R É G I
M A G Y A R O R S Z Á GI N Y O M T A T V Á N Y O K
1 6 5 6 - 1 6 7 0
RÉGI MAGYARORSZÁGI NYOMTATVÁNYOK
Nemzeti m últunk és kultúránk em lékei közül a régi írások és könyvek m ondanak szám unkra a legtöbbet. Az építészeti, képzőm űvészeti em lé
kek, m uzeális régiségek talán látványosabbak, de ugyanakkor ném ák. A régi írások és könyvek viszont a régi korok em berének érdeklődéséről, gondolatairól és problém áiról beszélnek. Ez a kötet - az 1473-1600, 1601-1635 és 1 6 3 6 -1 6 5 5 között megjelent m űvekről szám ot adó előző kö
tetek folytatásaként - arról vall, mit tartottak érdem esnek és hasznosnak M agyarországon ki
nyomtatni 1656-tól 1670-ig egyrészt azok, akiknek m ódjukban volt egy-egy könyv kiadását anyagilag tám ogatni, m ásrészt azok, akik hazánkban ebben az időszakban a könyvnyom tatásból ak artak m eg
élni. Túlnyom órészt könyvekről van szó, amelyek között az egykorú tudom ányosság m inden ága képviselve van, de m egtalálhatók anyagában az al
kalm i, olykor csak egyetlen levél terjedelm ű nyom
tatványok is. A form ális könyvészeti adatok mellett az egyes kiadványok tartalm ára és tudom ányos vo
n atkozásaira ugyancsak kitér. H atárainkon túlról is feltárja a többnyire igen ritka példányok őrzési helyeit. Táblákon bem utatja az összes fennm aradt cím lap kicsinyített m ását, a gondosan elkészített tíz m utató pedig m inden vonatkozásban lehetővé teszi a gyors tájékozódást.
AKADÉMIAI KIADÓ
RÉGI MAGYARORSZÁGI NYOMTATVÁNYOK
1656–1670
ACADEMIA SCIENTIARUM HUNGARICA BIBLIOTHECA NATIONALIS HUNGARIAE
SZÉCHÉNYIANA
RES LITTERARIA HUNGARIAE VETUS OPERUM IMPRESSORUM
TOMUS QUARTUS
1656–1670
AEDIBUS ACADEMICIS
BIBLIOTHECA NATIONALI HUNGARIAE SZÉCHÉNYIANA
BUDAPESTINI MMXII
MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR
RÉGI MAGYARORSZÁGI NYOMTATVÁNYOK
NEGYEDIK KÖTET
1656–1670
BUDAPEST 2012
2
OPERE
JOANNIS HELTAI, HELENAE PAVERCSIK, PETRI PERGER
ET
JUDITH P. VÁSÁRHELYI
AUXILIO
JUDITH V. ECSEDY
ETSTEPHANI KÄFER
*
HELTAI JÁNOS, PAVERCSIK ILONA, PERGER PÉTER
ÉS
P. VÁSÁRHELYI JUDIT
MUNKÁJA
V. ECSEDY JUDIT
ÉSKÄFER ISTVÁN
KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTETTE
P. VÁSÁRHELYI JUDIT
LEKTORÁLTA
BITSKEY ISTVÁN
ÉSBORSA GEDEON Megjelent a Magyar Tudományos Akadémia
és az Országos Tudományos Kutatási Alap (Pub K 85 330) támogatásával
A borítón lévő dísz Pósaházi János: Summás választétel (Kassa 1666) című művének címlapjáról való (RMNy 3288)
ISBN 978 963 05 3434 5 (összkiadás) ISBN 978 963 05 9036 5 (4. kötet)
ISBN 978 963 20 0595 9
© AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST 2012
© ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR, BUDAPEST 2012
Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás,
a rádió- és televízióadás, valamint a fordítás jogát, az egyes fejezeteket illetően is.
Printed in Hungary
TARTALOMMUTATÓ
Előszó 9
Útmutató a mű használatához 12
Az általános rövidítések magyarázata 49
A rövidítve idézett művek jegyzéke 51
Régi magyarországi nyomtatványok 1656–1670 57
Appendix 983
A címlapok és mintalapok képei 1009
Mutatók 1011
A magyarországi nyomdahelyek mutatója időrendben 1013
Nyomdamutató, helységek és nyomdászok 1015
Személynévmutató 1023
Helynévmutató 1113
Címmutató 1194
A magyar nyelvű énekek és versek incipitmutatója 1225
Tárgymutató 1330
Nyelvi mutató 1343
Könyvtárak mutatója 1345
A fontosabb bibliográfi ák konkordanciája 1350
INDEX
Praefatio — Preface 9
Institutiones ad usum operis 24
Guide to the work 36
Abbreviaturae — Abbreviations 49
Catalogus operum brevius citatorum — List of the short forms of quoted works 51 Opera vetera impressa Hungariae — Early printings of Hungary — 1656–1670 57
Appendix 983
Imagines titulorum et paginarum selectarum — Facsimile reproductions of the
titlepages and of select pages 1009
Indices — Indexes 1011
Index chronologicus locorum offi cinarum in Hungaria — Chronological index
of printing places of Hungary 1013
Index alphabeticus locorum ubi typographiae viguerunt cum indice
typographorum — Alphabetical index of printing places and printers 1015
Index nominum — Index of personal names 1023
Index locorum — Topographical index 1113
Index titulorum — Index of titles 1194
Initia cantionum poematumque Hungaricorum — Incipit index of Hungarian
poems 1225
Index rerum — Subject index 1330
Index linguarum — Index of languages 1343
Index bibliothecarum — Index of libraries 1345
Concordantiae praecipuorum operum bibliographicorum — Concordances
in the most important bibliographical works 1350
ELŐSZÓ
Praefatio Preface
E kiadvány szerves folytatása a Régi Magyarországi Nyomtatványok (RMNy) című mű 1971-ben megjelent első (1473–1600), 1983-ban megjelent második (1601–1635) és 2000-ben megjelent harmadik (1636–1655) köteté- nek. Az azokban követett igényesség és részletesség, amelyek a bemutatott nyomtatványok formai és tartalmi leírásában és a vonatkozó szakirodalmi és nyomdatörténeti összefoglalásban megnyilvánult, kiállta az idő próbáját.
Az RMNy kötetek a kora újkorral foglalkozó szakemberek egyik legfonto- sabb kézikönyvévé váltak.
A jelen kötet létrejöttén munkálkodók három generációhoz tartoznak.
Borsa Gedeon a kezdetektől fogva fő motorja a retrospektív bibliográfi ai munkálatoknak: az első kötetnek szerkesztője, a másodiknak egyik szerzője, majd a harmadik és a negyedik kötetnek lektora volt. Sőt e kötet készíté- sét az előzőhöz hasonlóan éveken keresztül állandó fi gyelemmel kísérte, és folyamatos tanácsaival nagyban segítette. A szerzők ezért ezúton is köszö- netet mondanak neki és a jelen kötet másik lektorának, Bitskey Istvánnak, aki hasonló gondossággal nézte át e bibliográfi a kéziratát. Már korábban is segített tanácsaival és javaslataival az RMNy szerzőinek, hiszen a második kötetnek is ő volt az egyik lektora.
A szerzők többnyire – Heltai János, Pavercsik Ilona és P. Vásárhelyi Judit – a középső generációhoz tartoznak. A második kötettől kezdve vettek részt a munkában. Mellettük Perger Péter viszont már a legfi atalabb gene- rációt képviseli.
A közreműködők között Käfer István, a biblikus cseh nyomtatványok
értő ismerője biztosítja a folytonosságot, hiszen ő is az első kötettől kezdő-
dően részt vesz e munkában. A második kötettől fogva folyamatosan tá-
maszkodik a szerzőgárda V. Ecsedy Judit nyomdatörténeti tudására. Az ő
magyarországi nyomdák betűtípusait és díszeit feltáró, szisztematikusan
folytatott munkájának gyümölcse a Hungarica typographia eddig megjelent
két kötete.
A feldolgozás folyamán a szerzők – a korábbi gyakorlatot követve – műfa- jok szerint osztották fel egymás között az anyagot.
Így Heltai János a vallási vitairatok és a teológiai tézisek műfajcsoportba tartozó nyomtatványok leírását készítette el.
Pavercsik Ilona feladata volt az énekeskönyvek, énekek, gyászversek és gyászbeszédek, katekizmusok, postillák, prédikációk és köszöntőversek, zsoltárok műfajában keletkezett nyomtatványok leírása.
Perger Péter az államelmélet, enciklopédia, jog, históriás énekek, levelek, naptár, orvosi tanácsok, öröknaptár, politika, történelem, törvénycikkek és a vallási társulatokhoz kapcsolódó nyomtatványok műfaját dolgozta ki.
P. Vásárhelyi Judit gondozta a beszéd, bibliakiadások és a Bibliához kap- cso lódó nyomtatványok (bibliai idézetek, bibliamagyarázat, a Biblia tar- tal mi kivonata), didaktika, elmélkedés, erkölcsi oktatás, fi lozófi ai vizsga- tételek, vallási tanítás, erkölcsi oktatás, imádságok és imádságoskönyvek, iskoladráma, klasszikusok, logika, mennyiségtan, nyelvkönyv, nyelvtan, nyelv tudomány, perikópáskönyv, retorika, szójegyzék, szótár műfajokat.
Heltai János véglegesítette a biblikus cseh nyelvű művek leírásait, ame- lyek Käfer István, majd tanítványa, Kovács Eszter nyelvi és szakirodalmi segítségével készültek. Az egyetlen román nyelvű, cirill betűs kiadványról szóló tétel kidolgozását Nagy Leventének köszönik a szerzők.
A csupán töredékből ismert, hiányos vagy hamis impresszummal meg- jelent művek nyomtatási helyét és idejét V. Ecsedy Judit határozta meg, sok esetben javítva a korábbi szakirodalom téves nyomdai meghatározá- sait. Lőcse és Kassa vonatkozásában ugyanezt a munkát Pavercsik Ilona végezte el.
A tízféle mutató az előző kötetekben bevált rendszert követi. A nyom- dák és nyomdászok mutatóját V. Ecsedy Judit, a személynévmutatót Heltai János készítette el Kovács Eszter és Szvorényi Róbert segítségével, a hely- névmutató P. Vásárhelyi Judit és Perger Péter munkája. Az incipitmutatót Szvorényi Róbert, a nyelvi mutatót és a tárgymutatót Perger Péter készí- tette. A címek, könyvtárak mutatóját és a bibliográfi ai konkordanciákat Kovács Zsuzsanna állította össze.
A példánykimutatást Heltai János véglegesítette Nyáry Zsigmondné elő- zetes adatgyűjtésére támaszkodva.
A címlapfotók gyűjteményét Perger Péter állította össze és gondozta.
A digitális felvételek elkészítéséért Pusztay Istvánnét, az Országos Széché- nyi Könyvtár Fotólaboratóriumának vezetőjét illeti a köszönet.
A latin Útmutatót Tóth Anna Judit, az angolt V. Ecsedy Judit készítette.
A szerzők ezúton is köszönetet mondanak mindazoknak a hazai és kül-
földi könyvtárakban és intézményekben dolgozó kollégáknak, akik másola-
tokkal vagy kiegészítő adatokkal segítették a bibliográfi ai feltáró munkát.
E tekintetben külön ki kell emelni a hungarika-nyomtatványok szempont- jából leggazdagabb gyűjteményben, az OSZK Régi Nyomtatványok Tárában tevékenykedőket folyamatos és készséges segítségükért.
A kutatás feltételeit továbbra is az Országos Széchényi Könyvtár biztosí- totta, amiért köszönet illeti az intézmény mindenkori vezetőit.
A kiadáshoz szükséges anyagi támogatást az Országos Tudományos Ku-
tatási Alapnak (PUB-K 85330) köszönhetjük.
ÚTMUTATÓ A MŰ HASZNÁLATÁHOZ
A Régi Magyarországi Nyomtatványok kötetei azokkal az 1701 előtt meg- jelent nyomtatványokkal foglalkoznak, amelyek a történelmi Magyarország területén bármely nyelven, vagy külföldön egészben vagy részben magyar nyelven jelentek meg. A török megszállás következtében szétszakadt ország valamennyi része szerepel a kötetben, a drávántúli, azaz szlavón- és horvát- országi kiadványok azonban fi gyelmen kívül maradtak. Minden önállóan kiadott nyomtatvány egy-egy sorszámmal ellátott szakaszban (a továbbiak- ban „tétel”) található.
Jóllehet részletes útmutató olvasható A Régi Magyarországi Nyomtatvá- nyok 1473 és 1600 közötti éveket felölelő első kötetének elején, jónak látszik, hogy – eltérvén az RMNy II. és III. kötetének gyakorlatától – ezen a helyen azt újra közreadjuk, belefoglalván mindazokat a változtatásokat, amelyek a leírt nyomtatványok jellegének megfelelően szükségesnek bizonyultak a II–IV. kötetekben.
A BESOROLÁS RENDJE
A nyomdatermékek felsorolása a megjelenés időrendjében halad. Ha a megjelenés évét nem lehetett biztosan megállapítani, akkor a leírásban vagy
„cr.” (circiter) megjelöléssel a legvalószínűbb év, vagy a megjelenés feltéte- lezhetően legkorábbi és legkésőbbi éve együtt szerepel. Ez utóbbi esetben a nyomtatvány a megadott időköz közepén kereshető. Egy éven belül a kiad- ványok nyomtatási helyük egykorú magyar névalakja (pl. Kassa, Szeben, Várad) szerinti betűrendben sorakoznak. Az ismeretlen helyen nyomtatott művek az év végén találhatók. Ugyanazon nyomda egy éven belüli termékei a címleírás betűrendjét és nem az esetleg pontosan megállapítható nyomta- tási vagy megjelenési időrendet követik.
A tételek felépítése a következő:
1. sorszám
2. címleírás
3. a bibliográfi ai hivatkozás
4. műfaji meghatározás és a tartalom részletezése 5. a variánsok
6. szövegkiadások
7. a kutatási eredmények 8. kapcsolódó tételek 9. példánykimutatás
1. Sorszám
Sorszámot kaptak azok a nyomtatványok, amelyek példányból ismertek, vagy nyomtatásban való megjelenésük teljes bizonyossággal megerősíthető forrásközlésen alapul, illetve amelyek megjelenése nagy valószínűséggel fel- tételezhető.
A kizárandó nyomtatványokat, vagyis a téves adatok alapján 1671 előtt nyomtatottnak, vagy ugyancsak tévesen magyarországinak tartott kiadvá- nyokat a kötet végén található Appendix sorolja fel. Ezekre a kizárt nyom- tatványokra ebben a kötetben is az Appendix szó utal az érvényes sor- számos tételek között, hogy elkerülhető legyen az összetévesztés Apponyi Sándor művével.
Egykorú könyvtári katalógusok értékelésére – még ha azokat később nyomtatásban közreadták is – csak akkor került sor, ha a Szabó Károly utá- ni szakirodalom az így kikövetkeztethető munka egykori létezésével kapcso- latban állást foglalt.
2. Címleírás
A biztosan megjelent nyomtatványok címleírásának első szava verzális, azaz nagybetűkkel van szedve éppen úgy, mint a források alapján idézett kiadványoké: Pl. PÓSAHÁZI. Az utóbbi esetben a cím helyesírása betűhíven követi a forrásul használt közleményt, és » « jel között áll pl. »SEGNERI«.
A feltételezett kiadványok esetében az előzőektől eltérően az első szó is kur- rens, azaz kisbetűs szedésű, és az egész cím <> jel közé került. Ha a nyom- tatvány kizárólag kéziratos másolatban maradt fenn, a kézirat őrzési helyé- re és jelzetére hivatkozás történik.
A címleírás adatai, ha azokat a munkatársak a mű címlapjáról (első lap-
járól) eredeti példány vagy megbízható másolat segítségével állapították
meg, idéző- és zárójel nélkül állnak. Ezzel szemben » « jel között találhatók
az adatok, amelyek csak mások közlésére támaszkodhattak. A címleírások
az általánosan elfogadott könyvtári szabályokat (így a zárójelek használa-
tát) követik a 2.1–9. pontokban felsorolt bővítésekkel és módosításokkal,
vagyis ( ) jel között állnak a címlapon nem szereplő, de a tárgyalt nyomtat- ványból merített adatok; [ ] jel utal a tartalom alapján szerkesztett címre és a kikövetkeztetett adatokra.
A címleírás részei sorrendben a következők:
1. a szerző neve 2. a cím
3. a fordító és közreműködő 4. a nyomtatás helye 5. a nyomtatás éve
6. a nyomdász vagy nyomda megnevezése 7. a terjedelem
8. a formátum 9. a könyvdísz.
2.1. A szerző neve
a címleírás elején közismert és irodalmilag elfogadott alakjában áll. E te- kintetben az RMSz = Régi Magyarországi Szerzők (Bp. 2008) című össze- állítás volt a mértékadó. A magyar irodalomtörténet hagyományainak és igényeinek megfelelően szerzőként szerepelnek a magyar nyelvre fordítók, mert az eredeti művet a fordítás során többnyire jelentősen átalakították.
Prózai műveknél a fordító-szerző neve után „transl.” megjelölés áll. A bibliai könyvek és jogszabálygyűjtemények fordítói nem szerepelnek szerzőként, mivel ezeknek a műveknek fordítása messzemenően szöveghűséget kíván.
A transl. analógiájára került alkalmazásra az ed. (editor) és red. (redactor) rövidítés.
2.2. A cím
túl hosszú cím esetén rövidítve van. Ilyenkor az elhagyott, kevésbé jelen- tős szavak helyét három pont jelöli. Elmarad a címleírásból a címlapon lévő bibliai idézet, vers vagy kronosztichont tartalmazó jelmondat szö- vege, még akkor is, ha a címlap élén áll. Ilyenkor a tartalmi leírás ele- jén történik utalás arra, hogy a címlapon bibliai idézet(ek) található(k).
A szövegnek a Biblián belüli pontos helyének közlésére továbbra sem ke- rül sor. A szerző neve viszont szerepel akkor is, ha a címlap élén (pl. ge- nitivusban) áll.
A címleírás nem tükrözi részletesen a régi nyomtatványon látható cím
betűfajtáit, ékezeteit, sorvégződéseit, mert az azonosításhoz a kötet végén
címlap-reprodukciók állnak rendelkezésre. A központozás és a verzálisok
használata tekintetében a címben látható formák a mai helyesírás követel-
ményeinek megfelelően módosultak.
A címszövegekben található rövidítések feloldása a kiadványok tartalma alapján általában ( ) jelben áll, kivéve a következő igen gyakran előfordu- lókat: Acad. = Academia vagy Akadémiai; Akad. = Akadémia; d. = doctor;
d. d. d. = dat, donat, dedicat; kegyel. = kegyelméből; l. b. = liber baro; N. T.
= Novum Testamentum; p. = pater vagy professzor; p. c. = poeta coronatus;
p. l. c. poeta laureatus caesareus; p. m. = piae memoriae; r. p. = reverendus pater; Ss. = Sacrosancta; theol. = theologia vagy theologiae. A vizsgatételek leírásában a védés egykorú kézzel beírt keltezése ( ) jelbe került, a hiányzó keltezést három zárójelbe tett pont jelzi (...).
Ha a nyomtatványnak nem volt címe, vagy az elveszett, akkor az irodalom- ban elfogadott vagy más kiadás alapján feltételezhető cím olvasható [ ] záró- jelben. Azonos énekek különböző, eltérő című kiadásainak egyedi címeit [ ] zá- rójelbe tett, szerkesztett, egységesítő cím előzi meg. A címlapnak a címhez és impresszumhoz szorosan nem tartozó részei (nótajelzés, idézet stb.) a leírásban nem szerepelnek.
2.3. A fordító és közreműködő
neve csak akkor szerepel a cím után – ritkított szedésben –, ha az a címla- pon olvasható, vagy ha szerző nélküli műveknél a fordító a műből megálla- pítható.
2.4. A nyomtatás helye
a könyvben használt alakban és végződéssel szerepel. Ha a műben nem ta- lálható, a kutatás által megállapított hely a nyomtatvány nyelvének megfe- lelő egykorú névalakban áll szögletes zárójelben [ ].
2.5. A nyomtatás éve
Ha a nyomtatás éve a címből származik, ahol római számmal, vagy kronosztichonban jelölték azt, akkor az az impresszumba illesztve ( )-ben, római számmal olvasható. Ugyancsak kerek zárójelben van az évszám ak- kor is, hogyha az év a kolofonban áll. Hogyha pedig a nyomtatvány más részéből származik, előfordulási helyét a magyarázatok tüntetik fel.
A meghatározott évre kiadott naptárak az előző év nyomdatermékei kö- zött találhatók, kivéve, ha a nyomtatványban más kiadási év szerepel.
2.6. A nyomdász vagy nyomda megnevezése
a nyomtatványban használt alakban, de általában alanyesetben és utónév
nélkül áll.
Következetesen rögzítve vannak a további adatszerű elemek is, pl. a megjelentetés költségeit viselő neve (impensis), az esetleges kiadó, privilégi- umok stb., de elmaradt minden fölösleges szó.
A kikövetkeztetett nyomdászok továbbra is csak vezetéknévvel szerepel- nek, kivéve, ha az egyértelmű azonosításhoz a keresztnév is szükséges.
A [ ]-ben szereplő impresszumadatok (a nyomtatás helye, éve és nyomdá- sza) magyarázata a tartalmi részletezésben kereshető.
2.7. A terjedelem
leírása a) a füzetbeosztás képletéből és b) a levelek vagy lapok összegezett számából áll. (Az „ív” megjelölés helyett ugyancsak a III. kötettől kezdődően az egyértelműbb „füzet” megnevezés szerepel.) A kettőt egyenlőségjel köti össze.
a) A füzetbeosztás képletében a füzetek leveleinek számát az RMNy III.
kötetétől kezdve minden esetben kitevő jelzi. Pl.
A8 B4–H4
Az elveszett vagy kikövetkeztetett füzetjelek [ ] zárójelben állanak. Pl.
A8 B4 [C–G]4 H4
Az üres [ ] zárójel jelzés nélküli füzetet jelent. Pl.
[ ]4 A8 B4 [C–G]4 H4
A könyv eredeti állagába tartozó üres levél jelölése úgy történik, hogy a füzetjel kitevőjében a nyomtatott levelek számát összeadásjel után az üres levelek száma követi. Pl.
A3+1 vagy H2+2
Ha kétséges, mert a nyomtatvány vége minden példányból hiányzik, úgy kérdőjel kerül a végére. Pl.
H2+2?
Ha a könyvben levő füzetek levélszáma szabályszerűen váltakozik, ezt a füzetbeosztás képletében a füzetjelek után kitevőben álló „alternatim” szó jelzi, amely után kitevőben a váltakozó levélszám található. Pl.
A–Halternatim 8 et 4
A füzetjelzés betűi között nincsen vessző. Pl.
A4 B4
Hogyha az ábécé ismétlődik, vagy ha a normál ábécé mellett valamilyen más jelölés is van, úgy a füzetjelzés betűi közé vessző kerül. Pl.
A4–Z4, Aa4–Dd4 vagy ¶4, A4–Z4, *4
Ha a füzetben illusztráció vagy más betoldás van, annak pontos helyét meg- adjuk a füzeten belül:
A8 B1–6, [ ]1, B7–8, C8–E8
Hogyha több önálló mű van egy bibliográfi ai egységen belül (ez a címleírás- ban [1] – [2]-vel tükröződik), és az egyes részek füzetjelzése új ábécével kez- dődik, azokat pontosvessző választja el egymástól. Pl.
a12–g12; A12–I12 = 168 + 215 pag.
b) A terjedelem összegezése általában levélszám (folio) szerint történik.
Ha azonban a nyomtatványban lapszámozás (pagina) található, a terjede- lem összegezése is a számozott és számozatlan lapok számát mutatja. Pl.
[ ]4 A8 B4 [C–G]4 H4 = [40] fol. vagy [ ]4 A8 B4 [C–G]4 H4 = [8] + 72 pag.
A terjedelem összegezésénél az üres levelek vagy lapok száma nem számít bele, ezért előfordul, hogy az “egyenlet” két oldala nem azonos egymással. Pl.
[ ]3+1 A8 B4 [C–G]4 H4 = [39] fol. vagy [ ]4 A8 B4 [C–G]4 H2+2 = [8] + 68 pag.
A nyomtatvány füzetjelzésében, lapszámozásában előforduló sajtóhibák nincsenek jelölve, hogyha utána helyes a folytatás. Hogyha a lapszámozás a nyomtatvány végén téves, [ ]-ben szerepel a helyesbítés.
2.8. A formátum
megjelölése az ívfüzetek hajtogatásának megfelelően 2°, 4°, 8° stb., tekintet nélkül azok méretére. Ezt az egyleveles kiadványoknál a nyomtatás tükrének mm-ben megadott nagysága helyettesíti. Pl. 420x310 mm. Az első szám min- dig a magasságot jelöli.
2.9. A könyvdísz A könyvdíszeket a következő rövidítések jelölik:
♪ = hangjegy
map. = térkép
ill. = illusztráció
ins. = címer, nyomdászjelvény
orn. = könyvdísz (záródísz)
init. = iniciálé
tit. calcographicus = rézmetszetes díszcímlap fol. tit. color. = a címlapon piros nyomás is van
color. = nemcsak a címlapra, hanem a nyomtatványra vagy annak egyes részeire is piros festékkel nyomtak.
A térképek, illusztrációk, címerek és nyomdászjelvények száma is meg van adva, ha az tíznél kevesebb. Ha ennél több, úgy erre a szám helyén álló
„mult.” rövidítés utal.
Bármely dísz (záró, keret, vagy iniciálé), amelyik öntött cifrákból van ösz- szerakva, nem számít könyvdísznek. Ezért az ablakos iniciálé is csak abban az esetben számít iniciálénak, hogyha az egyedi fametszet.
3. A bibliográfi ai hivatkozás
az ismertetett nyomtatvány eddig megjelent legjobb és legfontosabb könyvé- szeti leírását, illetve leírásait tünteti fel kronológiai rendben.
4. Műfaji meghatározás és a tartalom részletezése
a) A meghatározás röviden megjelöli a nyomtatvány műfaját (naptár, nyelvkönyv, bibliafordítás, vitairat stb.), formáját (verses, párbeszédes, ki- vonatos, idő- vagy betűrendes stb.). Nyelvét csak akkor, ha az eltér a cím nyelvétől, vagy a címből egyértelműen nem állapítható meg. Az észak-ma- gyarországi nyomdákban megjelent szláv nyelvű művek általában a bibli- kus cseh nyelvű meghatározást kapták. Természetes, hogy szövegükben idő- vel lassan fokozódó mértékben megjelennek szlovakizáló tendenciák. Ezek mértékéről állásfoglalás azonban nem történik.
A vallásos tartalmú nyomtatványok felekezeti hovatartozását ma hasz- nálatos elnevezés (katolikus, evangélikus, református, unitárius stb.) jelöli.
b) A tartalmi részletezés felsorolja a nyomtatvány járulékos részeinek (bevezetés, ajánlás, előszó, függelék stb.) címét, szükség esetén röviden is- merteti azok tartalmát; részletezi a nyomtatvány főrészének beosztását.
E felsorolásban és ismertetésben a nyomtatvány szövegéből idézett szavak, kifejezések vagy mondatok kurzív írással, hangzóhű átírásban szerepelnek.
Az ajánlás szöveges vagy szöveg nélküli voltára minden esetben utalás tör- ténik.
Újdonság az előző kötetek gyakorlatához képest, hogy az eddigi szöveges
leírást továbbra is megőrizve most az egyes tartalmi egységek címe mellett
kerek zárójelben áll a pontos lapszám, illetve ennek hiányában a megfe- lelő füzetjelzés (utalással a levél rektó (a) vagy verzó (b) lapjára), ahol az említett rész a nyomtatványban található. Az előző kötetekben csupán az énekgyűjtemények ismertetésében szerepelt levél- vagy lapszám a magyar nyelvű versek kezdőszavai (incipit) mellett.
A nem magyar, latin, német nyelven íródott munkák esetén a tartalmi részletezés mindig címük magyar fordításával kezdődik. Főbb tartalmi ré- szeik címe és a belőlük származó idézetek abban az esetben olvashatók ma- gyar fordításban is, ha olyan többletinformációkat tartalmaznak, amelyek a tétel más részeibe nem kerültek be. A biblikus cseh és horvát nyelvű idé- zetek átírásában csak az egykorú kiejtést és nyelvállapotot nem befolyásoló modernizálás történt: cz = č; g = j; j = í; ss = š; v = u; w = v.
A tételek szövegében előforduló helynevek a XIX-XX. század forduló- ját, vagyis a tömeges helynévmagyarosítást és a többes névhasználat (pl.
Szeben) megszüntetését megelőző formában olvashatók. Az újabb magyar elnevezésekről a helynévmutatóban utalók találhatók.
A nyomtatványt díszítő címerek, nyomdászjelvények és illusztrációk itt vannak megemlítve.
5. A variánsok
Variánsnak minősül az egyazon kiadásból származó, de valamilyen okból részben megváltoztatott szedésű nyomtatvány. A különböző évekből szár- mazó variánsok külön tételben találhatók. Figyelmen kívül maradtak azon- ban azok az eltérések, amelyek a sajtóhibáknak a kiadvány előállítása során történt kiigazításából eredtek.
6. Szövegkiadások
Ebben a részben olvashatók azok a hasonmás- és szövegkiadások, va- lamint fordítások, amelyek egy-egy tárgyalt régi magyarországi nyomtat- vány egészéről vagy jelentős részéről tudományos vagy irodalmi tanulmá- nyozás céljából 1800 után készültek. A magyar versek szövegkiadásairól az incipitmutató tájékoztat; ezeknél ugyanis legtöbbször valamennyi kiadás szöveg-variánsa párhuzamosan megtalálható.
7. A kutatási eredmények
ismertetése általában a címleírás részeinek sorrendjében található. Elöl áll-
nak tehát a szerzőt érintő problémák, ezt követik a mű eredeti szövegére és
tartalmára vonatkozó ismeretek, majd a nyomtatás adatait és körülményeit
érintő megállapítások. Ugyanitt van helye a művet tárgyaló legfontosabb szakirodalom ismertetésének is.
A szerzőre, a műre és a nyomdára vonatkozó összefoglaló ismertetés annál a nyomtatványnál található, amelyben a nyomda, a szerző vagy a mű először sze- repel, és amely példányból is ismeretes. Az életrajzban a szerző külföldön meg- jelent, a Régi Magyar Könyvtár III. kötetébe felvett műveire is utalás történik.
Az életrajzok gyakran külön hivatkozás nélkül támaszkodnak a követke- ző művekre:
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Bp. 1891–1914;
Stoll Béla, Varga Imre, V. Kovács Sándor: A magyar irodalomtörténet bibliográfi ája 1772-ig. Bp. 1972;
Lukács, Ladislaus: Catalogi personarum et offi ciorum Provinciae Austriae S. J. I–V. Romae 1978–1990;
Lukács, Ladislaus: Catalogus generalis seu nomenclator bibliographicus personarum Provinciae Austriae S. J. (1551–1773) I–III. Romae 1987–1988;
Slovenský biografi cký slovník. I–VI. Martin 1986–1994;
Új Magyar Irodalmi Lexikon. I–III. Szerk. Péter László. Bp. 1994, 2000;
Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Bp. 1977.
Wix Györgyné: Régi Magyarországi Szerzők. I. Szerk. P. Vásárhelyi Ju- dit. Bp. 2008.
8. Kapcsolódó tételek
Cf. jelzés után az egyes nyomtatványok ismertetésének a végén sorszá- mok jelzik azokat a régi magyarországi nyomtatványokat, amelyek az is- mertetett nyomtatványnak
a) más kiadása
b) bővítése vagy rövidítése c) más kötete
d) magyar eredetiből való fordítása e) vitairatoknál az előzmény és a válasz
f) sorozat tagja; a hosszabb naptársorozatoknál felkiáltójeles utalás törté- nik az első, példányból is ismert tagra, ahol teljes felsorolás található.
Utalás történt azokra a kiadásokra is, amelyekben ugyan a tárgyalt mű nem teljes egésze, de jelentős része megtalálható.
Ide kerülnek azoknak a nyomtatványoknak a sorszámai is, amelyek ugyanarra az alkalomra (pl. esküvő) készültek, mint az ismertetett kiadvány.
A kapcsolódó tételek sorszámai között a tárgyalt kiadvány sorszáma he-
lyén gondolatjel áll, a *-gal jelzett sorszám pedig a műnek az előző kötetek-
ben olvasható részletes ismertetésére utal. A felkiáltójel arra a tételre vonat- kozik, amelynél a kapcsolatban álló kiadványok teljes felsorolása található.
Az előző három kötet sorszámait itt pontosvessző zárja le. Ha 1671–1800 közötti hazai kiadása is van a nyomtatványnak, arra → jel fi gyelmeztet a sor végén.
A naptárak és az erdélyi országgyűlési törvénycikkek esetében az azonos számsorok gyakori ismétlésének elkerülése végett csupán az egyes nyomdai sorozatok első, példányból ismert darabjánál található meg a teljes confer (cf), a további tételek csupán erre a számra utalnak.
9. Példánykimutatás
Az 1601 előtt készült magyarországi nyomtatványok ritkasága indokolt- tá tette valamennyi példány számbavételét. Ezért az RMNy I. kötetében a példánykimutatás rovata teljes képet kívánt adni az akkor fellelhető pél- dányokról és azok állapotáról. Mindössze a nem Magyarországon készült és csak részben magyar nyelvű nyomtatványok után jelzi „etc.” azt, hogy a kiadvány nem ritkaság, és még számos, más külföldi gyűjteményekben is megtalálható.
A helynevek a mai hivatalos közigazgatási névformát követik. A gyűjte- mény neve – amennyiben azt a helynév mellett a megkülönböztetés miatt szükséges feltüntetni – rövidített alakban áll. A rövidítések feloldását és a gyűjteményekre vonatkozó esetleges megjegyzéseket a könyvtárak mutató- ja tartalmazza.
Az RMNy II. kötetétől kezdődően a XVII. századi régi magyarországi nyomtatványok fennmaradt példányainak felsorolása teljességük jelzésével csak akkor hiánytalan, ha a tárgyalt nyomtatványból csupán tíz vagy annál kevesebb példány ismeretes jelenleg. A többi esetben az Országos Széchényi Könyvtár RMNy szerkesztőségének teljességre törekvő nyilvántartásának összegezése olvasható: hány könyvtárban és hány példányban található meg a kiadvány. Ezt követően – az RMNY III. kötetének gyakorlatát követően a tíz legjelentősebb régi magyarországi könyvállománnyal rendelkező könyv- tár felsorolása következik, amelyekben a tárgyalt nyomtatványból példányt őriznek.
Az alábbi gyűjtemények, ha az adott műből rendelkeznek példánnyal, minden esetben szerepelnek:
Budapest
Országos Széchényi Könyvtár (Nat)
Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára (Acad)
Eötvös Loránd Tudományegyetem Könyvtára (Univ)
Debrecen
Tiszántúli Egyházkerület Nagykönyvtára (Ref) és/vagy Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár (Univ) Szeged
Szegedi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár (Univ) és/vagy Somogyi Könyvtár (Civ)
Bratislava (Pozsony)
Univerzitná knižnica (Univ) Martin (Turócszentmárton)
Slovenská národná knižnica (Nat) Cluj-Napoca (Kolozsvár)
Biblioteca Filialei Cluj-Napoca a Academiei Române (Acad) Biblioteca Centrală a Universitaţii Victor Babeş (Univ) Târgu Mureş (Marosvásárhely)
Biblioteca Documentară Teleki şi Bolyai
Ha az említett gyűjteményekben nem található példány, akkor is sze- repel a felsorolásban legalább egy-egy szlovákiai és romániai példány, és ha őriznek példányt, lehetőleg a hungarológiai kutatás szempontjából leg- fontosabb európai kutatóhelyek is: Bécs, Berlin, London, München, Párizs, Prága, Wolfenbüttel, Zágráb stb.
Minden fellelhető példányt egy kör jelöl. A Szabó Károly (RMK) által is felsorolt példányok minden esetben szerepelnek. Ha egy példány időközben egyedileg más gyűjteménybe került, úgy a kör után zárójelben a Szabó Ká- roly által megjelölt, korábbi lelőhely is szerepel. A más gyűjteménybe olvadt könyvtáraknak az RMK által ismert példányainál csak a jelenlegi gyűjtő- hely van megadva, mert a régi könyvtárak sorsáról a könyvtárak mutatója tájékoztat. A ma már fel nem lelhető, de Szabó Károly által még ismert pél- dányra „olim”, azaz egykori példányként történik utalás.
A körbe írt szám a példány teljességét jelenti:
teljes példány ép címlappal
csonka példány, legfeljebb 10% hiányzik
csonka példány, 10–50% hiányzik
töredékes példány, 50%-nál több hiányzik
a teljességre vonatkozó adatok hiányoznak
A , vagy számmal jelzett, tehát csonka példányok jele után * jelzi
az ép vagy alig sérült címlevelet. A teljesség szempontjából csak az eredeti
levelek számítanak, a hasonmás és a kézírásos pótlások tehát fi gyelmen kí-
vül maradtak.
Ha az eredeti nyomtatvány budapesti könyvtárban nem található meg vagy csak csonka példány áll rendelkezésre, cop. rövidítéssel budapesti rep- rodukciós másolatuk is fel van tüntetve.
A MUTATÓK ÉS A KONKORDANCIÁK
mindig sorszámra utalnak. A kötet használójának a következő mutatók állanak rendelkezésére:
1. A nyomdahelyek mutatója időrendben 2. Nyomdamutató, helységek és nyomdászok 3. Személynévmutató
4. Helynévmutató 5. Címmutató 6. Incipitmutató 7. Tárgymutató 8. Nyelvi mutató 9. Könyvtárak mutatója
10. A fontosabb bibliográfi ák konkordanciája: RMK, Sztripszky, Dézsi:
Suppl., Čaplovič, Knihopis, Nägler, BRV.
A mutatók az első kivételével a betűrendet követik.
A helynévmutatóban egyes helyneveknél a különböző intézményekre vonatkozó adatok elkülönítve állnak, így ez intézménymutatóként is hasz- nálható.
A tárgymutató az iskoladrámákat és a vizsgatételeket iskolánként so- rolja fel.
A konkordanciák a korábbi szakirodalomról e kötetre utalnak.
INSTITUTIONES AD USUM OPERIS
Volumina Rei Litterariae Hungariae Veteris Operum Impressorum, omissis operibus Croaticis et Sclavonicis quae trans Dravum excusa sunt, libros et paginas singulares continent, quae ante annum 1701. regionibus ad Hungariam per Turcos dilaceratam pertinentibus qualibet lingua aut extra Hungariam idiomate Hungarico typis exscripta sunt. Singula opera, si separatim edita sunt, in propriis capitulis, quae numeris continuis designantur, reperiri possunt.
Quamquam in principio primi voluminis huius operis, quod annos ab 1473. usque ad 1600. complectebatur, instructio ubera edita est, discedens tamen ab usu voluminis alterius et tertii hoc loco eam denuo prodere placebat commutationibus omnibus additis, quae necessariae in libris II.–IV. propter opera descripta gradatim mutata factae sunt.
ORDO ENUMERATIONIS
Enumeratio exemplarium ordine annorum, quibus edita sunt, servato procedit. Qui annus, si accurate constitui non potest, in exemplari descri- bendo aut annus maxime probabilis abbreviatione „cr.” (id est circiter) praemissa, aut anni inter quos exemplar prelum reliquisse conici potest, proponuntur; quod si ita est, opus medio annorum spatio insertum est.
Exemplaria eodem anno impressa per litterarum ordinem locorum ubi typis descripta sunt subsequuntur. Appellatio autem sedium offi cinarum typographicarum forma eiusdem aetatis usitata conscripta est (e. g. Bras- só, Szeben, Várad). Opera vero loco incognito excusa in fi ne singulorum annorum inveniuntur. Exemplaria denique eiusdem offi cinae eodem anno impressa ordinem litterarum titulorum sequuntur neglecto ordine probabili imprimendi vel edendi.
Capitula singula sic componuntur:
1. Numerus
2. Descriptio tituli
3. Relationes bibliographicae
4. Constitutio argumenti eiusdemque per partes expositio 5. Variae editiones
6. Editiones recentioris temporis
7. Summa inquisitionum earum quae ad opus spectant 8. Capitula cum opere de quo agitur cohaerentia 9. Elenchus exemplarium.
1. Numerus
Numeros proprios habent opera typis exscripta, quorum exemplaria exstant vel ex fontibus certis affi rmatisque comprobatum est, vel fere pro certo haberi potest ea vere impressa esse.
Exemplaria excludenda, quae per errorem ante 1671 sive item falso in Hungaria edita aestimabantur, in Appendice enumerantur. Et in hoc volumine ad haec exemplaria exclusa inter capitula numeros proprios habentia monitio semper verbo „Appendix” datur, ut cum opere Alexandri Apponyi confusio evitari possit.
Catalogi et inventarii bibliothecarum manuscripti in hoc aetate – etsi postea typis impressi – tantum examinati sunt, si etiam publicatio alia post volumina Caroli Szabó evulgata existentiam operis, quod conici potest, affi rmabat.
2. Descriptio tituli
In titulis describendis verbum primum operum certe impressorum litteris maiusculis expressum est, haud secus ac operum non ex exemplari sed publicatione allatorum, e.g. PÓSAHÁZI. In hac re orthographia tituli ad litteram sequitur publicationem, quae sicut fons considerata est, et signis citationis » « inclusus est, e.g. »SEGNERI«. Tituli operum, quorum editiones tantum conici possunt, compositione typorum currenti, id est minusculis primi verbi descripti atque inter signa <> inclusi sunt. Si opus tantum manu scriptum servatum est, locus et signum eius datur, ubi invenitur.
Descriptio tituli, si pagina titularis exemplaris ipsius a collegis videbatur aut alio certo et fi rmo modo e.g. ex photocopia cognoscebatur, caret signis citationis et uncis. At descriptiones ex fontibus publicatis constitutae inter signa » « positae sunt.
Descriptiones titulorum communes leges bibliothecales sequuntur
– e.g. in usu quadratorum et rotundorum uncorum [ ], ( ) – quae tamen
amplifi cantur et immutantur, sicut infra in articulis 2.1–9. enumerantur,
id est signa ( ) notant indicia in pagina titulari non reperta, ex exemplari
ipso tamen fi rmata; inter signa [ ] titulus ex argumento libri compositus et alia indicia coniecta inveniuntur.
Partes titulorum describendorum sequenti ordine componuntur:
1. Nomen auctoris 2. Titulus operis
3. Nomen interpretis vel adiutoris 4. Locus imprimendi
5. Annus imprimendi
6. Nomen typographi aut typographiae
7. Registrum foliorum numerusque paginarum 8. Forma seu plicatura foliorum
9. Ornamenta typis impressa
2.1. Nomen auctoris
Nomen auctoris in principio descriptionis tituli ad formam omnibus notam et in rebus litterariis acceptam invenitur, quo modo per Auctores Veteres Hungariae (abbreviatum RMSz, editum Budapestini 2008) divulgatum est.
Ut mos est in historia litterarum Hungaricarum conscribenda ii, qui ope- ra sermonis externi Hungarice reddunt, pro auctoribus habentur, quia illa interpretantes plerumque graviter commutaverunt. Nomen interpretis textus prosae orationis etiam abbreviatione „[transl.]” designatur. Interpretes autem Sacrorum Bibliorum, necnon thesaurorum iuris normarum nunquam pro auctoribus in libris describendis leguntur, quia in interpretandis huiusmodi operibus maxima fi des requiritur. Abbreviationes „[ed.]” (=editor) et [„red.”]
(=redactor) per analogiam abbreviationis „[transl.]” introductae sunt.
2.2. Titulus operis
Titulus perlongus operis non perscribitur et pro verbis minoris momenti omissis tria puncta interponuntur. Citationes Biblicae, carmina, sententiae cum chronosticho omittuntur, etiam si eae prima verba tituli sint. Quod si ita est, in initio constitutionis argumenti ostenditur, si in pagina titulari citationes Biblicae inveniuntur. Locus, ubi textus in Bibliis Sacris repertus est, velut ac in prioribus voluminibus, non datus est. Descriptio tituli etiam nomen auctoris continet, si id quasi membrum tituli (e.g. in casu genitivo) paginae titulari praesit.
In titulis describendis diversae litterarum formae in operibus veteribus
adhibitae non redduntur, neque apices notaeque syllabarum vel fi nes
singularum linearum signantur. Haec omnia in fi ne huius voluminis exemplis
paginarum titularium photographicis effi ngi curavimus. Interpunctio et usus litterarum versalium ad ortographiam hodiernam accommodantur.
Abbreviationes in titulis generaliter ex operibus solutae inter uncos rotundos ( ) stant, nisi hae frequentissimae: Acad. = Academiae; Akad. = Aka- démia; d. = doctor; d. d. d. = dat, donat, dedicat; kegyel. = kegyelméből; l. b. = liber baro; N. T. = Novum Testamentum; p. = pater aut professor; p. c. = poeta coronatus; p. l. c. = poeta laureatus Caesareus; p. m. = piae memoriae; r. p.
= reverendus pater; Ss. = Sacrosancta; theol. = theologia aut theologiae. In thesibus describendis datum promotionis manuscriptum inter uncos rotundos ( ) positum est. Si datum deest, puncti tres uncis inclusi signifi cant (...).
Si opus titulum nullum habet aut titulus periit, nomen operis in phi- lo logia receptum aut titulus ex ceteribus editionibus eiusdem operis desumptus inter uncos quadratos [ ] reperitur. Titulis earundem cantionum in diversis editionibus discrepantibus praecedit inscriptio ratione unifi cata uncis quadratis [ ] inclusa.Verba paginae titularis, quae ad titulum strictius non pertinent (e.g. signifi catio moduli „ad notam”, citata ex aliis operibus etc.), descriptionibus desunt.
2.3. Nomen interpretis vel adiutoris
Nomen interpretis vel adiutoris tunc tantum post titulum invenitur (et quidem typis latius dispositis), si in pagina titulari legitur vel – si opus nomine auctoris caret – ex ipso opere constitui potest.
2.4. Locus imprimendi
Locus imprimendi ea forma eoque casu grammaticali describitur, quibus in ipso opere legitur. Si in opere non invenitur, nomen loci ratione et disciplina confi rmati in lingua operis et in forma eiusdem aetatis usurpata uncis quadratis [ ] inclusum exponitur.
2.5. Annus imprimendi
Si locus vel annus imprimendi derivatur titulo, ubi notis numericis Romanis aut chronosticho notatus est, inter alia indicia imprimendi uncis rotundis ( ) inclusus et notis numericis Romanis signatus est. Annus in colophone positus item uncis rotundis circumcluditur. Si in parte alia operis invenitur, locus eius in subsequentibus explanationibus legi potest.
Calendaria ad annum certum edita omnino inter opera anno antecedenti
impressa describuntur, nisi in ipso opere alius annus impressionis legitur.
2.6. Nomen typographi aut typographiae
Nomen typographi aut typographiae ea forma, qua in ipso opere invenitur, sed in nominativo casu et praenomine omisso describitur.
Indicia etiam reliqua consequenter descripta sunt, e.g. nomen personae, cuius impensis opus in lucem proditum erat („impensis”), editor fortuitus, privilegia etc., sed omnia verba superfl ua praetermissa sunt.
Nomina typographorum in libro non impressorum consequenter prae- nominibus omissis describuntur nisi, quod praenomen quoque ad identi- fi candum sine dubio signifi cari necesse erat. Explanationes ad indicia impressionis (locus et annus imprimendi, nomen typographi) uncis quadratis inclusa in constitutione argumenti quaeri possunt.
2.7. Registrum foliorum numerusque paginarum
Registrum foliorum numerusque paginarum constat a) ex registro signaturarum fasciculorum operis, et b) ex foliorum paginarumve summa.
(Loco nominationis „charta” – „ív ” – ab tertio volumine semper vocabulo
„fasciculus” – „füzet” – utitur, quod id magis consentiens esse videatur.) Registrum cum summa paginarum signo mathematico aequationis coniunctum est.
a) Numerus foliorum, quae fasciculi singuli continent, a tertio volumine huius operis semper typis minutis elevatis signaturae superadditur. E.g.
A8 B4–H4
Litterae fasciculorum in exemplaribus hodie iam perditorum, quarum nume- rus tamen aliunde computari potest, uncis quadratis [ ] sunt inclusae. E.g.
A8 B4 [C–G]4 H4
Unci quadrati vacui [ ] signifi cant fasciculum sine ulla nota. E.g.
[ ]4 A8 B4 [C–G]4 H4
Numerus foliorum a typis vacuorum signo additionis + ad numerum foliorum impressorum additur. E.g.
A3+1 vel H2+2
Si dubium est, quia fi nis operis in omnibus exemplaribus deest, signum interrogationis superadditur. E.g.
H2+2?
Si numeri foliorum in fasciculis ordine subsequentibus constanter alternant, in formula vocabulum alternatim additur ad numeros alternos notarum fasciculorum. E.g.
A–H alternatim 8+4
Inter litteras signaturarum fasciculorum comma non est. E.g.
A4 B4
Si ordo litterarum repetitus vel aliae notae, quam litterae alphabeticae usae sunt, litteris signaturarum fasciculorum comma interponitur. E.g.
A4 –Z4, Aa4 – Dd4 vel 4, A4–Z4, *4
Si fasciculus imagines continet, quae et „illustrationes” dicuntur, vel quae- dam alia inseruntur, locus eorum sic datur:
A8 B1–6, [ ]1, B7–8, C8–E8
Si capitulum bibliographicum plura opera separata continet (quod in descriptione tituli sicut [1] – [2] signifi catum est, et register foliorum partium singularum ordinem litterarum rursum incipit, dividuntur per signum „;”. E.g.
a12–g12; A12–I12 = 168 + 215 pag.
b) Summa signo mathematico aequationis introducta semper numerum foliorum ostendit. Si opus paginas numeratas habet, summa numerum pa- ginarum numeratarum et sine numeris ostendit. E.g.
[ ]4 A8 B4 [C–G]4 H4 = [40] fol. vel [ ]4 A8 B4 [C–G]4 H4 = [8] + 72 pag.
Summa nunquam comprehendit numerum foliorum a typis vacuorum et paginarum, ergo fi t, ut summae duarum partium huius aequationis mathematicae discrepent. E.g.
[ ]3+1 A8 B4 [C–G]4 H4 = [39] fol. vel [ ]4 A8 B4 [C–G]4 H2+2 = [8] + 68 pag.