Pedál

„Játékának két titka van, a billentése és az egyéni pedálhasználata…” írja Amy Fay (1896. 224.o.). Debussy 1886-ban találkozott Liszttel Rómában, és játékáról írva évekkel később megjegyezte, hogy a „levegővétel egy formájaként”, takarékosan használta a pedált (Walker, 2003. 458.o.). Liszt a pedál használatával kapcsolatban tanítványainak két fontos alapelvet adott meg: az egyik az akusztikai hatás megfigyelése, a másik a mű karakteréhez illeszkedő pedálhasználat volt (Ramann, 1902/1986).

 Jobb pedál

Liszt Ferenc már használta az utánnyomásos, vagy más néven szinkópált pedált, erről 1875-ben Köhlerhez írt levele tanúskodik: „A pedál belépése az akkordok ütései után […]

5 A különböző szólamok metrikus-ritmikus eltérése

6 Különböző metrumok egyidejű alkalmazása

56 nagyon ajánlatos […] különösen lassú tempókban” (Banowetz, 1992. 206.o.). A Liszt

Pädegogium (Ramann, 1902/1986) is egyértelművé teszi számunkra ennek a pedálozási technikának a gyakori alkalmazását. Ma már annyira természetes ez a pedálozási mód, hogy az alapfokú oktatásban a különböző pedálvételi technikák közül ezt tanítják meg leghamarabb a növendékeknek. Liszt korában azonban még nem volt ennyire elterjedt az alkalmazása. Banowetz felhívja a figyelmet arra, hogy Liszt írásaiból megtudhatjuk azt, hogy általában gazdag pedálhasználatot javasolt, különösen a hosszú dallamhangokon, illetve a magas regiszterben olyan helyeken, ahol nem volt alátámasztó basszus. Az igazi Liszt-hangzás elképzelhetetlen pedálhasználat nélkül, műveinek előadásakor a pedál mellőzése kivételnek számít. Liszt a kottában használatos szokásos jelzéseken kívül gyakran jelezte az „armonioso” szóval a gazdag pedálhasználatot, a harmóniák egybeolvasztásának célját (Banowetz, 1992.; Sulyok, Mező, 1973).

Ramann számos Liszttől származó pedálozási javaslatot közöl a Pädagogiumban, többek között a 6. Consolationban. A 84. ütemben az első nyolcad és a harmadik nyolcad közötti szünetbe pedált ír be (20. ábra).

20. ábra: Liszt Ferenc: É-dúr Consolation 83-85. ütem

Ez a jelölés azért érdekes, mert a 84. ütem első nyolcad értékén ‒ amely a 69. ütemtől induló újabb formai rész záróhangja ‒ staccato jelzés látható, majd a második nyolcad szünet értékén korona, vagyis világos, hogy két formai rész határáról van szó. Az Edition Peters által Emil von Sauer szerkesztésében kiadott kotta jelöli a Ramann által is javasolt pedált, az NLE és Breitkopf&Härtel kiadása nem. Úgy vélem, hogy nagyon kevesen pedáloznák össze a fenti ütemben a két formai részt, abban az esetben, ha nem lenne az kifejezetten jelölve. Vagyis, ha nem a megfelelő kiadványból játsszuk a művet, könnyen előfordulhat, hogy Liszt szándékával ellentétes módon interpretáljuk azt.

A komponista gyakran írt műveibe hosszú, több ütemen át tartó pedáljelzést. Nehéz kérdés, hogy a modern hangszereken hogyan lehet ezt a hangzást megvalósítani, mivel a mai zongoráknak sokkal nagyobb az utózengésük. Az Új Liszt-összkiadásban a közreadók

57 javaslatokat írtak be a túlságosan hosszú pedálok helyes megszólaltatására, vagyis sok

helyen gyakoribb pedálváltás javasolnak. Jó megoldás lehet a pedálvibrátó használata is ezeken a helyeken. Mindig sok pedált kívánnak azok részek a szerző zongoraműveiben, amelyekben az úgynevezett „három kezes” játék effektus – melyet Thalberg, Liszt riválisa is előszeretettel használt ‒ szerepel. A jobb pedál használata a Magyar Rapszódiákban akkor is ajánlott, ha nem jelzi a kotta, abban az esetben, amikor világos számunkra, hogy a zeneszerző a cimbalom, vagy a nagybőgő hangzását szeretné visszaadni a zongorán (Banowetz, 1992). Szintén gazdag pedálhasználatot kívánnak a Liszt által annyira kedvelt harang-effektusok is, melyek a késői zongoraművekben is nagyon gyakoriak, a mai zongorákon azonban ajánlatos fél pedált, vagy a negyed pedált venni ezeken a helyeken.

 Bal pedál

Liszt sokat használta a bal pedált, amivel egy különleges hangeffektust akart elérni, és nem feltétlenül csak halk, lágyabb hangzást (Banowetz, 1992). Általában una corda felirattal jelölte a kottában a használatát, de azt, hogy mikor kell felengedni, vagyis tre corde játszani, nem minden esetben jelölte be. A közreadók gyakran pótolják ezt, a jelzett dinamika, vagy a mű más hangszerekre, vagy négy kézre átdolgozott változatai alapján. Gyakori, hogy oldalakon keresztül una corda felirat áll a kottában (például.: az Á-dúr legenda 18-74.

üteméig). Ilyenkor az új formai részek kezdeténél gyakran olvasható sempre una corda jelzés, hogy a szerző nyomatékosítsa szándékát, és az előadó számára világossá tegye a bal pedál további használatának igényét. A bal pedál alkalmazása során mindig ügyelnie kell a zongoristának arra, hogy a hangszeren mélyebben billentsen, különben a hang kifejezéstelenné válik. Véleményem szerint a bal pedál használata megengedhető a sotto voce jelzés esetében is.

 Prolongációs pedál (középső pedál)

A zongora középső pedálja tulajdonképpen a jobb pedál egyik változata. Működése során a tompító csak a pedál lenyomásával egyidejűleg megszólaltatott hang húrjairól emelkedik fel. Használhatjuk hosszú basszus hangok, orgonapontszerű hatások esetében, amikor a basszus fölött megszólaló változó harmóniák a jobb pedál használatával összezúgnának. Ezzel a pedállal megvalósítható Bach: a-moll prelúdium és fúgájában (WK/I), vagy Debussy: Elsüllyedt katedrális prelűdjében az orgonapont. A zeneszerzők ritkán jelölik a prolongációs pedál használatát a kottában, ez azonban nem azt jelenti, hogy ne használhatnánk azt.

Prolongációs pedállal ellátott zongorákat már 1844-ben gyártottak, ekkor tűnt fel a párizsi Világkiállításon egy középső pedálos Boisselot gyártmányú hangszer. Abban

58 azonban nem lehetünk biztosak, hogy Liszt mikor találkozott először ezzel az újítással. Egy

késői Chickering zongora, amely Liszt tulajdonában volt és ma a budapesti Liszt Múzeumban található, rendelkezett az alsó regiszter hangjaihoz tartozó középső pedállal (Banowetz, 1992). 1883-ban Liszt Steinway-hez írt levelében üdvözölte a cég újításait, dicsérte a zongoráit, és két példát is említett, ahol jól használható a középső pedál, egyik a saját műve, a 3. Desz-dúr Consolation (Short, 2003). Művei kottájában azonban soha nem jelölte a prolongációs pedál használatát.