Az Európai Unió az általa folyósított támogatások feltételeit a támogatást igénylő szervezetek kategorizálását követően határozza meg. A pénzügyi elemzés célját és részleteit alapvetően annak megfelelően írja elő, hogy a támogatást igénylő fejlesztés az EU általános támogatási szabályai szempontjából milyen kategóriába esik. A tevékenységek előírt pénzügyi vizsgálatát a támogatás mértékének megállapítása szempontjából a 18. ábrán látható algoritmus szemlél-teti.
18. ábra: Az EU által finanszírozott projektek kategorizálása az igénylő szervezet jelle-ge, a fejlesztési célja, valamint a projekt megvalósítási költsége alapján
Forrás: NFÜ útmutató, 2009
A pályázati kiírásban szereplő pályázati útmutató rendelkezik arról, hogy mely tevékenységek támogatása eshet nemzeti támogatás hatálya alá, milyen jogcímen engedélyezett annak támo-gatása, mekkora a támogatás mértéke. Az igényelhető támogatás számszerűsítése során az adott tevékenységre (projekt összetevőre) meghatározott mértékkel kell számolni.
A pénzügyi elemzés részletezettségét tehát a tevékenység 18. ábrában szereplő besorolása dönti el annak megfelelően, hogy nagy projektnek minősül-e, hogy vállalkozási vagy közcélú tevékenységről van-e szó, illetve annak megfelelően, hogy egy jövedelemtermelő közcélú fejlesztés működési pénzárama biztosítja-e annak megtérülését.
4.4.1 A pénzügyi elemzés célja, módszertani kérdései
A megvalósíthatóság pénzügyi megítélése során a kiválasztott projektváltozat cash-flow-jának becslésével kerül sor a projekt pénzügyi teljesítmény mutatóinak az elemzésére. A pénzügyi elemzés során végső soron a fejlesztés hatékonyságát, fenntarthatóságát vizsgáljuk. Többek között arra keresünk választ, hogy a beruházások eleget tesznek-e azoknak a hatékonysági követelményeknek, amelyek alapján a projektjavaslat támogathatóvá válik, illetve az adott referencia időszak alatt a bevételei, ill. a fizetett költség megtakarításai fedezik-e a folyamatos működés kiadásait.
Az EU a támogatások elbírálása során dinamikus beruházás hatékonysági mutatók alakulása alapján ítéli meg a fejleszteni kívánt tevékenység támogathatóságát. A dinamikus mutatók alkalmazását az teszi szükségessé, hogy a projektek egyszeri ráfordításai rendszerint csak hosszabb használati idő alatt térülnek meg, miközben számos tényező miatt változik a jövő-beni pénzáramok jelenbeli értéke.
Pénzügyi tanulmányik során megismertek az időpreferencia lényegét, mely szerint a különbö-ző időszakokban rendelkezésre álló pénzeszközöket különneműeknek kell tekintenünk, és egy jelenbeli gazdasági mennyiséget mindig többre értékelünk, mint egy ugyanakkora jövőbeli mennyiséget.
Ahogy ez ismert, a dinamikus mutatók fő jellegzetessége tehát, hogy figyelembe veszik a pénz időértékét, és jelenérték-számításokon alapulnak.
A mutatók közül nettó jelenérték (NPV, Net Present Value), amely azt mutatja meg, hogy mekkora összeghez jutunk, ha a beruházás élettartama alatt képződő pénzáramlások diszkon-tált összegéből levonjuk a beruházás kezdő pénzáramát (Co).
NPV = - C0 + , amelyből C1, C2 … Cn a jövőben képződő pénzáramok, az „r” a diszkontráta, az „n” pedig az időszakok száma.
Amennyiben az NPV negatív, az adott időszak alatt a beruházás a pozitív működési pénzáramából nem térül meg. Amennyiben az NPV=0, a beruházás éppen megtérül, mivel a jövőbeni pénzáramok jelenértékének összege azonos a kezdő pénzáram értékével. Ez egyszeri megtérülést jelent, ezért több beruházási alternatíva összehasonlításakor a magasabb nettó jelenértékkel bírót, ill. a 0-nál nagyobb NPV-jű változatot érdemes választani.
A nettó jelenérték közgazdasági tartalma attól függően változik, hogy a pénzáramokba milyen tartalommal szerepelnek a kiadások, ill. bevételek. Ennek megfelelően, amennyiben a projektgazdánál felmerülő pénzáramokat vesszük figyelembe, a pénzügyi nettó jelenértékről beszélünk (FNPV, inancial Net Present Value
hasznokkal és költségekkel is számolunk, abban az esetben pedig gazdasági nettó jelenértékről van szó (ENPV, Economical Net Present Value). Ez utóbbit a gazdasági költség-haszon elemzésnél használjuk, amely módszerre a későbbiekben még visszatérünk.
Az FNPV, azaz a pénzügyi nettó jelenérték tehát azt fejezi ki, hogy a beruházás megtérül-e a jövőbeni pénzáramából, és a megtérülési számítást két változatra kell elkészíteni. A mutatók, illetve az egyes pénzügyi kategóriák gazdasági tartalma a 11. táblázatban található.
11. táblázat: Az FNPV mutatók, a DNR, valamint a fenntarthatóság számításának gazdasági tartalma, elemei
Forrás: ROP általános CBA útmutató, 2009
A 11. táblázatból látható, hogy az egyes mutatókhoz, illetve az elemzési célokhoz kapcsolódó pénzáramok számszerűsítése során melyeket, és milyen előjellel kell figyelembe venni. A táblázatban a (+) előjellel jelölt elemek pénzbeáramlást, a (-) előjellel jelölt elemek pénzki-áramlást jelentenek, a „nem” az adott tétel mellőzését jelenti, az adott mutató kiszámítását szolgáló cash flow-ban nem kell figyelembe venni. A projektek a bevételek, illetve a kiadások időbeliségét, és egyenlegét tekintve bizonyos jellegzetességeket, karaktert mutatnak, a pénzáramok karakterét illetően kétféle beruházást szokás megkülönböztetni:
konvencionális beruházás: olyan beruházás, amely egy kezdő pénzáramlást követően az élettartam során pozitív nettó pénzáramlásokat eredményez.
nem konvencionális beruházás: olyan beruházás, amely egy kezdő pénzáramlást követően az élettartam során különböző előjelű pénzáramlásokat eredményez.
A maradványérték a tárgyi eszköz nettó, azaz értékcsökkenéssel csökkentett értékét mutatja a vizsgált időszak végén. A piaci értéknek megfelelő maradványérték azonban magasabb is lehet a beruházás új értékénél. Gondoljunk csak arra, hogy például a földterületek igénybevé-telével megvalósult fejlesztések esetén a földterülettel kapcsolatosan nem számolunk el érték-csökkenést, sőt a fekvéséből, elhelyezkedéséből következően az értéke növekszik. Ez a pénz-forgalmi szemléleten alapuló vizsgálatok során nem jelent problémát – annak elveivel sem ellentétes, - így a végső pozitív pénzáram nagyságát jelentősen megemelheti. Az ilyen típusú projektek sikerét éppen ezek a sajátosságok magyarázzák, mint ahogy néhány jó adottságú golfpálya esetén is megfigyelhető. Azt azonban hangsúlyozni kell, hogy a maradványértéket csak akkor számoljuk el költségcsökkentő tételként, illetve pénzbeáramlásként, ha a referen-cia időszak végén pénzügyileg ténylegesen realizálható annak értéke.
Azt is látni kell, hogy a fejlesztések - a hosszú élettartamuk következtében - pénzáramainak számszerűsítése nagyfokú bizonytalansággal terhelt. Így például nehézséget okoz egy 15-30 éves időszak működési pénzáramának a becslése, de ugyanez mondható el a projekt marad-ványértékét illetően is.
Azt is megállapítható, hogy a beruházási költség megtérülésének (FNPV/C) számítása során – a számítás módszeréből adódóan, - a finanszírozási forrás és annak összetétele nem rele-váns. Ugyanez vonatkozik a DNR számítására is.
A tőkemegtérülés (FNPV/K) számítása során viszont éppen a finanszírozási források - mint tőkeelemek – szerepelnek. Ezek a számítások az EU hozzájárulás összegét figyelmen kívül hagyják, és a nemzeti saját tőkét veszik alapul. A 11. táblázat szerint ebbe bele tartozik az önerő, az idegen források közül pedig a hitel, és a nemzeti hozzájárulás is. Ezek után tekint-sük át a megvalósíthatósági tanulmányban előírt mutatókat és elemzési célokat:
1. Teljes beruházási költség pénzügyi megtérülése (FNPV/C, Financial Net Present