(Leszármazottjai a III. számú táblán.)
Már 1242-ben van emlékezet PousvóX, a midőn a győri káptalan előtt őt magát, valamint az ott szintén jelenlévő Sala
moni Miklóst, Mihályt1 és Györgyöt Kesui Scegena fia, Pethena megnyugtatja a felől, hogy nőtestvérének Both nevű férjétől, az előbbeniek rokonától származott leánygyermeke a jegyaján
dékra nézve kielégíttetett.2 3 4 Fia, Gúla vág}' Gyula, 1281-ben szintén részes volt a veszprémmegyei Chatár nevű birtok meg
vételében.5 Gyulának fiai Miklós, F osa+ és Gele voltak; ezek 1314-ben a veszprémmegyei Salamon megosztásakor ennek negye
dét nyűgöt felől nyerék ki a Biyutva, most Bitva folyó partján.5
1 Ezen Mihály azonos lehet azon Mihálylyal, kinek János nevű fia, mint alább látni fogjuk, több rokonaival, úgymint Tank, György, János a Gylián és végül Tamás a László fiával, mindnyájan Salamoniak egyetemben, az Akathoron túl fekvő birtokból 1324-ben az Olgya-családnak tanúsított hív szolgálatáért adományoz. Lásd Oklevéltár, 13. szám. Nem állítom, hanem csak megjegyzem, hogy az itt említett Tanknak talán fia lehetett azon András dictus Tonch, ki mint esztergom i kanonok 1388-ban, mivel a Kis Károly király leveretése után is pártjához szított, méltóságától megfosztva kiközö
sítetett. Lásd Monumenta Vaticana Ungar. Bulae Bonifacii ix. 1389 — 1396. pag. 7.
2 Oklevéltár, 3. szám.
3 Oklevéltár, 8. szám.
4 Posa azonos Pállal, synonimjai: Pose, Poust, Pórusa. Lásd Századok, vir., 66.
és vnr., 337.
5 Oklevéltár, 10. szám. Megjegyzendő, hogy e birtokból, az 1314. évi osztálykor, a Dama és Miklós ágai részt nem nyertek, hanem az egész négyfelé osztatott, a Zumbur, Pous, Salamon és az ekkor először említett Fukus- vagy Folkusnak ágai k özött; hogy kitől ered ez utóbbi, még ki nem derült, de úgy látszik, hogy a Pous és Salamon ágaihoz állha tott legközelebbi rokonságban, egyébként unokája Ilonában kihalt. Ugyanis Fukus fiának,
H G R Ó F E S Z T E R H Á Z Y J Á N O S
Ezek közül Miklós comes 1321-ben jelen volt a dömölki convent előtt, a midőn az 5. számú jegyzetben említett Folkus fia, Ábrahám, fiutóda nem lévén, minden vagyonát Gebenne vagy másképen Ilona nevű egyetlen leányára, Peredi Györgynére hagyta.6 — 1331-ben a veszprémi káptalan előtt találjuk a sz. István-király nap utáni első vasárnapon (augusztus -24-én) István nevű gyermeki állapotban levő fiával együtt, hol Pecfiuli Erzsébet, Dergetei Lőrincz neje, elébb Salamoni Jakab özvegye, a tőlük hozomány és jegyajándék fejében — első férje vagyoná
ból • — nyert huszonöt pensákról őket megnyugtatta.7 — A már említett Ábrahám birtokainak átruházásából, melybe Miklós egy
előre belenyugodott ugyan, később azonban megbánhatá, per keletkezett; ez ügy a veszprémmegyei alispán, Antal és szolga- birák, Lőrincz és Miklós előtt tárgyaltatott. Felebbezésképen 1334-ben Drugeth Villermus nádor elé került, ki előtt Salamoni Miklós azzal vádolá Lőrincz szolgabirót, hogy kedvezve Perédi Györgynek, ennek felszólalására a még függőben levő per folyama alatt a peres salamoni birtokrészt elfoglalva, határ
dombjait ledönteté. Ezen tettéért a tiz márka büntetésben
A brahám nak 1314-ben a veszprém megyei salamoni birtokból járandó osztályrésze ekkor többekkel egyelőre még közösen hagyatott fenn. 1321-ben pedig Ábrahám, ekkor mint comes, a dömölki convent előtt a Gyula fia, Miklós, valamint az Illiés fiai, Bichor vagy Bocho és Balázs jelenlétükben — ez utóbbiak a Salamon-ág leszármazottjai — kijelenté, hogy fimaradék hiányából egyetlen Gebenne nevű, más helyt Ilonának irt leányát a Perédi Iván fiának, Györgynek nőül adván, minden birtokait reá hagyta; e birtok cessi ójából, melyhez a Gyula fia, Miklós is igényt tartott, keletkezett per 1334-ben a nádor elé került, 1335-ben azonban (Ábrahám ekkor már nem élt) elbékéltetett, miről fent a szövegben bővebben van emlékezet. Végül 1360-ban a halálos ágyon fekvő Salamoni Ilona, máskép Gebenne, és férje, Perédi György leértére a hozzájuk kiküldött Balázs győri kanonok min# hiteles bizonyság előtt, valamint a Pous leszármazottja, illetőleg a Miklós fia, István engedélye, hozzájárta és b eleegyezésével a salamoni bir
tokukat és a podári zálogos részüket, azon kikötéssel, hogy a zálogösszeg-lefizetése mellett az illetőknek kiadassák, továbbá Myhalchfeuldet a malommal, Ilona, azonkívül anyja hozományát és jegyajándékát, valamint a salamoni birtokból járó leánynegyedét a Salamoni B a lá zs fiainak, János, Antal, Miklós, B a lin t és a Salamoni Tamás dictus Bochow fiának, Pálnak, proximis suis, a sz. István vértanú — prothomartirys — fel
lelése ünnepén (augusztus 3-án) hagyományozták. Lásd Oklevéltár, 12. és 20. számok.
Ezek valamennyien a Salamon-ág ivadékai valának; az elösoroltakból a Etikus, Pous és Salamon ágok közti vérségi kapocs világos.
6 Oklevéltár, 12. szám.
7 OklevéJtár, 14. szám.
A Z E S Z T F .R H Á Z Y -C S A L Á D IS
elmarasztalt Lőrincz boszujában Miklós lakházára rontott és marháit elhajtatá.8 Végül 1335-ben a veszprémi káptalan előtt e pert akép békélék el, hogy Perédi György mindazon károkat, méltatlanságokat, melyekkel őt Miklós illette, őszinte rokonságá
nak jeléül neki elengedé, viszont Miklós a szeretetnek ily tanú
bizonyságáért némely veszprémmegyei, Salamon és Chatár hatá
rain fekvő részbirtokokat, nevezetesen melyek közül egyik a magvaszakadt Ábrahámé volt s melyért Györgyöt a nádor elé is idézte, neki és fiörököseinek birtokába bocsátotta.9
:1339-ben, sz. János születése napjának előestéjén (jun. 23.), a veszprémi káptalan előtt megjelenvén, a már említett 1239. évi Althalutolia- vagy Altalút-birtokról szóló itéletlevél eredetijét mutatta fel, egyszersmind ennek hiteles átiratát kérte ki, okul adván, hogy gyakori utazásaiban a jogai érvényesítésére szük
séges eredeti okleveleket az útonállók megtámadásai miatt magá
val nem hordhatja.10
Perédi György és a Miklós közti egyetértés - úgy lát
szik — tartós nem volt. Ugyanis György a Bitva-folyóra épült malomnak negyedét - talán neje jogán — követelte; az ebből támadt pert azonban Perédi el veszté, és ezenkívül még, mint rágalmazónak, egész vagyona is utána veszett, melynek harma
dát 1345-ben Miklós,11 rokonaival, a Salomoni Bns fiával, István
nal és a Kelemen fiával, Domokossal nyerék el.12
Miklósnak egyik fia lehetett talán azon János (filius Nicolai), ki mint királyi ember 1363-ban Kuehki Gachow Tamást, a
sop-$ Oklevéltár, 15. szám.
9 Oklevéltár, 16. szám.
10 Oklevéltár, 17. szám.
11 ^SS'kan is még találkozunk (lásd Anjou-kori Okmánytár, vr. köt., pag. 11.) egy Nicolaus filius Gyula de Solomonnal, mint jelölt királyi emberrel, ki azonban tán a szövegben említettel nem azonos, életkora igen hosszúra terjedése miatt.
Oklevéltár, 18 szám. Minthogy a szövegben említett Bus fia, István, és a Kelemen fia, Domokos, Miklóssal együtt részesülnek a megnyert per tárgyában, más oklevél hiányában Istvánt és Domokost is ezen ághoz vélem sorozandóknak.
A szövegben említett Kelemennek, két fia v o lt : az első a már elősorolt Domokos, ki nem tévesztendő össze helylyel-közzel egy időben élő egy más Domokossal, kit talán épen megkülönböztetéséért dictus Zeheznek neveztek (s kiről a Dama ágánál emléke
sünk meg). Fiai pedig voltak; Miklós, ki 1420-ban már nem élt s kinek ekkor a watha
i 6 G R Ó F K SZ T H K H Á Z Y JÁ N O S
ron-megyei Egered, és 1364-ben pedig a győrmegyei Páznád nevű birtokokba igtatta.13 — A másik, 1331-ben mint gyermeki korban lévő már említett István volt; ez 1350-ben, Fülöp és Jakab apostolok napja előtti csütörtökön (április 29-én) a győri káptalan előtt tiltakozott a maga és rokonai, úgymint: a Kelemen fia, Domokos, a Zeri fia, István vagy Gergely, vagy talán György,
— nevét az elmosódott oklevélből biztosan már kiolvasni nem lehet — továbbá a László fia Pál, a Péter fia János (e két utóbbi a Zerhásházi-ághoz tartozik), nemkülönben az Illiés fia Bacho, és ennek fia János (kik a Salomon-ág leszármazottjai) neveikben, a csallóközi W atha nevű közös birtokuknak a szom
szédok és közeli rokonaik általi használata vagy benépesítése ellen.14 Ezen intézkedés, illetőleg birtokrendezés csiráját foglal
hatta magában már azon szándéknak, ismét ősi telepedésük lak
helyére visszaköltözni, mint azt alább észlelni fogjuk.
1360-ban a győri káptalan előtt sz. István vértanú fellelése ünnepén (augusztus 3-án) beleegyezését adta, hogy Salamoni Ilona az Ábrahám leánya és Fukus unokája, férjével, Perédi György gyei birtokaikat a Salamon-ágból származott rokonaiknak hagyományozhassák.1’ Ezen végrendelkezési engedély adásából azt tételezhetjük fel, hogy a már említett Fukus ága a Pous ágához állhatott a legközelebbi vérrokonságban, továbbá még azt is látjuk, hogy Perédi 1345-ben elveszett birtokait valami úton talán visszaszerezheté, hacsak végrendelkezése nem újabb szerzeményekre vonatkozott.
részbirtokába a Dama ágából származott Z sig m o n d igtattatott; a másik tán azon Orbán, ki Salamonwathai Istvá n t, az döbbeni Zsigmond fiát képviselé 1437-ben, a midőn a Salamon-nemzetségbeliek a Bazini Péter özvegyével s ennek fiával, Imrével, minden
nemű hatalmaskodásaikat és bírságaikat, miről még alább lesz szó, elbékélék. Kelemen másik fia L örincz volt; ennek leányai: Margit, ki 1381-ben, Boldogasszony születése napja utáni szerdán (szeptember 11-én) a győri káptalan előtt Kováchy Máté fiával, Antallal együtt, a fejebb említett Miklóst, a Domokos fiát, ennek birtokaiból illető leány
negyedéről, Kováchy Antal pedig anyja, Rusenth, ki szintén valamelyik Salamonnak, talán épen Lőrincznek leánya lehetett, után örökölt hozományáról megnyugtatják. Lásd Oklevéltár, 43. szám. Ugyanott, 51. szám. Ugyanott, 26. szám.
15 Hazai Okmánytár, 11., 114—115.
*4 Ok levéltár, 19. szám.
15 Oklevéltár, 20. szám. Lásd elébb itt az 5. számú jegyzetet.
A Z E S Z T E R H Á Z Y -C S A L Á D 1 7
E tájt, vagy valamivel még előbb, ezen ág a csallóközi Wathára csakugyan visszaköltözött, és e terület déli részét
—- melyen Thankwatha vagy Thankháza, ritkán Donkházának írva,16 és Belwatha jelenleg fekszenek — a Salamon ágának leszármazottjaival ekkor valószínűleg megosztotta. Határszéleit keletről Akathor és Salamonwatha vagy Salamon, északról Zerhásháza, nyugotról Csenke, délről pedig Wajaswatha és Leeg képezik. A tizenötödik század első negyedéig, a Salamoni és Wathai melléknevekhez inkább ragaszkodva, e tájt mindkét ágoni utódok, a csallóközi birtokuk és az ezekben gyakran fel
cserélt lakásuk után a de Watha, de Thankwatha és de Thank
háza vagy némelykor de Donkháza mellékneveket felcserélve kezdették használgatni, mig 1435. évtájt inkább megszűnvén az onomasticon fluctuatiója, a Thankházy melléknév azután állan- dósíttatott. Egyik mellékág a Belwatha melléknevet vévé fel, mint azt helyén látni fogjuk.
És most térjünk vissza Istvánhoz. Ennek egyik fia azon Miklós lehetett, ki az Azonfalwai Ferencz vezetése alatt a Kyzur- chuki András megöletésében részes lévén, a királytól 1388-ban kegyelmet n y ert17 és 1389-ben a nádor elé idéztetett, mivel Egurvári Miklósnak a salamoni és mersei birtokokba történt beigtatásakor ellentmondott.'8 A másik Kelemen v o lt;'9 ez 1396-ban, vagy még elébb is, Akatharon túl, a Duna partján fekvő kaszáló-részét a Salamon ágából származott Domokosnak elzálogosította.20
16 A Thankházy-birtoknak jelenleg a gróf Illiésházyak utáni birtokosa gróf Batthyány József; negyedét gróf Eszterházy Vincze után gróf Zichy Ferencz bírja. Az egésznek kiterjedése 1851 katasztrális hold.
17 Hazai Okmánytár, 11., 153.
*8 Oklevéltár, 30. szám.
19 Egy oly oklevél, melyben Miklós és Kelemen, az István fiai, nagyatyjukkal, Miklóssal együttesen m egnevezve lennének, ez ideig nem ism eretes, é s így kétely támad a felöl, ha vájjon ezek nem a táblázaton előforduló Bus István hasonnevű fiától származnak-e? Ezen kételyt azonban eloszlatja az, hogy a többi ágak kihaltával a Pous, illetőleg István utódai, mint alább látni fogjuk, öröklék a nem zetség birtokait, továbbá a feltételezett Bustoli-leszármazás által a filiatio a családtagok között a szokott
nál igen hosszúra nyúló időszakot is foglalna magában.
20 Oklevéltár, 32. szám.
G r. E sz te rh á z y J . : A z E szterh ázy -c sa lád . 2
i 8 G R Ó F E S Z T E R H Á Z Y JÁ N O S
1430-ban történt birtokcseréről értesülünk; ugyanis a Pous és Salamon ágaknak összes utódjai, valamint a Dama-ágból származott István, kiknek birtokuk tudniillik a Dunával és ágai
val közvetlenül érintkezhetett, az ezen területük nyugoti határ
szélei közé befolyó Dunaágnak használatáért, mely Belderduna- vagy Naghérdunának is neveztetett, nevezetesen az itt létező Zegye21 nevű vizafogó-helyekért, valamint a Duna halászati jogáért Zsigmond királytól, a berekzegi Németh János magva- szakadtával, ennek a koronára szállott pozsonymegyei, looczi birtokát a hozzátartozandókkal cserébe nyerék.22 A királynak készséggel teljesített eme óhajából történhetett, hogy a fenn- említetteknek a bírói részre járó különböző bírságokat 1435-ben elengedd.25
Nemsokára a salamonwathai birtok és a Szentgyörgyi és Bazini grófok leeghi birtoka közti határszélek miatt folytatott egyenetlenség, mely 1434-ben, vagy még elébb vette kezdetét, a midőn a Bazini grófok a salamonwathai birtok egy részét a leeghi birtokhoz tartozónak nyilvánították, s mely több rend
béli törvénykezési határnapok elhalasztása után végül Báthory István országbíró itétele következtében aképen döntetett el, hogy a határjárás a már említett 1269. évi határjárási levél nyomán foganatosíttassák. Ez alkalommal, 1436-ban, Kelemen személyesen jelent meg a hely színén, a szintén érdekelt Sala- mon-ágból származott rokonaival, és 1437-ben a pozsonyi káptalan előtt áldozó csütörtök nyolczadába eső vasárnapon (május 12-én) a peres felek peres leveleiket megsemmisítvén, kibékültek.24
A csere nyomán nyert Locznak birtokba vétele — úgy látszik — sok nehézséggel járhatott, mert tizenhat év múlva, tudniillik 1446-ban, Hédervári Lőrincz nádor a pozsonyi
káp-2 1 Zegy-gát, a vízben sarkantyút, töltést jelent; clausura piscium, lásd Szalay Ágoston : Magyar L eveles Tár, i., 428. és Győri R égészeti Füzetek, r., 359.
22 Oklevéltár, 47. szám.
23 Oklevéltár, 49. szám.
2 4 Oklevéltár, 50. és 51. számok.
A Z E S Z T E R H Á Z Y -C S A L Á D 1 9
talannak meghagyá, hogy az érdekelteket végül igtassa be, mi minden ellenmondás nélkül ekkor megtörtént.2S
Kelemen 1454-ben a pozsonyi káptalan előtt, sz. Egyed apát napján (szeptember i-én), a Belvathai-ágból származott Jánossal megegyezett a felett, hogy az Akathoron túl fekvő birtokrészért folytatott hosszadalmas perüket, melyről még alább megemlékezünk és mely már 1425-ben vette kezdetét, a midőn Kelemen, a Salamon és Miklós ágainak némely tagjaival egye
sülve, a fentemlítetten és még egyéb birtokain is több rendbéli hatalmaskodásokat követett el, egy »in villa Leupoldi Czethertek vocata« sz. Mihály nyolczadára (október 6-ra) egybegyülendő választott bíróság előtt a megmásoló félnek harminczkét márka dénárok elmarasztalása mellett békéljék e l; 26 e békeegyezmény azonban nem sikerült. — Kelemen 1464-ben még életben volt ugyan,27 de nemsokára korosán múlhatott ki.28
Neje kettő lehetett talán; az elsőnek nevét nem tudjuk, alkalmasint ettől fiai: Bálint és László,29 kikről lejebb lesz emlékezet. A másiknak is elhallgatják okleveleink családi nevét, és csak keresztnevét tudjuk: Margit. Mint özvegy fordul elő 1474-ben, és 1481-ben már nem élt. Ettől gyermekei: Abrahám, kiről lejebb lesz szó, Ilona és Magdolna.
Ilona Éllyesházy Lőrincz neje lett; 1474-ben özvegy. Ekkor anyja a győri káptalan előtt Orbán pápa nap utáni kedden (május 31-én) leánya nevében tiltakozott a király azon szándéka ellen, hogy tudniillik az Éllyesházy Mihály, ki — úgy látszik — fimaradék nélkül múlt ki, éllyesházi részbirtokait Margit és Orsolya asszonyoknak fiúsítás czimén adományozhassa.50 Ilona 1481-ben már nincs életben; ekkor, fitestvérei
végrendele--> Oklevéltár, 52. szám.
- 6 Oklevéltár, 56. szám.
-7 Oklevéltár, 59. szám.
28 1396-ban, mint láttuk, birtokrészeket zálogosított el.
-9 H ogy két nőt bírt, azt csakis a carnales et uterini fratres bizonytalan, gyerm e
keire vonatkozó, az oklevelekben előforduló kifejezés tételezteti fel.
3° Oklevéltár, 72. szám.
2 0 G R Ó K E S Z T E R H Á Z Y JÁ N O S
téré nézve, a pozsonyi káptalan előtt Mátyás apostol nyolczad- napján (márcz. 3-án) nyomozást tartottak, miből kiderült, hogy Thankházából járandó leánynegyedét, valamint néhai anyjának a hozományából és jegyajándékából őt illető részét testvéreinek, Bálintnak és Ábrahámnak hagyományozta.32 — Magdolna poka- theleki Kondé Györgyné volt,33 és testvérét, Ábrahámot, 1493-ban a kiadott leánynegyed és hozomány iránt a pozsonyi káptalan előtt, Dorottya vértanú nap utáni csütörtökön (február 7-én).
megnyugtatta.34
Elébb, mig tovább mennénk, több rendbéli perekről kell megemlékeznünk. A Dama ágából származott Zsigmond, vala
mint később leánya, Dorottya, Kelethy Istvánná, idő folyama alatt a veszprémmegyei Salamont, zálog czimén-e, avagy örökös felvallás következtében, birtokukba kerítve, azt Dorottya nem
sokára az Albert király halála (1439) után, mint mondja az oklevél, el is foglalá. Később ezen birtokot Ágoston győri püspöknek, 1447. év után, — mert e tájt lett Ágoston győri püspök — valamennyi ágak és jogos birtokosok ellenére, elidege
nítette. Ágoston püspök halála után Chwpor Demetertől, annak a püspökségbeni utódjától is, visszaadását az illetők hiába szor
galmazták. Ennek következtében elébb a pozsonyi káptalan előtt 1462-ben sz. Elek hitvalló ünnepére következő másodnapon (julius 18-án) óvásukat jelentették ki; később ez ügy tárgyalása az 1464. évi sz. György nap törvénykezési nyolczadára napol- tatott el, mig végül Palóczy László országbíró előtt emeltek panaszt, ezzel kapcsolatban felemlítvén, hogy Dorottya férjével a pozsonymegyei Salamont is elfoglald és a belvothai területen fekvő kaszálójukból, ezelőtt közel tiz évvel, szénájukat is
elhor-51 A tanuk között előfordul: Gregorius plebanus ecclesiae Beati petri apostoli in Challokewz. Ezen egyház ugyanaz, mely a W atha területén manap is, Illiésháza közelé
ben, az újabban alapított Szentpéter nevű községben fekszik s melyről a Zerhásházai- ágnál bővebben szólunk.
3 2 Oklevéltár, 78. szám.
3 3 Kondé György Illiésházy Mátyás gyulafehérvári prépost birtokainak 1484 — 1490.
igazgató kezelője volt, é s e végett köztük per folyt. Lásd Hazai Okmánytár, v., 372.
34 Oklevéltár, 80. szám.
A Z E S Z T E R H Á Z Y -C S A L Á D 21
d atta; továbbá el nem hallgatva még az Ogya család által elkövetett kárukat sem, a mennyiben ennek némely tagjai a salamoni kertekből a gyümölcsfákat kivágatva, elhordatták;
felhozván továbbá azon sérelmüket is, hogy Zerhásházi László, neje Kata, és fiuk Márton, Belwathát és Thankházát érdeklő osztályos levelüket maguknál tartva, ismételt kértük daczára kiadni vonakodának.
Ezen, a különböző ágakhoz tartozók által beadott panaszok megvizsgálására az országbírónak 1469-ben Budán, keresztelő sz. János születése nap utáni hétfőn (junius 26-án), kelt rendele
tére a kiküldött királyi ember, Kyslégi Péter, a pozsonyi káp
talan hiteles bizonysága, Pál, magyari plébános és vicze-archi- diakonussal a nyomozást teljesítvén, kiderült, hogy az országbíró parancsában foglalt vádak mind igazak valának, mire a vádoltak a sz. Jakab törvénykezési nyolczadára a király színe elé idéz
tettek. Oklevelek tudtunkkal a végeredményről nem léteznek, és csak annyiról értesülünk, hogy a veszprémmegyei Salamon, melyet Nagy-Salamonnak is neveztek, manap is a győri püspök
ség birtokában van. A belwathai és thankházi osztályos levelek érdekében Zerházházy László és Márton esküt tettek le, miből kiderült, hogy a kérdéses levél birtokukban nem volt, mint azt a Zerhásházi-ágnál bővebben látandjuk.
Az ágak közti versengés, czivódás és erőszakoskodás az egész tizenötödik század folyama alatt nagyon foglalkoztatta annak különböző tagjait. A Dama ágából származott Zsigmond, ki — úgy látszik — a többieknél vagyonosabb és szenvedelmes birtokszerző lehetett, zálog vagy csere nyomán, szintén a Dama ágából származott Poka Miklósnak birtokai nagy részét meg
szerző ; róla ezen birtokok örökségképen leánya Dorottya, Kelethy Istvánnéra, erről pedig, mint helyén látni fogjuk, gyermekeire szállottak. Jogos utóda eme birtokoknak — a zálogos összeg lefizetésével — a Dama-ágból még egyedül élő Poka Kelemen lett volna, ennek kihaltával pedig ezekre Zerházházy László tar
tott igényt.
2 2 G R Ó F E S Z T E R H Á Z Y JÁ N O S
A Thankháziak a Pokák összes birtokaira nagyon vágyód
tak; hogy tehát megszerezhessék, elébb 1467-ben, Balázs vér
tanú napján (február 3-án), a pozsonyi káptalan előtt a Kelethve
ket ezen részek birtoklásától eltilták. 1470-ben a győri káptalan előtt, sz. Piroska-ünnep előtti kedden (január 16-án), és másod
szor ugyanezen év sz. Mihály arkangyal megjelenése utáni vasár
napon (május 13-án) magát Poka Kelement saját birtokai, úgymint:
a veszprémmegyei Salamon, a pozsonymegyei salamonwathai birtokrészek, nevezetesen melyek egykor a Poka Miklósé voltak, avagy a Salamon László és Zsigmond defectusával ő reája szál
lottak, ezeknek hagyományozásától a Kelethyeket ismételten, vala
mint Zerhásházy Lászlót is, ki a kérdéses birtok egy részét szintén zálogba tartá, eladásától tilták el, s még ez év sz. Jakab apostol ünnepe előtti hétfőn (július 23-án), Zerhásházy Lászlónak ismételt tiltakozásait számba nem véve, — úgyszólván kéz alatt — a zálogtartó Kelethy-utódokkal a zálogösszeget lefizetvén, kiegyez
kedtek és a salamonwathai és looczi Poka-féle javakat birtokukba vevők.” Ezen tettük után meggyüjték bajukat Zerhásházy László
val, ki az 1475. év végével és 1476. év első felében elfoglalá több birtokrészeiket. E hatalmaskodásból eredő pert a Thank-
val, ki az 1475. év végével és 1476. év első felében elfoglalá több birtokrészeiket. E hatalmaskodásból eredő pert a Thank-