva a bölcsészet kérdéseivel, mindig keresve azoknak hazai kifejlő*
dését is. Brassainak több ez időbeli munkája mozog a bölcsészet eszme*
körében.7 Az ismeretek általános népszerű összefoglalását szolgálta az i855*ben befejezéséhez jutott «Ujabbkori ismeretek tára ; e téren újabb, nagyobb szabású kísérlet történt a Szent*István társulat kiadásában, Török János szerkesztése mellett 1859 végén megindult «Egyetemes magyar Encyklopoedia» által. A paedagogiai törekvések terén a Ballagi Mór szerkesztésében i858*ban új életre keltett «Protestáns egyházi és iskolai lap» szerzett érdemeket ; egész kis irodalom keletkezett ugyan*
1 Magyar Hírlap, 1853 május. Kíméletlen támadások Egressy írod. meg=
nyilatkozásai ellen a P. Napló, 1856 júliusi számában.
2 P . Napló, 1856 június.
3 Színművészetünk ügyében, (1853) K . Zs. tanulmányai II. 226. 1. 4 Új magyar múzeum, 1854—1855.
5 Erdélyi P á l : A magyar nyelv és műszellem búvárai, Beöthy Irodalomtört.
II. 583. 1.
6 P . Napló, 1856 április.
7 Számító Sokrates, 1850. Logika lélektani alapon, 1858.
XI. RÉSZ : IRODALOM ÉS MŰVÉSZET AZ ÖTVENES ÉVEKBEN. 4 7 7
csak az ötvenes évek vége felé a népiskolai tantervek körül, melyben főkép a Gönczy Pál neve tűnt fel mindinkább.1 Csengery Antal i85?=ban a Pesti Naplóban közölt cikksorozatot az angol nevelési rendszerről. / A katholikus egyház körében a Danieliktől szerkesztett «Religió» tartotta ébren az egyház mellett az iskola iránti érdeklődést is. A theologiai iro*
dalom teréről megemlíthetjük a Tompa Mihály összegyűjtött egyházi beszédeinek kiadását, mely i859*ben indult meg és a Szokolay István
«Koran»*fordítását.1 2
Áttérve a társadalmi tudományok terére, mindenekelőtt ezen egész korszak egyik legkiemelkedőbb jelenségéről kell megemlékeznünk, báró Eötvös Józsefnek «A X IX . század uralkodó eszméinek befolyása ] az államra» című munkájáról.
Eötvös a szabadságharc kitörésekor Bajorországba utazván, két telet Münchenben, két nyarat pedig München közelében töltött s itt, a müncheni királyi könyvtár használata módjában állván, nagyobb tudó*
mányos mű megírására határozta el magát. Első terve a francia fórra*
dalom oknyomozó történetének megszerkesztése volt; ezt azonban abbahagyva áttért a század uralkodó eszméi hatásának s az államtan gyakorlati problémáinak fejtegetéseire és pedig német nyelven, amire akkor kiadott politikai röpirata vihette rá. Az első kezdet kételyein a Szalay buzdítása segítette át, ki műve első, németül írt részeinek ma*
gyár fordítását is elkészítette. A mű első kötete — magyarul és néme*
tül, — 1851 nyarán jelent meg, a második melyet már egészen a ha=
zában írt meg, egy évvel később.3
Eötvös e munkája rendkívüli tudás, mély gondolkozás és az em*
beriség jövője iránti nemes, eszményi felfogás alkotása. Abból az alap
tételből indul ki, hogy a század uralkodó eszméi: a szabadság, egyen*
lőség és testvériség, úgy ahogy azokat az agitáció eszközeiül használják, egymással merev ellentétben állanak, sőt megvalósulásuk követkéz*
ményeiben egymást kölcsönösen megsemmisítenék. Eötvös művének talán legbecsesebb része az, amelyben ez eszmék egyoldalú megváló*
sításának veszélyeire rámutat s szinte prófétai éleslátással jósolja meg a jelszavak után induló minden nembeli radikális törekvéseknek azóta sok helyen be is állott gyászos következményeit. Kimutatja, hogy a szabadságtörekvések modern túlzásai csak állami omnipotenciára vezet*
hetnek, hogy a szociálista elvek végkövetkezménye a kommunizmus, a kommunizmus pedig mindenütt despotismust szül; kifejti azt is, hogy a nemzetiségi elv tiszta és megalkuvás nélküli keresztülvitele, az összes államoknak tisztán nemzeti vagy inkább nyelvi alapra helyezése
1 Árvái József és Tóth Balázs is ; lásd : Szelényi Cdön: Pedagógiai törekvések Magyarországon, (1849—1867). Uránia, 19 16 szept.
2 Wurzbach id. m. (1854) 109.
1-3 Az újabb kiadások (a harmadik i886sból való) három kötetre oszlanak.