• Nem Talált Eredményt

1 6 5 6 - 1 6 7 0

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "1 6 5 6 - 1 6 7 0"

Copied!
1468
0
0

Teljes szövegt

(1)

R É G I

M A G Y A R O R S Z Á GI N Y O M T A T V Á N Y O K

1 6 5 6 - 1 6 7 0

(2)

RÉGI MAGYARORSZÁGI NYOMTATVÁNYOK

Nemzeti m últunk és kultúránk em lékei közül a régi írások és könyvek m ondanak szám unkra a legtöbbet. Az építészeti, képzőm űvészeti em lé­

kek, m uzeális régiségek talán látványosabbak, de ugyanakkor ném ák. A régi írások és könyvek viszont a régi korok em berének érdeklődéséről, gondolatairól és problém áiról beszélnek. Ez a kötet - az 1473-1600, 1601-1635 és 1 6 3 6 -1 6 5 5 között megjelent m űvekről szám ot adó előző kö­

tetek folytatásaként - arról vall, mit tartottak érdem esnek és hasznosnak M agyarországon ki­

nyomtatni 1656-tól 1670-ig egyrészt azok, akiknek m ódjukban volt egy-egy könyv kiadását anyagilag tám ogatni, m ásrészt azok, akik hazánkban ebben az időszakban a könyvnyom tatásból ak artak m eg­

élni. Túlnyom órészt könyvekről van szó, amelyek között az egykorú tudom ányosság m inden ága képviselve van, de m egtalálhatók anyagában az al­

kalm i, olykor csak egyetlen levél terjedelm ű nyom­

tatványok is. A form ális könyvészeti adatok mellett az egyes kiadványok tartalm ára és tudom ányos vo­

n atkozásaira ugyancsak kitér. H atárainkon túlról is feltárja a többnyire igen ritka példányok őrzési helyeit. Táblákon bem utatja az összes fennm aradt cím lap kicsinyített m ását, a gondosan elkészített tíz m utató pedig m inden vonatkozásban lehetővé teszi a gyors tájékozódást.

AKADÉMIAI KIADÓ

(3)

RÉGI MAGYARORSZÁGI NYOMTATVÁNYOK

1656–1670

(4)

ACADEMIA SCIENTIARUM HUNGARICA BIBLIOTHECA NATIONALIS HUNGARIAE

SZÉCHÉNYIANA

RES LITTERARIA HUNGARIAE VETUS OPERUM IMPRESSORUM

TOMUS QUARTUS

1656–1670

AEDIBUS ACADEMICIS

BIBLIOTHECA NATIONALI HUNGARIAE SZÉCHÉNYIANA

BUDAPESTINI MMXII

(5)

MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR

RÉGI MAGYARORSZÁGI NYOMTATVÁNYOK

NEGYEDIK KÖTET

1656–1670

BUDAPEST 2012

2

(6)

OPERE

JOANNIS HELTAI, HELENAE PAVERCSIK, PETRI PERGER

ET

JUDITH P. VÁSÁRHELYI

AUXILIO

JUDITH V. ECSEDY

ET

STEPHANI KÄFER

*

HELTAI JÁNOS, PAVERCSIK ILONA, PERGER PÉTER

ÉS

P. VÁSÁRHELYI JUDIT

MUNKÁJA

V. ECSEDY JUDIT

ÉS

KÄFER ISTVÁN

KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTETTE

P. VÁSÁRHELYI JUDIT

LEKTORÁLTA

BITSKEY ISTVÁN

ÉS

BORSA GEDEON Megjelent a Magyar Tudományos Akadémia

és az Országos Tudományos Kutatási Alap (Pub K 85 330) támogatásával

A borítón lévő dísz Pósaházi János: Summás választétel (Kassa 1666) című művének címlapjáról való (RMNy 3288)

ISBN 978 963 05 3434 5 (összkiadás) ISBN 978 963 05 9036 5 (4. kötet)

ISBN 978 963 20 0595 9

© AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST 2012

© ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR, BUDAPEST 2012

Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás,

a rádió- és televízióadás, valamint a fordítás jogát, az egyes fejezeteket illetően is.

Printed in Hungary

(7)

TARTALOMMUTATÓ

Előszó 9

Útmutató a mű használatához 12

Az általános rövidítések magyarázata 49

A rövidítve idézett művek jegyzéke 51

Régi magyarországi nyomtatványok 1656–1670 57

Appendix 983

A címlapok és mintalapok képei 1009

Mutatók 1011

A magyarországi nyomdahelyek mutatója időrendben 1013

Nyomdamutató, helységek és nyomdászok 1015

Személynévmutató 1023

Helynévmutató 1113

Címmutató 1194

A magyar nyelvű énekek és versek incipitmutatója 1225

Tárgymutató 1330

Nyelvi mutató 1343

Könyvtárak mutatója 1345

A fontosabb bibliográfi ák konkordanciája 1350

(8)
(9)

INDEX

Praefatio — Preface 9

Institutiones ad usum operis 24

Guide to the work 36

Abbreviaturae — Abbreviations 49

Catalogus operum brevius citatorum — List of the short forms of quoted works 51 Opera vetera impressa Hungariae — Early printings of Hungary — 1656–1670 57

Appendix 983

Imagines titulorum et paginarum selectarum — Facsimile reproductions of the

titlepages and of select pages 1009

Indices — Indexes 1011

Index chronologicus locorum offi cinarum in Hungaria — Chronological index

of printing places of Hungary 1013

Index alphabeticus locorum ubi typographiae viguerunt cum indice

typographorum — Alphabetical index of printing places and printers 1015

Index nominum — Index of personal names 1023

Index locorum — Topographical index 1113

Index titulorum — Index of titles 1194

Initia cantionum poematumque Hungaricorum — Incipit index of Hungarian

poems 1225

Index rerum — Subject index 1330

Index linguarum — Index of languages 1343

Index bibliothecarum — Index of libraries 1345

Concordantiae praecipuorum operum bibliographicorum — Concordances

in the most important bibliographical works 1350

(10)
(11)

ELŐSZÓ

Praefatio Preface

E kiadvány szerves folytatása a Régi Magyarországi Nyomtatványok (RMNy) című mű 1971-ben megjelent első (1473–1600), 1983-ban megjelent második (1601–1635) és 2000-ben megjelent harmadik (1636–1655) köteté- nek. Az azokban követett igényesség és részletesség, amelyek a bemutatott nyomtatványok formai és tartalmi leírásában és a vonatkozó szakirodalmi és nyomdatörténeti összefoglalásban megnyilvánult, kiállta az idő próbáját.

Az RMNy kötetek a kora újkorral foglalkozó szakemberek egyik legfonto- sabb kézikönyvévé váltak.

A jelen kötet létrejöttén munkálkodók három generációhoz tartoznak.

Borsa Gedeon a kezdetektől fogva fő motorja a retrospektív bibliográfi ai munkálatoknak: az első kötetnek szerkesztője, a másodiknak egyik szerzője, majd a harmadik és a negyedik kötetnek lektora volt. Sőt e kötet készíté- sét az előzőhöz hasonlóan éveken keresztül állandó fi gyelemmel kísérte, és folyamatos tanácsaival nagyban segítette. A szerzők ezért ezúton is köszö- netet mondanak neki és a jelen kötet másik lektorának, Bitskey Istvánnak, aki hasonló gondossággal nézte át e bibliográfi a kéziratát. Már korábban is segített tanácsaival és javaslataival az RMNy szerzőinek, hiszen a második kötetnek is ő volt az egyik lektora.

A szerzők többnyire – Heltai János, Pavercsik Ilona és P. Vásárhelyi Judit – a középső generációhoz tartoznak. A második kötettől kezdve vettek részt a munkában. Mellettük Perger Péter viszont már a legfi atalabb gene- rációt képviseli.

A közreműködők között Käfer István, a biblikus cseh nyomtatványok

értő ismerője biztosítja a folytonosságot, hiszen ő is az első kötettől kezdő-

dően részt vesz e munkában. A második kötettől fogva folyamatosan tá-

maszkodik a szerzőgárda V. Ecsedy Judit nyomdatörténeti tudására. Az ő

magyarországi nyomdák betűtípusait és díszeit feltáró, szisztematikusan

folytatott munkájának gyümölcse a Hungarica typographia eddig megjelent

két kötete.

(12)

A feldolgozás folyamán a szerzők – a korábbi gyakorlatot követve – műfa- jok szerint osztották fel egymás között az anyagot.

Így Heltai János a vallási vitairatok és a teológiai tézisek műfajcsoportba tartozó nyomtatványok leírását készítette el.

Pavercsik Ilona feladata volt az énekeskönyvek, énekek, gyászversek és gyászbeszédek, katekizmusok, postillák, prédikációk és köszöntőversek, zsoltárok műfajában keletkezett nyomtatványok leírása.

Perger Péter az államelmélet, enciklopédia, jog, históriás énekek, levelek, naptár, orvosi tanácsok, öröknaptár, politika, történelem, törvénycikkek és a vallási társulatokhoz kapcsolódó nyomtatványok műfaját dolgozta ki.

P. Vásárhelyi Judit gondozta a beszéd, bibliakiadások és a Bibliához kap- cso lódó nyomtatványok (bibliai idézetek, bibliamagyarázat, a Biblia tar- tal mi kivonata), didaktika, elmélkedés, erkölcsi oktatás, fi lozófi ai vizsga- tételek, vallási tanítás, erkölcsi oktatás, imádságok és imádságoskönyvek, iskoladráma, klasszikusok, logika, mennyiségtan, nyelvkönyv, nyelvtan, nyelv tudomány, perikópáskönyv, retorika, szójegyzék, szótár műfajokat.

Heltai János véglegesítette a biblikus cseh nyelvű művek leírásait, ame- lyek Käfer István, majd tanítványa, Kovács Eszter nyelvi és szakirodalmi segítségével készültek. Az egyetlen román nyelvű, cirill betűs kiadványról szóló tétel kidolgozását Nagy Leventének köszönik a szerzők.

A csupán töredékből ismert, hiányos vagy hamis impresszummal meg- jelent művek nyomtatási helyét és idejét V. Ecsedy Judit határozta meg, sok esetben javítva a korábbi szakirodalom téves nyomdai meghatározá- sait. Lőcse és Kassa vonatkozásában ugyanezt a munkát Pavercsik Ilona végezte el.

A tízféle mutató az előző kötetekben bevált rendszert követi. A nyom- dák és nyomdászok mutatóját V. Ecsedy Judit, a személynévmutatót Heltai János készítette el Kovács Eszter és Szvorényi Róbert segítségével, a hely- névmutató P. Vásárhelyi Judit és Perger Péter munkája. Az incipitmutatót Szvorényi Róbert, a nyelvi mutatót és a tárgymutatót Perger Péter készí- tette. A címek, könyvtárak mutatóját és a bibliográfi ai konkordanciákat Kovács Zsuzsanna állította össze.

A példánykimutatást Heltai János véglegesítette Nyáry Zsigmondné elő- zetes adatgyűjtésére támaszkodva.

A címlapfotók gyűjteményét Perger Péter állította össze és gondozta.

A digitális felvételek elkészítéséért Pusztay Istvánnét, az Országos Széché- nyi Könyvtár Fotólaboratóriumának vezetőjét illeti a köszönet.

A latin Útmutatót Tóth Anna Judit, az angolt V. Ecsedy Judit készítette.

A szerzők ezúton is köszönetet mondanak mindazoknak a hazai és kül-

földi könyvtárakban és intézményekben dolgozó kollégáknak, akik másola-

(13)

tokkal vagy kiegészítő adatokkal segítették a bibliográfi ai feltáró munkát.

E tekintetben külön ki kell emelni a hungarika-nyomtatványok szempont- jából leggazdagabb gyűjteményben, az OSZK Régi Nyomtatványok Tárában tevékenykedőket folyamatos és készséges segítségükért.

A kutatás feltételeit továbbra is az Országos Széchényi Könyvtár biztosí- totta, amiért köszönet illeti az intézmény mindenkori vezetőit.

A kiadáshoz szükséges anyagi támogatást az Országos Tudományos Ku-

tatási Alapnak (PUB-K 85330) köszönhetjük.

(14)

ÚTMUTATÓ A MŰ HASZNÁLATÁHOZ

A Régi Magyarországi Nyomtatványok kötetei azokkal az 1701 előtt meg- jelent nyomtatványokkal foglalkoznak, amelyek a történelmi Magyarország területén bármely nyelven, vagy külföldön egészben vagy részben magyar nyelven jelentek meg. A török megszállás következtében szétszakadt ország valamennyi része szerepel a kötetben, a drávántúli, azaz szlavón- és horvát- országi kiadványok azonban fi gyelmen kívül maradtak. Minden önállóan kiadott nyomtatvány egy-egy sorszámmal ellátott szakaszban (a továbbiak- ban „tétel”) található.

Jóllehet részletes útmutató olvasható A Régi Magyarországi Nyomtatvá- nyok 1473 és 1600 közötti éveket felölelő első kötetének elején, jónak látszik, hogy – eltérvén az RMNy II. és III. kötetének gyakorlatától – ezen a helyen azt újra közreadjuk, belefoglalván mindazokat a változtatásokat, amelyek a leírt nyomtatványok jellegének megfelelően szükségesnek bizonyultak a II–IV. kötetekben.

A BESOROLÁS RENDJE

A nyomdatermékek felsorolása a megjelenés időrendjében halad. Ha a megjelenés évét nem lehetett biztosan megállapítani, akkor a leírásban vagy

„cr.” (circiter) megjelöléssel a legvalószínűbb év, vagy a megjelenés feltéte- lezhetően legkorábbi és legkésőbbi éve együtt szerepel. Ez utóbbi esetben a nyomtatvány a megadott időköz közepén kereshető. Egy éven belül a kiad- ványok nyomtatási helyük egykorú magyar névalakja (pl. Kassa, Szeben, Várad) szerinti betűrendben sorakoznak. Az ismeretlen helyen nyomtatott művek az év végén találhatók. Ugyanazon nyomda egy éven belüli termékei a címleírás betűrendjét és nem az esetleg pontosan megállapítható nyomta- tási vagy megjelenési időrendet követik.

A tételek felépítése a következő:

1. sorszám

2. címleírás

(15)

3. a bibliográfi ai hivatkozás

4. műfaji meghatározás és a tartalom részletezése 5. a variánsok

6. szövegkiadások

7. a kutatási eredmények 8. kapcsolódó tételek 9. példánykimutatás

1. Sorszám

Sorszámot kaptak azok a nyomtatványok, amelyek példányból ismertek, vagy nyomtatásban való megjelenésük teljes bizonyossággal megerősíthető forrásközlésen alapul, illetve amelyek megjelenése nagy valószínűséggel fel- tételezhető.

A kizárandó nyomtatványokat, vagyis a téves adatok alapján 1671 előtt nyomtatottnak, vagy ugyancsak tévesen magyarországinak tartott kiadvá- nyokat a kötet végén található Appendix sorolja fel. Ezekre a kizárt nyom- tatványokra ebben a kötetben is az Appendix szó utal az érvényes sor- számos tételek között, hogy elkerülhető legyen az összetévesztés Apponyi Sándor művével.

Egykorú könyvtári katalógusok értékelésére – még ha azokat később nyomtatásban közreadták is – csak akkor került sor, ha a Szabó Károly utá- ni szakirodalom az így kikövetkeztethető munka egykori létezésével kapcso- latban állást foglalt.

2. Címleírás

A biztosan megjelent nyomtatványok címleírásának első szava verzális, azaz nagybetűkkel van szedve éppen úgy, mint a források alapján idézett kiadványoké: Pl. PÓSAHÁZI. Az utóbbi esetben a cím helyesírása betűhíven követi a forrásul használt közleményt, és » « jel között áll pl. »SEGNERI«.

A feltételezett kiadványok esetében az előzőektől eltérően az első szó is kur- rens, azaz kisbetűs szedésű, és az egész cím <> jel közé került. Ha a nyom- tatvány kizárólag kéziratos másolatban maradt fenn, a kézirat őrzési helyé- re és jelzetére hivatkozás történik.

A címleírás adatai, ha azokat a munkatársak a mű címlapjáról (első lap-

járól) eredeti példány vagy megbízható másolat segítségével állapították

meg, idéző- és zárójel nélkül állnak. Ezzel szemben » « jel között találhatók

az adatok, amelyek csak mások közlésére támaszkodhattak. A címleírások

az általánosan elfogadott könyvtári szabályokat (így a zárójelek használa-

tát) követik a 2.1–9. pontokban felsorolt bővítésekkel és módosításokkal,

(16)

vagyis ( ) jel között állnak a címlapon nem szereplő, de a tárgyalt nyomtat- ványból merített adatok; [ ] jel utal a tartalom alapján szerkesztett címre és a kikövetkeztetett adatokra.

A címleírás részei sorrendben a következők:

1. a szerző neve 2. a cím

3. a fordító és közreműködő 4. a nyomtatás helye 5. a nyomtatás éve

6. a nyomdász vagy nyomda megnevezése 7. a terjedelem

8. a formátum 9. a könyvdísz.

2.1. A szerző neve

a címleírás elején közismert és irodalmilag elfogadott alakjában áll. E te- kintetben az RMSz = Régi Magyarországi Szerzők (Bp. 2008) című össze- állítás volt a mértékadó. A magyar irodalomtörténet hagyományainak és igényeinek megfelelően szerzőként szerepelnek a magyar nyelvre fordítók, mert az eredeti művet a fordítás során többnyire jelentősen átalakították.

Prózai műveknél a fordító-szerző neve után „transl.” megjelölés áll. A bibliai könyvek és jogszabálygyűjtemények fordítói nem szerepelnek szerzőként, mivel ezeknek a műveknek fordítása messzemenően szöveghűséget kíván.

A transl. analógiájára került alkalmazásra az ed. (editor) és red. (redactor) rövidítés.

2.2. A cím

túl hosszú cím esetén rövidítve van. Ilyenkor az elhagyott, kevésbé jelen- tős szavak helyét három pont jelöli. Elmarad a címleírásból a címlapon lévő bibliai idézet, vers vagy kronosztichont tartalmazó jelmondat szö- vege, még akkor is, ha a címlap élén áll. Ilyenkor a tartalmi leírás ele- jén történik utalás arra, hogy a címlapon bibliai idézet(ek) található(k).

A szövegnek a Biblián belüli pontos helyének közlésére továbbra sem ke- rül sor. A szerző neve viszont szerepel akkor is, ha a címlap élén (pl. ge- nitivusban) áll.

A címleírás nem tükrözi részletesen a régi nyomtatványon látható cím

betűfajtáit, ékezeteit, sorvégződéseit, mert az azonosításhoz a kötet végén

címlap-reprodukciók állnak rendelkezésre. A központozás és a verzálisok

használata tekintetében a címben látható formák a mai helyesírás követel-

ményeinek megfelelően módosultak.

(17)

A címszövegekben található rövidítések feloldása a kiadványok tartalma alapján általában ( ) jelben áll, kivéve a következő igen gyakran előfordu- lókat: Acad. = Academia vagy Akadémiai; Akad. = Akadémia; d. = doctor;

d. d. d. = dat, donat, dedicat; kegyel. = kegyelméből; l. b. = liber baro; N. T.

= Novum Testamentum; p. = pater vagy professzor; p. c. = poeta coronatus;

p. l. c. poeta laureatus caesareus; p. m. = piae memoriae; r. p. = reverendus pater; Ss. = Sacrosancta; theol. = theologia vagy theologiae. A vizsgatételek leírásában a védés egykorú kézzel beírt keltezése ( ) jelbe került, a hiányzó keltezést három zárójelbe tett pont jelzi (...).

Ha a nyomtatványnak nem volt címe, vagy az elveszett, akkor az irodalom- ban elfogadott vagy más kiadás alapján feltételezhető cím olvasható [ ] záró- jelben. Azonos énekek különböző, eltérő című kiadásainak egyedi címeit [ ] zá- rójelbe tett, szerkesztett, egységesítő cím előzi meg. A címlapnak a címhez és impresszumhoz szorosan nem tartozó részei (nótajelzés, idézet stb.) a leírásban nem szerepelnek.

2.3. A fordító és közreműködő

neve csak akkor szerepel a cím után – ritkított szedésben –, ha az a címla- pon olvasható, vagy ha szerző nélküli műveknél a fordító a műből megálla- pítható.

2.4. A nyomtatás helye

a könyvben használt alakban és végződéssel szerepel. Ha a műben nem ta- lálható, a kutatás által megállapított hely a nyomtatvány nyelvének megfe- lelő egykorú névalakban áll szögletes zárójelben [ ].

2.5. A nyomtatás éve

Ha a nyomtatás éve a címből származik, ahol római számmal, vagy kronosztichonban jelölték azt, akkor az az impresszumba illesztve ( )-ben, római számmal olvasható. Ugyancsak kerek zárójelben van az évszám ak- kor is, hogyha az év a kolofonban áll. Hogyha pedig a nyomtatvány más részéből származik, előfordulási helyét a magyarázatok tüntetik fel.

A meghatározott évre kiadott naptárak az előző év nyomdatermékei kö- zött találhatók, kivéve, ha a nyomtatványban más kiadási év szerepel.

2.6. A nyomdász vagy nyomda megnevezése

a nyomtatványban használt alakban, de általában alanyesetben és utónév

nélkül áll.

(18)

Következetesen rögzítve vannak a további adatszerű elemek is, pl. a megjelentetés költségeit viselő neve (impensis), az esetleges kiadó, privilégi- umok stb., de elmaradt minden fölösleges szó.

A kikövetkeztetett nyomdászok továbbra is csak vezetéknévvel szerepel- nek, kivéve, ha az egyértelmű azonosításhoz a keresztnév is szükséges.

A [ ]-ben szereplő impresszumadatok (a nyomtatás helye, éve és nyomdá- sza) magyarázata a tartalmi részletezésben kereshető.

2.7. A terjedelem

leírása a) a füzetbeosztás képletéből és b) a levelek vagy lapok összegezett számából áll. (Az „ív” megjelölés helyett ugyancsak a III. kötettől kezdődően az egyértelműbb „füzet” megnevezés szerepel.) A kettőt egyenlőségjel köti össze.

a) A füzetbeosztás képletében a füzetek leveleinek számát az RMNy III.

kötetétől kezdve minden esetben kitevő jelzi. Pl.

A8 B4–H4

Az elveszett vagy kikövetkeztetett füzetjelek [ ] zárójelben állanak. Pl.

A8 B4 [C–G]4 H4

Az üres [ ] zárójel jelzés nélküli füzetet jelent. Pl.

[ ]4 A8 B4 [C–G]4 H4

A könyv eredeti állagába tartozó üres levél jelölése úgy történik, hogy a füzetjel kitevőjében a nyomtatott levelek számát összeadásjel után az üres levelek száma követi. Pl.

A3+1 vagy H2+2

Ha kétséges, mert a nyomtatvány vége minden példányból hiányzik, úgy kérdőjel kerül a végére. Pl.

H2+2?

Ha a könyvben levő füzetek levélszáma szabályszerűen váltakozik, ezt a füzetbeosztás képletében a füzetjelek után kitevőben álló „alternatim” szó jelzi, amely után kitevőben a váltakozó levélszám található. Pl.

A–Halternatim 8 et 4

A füzetjelzés betűi között nincsen vessző. Pl.

A4 B4

(19)

Hogyha az ábécé ismétlődik, vagy ha a normál ábécé mellett valamilyen más jelölés is van, úgy a füzetjelzés betűi közé vessző kerül. Pl.

A4–Z4, Aa4–Dd4 vagy ¶4, A4–Z4, *4

Ha a füzetben illusztráció vagy más betoldás van, annak pontos helyét meg- adjuk a füzeten belül:

A8 B1–6, [ ]1, B7–8, C8–E8

Hogyha több önálló mű van egy bibliográfi ai egységen belül (ez a címleírás- ban [1] – [2]-vel tükröződik), és az egyes részek füzetjelzése új ábécével kez- dődik, azokat pontosvessző választja el egymástól. Pl.

a12–g12; A12–I12 = 168 + 215 pag.

b) A terjedelem összegezése általában levélszám (folio) szerint történik.

Ha azonban a nyomtatványban lapszámozás (pagina) található, a terjede- lem összegezése is a számozott és számozatlan lapok számát mutatja. Pl.

[ ]4 A8 B4 [C–G]4 H4 = [40] fol. vagy [ ]4 A8 B4 [C–G]4 H4 = [8] + 72 pag.

A terjedelem összegezésénél az üres levelek vagy lapok száma nem számít bele, ezért előfordul, hogy az “egyenlet” két oldala nem azonos egymással. Pl.

[ ]3+1 A8 B4 [C–G]4 H4 = [39] fol. vagy [ ]4 A8 B4 [C–G]4 H2+2 = [8] + 68 pag.

A nyomtatvány füzetjelzésében, lapszámozásában előforduló sajtóhibák nincsenek jelölve, hogyha utána helyes a folytatás. Hogyha a lapszámozás a nyomtatvány végén téves, [ ]-ben szerepel a helyesbítés.

2.8. A formátum

megjelölése az ívfüzetek hajtogatásának megfelelően 2°, 4°, 8° stb., tekintet nélkül azok méretére. Ezt az egyleveles kiadványoknál a nyomtatás tükrének mm-ben megadott nagysága helyettesíti. Pl. 420x310 mm. Az első szám min- dig a magasságot jelöli.

2.9. A könyvdísz A könyvdíszeket a következő rövidítések jelölik:

♪ = hangjegy

map. = térkép

ill. = illusztráció

ins. = címer, nyomdászjelvény

(20)

orn. = könyvdísz (záródísz)

init. = iniciálé

tit. calcographicus = rézmetszetes díszcímlap fol. tit. color. = a címlapon piros nyomás is van

color. = nemcsak a címlapra, hanem a nyomtatványra vagy annak egyes részeire is piros festékkel nyomtak.

A térképek, illusztrációk, címerek és nyomdászjelvények száma is meg van adva, ha az tíznél kevesebb. Ha ennél több, úgy erre a szám helyén álló

„mult.” rövidítés utal.

Bármely dísz (záró, keret, vagy iniciálé), amelyik öntött cifrákból van ösz- szerakva, nem számít könyvdísznek. Ezért az ablakos iniciálé is csak abban az esetben számít iniciálénak, hogyha az egyedi fametszet.

3. A bibliográfi ai hivatkozás

az ismertetett nyomtatvány eddig megjelent legjobb és legfontosabb könyvé- szeti leírását, illetve leírásait tünteti fel kronológiai rendben.

4. Műfaji meghatározás és a tartalom részletezése

a) A meghatározás röviden megjelöli a nyomtatvány műfaját (naptár, nyelvkönyv, bibliafordítás, vitairat stb.), formáját (verses, párbeszédes, ki- vonatos, idő- vagy betűrendes stb.). Nyelvét csak akkor, ha az eltér a cím nyelvétől, vagy a címből egyértelműen nem állapítható meg. Az észak-ma- gyarországi nyomdákban megjelent szláv nyelvű művek általában a bibli- kus cseh nyelvű meghatározást kapták. Természetes, hogy szövegükben idő- vel lassan fokozódó mértékben megjelennek szlovakizáló tendenciák. Ezek mértékéről állásfoglalás azonban nem történik.

A vallásos tartalmú nyomtatványok felekezeti hovatartozását ma hasz- nálatos elnevezés (katolikus, evangélikus, református, unitárius stb.) jelöli.

b) A tartalmi részletezés felsorolja a nyomtatvány járulékos részeinek (bevezetés, ajánlás, előszó, függelék stb.) címét, szükség esetén röviden is- merteti azok tartalmát; részletezi a nyomtatvány főrészének beosztását.

E felsorolásban és ismertetésben a nyomtatvány szövegéből idézett szavak, kifejezések vagy mondatok kurzív írással, hangzóhű átírásban szerepelnek.

Az ajánlás szöveges vagy szöveg nélküli voltára minden esetben utalás tör- ténik.

Újdonság az előző kötetek gyakorlatához képest, hogy az eddigi szöveges

leírást továbbra is megőrizve most az egyes tartalmi egységek címe mellett

(21)

kerek zárójelben áll a pontos lapszám, illetve ennek hiányában a megfe- lelő füzetjelzés (utalással a levél rektó (a) vagy verzó (b) lapjára), ahol az említett rész a nyomtatványban található. Az előző kötetekben csupán az énekgyűjtemények ismertetésében szerepelt levél- vagy lapszám a magyar nyelvű versek kezdőszavai (incipit) mellett.

A nem magyar, latin, német nyelven íródott munkák esetén a tartalmi részletezés mindig címük magyar fordításával kezdődik. Főbb tartalmi ré- szeik címe és a belőlük származó idézetek abban az esetben olvashatók ma- gyar fordításban is, ha olyan többletinformációkat tartalmaznak, amelyek a tétel más részeibe nem kerültek be. A biblikus cseh és horvát nyelvű idé- zetek átírásában csak az egykorú kiejtést és nyelvállapotot nem befolyásoló modernizálás történt: cz = č; g = j; j = í; ss = š; v = u; w = v.

A tételek szövegében előforduló helynevek a XIX-XX. század forduló- ját, vagyis a tömeges helynévmagyarosítást és a többes névhasználat (pl.

Szeben) megszüntetését megelőző formában olvashatók. Az újabb magyar elnevezésekről a helynévmutatóban utalók találhatók.

A nyomtatványt díszítő címerek, nyomdászjelvények és illusztrációk itt vannak megemlítve.

5. A variánsok

Variánsnak minősül az egyazon kiadásból származó, de valamilyen okból részben megváltoztatott szedésű nyomtatvány. A különböző évekből szár- mazó variánsok külön tételben találhatók. Figyelmen kívül maradtak azon- ban azok az eltérések, amelyek a sajtóhibáknak a kiadvány előállítása során történt kiigazításából eredtek.

6. Szövegkiadások

Ebben a részben olvashatók azok a hasonmás- és szövegkiadások, va- lamint fordítások, amelyek egy-egy tárgyalt régi magyarországi nyomtat- vány egészéről vagy jelentős részéről tudományos vagy irodalmi tanulmá- nyozás céljából 1800 után készültek. A magyar versek szövegkiadásairól az incipitmutató tájékoztat; ezeknél ugyanis legtöbbször valamennyi kiadás szöveg-variánsa párhuzamosan megtalálható.

7. A kutatási eredmények

ismertetése általában a címleírás részeinek sorrendjében található. Elöl áll-

nak tehát a szerzőt érintő problémák, ezt követik a mű eredeti szövegére és

tartalmára vonatkozó ismeretek, majd a nyomtatás adatait és körülményeit

(22)

érintő megállapítások. Ugyanitt van helye a művet tárgyaló legfontosabb szakirodalom ismertetésének is.

A szerzőre, a műre és a nyomdára vonatkozó összefoglaló ismertetés annál a nyomtatványnál található, amelyben a nyomda, a szerző vagy a mű először sze- repel, és amely példányból is ismeretes. Az életrajzban a szerző külföldön meg- jelent, a Régi Magyar Könyvtár III. kötetébe felvett műveire is utalás történik.

Az életrajzok gyakran külön hivatkozás nélkül támaszkodnak a követke- ző művekre:

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Bp. 1891–1914;

Stoll Béla, Varga Imre, V. Kovács Sándor: A magyar irodalomtörténet bibliográfi ája 1772-ig. Bp. 1972;

Lukács, Ladislaus: Catalogi personarum et offi ciorum Provinciae Austriae S. J. I–V. Romae 1978–1990;

Lukács, Ladislaus: Catalogus generalis seu nomenclator bibliographicus personarum Provinciae Austriae S. J. (1551–1773) I–III. Romae 1987–1988;

Slovenský biografi cký slovník. I–VI. Martin 1986–1994;

Új Magyar Irodalmi Lexikon. I–III. Szerk. Péter László. Bp. 1994, 2000;

Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Bp. 1977.

Wix Györgyné: Régi Magyarországi Szerzők. I. Szerk. P. Vásárhelyi Ju- dit. Bp. 2008.

8. Kapcsolódó tételek

Cf. jelzés után az egyes nyomtatványok ismertetésének a végén sorszá- mok jelzik azokat a régi magyarországi nyomtatványokat, amelyek az is- mertetett nyomtatványnak

a) más kiadása

b) bővítése vagy rövidítése c) más kötete

d) magyar eredetiből való fordítása e) vitairatoknál az előzmény és a válasz

f) sorozat tagja; a hosszabb naptársorozatoknál felkiáltójeles utalás törté- nik az első, példányból is ismert tagra, ahol teljes felsorolás található.

Utalás történt azokra a kiadásokra is, amelyekben ugyan a tárgyalt mű nem teljes egésze, de jelentős része megtalálható.

Ide kerülnek azoknak a nyomtatványoknak a sorszámai is, amelyek ugyanarra az alkalomra (pl. esküvő) készültek, mint az ismertetett kiadvány.

A kapcsolódó tételek sorszámai között a tárgyalt kiadvány sorszáma he-

lyén gondolatjel áll, a *-gal jelzett sorszám pedig a műnek az előző kötetek-

(23)

ben olvasható részletes ismertetésére utal. A felkiáltójel arra a tételre vonat- kozik, amelynél a kapcsolatban álló kiadványok teljes felsorolása található.

Az előző három kötet sorszámait itt pontosvessző zárja le. Ha 1671–1800 közötti hazai kiadása is van a nyomtatványnak, arra → jel fi gyelmeztet a sor végén.

A naptárak és az erdélyi országgyűlési törvénycikkek esetében az azonos számsorok gyakori ismétlésének elkerülése végett csupán az egyes nyomdai sorozatok első, példányból ismert darabjánál található meg a teljes confer (cf), a további tételek csupán erre a számra utalnak.

9. Példánykimutatás

Az 1601 előtt készült magyarországi nyomtatványok ritkasága indokolt- tá tette valamennyi példány számbavételét. Ezért az RMNy I. kötetében a példánykimutatás rovata teljes képet kívánt adni az akkor fellelhető pél- dányokról és azok állapotáról. Mindössze a nem Magyarországon készült és csak részben magyar nyelvű nyomtatványok után jelzi „etc.” azt, hogy a kiadvány nem ritkaság, és még számos, más külföldi gyűjteményekben is megtalálható.

A helynevek a mai hivatalos közigazgatási névformát követik. A gyűjte- mény neve – amennyiben azt a helynév mellett a megkülönböztetés miatt szükséges feltüntetni – rövidített alakban áll. A rövidítések feloldását és a gyűjteményekre vonatkozó esetleges megjegyzéseket a könyvtárak mutató- ja tartalmazza.

Az RMNy II. kötetétől kezdődően a XVII. századi régi magyarországi nyomtatványok fennmaradt példányainak felsorolása teljességük jelzésével csak akkor hiánytalan, ha a tárgyalt nyomtatványból csupán tíz vagy annál kevesebb példány ismeretes jelenleg. A többi esetben az Országos Széchényi Könyvtár RMNy szerkesztőségének teljességre törekvő nyilvántartásának összegezése olvasható: hány könyvtárban és hány példányban található meg a kiadvány. Ezt követően – az RMNY III. kötetének gyakorlatát követően a tíz legjelentősebb régi magyarországi könyvállománnyal rendelkező könyv- tár felsorolása következik, amelyekben a tárgyalt nyomtatványból példányt őriznek.

Az alábbi gyűjtemények, ha az adott műből rendelkeznek példánnyal, minden esetben szerepelnek:

Budapest

Országos Széchényi Könyvtár (Nat)

Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára (Acad)

Eötvös Loránd Tudományegyetem Könyvtára (Univ)

(24)

Debrecen

Tiszántúli Egyházkerület Nagykönyvtára (Ref) és/vagy Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár (Univ) Szeged

Szegedi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár (Univ) és/vagy Somogyi Könyvtár (Civ)

Bratislava (Pozsony)

Univerzitná knižnica (Univ) Martin (Turócszentmárton)

Slovenská národná knižnica (Nat) Cluj-Napoca (Kolozsvár)

Biblioteca Filialei Cluj-Napoca a Academiei Române (Acad) Biblioteca Centrală a Universitaţii Victor Babeş (Univ) Târgu Mureş (Marosvásárhely)

Biblioteca Documentară Teleki şi Bolyai

Ha az említett gyűjteményekben nem található példány, akkor is sze- repel a felsorolásban legalább egy-egy szlovákiai és romániai példány, és ha őriznek példányt, lehetőleg a hungarológiai kutatás szempontjából leg- fontosabb európai kutatóhelyek is: Bécs, Berlin, London, München, Párizs, Prága, Wolfenbüttel, Zágráb stb.

Minden fellelhető példányt egy kör jelöl. A Szabó Károly (RMK) által is felsorolt példányok minden esetben szerepelnek. Ha egy példány időközben egyedileg más gyűjteménybe került, úgy a kör után zárójelben a Szabó Ká- roly által megjelölt, korábbi lelőhely is szerepel. A más gyűjteménybe olvadt könyvtáraknak az RMK által ismert példányainál csak a jelenlegi gyűjtő- hely van megadva, mert a régi könyvtárak sorsáról a könyvtárak mutatója tájékoztat. A ma már fel nem lelhető, de Szabó Károly által még ismert pél- dányra „olim”, azaz egykori példányként történik utalás.

A körbe írt szám a példány teljességét jelenti:

 teljes példány ép címlappal

 csonka példány, legfeljebb 10% hiányzik

 csonka példány, 10–50% hiányzik

 töredékes példány, 50%-nál több hiányzik

 a teljességre vonatkozó adatok hiányoznak

A ,  vagy  számmal jelzett, tehát csonka példányok jele után * jelzi

az ép vagy alig sérült címlevelet. A teljesség szempontjából csak az eredeti

levelek számítanak, a hasonmás és a kézírásos pótlások tehát fi gyelmen kí-

vül maradtak.

(25)

Ha az eredeti nyomtatvány budapesti könyvtárban nem található meg vagy csak csonka példány áll rendelkezésre, cop. rövidítéssel budapesti rep- rodukciós másolatuk is fel van tüntetve.

A MUTATÓK ÉS A KONKORDANCIÁK

mindig sorszámra utalnak. A kötet használójának a következő mutatók állanak rendelkezésére:

1. A nyomdahelyek mutatója időrendben 2. Nyomdamutató, helységek és nyomdászok 3. Személynévmutató

4. Helynévmutató 5. Címmutató 6. Incipitmutató 7. Tárgymutató 8. Nyelvi mutató 9. Könyvtárak mutatója

10. A fontosabb bibliográfi ák konkordanciája: RMK, Sztripszky, Dézsi:

Suppl., Čaplovič, Knihopis, Nägler, BRV.

A mutatók az első kivételével a betűrendet követik.

A helynévmutatóban egyes helyneveknél a különböző intézményekre vonatkozó adatok elkülönítve állnak, így ez intézménymutatóként is hasz- nálható.

A tárgymutató az iskoladrámákat és a vizsgatételeket iskolánként so- rolja fel.

A konkordanciák a korábbi szakirodalomról e kötetre utalnak.

(26)

INSTITUTIONES AD USUM OPERIS

Volumina Rei Litterariae Hungariae Veteris Operum Impressorum, omissis operibus Croaticis et Sclavonicis quae trans Dravum excusa sunt, libros et paginas singulares continent, quae ante annum 1701. regionibus ad Hungariam per Turcos dilaceratam pertinentibus qualibet lingua aut extra Hungariam idiomate Hungarico typis exscripta sunt. Singula opera, si separatim edita sunt, in propriis capitulis, quae numeris continuis designantur, reperiri possunt.

Quamquam in principio primi voluminis huius operis, quod annos ab 1473. usque ad 1600. complectebatur, instructio ubera edita est, discedens tamen ab usu voluminis alterius et tertii hoc loco eam denuo prodere placebat commutationibus omnibus additis, quae necessariae in libris II.–IV. propter opera descripta gradatim mutata factae sunt.

ORDO ENUMERATIONIS

Enumeratio exemplarium ordine annorum, quibus edita sunt, servato procedit. Qui annus, si accurate constitui non potest, in exemplari descri- bendo aut annus maxime probabilis abbreviatione „cr.” (id est circiter) praemissa, aut anni inter quos exemplar prelum reliquisse conici potest, proponuntur; quod si ita est, opus medio annorum spatio insertum est.

Exemplaria eodem anno impressa per litterarum ordinem locorum ubi typis descripta sunt subsequuntur. Appellatio autem sedium offi cinarum typographicarum forma eiusdem aetatis usitata conscripta est (e. g. Bras- só, Szeben, Várad). Opera vero loco incognito excusa in fi ne singulorum annorum inveniuntur. Exemplaria denique eiusdem offi cinae eodem anno impressa ordinem litterarum titulorum sequuntur neglecto ordine probabili imprimendi vel edendi.

Capitula singula sic componuntur:

1. Numerus

2. Descriptio tituli

(27)

3. Relationes bibliographicae

4. Constitutio argumenti eiusdemque per partes expositio 5. Variae editiones

6. Editiones recentioris temporis

7. Summa inquisitionum earum quae ad opus spectant 8. Capitula cum opere de quo agitur cohaerentia 9. Elenchus exemplarium.

1. Numerus

Numeros proprios habent opera typis exscripta, quorum exemplaria exstant vel ex fontibus certis affi rmatisque comprobatum est, vel fere pro certo haberi potest ea vere impressa esse.

Exemplaria excludenda, quae per errorem ante 1671 sive item falso in Hungaria edita aestimabantur, in Appendice enumerantur. Et in hoc volumine ad haec exemplaria exclusa inter capitula numeros proprios habentia monitio semper verbo „Appendix” datur, ut cum opere Alexandri Apponyi confusio evitari possit.

Catalogi et inventarii bibliothecarum manuscripti in hoc aetate – etsi postea typis impressi – tantum examinati sunt, si etiam publicatio alia post volumina Caroli Szabó evulgata existentiam operis, quod conici potest, affi rmabat.

2. Descriptio tituli

In titulis describendis verbum primum operum certe impressorum litteris maiusculis expressum est, haud secus ac operum non ex exemplari sed publicatione allatorum, e.g. PÓSAHÁZI. In hac re orthographia tituli ad litteram sequitur publicationem, quae sicut fons considerata est, et signis citationis » « inclusus est, e.g. »SEGNERI«. Tituli operum, quorum editiones tantum conici possunt, compositione typorum currenti, id est minusculis primi verbi descripti atque inter signa <> inclusi sunt. Si opus tantum manu scriptum servatum est, locus et signum eius datur, ubi invenitur.

Descriptio tituli, si pagina titularis exemplaris ipsius a collegis videbatur aut alio certo et fi rmo modo e.g. ex photocopia cognoscebatur, caret signis citationis et uncis. At descriptiones ex fontibus publicatis constitutae inter signa » « positae sunt.

Descriptiones titulorum communes leges bibliothecales sequuntur

– e.g. in usu quadratorum et rotundorum uncorum [ ], ( ) – quae tamen

amplifi cantur et immutantur, sicut infra in articulis 2.1–9. enumerantur,

id est signa ( ) notant indicia in pagina titulari non reperta, ex exemplari

(28)

ipso tamen fi rmata; inter signa [ ] titulus ex argumento libri compositus et alia indicia coniecta inveniuntur.

Partes titulorum describendorum sequenti ordine componuntur:

1. Nomen auctoris 2. Titulus operis

3. Nomen interpretis vel adiutoris 4. Locus imprimendi

5. Annus imprimendi

6. Nomen typographi aut typographiae

7. Registrum foliorum numerusque paginarum 8. Forma seu plicatura foliorum

9. Ornamenta typis impressa

2.1. Nomen auctoris

Nomen auctoris in principio descriptionis tituli ad formam omnibus notam et in rebus litterariis acceptam invenitur, quo modo per Auctores Veteres Hungariae (abbreviatum RMSz, editum Budapestini 2008) divulgatum est.

Ut mos est in historia litterarum Hungaricarum conscribenda ii, qui ope- ra sermonis externi Hungarice reddunt, pro auctoribus habentur, quia illa interpretantes plerumque graviter commutaverunt. Nomen interpretis textus prosae orationis etiam abbreviatione „[transl.]” designatur. Interpretes autem Sacrorum Bibliorum, necnon thesaurorum iuris normarum nunquam pro auctoribus in libris describendis leguntur, quia in interpretandis huiusmodi operibus maxima fi des requiritur. Abbreviationes „[ed.]” (=editor) et [„red.”]

(=redactor) per analogiam abbreviationis „[transl.]” introductae sunt.

2.2. Titulus operis

Titulus perlongus operis non perscribitur et pro verbis minoris momenti omissis tria puncta interponuntur. Citationes Biblicae, carmina, sententiae cum chronosticho omittuntur, etiam si eae prima verba tituli sint. Quod si ita est, in initio constitutionis argumenti ostenditur, si in pagina titulari citationes Biblicae inveniuntur. Locus, ubi textus in Bibliis Sacris repertus est, velut ac in prioribus voluminibus, non datus est. Descriptio tituli etiam nomen auctoris continet, si id quasi membrum tituli (e.g. in casu genitivo) paginae titulari praesit.

In titulis describendis diversae litterarum formae in operibus veteribus

adhibitae non redduntur, neque apices notaeque syllabarum vel fi nes

singularum linearum signantur. Haec omnia in fi ne huius voluminis exemplis

(29)

paginarum titularium photographicis effi ngi curavimus. Interpunctio et usus litterarum versalium ad ortographiam hodiernam accommodantur.

Abbreviationes in titulis generaliter ex operibus solutae inter uncos rotundos ( ) stant, nisi hae frequentissimae: Acad. = Academiae; Akad. = Aka- démia; d. = doctor; d. d. d. = dat, donat, dedicat; kegyel. = kegyelméből; l. b. = liber baro; N. T. = Novum Testamentum; p. = pater aut professor; p. c. = poeta coronatus; p. l. c. = poeta laureatus Caesareus; p. m. = piae memoriae; r. p.

= reverendus pater; Ss. = Sacrosancta; theol. = theologia aut theologiae. In thesibus describendis datum promotionis manuscriptum inter uncos rotundos ( ) positum est. Si datum deest, puncti tres uncis inclusi signifi cant (...).

Si opus titulum nullum habet aut titulus periit, nomen operis in phi- lo logia receptum aut titulus ex ceteribus editionibus eiusdem operis desumptus inter uncos quadratos [ ] reperitur. Titulis earundem cantionum in diversis editionibus discrepantibus praecedit inscriptio ratione unifi cata uncis quadratis [ ] inclusa.Verba paginae titularis, quae ad titulum strictius non pertinent (e.g. signifi catio moduli „ad notam”, citata ex aliis operibus etc.), descriptionibus desunt.

2.3. Nomen interpretis vel adiutoris

Nomen interpretis vel adiutoris tunc tantum post titulum invenitur (et quidem typis latius dispositis), si in pagina titulari legitur vel – si opus nomine auctoris caret – ex ipso opere constitui potest.

2.4. Locus imprimendi

Locus imprimendi ea forma eoque casu grammaticali describitur, quibus in ipso opere legitur. Si in opere non invenitur, nomen loci ratione et disciplina confi rmati in lingua operis et in forma eiusdem aetatis usurpata uncis quadratis [ ] inclusum exponitur.

2.5. Annus imprimendi

Si locus vel annus imprimendi derivatur titulo, ubi notis numericis Romanis aut chronosticho notatus est, inter alia indicia imprimendi uncis rotundis ( ) inclusus et notis numericis Romanis signatus est. Annus in colophone positus item uncis rotundis circumcluditur. Si in parte alia operis invenitur, locus eius in subsequentibus explanationibus legi potest.

Calendaria ad annum certum edita omnino inter opera anno antecedenti

impressa describuntur, nisi in ipso opere alius annus impressionis legitur.

(30)

2.6. Nomen typographi aut typographiae

Nomen typographi aut typographiae ea forma, qua in ipso opere invenitur, sed in nominativo casu et praenomine omisso describitur.

Indicia etiam reliqua consequenter descripta sunt, e.g. nomen personae, cuius impensis opus in lucem proditum erat („impensis”), editor fortuitus, privilegia etc., sed omnia verba superfl ua praetermissa sunt.

Nomina typographorum in libro non impressorum consequenter prae- nominibus omissis describuntur nisi, quod praenomen quoque ad identi- fi candum sine dubio signifi cari necesse erat. Explanationes ad indicia impressionis (locus et annus imprimendi, nomen typographi) uncis quadratis inclusa in constitutione argumenti quaeri possunt.

2.7. Registrum foliorum numerusque paginarum

Registrum foliorum numerusque paginarum constat a) ex registro signaturarum fasciculorum operis, et b) ex foliorum paginarumve summa.

(Loco nominationis „charta” – „ív ” – ab tertio volumine semper vocabulo

„fasciculus” – „füzet” – utitur, quod id magis consentiens esse videatur.) Registrum cum summa paginarum signo mathematico aequationis coniunctum est.

a) Numerus foliorum, quae fasciculi singuli continent, a tertio volumine huius operis semper typis minutis elevatis signaturae superadditur. E.g.

A8 B4–H4

Litterae fasciculorum in exemplaribus hodie iam perditorum, quarum nume- rus tamen aliunde computari potest, uncis quadratis [ ] sunt inclusae. E.g.

A8 B4 [C–G]4 H4

Unci quadrati vacui [ ] signifi cant fasciculum sine ulla nota. E.g.

[ ]4 A8 B4 [C–G]4 H4

Numerus foliorum a typis vacuorum signo additionis + ad numerum foliorum impressorum additur. E.g.

A3+1 vel H2+2

Si dubium est, quia fi nis operis in omnibus exemplaribus deest, signum interrogationis superadditur. E.g.

H2+2?

(31)

Si numeri foliorum in fasciculis ordine subsequentibus constanter alternant, in formula vocabulum alternatim additur ad numeros alternos notarum fasciculorum. E.g.

A–H alternatim 8+4

Inter litteras signaturarum fasciculorum comma non est. E.g.

A4 B4

Si ordo litterarum repetitus vel aliae notae, quam litterae alphabeticae usae sunt, litteris signaturarum fasciculorum comma interponitur. E.g.

A4 –Z4, Aa4 – Dd4 vel 4, A4–Z4, *4

Si fasciculus imagines continet, quae et „illustrationes” dicuntur, vel quae- dam alia inseruntur, locus eorum sic datur:

A8 B1–6, [ ]1, B7–8, C8–E8

Si capitulum bibliographicum plura opera separata continet (quod in descriptione tituli sicut [1] – [2] signifi catum est, et register foliorum partium singularum ordinem litterarum rursum incipit, dividuntur per signum „;”. E.g.

a12–g12; A12–I12 = 168 + 215 pag.

b) Summa signo mathematico aequationis introducta semper numerum foliorum ostendit. Si opus paginas numeratas habet, summa numerum pa- ginarum numeratarum et sine numeris ostendit. E.g.

[ ]4 A8 B4 [C–G]4 H4 = [40] fol. vel [ ]4 A8 B4 [C–G]4 H4 = [8] + 72 pag.

Summa nunquam comprehendit numerum foliorum a typis vacuorum et paginarum, ergo fi t, ut summae duarum partium huius aequationis mathematicae discrepent. E.g.

[ ]3+1 A8 B4 [C–G]4 H4 = [39] fol. vel [ ]4 A8 B4 [C–G]4 H2+2 = [8] + 68 pag.

Errata typographica in registro foliorum numeroque paginarum non sunt signifi cata, nisi et numeri consequentes incorrecti sunt. Si numerus paginarum in ipso fi ne operis impressi falsus est, correctio in uncis quadratis [ ] data est.

2.8. Forma seu plicatura foliorum

Forma seu plicatura foliorum fasciculos librorum complicatos sequitur et

notis 2°, 4°, 8° etc., nunquam eorum mensuris signifi catur. Opera dimensa

unius folii magnitudine partis paginae typos exscriptae per millimetra (mm)

internoscuntur. E.g. 420×310 mm. Numerus primus semper altitudinem

signifi cat.

(32)

2.9. Ornamenta typis impressa

In ornamenta designanda sigla vel notas compendiarias contulimus ut sequuntur:

♪ = notae musicae

map. = tabulae geographicae, quae et „mappae” dicuntur ill. = imagines, quae et „illustrationes” dicuntur ins. = insigne, insigne typographi

orn. = ornamenta typographica

init. = primae litterae decoratae, quae et „initiales” dicuntur tit. calcographicus = pagina titularis aeri incisa

fol. tit. color. = pars quaedam paginae titularis rubro impressa color. = color ruber non solum in pagina titulari sed etiam in

opere vel in partibus quibusdam eius impressus.

Si numerus mapparum, illustrationum, insignium (typographi) facit minus quam decem, numerus eorum datur. Supra numerum decem abbre- viatio „mult.” legitur.

Quodcumque ornamentum (ornamentum fi nale, lineare, primae litterae decoratae, quae et „initiales” dicuntur) compositum ex particulis fusis, quae etiam „fl osculi” dicuntur, in numero ornamentorum non refertur.

Ergo primae litterae in „fenestris” locatae pro initialibus non valent, nisi xylographiae unicae sunt.

3. Relationes bibliographicae

Relationes bibliographicae optimam et gravissimam operis descrip tionem studiis virorum doctorum antehac confectam proponunt.

4. Constitutio argumenti eiusdemque per partes expositio

a) In argumento constituendo breviter exponitur, quid opus contineat

(e.g. calendarium, liber grammaticus, translatio Bibliorum Sacrorum,

libellus controversiarum polemicarum etc.), quam formam habeat (e.g. opus

versibus aut dialogis conscriptum, compendiosum, ordine chronologico vel

alphabetico dispositum), quo sermone confectum sit (nisi e titulo sine dubio

cognosci possit). Opera in typographiis Hungariae septemtrionalis lingua

Slavica edita sicut opera linguae Biblico-Bohemicae defi nita sunt. Videlicet

rationes Slovacicas gradatim in textu eorum apparuisse. Non est nostrum

de modo earum agere.

(33)

Religiones, quarum mentibus opera pia imbuta sunt, semper nomine nostris diebus usitato appellantur (rel. catholica, evangelica, reformata, unitaria etc.).

b) In argumento exponendo enumerantur tituli partium accessoriarum (ut introductio, dedicatio, praefatio, appendix), quarum argumenta quoque si necesse fuerit, paucis explicantur, et singula praecipuae partis operis exponuntur. Quae enumerantes et explicantes verba, enuntiationes, sententias e textu operis allatas litteris inclinatis, transcriptione phonetica exprimi curavimus. Semper refertur, utrum dedicationem textus sequatur, an non.

Novo et in libris prioribus non usitato modo in hoc volumine comprehensione argumenti retenta post titulum partium singularum uncis rotundis circumclusus etiam numerus paginae, qui si deest, numerus folii datur, ubi pars de qua agitur in exemplari inveniri potest. In voluminibus prioribus nume- rus paginarum vel foliorum tantum in descriptione anthologiarum carminum prima verba carminum sermone Hungarico conscriptorum („incipit”) sequitur.

Initio argumenti exponendi tituli librorum non Hungaricae, Latinae, Germanicae linguae in translatione Hungarica legi possunt, sed tituli partium singularum et citationes translati non sunt, nisi indicia, quae alio loco capituli non occurrunt, continent. In citationibus linguae Biblico- Bohemicae et Croaticae modernisatio (=translitteratio) talis adhibita est, qualis pronuntiationem eiusdem temporis et statum linguae non pertineat:

cz = č; g = j; j = í; ss = š; v = u; w = v.

Vocabula locorum geographicorum in textu capitulorum in ea forma scribuntur, quae in fi ne saeculi undevicesimi, id est ante introductionem vocabulorum Hungaricorum in usu erat. De nominationibus novis Hungaricis monitiones in Indice locorum inveniuntur.

Etiam insignia, typographorum signa et illustrationes in hac parte comme- morantur.

5. Variae editiones

Variae editiones dicuntur ea opera typis descripta, quae licet ex eadem editione oriantur, tamen aliqua de causa compositionem litterarum ex parte commutatam habent. Editiones variae annis diversis exortae in capitulis propriis describuntur. Negliguntur tamen differentiae, quae ex erratis typographicis emendatis oriuntur.

6. Editiones recentioris temporis

Enumerantur hic editiones typis similibus reimpressae („facsimile”), edi-

tiones ad veri exempli formam speciemque descriptae, etiam translationes, quae

(34)

studiorum scientifi corum vel litterariorum causa post annum 1800 in vulgus emissa sunt. Editiones vero versuum poeticorum Hungaricorum in Indice initiorum enumerantur; quae fere omnes variationes textus pariter prodant.

7. Summa inquisitionum earum quae ad opus spectant

Successus studiorum omnino ordine partium tituli describendi expla- nantur. Itaque primum res de auctore, tum de textu operis genuino et argumento, post de opere typis exscribendo tractantur. Commentationes doctrinae plenissimae de opere, de quo agitur, item hic afferuntur.

Quae ad offi cinam typographicam, ad auctorem, ad opus ipsum spectant, in eo capitulo operis ex exemplari noti comprehenduntur, in quo offi cina, auctor vel opus ipsum primum occurrit.

Vita auctoris ostendit opera terris peregrinis edita et in tertio volumine Bibliothecae Veteris Hungaricae (RMK III) inserta.

Descriptiones vitae auctorum operibus nonnullis sine relatione nituntur:

Szinnyei, József: Magyar írók élete és munkái (Vitae operaque auctorum Hungaricorum) I–XIV. Bp. 1891–1914.;

Stoll, Béla, Varga, Imre, V. Kovács, Sándor: A magyar irodalomtörténet bibliográfi ája 1772-ig (Bibliographia historiae litterariae Hungaricae usque ad annum 1772). Bp. 1972;

Lukács, Ladislaus: Catalogi personarum et offi ciorum Provinciae Au s triae S. J. I–V. Romae 1978–1990;

Lukács, Ladislaus: Catalogus generalis seu nomenclator bibliographicus personarum Provinciae Austriae S. J. (1551–1773) I–III. Romae 1987–1988;

Slovenský biografi cký slovník. I–VI. Martin 1986–1994;

Új Magyar Irodalmi Lexikon (Lexicon Novum Rei Litterariae Hungaricae) I–III. Red. Péter László. Bp. 1994, 2000.

Zoványi, Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon (Lexicon Historiae Ecclesiarum Hungariae Protestantium). Bp. 1977.

Wix, Györgyné: Régi Magyarországi Szerzők (Auctores Veteres Hunga- riae). I. Szerk. P. Vásárhelyi, Judit. Bp. 2008.

8. Capitula cum opere de quo agitur cohaerentia

„Cf.” et numeri in fi ne singulorum capitulorum libros coniunctos indicant, quae sunt eiusdem operis

a) editiones aliae

b) editiones auctae et contractae

(35)

c) volumina alia eiusdem operis

d) editiones operis sermonis Hungarici in linguam peregrinam translatae e) opera quibus libri polemici respondent vel responsa ad libros polemicos f) opera singula eiusdem seriei.

Signifi cantur etiam editiones, quae maiores partes operis continent.

Eodem modo numeri dantur operum, quae ad eandem occasionem e.g.

nuptias pertinent.

Linea recta (–) signifi cat locum operis, de quo agitur, inter numeros impressorum cohaerentium asteriscus (*) designat numerum, sub quo in voluminibus prioribus explicatio operis uberius inveniri potest. Signum exclamationis ostendit illum capitulum, quo series integra operum coniunctorum profertur. Punctum cum commate (;) terminat numeros voluminum trium priorum. Nota in extremo verso → admonet editiones in Hungaria inter annos 1671 et 1800.

Ad evitandam repetitionem frequentem numerorum eorundem confer (cf.) totum ad opus primum, ex exemplari notum seriei calendariorum typographiae singulae et articulorum diaetarum Transsylvaniae inveniri potest. In capitulis reliquis tantummodo in numerum hunc admonitio datur.

9. Elenchus exemplarium

Raritas librorum antiquorum Hungaricorum ante 1601 editorum requi sivit elenchum exemplarium uberiorem. Itaque in primo huius operis volumine elenchus exemplarium studebat de exemplaribus omnibus tunc exstantibus de statuque eorum conspectum plenum dare. Tantum post exemplaria, quae extra Hungariam impressa modo ex parte lingua Hungarica scripta sunt, abbreviatio „etc.” posita est, quae signifi caret editionem non raram esse inque aliis collectionibus peregrinis quoque reperiri posse.

Nomina locorum formam, quae hodie in administranda re publica usitata est, sequuntur. Nomen collectionis aut bibliothecae, si res postularit, siglis denotatum nomini loci additur. Explicatio siglorum et notae omnes ad collectiones pertinentes in Indice bibliothecarum inveniuntur.

A volumine altero exemplaria librorum cum signifi catione integritatis plene enumerantur, si tantum decem aut pauciora exemplaria exstant.

Ceterum modo numerus exemplarium datur e conscriptione in Bibliotheca

Nationali Hungariae asservata: id est signifi catur, quot bibliothecae

summatim quot exemplaria possideant. Postea – non alio modo quam in

volumine tertio – enumeratio decem bibliothecarum sequitur, quae plurimis

libris impressis veteribus ad Hungariam pertinentibus enitent, et in quibus

exemplar libri, de quo agitur, reperiri potest.

(36)

Semper commemorantur bibliothecae hae, si exemplaria operis, de quo agitur, possident:

Budapest

Országos Széchényi Könyvtár (Nat)

Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára (Acad) Eötvös Loránd Tudományegyetem Könyvtára (Univ) Debrecen

Tiszántúli Egyházkerület Nagykönyvtára (Ref) atque/seu Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár (Univ) Szeged

Szegedi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár (Univ) atque/seu Somogyi Könyvtár (Civ)

Bratislava (Pozsony)

Univerzitná knižnica (Univ) Martin (Turócszentmárton)

Slovenská národná knižnica (Nat) Cluj-Napoca (Kolozsvár)

Biblioteca Filialei Cluj-Napoca a Academiei Române (Acad) Biblioteca Centrală a Universitaţii Victor Babeş (Univ) Târgu Mureş (Marosvásárhely)

Biblioteca Documentară Teleki şi Bolyai

Si in bibliothecis his exemplaria reperiri non possunt, exemplaria saltem singula ex Slovacia et Rumania enumerantur. Si fi eri potest, collectiones civitatum quoque commemorantur, quae in studio Hungarologiae in Europa magni momenti sunt et exemplaria custodiunt: Berlin, London, München, Paris, Praha, Wien, Wolfenbüttel, Zagreb.

In ratione notorum exemplarium singula exemplaria O circulo signantur.

Exemplaria, quae Carolus Szabó in opere suo descripsit, omnia enumerantur.

Si ex iis quaedam exemplaria hodie iam in aliis collectionibus asservantur, post circulum uncis rotundis ( ) inclusum additur nomen loci, ubi illud exemplar Carolus Szabó olim invenit. Si vero tota collectio, ubi C. Szabó exemplaria vidit, temporibus peractis alias bibliothecas adiuncata est, locus tantum hodiernus asservandi traditur, nam de casibus variis bibliothecarum antiquarum Index bibliothecarum refert. Vocabulum „olim” signifi cat exemplaria, quae a Carolo Szabó descripta sunt sed hoc tempore non exstant.

Integritas singulorum exemplarium per numeros in circulis exscriptos modo sequenti aperitur:

 exemplar integrum cum pagina titulari integra

 exemplar per partem 10% mancum

(37)

 exemplar per partem 10–50% mancum

 fragmentum per partem maiorem, quam 50% mancum

 integritas exemplaris ignota est

Pagina cum titulo operis integra aut minime laesa asterisco (*) iuxta numeros , ,  circulo inclusos notatur. Ad integritatem operis folia tantum genuina valent, supplementa vero photographice facta aut manu scripta negliguntur.

Si operis nullum exemplar originale in bibliothecis Budapestiensibus invenitur, copia eius photographice facta et Budapestini asservata signo

„cop.” notatur.

INDICES ET CONCORDANTIAE Indices, qui semper numerum libri indicant, hi sunt:

1. Index chronologicus locorum offi cinarum

2. Index alphabeticus locorum ubi typographiae viguerunt cum indice typographorum

3. Index nominum 4. Index locorum 5. Index titulorum

6. Initia cantionum poematumque Hungaricorum 7. Index rerum

8. Index linguarum 9. Index bibliothecarum

10. Concordantiae praecipuorum operum bibliographicorum (RMK, Sztripszky, Dézsi: Suppl., Čaplovič, Knihopis, Nägler, BRV)

Indices (excepto Indice chronologico locorum offi cinarum) semper ordine alphabetico redacti sunt.

In Indice locorum etiam index institutorum legi potest, quia instituta singula ad civitates separatim dispositae sunt.

In Indice rerum ludi scaenici thesesque secundum scholas singulas dis- tributae sunt.

Condordantiae autem a numeris bibliographiarum antiquarum ad nu-

meros recentiores revocant.

(38)

GUIDE TO THE WORK

The volumes of the Régi Magyarországi Nyomtatványok (Early Hungari- an Printings) contains the publications issued prior to the year 1701 in Hun- gary in any language or abroad completely or partly in Hungarian. Though disintegrated by the Turkish occupation, all parts of the country except the Trans-Drava Region (Croatia and Slavonia) have been taken into account.

Each work published as a separate volume has received a separate entry- number and constitutes an individual entry in the Bibliography.

Although a detailed guide introduces the fi rst volume of Régi Ma gyaror- szá gi Nyomtatványok covering the years 1473–1600, it seems to be useful to repeat it in the present volume (unlike the practice of volumes 2 and 3) includ- ing some further information about the modifi cations made necessary in the volumes following the fi rst one, mostly by the gradually changing character of early printed books described in the recent volumes.

ORDER OF ARRANGEMENT

The registration proceeds in the chronological order in which the works were published. If the year of publication could not be established, the word

„cr.” (circiter) is put before the year in which the work most likely appeared,

or else the earliest possible and the latest possible dates of publication are

given as time limits. In the latter case the publication has been registered

from the middle year of the delimited period. Within the scope of one calen-

dar year the publications are registered according to the alphabetical order

of printing places. The printing places are given in their sixteenth century

Hungarian forms. (E.g. Kassa, Szeben, Várad.) The works – if any – whose

place of publication could not be established as yet, are listed at the foot of

the year column. The works published by the same press in a given calen-

dar year follow the alphabetical order of the title entries irrespective of the

chronological order of printing or publication within a year.

(39)

The composition of the entries regards the scheme as follows:

1. Entry number 2. Title entry

3. Bibliographical references

4. Defi nition and detailed information about the contents 5. Variant editions

6. Later text editions

7. Summary of research work 8. Related entries

9. List of copies

1. Entry number

The works represented by extant copies as well as those the publication of which is supported by reliable sources, or it can be conjectured with a great probability, bear separate entry numbers.

Printings that had to be excluded, either because they were erraneously supposed to be printed before 1671 or falsely located to Hungary, are listed under Appendix at the end, following the numbered entries. The Appendix entries rectify either the erraneous or false data fi guring in the work in question or the incorrect statements and suppositions that have remained after the publication of volumes I–II. of the Régi Magyar Könyvtár („Old Hungarian Library”, Budapest 1879–1885 = RMK) by Károly Szabó or intro- duced into the literature following the appearance of these volumes.

Ranged among the numbered entries, similarly to the 3rd volume, here too, the word Appendix hints at the excluded books instead of the previously used abbreviation App. That could be falsely interpreted as Sándor Appo- nyi’s work.

Contemporary library catalogues – even if they were later published – were evaluated only in cases when bibliographers following Károly Szabó positively acknowledged the existence of an otherwise presumed printing.

2. Title entry

The title entry of the authentically identifi ed publications is started with

capital letters of the fi rst word, just like those referred to by reliable sour-

ces, e.g. PÓSAHÁZI. In the latter case the orthography of the title follows

letter to letter the original source and is placed between quotation marks » «

e.g. »SEGNERI«. Capital letters are one of the symbols distinguishing such

works from a conjectured publication where the fi rst word is set in current

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Mindössze a nem Magyarországon készült és csak részben magyar nyelvű nyomtatványok után jelzi „etc.” azt, hogy a kiadvány nem ritkaság, ép még számos,

measured Curve calculated

Útlevél­ tulajdon sok Possesseur detransp Kísérők Personnes accompag nant Útlevél- tulajdon sok Possessew detransp Kísérők Personnes accompag nant Útlevél­ tulajdon

így lesz a sárvarjúból sárkány, mások anélkül hogy egyáltalán ismernék ezt a teremtményt disszertációt írnak mondjuk a sárvarjú mint haszonállat címmel,

ruptis indicis vocibus sufficienter elu cet, quid discrim inis intersit hodiernam inter in ­ dicant et hungaram nativam nobis

Én ugyan meg vagyok felőle győződve, hogy ti előbb jöttetek e gondolatra, mint én azt leírtam s e percz- ben már tanakodtok is róla, hogy minő

wegs ein W erk der jetzigen Regierung sei, und wir verdanken dieselbe vielmehr der vergangenen. Bei einer Regierung zahlt die gute Gesinnung als solche gar

Az állami vádló ezenkívül külön-külön mindegyik vádlott „fejére ol- vasta” és jellemezte az általuk elkövetett politikai bûnöket, majd ismer- tette a 7