Szláv elemek a jiddisben

SZLÁV ELEMEK A JIDDISBEN

Dr. BIHARI JÓZSEF

Bevezetés

„Minden élő nyelv magában h o rd j a a nyelvet fo rmáló nép t ö rt é- nelmét. A távoli századokban elviharzott események, a nagy sorsfordu- latok és kataklizmák, mi n t geológiai kőzetrétegek rak ódnak le a nyelv szókincsében és belső mechanizmusában. A k ár más h atalmak igázták; le a népet, akár ő igázott le más országokat, a nyelv, mint érzékeny pr e - ciziós műszer hűségesen feljegyzi ezeket az eseményeket és megőrzi késői nemzedékek számár a" [1],

Jelen t an u l m á ny azt tekinti feladatának, hogy átfogó képet adjon egyrészt a külföldi irodalom, másrészt önálló kutatások al apj án a szláv elemek hatásáról egy olyan nyelvre, amely a főként közép- és kelet- európai, nem-asszimilálódott zsidó lakosság nyelv e volt vagy most is az, amelyet a II. világháború vérengzései előtt még több m i n t 10 millió ember beszélt és amelyet m a is 6—7 millió ember beszél a világ k ül ön- böző részeiben. Ez a nyelv — a j i d d i s , amel y tehát széles el ter j ed t - sége miat t is megérdemli a tanulmányozást, de nyelvtörténetileg k ü- lönösen fontossá teszi némely, egészen egyedülálló jellegzetessége. Egy- felől archaikus mivolta: a jiddis — mint lát ni fog ju k — a XIII. század- ban a Raj na-vidéki és közép-németországi zsidóságnak a n émet k örny e- zettel azonos nyelve, tehát középfelnémet, illetve an na k különböző dia- lektusaival azonos, másfelől bája, kelleme és sajátos ötvözete vonj a m a - gára a k utató figyelmét [2]. A németországi zsidó lakosság jelentős ré- szének elűzése, illetve Kelet-Európa egyes országaiba, f ő k é nt Lengyel- országba való áttelep ülése során, amely nagyjá ból a XIV. század máso- dik felére esik, megőrizte eredeti dialektusát, és ez — a környezet élő nyelvfejlődésétől elszakítva — ha ng an ya gában és a laktanában is válto- zatlanul megtar to t t a XIII. századi vonásait. A jiddis t eh át tulajd on - képpen a középfel német egyetlen, ma még élőnek mo nd h ató „nyelv- járása" [3]. Ezt a szót azért kell idézőjelbe tenni, mert a jiddis egyrészt n e m egységes, a környezet nek megfelelően igen sok helyi változata van, másrészt az új környezet nyelvei, elsősorban a szláv nyelvek is hatot- ta k szókészletére és nyelvt an i szerkezetére, és erősen érezni r ajt a nyil- ván a zsidó liturgiái nyelvnek, a hébernek hatását is. A jiddis t a n u l - mányozása t e h át egyrészt a nyelvjárások sokasága, másrészt egységes

irodalmi nyelv és kanonizált helyesírás hiánya, a n yel v komplex volta, és nem utolsó sorban a héber írás okozta nehézségek miatt igen bonyo- lult; mindettől függet lenül azonban sok más különböző jellegű előíté- letek mi a t t is, a jiddis eddig mostohagyermeke a germanisztikának (bár nálunk kitűnő ismerői is vannak, pl. Mollay Károly és Hutterer Miklós).

Amint az eddigiekből következik, mi sem germanisztikai, ha n e m szla- visztikai szempontból nyúlunk e témához, de mielőtt rátérnénk fe l ad a- t u n k kifejtésére, szükségesnék t a rt j u k, hogy röviden vázoljuk e nye lv keletkezésének történetét,

I.

A jiddis keletkezése

Amikor a külső ellenség csapása megdöntötte időszámításunk ut án 70-ben a zsidók egykori államát és megkezdődött szétszóratásuk k ét- ezeresztendős története, a zsidóság nemcsak földjét és hatalmát vesz- tette el — elvesztette nyelvét is. Igaz, a bibliai korszak héber nyelvét már i. e. néhány évszázaddal felváltotta a hozzá igen közelálló, egész Elő-Ázsia akkori köznyelve, az arameus. Ugyanakkor talán még nagyob b mér té kben elt erjed t a zsidók között a görög nyelv is. Még később, ahány országba eljutottak, annyiban kellett átesniük az idegen környezet ny el - vével való megismerkedés kalandján. Ez elkerülhetetlen volt. A zsidó földjével együtt elszakadt a földműves élettől is. Életföltételei a keres- kedelemre, a közvetítésre, a pénzváltásra szorították. Környezetével szót kellett váltania, meg kellett értetnie magát, ha meg akarta keresni ke- nyerét. Ezért kellett megtanulniuk különböző nyelveket, amelyeket aztán a maguk mó d ján színeztek, idegen elemekkel keverték, és legtöbbször egy s ajátos idiómává alakították át, magukkal cipelve azt vándorlásuk folyamán különböző országokba.

Körülbelül ezer esztendővel ezelőtt történt, hogy bizonyos törté- nelmi körülmények mi a t t nagyobb zsidó tömegek arr a kényszerültek, hogy a római tartományokból Franciaországon át a Ra j na és Duna vidé- kére költözzenek. Az Elba és Moldva menti zsidó települések már a X.

századból ismeretesek, a következő három évszázad folyamán pedig egész Közép- és Felső-Németországig jutnak el. A XV. és XVI. század- ban Lombardiában és még később az alnémet városokban is megtele- pedtek.

A mai jiddisben fellelhető román nyelvi nyomok alapján tényleg arra következtethetünk, hogy a németországi zsidók kezdetben vala- milyen román ny el vj á rá st használtak, tehát román nyelvek lakta t e r ü- letről került ek Németországba. Mivel pedig egyes történelmi források szerint a rajnai zsidók a XIII. században még fr anciául beszéltek, szár- mazási országukként csak Franciaország jöhet tekintetbe , jóllehet, a dél- keleti részeken talán a bizánci—szláv területekről való bevándorlással is számolnunk kell. Bizonyosra vehető azonban, hogy nyelvi szempontból hamar asszimilálódtak új környezetükhöz. Nincs semmi okun k a nna k a feltételezésére, hogy a zsidók beszélte német, illetve középfelnémet

nyelv m ár kezdettől fogva különbözött az eredeti, környező német nyelvtől. Valószínű, hogy a korai német nyelvjárásokkal fonetikai, mor- fológiai és szintaktikai szempontból szoros kapcsolatban volt, és ennek megfelelően az ófelnémet, sőt még a középfelnémet korszakban is át- m en t környezetének minden nyelvi változásán, mégpedig mindenekelőtt a közép felnémet rövid magánhangzók m e g n y ú j t á sán nyílt szótagban, a felsőnémet vidékeken végigcsinálta a kfn í, iu, ű diftongizálását, a kö- zépnémet területeklen a kfn ie, üe, uo monoftongizálódását, továbbá a kfn ei, öu, ou egybeesését a középnémet é, oe, ő hangokkal, helyenk ént talán még a kfn ei, öu, ou > á váltakozást is, mely utóbbiak még a mai jiddisben is megfigyelhetők. Csak lexikai szempontból különbözhetett a zsidók nyelve ebben a prejiddis korszakban az akkori n ém et nyelvtől, hiszen vallási, társadalmi és gazdasági elkülönülésükkel szinte együtt- j á rt bizonyos számú héber—arameus szó vagy kifejezés birtoklása. Nem t ű n t ek el még nyelvükből a ro mán nyelvi nyomok sem, úgyhogy csakis ezé rt indokolt e korban a jiddis „jüdisches Deutsch" neve, ahol még a h ang súly egészen a németen, a ,,Deutsch"-on van. A helyzet csak az 1215-ös lateráni zsinat u t án változott meg gyökeresen. Ettől kezdve szá- mos intézkedés egyre erősebb korlátok közé szorítja a zsidók életét, és ez a kör ül mény veti meg az alapját a németországi zsidóság kü l ön nyel- vének, amely most már a környező világ beszédmódjától mind e n tekin- t etbe n különbözik. A zsidóság gettóba zárása (a XIV. században) meg- lazította azokat a társadalmi és kulturális kapcsolatokat, amelyek addig őt a környező világhoz fűz ték, megerősítette és elmélyítette különélésü- ket, életük szinte meg merevedet t és szokásban, erkölcsben egyre jobban eltávolodott a környező világ életétől. Nyelvileg ez azzal a következ- m én n y el járt, hogy az eddig csak jiddis színezetű német nyelvből most m ár egy új „jüdisches Deutsch'', a jiddis nyelv alakult ki, ahol most m ár a hangsúly nem a deutschon, a n éme t en volt többé. Mivel megsza- k ad t a szerves kapcsolatuk azzal a társadalommal, amelynek nyelvét kölcsönözték, az általuk beszélt német nyelv sem követ hette a fejlődés ú t j án a gazdanép fiainak n é m et nyelvét. így t ört é nt azután, hogy ami- kor a reformáció u t án a né me t ek új irodalmi nyelve elterjedt és kiszo- rította, vagy legalábbis átalakította a különböző dialektusokat, a zsidók között még mindig eredeti al ak já ban élt a középfelnémet dialektus.

Az igazi jiddis kialakulásának kezdetét t e h át — mivel a f e n t eb b emlí- t et t korlátozó intézkedések n e m egyszerre, hanem fokozatosan hódítot- t ak t é rt — a XIII. század vé gére és a XIV. század elejére t e het j ük. Különös jelentőséggel bír, hogy körülbelül ugyanebben az időben kez- dődik meg a németországi zsidók vándorlása keletre, amelyet a keresz- tesiháborúk nyugtalanságai idéztek elő. Eleinte főleg a szudéta-vidék zsidói h ag yt ák el lakóhelyeiket, m a j d mi ntegy a középkori n ém et gyar- matosító törekvések kísérőjelenségeként a XIII. század közepén elkez- dődött a n émet zsidók bevándorlása Lengyelországba (és az akkor hoz- zája tartozó Litvániába) is, amely a XIV. században a „ fekete halál"

(a pestis) ür ügy én Németországban kitört zsidóüldözésék m i a t t tömeg- mozgalommá dagadt és a XV. század végéig, szórványosan pedig még a XVI. és XVII. század elejéig is eltartott [4],

A német-zsidók lengyelországi letelepülésének egyik sajátos jelen- sége az, hogy a zsidók ezúttal ne m tanulták meg annak az országnak a nyelvét, ahová me nekült ék, h an em ehelyett a magukkal hozott ny el- vet fejlesztették ki önálló nyelvvé. A XVI. század végén ez a nyelv már megszerezte az egyedural ma t a lengyel zsidók között és lassanként az egész közép- és kelet-európai zsidóság köznyelvévé vált. Természetesen ez a nyelv merőben különbözött m ár attól, amive l a XIV. és XV. szá- zad során bevándorolt zsidók Lengyelországba érkeztek. Mind a gettó- beli elszigeteltség, m i n d az új nyelvter ületre való vándorlás következ- tében, középfelnémet nyelvük egyre több helyi dialektusra szakadt, egyre ú j a bb héber és szláv elemeket szívott fel magába, mivel új tele- pülési helyükön most m ár a zsidó bevándorlók egy perzsa—kaukázusi—

bizánci—kazár eredetű szláv nyelven beszélő zsidósággal találták ma g u - kat szemben, amelyet ők hosszabb-rövidebb idő ut án magukb a olvasz- tottak, részben nyelvi sajátosságaikkal együtt. De természetesen, az új környezetben e s zubs ztrátum közvetítése nélkül is bőven volt alkalma a jiddisnék szláv e le meket magába szívnia.

Nagyjából ennyi az, amit a jiddis nyelv keletkezéséről elmondhat- tunk, a további részletek feltárása még a tudományra vár.

II.

A szubsztrátum problémája

A szubsztrátum problémájáról kissé bővebben kell szólnunk. Nem kétséges ugyanis, hogy a jiddis nyelvet beszélők már a német nyelvű országokban is ki volt ak téve szláv befolyásnak, a keletre történt v á n- dorlást megelőzően és attól f üggetlenül is. Bizonyítják ezt a szláv nyelv- területen kívül keletkeze t t héber kéziratokban található szláv eredetű glosszák, a jiddis nebex esete (vö. cseh nebohy — boldogtalan, szeren- csétlen), szláv hangzású nevek megjelenése (Dobritsl, Regensburg, 1242;

Krasna, Spires, 1384). Ezeket az első nyomokat a jiddisen egy, a közép- kori h éb er forrásokban leson Knaannak — „Kánaán nyelve, kánaáni'' — nevezett nyelv h ag y ta . A Türingiai- és a Cséh-erdőtől (vagy másképpen kifejezve, az E rfu rt —Reg ensbur g vonaltól) keletr e évezredünk első szá- zadaiban létezett egy külön zsidó mellék-művelődési terület, amelyet Kn a a nn a k hívtak, s az ezt a nyelvet beszélők állandó kereskedelmi és tudományos kapcsolatot tartottak fenn a Rajna-melléki és távolabbi nyugati zsidó közösségekkel. Knaan lakói nemcsak nyelvileg különböz- tek m ás zsidó telepesektől, hanem a rituálékban, imákban, törvényke- zési eljárásokban, sőt, ú gy látszik, a héber kiejtésében is. Maga a Knaan név a S(c)lavonia-val való asszociációnak köszönheti létrejöttét. Mint- hogy ugyanis a h é b er bibliai te rminus a nem-zsidó rabszolga megjelö- lésére eved knaani „kánaáni rabszolga", sok évszázaddal később azt az országot, ahonnan a rabszolgák valamikor legfőképpen jöttek, a képze- letnek egy merész ötletével Kn a a n n a k nevezték el [5].

Bizánc az e r e d ő p o n t ja azoknak az első zsidó településeknek, a me - lyek (nem később, m i n t a X. században) a Vltava mentén és északabbra,

a nyugati szlávok lakta t erül et eken: Magdeburgban, Merseburgban. Hal- léban, Meissenben keletkeztek. A német tört énelemben ezek a városok nyug atról betelepített katonai és közigazgatási szigetekként t ű n n ek fel, és a Sachsenspiegel, amely a „gettó-törvény"-t is lefektette, szintén nyu gat i import volt. De azok a zsidók, akikre ezt a törvényt hozták, nem nyugatról származtak. Ezek délről jöttek volt — „inváziós ú tv on a- laik" nyomon követhetők. Egyik oszlopuk Szalonikiből indult, amely a X. században Európa egyik legnépesebb városává nőtt, s a Dunán föl- felé az Elba-medencébe nyomult. Azután, valószínűleg egy kicsit ké- sőbb, egy második útvonal nyílt Velencén át: ez Karintia és S t á j e r- ország völgyein át kanyargott, a „villae J u d a eo r u m " mentén a D una - melléki vámszedőhelyek felé, s on nan ismét a Vltava ( = Moldva) és az Elba mentén. Az askenáz ( = német zsidóság) behatolás, amely a n y u - gati szláv zsidó településeket végül a jiddist beszélő közösségbe olvasz- totta, csak később és lassan m en t végbe. A XIII. század tetőfokán a zsi- dók nyelve ezeken a t er ül e te ken még mindig k n aa n i volt. A Knaan megjelölést elszórtan még több évszázaddal későbben is használják.

Egyes jiddis nyelvészek (pl. Max Weinreich) úgy vélik, hogy az első zsidó települések a keleti szlávok között kb. szintén ezer évvel ezelőtt keletkeztek. A telepesek a Fekete-tenger p ar tj a menti ősi zsidó koló- niákból, a Kaukázusiból s a Kaukázuson túlról és Kazáriából jöhettek a kijevi Rus'-ba. Ami a jelenlegi Litvánia és Fehér-Oroszország t e rü le- tét illeti, ott is volt egy zsidó közösség már az askenáz telepesek érke- zése előtt.

Megoszlanak a vélemények arra vonatkozóan, hogy a keleti szlávok között mi volt a zsidók anyanyelve. Egyesek a szláv, mások a jiddis mellett kardoskodnak. Az 1920-as években Joffe és Prilutski nyelvészeti alapon a szláv alapot emelték ki U k r aj n á ra és Fehér-Oroszországra vo- natkozólag. (Prilutski pl. r á mut a t ott a h eltűnésére, ahol az történetileg igazolva van, és egy ,.nem-organikus" h felbukkanására.)

De Dubnov, a neves zsidó történész sem tagadta, hogy még a XVII.

század első felében is lehette k szlávul beszélő zsidók a jiddis n y el v t e r ü- let keleti szélein. A félévezreddel korábbi korszakra vonatkozólag pedig igen értékes bizonyítékkal rendelkezünk egy levélben, amelyet J. Mann tet t közzé Az egyiptomi zsidók c. mu nk á já b a n, s amelyet ő a XI. szá- zadra tesz, „ha nem még korábbra". A levél egy zsidóval foglalkozik,

„aki az oroszországi közösségből való és ná l unk tesz látogatást a szalo- niki közösségben", és „nem ismeri sem a szent nyelvet (a hébert), sem a görög nyelvet, és arabu l sem tud, hane m csak k naan i nyelven beszél- nek hazája népei". Bárhol f e k ü dt is ez az „Oroszország", nem tehető fel, hogy azonos lenne az Elba-medence Knaan-jával. Másfelől a Mann által idézett d o ku men tu m kifejezetten a „knaani" elnevezést használja, így t ehát a cseh—szorb—Elba men t i területen beszélt knaanin kívül

— nevezzük ezt ny ug at -k n aan i na k — létezett kelet-knaani is a jelenlegi U k r a j n a és Fehér-Oroszország t erül etén.

Általában feltételezik, hogy leson Knaan csak a szláv vagy helyileg meghatározott változatai héber elnevezése; más szavakkal, a szláv or-

szágokban a jiddis t megelőzően beszélt két nyelvet egyszerűen azono- s í t j ák az együtt lakó nem-zsidó népesség által beszélt nyelvekkel. Ezt a szemléletet azonban sem általános okok, sem pedig az elérhető bizo- nyító anyag n e m igazolják.

A n y u g a t - k n a an i anyag lényegében glosszákból áll, s az anyagnak ez a korlátozottsága eléggé megmagyarázza, mi ért f o r d u ln a k elő csupán szláv eredetű szav a k a forrásókban. Még ha ne m forogna is f en n erős gyanú, hogy a Rásinál [6] előforduló pe, res, jod, nun, vav és szamech- hal írott szó (perinos? „ du ny h a") perina (szláv eredetű) héber eredetű többes szám végződéssel, a tör téneti és társa dalmi viszonyok elemzése ar r a a kö vetke zte tésre kell, hogy vezessen, hogy a ny ug at- kn aan i egy túlnyomórészt n y u g at i szláv al apú keveré knyelv volt, h é ber és valószí- nűleg bizánci („judaeo-görög") alkotóelemmel és meglehetősen n agy - számú jiddis jövevényszóval. Ugyanekkor f e l kell tételeznünk, hogy a kelet-knaani vi szont egy túlnyomórészt keleti szláv alapú keveréknyelv volt. A nagyon k e vés számú keletknaani helyek egyike, amelyet egy XVII. századi respo nsu m t art al maz , a következőképpen szól (a hangokat csak megközelítően a d h at j u k vissza): ja tebi (e)s tym (estim?) mekades byl „én téged ezzel megszenteltelek (azaz feleségemnek jelentettelek ki)";

ez a hely a ke vere dés igen bonyolult f o r m á j át mu ta tj a . Továbbá a k ö- zépjiddis és keletj id dis dav(e)nen „imádkozni", n yug atjid dis szinonimá- jával: orn (vö. orare) szemben, erősen ug yan eb be az i rányba mutat . A szó első ízben R. Tiktiner írásaiban fo r d ul elő, aki 1550-ben halt meg;

Tiktin (lengyel Tykocin) egy Bialystoktól kb. 15 mér föl dny ire délkeletre fékvő város. A következő évszázadokban mind több és több előfordulási hely tanúskodik a szó mellett, de mind a mai napig, mialatt a dav(e)nen szó uralma kétségte len keleten, még Csehország és Morvaország is vilá- gosan az orn-zónában fekszenek. A dav(e)nen szó keleti (végső soron perzsa) eredetét Goldziher vetette fel 1865-ben; ebben az etimológiában a hiányzó t ö r t é n e ti láncszemet az a feltevés adh atj a a kezünkbe, hogy a kelet-knaani legalább egy kis mennyiségű keleti alkotóelemet tartal- mazott, és hogy a jiddis kelet en ezt a szót a szubsztrátumból örökölte. Röviden összefoglalva: mindaddig, amíg a jiddis azonos volt azzal, ami később a n y u g a t jiddissé lett, két zsidó ny elv „vegyél és ad jál" álla- pota állt f e n n — az egyik túlnyomórészt szláv, a másik pedig egy t úl- nyomórészt n é m et alapú ny el v volt. A jiddist beszélőknek ny ugat- knaani t e rü le t en t örté nt letelepedésével ez a kölcsönös befolyás egy hosszabb ideig t a r tó bilingvális korszak fo l ya mán bizonyára még elmé- lyült, amíg a k n a a n i t végül felszívta a jiddist beszélő közösség. Hasonló körül mé nye ket t ét el ez het ünk f e l a XIV. és XV. századra nézve a jiddis keleti ha tára in, -ahol a jiddist beszélők először k er ül tek kapcsolatba a keletknaanival, s azután megkez dték a t e r ü l et ü k re való „behatolást". Ami nt az askenázok gyökeret v er te k szláv országokban, a jiddis kapcsolatba k e r ü lt a t ul a j do nk ép pe ni szláv nyelvekkel. Ezek közül — m in t e ml í t e t t ük — első a cseh volt, azután jött a lengyel, míg az u k rán és a fehérorosz bizonyos (időbeli) távolságban következtek; az orosz volt azi utolsó a sorban. így az, aki a jiddis szláv alkotóelemeit t a n u l m á- nyozza, nem cs up án az időfak torral találkozik („mikor jelenik meg vala-

melyik, a szlávnak tulajdoníthat ó elem a jiddisben?"), hanem a ter ület- faktorral is („speciálisan melyik szláv nyelvből jött a szóban forgó elem?").

III.

Szláv jövevényszavak a jiddisben (XVI—XVIII. sz.)

Függetlenül az előbbi fejezetben ismertetett knaani elmélettől, amelynek kellő megalapozottságában még több kutató kételkedik [7], annyi mindenesetre elismerhető, hogy ahol a jiddisül beszélő zsidók már előbb letelepült szlávul beszélő zsidókra találtak, ahogy az Cseh- országban és Oroszországban történt, ott zavartalanabb érintkezést t u d - tak megvalósítani a szlávokkal, mint ahogy az valaha is lehetséges volt a zsidó—keresztény vallási sorompón keresztül. De h a feltételezzük is, hogy a jiddis részben talán már a XIV. században, m a jd a XV. század- ban kapcsolatba ke rülhetett szláv nyelvekkel, akkor is ennek még alig lehetett nagyobb jelentősége. Ehhez hiányoztak még akkor a szükséges előfeltételek: nem volt még meg a jiddisül beszélő lakosság kompak t tömege, amely szociális és gazdasági szerkezeténél fogva szoros kapcso- latban állott volna a nem-zsidó lakosság nagy tömegeivel.

A jiddis és szláv nyelvek érintkezésének jelentősebb és kedvezőbb feltételei a XVI. században teremtődtek meg és akkor is főleg e század második felében [8].

Az a körülmény, hogy a zsidók tömegesen kezdenek akkor bérlés- sel foglalkozni, és hogy főleg a belső kereskedelem felé irányul figyel - mük, városokban és falvakban nagy kompa k t zsidó tömegek koncentrá- lásához vezetett. Kialakulnak a centralizált rabbinikus hitközségek, amelyek gazdaságilag és szellemileg egybeforrasztják a tömegeket.

A hitközség minde n erejével arra törekszik, hogy elültesse a tömegek lelkében a kiválasztottság érzését, és hogy világnézetükkel és ma ga t ar - tásukkal távol tartsa őket a szegény nem zsidó lakosságtól.

Mindez együttvéve egyrészt kedvező feltételeket teremt ahhoz, hogy a zsidóság ne '.asszimilálódjék a szláv nyelvű lakossághoz, és hogy meg- erősödjék és kif ejl ődjék a jiddis nyelv. Másrészt azonban az a gazdasági fordulat, amely a zsidó bérlőt és kereskedőt a város és falu, az uraság és paraszt közvetítőjévé tette, ugyanakkor megteremtett e a jiddis és a szláv nyelvek érintkezésének szükséges előfeltételeit.

A zsidó és nem zsidó lakosság közti szorosabb érintkezés még job- ban megerősödik a XVII. és XVIII. században azáltal, hogy nagy t öm e- gek telepednek le a falvakban és azzal, hogy a városi és falusi zsidó iparosok kezdenek á r ut termelni az általában n e m zsidó piac számára.

A kölcsönös érintkezést nagymértékben elősegítették az ún. országjáró zsidók is, akik egész héten járták a falvakat , adtak-vettek, foglalkoztak javítgatásokkal és készáru-termeléssel, és csak szombatra, vagy egyéb ünnepnapokra tértek vissza otthonukba.

Lényegében tehát még ebben a korszakba n létrejöttek azok a t é n ye- zők, amelyek egyrészt megerősítették a jiddis nyelvet, másrészt pedig szélesre tárták a kapukat a szláv hatás előtt.

Maga a valóság, a reális élet n y ú j t o t ta a szláv elemeket a jiddis- nek. Mivel pedig a társadalom különböző osztályokra bomlott, a szláv elemek bizonyos mértékig ezt is visszatükrözik. Nem szabad tehát figyel - men kívül hagynunk , hogy milyen zsidó és nem zsidó társadalmi osz- tályok között jött létre az érintkezés az iparosok és a parasztság, a zsidó és nem zsidó mu n k ás vagy a zsidó és n e m zsidó polgárok, vagy a zsidó szatócs és a paraszt között stb.

A XVI—XVIII. században a zsidó és nem zsidó lakosság közti érint- kezés különböző szociális rétegek között ment végbe. Az érintkezés szé- les társadalmi s k á l áj ú: a nagyvárosi és kisvárosi szegényektől és kéz- művesektől kezdve egészen a gazdag bérlő uraságok és nagykereskedők rétegéig. A falvak zsidó lakossága szintén erősen differenciált volt.

A kocsmárosokon, bérlőkön kívül voltak ott napszámosok, favágók, sőt pásztorok is.

Kétségtelen, hogy azok a szláv szavak, amelyeket a városi és falusi szegények közvetítettek a jiddisbe, más jellegűek voltak, mint azok a szláv szavak, amelyeket a felsőbb társadalmi rétegek vittek a jiddisbe.

Nem mindegy, hogy egy bizonyos réteg milyen szláv szavakat köl- csönzött a jiddisnek közvetlenül a ne m zsidó környezetből. De még f o n - tosabb a n na k a megvizsgálása, hogy mi lett a kölcsönszavak további sorsa, milye n más rétegekhez ker ülnek azok át, hogyan használják fel és milyen hangalakot öltenek a különböző rétegekben.

Azonban, sajnos, azon zsidók nyelve, akik a szóban forgó korszak- ban az alacsonyabb rétegekhez tartoztak, alig maradt f e n n írásban.

Az írott nyelv ugyanis kizárólag a rabbinikus értelmiség monopó- liuma volt, a hivatalos írott nyelv a jiddissel kevert héb er -ar ameus. Már eltekintve a speciális rabbinikus irodalomtól, mint amilyenek a rabbinikus responsiok (egyes rabbik válaszai felvetett vallási vonatko - zású kérdésekre) és más vallási könyvek voltak, még a zsidó hitközsé- gek ügyvezetését is héber-jiddis nyelven vezették. Végül a zsidó ipari céhek ügyvitele sem jiddis nyelven folyt .

Ami a jiddis nyelvű vallási, ún. muszer-irodalmat (oktatások, intel- mek) illeti, amelyet a kevésbé iskolázottak, főleg asszonyok részére szántak, ott a jiddis-„tájcs" [9]-héber ismeret uralkodott, amely bizo- nyára m ár akkor sem a beszélt köznyelv volt, még maguk a szerkesz- tők részére sem.

Így t e h át a beszélt jiddis általában igen kismértékben fixálódott.

Az e korbel i beszélt jiddis egyedüli dokumentumai azok a kicsi szövegek, amelyek tanúvallomásokat tartalmaznak, amelyek azonban roppant szét v a nn ak szórva a m ár említett rabbinikus responsiok nagy tengerében.

Csakhogy az akkori tanúvallomások nyelve először is nagyon kor - látozott t e ma t i k á j ú (megölt zsidókra, a nők becsületére és pénzügyi konfliktusokr a vonatkoznak), másodszor n e m szabad szem elől téveszte- nünk azt, hogy itt csak a beszélt nyelv egy bizonyos megmerevedet t fa j t á j á val v an dolgunk — bírói kifejezésekkel.

Azok a zsidó tanúk, akiknek a t ör v ény előtt kellett tanúskodniuk, bizonyára jól felkészültek erre, igyekeztek szépen beszélni, és a m e ny -

nyire tudták, utánozni az u ra k beszédjét, neho gy szégyent valljanak tu dat lan ságukkal és faragatlanságukkal.

Harmadszor — és ez a lényeg — a bírósági jegyző távolról sem volt gyakorlott „gyorsíró". A t a nú k n ak semmiesetre sem betűszerinti vallomásaikat tartalmazz ák ezek a nyilatkozatok. A bírósági jegyző (a

„besz-din" írnok) nagyon g y ak ra n s a j át szavaival jegyzőkönyvezett a hagyományos rabbin ikus — bírói stílus szellemében, főleg akkor, ami- k o r a bizonyítékok pontosságát ez ne m veszélyeztette és amikor a szük- séges fogalomra megvolt neki a megfelelő héber passzus szava.

Igen g yak ra n nehéz megállapítani, ki szépítette meg a vallomások nyelvét, a tanú, a jegyző vagy pedig mindkettő.

Hogy az akkori jiddis szövegek egy bizonyos m ű f aj és stílus bélye- gét ho rd ják magukon, erről lépten-nyomon meggyőződhetünk.

Csak n é h á ny példa álljon itt err e vonatkozóan:

Mordxe Ziskind Rotenberg (1683) responsiojában ilyen jiddis mon- datok olvashatók: „Er iz ganc gevézn. Rák á jn f ü sz iz upgehákt vegám á jn jád, vegám durchgeslugn m i t á jn köpje ün á jn hák ibern kap. "

Az itt megeml ített testrészek közül csak a kéz nevét említi meg héb erül (jád). A köznyelvben bizonyára a kezet is „ hán t" szóval nevez- ték meg, min t ahogyan a lábat („füsz") és a f ej e t is („kap") n ém et és ne m héber eredetű szóval jelölték.

Egy mogilevi responsiöban a következő mon da t olvasható: „Got géb doz der rocéách zol mir im di há nd küme n."

A további — de itt már n e m idézék — részletekben méginkább érezhető a jegyző keze. A héber, jiddis szavakon kívül felüti f ej ét még egy lengyel szó is: slup (pózna). Ezek a mon datok nagyszerűen illuszt- rá lj ák a jól ismert jiddis-héber keveréknyelvet, amelyet a r ab bik hasz- náltak körleveleikben, jegyzőkönyveikben, val ami nt a kereskedők és általában a jobbmódúak magánlevelezéseikben.

Amikor a beszélt nyelv u t án k u t a tu n k a rabbinikus responsumok- ban, nagyon óvatosan kell eljárni. Nincs ok un k azonban kételkedni abban, hogy az akkori szövegekben használt szláv terminuso k igenis meghonosodtak a beszélt nyelvben, vagy legalábbis a t an úk használta nyelvben. A besz-din írnokoknak bizonyára n e m tiltották meg, h og y szláv terminusokat használj anak a jiddis, vagy hé ber terminusok helyett.

A szláv terminusok előtt nyi tot t a j t ók álltak a beszélt nyelvben, de n e m ez volt a helyzet a rabbinikus írott nyelvnél. Csak szükség esetén ju t o t t be oda szláv terminus, amikor azt a szükség követelte meg a pon- tosság miatt, és amikor az adott fogalomnak n e m volt ekvivalens e a jid- disben vagy a héberben.

A jiddisben a szláv és sémita réteg" az írott és beszélt n yel v vonat- kozásában egymással ellentétes helyet foglalt el: a sémita réteg általá- ban az írott n yelv be n volt erősebben képviselve, még a rab biknál is.

Ezzel szemben a szláv réteg erősebben volt képviselve a beszélt nyelv- ben, mint az írott nyelvben. Ezért bizonyosak lehetünk afelől, hogy azok a szláv szavak vagy kifejezések, amelyek az írott nyelvbe n jutot- t ak kifejezésre, meghonosodtak legalábbis egy bizonyos társadalmi réteg beszélt nyelvében. Ez a körül mény megnöveli a szláv réteg k ut at ás á n ak

forrásait. Ha a sémita réteg kutatásához feltétlenül jiddis szövegekre van szükségünk, a jiddisben fellelhető szlavizmusokról g y a k r a n még nagyobb bizonyossággal győződhetünk meg h é b er szövegekből is. A jid- dissel kevert héber nyelvű hitközségi jegyzőkönyvek, az ipari céhek jegyzőkönyvei, a központi ra bbiniku s bíróságok jegyzőkönyvei és más könyvek bőséges anyagot n y ú j t a n ak a szláv elemek kutatásához. Hiszen a jegyzőkönyvek a zsidó belső szervezetek hivatalos aktái voltak. Ezek ma gukon hordj ák az adott kor zsidó élete társadalmi-gazdasági viszo- nya ina k bélyegét.

Mivel az adott korszak legreálisabb életérdekeiről volt szó, a rabbi- nikus üzleti könyveknek gya kr a n kellett folyamodniu k a jiddis és szláv terminusokhoz is, amelyek bizonyosan gyökeret vertek m ár az akkori köznyelvben.

Azokon a szláv terminusokon, amelyeket akár a rabbinikus respon- sumokban, akár a jegyzőkönyvekben találunk, r a j t a van a k or bélyege, azok me gm u t a t j ák nekünk azt, amire az akkori idők nagy tömegeinek társadalmi érdeklődése irányul.

Távolról sem jutott azonban kifejezésre írásban e fogalmak nagyobb része. A szláv terminusokna k csakis azok a kategóriái tükröződnek az írásiban, amelyek a hitközségi vezetők érdeklődési köréhez tartoztak.

Illusztrálni a k a r j u k ezt.

Mindenekelőtt azok a t er min uso k jutottak kifejezésre, amelyek az új megélhetési forrásokat jelölték meg. Ezek a figyelem középpontjában állottak és nagyon sokszor szerepelnek a rabbinikus okiratokban a XVI.

század második felétől kezdve: árender, ürendi, árendi, ürndi, árndü, úrende glavni, kretsme, kretsmer, vin'itse.

Ezeken a n a gy on elter jed t terminusokon kívül találunk ott jiddis szavakat is szláv képzőkkel: -ke, -nik:

tendlerke, hutnik, hitnik.

A zsidók gazdasági életében igen nagy szerepet játszottak a vásá- rosok mi n t közvetítők a város és fa lu között. A zsidó szatócsok, sönté- sek stb. állandóan számítottak a vásárokra, mi n t olyan napokra , amikor megélénkül a kereskedele m és nagy forgalom van. A szokásos vásáro- kon kívül (vasárnap, vagy egyszer egy hónapban) voltak rendkívüli vásárok is, amelyek egy évben egyszer voltak és bizonyos keresztény ünnepekkel voltak kapcsolatban. Az ilyen vásárokra hosszú időn át ké- szültek. Nemcsak a szatócsok v á r t ak rájuk, ha n em még a tanítók is.

Az ünnepi vásárok oly mélyen behatoltak a zsidó lakosság társadalmi tudatába, hogy azok még időszámításul is szolgáltak. Szinte törvény- szerű tehát, hogy az ünnepi vásárok szláv nevei behatoltak a jiddisbe és kifejezésre j ut o tt a k a rabbiniku s ügyvitelben.

A legfontosabbak voltak: sut ján — lengyel: Swiety jan, svantki — lengyel: swiatku, devjatnik, novi lati.

A belkereskedelemmel kapcsolatban szláv pénz- és mértékegységek ke r ü lt ek be az életbe és a nyelvbe. Pl.: pud, tsvertek, kvart.

Az említett mértékegységek az adók szabályozásával kerültek a rabbiniku s üzleti ügyiratokba, amelyeket a hitközség vetett ki a tagokra.

Ott olyan szláv terminusokka l is találkozunk, amelyek mezőgazdasági

műveletekre, termékekre vonatkoznak, valamint a szeszfőzdére is: me- latsn, penke, ádkatni, snap stb.

Az adók kivetése, ami a hitközségek jogkörébe tartozott, mind or- szágos viszonylatban, mind méginkább a s a ját szükségleteikkel kapcso- latban, mint ismeretes, a tömegek kizsákmányolásának és örökös féle- lemben tartásának egyik legerősebb eszköze volt. Az összes adók alap- ját természetesen az általános állami adórendszer képezte és erősen be- hatoltak az adószedők és adófizetők életébe és tudatába. Az adókra vo- natkozó kifejezések meggyökeresedtek a nyelvben és írásbeli kifejezésre jutottak a könyvekben. Pl.: krábki, krápke (általános adó a bevétel és kiadások után); tsápove — lengyel: czopowe (speciális kereskedelmi adó a bor és pálinka után); selingvi -— lengyel: szelezne (speciális adónem a söntések után); povratni — lengyel: powrotne, padimne — lengyel:

podymne (adó a ház és udvar után); paber, pabir (az adó általános meg- nevezése); paglavne (fejadó).

Az adókkal együtt behatoltak a jiddisbe az adófizetők, adószedők és ellenőrök szláv terminusai is: tsapavnik (a pálinkaadó revizora), pri- kamerik, prikamerkis — lengyel: przykomorek (vámhivatalnok), ka- mernik (aki valakinél lakik egy szobában — albérlő).

A zsidó hitközségi szervezet igen szoros kapcsolatban állott az állami megbízottakkal, a hitközség joga és hatalma az állami adókivető kegyétől és érdekétől függött. Ez a közvetítés igen fontos helyet foglalt el a két fél viszonyában és különböző csatornákon át men t végbe a falusi uraságtól a királyig.

Természetesen különös szerepet játszott a zsidók életében a lengyel jog. Ezzel kapcsolatban igen sok jogi jellegű szláv terminusra bukka- n un k: sendzi (bíró, vö. le sedzia), tribunal (a legfőbb bíróság), vazne (törvényszéki szolga), stempelivne, gali, avligs (üres váltó űrlap), ustav, grad (lengyel törvényszék helye), prave, skarb, uxvale, uxvali (határo- zat, törvény, alapszabály), asignatsie, asignacia, signatsia (bírói figyel- meztetés a be n e m fizetett adó megtérítésére), zapisn (váltó a tartozás- ról), zemski (kerületi bíróság) stb.

A lengyel állam adminisztratív tevékenységének terminusai szintén behatolták a nyelvbe és kifejezésre jutottak a rabbinikus irodalomban, pl.: sájm, sájmik, paviat, pavit, komisar, desiatnik, stalitse, voievode, namisnik, elekcia (új király választása Lengyelországban), tserest^es, kra- natsie (vö. lengyel: koronacya).

Az akkori zsidó élet központi figurája természetesen az uraság.

A chasszid mesék úgy ábrázolják az uraságot, mint egy szeszélyes erőt, aki a bérlőjével azt tehet, amit akar, amit csak szíve kíván. Ez azonban az átlagos bérlőre vonatkozik. A gazdag bérlő otthonosan érzi magát az uraságnál. Az uraság előtt nagy a respektus, még távollétében is uraz- zák őket, főleg a hitközség vezetői. A héber szavakkal: „saar", „adón"

stb. együtt szláv szavakat is találunk: pan, iasni, velmozni, gráf, slechtski stb.

Szláv eredetű ez a szociális terminus is: hospodar, gospodar.

Ez utóbbi szó két változata a tanúk beszédjében fordul elő. Érde-

kes, hogy ők n e m tűzdelik tele dicsérő jelzőkkel, mint ahogy ezt a rab- binikus ügyiratokban látjuk.

A katonaságra és fegyverekre vonatkozó szavak (főleg a tanúvallo- másokban) szintén bekerültek a jiddisbe. A XVII. és XVIII. századi pog- romok, az orosz—lengyel hábor úk következményeinek nyomait őrzik a következő szlavizmusok: kazakn, haiduk, roite zelner, polk, kopie, r^eha- tins, kart. A fe gyv ern eme k között szerepel a „kos^e" szó is.

A zsidó iparosok, akik a XVII. századig jelentéktelen helyet foglal- tak el a zsidó életben és akiknek a tevékenysége éppen ezért csak a zsidó vásárokra szorítkozott, kezdenek (a XVII. században) számban megnövekedni. Űj iparágakra t é r n ek át és a régiekkel együtt kezdenek á r ukat termelni az általános piac számára is.

Ez eleinte konfliktusoka t idéz elő a nem zsidó céhekkel. Később azonban bizonyos mértékig megegyeznek velük. És még később (XVII.

század vége és XVIII. század) kialakulnak az önálló zsidó iparos céhek.

A zsidó céhek felhasználják a falvak ne m zsidó lakosságának t a - pasztalatait, behatolna k a jiddis nyelvbe a mesterségek különböző ter - minusai, a céhszervezetek nevei stb. Ott találhatók ezek a szavak a mes- terségekkel foglalkozó könyvekben azzal kapcsolatban, hogy szabályoz- zák a céh tagjai közt a konkurrenciát. Ilyenék pl.: partats — le partacz (kontár, azok, akik egy céhhez sem tartoztak és nem volt joguk iparral foglalkozni), tovaris (ha valaki a céhből akar t venni magának mester- legényt), prave, iarmilnikes, misanznik, napravki, zadatik, spadikis.

A szláv országokban megismerkedtek a zsidók különböző f a j t a r u - há kkal is. Ezeknek egy része behatol a zsidó életbe a megfelelő sza- vakkal együtt. Ezeket a szavakat megtalálni a korabeli könyvékben és különösen a rabbiniku s responsumokban a különböző motívumok ked- vé ér t: a ruházatot gyakran megemlítik a t a n úk a meggyilkolt személyi- ségének a megállapításánál; megemlítik a ruházatot a céh-tagok közti konkurrenci a szabályozásánál; a nők öltözködésénék és a szépítőszerek használatának a szabályozásánál és általában vallásos motívumokkal kapcsolatban szintén megemlíttetnek a ruhák. Részletes leírásokat olvashatun k arról, hogyan néznek ki a különböző ruhák és hogy mi a funkciójuk.

Az ilyen szláv terminusokhoz tartoznak pl.: zupán, zupán. Később azonban ugyanezzel a ruhával m ár ilyen néven találkozunk: zupec^e, iarmelke, serdakl, kasnik, kapellus, sdaen, saubin, sauv, p^elitse.

Érdemes megjegyeznünk, hogy „sdan" és „pelitse" itt kizárólag a következő jelentésben szerepelnek: ruha része, és ne m: testrész. Egészen lehetséges, hogy kezdetben tényleg az akkori funkciójuk jelentéseivel hatoltak be a jiddisbe (ruharészek) és csak később kezdték jelenteni a testrészeket is.

A meggyilkolt felismerésénél szerepet játszott a ruha színe is. Ezért találkozunk a következő szavakkal: sare, lazur.

A XVI—XVIII. század r abbiniku s irodalmában az élet más terüle- teiről is találunk szláv szavakat. Pl.: az élelmiszer köréből: povidl^e, smetine: a szoba és berendezése köréből: korit^e [10], midnitse (vö. le miednica — vízmedence, mosdótál, medence; egy edény, a méz mértéke;

a falusi gazdaság és a természet köréből: azirslup, skope, patkwis, pastuhis, pasika (vö. le pasieka — méhes).

És még más, a mindennapi életből vett szavak: ravenen, gexapt, natsivn, hulij^en, azpravn (a hatalommal való összeütközés), spasev, kruk, pogzeb (vö. le pogrzeb — temetés), pamnigl, praidig, lidvits, nebüx, xats, g^emitset, taisil.

Az eddig idézett szláv szavak még csak a nagyobbik részét sem teszik ki annak a szláv szókincsnek, amely ezen idők írott nyelvében kifejezésre jutott, eltekintve már a beszélt nyelvtől is. Az e f f a j t a sza- vak teljes felsorolása itt n e m lehet célunk. A kutatot t anyag csak azt az irányt m u t a t h a t j a meg, amelyre figyelmünket fordítani kell a jiddis fejlődési szakaszainak vizsgálatánál.

Az írásbeli források csak a nyelvi tények létezését bizonyítják be egy meghatározott helyen, meghatározott időben, egy meghatározott rétegnél és egy meghatározott m ű fa j ba n.

Magától értetődik, az írott nyelv, főleg a rabbinikus irodalom nem m u t a t h a t na fel szláv szavakat vagy kifejezéseket, ha azok, vagy leg- alábbis egy részük ne m honosodott volna meg a beszélt nyelvbe n is.

A szlavizmusok n e m is keletkezhettek volna légüres térben.

Viszont az a körülmény, hogy egy bizonyos időben, bizonyos helyen az írott nyelv nem mut a t fel szlavizmusokat, még semmiképpen sem tekinthető bizonyítéknak abból a szempontból, hogy bizonyos rétegek beszélt nyelvében nem is lettek volna azok meg. Gondoljunk csak a fel- világosodás [11] korabeli jiddis újságokra vagy folyóiratokra. Az egyes cikkek írói fé l tve vigyáztak arra, hogy a jiddisből a németen kívül min- denféle idegen elemet, hébert és szlávot kigyomláljanak, minthacsak azt tartották volna legfőbb feladatuknak, hogy vigyázzanak a német nyelv tisztaságára. Aki ezeket a lapokat, sőt a jiddis sajtó későbbi kor- ból származó példányait olvasgatja (akár Magyarországon is!), a nnak az a benyomása támadhat, hogy valami steril jiddis, valami íztelen, szag- talan, az ún. idegen elemektől alaposan megtisztított nyelvet beszéltek magu k a zsidók is. Ez azonban a valóságban egyáltalában nem így volt.

A jiddis mind a szláv, mind a héber elemeket magába olvasztotta, azok mi n t egy tüzes kohóban egybeforrta k és a jiddis elidegeníthetetlen, szerves részeivé váltak, amelyéket a nép használt és egyáltalában nem érzett idegennek.

Másrészt azonban feltételezhető, hogy a mindennapi életnek azok a szláv szavai, amelyek az írott nyelvbe nem hatoltak be, még n e m na- gyon voltak elterjedve. Különben legalábbis részben utat tör tek volna ma gukna k az írott nyelvbe.

Bármilyen szegényes is az általunk felhasznált anyag, annak alap- ján r á m u t a t h a t u nk a következő jelenségekre:

1. A XVI. század második feléig nem találunk a rabbinikus respon- sumokban szlavizmusokat. Ez érthető: addig az időig a responsumok származásuk alapján főleg a németek lakta országokhoz tartoznak.

2. A XVI. század második felétől kezdve találunk szlavizmusokat

(a szláv országokhoz tartozó rabbinikus responsumokban), de még igen keveset. Ilyenek: arende, vazne, praidik. (Valamennyit „ResaV'-né 1 ta- lá l juk meg.) [12].

Emellett megjegyzendő, hogy Resal Vilna-Briszkben élt. Ezzel szem- ben a £^eéris Josef-ben (aki 50 éven át vezetett jesivát Krakkóban), nem találunk szláv szavakat. De a ,,Mahram milublirí'-i responsumokba n (amelynek szerzője jesiva-vezető volt Lublinban és Krakkóban, és pap volt Lembergben), és a valamivel későbbi korok hasonló g yűj te mén ye i- ben (1558—1613) m ár találunk szláv szavakat (arendar, desiatnik, kazakn).

3. A szlavizmusok túlnyomó többségben a responsumokba n és más könyvekben (az ipari könyvekben) a XVII. századra esik (mintegy 70 százalék), ezek közül is a legtöbb a XVII. század első felére.

Főleg a következő vidékek esnek latba: Vilna—Briszk—Grodno egyrészről, és Lublin—Krakkó másrészről. Gyakran igen nehéz meg- állapítani a responsumok eredetét, mert a rabbi k nagyon sokat ván- doroltak.

Jellegzetes példa erre vonatkozóan a „P^ené j^esie". Szerzője Vilná,- ban született, pa p volt Tiktinben, Grodnoban, Przemyslben, Lembergben, Krakkóban. 1648-ban halt meg. Összehasonlítva a többi felhasznált res- ponsummal a „P^ené j^esie"-ben a szláv szavak száma jelentősen nagyobb.

Amíg a többi e f f a j t a műben 1—2—3 és r i t kán 4 szót találunk, addig a „P^ené j^esie"-ben m ár jelentős számú szláv szóval találkozunk. Pl.:

rehatins, kort, kapelius, lazur, pastuxim, pasiké, pogzeb, xrüst, kretsme, kretsm^er, hutnik (mindenütt a t a n úk beszédjéről van szó).

4. A XVIII. század első f e l é re a szláv szavak kis százaléka esik:

arende, voievode, pastuxis.

5. A XVIII. század második feléből és részben a XIX. század elejé- ről idézett szláv szavak az ipari könyvekből valók.

A XVIII. században a szlavizmusok száma a beszélt nyelvben bizo- n y á ra nagyobb lett, csak az írott források száma lett kisebb. A respon- sumok virágkora a szláv országokban a XVII. században volt és a XVII1.

századtól kezdve kihal.

6. A XVI. század második felétől és a XVII. század elejétől kezdve nagyon gyakran ismétlődő szavak: kr^etsme, arend^e, karobke, taks^e, ka- pelius, zupán és még néhány más szó kisebb mértékben.

A megvizsgált anyag alapján megállapíthatjuk, hogy a szláv szavak tömeges átvétele a jiddisben a XVI. század második felével veszi kezde- tét, ami valóban egybeesik a zsidóság gazdasági frontáttörésével (ugyanis tömegesen térnek rá a bérléssel való foglalkozásra).

Az idézett a ny a g kiválóan visszatükrözi a zsidó lakosság szociális- gazdasági s t r u k t ú r á j át az adott korszakban. Az akkori életet azonban n em sokrétűen tükrözi vissza, h a n e m csak egyoldalúan, me r t a rabbi- nikus értelmiség prizmáján keresztül rajzolódott ki képünk róla, amely az uralkodó osztály ideológiai kifejezője és szolgálója volt. Nagyon ke - vés szláv szót t a l á l u nk a nép szegénységével, anyagi kultúr ájával, meg- merevedett életével kapcsolatban és a n ép emocionális-expresszív be- szédje nem ju t kifejezésre. Pedi g az e f f a j t a szavak és kifejezések abban az időben bizonyára már tömegesen behatoltak e korszak beszélt nyel-

vébe. Ezt részben egy másik forrásból t u d j u k meg. A XVIII. század vége és a XIX. század elejének íróira, a zsidó felvilágosodás mozgalmának első zsidó íróira (maskilim), illetve azok mű v e i re gondolunk.

Igaz, a felvilágosodás irodalmának (haszkala) műveiben elsősorban a galíciai és u k r ajn a i zsidók szólalnak meg egy olyan korban, amikor a rabbinikus irodalom leginkább Litvániára—Fehér-Oroszországra és Litvánia—Lengyelországra vonatkozik.

Azonban a felvilágosítók nyelve (amelyben m ár v an n ak szláv sza- vak) mégis jellemző a litván és lengyel zsidó ny elv ére is. Azon szláv szavak n agy része, amelyekkel a galíciai—ukrajnai felvilágosítóknál t a - lálkozunk, meghonosodott a litván és lengyel jiddisben is. Ennek kü l ön- böző okai lehettek: a párhuzamos szociális-gazdasági folyamatok, ame- lyek szükségszerűen párhuzamos „kölcsönszavak" átvételét idézték elő és egyes parasztok tömeges vándorlásához vezettek. Lengyel ós litván zsidók, m i n t ismeretes, 1648-tól kezdődően tömegesen vándorbotot vesz- nek kezükbe. Ezért kell pl. a litvániai központi bizottságnak (,,vaad") rendszeresen foglalkozni kongresszusaikon (1549, 1650, 1652) azon h on - talanok ezreinek problémáival, akik Uk r a j n á b ól özönlöttek oda.

A haszkala problémáit, a felvilágosítók t áborának differenciálódá- sát, irodalmi örökségüket sokoldalúan feldolgozta Max Ehrik monográ- f i áj áb an [13], Különösen a XVIII. század végi és a XIX. század eleji feltörekvő mod ern burzsoázia nyelvi orientációjának kérdéseivel, a jid- dishez való viszonyukkal, irodalmi előretörésükkel N. Stief foglalko- zott [14]. Mi éppen ezért ezzel a kérdéssel itt nem fogunk részleteseb- ben foglalkozni. Témánk szempontjából fontos azonban, hogy még egy mozzanatra mu tassu nk rá.

Egyrészt a fel világosítók, másrészt a chasszidok [15] és ellenzékiek között nagy küzdelem folyt a tömegek meghódításáért. A felvilágosítók arra t örekedt ek (osztályérdekeiknek megfelelően), hogy a maguk olda- lára állítsák a tömegeket. Természetes, hogy a tömegekhez csak az ő köznyelvükön keresztül fordulhat tak, vagyis a jiddis nyelven. De u g y a n- ezen oknál fogva a jiddishez kellett fo lyamodniuk azoknak is, akik bár a felvilágosodás mozgalmának ellenzői voltak, de a jiddissel szemben is előítélettel viseltettek.

A jiddis t e h át ez írók kezében csak eszköz, erős f e g y v e r volt. Gy ak - ran csak az erőszak á r án j ut ot t a k el ehhez az eszközhöz. Világos, hogy őket ne m a nyelv szépsége érdekelte, ők távol álltak a purizmustól a jiddist illetően. Max Ehriknék tökéletesen igaza van, mikor azt mon dja, hogy a haszkalisták csak azért írnak jiddisül, mer t a tömegek nyelve a jiddis. Részükre hatalmas ágyú ez a nyelv, amellyel meghódít ják a tömegeket. Nyelvük érdes, faragatlan, ne m irodalmi — mindenkine k hozzáférhető. Viszont a nyelvtörténészek részére később jó anyagul, hatalmas kincsesházul fognak szolgálni.

Hogy nyelvszerkezeti és stílus sze mpontjából mégsem lehet a f el - világosítók irodalmi nyelvét úgy tekinteni, m i n t amely egészében a be- szélt nyelvhez hasonlít, a szláv lexika szempontjából nem számít, m e r t az irodalmi mű v e k b en csak azok a szavak fo r du l n ak elő, amelyek a be-

szélt nyelvben meghonosodtak a néptömegek és a városi kispolgárság nyelvhasználatában.

Afelől biztosak lehetünk, hogy azok a szláv szavak, amelyeket a felvilágosítók a XVIII. század végén és a XIX. század elején műveik- ben használtak, a beszélt nyelvben is használtak voltak legalábbis a XVIII. században. Ezért sz ámunkra az akkori művek forrásul szolgál- hatnak ahhoz, hogy kitöltsük általuk a rabbinikus irodalom erre vonat - kozó hézagjait.

E tekintetbe n az első jellegzetes mű dr. M. Markevze „Sefer r^efies"

című könyve (1789).

Markevze königsbergi orvos volt, aki 1774-ben m e nt Lengyel- országba és egy orvosi jellegű könyvet írt jiddis nyelven . Könyvét a feltörekvő lengyel zsidó tömegeknek szánta. A különböző betegségek leírásán kívül ismerteti a megfelelő gyógyszereket és r á m u t at azokra a profiláktikus eszközökre is, amelyek segítségével elkerülhetők a be- tegségek. A zsidóság gazdasági helyzetét t a r t j a szem előtt. Ügy lép fel, mint egy tipikus felvilágosító és oktat. A jiddishez negatív a viszonya.

Nagyon mentegetőzik, hogy kénytelen egy „romlott' német nyelven írni, me r t má sként ne m fo gj ák őt megérteni. Német műveltsége és a jiddishez való negatív viszonya miatt n e m kétséges, hogy ő csak akkor használ szláv szót, h a biztos benne, hogy másként n e m értik őt meg.

A már ismert szavakon kívül, mi nt: kr^tsm^s, arendar, randar, ran- dark^e, skarb, neb^ex, m^latsn, pidzglavne (fejadó) stb., Markevzenél még sok más szláv szót találunk (a természetre, élelmezésre, lakásra vonat - kozó szavakat), amelyek viszont a rabbinikus irodalomban nem for d ul- nak elő. Pl.: vietsere, vietsir^e, ksi, burak^s, petriske, tsibel^es, hvaine holts, brezin^e, dembin^e, zrabtsik, branev^en, anüts^es, lapt^es, politse, h^e- rabe, pi^kelak, sliat^e, püste, prostak, prostak^es, ratev^n, hodev^n, zale- ven, vigode.

Ez m ár orosz hat ás: revizor stb. Megtaláljuk m ár nála az ismert orosz kifejezést: „bokom" — oldalt. Üj nála az is, hogy szláv képzőket függeszt héber vagy héber-német tőhöz, mint pl.: machs^emainik, slim^e- zalnik. A „slim^ezalnik" szót egyébként megtaláljuk Wolfsohn Leicht- sinn und Frömmelei című vígjátékában is (1796).

Az a körülmény, hogy a szláv -nik képző már a jiddisben szóképző morf éma lett és hogy a XVIII. század végén még a berlini jiddis-

„tájcs"-ba is be került már, bizonyíték arra, hogy milyen erős gyökeret vert az m ár a beszélt nyelvben.

Igen sok szláv szót vitt a jiddisbe Mendel Levin a biblia f ordítá- saival („Kohelet" és a „Példabeszédek"), amelyek a XVIII. század 80-as éveiben jelentek meg.

Mint a haszkala-eszmék lelkes propagandistája, különösen megérti, hogy mily értékkel bír a jiddis az akkori propaganda számára. A jiddis az ő szempontjából, mint általában a legtöbb felvilágosító szempontjá- ból n e m „szentimentalizmus", nem „romantika", ha ne m egy erős esz- köz a kispolgárság tömegeinek a megnyeréséhez.

Nem véletlen, hogy Levin lefordította a bibliát jiddisre. A biblia- fordítás egyik főcélja az volt a felvilágosítók kezében, hogy szembe-

állítsák a talmuddal, a rabbinizmus fellegvárával. Levin elsősorban a biblia filozófiai részeinek a lefordításához kezd (Kohelet , Példabeszé- dek, Jób), amely kidomborítja a haszkala-mozgalom racionalizmusát. Minden erejével arra törekszik, hogy a biblia filozófiai és erkölcsi esz- méit közvetítse a tömegeknek, amelyek népszerűbbek és érthetőbbek voltak számukra. Ezért nyelvileg a tömegek beszélt nyelvéhez alkal- mazkodik, ezért használ sok szláv szót is. Filozófiai és erkölcsi temati- k á ja arra kényszeríti őt, hogy a beszélt nyelvben megfelelő szavakat és kifejezéseket találjon számára. Ezért fordításaiban a szlavizmusok egé- szen új kategóriáira b ukk an unk, amelyek az embere k jellegzetes voná- saival, élményeivel, emócióival, természeti fogalmaival és bizonyos grammatika i segédszavakkal v an n a k kapcsolatban, és amelyek régebben n e m jutotta k írásbeli kifejezésre.

Az eddig már idézett szláv szavakat meg n e m ismételve csak az új szavak közül említünk meg n éh ány jellegzetes példá t:

hültai, hültaistve, hülttaiske (vö. le hultaj — semmirekellő, hul- tajstwo — csavargás, hultaiski — dorbézoló), stük^s (le sztuka — da- rab), hültaiskikait (le melléknév + n émet képző), hültai^el (le mel léknév + német kicsinyítő képző), plüt (vö. or plut — csibész), slimzelne (vö.

né schlimm + héber mázzál + le -ny képző = szerencsétlen), prikre (vö.

le pryk — elaggott), klopt (vö. le klopot — gond), horvenie, praise (vö.

le praca), g^emits^et (vö. le meczyc, or mucit' - kínoz), mitsen, horev^en (nehezen dolgozni), mordev^en (vö. le mordowac — gyilkol), stade (le, or stado — nyáj), site (le, or sito — rosta, szita, de jiddis: háló!), zasilks

— háló a madárfogáshoz (vö. or zasylka — beküldés), kaliasin (vö. or koljaska — hintó), karet^es (or, le kareta — kocsi), ritskel^ch (or recka, le rzeczka — folyócska), kemarim (or, le komar — szúnyog, - i m: héber tb. sz. képző), daküts^en — vkit v mive l zaklatni (le dokuczac), vien (le wiem — tud?), derváz^en (le dowazyc — kipótol), varaz^en (le warzyc — megfőz), slid, piln'men (or pel'meni — húsos derelye), izbavit (or izba- vit' — megment), düch (or duch — nép illat, szag), ukaz (or ukaz — parancs), molien (or molit'sja — imádkozni?), zmenie — nagy élvezet (or zmeninyj?), formorots^et (vö. le mroczny — sötét), bidne (le biedny szegény, or bednyj), odvaz^en (le odwazyc. — megmér), vandrev^en, ra- beven (le rabowac — rabol), tilke (le tylko — csak), pravde (or pravda

— igazság), ümistne (le umyslny — szándékolt), zariz (or, le zaraza — járvány), stezkes (or stezók — öltés varrásnál), spakoinekait (le spokojny

— nyugodt + német -keit képző: nyugodtság), piskate, gemotsev^et, drabske stik, bal^emüt (le balamut — nőcsábász), bespetsn^ekeit, (le be- zpiecziistwo — biztonság, or bezopasnost' -ua.), hürtovnik (le hurtownik

— nagykereskedő) stb.

A szlavizmusok egyik forrása Levin ta nít ványának, Joszif Perl-nek M^egale temirin című könyve.

A „Megale t^emirin" a galíciai haszkala-mozgalom ragyogó t erméke. Ez egy chasszid-ellenes pamflett, éles szatíra a chasszidizmus, a chasz- szid és csodarabbik ellen. A m ű v et levélformában írta meg a szerző.

A kiadó egy Klajmerst n evű naiv hívő chasszid, aki összegyűjtötte azo-

k at a leveleket, amelyeket egy chasszid egy másik chasszidnak írt rab- bik csodáiról.

A mű célja az, hogy felkeltse a fellázadt chasszid tömegek öntuda- t át a csodarabbik ellen, és ez a cél szabta meg a mű alakját, stílusát és nyelvét is.

Mint ismeretes, a galíciai-ukrajnai chasszidizmus bázisa az „egy- szerű" (prost^e), eldurvult zsidó kispolgárságot (telepesek, bérlők) fog- lalta magában. Ennél a rétegnél sokkal erősebb volt a szláv nyelvi ha- tás, mint a többi rétegnél. A chasszid vezetők ezt a körülmé nyt erősen figyelembe vették. A jiddis nye lv en írt chasszid mesékben nagyon sok szláv szót használnak fel. A berdicsevi Lév-Jicchak még az istennel is ukr á nul beszélt, azaz jobban mondva valami vegyes jiddis-ukrán nyelven.

A „paraszti ny el v ű" chasszid mese nyelvi sajátosságát természete- sen a chasszid-ellenes harcos, Joszif Perl sem hagyta figyelmen kívül.

Ö a rr a törekedett, hogy minél pontosabban adja vissza a chasszidok beszédét. Er r e szüksége volt a stílusa (levél-forma) és a főcélja miatt is, hiszen azt akarta, hogy a tömeg, amelynek a számára írt, mar adékta- lanul megértse őt.

Joszif Perl maga is chasszid környezetben élt és i f jú korában maga is lelkes chasszid volt. Ezért kiválóan ismerte a chasszid tömegeket és azok nyelvét. A felsorolt összes motívumai miatt is teljesen biztosak lehetünk abban, hogy Perl idézett művében nincsenek olyan új szlaviz- musok, amelyek a chasszid néptömegek beszélt nyelvében ne honosod- tak volna már meg.

A M^egale t^emirin-ben kb. 150 szláv szó és szláv szuffixumokkal képzett szó van. A következőkben csak azokat közöljük, amelyeket ed- dig még nem idéztünk: osobe, svifts^es, plut, babets^es, zmatsni ments, paski&ne, faskidnik^es, hültaiski, maxne afn harts^en, vazni, aküratne, sümne, kütsne, bezdetne, cikave, mandravne chasidim, gvaldovner aiser, samorodn^e, pavole raidn, raptavner interes, balsemski maises, pavo- litske, lask^e, zakachit, zatsepp^en, razmnoz^n, pilemen, zatsepki, podavn^e, alice, krivde, voiev^n, farmnozen, gekovet, statkev^n, izbuntev^en, das- tartset, g^egorlevet, gejavet, zaris, povoli, poprosti, iakvi, kanetsni, zvit- sain^e, forondkes, grüde gold, serdetskait.

Az anyagi kultúra, kereskedele m és jogi-adminisztratív élet igen sok ter minusát szintén megtalálni benne: hretsni, graupn, brilkevain, avid, kesene, hanitses, tilipl, padesve, kaftanikl, targavitse, mütsnikes, pidrat, zastavkes, bakalainik, bamaskes, butelk^e, pastawtses, sondes_y

strüzes, pidpor^e, stelie, popritske, stampil, rike stb.

A szláv terminuso k egy része már az új idők bélyegét viseli m a - gán. Érződik m ár az orosz ny e l v hatása: prakastsik, svetnik, guberske tsinovnikes, dopros, publitsne, podanis, praves, strasnikes, politsainikes, potvérdit, tsai stb.

Témánk szempontjából az az új itt, hogy egy csomó új terminuson és fogalmon kívül új szláv képzőkkel („vanderovne chassidim") és szláv szavakhoz függesztett jiddis szuffixumokkal találkozunk (farmnozen).

Az e ff a j t a kombinációk kétségtelenül arra mut at nak , hogy mind e szláv szavak (amelyek jiddis formánsokkal fordulnak elő) és mind