foglalkoztatásról szóló 2004. évi CXXIII. törvény
452. § (1) A pályakezdõ fiatalok, az ötven év feletti munkanélküliek, valamint a gyermek gondozását, illetve a családtag ápolását követõen munkát keresõk foglalkoztatásának elõsegítésérõl, továbbá az ösztöndíjas foglalkoztatásról szóló 2004. évi CXXIII. törvény (a továbbiakban: Pftv.) 4. § (1) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:
„(1) 2011. december 31-éig az 1. § (2) bekezdése 1. pontjának b)–c) alpontjában meghatározott személy – az 1. § (2) bekezdése 1. pontjának c) alpontjában szereplõ személyek vonatkozásában a 6. §-ban meghatározott kivétellel – az Art. szerinti START PLUSZ kártya kiváltására jogosult.”
(2) A Pftv. 4/A. § helyébe a következõ rendelkezés lép:
„4/A. § (1) Pályakezdõ fiatal foglalkoztatása után a munkaadót a szociális hozzájárulási adóból igénybe vehetõ részkedvezmény illeti meg a következõk szerint:
a) alap- és középfokú végzettséggel rendelkezõ vagy végzettséggel nem rendelkezõ pályakezdõ fiatal foglalkoztatásakor a részkedvezmény egyenlõ az érvényes START kártyával rendelkezõ természetes személyt (munkavállalót) az adómegállapítási idõszakra megilletõ, az adó alapjának megállapításánál figyelembe vett, a munkavállalót terhelõ közterhekkel és más levonásokkal nem csökkentett (bruttó) munkabérnek, de legfeljebb a minimálbér másfélszeresének tizenhét százalékával a foglalkoztatás elsõ évében, illetve hét százalékával a foglalkoztatás második évében, továbbá
b) felsõfokú végzettségû pályakezdõ fiatal foglalkoztatásakor a részkedvezmény egyenlõ az érvényes START kártyával rendelkezõ természetes személyt (munkavállalót) az adómegállapítási idõszakra megilletõ, az adó alapjának megállapításánál figyelembe vett, a munkavállalót terhelõ közterhekkel és más levonásokkal nem csökkentett (bruttó) munkabérnek, de legfeljebb a minimálbér kétszeresének tizenhét százalékával a foglalkoztatás elsõ kilenc hónapjában, illetve hét százalékával a foglalkoztatás azt követõ három hónapjában.
(2) A munkaadó által az (1) bekezdés alapján befizetett összeget az állami adóhatóság a költségvetési törvényben meghatározott arányban utalja át Nemzeti Foglalkoztatási Alap, a Nyugdíjbiztosítási Alap, illetve az Egészségbiztosítási Alap javára.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott kedvezmény a munkaadót abban az esetben illeti meg, ha a pályakezdõ a munkába lépést megelõzõ napon rendelkezik START-kártyával vagy azt helyettesítõ igazolással.
(4) Az (1) bekezdésben említett részkedvezményként érvényesített összeget meg kell téríteni az Egészségbiztosítási Alap és a Nyugdíjbiztosítási Alap számára. A különbözet fedezetét a Nemzeti Foglalkoztatási Alap költségvetésének
„Aktív támogatások” cím, „Szociális hozzájárulási adókedvezmény megtérítése” alcíme tartalmazza.”
(3) A Pftv. 5. § helyébe a következõ rendelkezés lép:
„5. § (1) Az érvényes START PLUSZ kártyával rendelkezõ személy foglalkoztatása után a munkaadót – a 6. §-ban meghatározott kivétellel – szociális hozzájárulási adóból igénybe vehetõ részkedvezmény legfeljebb 2013. december 31-ig a következõk szerint illeti meg:
a részkedvezmény egyenlõ az érvényes START PLUSZ kártyával rendelkezõ természetes személyt (munkavállalót) az adómegállapítási idõszakra megilletõ, az adó alapjának megállapításánál figyelembe vett, a munkavállalót terhelõ közterhekkel és más levonásokkal nem csökkentett (bruttó) munkabérnek, de legfeljebb a minimálbér kétszeresének tizenhét százalékával a foglalkoztatás elsõ évében, illetve hét százalékával a foglalkoztatás második évében.
(2) A munkaadó az (1) bekezdésben meghatározott kedvezményre abban az esetben jogosult, ha a foglalkoztatás idõtartama a harminc napot meghaladja és a munkaidõ legalább a napi négy órát eléri.
(3) Ha a START PLUSZ kártya érvényességének idõtartama két évnél rövidebb, az érvényességi idõtartam elsõ tizenkét hónapjára az (1) bekezdésben a foglalkoztatás elsõ évében meghatározott részkedvezmény vehetõ igénybe.
(4) A START PLUSZ kártyával rendelkezõ személyt foglalkoztatóra a 4/A. § (3) bekezdésében foglaltakat megfelelõen alkalmazni kell.
(5) A munkaadó által az (1) bekezdés alapján befizetett összeget az állami adóhatóság a költségvetési törvényben meghatározott arányban utalja át a Munkaerõpiaci Alap, a Nyugdíjbiztosítási Alap, illetve az Egészségbiztosítási Alap javára.
(6) Az (1) bekezdésben említett részkedvezményként érvényesített összeget meg kell téríteni az Egészségbiztosítási Alap és a Nyugdíjbiztosítási Alap számára. A különbözet fedezetét a Nemzeti Foglalkoztatási Alap költségvetése, valamint az Európai Szociális Alap forrásai biztosítják.”
(4) A Pftv. 6. § (1) bekezdés felvezetõ szövege helyébe a következõ rendelkezés lép:
„(1) 2011. december 31-éig az Art. szerinti START EXTRA kártya kiváltására jogosult”
(5) A Pftv. 6. § (5) bekezdés helyébe a következõ rendelkezés lép:
„(5) A START EXTRA kártyával rendelkezõ személyt foglalkoztató munkáltatóra a 4. § (7) bekezdésében, valamint a 4/A. § (3) bekezdésében foglaltakat megfelelõen alkalmazni kell.”
(6) A Pftv. 7. § helyébe a következõ rendelkezés lép:
„7. § (1) Legfeljebb 2013. december 31-ig az érvényes START EXTRA kártyával rendelkezõ személy foglalkoztatása után a munkaadót a következõk szerint illeti meg a szociális hozzájárulási adóból igénybe vehetõ részkedvezmény:
a részkedvezmény egyenlõ az érvényes START EXTRA kártyával rendelkezõ természetes személyt (munkavállalót) az adómegállapítási idõszakra megilletõ, az adó alapjának megállapításánál figyelembe vett, a munkavállalót terhelõ közterhekkel és más levonásokkal nem csökkentett (bruttó) munkabérnek, de legfeljebb a minimálbér kétszeresének huszonhét százalékával a foglalkoztatás elsõ évében, illetve tizenhét százalékával a foglalkoztatás második évében.
(2) A START EXTRA kártyával rendelkezõ személy foglalkoztatásához kapcsolódó, a szociális hozzájárulási adóból igénybe vehetõ részkedvezmény érvényesítésére, a kedvezmény megtérítésére, valamint a munkaadó által befizetett szociális hozzájárulási adó, illetve részkedvezmény elszámolására az 5. § (3)–(6) bekezdésében foglaltakat megfelelõen alkalmazni kell.”
(7) A Pftv. a következõ 7/A. §-sal egészül ki:
„7/A. § (1) 2012. december 31-éig az Art. szerinti START BÓNUSZ kártya kiváltására jogosult
a) a START BÓNUSZ kártya – külön jogszabályban meghatározott módon történõ – igénylésének idõpontját közvetlenül megelõzõen legalább 3 hónapig álláskeresõként folyamatosan nyilvántartott személy, vagy
b) az 1. § (2) bekezdésének 1. b) pontjában meghatározott személy,
feltéve, hogy nem rendelkezik érvényes START, START PLUSZ vagy START EXTRA kártyával.
(2) A munkaadót az (1) bekezdésben meghatározott személy foglalkoztatásának idõtartamára a START BÓNUSZ kártya érvényességi idején belül illeti meg a (4)–(6) bekezdésben meghatározott, szociális hozzájárulási adóból igénybe vehetõ részkedvezmény. E rendelkezést kell alkalmazni abban az esetben is, ha a foglalkoztatás idõtartama a START BÓNUSZ kártya érvényességi idõtartamát meghaladja.
(3) A START BÓNUSZ kártyával rendelkezõ személyt foglalkoztató munkaadóra a 4. § (7) bekezdésében foglaltakat megfelelõen alkalmazni kell.
(4) A részkedvezmény egyenlõ az érvényes START BÓNUSZ kártyával rendelkezõ természetes személyt (munkavállalót) az adómegállapítási idõszakra megilletõ, az adó alapjának megállapításánál figyelembe vett, a munkavállalót terhelõ közterhekkel és más levonásokkal nem csökkentett (bruttó) munkabérnek, de legfeljebb a minimálbér másfélszeresének huszonhét százalékával a foglalkoztatás elsõ évében.
(5) A START BÓNUSZ kártyával rendelkezõ személy foglalkoztatásához kapcsolódó részkedvezmény érvényesítésére, a részkedvezmény megtérítésére, valamint a munkaadó által befizetett szociális hozzájárulási adó elszámolására az 5. § (2), valamint (5) és (6) bekezdéseiben foglaltakat megfelelõen alkalmazni kell.
(6) A (4) bekezdésben meghatározott kedvezmény a munkaadót abban az esetben illeti meg, ha a foglalkoztatott személy a munkába lépést megelõzõ napon rendelkezik START BÓNUSZ kártyával vagy azt helyettesítõ igazolással.”
(8) A Pftv. 8/A. § helyébe a következõ rendelkezés lép:
„8/A. § (1) Az önkormányzati közfoglalkoztatás, valamint az országos közfoglalkoztatási program keretében költségvetési szerv által történõ foglalkoztatás esetén a munkaadót a szociális hozzájárulási adóból igénybe vehetõ részkedvezményt illeti meg. A részkedvezmény egyenlõ a közfoglalkoztatott természetes személy (munkavállaló) az adómegállapítási idõszakra megilletõ, az adó alapjának megállapításánál figyelembe vett, a munkavállalót terhelõ közterhekkel és más levonásokkal nem csökkentett (bruttó) munkabérnek, de legfeljebb a minimálbér 130 százalékának tizenhárom és fél százalékával.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott kedvezmény és egyéb, törvény alapján járó foglalkoztatási célú adókedvezmény ugyanazon személy után, egyidejûleg nem vehetõ igénybe.
(3) A kedvezmény jogosulatlan érvényesítése esetén a szociális hozzájárulási adó megállapítására, befizetésére és bevallására, a mulasztási bírság, pótlék megállapítására az Art. alapján kerül sor.”
(9) A Pftv. 8/B. § helyébe a következõ rendelkezés lép:
„8/B. § (1) A munkaadót a (2)–(6) bekezdésben meghatározottak szerint szociális hozzájárulási adóból igénybe vehetõ részkedvezmény illeti meg, ha a gyermekgondozási szabadságról [Mt. 138. § (5) bek. a) pont] visszatérõ munkavállaló munkakörét – feltéve, hogy e munkavállaló annak idõtartama alatt terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási segélyben vagy gyermekgondozási díjban részesült – közvetlenül a visszatérését követõen a) a gyermekgondozási szabadságról visszatérõ munkavállaló és emellett
b) az a) pontban meghatározott munkavállaló gyermekgondozási szabadságának
ba) idõtartama alatt e munkavállaló munkakörének ellátására létesített munkaviszonyban foglalkoztatott munkavállaló, vagy
bb) lejártát követõen vele azonos vagy hasonló munkakör ellátására létesített munkaviszonyban foglalkoztatott munkavállaló
heti 20–20 órás részmunkaidõs munkaviszony keretében látják el.
(2) A részkedvezmény egyenlõ az (1) bekezdésben meghatározott két természetes személyt (munkavállalót) az adómegállapítási idõszakra megilletõ, az adó alapjának megállapításánál figyelembe vett, a munkavállalót terhelõ közterhekkel és más levonásokkal nem csökkentett (bruttó) munkabérnek, de legfeljebb a minimálbér kétszeresének hét százalékával. (3) Ugyanabban a munkakörben foglalkoztatott munkavállalók után részkedvezmény csak abban az esetben jár, ha az (1) bekezdésben meghatározott feltételek a gyermekgondozási szabadságról visszatérõ munkavállaló munkába állását követõen legalább 1 évig fennállnak. A kedvezmény az (1)–(4) bekezdésében meghatározott feltételek fennállása alatt, legfeljebb azonban 3 évig jár.
(3) Az adókedvezmény a munkaadót csak abban az esetben illeti meg, ha a létszámát a részmunkaidõs foglalkoztatás kezdetét megelõzõ hónap átlagos statisztikai állományi létszámához képest növeli, és azt a részmunkaidõs foglalkoztatás idõtartama alatt nem csökkenti.
(4) Nem minõsül az állományi létszám csökkentésének, ha a létszám olyan munkavállalóval csökken, aki a) a statisztikai elõírások szerint nem tartozik az átlagos statisztikai állományi létszámba, vagy
b) munkaviszonyát rendes vagy rendkívüli felmondással szüntette meg.
(5) Ez a részkedvezmény és egyéb, törvény alapján járó foglalkoztatási célú adókedvezmény ugyanazon személy után egyidejûleg nem vehetõ igénybe.
(6) A részkedvezmény jogosulatlan érvényesítése esetén azaz adó, befizetésére és bevallására, a bírság és pótlék megállapítására az Art. szabályai alapján kerül sor.
(7) A részkedvezmény megtérítésére a 4/A. § (4) bekezdésében foglaltakat megfelelõen alkalmazni kell.”
(10) A Pftv. 17. § (2) bekezdés helyébe a következõ rendelkezés lép:
„(2) Felhatalmazást kap az adópolitikáért felelõs miniszter, hogy
a) az állami adóhatóság és Nemzeti Foglalkoztatási Alap, a Nyugdíjbiztosítási Alap, valamint az Egészségbiztosítási Alap közötti elszámolás tartalmát és részletes szabályait,
b) a START kártya, a START PLUSZ kártya, a START EXTRA kártya és a START BÓNUSZ kártya felhasználásának és – a (4) bekezdésben foglaltak kivételével – az azokhoz kapcsolódó szociális hozzájárulási kedvezmény érvényesítésének részletes szabályait a foglalkoztatáspolitikáért felelõs miniszterrel egyetértésben rendeletben megállapítsa.”
(11) A Pftv. 17. § (4) bekezdés helyébe a következõ rendelkezés lép:
„(4) Felhatalmazást kap az adópolitikáért felelõs miniszter, valamint a foglalkoztatáspolitikáért felelõs miniszter, hogy a 8/A. §-ban meghatározott adókedvezmény érvényesítésének és ellenõrzésének részletes feltételeit és szabályait, valamint az érvényesítés során elkövetett szabálytalanság jogkövetkezményeit rendeletben megállapítsa.”
(12) Hatályát veszti a Pftv. 1. §-ának (4) bekezdése.
IX. FEJEZET
A SZOCIÁLIS HOZZÁJÁRULÁSI ADÓRÓL Az adó
453. § (1) A szociális hozzájárulási adó (a továbbiakban e fejezet alkalmazásában: az adó) a kifizetõt természetes személlyel fennálló egyes jogviszonyaira, az egyéni vállalkozót, a mezõgazdasági õstermelõt e jogállására tekintettel (saját maga után), más személyt e fejezet külön rendelkezése alapján, a társadalmi közös szükségletek fedezetéhez való hozzájárulás kötelezettségének megfelelõen terhelõ, százalékos mértékû fizetési kötelezettség.
(2) A szociális biztonsághoz, valamint a testi és lelki egészséghez való jog érvényesítését szolgáló egyes szociális ellátások fedezetéhez, továbbá az egységes állami nyugdíjrendszer fenntartásához szükséges államháztartási források biztosítása céljából az adóból származó államháztartási bevétel a központi költségvetésrõl szóló törvényben meghatározott arányok szerint megoszlik a társadalombiztosítás egyes pénzügyi alapjai és a törvényben meghatározott elkülönített állami pénzalap költségvetése között.
(3) Az adóval összefüggõ hatósági ügyben az eljárás az állami adóhatóság hatáskörébe tartozik.
(4) Az adó megfizetése államháztartási forrásból fedezett ellátásra (ideértve különösen a társadalombiztosítási ellátást és az álláskeresési ellátást), vagy államháztartási forrásból folyósított támogatás igénybevételére való jogot nem keletkeztet, valamint az adó alapja és összege az ilyen ellátás, illetõleg támogatás összegét nem befolyásolja.
Az adó alanya
454. § (1) Az adó alanya:
a) a kifizetõ;
b) az egyéni vállalkozó;
c) a mezõgazdasági õstermelõ.
(2) Kifizetõ a természetes személlyel e fejezet rendelkezése alapján adófizetési kötelezettséget eredményezõ jogviszonyban álló másik személy. E fejezet különös szabálya alapján a kifizetõre irányadó kötelezettségek kiterjednek a természetes személyre is, feltéve, hogy a belföldön állandó lakóhellyel, szokásos tartózkodási hellyel, székhellyel, telephellyel, fiókteleppel, kereskedelmi képviselettel vagy jogszabályban elõírt belföldi nyilvántartásba bejegyzésre kötelezett más hasonló telephellyel nem rendelkezõ kifizetõje e fejezetben elõírt kötelezettségének teljesítését elmulasztja. A kifizetõre elõírt kötelezettségek kiterjednek a gazdasági társaság, a közös vállalat, az egyesülés és az európai gazdasági egyesülés elõtársaságára is.
(3) Adóalanynak minõsül a belföldön állandó lakóhellyel, szokásos tartózkodási hellyel, székhellyel, telephellyel, fiókteleppel, kereskedelmi képviselettel vagy a jogszabályban elõírt belföldi nyilvántartásába bejegyzésre kötelezett más hasonló telephellyel nem rendelkezõ kifizetõ is, feltéve, hogy a vele adófizetési kötelezettséget eredményezõ jogviszonyban álló, magyar szociális biztonsági jogszabályok hatálya alá tartozó természetes személy a munkát Magyarországon, vagy a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló közösségi rendelet hatálya alá tartozó másik tagállamban végzi.
(4) Az adófizetési kötelezettséget eredményezõ jogviszonyban elrendelt kirendelés alapján foglalkoztatott természetes személlyel fennálló jogviszonyra tekintettel fizetendõ adó alanya a kirendelést elrendelõ kifizetõ. A természetes személyt a kirendelés alapján foglalkoztató személy minõsül azonban (kifizetõként) az adó alanyának, ha a kirendelést elrendelõ, de belföldön állandó lakóhellyel, szokásos tartózkodási hellyel, székhellyel, telephellyel, fiókteleppel, kereskedelmi képviselettel vagy a jogszabályban elõírt belföldi nyilvántartásába bejegyzésre kötelezett más hasonló telephellyel nem rendelkezõ kifizetõvel megállapodott arról, hogy a természetes személy foglalkoztatásához kapcsolódó közterhek õt terhelik.
(5) Az adófizetési kötelezettséget eredményezõ jogviszony alapján munkaerõ-kölcsönzés keretében kölcsönbe adott munkavállalóval fennálló jogviszonyra tekintettel fizetendõ adó alanya a kölcsönbe adó kifizetõ. A munkavállalót kölcsönbe vevõ személy minõsül azonban (kifizetõként) az adó alanyának, ha a kölcsönbe adó kifizetõ nem rendelkezik belföldön állandó lakóhellyel, szokásos tartózkodási hellyel, székhellyel, telephellyel, fiókteleppel, kereskedelmi képviselettel vagy a jogszabályban elõírt belföldi nyilvántartásába bejegyzésre kötelezett más hasonló telephellyel.
(6) Az adónak nem alanya:
a) a saját jogú nyugdíjas egyéni vállalkozó;
b) az özvegyi nyugdíjban részesülõ olyan egyéni vállalkozó, aki a rá irányadó öregséginyugdíj-korhatárt már betöltötte;
c) a mezõgazdasági õstermelõ abban az adóévben, amelyet megelõzõ adóévben a személyi jövedelemadóról szóló törvény alapján mezõgazdasági kistermelõnek minõsült, kivéve, ha külön törvény rendelkezése alapján az adóévre magasabb járulékalap választásáról tesz nyilatkozatot;
d) a mezõgazdasági õstermelõ, akinek a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetérõl szóló törvény alapján nem keletkezik járulékfizetési kötelezettsége.
A kifizetõ által fizetendõ adó alapja
455. § (1) A kifizetõt terhelõ adó alapja:
a) a kifizetõnek a természetes személlyel fennálló, adófizetési kötelezettséget eredményezõ jogviszonyára tekintettel, vagy azzal összefüggésben a természetes személy részére juttatott, kifizetett, a személyi jövedelemadóról szóló törvény rendelkezései szerinti adókötelezettség alá esõ nem önálló tevékenységbõl származó bevételbõl az adóelõleg-alap számításánál a személyi jövedelemadóról szóló törvény rendelkezései szerint figyelembe vett jövedelem, növelve a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére levont (befizetett) tagdíj összegével;
b) a kifizetõnek a természetes személlyel fennálló, adófizetési kötelezettséget eredményezõ jogviszonyára tekintettel, vagy azzal összefüggésben a természetes személy részére juttatott, kifizetett, a személyi
jövedelemadóról szóló törvény rendelkezései szerinti adókötelezettség alá esõ önálló tevékenységbõl származó bevételbõl az adóelõleg-alap számításánál a személyi jövedelemadóról szóló törvény rendelkezései szerint figyelembe vett jövedelem;
c) a tanulószerzõdésben meghatározott díj;
d) a hivatásos nevelõszülõt a gyermekek védelmérõl és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény szerint megilletõ nevelési díj;
e) az a)–b) pont hatálya alá tartozó juttatás hiányában az adófizetési kötelezettséget eredményezõ munkaviszonyt, a szövetkezeti tag részére munkavégzési kötelezettséget eredményezõ más jogviszonyt szabályozó munkaszerzõdésben, illetõleg más szerzõdésben meghatározott személyi alapbér, illetõleg díjazás; külföldi kiküldetés esetén e pont alkalmazásában személyi alapbér a munkaszerzõdés alapján fizetett (juttatott), az adott munkakörben foglalkoztatott kiküldetését megelõzõ évi havi átlagos alapbére, ennek hiányában a tárgyhavi személyi alapbér.
(2) Adófizetési kötelezettséget eredményezõ jogviszony:
a) a munkaviszony;
b) a szövetkezet és természetes személy tagja között fennálló, a tag részére munkavégzési kötelezettséget eredményezõ vállalkozási és megbízási jogviszony, kivéve az iskolaszövetkezet és a nappali rendszerû oktatás keretében tanulmányokat folytató tanuló, hallgató tagja között fennálló ilyen jogviszonyt;
c) a közkereseti társaság, a betéti társaság, a korlátolt felelõsségû társaság, a közös vállalat, az egyesülés, az európai gazdasági egyesülés, a szabadalmi ügyvivõi társaság, a szabadalmi ügyvivõi iroda és természetes személy tagja között fennálló, a tagnak a jogi személy, az egyéb szervezet tevékenységében való személyes közremûködési kötelezettséget eredményezõ tagi jogviszony (ideértve a nem munkaviszony keretében ellátott vezetõ tisztségviselõi jogviszonyt is);
d) az ügyvédi iroda, a közjegyzõi iroda, a végrehajtói iroda, az egyéni cég és természetes személy tagja között fennálló tagi jogviszony;
e) a gazdálkodó szervezet és a tanuló között tanulószerzõdés alapján fennálló jogviszony;
f) az egyház és az egyházi szolgálatot teljesítõ egyházi személy között fennálló, az egyházi szolgálat teljesítése alapjául szolgáló jogviszony;
g) a szerzetesrend és a tagja között fennálló tagi jogviszony;
h) a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti nem önálló tevékenység vagy önálló tevékenység (ide nem értve a közérdekû önkéntes tevékenységrõl szóló törvény hatálya alá tartozó közérdekû önkéntes tevékenységet, az egyéni vállalkozói tevékenységet, a mezõgazdasági õstermelõi tevékenységet, a bérbeadói tevékenységet és az európai parlamenti képviselõ e tevékenységét) végzésének alapjául szolgáló, az a)–g) pont hatálya alá nem tartozó jogviszony.
(3) Nem eredményez adófizetési kötelezettséget
a) a (2) bekezdés c)–d), f)–g) pontjában meghatározott jogviszony, ha a jogi személy, az egyéb szervezet tagja (ideértve az egyházi személyt is) saját jogú nyugdíjas természetes személy, vagy özvegyi nyugdíjban részesülõ olyan – a c)–d) pontban meghatározott jogviszonyban álló – természetes személy, aki a rá irányadó öregséginyugdíj-korhatárt már betöltötte;
b) az iskolaszövetkezetnek a nappali rendszerû oktatás keretében tanulmányokat folytató tanuló (hallgató) tagjával fennálló jogviszony.
(4) A kifizetõt terhelõ adónak nem alapja:
a) a külföldi állam Magyarországra akkreditált diplomáciai és konzuli képviselete személyzetének külföldi állampolgárságú tagja részére kifizetett, juttatott bevétel;
b) a külföldi állam Magyarországra akkreditált diplomáciai és konzuli képviselete személyzetének külföldi állampolgárságú tagja által munkaviszony keretében háztartási alkalmazottként foglalkoztatott külföldi állampolgár részére kizárólag e jogviszonyára tekintettel, vagy azzal összefüggésben kifizetett, juttatott bevétel;
c) a nemzetközi szervezet nemzetközi szerzõdés alapján mentességet élvezõ tisztviselõje, alkalmazottja részére kifizetett, juttatott bevétel;
d) a belföldön állandó lakóhellyel, szokásos tartózkodási hellyel, székhellyel, telephellyel, fiókteleppel, kereskedelmi képviselettel vagy a jogszabályban elõírt belföldi nyilvántartásba bejegyzésre kötelezett más hasonló telephellyel nem rendelkezõ kifizetõ által Magyarországon kiküldetés, kirendelés vagy munkaerõ-kölcsönzés keretében munkaviszonyban foglalkoztatott olyan – bevándorolt vagy letelepedett jogállással nem rendelkezõ – magánszemély részére kifizetett, juttatott bevétel (ideértve a munkaszerzõdésben meghatározott személyi
alapbért is), aki harmadik állam állampolgára, feltéve, hogy a foglalkoztatás idõtartama nem haladja meg a két évet, valamint az említett feltételek szerinti korábbi foglalkoztatásától számítva a foglalkoztatás ismételt megkezdéséig legalább három év már eltelt;
e) a kifizetõ által megállapított és folyósított társadalombiztosítási ellátás, valamint az általa folyósított szociális ellátásból a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló törvény szerint nem a kifizetõt terhelõ rész;
f) a szerzõi jogi védelem, találmányi szabadalmi oltalom, védjegyoltalom, földrajzi árujelzõk oltalma, mintaoltalom alatt álló mû, alkotás, valamint az újítás hasznosítására irányuló felhasználási, hasznosítási, használati szerzõdés alapján a vagyoni jog (védelem alatt álló jog, oltalmi jog) felhasználásának ellenértékeként kifizetett díj;
g) a késedelmes teljesítéshez kapcsolódó kamat;
h) az olyan személynek juttatott bevétel, akire a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetérõl szóló törvény 13. §-a szerint a biztosítási kötelezettség nem terjed ki;
i) az ingatlan bérbeadásából származó jövedelem.
A kifizetõnek nem minõsülõ személy által fizetendõ adó alapja
456. § (1) A személyi jövedelemadóról szóló törvény rendelkezései szerint a vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó
456. § (1) A személyi jövedelemadóról szóló törvény rendelkezései szerint a vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó