— legeltetni (le pasac, pasc), pogromir
sn — üldözni, pogromstsik —
pogromrendez ő (or ua.), podatek — adó (le ua.), podpolkovnik —
alezre-des (or ua.), politsjant — rendőr (le ua.), polkovnik — ezredes (le, or ua.), pampuske — pampus ka (le pampuszek), páne, pánje — úrnő (le páni), pastux — pásztor (le ua.), porutsnik — hadnagy (le, or ua.), par-tizanis — híve valakinek (le partyzancki), püst — üres (le pusty), pisk
— pofa (le pysk), pietriske — petrezselyem (le pietruszka), pien — inni (le pic), plaitse — váll (le plecy), pleve — polyva (le plewa), penten —-megzaboláz (le petac), pensje — nyugdíj (le pensja), prost — egyszerű (le proisty), praktik — gyakorla t (le praktyka), fand, fant — zálog (le fant), fasolie — bab (le fasola, or fasol'), fartux — kötény (le ua.), ferzax, pferzax, ferske — őszi barack (< farzex 4 or persik kontami -nációja) ;
tsatsken zix — csinosít (le caekac sie), tsehlien zix — dorbézol (le hulac), tsibele — hagyma (le cebula);
kobile — kanca (le kobyla), köze — kecske (le, or koza; „koze-bord"
-— kecskeszakáll), katske — kacsa (le kacz'ka), kolbas — kolbász (or kol-basa), kalie — csinálni = elrontani, „er hat kalie ge ma cht " tönkre t e t t e (le kaleczyc), kolpak — csákószerű sapka (le ua.), komitet — bizottság (le ua.), kantsik, kantsug — korbács (le kanczug, or kancuk), kancelarie
— iroda (le kancelaria), kose — kasza (le, or ua.), kapüste — káposzta (le, or kapus ta), kopert •— levélboríték (le koperta), vakatsies — szün-idő (le wakacje), korite — vályú (le, or koryto), karete — hintó (le ka-reta), kvart -— icce (le kwarta), kutsme — fülvédős sapka (le), kőimen
— k ém ény (le komin), kais — kosár (le kosz), kuxer — szakács (le k u -charz), küpe — rakás (le kupa), kukuruze — kukorica (le kukurudza), kile — sérv (le?), kiske — bél (kiszka), kl(i)atke — kalitka (le klatka), kliatse — kanca (le klacz), klots — tuskó (le kloc);
rote — csapat (or rat' — sereg, rota — század), rak — rák (le, or ua.), rendar — bérlő és korcsmáros a lengyel földesúrnál (le arendarz), rozinkes — mazsola (le rodzynek);
sable — kard. szablya (le szabla), süsken — súgni (or susukat'), hai-staig — asztag szénakazal (le, or sitog), stürxen — döf (le szturchac), spagat — spárga (le szpagat), spatsir — séta (le spacer), spare — zár, rés (le szpara), slimezálnik — szerencsétlen flótás (né schlimm + ha.
mázzál + szláv képző: -nik), jemaxsemajnik — átkozott, mexalesabes-nik — szombatszegő, kolbojmexalesabes-nik — aki minden lében kanál, napetsen — szunyókál (cseh na + pee — a kemencén szundító anyóka).
Összefoglalás
Mintegy ezer évvel ezelőtt az Elbától nyugatr a fekvő vidékről el-indult a német zsidóság nagy v ánd or ú tj ára Kelet-Európa felé. Főleg így került új, túlnyomóan szláv környezetével szoros kapcsolatba mind kul-turális, mind nyelvi szempontból. A zsidók új h a z á j uk b an is megtartot-ták különállásukat, de olyan mély és gazdagító hatású befolyáson estek át, hogy általa a szlávokka.1 szinte szövetségi vagy rokonsági viszonyba kerültek. E tanulmány megkísérelte, hogy — a teljesség igénye nélkül — nyomon kövesse a szlávokkal való érintkezés hatását a jiddis nyelvre, amelyben a német nyelvtől való egyre erősebb különállás kidomborí
-tása mellett a szláv elemek igen jelentős tényezővé váltak. A jiddis szláv elemeinek kutatása különösen azóta mutat komoly előrehaladást, amióta a jiddis-kutatás a n é met egyetemeken elindult első kezdemé -nyező lépései után Kelet-Európába, m a j d a zsidóság kataklizmája ut án Amerikába helyeződött át. E téren megemlítendők: Alfred Landau (1850—1933), aki az 1880-as évektől kezdve Bécsben működött. Lazare Sainéan (1859—1934) Bukarestben, és számos tudós a jiddis-kutatás új intézményeiben, Vilnában, Minszkben, Kievben, Moszkvában és New Yorkban.
A jiddisben a szláv elemek nem csupán egy bizonyos lexikai fel-színt alkotnak, hane m „konstruktív erővé" váltak, amely erő átalakí -totta a nyelvet és „ új minőséget" kölcsönzött neki.
A fonológiában a szláv hatás több formában mutatkozott meg a jiddisben. Erősen megnövekedett mássalhangzóállománya és változáso-kon esett át a magánhangzórendszere is.
A szláv képzőket rendszeresen felhasználta és szervesen magába olvasztotta, ami hat árt alan lehetőséget nyú jt ott az új szóképzések szá-mára.
A nyelvek szókészlete általában kétféle úton szokott gazdagodni:
mennyiségi és minőségi változás folytán. A mennyiségi változásnak is lehet két forrás a: belső és külső forrás. Amíg belső forrásként a meg-levő nyelvi elemek különböző kombinációi szolgálnak (szóképzés, szó-összetétel stb.), addig külső forrásnak a más nyelvek szókészletéből tör -ténő szóátvételeket és az idegen elnevezés vagy állandósult szerkezet pontos lefordításával keletkezett tükörszavakat szoktuk nevezni [37], Amint láttuk, a jiddis a mennyiségi gazdagodás mindkét módjával bő-ven élt és különösen a tükörszavak kaptak jelentős szerepet fejlődésé -ben. Szókészlete azonban nemcsak mennyiségi, h a n em minőségi válto-záson is átesett. A szavak számának növekedése mellet t bővült ugyanis a meglevő szavak jelentése is.
Bár a jiddis befogadó készsége a szláv nyelvekkel kapcsolatban minden t ér en megmutatkozik, talán még fontosabb annak a hangsúlyo-zása, hogy a zsidók nemcsak szláv elemeket ve tte k át, hanem szláv szellemet is vittek bele a jiddisbe. Amíg például a n é met csak a főne-vekkel kapcsolatban kicsinyít, addig a jiddis előszeretettel kicsinyíti szláv — főleg orosz — mi ntá ra a mellékneveket is. Pl. gutinker, seinin-ker, libinke (vö. or chorosen' kaja, miien' k a j a stb.) — „unter grininke bajmelex zitsen majselex, slajmelex".
Egyébként a jiddis különböző korokban nem egyformán tá rta ki kapuit a sZláv elemek előtt. A XIX. század elején Mendl Levin Satano-ver, ny ug at -u kr aj na i író még oly nagy örömét lelte a nép-jiddis német -telen jellegében, hogy bibliafordításaiban rengeteg szláv szót használt. Viszont J. M. Lifsits lexikográfus szótáraiban már mi nte g y határvona -lat húz a népnyelvbe eredetileg beszövődött szlavizmusok és az ú j a bb keletű russzizmusok között. Még ennél is tovább me nt Mendele Mojxer Sforim, aki mű vei ú j a bb kiadásaiban még a teljesen meggyökeresedett szlavizmusokat sem hagyt a meg.
A XX. században a helyzet úgy alakult, hogy a legális népi
szla-vizmusok meghosodtak, de a jiddis köznyelvben még gyökeret nem v e r t rasszizmusok és polonizmusok ellen heves harcot kezdtek a jiddis p u -risták, at tól félve, hogy a szláv szavak és kifejezések teljesen elözönlik a jiddist. A szláv szavak üldözése azonban oda vezetett, hogy egy re nagyobb szakadék támadt a jiddis tömegek beszélt n y el v e és az ir o -dalmi jiddis között. Amikor azonban a jiddis k ul t úra fő központjai a második világháború ut án elkerültek a szláv országokból, a szlavizmu-sok iránti tolerancia ú j ra megnövekedett.
A jiddisben fellelhető szláv szavak száma több ezerre rúg, ami az egész szókincs 10—15 százaléka. Ügy látszik, a legnagyobb befolyást a lengyel gyakorolta a jiddisre, az orosz befolyás t ul aj d on k ép p en csak Lengyelország felosztása u t án kezdődött el. Ez a kép azonban a más o -dik világháború ut án lényegesen megváltozott, m e r t amíg a lengyel -országi zsidóság csaknem teljes egészében elpusztult, a szovjet zsidók életben marad hattak, és így a jiddis ny elv ott tovább él százezrek a j k á n. Ez a jiddis természetesen, különösen a Nagy Októberi Szocialista F or -radalom óta, rengeteg orosz szót olvaszt magába, amiről kö nnyű m e g -győződni, ha a Szovjet írószövetség kiadásában megjelenő jiddis n y el vű orgánum, a „Sovetis Heimland" bárme lyik számát k ezü n k be vesszük.
Ennek a jiddisnek az elemzése azonban már nem tartozik e t a n u l má ny keretébe.
J E G Y Z E T E K ÉS I R O D A L O M
[1] Schön Dezső: Tízmillió zsidó nyelve. Kolozsvár, 1934. Ebben 1. Marton Ernő be-vezetését.
[2] Ismeretes Goethe élénk érdeklődése a jiddis iránt. (MAJ 1962. 16. füzet; 1. még M AJ 1961, 14.). Csehov, az orosz nyelv nagy művésze is sajná lta, hogy n e m h a ll h a tta gyakrabban, m e r t egészségi állapota miatt csak igen ritkán u ta z h a -tott h a r m a d i k osztályon. (Vö. Joffe, J. Ä., De slawiser elemen t in jiddis. — P i nk e s (fun Amopteyl Yivo), I—II. (1927—28). 235—256, 296—312.
[3] Vö. Hutterer Miklós: Adalékok a „felföldizmus" kérdéséhez. (Magyar Nyelv, Budapest, 1961, 213—214.)
[4] Vö. Beranek, F. J.: Jiddisch (megjelent: W. Sta mmler szerkesztette De utsche Philologie im Aufriss-ben. 2. kiadás. (Berlin, 1957), 1955—2000 (az I. kötetben).
[5] Weinreich, Max: Yiddish, knaanic, slavic: the basis relationships. (T a nul má -nyok Roman Jakobson 60. sz ületésna pja alkalmából, Mouton és Tsa, 1956, Hága, 622—632). L. még: Heinrich Loewe: Die Sprachen der Jud e n , Berlin, 1911.
[6] Híres biblia- és ta lmu d- kommen tá tor a XI. században. Franciaországban m ű-ködött.
[7] Vö. Weinreich, Uriel: Yiddish and colonial germán in e a ste rn Europe: t h e dif-fer e n ti a l impact of slavic. — Mouton et Co. 'S-Gravenhage 1958. — „A szlávul beszélő zsidók szerepe n e m bizonyítható, m e rt a bizonyítást me ghiú sít ja az a tény, hogy a „knaa n"-i zsidóságra vonatkozó történelmi, nyelvi és e tnográfiai ad a to k igen kis mér té k ben állnak rendelkezésre." 42. 1.
[8] Vö. Gitlits, M.: Slawizmen in jiddis f ün XVI—XVIII. j a h r h u n d e r t loit sri ft le x e kweln . (Lingvistische zamlung, III. Minsk, 1936, 73—97.)
[9] A „Taitsch" szó a németországi jiddis irodalomban honosodott meg, és egysze-r ű en azt j u t t a t j a kifejezésre, hogy a később „Judendeutsch", „Jüdisch-Deutsch"
vagy „Jarg on" néven emlegetet t jiddis azonos a né met nyelvvel. A „zsargon"
elnevezést n e m minden rosszindulat nélkül a lka lmaz ták egyesek a jiddisre.
N. Stieff ezzel kapcsolatban a következőket jegyezte me g „Jiden u n d jiddis"
című mű vé ben: „Igen ám, de ez a vád legfeljebb a nnyit jelent, hogy a nyelv még fiatal, és még mindig nem k erült ki fokozatos kia la k ulá sa állapotából. Ezt azonban csak olyanok restelhetik, akik kizárólag a megkövesedett m ú m i á k at t a r t j ák megbecsülésre érdemeseknek. Mi azonban a fi at al ság ban előnyt látun k, mégpedig olyat, amelyet n e m t ud un k eléggé felbecsülni. De végeredményben
mi egyéb az angol nyelv, m i n t ge rmá n —fr a nc ia pudding? Mi a latin vi-lág legtekintélyesebb, legelte rjedt eb b nyelvei zsargonok. Kezdetben meg is ve-tették őket. Ma azonban m ég a nyelvek ínyencei is k é r k e d n ek velük. A mai eredeti tisztaságát, ezzel szemben az angolok évszázadokon keresztül nemcsak kaucsukot és aranyat, brilliá nst és kakaóbabot, szőnyeget és mű tá rgyat
[22] Vö. Veinreich, U.: Yiddish blend s with a Slavic element. (Reprinted fr om f u n Yivo. Vilnius II/1927, 119—214; 111/1929,615—616. Studies in Philology, 2—3.
Vilno, 1930.) volt szíves re nde lkez ésemre bocsátani a Holder-hagyatékot, és Weinberger Jó-zsefnek, aki Holder kéziratos verseinek az elolvasásában n y ú j t o tt nekem segít-séget.
[36] Siegmund A. Wolf „Wörterbuch des Rotwelschen" (Mannheim, 1956) című szó-t á ráb an ezt a szót germán erede tű nek t a r t ja . Sze rintünk azonba n C. J. H ut te -r e m e k van igaza, aki azt állítja, hogy a jiddis még a régi nazális a l a k j á b an a lengyelből v e tt e át. (Vö. M A J 1963, 17. füzet, 18. füzet és Bera nek, Die j. Ma.
Nordostungarns, 1941, 23. 1., Das Pinsker Jiddisch, 1958, 58. 1.)
[37] Vö. Kelemen Béla: Társadalomfejlődés és nyelv. (Nyelv- és irodalomtudományi közlemények, 1962, 2. sz. 255. 1. — Cluj—Kolozsvár.)
[38] Vö. Franz J. Beranek: Die Verkleinerungsforme n im Jiddischen. (MAJ, 1960.
januá r, 11. f. 5—9. 1.) Lásd m ég Tavjov i. m.
H A S Z N Á LT R Ö V I D Í T É S EK
M. Altbauer, Di kegenzaytike poylish-jidishe hashpoes oyfn shprakhgebi t (Vilna, 1934), 15. pp. Ch. Gininger, „Sainéan's Accomplishmen t s in Jiddish Linguistics" T h e Field of Jidd is h (New York, 1954), 147—178, kü lö nösen: 173—178.
К. F. Lubarski, (Ukr. W o r d s in t h e Y. lang uage) , Z a p y s k y O d e s k o h o I n s t y t u t u N a r o d n o j Osvyty, I (1927), 129—161.
R. Mahler, (J e w i s h P l a c e N a m e s in Ol d Po lan d ), R e s h u m o t , n. s., V (Tel Avi v, 1953), 146—161.
S. Petfik, (On Y. I n t o n a t i o n in C a r p a t h o r u s s i a ) , Li s t y filo lo gi cké, L X I I I (1936), 385—386.
N. Prilutski ( = P r yl uc ki ) . (On t h e h S o u n d in s o m e J i d d i s h Dialects), L i t e r a -r i s h e B i e t e -r , V (1928), 543.
N. Prilutski, (Ve rbs in — im in Y. Dialects), Y i v o - b l e t e r , VI (1934), 117—137.
B. Rubshteyn, (Th e F o r m e r L a n g u a g e of t h e J e w s in R. L an d s ) , Der P i n k e s , I (Vilna, 1913), 21—34; n o t e b y S. D u b n o w , ibid.) 36—38 (b ő v í tett k i a d á s b a n: В. Rub-shteyn, Di a n t s h t e y u n g u n a n t v i k l u n g f u n d er v i d i s h e r s h p r a k h , W a r s a w , 1922.
69—114).
M. Schaechter, A k t i o n e n i m J i d d i s h e n (Közöletlen d o k t o r i é rt ek ez és, Bécs, 1951).
M. Schaechter, (Aspects in Y. Verbs) , Y i d i s h e s h p r a k h , X I I (1952), 11—17; (The S t e m C o n s t r u c t i o n in A s p e c t s of t h e Y. Verb) , uo. 83—89.
I. Schiper, (His tori ca l Note), K u n s t u n leb n , I ( W a r s a w , 1908), 61—67.
I. Schiper, (Th e B e g i n n i n g s of loshn ashkenaz in t h e L i g h t of O n o m a s t i c S o u r -ces), Y i d i s h e filologye, I (1924—1926), 272—287.
N. Shtif, *(The I n f l u e n c e of BR. on t h e His sing a n d H u s h i n g C o n s o n a n t s in Y.), Di y i d i s h e s p r a k h , III (1929), no. 15, 14—22.
N. Shtif, (Th e Di aleetolog ica l E x p e d i t i o n I n t o B e l o r u s s i a of t h e Ki e v C h a i r in Y. C ul t u re) , ibid., no. 19, 1—26.
N. Shtif, (On t h e T h r e s h o l d of t h e 19th с T h e S l av i z a t i o n of Y.), A f n s h p r a k h f r o n t ( = Di Y i d i s h e s h p r a k h ) , VI (1932), nos. 32—33, 1—66.
M. Shulman, (SI. I n f l u e n c e s in Y. P h o n e t i c s a n d V o c a b u l a r y ) , A f n s h p r a k h -f r o n t , II (Kiev, 1938), 131—172: I II (Kiev, 1939), 76—109.
E. Spivak, *(On Slavizat ion) , A f n s h p r a k h f r o n t , I II —I V (Kiev , 1934), 46—63.
I. Taglicht, ( T o p o ny m y of C ze c hos l ova ki a a n d A d j a c e n t B u r g e n l a n d in Ye w i s h Sources), Fi lolo g is he s h r i f t n ( f u n Yivo), I (Vilna, 1926), 337—346.
Ш Weinreich, *(On t h e C o m p o n e n t s of Y.), e b b e n a m ű b e n: Algemeyne entsik-lopedie. Kiegés zít ő k öt e t: Yidn В (Paris, 1940), 39, 71—75, 77.
M. Weinreich, ( A t t i t u d e T o w a r d Sl avisms ), e b b e n : N. Stutchkoff, De r o y t s e r f u n d e r y i d i s h er s h p r a k h . ( N e w York, 1950), p p X I V—X V .
U. Weinreich, „ S á b e s d i k er losn in Y.: A P r o b l e m of L i n g u i s t i c A f f i n i t y " , W o r d V I I I (1952), 360—377 ( = S l avi c Wo rd , I, 56—73).
U. Weinreich, „On t h e C u l t u r a l H i s t o r y of t h e Y. R i m e " , T h e His to ri c Q u e s t : Es s ay s . . . P r e s e n t e d t o S a l o W. B a ro n .
U. Weinreich, „Notes o n t h e Y. R i s e - F a l l I n t o n a t i o n C o n t o u r " . Fo r R o m a n J a k o b s o n , ('s- G r a v e n h a g e , 1956), 633—43.
U. Weinreich, „A R e t r o g r a d e S h i f t in t h e G u i s e of a S u r v i v a l : A n A s p e c t of Y. V o w e l D e v e l o p m e nt , „ E s t r u c t u r a l i s mo у H i s t ó r i a: M i s c e l l á n ea H o m e n a j e а A n d ré M a r t i n e t (La L a gu n a , 1957).
L. Wiener, (J. W o r d s in R u s s i a n Dialects), 2 i v a j a S t a r i n a , V (1895), 57.
L. Wiener, „ D as j ü d i s c he E l e m e n t i m P o l n i s c h e n " , A r c h i v f ür s l a v i s c h e P h i l o -logie, X X (1898), 620—624.
S. Winter, (Some Y. P l a c e N a m e s in P o l a n d ) . Fil olo gis he s h r i f t n (f u n Yivo), II I (Vilna, 1929), 585—588.
A. Zaretski, ( P r o bl e m s of Y. Linguot ech n i cs ) , Di Y i d i s h e s h p r a k h , IV (1930), 20, 1— 10.
A. Zaretski, F a r a p r o l e t a r i s h e r s h p r a k h (Kiev, 1931, 119 pp.)
П Р О Б Л Е М А Т И К А С Л А В Я Н С К И Х Э Л Е М Е Н Т О В В Я З Ы К Е И Д И Ш И. Б И Х А Р И
Р е з ю м е
Автор, оп уб лик ов авший до сих пор р я д статей по русск ой аспектоло ги и, счи-тает на сто я щу ю статью л и ш ь пр едвари тел ьны м расследованием к труду, ко торы й он собирается напи сат ь впредь и в котором он предполагает и з л а г а т ь основательно
проблемы глаг ольног о аспекта в я зы к е идиш. Вот почему наст ояща я статья не претендует на высокие требования и цель автора состоит лиш ь в том, чтобы озна-комить читателя,_ в первую очередь на основании богатой з а р у б е ж н о й литературы (см. работы Й. Йоффе, Р. Якобсона, М. Вейнрейха, У. Вейнрейха, М. Гитлица и др.) и на своем материале, со в лия ние м славя нски х языко в на идиш. Кроме введения и заключения, а в т о р излагае т тему в семи г лав а х:
В 1-й главе автор, обрисовывая традиционную теорию возник нов ения я з ы к3 идиш, подчеркивает, что идиш, вырвав шийс я из средневекового немецкого я зык а, в течение своей истории стал ра звив ат ьс я к ак вполне самостоятельный язык, при-чем я рк о о т р а ж а е т следы миграции, непосредственных и опосредственных контак-тов еврейского народа с другими (напр. славянскими) народами. Не случайно, что старейшая печ ат на я книга на я з ы к е идиш т о ж е вышла на слав янск ой почве — в Крак ове в 1534-м году. (Реб Анчелъ: Маркевес Гамшине).
11-я глава изла гае т проблему т. н. субстрата и результаты, достигнутые до сих пор в области исследовани я „лэшо н кна ани", соглашая с ь с взглядом, согласно которому д а н н ая теория об этой проблеме еще в достаточной мере не обоснована.
В II 1-й главе прослежив ают ся заимствованные из сла в янс к и х я зык о в слова, начи-на я со второй половины XV I I - r o века, одновременно у к а з ы в а я на социальный и экономический фон общений с ла в я нс к и х яз ык о в и идиш. Особенно чётко наблю-дается упомянутые выше факты на основе т . н. литературы „респонсум" XV I I - r o века, однако представляютс я ценные сведения и в произведения х тех писателей последней четверти XVII 1-го и нач ал а XI X-г о веков, которые д л я того, чтобы их понимали, распростра ня л и идеи просвещения среди масс на испещрённом слав-янскими элементам и языке идиш. (М. Левин, Й. Перл и др.)
IV-я глав а исследует влияни е слав янск их я зы к о в на фонетику и грамматику идиш. Под в л и я н ие м с л а в я нс к и х языко в обогатилс я его фонематический состав, появились в нем палат ализованные согласные (н', л', в некоторых диалектах т' д', с ) и т. н. шипящи е (ч, ж, ш); заимствование с лав я нск и х окончаний и суффиксов стало тоже чрезвычайн о общим в идиш. Но это явление проводит у ж е читателя к следующей, V-й главе, где приводя тс я некоторые т. н. слова-смеси особого образо-вания на основе работы У. Вейнрейха по этой теме („Yiddish Blends with a Slavic El em ent" ) и в общих чертах обрисовывается и механизм заимствования.
В VI-й гла ве приводятся и представляются семантические параллели между отдельными сла в янс к им и я з ы к а м и и идиш, главным образом на материале бело-русского я з ы к а. Эти параллел и доказывают, что воздействие, оказанное славян-скими язык ам и на идиш, выходит далеко за пределы проблематики словарного сос-тава, и что создавшийся вследствие сосуществования билингвизм создает своего рода идиш-славянское языковое родство и вопрек и тому, что в случае я зык а идиш, в конечном итоге язык германского происхождения у л о ж и л с я в теле славянских языков, С этой точки зрения з а с л уж и в а ю т упоминание не т ольк о веющие духом славянским фразеологические сочетания и к аль к и, но и тот факт, что в восточном идиш найдутс я и следы системы глагольных видов — явление, которое чуждо не-мецкому я з ы к у, но очень х ара к т ер но для с лав я нс к и х я зыков.
Наконец в VI 1-й главе д л я иллюстрации интенсивности славянского в лияни я приводятся примеры, доказывающие, что в Венгрии д аже в т. н. „ойберландском"
идиш ук оренилис ь некоторые слова славянского происхождения. Впрочем, в этой области — кроме к атак лизм а европейского еврейства — возникают перед исследо -вателем большие трудности и в связи с тем обстоятельством, что большая часть бывшей венгеро-еврейско й печати старалась писать на чистом немецком языке, вследствие чего создавался т ак о й „стерильный" идиш, который в значительной мере отличался от просторечия, употребляемого народом. Единственное исклю-чение представляе т собой творчество Иожефа Хольдера (1893—1944), жившего и творившего в Будапеште, в стихотворения х и переводах которого мы находим множество с л а в я нс к и х элементов. Но он провел свое детство в деревне Надьбочко (в северо-восточной части бывшей Венгрии) и, по всей вероятности, славянские слова он принес с собой с той территории.