Perspektívák a VH fordításában 1. VH-paraméterek

Transfert nec mergitur

90

A nyelvi külalak forrásnyelvi megjelenése mindig metanyelvi kommentárt kö-vetel: „What is the longest word in the English language?” „Smiles. Because there is a mile between its first and last letters!” Ez ugyanolyan, mintha a magyar szójátékot kellene angolra (vagy más idegen nyelvre fordítanunk: Az igazságot és a gazságot csupán egy „i” betű válaszja el egymástól. A lingvokulturális kommentárnak mindig meg kell előznie magát a fordítást. Az így beépült információ a hallgató / olvasó preszuppozíciója kell, hogy legyen.

Alábbi példánk szemlélteti, hogy egy angol nyelvi szóvicc megőrizheti komi-kumát „nyelvi határokat nem ismerő” metanyelvi fordításban is: Томсон (лорд Кельвин) однажды вынужден был отменить свою лекцию и написал на доске: «Profes-sor Tomson will not meet his classes today» (Профессор Томсон не сможет встретиться сегодня со своими учениками). Студенты решили подшутить над профессором и стерли букву «с» в слове classes. На следующий день, увидев надпись, Томсон не растерялся, а, стерев еще одну букву в том же слове, ушел (classes — классы, lasses—

любовницы, asses — ослы) (Томсон 2014). Magyar fordításban: Egyszer Tomsonnak (lord Kelvinnek) el kellett hagynia előadását, ezért felírta a táblára „Professor Tomson will not meet his classes today”. (Tomson professzor ma nem találkozhat csoportjaival.) A hallgatók meg akarták tréfálni a professzort, s a classes szóban letörölték a „c”-t. A professzor másnap ezt látván feltalálta magát, a szó következő betűjét is letörölte, majd elment (classes – tanulócsoportok, lasses – szeretők, asses – szamarak).

4. Perspektívák a VH fordításában

LENDVAI Endre: Perspektívák a verbális humor fordításában

91 egyeztethetőség maximáját), 4. forgatókönyvek különállásának maximája (a forga-tókönyveknek a poén előtti pillanatban egymás mellett, de elkülönülten kell állni-uk), 5. implicit finálé maximája (a humoreffektusnak a hallgatói inferencia révén kell realizálódnia). Képletesen szólva, a viccmesélő végigvezeti hallgatóját az első forgatókönyvön, átvezeti a második forgatókönyvbe, majd hirtelen otthagyja. A megértés a magára maradt hallgató / olvasó sikeres mentális műveleteinek függ-vénye. A lefordított viccnek a fenti feltételek között kell működnie.

A vicc anatómiája, azaz szerkezete az alábbi elemekből állhat: Fonetika (he-lyesírás,idegen akcentus, beszédhiba, asszimiláció, hangösszeolvadás), grafika (nyomtatott nagybetűk, kövér betűk), szóképzés (szavak deformációja, neologiz-mus, lexéma-kontamináció), szószemantika (poliszémia, eufémia, blaszfémia, szi-nonímia, antonímia, hiponímia, homonímia, paronímia, agszi-nonímia, anagramma, újraértelmezés), morfológia (anomáliák a névszó- és igeragozás, grammatikai egyeztetés terén), pragmatika (zeugma, chiazmus, implikáció, preszuppozíció, szövegkontamináció, társalgási antiposztulátumok) stb. A fordítónak ebből a kész-letből kell felépítenie a viccszöveget.

A vicc élettana, vagyis működési mechanizmusa: 1. Bevezetés: a beszélő felvá-zolja a konvencionális forgatókönyv elemeit. Pl. Kádár János egy rádiós szereplés után vidéki körútra indul. Egy faluban megállítja a kocsit, kiszáll, odainti a ház előtt játszó gyereket. 2. Implicit kontraszt: a konvencionális szituáció véget ér. Menj be, mondd meg az apádnak, hogy az a bácsi van itt, aki tegnap a rádióban beszélt. A gyerek berohan a házba: 3. Explicit kontraszt, deviáns forgatókönyv: Apu, gyere ki!

Itt van a Bálint gazda. 4. „Néma jelenet”: gyors mentális erőfeszítés az olvasó / hallgató fejében (kommunikatív „sokk”, rekurzió, inferencia-lánc, tanulság). A re-kurzió során a hallgató visszatér a történet elejére, megkísérli annak rekonstrukció-ját: i) A gyermek apja és maga a gyermek gyakrabban hallgatják a Szabad Európát, mint a Kossuth Rádiót, ii) Tegnap Bálint gazda műsorát hallgatták. iii) A gyermek Kádár Jánost a Szabad Európa Rádió-beli Bálint gazdának nézte. 5. „Néma jelenet”:

a kommunikatív feszültség hirtelen feloldása, humoreffektus, nevetés. A lefordított viccnek általában ezt a szerkezetet kell követnie.

4.2. Diszkurzus-elemzés a VH-fordításban

A VH fordításában a dinamikus ekvivalencia (NIDA 1964), kommunikatív ekviva-lencia (PEREVODOVEDCHESDKIY 2014), adekvátság, elfogadhatóság (TOURY 1980) invenciózus alkalmazása lehet eredményes. Jelentősen járul hozzá a fentiekhez a D.

DELABASTITA-szerkesztette kötet (1996), melynek fordításelméleti eszmefuttatásai a diszkurzus-elemzésre épülnek. A kötet szerzői a forrásszöveget lingvokulturális beágyazottságukkal szerves kölcsönhatásban vizsgálják, s a szöveget a befogadó lingvokultúra kontextusába kívánják integrálni. A szójáték megfeleltetésekor a for-dító párbeszédre készteti az érintett kultúrákat. A probléma megoldásához a VH pragmalingvisztikai interpretációjával juthatunk el, mely kimutatja, hogy a VH nem más, mint a nyelvközösségi tudat kreatív működése.

A következő vicc, például, formálisan könnyen „lefordítható”, a humoreffektus mégis elmarad. Prince Charles was out early the other day walking the dog. When a

passé-Transfert nec mergitur

92

by said: “Morning”, Charles said: “No, just walking the dog.” – Egyik reggel Károly herceg a kutyáját sétáltatja. Egy járókelő azt mondja – Jó reggelt! Mire Károly: – Nem, csak a kutyát sétáltatom. A vicc lingvokulturális kompetencia segítségével érthető meg: 1. Károly herceg, mint az a brit uralkodó család tagja, Diana hercegnő egykori férje, 2. Diana hercegnő, mint Károly egykori neje, Diana halálának körül-ményei, 3. A morning és a mourning (to mourn) lexémák paronimikus kapcsolata (vö.

DÉNES 2014). Az 1-3. figyelembevételével, a vicc metalingvisztikai kommentár és analógiás konstrukciók segítségével lefordítható. Az adaptációs műveletek meta-kommunikatív jellegüknél fogva némileg elkülönülnek a narrációtól, mégis megfe-lelnek az adekvátság/elfogadhatóság követelményének, mert az ilyen a szerkezetek az egynyelvű társalgásra is jellemzőek. A viccmesélés egy nyelven belül is gyakran a hallgató lingvokulturális kompetenciájának „feltöltésével” kezdődik, vö. a Nem tudom, hallottad-e, hogy... típusú bevezető kommentárokat.

4.3. Átváltási tipológia

A vicc esetében „csakúgy, mint a költészetben, nem szükséges a szöveget szó sze-rint reprodukálni” (HETZRON 1991, 66.). A fordításban minden „bevethető”, ami nem idegen a vicckultúrától. Elsőként meg kell határozni a szöveg variáns és inva-riáns elemeit az utóbbiak megőrzése céljából. Ha a célkultúrában vicc-vainva-riáns vagy analóg áll rendelkezésre, ebben a sorrendben kell őket felhasználni. Ha ilyen nem áll rendelkezésre, intralingvális fordítással kell létrehozni. Élve a poetica litentia-val, a fordítást megelőzően a forrásnyelven belül olyan variánst/analógot teremthe-tünk, amely immár könnyen lefordítható. Hetzron szerint „az ilyen másodlagos átvitelt az eredeti ekvivalensének tekintjük, ellentétben a prózával, ahol a nem szó-szerinti átváltást 'referálásnak', 'szinopszisnak', 'parafrázisnak' szokták nevezni, nem pedig autentikus szövegnek” (uo.). CHIARO még ennél is tovább megy: „termé-szetére nézve minden fordítás inkább tekinthető a forrásszöveg interpretációjának, semmint tökéletes tükörképének” (1992, 92.).

4.3.1. Analóg fordítás

Az ambivalens szójáték szimultán észlelhető kettős értelemmel rendelkezik: „Does the animal trainer in the circus get much money?” „He surely does. He gets the lion's share of the money” – Sok pénzt kap egy cirkuszi állatidomár? – Persze! Ő kapja a pénz oroszlánrészét.

A humoreffektusa a lion's share ('oroszlánrész') idióma kettős olvasatának kö-szönhető, amelyben az idiomatikus jelentés ('valaminek a jelentős része') keveredik a szabad szószerkezeti jelentéssel ('az oroszlán porciója'). A fordítás művelete tu-datosítja a fordítóban „azokat a szembeszökő szerkezeti különbségeket, amelyekkel az egyes nyelvek ugyanazokat a fogalmakat jelölik”¹ (NIDA 1961, 313). Esetünkben Toury posztulátumát kell követnünk: mind a szerkezeti, mind pedig jelentéstani adekvátsághoz ragaszkodnunk kell.

1 Az idézeteket a szerző fordította — L.E.

LENDVAI Endre: Perspektívák a verbális humor fordításában

93 Veszteség nélküli fordítás nem létezik, az egyes fordítások közti különbség a veszteség mértékében van. Az egyes ekvivalencia-koncepciók ezzel összhangban vannak (LATISEV 1981, 5-89, KLAUDY 1994, 68-79.). A „lefordíthatatlan” szójáték mindössze a szokásosnál nagyobb eltéréseket követel. A „lefordíthatatlanság” tehát nem más, mint az elfogadhatósági skála szélső pontjainak egyike.

Fokozott fordítási nehézségek lépnek fel, amikor a szövegben maguk a felszíni elemek jutnak vezető szerephez, vagyis a szójáték nem eszköz, hanem cél. Ez tipi-kusan a költészetre és a „poétikus” viccekre jellemző:

She (tearfully): „You said if I'd marry you, you'd be humbly grateful. He (sourly):

"Well, what of it?” She: „You are not; you are grumbly hateful.”

Kétségtelen, hogy a humoreffektus a „humbly grateful”/„grumbly hateful”

spoonerizmusnak köszönhető. Itt a lexémák pajkos elrendezéséről van szó, ahol az asszonánc és a rím a főszereplő. A „vétket” a beszélő és a nyelv együtt követik el, a humoreffektus a csíny következménye. A humoreffektus azonban nem csupán a felszíni játék folyománya, hiszen az összhatásban jelen van a kontrasztos jelentések hozadéka is. A vicc magyar fordítása:

Feleség (könnyezve): — Azt mondtad, ha hozzád megyek, készséges férjuram leszel. Férj (mogorván): — Na és mi lettem? Feleség: — Rémséges kényuram.

Úgy tűnik, az utóbbiak nagyobb gonddal őrzik meg a poétikai, semmint a szemantikai üzenetet. Ez azonban csupán látszat: a ‘pozitív/negatív’ oppozíció, a szemantikai invariáns is „megmenekült”. Az alaki tényezők lefordításakor le kellett mondanunk a spoonerizmus rekonstrukciójáról. Helyette arra törekedtünk, hogy a belső és külső rímek, valamint az azonos szótagszám megteremtésével megközelí-tőleg azonos értékű poétikai hatást érjünk el – analóg fordítás. A reáliák azonban rendszerint lokális-temporális koloritképző elemek, analógokkal történő behelyet-tesítésük kolorittörléshez vezet:

„How can you burn a Belgian's ear?” „Call him on the phone when he is ironing.” – A rendőrt kórházba szállítják, mert mindkét fülét megégette. Az orvos megkérdezi tőle: – Hogy történt a baleset? – Éppen vasaltam, amikor telefonon hívtak. – De miért égette meg a másik fülét? – Mert még a mentőket is ki kellett hívnom!

A forrásszöveg specifikus háttérismeretre apellál, a francia viccrendszerben ugyanis a belga játssza az ostoba szerepét. A mai magyar folklórban ez a rendőr, esetleg a szőke nő. A vicc tehát az alábbi bevezető kommentárral fordítható ma-gyarra: A francia viccben a belga játssza azt, amit a magyarban a rendőr.

4.3.2. Definitív fordítás

A viccfordítás egyik maximája, hogy az explicit és implicit információ optimális arányban szerepeljen. Ha egy vicc túlságosan didaktikus, az a humoreffektus rová-sára megy, ha pedig túlságosan lakonikus, akkor érthetetlenné válik. A (6a) angol és orosz fordításában a zárójeles bevezető kommentár definiálja a székely lexémát.

A szemantizáció történhet lábjegyzettel is.

A „lefordíthatatlan vicc” újabb típusának bemutatására egy székely vicc fordí-tását említjük meg. A székely típusú nyelvi reáliák rendszerint nem rendelkeznek a célnyelvben állandósult egyenértékesekkel: Kérdi a csizmadia az inastól: — Fiam,

Transfert nec mergitur

94

mi van minden székelynek? — Egy pár csizmája van minden székelynek. — És mi nincs minden székelynek? — Két pár csizmája, mester uram. – Székelys, Hungarians of Eastern Transsylvania, are famous for they wit and peculiar way of thinking. The boot master asks his apprentice: „Tell me, lad, what's the thing every székely has got?” „Every Székely has a pair of boots.” „And what's the thing every Székely hasn't got?” „Another pair of boots, sir.”

A problémát a fordító bevezető kommentárral oldhatja meg. Az így fellépő szövegredundancia összhangban van a funkcionális ekvivalencia követelményeivel.

4.3.3. Kombinatív fordítás

Az esetek túlnyomó részében explikáció és behelyettesítés kombinált felhasználá-sára kerül sor: Az alábbi vicc megértéséhez a zárójeles nyelvi és nyelven kívüli hát-térismeret szükséges. Az időbeni távolodás miatt a mai magyar (sőt, anyanyelvi!) olvasó igényelheti az adott definitív műveleteket. A megértést bevezető kommentár segítheti:

A stranger accosted an Irishman walking along a roadway in New Jersey. „Say, Pat, how far is it to Newark?” „How did you know my name?” „I guessed it.” „Then guess how far it is to Newark.” – Az amerikai viccekben az írek az „ostobák”. New Jersey-ben, Newark környékén sok ír él. A „Pat” („Patrick”) gyakori férfinév náluk. Az írek nagyon önérzetes emberek. New Jerseyben egy idegen megszólít egy írt a ország-úton: – Hé, Pat, milyen messze van ide Newark? – Honnan tudja, hogy Pat-nek hívnak? – Kitaláltam. – Akkor azt is találja ki, milyen messze van ide Newark.