\
74 K O R N I S GYULA:
való visszatérést, mint kul túrfilozófiájának alapelvét hirdeti; de ide tereli őt a felvilágosodási kor általános demokratikus esz-meköre és hangulata is, mely az emberi egyenlőségért, a job-bágyság felszabadításáért, az alsó néprétegek érdekeiért lelke-sül. Ez a demokrácia Pestalozzi pedagógiájának is a kiinduló-pontja s mindvégig lendítőkereke. Szemében a népnevelés el-hanyagolása a társadalom legnagyobb bűne. A közoktatás épü-letének legfelső emeletén csak néhány ember lakik; a középső
emeleten többen ugyan, de ezeknek már nincsenek lépcsőik, hogy a felső emeletre jussanak s ha mégis fel a k a r n a k ide mászni, csakhamar a kezükre iitnek, hogy visszahulljanak a mag-uk eme-letére; a földszinten pedig ott sínylődik a nagy* embernyáj, melynek a napfényre és a friss levegőre épp olyan joga van, mint a művelődés emeletein lakóknak; de ezek nemcsak az ablaknélküli odúk undok sötétjében hagyják vesztegelni őket, hanem még be is kötik a szemüket, hogy a felsőbb emeletekre föl se kandikálhassanak.
Ez ú j hang, a szocializmus h a n g j a a kultúrpolitikában. Pes-talozzi a humanitásra való nevelés eszményiét, melyet az akkor uralomra jutó neohumanisztikus áramlat arisztokratikus indi-vidualizmusa a magasabb társadalmi rétegek művelődése szá^
niátra kitűz, a misera plebsxe alkalmazza: legyen meg a leg-alsóbbrendű nép fiának is a joga a benne szunnyadó kultúrerők minél szabadabb kibontakoztatására, a művelődés lehetőségének ú t j a egyetlen társadalmi osztály elől se legyen elzárva. A társa-dalom és kultúra csakis így frissülhet fel ú j erőkkel s javulhat meg az emberiség. A nép megnemesítése s ezzel az emberiség emelése: íme Pestalozzi nagy progriammja.
Szociális szellemmel megtölteni a. nevelést: ez Pestalozzi ú j pedagógiai evangéliuma. Ennek az ideálnak eszköze pedig a munka. Az iskolát a gyermekek munkaközösségévé kell átszer-vezni: csiakis a mnnka nevel munkáira, szabadítja fel az egyén-ben szunnyadó testi és llelki erőket, az együtt végzett m u n k a kapcsolja össze szorosabban az embereket, fejleszti ki bennük a társas együttérzést és szeretetet, moralizálja bensőleg az emberi életet. Az iskolának ez az ú j felfogása, a társadalmi élet szerv
e-* x zetében való elhelyezése, tárisas funkciójának meglátása ez a nagy ajándék, melyet Pestalozzi géniusza az emberiségnek első-sorban juttatott, ollyan korban, amikor a társadalmi kérdés Európaszerte csak a politikai jogtok kivívásában merül ki, de mélyebb' kultúrális tartalma, a nevelés szociális szellemének jelentősége még egészen észrevétlen marad. A .nevelés szociális szellemének, mely Pestalozzi írásaiból kiárad, olyan csodálatos varázsa van, hogy a legellentétesebb irányokat is megragadja.
Az általános emberiért rajongó forradalmi franciák 1792-bén éppúgy a francia köztársaság tiszteletbeli polgárává választják, mint ahogy: a nacionalista Eicbte, a német nemzet nagy filozó-fusa és rétora, ő reá hivatkozik, amikor új nevelést prédikál, a tettnek, a szellem öntevékenységének pedagógiáját, melynek
p e s t a l o z z i ö r ö k s é g e . 283
alapján a németség a maga erejéből ú j világot és életet tud teremteni, a nemzet minden irányban meg tud újhodni. A sza-bad Svájc éppúgy segít Pestalozzinak nevelési tervei megvaló-sításában, . mint ahogy a porosz felvilágosult abszolutizmus Ifertenbe hozzá küldi tanítóit, hogy aztán az ő iskoláinak szelle-mében szervezzék meg a német népoktatást és tanítóképzést^
Sándor cár éppúgy tisztelettel fogadja és kitünteti őt, mint a porosz uralkodó. Hogy Európaszerte az államok kultúrpolitiká-jának középpontjába a népnevelés ügye kerül, abban Pesta-lozzinak van legnagyobb érdeme. Eszméi termékeny t a l a j r a találnak a kor romantikus érzésvilágában, mely annyira szenti-mentálisan fogékony esztétikai-irodalmi téren is a nép "nyomora, az árvák, az elhagyottak iránt; de ugyancsak összhangban van-nak a húszas évektől mind nagyobb erőre kapó liberalizmus gondollatsodrával is, mely minden ember egyforma politikai, gazdasági és művelődési jogát követeli s a szabad versenyre bízza a születési-rendi jogokkal szemben a társadalomra nézve értékesnek szelekcióját. Az adatok tömegével kimutatható, mi-lyen mély hatással van Pestalozzi az 1825. évvel meginduló ma-gyar renaissance vezérembereinek kultúrpolitikájára s a har-mincas-negyvenes évek magyar pedagógiai irodalmára: mind-kettő centrumában a népnevelés ügye áll. Nemcsak azért, mert a legelhanyagoltabb nálunk, hanem azért is, mert a kor demok-ratikus áramlata, a romantika és a liberalizmus világfelfogása egyformán ezt "követeli. Ennek a. gondolatnak szinte szimboli-kus megtestesülése báró Eötvös József alakja: romantiszimboli-kus költő, liberális államférfiú s a magyar népoktatást megszervező kul-túrpolitikus. Hálás téma volna párhuzamot vonni a Lienhard und Gertrúd és A falu jegyzője, a gonosz Hűmmel, a svájci falu községi elöljárója és Nyúzó, a szolgabíró között. A nép nyomo-rának 19.J ZH, cl népnevelés elhanyagolt állapota, az erőszakos közigazgatás és silány igazságszolgáltatás, továbbá az a gondo-lat, hogy az egyén bűneiben a környező társadalom is részes, s hogy a büntetés célja elsősorban a bűntettes megjavítása, tehát a fogház mintegy a jó útra térítés iskolája legyen — mind ez közös eszméje Pestalozzinak és Eötvösnek. A nevelés társadalmi tényezőinek kutatása a magyar regényíró-politikusnak épp oly kedvelt tárgya, mint a nagy svájci pedagógusnak. Eötvösnek a m a g y a r kultúra fejlődésére oly messzekiható jelentőségű szépirodalmi és művelődés-politikai tevékenysége Pestalozzi népművelő p r o g r a m m j a nélkül alig volna érthető.
Pestalozzi azonban, bármennyire népbarát is, a szélső szo-ciális forradalmi gondolatoktól heves temperamentumát s demokratikus "rajongását józan esze mégis megóvja, B á r i f j ú karában a szabadság védelmére társaival igen radikális pro-grammá egyesületet, Helvetische Gesellschaftot alapít, a fenn-álló társadalmi rend alapjait később mindig tiszteletben t a r t j a .
Gyakran szólal meg. már másfélszázaddal ezelőtt a mai szociál-demokrácia hangján, de a kommunizmus eszmevilágától távol
76 - K O R N I S GYULA:
marad. „Akármilyen élénken álljanak is — í r j a 1797-ben — sze-meink előtt a nemesség hibái és jogtalanságai, sohasem szabad felednünk, hogy a magántulajdon mindig társadalmi létünk alapja marad." Küzd a céhrendszer ellen, az ipar és
kereskede-lem szabadsága, a progresszív adó s az adómentes létminimum mellett, miközben a gazdasági liberalizmus és a szocializmus irányait kellő egyensúlyban t a r t j a . Józan demokratizmusára jellemző, hogy akármennyire r a j o n g is a művelődésnek mindenki számára azonos jogáért, azért nem akarja egyformán, laposra esztergályozni, egészen uniformizálni az iskolát, mint az
„egy-séges iskolával" (Einheits-Schule) a mai szocializmus, mely a nyolcosztályos népiskolába akarna mindenkit járatni, hogy a műveltség egészen egynemű legyen, aminek következményekép a középiskolát esak négy évfolyamra szeretné korlátozni: „Ha az állatok — í r j a szellemesen Pestalozzi — nevelésre szorulná-nak,. nem lehetne a farkast ós a bárányt, a rókát és a nyulat ugyanabba az iskolába küldeni, nem tehetnénk a tigrisnek való táplálékot az elefánt elé s az elefántnak járó ennivalót a tigris elé, nem etethetnénk a verebeket hangyatojással s a fülemilét búzaszemekkel. Jó volna megjegyeznünk, hogy a tehén a b o r j á t nem a k a r j a repülni tanítani s hogy az öreg szamár fiát türe-lemre és elégedettségre szoktatja s óva inti-a könnyűlábú őzike ' ugrándozásaitól..." Pestalozzi e remek metaforái megtanítanak bennünket arra, hogy a művelődés . anyagának különböző típusai, a nemzet szükségletei, a gyermekek lelki fejlődésének tempója és dinamikája, különböző hajlamai, az iskolafajok korábbi szétkülönítését követeli, semmint a mindenkire egyfor-mán kötelező nyolcosztályos népiskola híyei a demokrácia nevé-ben követelik. Pestalozzi pedig aligha vádolható a művelődés arisztokratikus felfogásával.
Pestalozzi szociális érzéke a társadalom újjászervezését követeli. Ennek legbiztosabb ú t j á t a nevelésben látja. Minthogy pedig az emberi társadalom élete a munkán alapul, jól érthető, hogy egész pedagógiájának igazi gyökérgondolatává az öntevé-kenységet avatja. A nevelésinek szociális szellemben váló fel-fogása mellett ez a pszichológiai alapgondolat az a második ajándék, melyért hálával adózik Pestalozzi szellemének az emberiség. Rousseaütól megtanulja, hogy a természet a legna-gyobb nevelő, de e mellett nagy jelentőséget tulajdonít a kör-nyezet aktív nevelő munkájának is. A gyermek természeténél fogva izgő-mozgó lény, mely ösztönszerűen folyton tevékeny.
Ezt a tevékenységet kell tervszerűen a helyes irányba terelni.
A szociális és a pszichológiai szempont mindjárt p á l y á j a kezde-:
tén összeforr nála. Az útszéli gyermekeket összeszedi, m e r t saj-n á l j a őket; saj-neuhofi birtokásaj-n a gazdasági musaj-nkába is befogja a fiúkat, hogy munkásokká nevelje őket, miközben egyik célja, hogy a velükszületett tevékenységi ösztönt foglalkoztassa és ki-használja. Az iskola ne puszta tudást nyújtson, hanem munkáira is neveljen. - ;
p e s t a l o z z i ö r ö k s é g e . 77
Pestalozzi minél több tapasztalatra tesz szert, minél mé-lyebben dolgozza ki a nevelés elméletét, annál jobban hang-súlyozza, hogy „a nevelést pszichologizálni kell." Idevágó nagy
belátása, hogy az oktatás alapja a helyes szemlélet. Ez a gondo-lat a maga általánosságában nem ú j : Comeniustól kezdve sok-szor emlegetik. De konkrét formában s mélyebb pszichológiai
gyökereiben Pestalozzi dolgozza ki először a szemlélet peda-gógiai elméletét. Az oktatásnak szemléletben, valamennyi érzék tevékenységében, a gyermek valóban átélt élményeiben kell gyökereznie; még a szeretetet, bitet, erényt is a gyermek az életből yett képekben s elbeszélésékben szemlélje; nem elvont meghatározásokat tanuljon rólunk, hanem konkrét példákban megélje őket. A gyermek ítéletéi a minden oldalról végbevitt szemléleten alapuljanak. Ezeket a szemléleteket rendezni kell, még pedig az egyszerűkön kezdve, a mind bonyolultabbak felé fokozatosan haladva, összefüggésük egymással ugyanaz legyen, mint a tárgyak összefüggése a valóságban. Pestalozzi fedezi fel, s teszi közkinccsé a gondolatot, hogy a tanulás nem passzív befogadás, hanem a belső erők tevékenysége, aktív szellemi munka. Még az egyszerű szemlélet is, ha világos és érett, bárom elemi funkción épül fel: a forma, szóm és szó felfogásán és ki-alakításán.
Ezeknek a ma egyszerűeknek látszó gondolatoknak Pesta-lozzi nagy filozófiai s pszichológiai elméleti hátteret szerkeszt:
s itt van rendszexének Achilles-sarka. Korának a lelki élet ter-mészetéről táplált mechanisztikus felfogásához mérten a szem-lélet pedagógiai elméletét olyan „pszichológiai alaptörvények-ből" a k a r j a levezetni, melyeket egészen a fizikai törvények ana-lógiájára gondol: „Az érzéki emberi természet mechanizmusa
— mondja — lényegében ugyanazoknak a fövényeknek vannak alávetve, mint amelyek szerint a fizikai természet is erőit álta- ~ Iában kifejti." A lelki élet törvényeit tehát Pestalozzi a fizikai törvényekkel azonosítja s ezek ^alapján a nevelőnek a gyer-mekre való hatását a fizikai szükségképiség értelmében fogja fel. Innen támad filozofáló pedagógusunk elméletének minden belső ellenmondása. Egyrészt merev determinizmust hirdet, amiből önkényt következnék minden nevelés lehetetlensége, másrészt az én monarchikus hatalmát tatait j a nagy lelkesedés-sel. „Minden, ami vagyok, minden, amit akarok, minden, amivé lennem kell, belőlem indul ki." Az ellenmondást maga is érzi, ezért a nevelő lelkére köti, hogy úgy járjon el, hogy a fizikai szükségszerűség hatásai a szabadság és önállóság leplében jelentkezzenek. Ez mindenesetre vaskos antinómia marad, külö-nösen, ha Pestalozzival az embert a. pókhoz hasonlítjuk, mely nem maga választja bálójának centrumát, ahol fészkel, hanem jár-kel és sző, úgy ahogy helyzete eleve meghatározza. Még szembeszökőbb az ellenmondás, ha Pestalozzitaak azt a gondo-latát vesszük szemügyre, hogy a Rousseautól megfogalmazott természetes és társadalmi állapotot csak mint eszközt kell egy
7 8 K O R N I S GYULA: P E S T A L O Z Z I Ö R Ö K S É G E .
harmadik, az erkölcsi állapot, mint végső cél alá rendelni.
E szerint a nevelés feladata az, hogy az embert az erkölcsi autonómiára képesítse. Ezt a gondolatot Pestalozzi talán K a n t olvasása alapján szövi ki. De éppúgy nem t u d j a szervesen bele-illeszteni eszmemenetébe, mint ahogy a fizikai determinizmusa és erkölcsi autonómiája közötti viszonyt sem t u d j a összhangba hozni. A mélyebb filozófiai képzettség és felfogás hiánya elmé-letét, minden buzgó törekvése ellenére, eleve megfosztja a logi-kusan kiépített rendszer jellegétől.
Pestalozzi igazi jelentősége számunkra azonban nem fel-fogásának zavaros filozófiai hátterében rejlik; még pszichológi-záló módszerében sem, melynek m a g j a azóta egészen m á s f á v á terebélyesedett, hisz a szóról, alakról és számról való triadikus elméletét a modern pszichológia már régen felülmulta. Géniuszá-nak korszakalkotó ereje a nevelésügynek szociális szellemmel való megtelatésében fejtette ki hatását. Rousseau evangéliumát égő szeretettel tovább fejlesztette a nép számára. Ez az ő nagy öröksége. Ezért Ú j Ember Pestalozzi elődjeivel szemben a kul-túra történetében. K O R N I S G Y U L A .