RÉGI MAGYARORSZÁGI NYOMTATVÁNYOK
2626
[1] KALENDARIOM Kristus urunk születése után az MDCLVII., melly az bissextilis esztendö utám[!] elsö 365. napi, mellyet rendelt nagy szorgalmatosságal az béchi meridianumra Treteri Kasimir Matyas, philosophianakesl[!] mathematikának doctora, mostanságh az nemes léngyel krakkai akademiában azon máthematikának tanito mestéré, etc.
Német, Magyar és ezek szomszédságában lévö országok szolgálattjara, az magyor kronika és sokadalmalkal[!] eggyüt. – [2] (Prognosticon az az iöuendö dolgoknak ielensége, auagy nagy praktika Kristus urunk születé-se után valo MDCLVII. esztendöre... Nagy szorgalmatossággal á Napnak, Holdnak, planetáknak forgásokrul és fogyatkozásokrul, á földi vetemé-nyek és gyümölchökrül, az emberek közöt-valo jövendö betegségekröl és hadakrol rendeltetet, Magyar, Német és ezek szomszédságában lévö orszá-gok szolgálattyára Püchler Vid, altenburgi matematicus, czaszar urunk eö fölsége, és [!] apostali fö-notariusa által.) Béchben [1656] Kürner Jakab János, [sen.] Also Austria könyw-nyomtatoja.
[A]8 B8 C8 D4 = [28] fol. – 8° – 3 ins., orn., init., color.
RMK I 919
Új-naptár és prognosztikon. – A címlapon koronás magyar címer látható, amelyet két an-gyal tart. A címlap hátán m. Kasimirus Treter ajánlja a művet külön szöveg nélkül Ladislao Rakoci de Felso Vadas perpetuo de Saaros et comitatus ejusdem supremo comiti. Az év jellemző adatai és a naptárjegyek magyarázata ([A]2a) után a verzó lapokon a hónapok naptártáblái következnek, külön hasábban jövendölésekkel, amelyek túlnyomó többségükben az időjárásra vonatkoznak ([A]2b–B5b). A rektó lapokon Rövid summában foglaltatott magyar krónika, mos-tanában megjobbíttatott Bécsben az 1656. [esztendőre] olvasható 367-től 1656-ig ([A]3a–B6a).
A naptárrészt a Rövid tanúság az érvágásban való rendtartásról (B6b–B7b) – Rövid oktatás a planétáknak mindennemű összefoglalásokban, ellen való lételekben, három szegletekben, négy szegletekben és hat szegletekben mit köllessék cselekednünk, és mitől tartanunk (B7b–B8b) és A tizenkét égbeli jelekről, és mi jót kell ezekben cselekednünk, minemű gonoszt távoztatnunk (C1a–C2a) zárja. A prognosztikonnak önálló címlapja van, amelyet a babérkoszorúba foglalt
2627 1656 B R A S S Ó
magyar címer, hátlapját az osztrák császári címer díszíti (C3). A prognosztikon egyes fejezetei:
A jelenvaló 1657. esztendőnek természetéről… A télről (C4a) – A kikeletről (C4b) – A nyárról (C4b–C5a) – Az őszről (C5a–C5b) – A földnek gyümölcséről (C5b–C6b) – A napban és holdban való fogyatkozásokról (C6b–C7a) – A hadakról, betegségekről és más történet szerint való dolgokról (C7b–C8a) – Elvégzés és kérdés (C8a–D1a). Ez utóbbi fejezet azt az általánosan elterjedt véle-ményt cáfolja, amely szerint a mostani időkben több nap- és holdfogyatkozás történik, mint régen. A kiadványt a Magyarországi és erdélyi sokadalmak című vásárjegyzék zárja (D1b–D4b).
A prognosztikonból két variáns ismeretes, amelyek csak címlapjukban különböznek. Az „A”
variáns a címleírásban megadott formában Püchler Veitet nevezi meg a prognosztikon írója-ként, ellenben a „B” variáns szerint a prognosztikon szerzője is Treteri Kasimir Matyas... volt.
Szedési eltérés csupán e két személyre vonatkozó sorokban van. Az előző évi bécsi kalendárium (2567) prognosztikonját is Maciej Kazimierz Treter készítette.
Cf. 159!; 1557!; 1667!; –, 2691, 2751, 2817, 2891, 2963, 3021, 3074, 3139, 3192, 3270, Budapest Nat (A-variáns) (Csornai convent.) (B-variáns)
2627
ALBRICH, Martin: Dicta Sacrae Scripturae, maximam partem cardinalia et stringentia, una cum defi nitionibus locorum theologicorum principalioribus B. Conradi Dieterici aliorumque quorundam theologorum ad locos XXIX. in usum juventutis scholasticae Coronensis methodice redacta. Coronae [1656]
typis Michaelis Herrmanni.
A4 B8–G8 H7 = [8] + 110 pag. – 8o – Orn., init.
RMK II 844
Bibliai helyek tematikus gyűjteménye. – A címlevél után m. Mart. Albrichius scholae Coron. rector üdvözli az olvasót L.s. megszólítással (A2). Ezt De theologia in genere című beve-zetés követi a teologia meghatározásával és bibliai idézetekkel (A3a–A4a). Ehhez Theologiam sequentibus locis trademus című tartalomjegyzék csatlakozik (A4b). A főrész XXIX fejezetből áll. Mindegyik egy-egy locus meghatározását (praecepta) és több hozzá kapcsolódó bibliai idéze-tet (aphorismi) ad közre tematikus csoportosításban.
A cím alapján Martin Albrich e munkája összeállításakor nagyban támaszkodott Konrad Dieterich közelebbről meg nem nevezett teológiai munkájára.
Horányi Elek e kiadási év nélkül megjelent nyomtatvány megjelenését 1656-ra tette (Memoria I 19). Őt követte Johann Seivert (Nachrichten 17), Joseph Trausch (I 30) és Sza-bó Károly (RMK II 844) is. Feltételezésüket a nyomdatulajdonos, idősebb Michael Herrmann működési ideje (1637–1660) és a betűtípusok alapján V. Ecsedy Judit is megerősítette (szóbeli közlés). Ezt a hagyományt alátámasztja a segesvári példány 1658-ra datált kötése is.
Braşov Arch * * – Braşov Ev – Budapest Nat – Sibiu Mus – Sighişoara
1656 B R A S S Ó 2628–2629
2628
ALBRICH, Martin: Disputatio II. de ente ejusq(ue) distinctionibus nomi-nalibus, quam ... proponit in ... gymn. Coronensi praeside m. Martino Albrichio, ... rectore respondens Petrus Fannenschmiedius Coronensis ad diem (27) Octobr. horis matutinis. Coronae 1656 prelo Herrmanniano.
[ ]1, B4 C4 D1 = [1] + 9–26. pag. – 4°
Filozófi ai vizsgatételek. – E kiadvány második azok közül a disputációk közül, amelyek Martin Albrich Opusculum metaphysicum című fi lozófi ai tankönyvében (Brassó 1657, 2702) maradtak fenn. Ez a tankönyv egyúttal gyűjteménye annak a tizenkét disputációnak, ame-lyeket a szerző elnökletével 1656-ban és 1657-ben tanítványai tartottak a brassói evangélikus gimnáziumban.
A címlevél után Liber primus de ente et essentia belső cím után a létezőről és a lényegről szóló tudnivalók következnek (9–26). Ebből a részből tett vizsgát a brassói evangélikus gimná-ziumban a brassói származású Petrus Pfannenschmiedt a címlap szerint 1657. október 17-én.
E napot az Országos Széchényi Könyvtár példányában kézírással 27-re javították.
A nyomtatvány önálló, a vizsga alkalmából készült címlapja alapján feltételezhető, hogy ezeket a téziseket ebben a formájukban mind önállóan, mind Albrich Opusculum metaphysicum című műve (2702) részeként is forgalomba hozták. Önállóan fennmaradt példánya jelenleg nem ismeretes.
Cf. 2702!
Gyűjteményben: Braşov Arch * – Braşov Ev * – Budapest Nat – Sibiu Mus – Sighişoara *
2629
ALBRICH, Martin: Dispvtatio III. de principio entis, affectionvmqve essentia, quam ... proponit in ... gymn. Coronensi praeside m. Martino Albrichio, p. t.
scholae ejusdem rectore respondens Georgius Kapesius Szenavereschensis, anno MDCLVI. ad diem (...) Novemb. horis matutinis. Coronae (MDCLVI) Stanno Michaelis Herrmanni.
[ ]2, D2–4 E1–3 = [3] + 27–38. pag. – 4o
Filozófi ai vizsgatételek. – E kiadvány a harmadik azok közül a disputációk közül, amelyek Martin Albrich Opusculum metaphysicum című fi lozófi ai tankönyvében (Brassó 1657, 2702) maradtak fenn. Ez a tankönyv egyúttal magában foglalja azt a tizenkét disputációt is, amelyet a szerző elnökletével 1656-ban és 1657-ben tanítványai tartottak a brassói evangélikus gimná-ziumban.
A címlap háta üres. Ezután öten írtak üdvözlő verset a respondenti: [1] Jacobus Gotterbarmet Mediensis – [2] Andreas Lutschius Bistriciensis ([ ]2a) – [3] Andreas Grellius Schesburg. Ad
2630 1656 B R A S S Ó
dominum respondentem címen ([ ]1a-b) – [4] Jeremias Henrici Prosdorffi ensis – [5] Simon Keyserus Filletelkensis ([ ]2b). Ezt követően a tankönyv De principio entis, affectionumque essentia című második fejezete (caput II) a létező alapelvéről és jelenségeinek lényegéről szól (27–38). Ebből az anyagrészből vizsgázott 1656 novemberében Georgius Kapesius, aki a Küküllő megyei Szénaverősön született.
A nyomtatvány önálló, a vizsga alkalmából készült címlapja alapján feltételezhető, hogy önállóan is forgalomba hozták, jelenleg ismeretes példányai Albrich Opusculum metaphysicum című műve (2702) részeként maradtak fenn.
Cf. 2702!
Gyűjteményben: Braşov Arch * – Braşov Ev * – Budapest Nat – Sibiu Mus – Sighişoara *
2630
ALBRICH, Martin: Theses miscellaneae, quas in ... Coronensium gymnasio praeside m. Martino Albrichio, gymnasii ejusdem rectore publice defendendas suscipit Jacobus Gotterbarmet Mediensis, scholae ejusdem alumnus, die (...) Septembris horis matutinis. Coronae [1656] charactere Herrmanniano.
[ ]2 = [2] fol. – 4o –Orn.
RMK II 845
Filozófi ai vizsgatételek. – E kiadvány négy témakörben sorolja fel azokat a tételeket, ame-lyek a brassói evangélikus iskolában fi lozófi ai vizsgaanyagként szerepeltek: Theses logicae I–X.
– Theses physicae I–V. – Theses metaphysicae I–X. és Theses ethicae I–II. ([ ]1b–[ ]2b).
A címlap nyomtatott szövegéből a szokásostól eltérően csak annyi derül ki, hogy a vizsgára a brassói evangélikus gimnáziumban szeptemberben került sor. A leírás alapját képező, Or-szágos Széchényi Könyvtárban őrzött példányon egykorú kézírással jegyezték be mind az évet (MDCLVI), mind a vizsga napját (szeptember 11. és 12). A vizsgáztató Martin Albrich rektor, a vizsgázó a medgyesi születésű Jacobus Gotterbarmet (?–1674) volt. Ő 1655 és 1657 között látogatta a brassói gimnáziumot. 1658-ban iratkozott be a wittenbergi egyetemre. Hazatérése után Medgyesen, Szebenben, majd 1663-tól haláláig Szentágotán működött mint evangélikus lelkész.
A kiadványt Szabó Károly a kézirásos adatok alapján az 1656. évi kiadványok között vette fel (RMK II 845). A betűk és a díszek alátámasztják datálását (V. Ecsedy Judit szóbeli közlése).
Braşov Ev – Budapest Nat
1656 B R A S S Ó 2631–2632
2631
<Kalender und Prognosticon auf das Jahr 1657. Kronstadt 1656 Herrmann.
– 16
o>
A naptársorozat többi tagja alapján feltételezhető. – Naptár és prognosztikon.
Cf. 2822!
2632
LUTHER, Martin: Catechesis minor d. Martini Lutheri Germanice et Latine.
Coronae MDCLVI typis et sumptibus Michaelis Herrmanni.
A8–C8 D4 = [28] fol. – 8°
RMK II 846
Evangélikus katekizmus német és latin nyelven. – A címlap háta üres. A kéthasábosan sze-dett, német-latin nyelvű kiadvány a Die zehn Gebot, wie sie ein Hauß-Vater seinem Gesinde aufs einfältigste fürhalten soll – Quo pacto poedagogi suos pueros Decem praecepta simplicissime docere debeant címmel kezdődik. A katekizmusnak a tízparancsolatot, az Apostoli hitvallást, a Miatyánkot és a két szentséget (Keresztség, Oltári Szentség) magyarázó törzs-részén (A2a–
C2b) kívül a reggeli és esti imádságot, továbbá az asztali áldást is magában foglalja (C3a–C6a).
Ezután szentírási idézetek következnek különböző rendű-rangú személyek számára. Német címe: Die Haußtafel etlicher Sprüche für allerlei heilige Orden und Stände, dadurch dieselbigen als durch eine Lektion ihres Amts und Dienstes zu vermahnen. Végül kétsoros német vers, ill.
latin disztichon zárja a kiadványt (C6a–D4a).
Szövegösszehasonlítással megállapítható, hogy a 16. században Brassóban és a 17. század elején Szebenben Luther kis katekizmusának azt az egynyelvű, német változatát (1548, 72, 1555, 117), ill. magyar fordítását (974) jelentették meg, amely elsősorban a papság számára készült.
Az iskolai tanítás céljára szolgáló kétnyelvű Luther-kiskatekizmusok szövege, így ezen brassói kiadásé is ettől eltérő. Végső soron a Catechesis minor négynyelvű, Johann Claius Hertzberg által gondozott kiadására mennek vissza (első megjelenése Wittenberg 1522, vö. VD16 L 5020).
A latin-német nyelvű Luther-katekizmus első magyarországi kiadása 1640 előttről ismeretes Lőcséről (1776). Ennek ma már nem található töredékéről még Dézsi Lajos állapította meg, hogy különbözött a későbbi kinyomtatásoktól, így ezen brassói kiadástól is (MKsz 1906: 147). A lőcsei és a brassói kiadás beosztása és szövege azonban feltehetően azonos volt.
E brassói kiadvány idősebb Michael Herrmann brassói nyomdatulajdonos és tanácsos költ-ségén jelent meg.
Cf. 1776; –, 3297, 3428,
Braşov Arch (Brassai ev. gymn.) – Budapest Nat cop.
Olim: Egyetem (= Budapest Univ)
2633–2634 1656 B R A S S Ó
2633
»THRENI Lvgvbres, Quibus Obitum praematurum, beatum tamen Viri Reverendi Praestantissimi D. Ioannis Sommeri, Purimontani, Qui cum annuum integrum et ultra gravissime decubuisset, et omnibus viribus exhaustus esset, pie in invocatione Filii Dei ex hac miseriarum valle, beneplacito supremi numinis, evocatus, in patriam Coelestem magno cum desiderio videndi Deum, alacritate vera Christiana, migravit, Anno aetatis XXXII. functus offi ciis Coronae, Lectoratus annis fere duobus, Rectoratus duobus et dimidio, Diaconatus uno et dimidio. Anno MDCLVI. ipso die exequiarum qui fuit 2. Augusti Mensis defl everunt. Coronae (MDCLVI) Prelo Michaelis Hermanni Judicis Coronensis.«
»[ ] = 1 fol. – 2°«
RMK II 847
Gyászversek. – A nyomtatványnak a brassói gimnázium, majd a megyei levéltár által őr-zött egyetlen ismert példánya ma nem található. A leírás Szabó Károly bibliográfi ája (RMK II 847) alapján készült. A gyászverseket Johann Sommer brassói evangélikus segédlelkész 1656 júliusában bekövetkezett halálára írták a szerzők. Az egyleveles kiadvány már a temetés nap-jára, 1656. augusztus 2-ára elkészült.
Johann Sommer (Reinberg 1624 – Brassó 1656) származási helye (Purimontanus) akár a pomerániai, akár a szászországi vagy a sziléziai Reinberg is lehet. Felsőfokú tanulmányainak elvégzése után két évig a brassói gimnázium tanára, majd két és fél évig rektora lett, ezután választották meg evangélikus segédlelkésznek. Hivatalát másfél éven keresztül töltötte be, amikor 1656-ban elhunyt.
Olim: Brassai ev. gymn.
2634
VOTA viro plurimum reverendo ... Petro Medero, poetae laureato caesareo et p. t. ecclesiae Coronensis pastori ... ad secunda vota transeunti, sponso, nec non ... Margarethae Forgatschianae relictae viduae ... Christophori Greissing, senatoris quondam reipubl. Coronensis ... sponsae ipso die nuptiarum, qui est 28. Novembris anno MDCLVI … oblata a ... [Coronae 1656 Herrmann].
[1] fol. – 785 x 350 mm Gross: Kronstädter 1142
Lakodalmi versek. – A Meder Péter koszorús költő és brassói lelkipásztor, valamint Margareta Forgatschiana, Christoph Greissing brassói szenátor özvegyének 1656. november
1656 E P E R J E S 2635 28-án tartott esküvője alkalmából készült plakát alakú nyomtatványt nyomdai cifrákból álló keret díszíti. A feljebb olvasható cím alatt három hasábban állnak a köszöntő versek, szerzői a következők: (1) Johannes Schvischeriensis – (2) Johannes Müllerus Rupensis – (3) Petrus Schultzius Heltensis – (4) Tobias Sift Musnensis – (5) Petrus Fannenschmidius [!] Coronensis – (6) Jacobus Gotterbarmet Mediensis, anagrammát írt Petrus Mederus nevére – (7) Andreas Lutschius Bistriciensis – (8) Johan. Fabricius Sz. Agathensis – (9) Jacobus Jekelius Lapidensis – (10) Georg. Kapesius Szenavereschensis – (11) Petro nubit Margaretha szavakra írt akrosz-tichont Johan. Falck Rupen. stud. sch. Conron.[!] – (12) Thomas Graffi us Coronensis – (13) Mich. Clausenburgerus Mediensis – (14) Andr. Grellius Schesburgensis – (15) Georgius Orthius Basnensis – (16) Jeremias Henricus Prosdorff. – (17) Georg. Meschner Coronensis – (18) Marcus Franciscus Coronensis – (19) Johan. Schulerus Batoschiensis – (20) Samuel Aurifaber Coronensis – (21) Michael Eckhardus Bodendorf. – (22) Matthias Milles Mediensis – (23) Andreas Deckius Coronensis – (24) Georg. Werderus Requiniensis – (25) Steph. Gunthardus Mediensis – (26) Simon Tutius Coronensis – (27) Johan. Böhm Coronensis – (28) Joh. Kraus Coronensis – (29) Simon Massa Coronensis – (30) Andreas Göbelius Coronensis – (31) Martinus Herrmannus Coronensis – (32) Michaelis Schmeitzelius Coronensis.
Joseph Trausch (332) életrajzi lexikona szerint az ismert Forgách családnak létezett egy brassói ága is, feltehetően a menyasszony ennek leszármazottja.
A brassói evangélikus gimnázium példányáról első alkalommal Julius Gross adott hírt (Kronstädter 1142), ez a mostani leírás a nyomtatvány első teljes bibliográfi ai ismertetése.
A kiadvány a betűtípusok tanúsága szerint a brassói nyomdában készült (V. Ecsedy Judit köz-lése), amelynek tulajdonosa ekkor idősebb Michael Herrmann volt.
Braşov Ev – Budapest Nat cop.
2635
HORVÁTH András: Dispvtatio adversus pontifi cios de Scriptvrae Sacrae Veteris Testamenti canone, qvam ... svb praesidio Andreae Horvat, rectoris Eperiensis defendere annitetur Andreas Braxatoris Roseberga Liptovien.
die (...) Decemb. anno 1656. Eperesini[!] (1656) Thomas Scholtz.
A4–D4 E2 = [18] fol. – 4°
RMK II 848 – Čaplovič 1691
Evangélikus teológiai vizsgatétel. – A címlap hátán szöveg nélküli ajánlás szól Danieli Lengfelnero caeterisque senatorii ordinis viris ... ut et ... Johanni Lengfelnero, patronis, moecenatibus, aláírója Andreas Horvat Vetero-Solien. Ezt S. p. címmel rövid ajánlás követi, keltezése Eperjes 1656. december 1, szerzője ennek is nyilván Horváth András (A2a–A3b).
A főrész a vizsga egyetlen Thesisének szövegével kezdődik: Libri jam dudum controversi Ecclesiasticus vulgo Siracides, Tobias, Judit, Baruch, Liber Sapientiae, Supplementum Esther et Danielis, primus et secundus Machabeorum non sunt canonici, s azt tárgyalja főként Robertus Bellarminus és Martinus Becanus katolikus teológusok nézeteivel vitatkozva, hogy a fenti bibliai könyvek, azaz Jézus Sirák fi a, Tóbiás, Judit, Baruch és a Bölcsesség könyve,
2636 1656 F R A N K F U R T
Eszter és Dániel kiegészítései, valamint a Makkabeusok első és második könyve nem tartoznak az ószövetségi kánonhoz, vagyis az ihletett bibliai könyvek közé. A disputatio végén kétsornyi Corollarium (E2a) olvasható, majd Errata kezdettel a nyomdász mentegetőzése a görög típusok és az ékezetes betűk hiánya miatt (E2a). A nyomtatványt üdvözlő vers zárja Ad ... Andream Horvat ... scholae Eperien. rect. Szerzője M. Abrah. Eccardus, eccl. Eper. past. scholaeque insp.
(E2a–E2b).
E tézist a címlap tanúsága szerint 1656 decemberében vitatták meg az eperjesi evangélikus iskolában. A vizsgáztató a rektor, Horváth András volt, a vizsgázó a rózsahegyi származású Andreas Braxatoris.
E disputáció az első kiadványa az eperjesi nyomdának, amelyet elsősorban az ajánlás cím-zettjeinek Daniel Lengfelner, eperjesi bírónak és fi ának, Johann Lengfelnernek a támogatásá-val állított fel idősebb Thomas Scholtz tipográfus. A nyomda alapítási körülményeit és műkö-dését V. Ecsedy Judit ismertette (MKsz 2002: 10–23).
Budapest Acad – Budapest Nat
2636
LINDA, Lucas de: Orbis lumen et Atlantis ivga tecta retecta, das ist newe außführliche Entdeck- und Beschreibung der gantzen Welt, aller darinn enthaltener Keyserthumb, Königreichen, Fürstenthumben, Provin cien, Länder und Republicquen etc. deren Inwohner Sitten, Religion, Vermögens, Macht und Reichthumbs ... auß unverwerffl ichen Gründen und Zeugnüssen verschiedener glaubhaffter Authorum mit höchstem Fleiß zusammengetragen.
Franckfurt am Mayn MDCLVI bey Wilhelm Serlin und Georg Fickwirthen.
)(4 )( )(2, A8–Z8, Aa8–Jj8 Kk3+1, a8–z8, aa8–rr8 ss2 tt8 = [12] + 1–517, 801—1450 + [10] pag. – 8o – Tit. calcographicus, orn., init.
VD17 39:128963M
Magyar szöveget is tartalmazó földrajzkönyv. – Ennek a hazai bibliográfi ákban koráb-ban nem szereplő nyomtatványnak a németországi példányairól először a VD17 adott hírt (39:128963M). Élén a négy földrész: Europa, Asia, Africa és America allegorikus alakját áb-rázoló rézmetszetes díszcímlap áll, amelyet A. Frölich sculp. Ezt nyomtatott címlap követi.
Mindkét címlap háta üres. Majd Wilhelm Serlin és Georg Fickwirth am Palmtag des Jahrs 1656 (1656. április 9-én) kelt ajánlása olvasható Herrn Polycarpo Heyland ... iuris cons. fürstl.
Braunschweig-Lüneburgischen geheimen Hofkanzlei, Kammer- und Berg-Rat, ... Herrn Johann Philip Fleischbein, des ... Röm. Reichsstadt Franckfurt am Mayn ... Ratsverwandten, ... Herrn.
Johann Jacob Dimpffeln ... Sachsen-Weymarischen Rat, fürnehmen Bürgern zu ...
Franckfurt ( )(iija–)( )(1a). A főrész földrészek szerint adja közre az egyes országok leírását.
A magyar nyelvű Miatyánk a Hungarn fejezet Die Sitten dieser Zeit című alfejezetében találha-tó az 1121. lapon. Szövege a fejezet végén megjelölt források közül Konrad Gesner Mithridates című művéből való (Zürich 1610, 1006).
1656 G Y U L A F E H É R V Á R 2637 Lucas de Linda (1625–1660) Danckában született. Wittenbergben, majd Leidenben jogot tanult. 1656-tól Danckában titkárként működött. Világleírását először Leidenben jelentette meg 1655-ben. Már ebben is megtalálható a magyar nyelvű Miatyánk (807. lap), ennek ellenére az RMNy 3. kötetében hiányzik e mű leírása (S 2580A). A könyv kinyomtatása két részletben történhetett, amely során az első rész terjedelmét túlbecsülték, és a második rész nyomtatását a 801. lapszámmal kezdték.
Cf. S 2580A; –, 2760, 2957, 3187, 3188, 3633,
Budapest Nat cop. (partim) – Dresden Nat – Gotha Univ – Halle Univ – München Nat – Weimar – Wolfenbüttel
Apácai Csere János: Magyar logikácska. Gyulafehérvár 1656. – Vide 2516
2637
(ARTICULI vniversorvm dominorvm regnicolarvm trivm nationum Regni Tansylvaniae [!] et partium Hnngariae [!] eidem annexarum, in generalibus eorum comitiis Albae Juliae ad diem vigesimum mensis Februarii anni Domini millesimi sexcentesimi quinquagesimi sexti indictis celebratis conclusi.) [Gyulafehérvár] (1656) [typ. principis.]
A2 B2 C3 = [7] fol. – 2o – Init.
MKsz 1916: 93 – Dézsi 85
Erdélyi országgyűlési törvénycikkek magyar nyelven. – A mű külön címlap nélkül II. Rákó-czi György erdélyi fejedelem latin nyelvű oklevelével kezdődik. Ez foglalja magában a rendek-nek a fejedelemhez szóló magyar nyelvű Praefatioját, valamint az erdélyi és a partiumi rendek részvételével 1656. február 20-án Gyulafehérvárott tartott országgyűlés huszonegy artikulusba foglalt végzéseinek szövegét. A latin nyelvű záradék kelte: 1656. február 20.
Szövegkiadás: ErdOgyEml XI 229–238.
A kiadványt Ferenczi Zoltán gyulafehérvári nyomtatványként írta le (MKsz 1916: 93). A be-tűtípusok tanúsága szerint valóban a fejedelmi nyomdában készült (MKsz 1968: 207, Fazakas József és OSzKÉvk 1978: 334, V. Ecsedy Judit).
Cf. 1005*!; 1641!; –, 2708, 2761, 2762, 2801, 2801A, 2836, 2876, 2884, 2977, 2978, 2979, 3007, 3066, 3067, 3121, 3122, 3174, 3175, 3238, 3239, 3240, 3314, 3315, 3390, 3391, 3486, 3487, 3538, 3642, 3643,
Budapest Arch – Budapest Nat cop. (partim. Debrecen Ref) – Budapest Univ – Deb-recen Ref
2638–2639 1656 G Y U L A F E H É R V Á R
2638
[BASIRE, Isaac:] Trivmviratvs, sive Calvinus, Beza et Zanchius pro episcopatu: in gratiam atque confi rmationem fratrum pacifi corum orthodoxorum sub isto regimine ubicunq(ue) hactenus pie ac pacifi ce constitutorum. Albae-Juliae 1656. (publica authoritate) excudebat Martinus Major typographus [typ. principis].
[ ]1 A4 [ ]1 = [2] + 9 [recte 7] + [2] pag. – 4°
RMK II 851
Református vitairat. – A címlap hátán két bibliai idézet olvasható. A főrész Sententia expressa ... Johanni Calvini et Theodori Bezae pastorum olim Genevensium et Hieronymi Zanchii (quondam) professoris Hejdelbergensis ... pro episcopatu címmel kezdődik, s a há-rom teológus műveiből közöl a püspöki egyházigazgatást helyeslő részleteket (1–9 recte 7). A Zanchitól idézett szövegekbe hosszabb részletek vannak beleszőve Martin Bucer idevágó véle-ményéből is. A főrész végén néhány soros Ἐπíμετρον, sive mantissa áll (9, recte 7 pag.), amely szerint a kérdésről ugyanez az Ágostai Hitvallást követő egyházak ítélete is. A következő lapon hosszabb szentírási idézet olvasható Roman. XVI. 17-18 (A4b). A kiadványt Piscator quod facit kezdő szavakkal egy szerző nélküli, a zavartkeltők szándékát példázatban megfogalmazó epig-ramma zárja, amelynek nagybetűkkel kiemelt csattanója akár a vers címének is tekinthető:
Mens ea est turbantium ([ ]1a).
Szabó Károly még név nélkül kiadott munkaként írta le bibliográfi ájában e vitairatot (RMK II 851). Szerzőjét Kropf Lajos azonosította (MKsz 1886: 68–69). Ő 1886-ban a durhami káptalan könyvtárában megtalálta az e műre adott sárospataki felelet, a Trecentum-viratus (2664) belőtt példányát, amely a margón és a befűzött lapokon tele van Basire sajátkezű „adversariáival”.
Ez egyértelműen bizonyítja, hogy Basire volt a Triumviratus szerzője, s hogy a sárospataki vá-laszra adott viszontválaszát is elkészítette, amely azonban a mai ismeretek szerint nyomtatott formában nem jelent meg.
Basire e munkájának, továbbá kéziratos előzményének, a Duumviratusnak és a sárospa-taki feleletnek a tartalmát Zoványi Jenő részletesen ismertette (Puritánus 347–349). Előadá-sából világosan kitűnik az is, hogy ez a vitairat 1656 első hónapjaiban, még az 1656 április közepén tartott gyulafehérvári zsinat előtt jelent meg.
Cf. –, 2639, 2640, 2664
Budapest Nat cop. (Esztergom) – Esztergom Simor – Sibiu Mus *
Olim: M.-Vásárhelyen a gr. Teleki-család levéltárában XXIV. czim 3287. sz. a. (2 utolsó levele hij.)
2639
PRO VNITATE verae ecclesiae simul ac pace publica conservanda de cas
thesium, proponenda atque defendenda in sancta synodo generali
Transylvani-1656 G Y U L A F E H É R V Á R 2640
ensi, celebranda Deo pacis auxiliante ad dies ... mensis... publica authoritate:
Albae-Juliae 1656 [typ. principis] Martinus Major typographus.
a4, [ ]1 = 9 pag. – 4°
RMK II 849
Protestáns lelkészi vizsgatételek. – A címlap hátán szentírási idézet olvasható. Ezután rö-vid dedikáció szól Deo pacis, Patri, Filio et Spiritui Sancto (3). A főrész tíz Thesist foglal magá-ban (3–9) az egyház kettős közösségéről (duplex communio), vagyis a belső, lelki (spiritualis), és a külső, azaz az egyház tagjainak (membrorum) egymás között megvalósuló egységéről.
A tézisek szövegét a hivatkozások és margináliák nélkül magyar fordításban közzétette Zoványi Jenő: Puritánus 352–354.
A kiadványban sehol sem olvasható a szerző, elnök vagy vizsgázó neve. Zoványi Jenő sze-rint a tételeket Isaac Basire tűzte ki az 1656. június 25–27-én megtartott erdélyi közzsinatra
„bizonyosan lelkészavatási megvitatás tárgyául”, s azok a puritánusokkal folytatott vitáinak lecsendesítésére szolgáltak (Zoványi i. m. 350, 354). Szabó Károly viszont Johann Seivert (Nachrichten 93 és RMK II 849) híradása alapján Johann Fenser neve alatt vette fel bibliog-ráfi ájába e nyomtatványt. Seivert példányt nem ismert e munkából, csupán Cornides Dániel tudósítására hivatkozva írta le Fenser művei között. Zoványi szerint azonban, „hogy Cornides és Seivert minő alapon tulajdonítja e tételek szerzőségét Fenser Jánosnak, el se lehet képzelni”
(i. h.). A besztercei születésű Fenser 1651–1652-ben Königsbergben tanult. Ebből az időből egy latin nyelvű beszédének emléke maradt fenn (RMK III 1802). Életéről más adat nem ismeretes.
Szász származásából és külföldi tanulmányainak színhelyéből következik, hogy evangélikus hitvallású volt. A tézisek pedig az egyház egyességének kérdését erősen békéltető, irénikus szellemben, vagyis az általános protestáns egység jegyében tárgyalják. E körülmények ismere-tében elfogadható Zoványinak az az álláspontja, hogy a téziseket Basire tűzte ki vitára, mivel azokat néhány hét múlva a gyulafehérvári akadémián is megvitatták (2640), bár az impresz-szumban olvasható publica authoritate kifejezés arra utalhat, hogy összeállításukban Basire-n kívül részt vehettek, vagy tartalmukkal egyetértettek az erdélyi református egyház más ve-zetői is, például az irénikus gondolkodású Csulai György püspök. Továbbá Cornides Fenser szerzőségére vonatkozó értesülésének forrása ugyan nem ismeretes, ezért annak helyességét ma nem lehet ellenőrizni, de Zoványi véleményével szemben a tézisek tartalma alapján egy-általán nem zárható ki, hogy a marosvásárhelyi zsinaton a „lelkészavatási megvitatáson” egy evangélikus prédikátor is részt vett.
Cf. 2638, –, 2640, 2664
Budapest Nat cop. – Sibiu Mus
Olim: Maros-Vásárhelyen a gr. Teleki család levéltárában – Szathmári ref. gymn.
2640
PRO UNITATE verae ecclesiae simul ac pace reipublicae conservanda decas
thesium, antea proposita atq(ue) etia(m) defensa in sancta synodo generali
2641 1656 G Y U L A F E H É R V Á R
Transylvaniensi, celebrata apud Maros-Vásárhelinum, diebus XXV. XXVI.
et XXVII. mensis Junii, jam vero Deo pacis juvante repetenda in alma universitate Albensi diebus XIV. et XV. mensis Julii, ad ampliorem veritatis evictionem (si no(n) pleniorem contradicentium convictionem), speciatim ad corroborandam ecclesiarum per universam Transylvaniam catholico-reformatarum sanctam unionem. Publica authoritate: Albae-Iuliae 1656 [typ. principis] Martinus Major typographus.
[ ]1, a4, [ ]1 = [1] + 9 pag. – 4°
RMK II 850
Református teológiai (vita) tételek. – A kiadvány a címlapot követően azonos azzal az egyház kettős közösségéről szóló tézisfüzettel, amelyet az 1656. június 25-27-én tartott ma-rosvásárhelyi zsinatra nyomtattak ki (2639). Ugyanezeket a téziseket néhány héttel később, július 14-15-én a gyulafehérvári akadémián is megvitatták. Erre az alkalomra újabb címla-pot nyomtattak, s azt ragasztással illesztették a tézisfüzet élére. A két kiadás tehát csupán annyiban különbözik egymástól, hogy ez az utóbbi a feljebb leírt újabb címlappal kezdődik, amelynek hátlapja üres, s ezt követi a már korábban elkészült tézisfüzet, élén a régebbi cím-lappal. Mivel bizonyos, hogy a példányok egy részét egy címlappal, más részét két címlappal önállóan hozták forgalomba a két különböző alkalomra, a két változat két bibliográfi ai egy-ségnek tekintendő.
A tézisek lehetséges szerzőjéről és respondenséről ld. 2639. Akadémiai megvitatásukat fel-tehetően valamilyen nyilvános iskolai ünnepély keretében, és nem teológiai vizsga alkalmából rendezhették meg, ez utóbbi esetben ugyanis valószínűleg feltüntették volna a kiadványon a szerző (elnök) és a vizsgázó nevét.
Cf. 2638, 2639, –, 2664
Budapest Nat cop. (Esztergom) – Esztergom Simor Olim: Marosvásárhelyen a gr. Teleki család levéltárában
2641
[1] SCUTULŬ
catichizmu-şuluĭ cu răspunsu den scrăptura sv-tă. Inpotriva răspunsuluĭ adoao ţărĭ, fărâ
scripturâ sv-ta – [2] (Cuprinsătura şi părţile învăţăturieĭ de spre credinţa
creştinĭascâ, cu ìntrebări, şi cu răspunsuri den scriptura sfntă) – [3] (Cinulŭ
şi învăţăturâ pre scurtŭ de sfntel (sic) taine, cu care trăescŭ crestiinii în
besérecĭ să sâ ştie cumŭ vorŭ trăì cu ele bine dupâ scriptura sfntâ, cumŭ
de spre botezu, de spre cina domnuluĭ şi de spre sfnta căsătorie, şi de spre
1656 G Y U L A F E H É R V Á R 2641
despărţeniile cu ocă diréptâ şi de alte lucruri carele-sŭ de lipsâ creştinilorŭ.) (Belgrad 1656 [typ principis].
А8 Б8 В8 Г8 Д8 Є8 Ж8 Ѕ8 З8 І8 И6 К8 Л8 М8 Н8 О8 П8 Р8 С8 Т8 У8 Ф8 Х8 Ш7 = [189] fol. – 8° – Orn.
Sztripszky II 2568/116 – Veress 64 – BRV I 64 – BRV IV 201
Református vitairat, katekizmus és agenda román nyelven. – A cím fordítása: A katekiz-mus pajzsa, avagy a Szentírás alapján való választétel a két ország által a Szentírás mellőzésé-vel kibocsátott válaszra. A külön címlap nélkül megjelentetett nyomtatvány három, világosan elkülönülő egységből áll. Első részének fent idézett címe az első lapon olvasható. A cím után a kiadvány hosszabb előszóval kezdődik (А1a–Б8b), amelynek utolsó mondata: Aceste fi e destule despre predoslovie (Ennyi legyen elég előszónak).
Ezt folytatólagosan követi az első szövegrész (В1a–З1b), amely válasz Varlaam, moldvai mitropolitának az 1642-ben Preszákában kinyomtatott román nyelvű, református katekiz-must (1958) támadó, 1645-ben Suceavaban megjelent vitairatára Cartea carea să cheamă răpunsul împotriva catihismuaului calivens, făcută de părintele Varlaam, mitropolitul Sucevei şi arhiepiscopul Tărâi Moldevei (A kálvinista káté ellen kiadott válaszkönyv, melyet Varlaam suceavai mitropolita és Moldva érseke írt) (BRV 48). A válaszban önálló fejezet szól Despre icoane (A szentképekről) (З1b–I7b). Majd üres levél (И8) után következik az Ó- és Újszövetség könyveinek felsorolása (И1a– И3a). A második rész adja közre a védelmezett katekizmus szöve-gét (И3a–Н6a), vagyis a Heidelbergi Káté Johann Heinrich Alsted által szerkesztett rövidített változatának Gheorghe din Sec pap által készített, Preszakában 1642-ben kinyomtatott román nyelvű fordítását (1958). A címleírásban idézett címének fordítása: A keresztény hitről való tanítás részeinek összefoglalása a Szentírásból vett kérdések és feleletek alapján. A szokásos 77 kérdést és a rájuk vonatkozó feleleteket tartalmazza. Utolsó lapján kolofon: Şi sau tiparitu in citate in belgrad. Valet 5170. christova, 1656 mtia iunie 25 dna (Nyomtattatott Fejér vá-rában. A teremtésnek 5170. Krisztus születésének 1656. évében június 25). A Н füzet utolsó, 6. levelének háta üres.
Az О füzet első levelének rektója üres. Hátán önálló címlappal, de folytatólagos füzetjel-zéssel következik a nyomtatvány harmadik egységeként a református agenda (О1b– Ш7b), vagyis a keresztelés, úrvacsora és házasság kiszolgáltatásának rendje és a hozzájuk tartozó imaszövegek, s még néhány imádság. A fenti címleírásban szereplő címe magyarul: Az Úr-vacsora és rövid tanítás a szent sákrámentumokról, melyekkel a keresztyének az egyházban élnek, hogy tudják, miképpen éljenek azzal helyesen a Szentírás szerint: nevezetesen a ke-resztségről, az úrvacsoráról, a szentháromságról, az igazi okkal való házassági elválasztásról és más, a keresztyéneknek szükséges dolgokról (О1b– Ш7b). A következő, alcímekkel tagolt részekből áll:
Despre botez (A keresztelésről) (О2a–Π2a) – Învăţătură despre cina domnului după Scriptu-ra Svântă (Az úrvacsoráról való tanítás a Szentírás alapján) (Π2a–Ρ7b). Az Ρ füzet utolsó levele üres. Învăţătură despre căsătorie (Tanítás a házasságról) (С1a–Т6a) – Despre despărţirea cu ocă direaptă (A házasság felbontásáról, igazi ok alapján) (Т6b–Ф5b) – Rugăciunea de duminică înainte de propovedanie (Vasárnapi prédikáció előtti imádság) (Ф6a–Ф8b) – Rugăciunea de duminică seară după propovedanie, pentru toate lipsele soborului sfânt (Vasárnap esti prédi-káció utáni imádság, melyben a szent gyülekezet szűkségben lévő összes tagjáért könyörgünk) (Ф8b–Х5b) – Rugăciunea scurtă de în zi proastă înaintea propovedaniei (Rövid imádság a prédi-káció után hétköznapon) (Х5b–Х7a) – Rugăciunea pre scurtu după propovedaniei in de sară in zilele proaste: Az esti prédikáció utáni rövid imádság hétköznapokon. (Х7a–Ш1a) – Rugăciunea
2641 1656 G Y U L A F E H É R V Á R
de seară (Esti imádság) (Ш1a–Ш2b) – Rugăciunea înaintea mâncării (Étkezés előtti imádság) (Ш2b–Ш4a) – Dare de har după mâncare (Hálaadás étkezés után) (Ш4a–Ш5a) – Rugăciune pentru bolnavi şi pentru carii sânt căzuţi ceva în ce feliuri de ispite (Betegekért és különböző szükségben és kísértésekben lévőkért való imádság) (Ш5b–Ш7a).
Az agenda végén kolofon olvasható: Cor[rector] Geor[ghe] Mol[doveanul].
Szövegkiadás: Bariţ, George: Catechismulu calvinescu inpusu clerului si poporului Romanescu sub domni a principiloru Georgiu Rákoczy I. si II. Sibiu 1879. – Az első rész, vala-mint néhány imádság magyar fordítása: Mózes András: Az erdélyi román reformáció kátéiro-dalma. Kolozsvár 1942, 91–112.
A vitairattal behatóan foglalkozott Juhász István (A reformáció az erdélyi románok kö-zött. Kolozsvár 1940, 192–204). Ismertette tartalmát és összevetette Varlaamnak a kálvinista katekizmus ellen írt válaszával. Szerzőjét Csulai György erdélyi református püspökben „sej-tette”, aki a káté első kiadását szorgalmazta (196). Hozzá hasonlóan vélekedett a szerzőségről Mózes András (ld. szövegkiadás, 72), Ana Dumitran (Religie ortodoxă – religie reformată.
Ipostaze ale identităţii confesionale a românilor din Transilvania în secolele XVI–XVII. Cluj-Napoca 2004, 155, 174) és Mircea Păcurariu (Istoria Bisericii Ortodoxe Române, II. 3. kiad.
Iaşi 2006, 60), anélkül, hogy érvekkel támogatták volna állításukat. A szakirodalom má-sik része ugyanakkor nem foglal állást a szerzőség kérdésében (BRV I 64 – IV 201, Eva Mârza: Tipografi a de la Alba Julia 1577–1702. Sibiu 1998, 51–55., Florian Dudaş: Vechi cărţi romăneçti călătoare. Bucureşti 1987, 161). Csulai szerzőségét a mai ismeretek szerint konk-rét adat nem támasztja alá.
Az 1642. évi preszákai román káté teljes szövege csak e kiadvány második részéből ismere-tes. Ezt az 1656. évi kiadást Bariţ közlése alapján először Hunfalvy Pál ismertette (Száz 1886:
475–489), és szövegéből tévesen arra következtetett, hogy az Kyrill Lukariosz konstantinápolyi pátriárka Genfben 1629-ben megjelent reformált orthodox hitvallása alapján készült. Ennek oka valószínűleg az volt, hogy az 1642. évi jászvásári zsinat Lukariosz tanait is elítélte (Juhász István: A reformáció az erdélyi románok között. Kolozsvár 1940, 176). Tamás Lajos e káté szö-vegét összevetette a korabeli erdélyi magyar és latin kátékkal, és megállapította, hogy forrása az 1639. évi Alsted-féle kétnyelvű (magyar–latin) kiskáté (1764 – Fogarasi István kátéja. Feje-zet a bánsági és hunyadmegyei ruménség művelődéstörténetéből. Kolozsvár 1942, 11). A káté végén lévő imádságok forrását Mózes András (ld. szövegkiadás, 82–83) helyesen állapította meg: Részben egyeznek a Szenci Molnár Albert által Oppenheimben kiadott Biblia magyar imádságaival (1037), részben az Amszterdamban 1638-ban kiadott latin nyelvű Heidelbergi Káté imaszövegeinek fordításai.
Az agenda kolofonjában rövidítve szereplő név, Geor[ghe] Mol[doveanul] feloldása Florian Dudaştól (i. m. 161) és az őt követő Eva Mărzától (i. m. 51) származik. Mârza szerint azonos lehet a preszákai káté fordítójával (vö. 1958), Gheorghe din Seckel, aki egyazon személy azzal a Gheorghe nevű pappal, aki 1643-ban a Geleji utasítására vizitáló Simion Ştefan kísérője volt.
Az agenda címével teljesen megegyező nyomtatványról számol be Samuel Micu az 1801-ben írt, de 1995-ig kéziratban maradt művé1801-ben (Istoria românilor II., kiad. Chindriş, Ioan.
Bucureşt 1995, 236. Chindriş szerint egy eddig ismeretlen nyomtatványról van szó. Később Eva Mârza is úgy említi mint önálló, eltűnt, vagy lappangó kiadványt. (Tipografi a de la Alba Julia 1577–1702. Sibiu 1998, 53). Pedig valószínűleg azonos Scutul harmadik részével.
A szóban forgó helyen Micu az 1656-ban kiadott román katekizmusról is önálló nyomtat-ványként számol be a következő címmel: Catechijmuşul legii creştineşti din Scriptura Sfântă cules, care cuprinde întrebari şi răspunsuri despre lucrurile şi învăţăturile sufl eteşti şi întărit
1656 G Y U L A F E H É R V Á R 2642 cu mărturisiri din Scriptură Sfântă. Şi acum a doua oară tipărit din porunca şi voia Măriei sale cinstitul şi prea luminatul Gheorghie Racoţi, din mila lui Dumnezeu craiul Ardealului.
Tipăritu-s-au in tipografi a Mării sale in cetatea Belgradului. (Magyarul: A keresztény vallás katekizmusa, mely a Szentírásból szedegettetett, és amely a lelki dolgokról és tanításokról való kérdéseket és feleleteket tartalmazza a Szentírásból vett bizonyítékokkal megerősítve.
Most másodszorra nyomtattatott ki őfelsége Rákóczi György, Isten kegyelméből Erdély dicső és fényességes királyának, parancsolatjára, őfelsége gyulafehérvári nyomdájában.) (Istoria românilor II., kiad. Chindriş (Tipografi e de la Alba Julia 1577–1702. Sibiu 1998, 53).
A káté Micu által idézett említése egyben az eddig egyetlen fennmaradt teljes címe e mű-nek. Mivel ez is második kiadásról beszél, valószínű, hogy e református katekizmust nem csu-pán a vitairattal együtt, hanem önállóan – esetleg az agendával együtt is forgalmazták.
Az 1656. évi román nyelvű nyomtatványok minden bizonnyal összefüggésben állnak II. Rákóczi Györgynek a két román fejedelemség feletti ellenőrzést megcélzó politikájával (Nagy Levente szóbeli közlése).
Cf. 1958; –
Bucuresţi Acad – Budapest Nat cop.
Olim: Blaj, Moldovan I. M. – Sibiu Astra
2642
WOLLEB, Joannes: Compendium theologiae Christianae, accurata methodo sic adornatum, ut sit ad Ss. Scripturas legendas, ad locos communes digerendos, ad controversias intelligendas manuductio, authore Johanne Wollebio, ss. th. d. et in acad. Basil. profess. ord. Editio nova, prioribus correctior. Albae Juliae 1656 [typ. principis] Martinvs Maior.
A4 B8–Z8, Aa8–Ff8 Gg4 = [7] + 413 [recte 424] + [32] pag. – 8°
RMK II 852
Református tanítás. – Joannes Wolleb művének második magyarországi kiadása, amely-nek beosztása csak kismértékben tér el az első, 1634-ben Debrecenben megjelent kiadástól (1577). A Praefatio ad lectorem (A2a–A2b) után csak két ajánlóvers köszönti a szerzőt: In ss.
theol. epitomen ... dd. Joan. Wollebio, antistite et professore dignissimo bono publico editam címmel, aláírója Johan. Grossius Basil., pastor eccles. Leonard. (A3a) és cím nélkül Joan. Jac.
Grasserus, eccl. minister (A3b). Új része a kiadványnak az Approbatio. Ordo, brevitas atque perspicuitas authoris publico ludico commendatur című rövid összefoglaló szöveg a mű hasz-náról (A4a–A4b). A főrész, a bevezető Praecognita Christianae theologiae (1–13) után, a deb-receni kiadással egyezően két könyvre osztva 36, ill. 14 caputban tartalmazza a református tanításokat: Liber primus agens de Deo cognoscendo (13–283) – Liber secundus agens de Deo colendo (284–413). A kiadvány tartalmát ebben a kiadványban már nemcsak az Index seu series capitum (Ee5a–Ee6a), hanem további két mutató tárja fel: Indiculus locorum Scripturae...
(Ee6b–Ee7b) – Index rerum et verborum (Ee8a–Ff6a). Az Anatome corporis theologici című táblá-zatos összeállítás a teológia tárgyáról ebben a kiadásban nem a főrész előtt, hanem a kiadvány végén található (Ff6b–Gf4a), amelyet rövid Errata zár le a sajtóhibákról (Gg4b).