Pre – kointegrációs módszerrel végzett kutatások

Heien (1980) az általa kidolgozott dinamikus árképzés modell tesztelését 25 mezőgazdasági árupiaccal, köztük a sertés és marhahús piac segítségével végzi. A mark-up modell alapfeltevése, hogy a fogyasztói árak a nagybani (farm) árak és marketing input költségek egyenes függvénye, tehát a nagybani árak okozzák a fogyasztói árakat. A számunkra lényeges sertés és marha piacokon a szerző által elvégzett empirikus kísérletek ezt alátámasztották, valamint a mark-up modellel végzett becslések statisztikai tulajdonságai kielégítőnek bizonyultak. A szerző aszimmetria teszteket is végzett a Woffram-Houck specifikáció segítségével, és nem talált aszimmetrikus ártranszmisszióra utaló jelet.

Wohlgenant és Mullen (1987) a Heien féle mark-up modell illetve az általa kifejlesztett Relatív Árrés modellt hasonlította össze az Egyesült Államok marha piacának e két módszerrel való elemzésével. Egy sor teszt eljárás elvégzése után a szerzők úgy találták, hogy a Relatív Árrés modell kielégítőbb eredményeket ad, mint a mark-up modell, amely szerintük rosszul van specifikálva.

Miként korábban Heien (1980), valamint Wohlgenant és Mullen (1987), a Holloway (1991) által végzett empirikus kutatás elsődleges célja is az általa kidolgozott elméleti, nem tökéletes piaci körülmények között működő modell tesztelése volt.

Ezért nyolc élelmiszeripari terméken, köztük marha és sertéshúson is tesztelte az illető piacok kompetitívitását, és nem talált bizonyítékot a nem-versengő piacok létének alátámasztására.

Bailey és Brorsen (1989) a többi tanulmánytól eltérően nem a vertikális marketing csatornán keresztül fellépő asszimetriákat vizsgálja, hanem a helyileg különböző piacok közötti horizontális ártranszmissziót vizsgálja. A módszer az, hogy az egyik

piac árváltozásait regresszáljuk másik piac növekvő illetve csökkenő szakaszokra szegmentált árváltozásain. Heti, 1979 június 23 és 1986 április 16 közötti, négy különböző állam piacáról (Texas Panhandle, Omaha, Colorado és Utah) származó eladási árakkal dolgoztak. Az okság tesztek a Texas Panhandle piacot határozták meg mint vezető piacot. Így az aszimmetria teszteket a különböző piacok árváltozásainak a Texas Panhandle piac árváltozásain való regresszálásával végezték. Az eredmények azt mutatják, hogy a Texas Panhandle piacon bekövetkezett árnövekedéseknek gyorsabb befolyása van a másik három piac áraira, mint az esetleges árcsökkenéseknek, tehát a horizontális transzmisszió aszimmetrikus. Ugyanakkor nem sikerült statisztikailag szignifikáns különbséget tenni a Texas Panhandle piacról származó negatív vagy pozitív sokkok által okozott árváltozások mértékei között. Tehát hosszabb távon minden piac egyenlő mértékben igazolódik az ár meghatározó piachoz, akar növekedik akár csökken az ár, az aszimmetria csupán az igazodás sebességében lelhető fel.

Capps, Byrne, Williams (1995) az Egyesült Államok báránypiacának az árrés dinamikáját tanulmányozták, az Egyesült Államok Igazságügy Minisztériumának a felkérésére. A felkérés oka a látszólag növekvő kereskedelmi árrés okainak a kiderítése volt. Az empirikus elemzéshez 1978 és 1990 közötti kéthavi adatokat használtak, melyeket a Relatív Árrés (RPS) módszertanával elemeztek. Három, az amerikai bárányszektorra jellemző faktort bevéve a modellbe alkották meg a Bővített Relatív Árrés (ARPS) modellt. Az első változó a feldolgozóipar koncentrációját hivatott mérni, és mivel a Herfindahl index kiszámolásához szükséges egyéni cégekre vonatkozó koncentrációs adatok nem álltak rendelkezésre, ezért a C4 (négy legnagyobb cég piac aránya) indexet vették be a modellbe. A második változtatás a szezonális (Húsvét és Rosh Hoshana ünnepek) változó, a harmadik pedig egy trend változó bevonása, amely a technológiai fejlődést hivatott ábrázolni. A kutatás megállapította, hogy bár nagyfokú ártranszmisszió figyelhető meg a vágóhíd és

nagybani piacok között (viszonylag kompetitív piac), és egy sokkal kisebb fokú ártranszmisszió a nagybani és fogyasztói illetve a vágóhíd és fogyasztói piacok között (kevésbé kompetitív piac). A feldolgozóipar koncentrációjának növekedése statisztikailag szignifikánsan hatott az árrés változásokra. A különböző piaci szintek eltérő versenystruktúráját a szerzők a következő okokkal magyarázzák:

- a kiskereskedők által forgalmazott bárányhús mennyisége kicsi, - a bárányhús csak kis része a fogyasztók élelmiszerkosarának,

- a kiskereskedők nem tulajdonítanak nagy fontosságot a bárányhús forgalmazásnak,

- az élelmiszeriparban megfigyelhető „nem-ár verseny” stratégia, - a feldolgozóipar növekvő koncentrációja.

Orbánné és Tóth , (1998) a magyar sertés szektort tanulmányozó átfogó tanulmányukban a kereskedelmi árrés és ártranszmisszió problémájával is foglalkoznak. A kereskedelmi árrés tanulmányozására felírt ARMA modellel magyarázták az egyes vizsgált mutatók árrésre gyakorolt hatását. A modellben szereplő változók a következők: bérek (nem szignifikáns), energia költségek (szignifikánsan negatív együttható), piac kockázat (a hetikus piacmozgások hatását hivatott figyelni, szignifikánsan pozitív együttható), felvásárlás vagy farm output mennyiség (szignifikánsan negatív változó – ezt a szerzők a méretgazdaságossággal magyarázzák), kormányzati beavatkozás (szignifikánsan negatív). Az elemzésből az derül ki, hogy nem várt módon a termelők poziciója javult a feldolgozók poziciójához képest.

Az oksági tesztek egyirányú okságot mutattak ki a termelői árak felől a fogyasztói árak irányába 2, 4, és 8 késleltetéssel, és nem vezettek egyértelmű eredményre az 1 illetve 12 késleltetéssel végzett tesztek. A transzmisszió vizsgálat Kinnucan és Forker (1987) által meghonósított modellel történt, ez a Wolffram –Houck sepcifikáció továbbfejlesztése oly módon, hogy a marketing költségek is szerepelnek a

magyarázó változók között. A modell a szimmetria nullhipotézist elutasítja, és asszimetriát állapít meg a magyar sertés húspiacon. Ezek szerint, egy termelői árnövekedés azonnal megjeleni a felsőbb szintű piaconon, míg egy termelői árcsökkenés csak bizonyos késedelem után továbbítodik.

Tóth József (2003), az osztrák sertéshúspiacon fellelhető aszimmetrikus ártranszmissziót vizsgálta. A tanulmány kiindulópontja az a megállapítás, hogy Ausztria EU csatlakozása után, az állattartó gazdaságok termelői árai 23%-al, ezen belül a vágósertés felvásárlói árak 20%-al estek. Az empirikus elemzés elvégzéséhez 278, 1973 és 1996 júniusa közötti áradat állt rendelkezésre. Az oksági összefüggések vizsgálata során Tóth megállapította hogy egyirányú, oksági összefüggés létezik az osztrák sertéshúspiacon, vagyis a termelői árak mozgatják a fogyasztói árakat. Az aszimmetrikus ártranszmissziót egy Wolffram-Houck tipusú specifikációval vizsgálta, exogén változókat, mint a bérindex illetve olaj árak is figyelembe véve. A modell alátámasztotta az aszimmetrikus ártranszmisszióra vonatkozó hipotéziseket, igy bizonyítván, hogy a vágóhidak illetve kereskedők számára fontosabb az eladási áraik emelése termelői árnövekedés esetén, mint eladási áraik csökkentése a farm árak csökkenése esetén. Ugyanakkor az a tény, hogy a farm árak mozgatják a fogyasztói árakat és nem fordítva, azt jelzi, hogy bár az osztrák húspiac szerkezet oligopolisztikus, a vizsgált időszakban a feldolgozó-kereskedők nem éltek piaci erejükkel.