* *
Pillingérezés a bakkasztal körül.
Nem kell azért mindjárt megijedni. Ez nem annyit jelenít, hogy kipellengérezés. Hanem a mi vidékünkön ig y hivják a diákságnak és egyéb gyermekseregnek a mulatságát, mikor szüret után eljárunk a szőllőbe böngészni, ha netalán talál
nának még egy pillinge fürtöcskét a leszüretelt tőkék al
jában.
*
A y>siber« a bakkasztal specieseinek már-már kivesző tipusa.
Ez a spécies már akkor élt, mikor a neve m ég nem is lett ismeretessé, t. i. a háború előtt. Akkor, a bakk-aera kezde
tein m ég betoló volt a neve. Ugyanis a pointeürök nyerése esetén ügyes lendületei tolta be koronáját, vagy aranyát a vonalon belülre. Nem volt épen nehéz művelet, mert a vonal nagyon közel feküdt a játékoshoz. Meséltek az »okos jeton«-rol is, amely vagy véletlenül gurult a nyerő tétek közé, vagy pedig a reá ragasztott s az asztalon eltűnő zöld
hajszál segélyével (mimikri a létért való küzdelem meg
könnyítésére) kormányozható volt. Ha a bank nyert, az okos jeton feltűnés nélkül mászott vissza a játékos előtt fekvő többi társa közé.
Ezeket a szerény kis trükköket utóbb megnehezítették akké- pen, hogy szükebbre szabták a tétek elhelyezésére szánt elliptikus vonalat.
*
A M im e n szót hiában keresnéd magyarom akár a Czucaor- Fogarassy, vagy a most készülő Gombocz— Melich-féle nagy szótárban. Ez tisztára Bohémia alkotása. Szarvas Gábor két
ségbeesnék, ha m eg kellene hallania, hogy a y>Cleamer«
szóban kell keresni az etymológiáját. Ez a neve volt vagy 15 évvel ezelőtt egy artista-társaságnak. A ffé le légtornászok, vagy trapéz-művészek voltak. A d olog úgy alakult, hogy mikor a szerencsés bankár megretirálván, megpumpolható médiummá lépett elő, a közismert szivattyúsok társasága köréje telepedett, segédkezett a zsákmány rendezésében, ösz- szeszámlálásában (azt nem én állítom, hogy ennek folytán az a summa sohasem szaporodott meg, hanem némely fös
vény bankár, aki ezzel az ü rü ggyel1 akarta magától távoltartani a khmerek hadát) és a végén 'tartotta tenyerét a holnap
»hecsületszentségemre visszafizetem« cimü kölcsön-koronákért.
Ez a társasága a pumpolóknak később zárt kaszttá alakult.
Alapszabályaik is voltak. A kültagok pl. csak a hónap vége felé voltak jogosítva közreműködni. Ezek nevezték el önmagukat khmereknek. M é g most is meg vannak, de létü
ket immár fenyegeti a nagyfokú valuta-romlás. Nem nagyon fizeti ki magát a »klimelés« azért a 100— 200 koronáért, ami most már csak 20— 40 régi fillért ér. Azután m eg a munka is megszaporodott, mert sok már a jeton és néha eg y m illiót is kell összeszámolni.
*
A királyok. A bakkasztal törzslátogatói között e lé g gyak
ran föltűnnek uj alakok, akik váratlanul súlyos tétekben űzik a játékot. A kiváncsiak mihamar megtudhatják, hogy az egyik az olaj-király, a másik a nyakkendő-király, a harma
dik cipőfűző-király, meg azután a nadrág-király és
harisnya-király, meg — — ki tudná őket mind számon tartani?! Ezek egy ideig eszeveszett vakmerőséggel szórják az ezreseket.
_»A tétek tartva« vagy »reszt a tétek után«, a chemin mellett meg bármily magasra növekedett bank: »jöhet, egyénileg tar
tom a bankot« mükifejezések csak úgy röpködnek, mint a nagy bankóik, amiket forgalomba hoznak. Hanem azután bi
zonyos idő múlva eltűnik az olaj-király, meg a harisnya
király és utána a többi is mind sorjában. Hová lettek ezek?
Kiváncsi törzstagok meg »pitiánerek« (ezek a koronákban operáló, kis üzemet folytató játékosok) kiküldték a legügye
sebb rendőri riportereket nyomozásra. Ki is deritették mi
hamar, hogy valamennyien benn vannak a pinkában'. Ámde nem keli azért elszomorodnunk a gyors elmúlás gondo
latai miatt. Semmisem vész el a természetben. Néhány hónap múlva uj királyok jelentek meg, akik viszont a pinkából jöttek. íg y gondoskodik a bölcs természet róla, hogy az elpusztult anyagból uj formában, uj élet fakadjon.
*
A kabalások. A kártyások ugyanis a babonás ostobaságaik
nak azt az •elnevezését találták ki, hogy az: »kabala«. Pedig hát mindenki tudja, hogy ennek semmi vonatkozása sincs az alchimisták és a középkori csillagászok misztikus jelentő
ségű kabaláihoz.
Nagyon kevés játékost ismertem, akinek kisebb-nagyobb bolondériái ne lettek volna, mihelyt a játékasztalhoz ült.
Mindegyiknek vannak jó meg rossz kabaláik. Kezdődik ez már a ruhatári számnál. Ha ugyanis 29. a ruhatári szám, akkor a 2-ik és a 9-ik helyen fognak jelentkezni a nyerő szeriesek. Már a bakk-szobába belépve kész a prognoszti- kon aszerint, hogy melyik bankadó ül az asztalnál. Mert vannak »mázlistáké meg y>tutisták«, ezek mindig lekaszálják az egész tablót, — viszont célszerű játszani, ha közismert y>pech- vogel«, vagy lecsuszóban lévő valamelyik király osztja a bankot.
A játékos szempontjából minden ami körülötte történik kabalisztikus jelentőséget nyer. Valaki a tétjéhez nyúlt, vált belőle, vagy beveszi a saját tétjébe: »már vége van, el fo g veszni.« Belenyúltak a bankba, — megigazították, eléje fo r
dították a koporsót: »akár retirálhatna, nem nyerheti meg
a következő coup-t«. A pincér letett egy csészét, vagy poha
rat a szomszéd asztalra: »Menjen a fenébe, épen ilyenkor zavarja az embert.« Valaki hozzányúlt a széke támlájához:
»Páratlan kíméletlenség, mikor úgyis látja, hogy veszteké Hát m ég a kibicek. A kibic többnyire rossz. De vannak jó kibicek is. Ezeket külön meg* is invitálja, hogy melléje üljenek. És hasonló ómeneknek vége-hossza nincs. De ta,lán talán valamennyi között legkabalásabb Tamás Pista bará
tunk. Ennél azután minden kabalaszámba megy. E gy Ízben azonban nem történt körülötte semmi, amit okolhatott volna.
A kibicek öt lépésnyire távol maradtak tőle, senki sem nyúlt a tétjéhez, nem kértek tőle kölcsönt sem, még csak pohár viz sem volt a közelben. És mindamellett kitartóan üldözte a kártya. A hármasra hetest vett, az ötösre ötöst, a nyolca
sával szemben a brutális kilencest vágták ki. A legképte
lenebb »focik« sem változtattak a rossz kártyajáráson. Izgett, mozgott, nézett köröskörül, kereste, hogy mi lehet az, ami igy »elkabalázza«? Egyszerre csak észreveszi, hogy a falon, épen a feje fölött, ott ló g a klub közismerten legrosszabb kibicének, (aki •abból él, hogy rossz kibic, mert minden játékos szívesen fizet neki, hogy »menjen a szomszéd te- rembe«), a jó l sikerült karrikaturája. Tamás Pista elká- romkodta magát és a képet leakasztva: egy harmadik te
rembe vitte. Nem is lenne csattanója ennek a megtörtént anekdotának, ha nyomban azután az utolsó 200 koronájából nem csinált volna 30,000-et!
A »/^A:«-ek szintén a babonák rovatába sorolandók. Vala
mikor megtörtént, talán kétszer is egymásután, |hogy a bankár nagy slágerrel — amit a franciák úgy neveztek el, hogy
»le brutal« — verte le a pointeur nyolcasát, de az utána következő coup-t elvesztette. Ezt X ur törvényszerű szabá
lyossággal várja minden analóg esetben és elnevezte m eg
figyelését: »Lex X«-nek. A coup en carte-al végződött. Erre fölhangzik kórusban a lex: »án kárt, \erősiti a bankárt!« (Van egy bankadó, aki állandóan »én kártot« mond án kárt helyett.
De nem ám azért, mintha nem tudna franciául, hanem azért, mert »ez az ő kabalája.«)
Y ur egyszer azt tapasztalta, hogy a bankár, amidőn
he-tessel akkép nyert, hagy egy figurát vagy tízest adott le, az utána következő coup-t elvesztette, — de ha mégis m eg
nyerte, akkor csak slágerrel tudta megnyerni, — Ebből ke
letkezett a y>Lex F«.
M ég tömérdek más, ezekhez hasonló kis bambaság kisért, amiket már azért sem akarok ismertetni, mert abszolúte értéktelen és felületes m egfigyeléseken alapulnak és inkább hátrányosan zavarják a pointeur játékát, mintsem hogy valami valószínűségi támpontot adnának neki.
Jogesetek. A sok közül leggyakrabban a vitás tét oda
ítélése körül kell döntenie a játékfelügyelőnek, vagy ha az ő tekintélyét nem respektálják, a választott bírónak. Ha ket- ten vindikálják a nyerő tétet, (h ogy vesztő tétet vindikáltak volna, arra még nem ismerek praecedenst a bakk annálesei- ben), úgy a tanuk döntenek. Ámde — és ez nagyon külö
nös jelenség — azt lehet tapasztalni, hogy a legritkább esetben sikerül tanuk segélyével a megbízható megállapí
tása annak, hogy melyik ur tette fö l azt a tétet? Ha vannak is tanuk, ezek sokszor ellentmondanak egymásnak és ig y a tény nem tekinthető megállapíthatónak. Ha véletlenül a já
tékfelügyelő tud tanúskodni: akkor az ő szava dönt. Itt is, mint minden más esetben, ahol tanukkal kell bizonyítani, kitűnik, hogy a tanuk m egfigyelése milyen hézagos, inga
dozó, szóval megbizhatatlan. Ez itt annál meglepőbb, mert hiszen az összes jelenlevők figyelm e koncentrálva van egy igen kis területen lefolyó eseményre és az azt környező inci
densekre. Sokszor azonban azért sem sikerül ekképen a bizo
nyítás, mert a klasszikus tanuk — a pontos m egfigyelők — inkább hallgatnak, nehogy a kollégát blamirozzák.
Hasonlóan gyakori az eset, hogy a croupier hibásan, vagy kevesebbet fizet. Ilyen reklamációk rendszerint azzal a salamoni ítélettel végződnek, hogy »ki kell fizetni a bank
bók. E lég különös ugyan ez a megoldás, mert az ítélet mindig a bank ellen szól, holott az ő hibája sokkal kevésbé vélelmezhető, mint a reklamáló játékosé.
Nem ártana, ha ezen — és hasonló — viták eldöntése kö
rül a játékfelügyelők, vagy a választott döntő szakértők bizonyos általános elveket szem előtt tartanának. Ilyen
álta-lános elv, és ez bizonyára a legfontosabb, hogy a játék- szabályok a legszigorúbban magyarázandók, és ép oly szigo
rúan alkalmazandók! Ennek oka az, hogy a játék tulajdon
képen fogadás, és igy gentlemanlike kezelést igényel. Min
den fogadásszerü paktum, szerződés szorosan, azaz szó sze
rint magyarázandó. Külön kikötés, valaminek föltételezése, a ki nem mondott szándék, nem szolgálhatnak arra, hogy a fogadás eredményét befolyásolják. Ha tétem gyanánt 100 koronát mondtam, nem vitathatom, hogy az részemről té
vedés volt, mert 1000-et gondoltam. Ha az asztalra behajtva tettem az ezres bankjegyet, a bankárnak abból vissza kell adnia ötszázat, ha vesztettem; valamint én sem követelhetek többet nyerésem esetén ötszáznál azon az alapon, hogy »njem:«
tudtam, miszerint az összehajtott ezres csak ötszázat jelez.
Ezen alapon tehát a játék körül a- befogadott, az álta
lánosan ismert műszavak használata tekintetében, bár akarat
lanul elkövetett hiba sohasem korrigálható. Ha resztáló la
pomra, vagy akár slágerrel a kezemben kértem a harmadik lapot, a bankár jogosítva van azt leadni, — sőt köteles is azt leadni, ha már kihúzta a kártyacsomagból, még ha el
késve kijavítani akarnám is nyilatkozatomat. A hibásan osztó bankár (pl. az első és második lapot adta a pointeurnek és magának vette a harmadik és negyediket, — vagy egyik ol
dalra három, vagy csak eg y lapot osztott), föltétlenül elvesz
tette a tétet. A méltányosság nyomán alakult jogszokás az, hogy amidőn egybehangzó tanuk bemondása szerint, .annak se
gélyével is esetleg, hogy különböző szinü hátú kártyákkal rolyik a játék, és igy Korrigálható az elosztás: ez konce- dáltatik.
De nemcsak a kimondott műszavak, hanem a fixirozott érteménnyel biró mozdulatok is kötelezők. A pointeur ujjával kopogtat az asztalon, ez azt jelenti, hogy »tartja az egész bankot«. Ha csak azt mondja: »tétem X korona«, ezzel még az egész bankot nem tette ki, ícsak tétje összegéig játszik.
Ha két lapját élével az asztalra üti, — m ég ha nem is szán
dékosan, — ez annyit jelent, hogy bevág, azaz kér m ég egy harmadik kártyát. Ha 6 pointjénél többre kért, vagy slá- gerjét nem ütötte föl, midőn a bankár adott: ú gy felelős a többi, az ő kártyájára játszó pointeur tétjéért. Ezen fele
lősség alól azonban mentesítve marad, ha faux tirage-t akkor
csinál, amidőn legalább felét a banknak ő tette meg. Ha
sonlóképen . a bankárt is ép ily szigorúan kötelezik szavai és a jelentőséggel biró mozdulatok. Ha első két lapját az asztalra ütve azt jelzi, hogy adni hajlandó, úgy a pointeur kívánságára adnia kell, ha slágerje van ‘is. Sőt, ha ily esetben felüti slágerjét, nyolccal is nyert még a bankár kilence ellen is, mert az a jogvélelem a bankár nyilatkozatából, hogy annak nincsen slágerje.
A kártyát vevő pointeur kettős jogviszonyban áll tehát.
E gyfelől fogad a bankárral, másfelől, mint megbízott ü gy
vivő, vagy meghatalmazott felelősséggel tartozik pointeur- társaival szemben. Ezekkel szemben ugyanis abba \ a helyzetbe kerülhet, hogy ő tekintendő bankárnak. Pl. Tegyük fel, hogy 1000 korona van a bankban. A pointeurök kitettek 1200-at. A kártyát vevő pointeur azt mondja: »Tartom a bankot, az összes tétek állanak«. Eszerint tehát a bankár ját
szik 1000 koronára, a kártyát vevő pointeur pedig 200 ko
rona erejéig lett bankárrá. Ha ugyanis a bank nyert, ez a pointeur jogosítva van besöpörni a téteket, de köteles ki
fizetni a bank 1000 koronáját. Ellenben, í ha a pointeur nyert, úgy köteles kifizetni a bankból kinyert 1000 koronát, melyhez 200-at a sajátjából tartozik hozzáfizetni, — a fent ismertetett jogalapon. Ezen nem változtathat esetleg a téte
ket össze nem számlált pointeurnek azon kifogása sem, hogy ő »nem szándékozott bankár lenni.'« Erre nézve semmi prae- surntió nem állhat meg javára, mert jogosítva van — mint pointeur is, akinél nincs momentán a kártya — a bankár chance-ára játszani azáltal, hogy nem a bank ellen tesz, ha
nem »tartja a tultétekek és ezzel a bankár sorsában osztozik.
Ezeknek az irányitó elveknek szem előtt tartásával min
den fölmerülhető vita szakszerűen és igazságosan lesz el
dönthető.
#
Nők a bakkasztal körül. Sok kaszinóban ezzel a lát
ványossággal zárják le a bakk-évet Sylveszter napkor. Pedig látványosság gyanánt nem is az utolsó. Hogyne, mikor ti
zenkét ragyogó szép asszony ül az asztal körül, tizenharma
dik a bankár. Körülöttük m eg a bájos kibicek egész ko
szorúja. Valamennyi szenvedélyesen flirtöl Fortuna
istenasz-szonnyal. Az újoncokat elárulják a csillogó szemek, piruló arcok, a zsetonokkal babráló ujjaik reszketése, a bakk-szabá- lyokban való járatlanságuk. A rutinosak fölényes mosolygás mögé rejtik izgalmukat, szabályos, nyugodt biztonsággal ke
zelik a kártyákat és látszólagos non chalance-al hullatják ezreseiket a zöld asztalra. Hanem azért a játékfelügyelőnek keservesen meg kell szolgálnia azt a gyönyörűséget, hogy ennyi szép asszonynak dirigálhat. A csengettyűnek is sok dolga akad. »Csendet kérek, hölgyeim k N e tessék vissza
vonni a tétjét, a bank már nyert.« »Tessék várni, m ig fizet
nek^ »A z a szomszéd nagyságos asszonynak a tétje«, stb.
és hasonló figyelmeztetéssel telik el a hölgyeknek bakkra engedett óra. A bankadó hölgyek valamennyien retiráltak, a pointeurök mindnyájan elvesztették — a férjeik pénzét.
Azt láttam ebből, hogy boldogult M ihály bátyám régi mon
dását, hogy »kártyában a szép embereknek nincsen szeren- cséje« bizvást kiterjeszthetem a szép asszonyokra is. Ezt ma
guk is belátták és folytatva a táncot a szomszéd teremben, a nekik győzelem re több chance-ot nyújtó területen kerestek vigasztalást.