Pál pápa 1974. január 14-én Mindszenty Józsefhez intézett levelének átadása

E levél szövegét elsõ alkalommal, mint jeleztük, Adriányi Gábor tet-te közzé, elõbb német, majd magyar nyelvû monográfiájában, 2003-ban, majd 2004-ben. Sajnos nem csatolt hozzá magyar fordítást, csak rövid ismertetést:

Már 1974. január 14-én VI. Pál pápa egy hosszabb levelet intézett a bí-boroshoz. A pápa elõször Mindszenty január 6-i levelére és az abban ki-fejezett fájdalmára reflektált, majd közölte, hogy kizárólag a sürgõs lel-kipásztori szükségállapot kényszerítette õt döntése meghozatalára. Azután méltatta Mindszenty érdemeit és biztosította arról, hogy érveit gondosan mérlegelte. Mégis, õ más eredményre jutott, és most tõle az Apostoli Szék döntésének méltó tiszteletét várja el. Végül Mindszentyt további nagyrabecsülésérõl biztosította és rá apostoli áldását adta.⁴³

E levél átadásának körülményeirõl Mészáros Tibor napi jegyzeteiben számol be 1974. január 21-én, hétfõn:

… megérkezik Csertõ Sándor Rómából… Be akart menni a prímáshoz.

Bevezettem, de elõtte annyit mégis mondott, hogy holnap, kedden, azaz 22-én jön majd König kardinálissal. Levelet hozott Rómából, aminek a tar-talmát õ sem ismeri. Minden írást megmutattak neki: a Szentatyának a levelét, a sajátkezûleg írottat és a dekrétumot, amit a prímás írt, és amit én vittem személyesen a Szentatyának. De ennek a levélnek a tartalmát nem ismeri. Oda kellett adnia König bíborosnak, és König bíboros fogja majd átadni.”⁴⁴

Majd 1974. január 22-én:

Szól a telefon, hogy König kardinális érkezik. Pontosan érkeztek… Há-rom órától fél ötig voltak itt. A levelet megbeszélték, s úgy látszik, sok mindent felemlített még a bíboros…⁴⁵

43 ADRIÁNYI, 2004. 161–162.

44 MÉSZÁROS T., 2000. 176.

45 Uo., 178.

1974. január 24., csütörtök:

Este felé bejött hozzám a prímás és mondja, hogy mikor König bíboros és Csertõ itt voltak, nem volt ideje, mert nem akarta õket várakoztatni, hogy elolvassa mind a négy oldalát az újabb leiratnak, amit én nem lát-tam, és amirõl nekem úgy számolt be, hogy az bár fenntartja a dekré-tumot, de mégis elhalasztja a huszonötödik évfordulóra való tekintettel az új érsek kinevezését, és csak adminisztrátort nevez ki Esztergomba. Most aztán elolvasta, ma délután, mert választ akar adni, és megdöbbenéssel vette észre, hogy abban a négy oldalas írásban errõl egy szó sincs. Se arról, hogy a huszonötödik évforduló miatt halasztják el, se arról, hogy nem neveznek ki új érseket, csak apostoli adminisztrátort. Négy oldalon keresztül mindig ugyanazt írja a Szentszék a Szentatya aláírásával, hogy bár tudják, hogy fájdalmat okoznak a prímásnak ezzel, de mégis kitarta-nak álláspontjuk mellett. Ennyi van benne, semmi más. A huszonötödik évfordulóra való hivatkozás és az érsek kinevezésének késleltetése csak szóbeli üzenet volt, amit König bíboros és Csertõ adott át. Ezt is úgy csinálták, hogy abba [sic!], amibe késõbb bele lehetne kapaszkodni, csak szóban legyen adva, ne írásban, hogy ne lehessen rá hivatkozni.⁴⁶

Adriányi közli Csertõ olasz jelentését fénymásolatban,

illetve saját magyar fordításában.

Ez megerõsíti a titkár napi jegyzeteiben talál-ható megállapításokat. Csertõ a jelentés 5. pontjában ezt írja: Mind-szenty „azonnal megértette a levél lényegét: a pápai döntés végérvé-nyes igazolását az esztergomi érseki szék üressé nyilvánításáról. Úgy tûnt, az elsõ pillanatban számára mindennemû megjegyzés fölösle-ges.”

Majd a 6. pontban König bíboros magyarázatát hozza:

König bíboros a valósághoz hûen megmagyarázta a Szentatya felfogását, amirõl mi az érseki székházban Bécsben intenzíven beszélgettünk. Kollé-gáját biztosította a Szentatya változatlan nagyra értékelésérõl. Õszentsége nem kívánja többé a bíboros hozzájárulását megkapni, hanem tekintettel annak belsõ lelki harcára átvállalja a teljes felelõsséget az esztergomi ér-seki szék megüresedetté nyilvánításával [kapcsolatban]. Ebben a nagyon fontos döntésben õt nem politikai reflexiók irányították, amelyek számá-ra jól ismertek, hanem kizárólag lelki okok, azaz ennek a nagyon idõs [õsi] érsekség drága híveinek 25 év árvasága után egy igazi pásztort ad-ni. Akkor is, ha ez hõsi elõdjéhez nem elég méltónak mutatkozik.⁵⁰

46 MÉSZÁROS T., 2000. 191.

47 ADRIÁNYI, 2004. 237–241. A jelentés Rómában kelt, 1974. január 25-én.

48 UO., 162–169.

49 ADRIÁNYI, 2004. 163–164.

50 Uo., 164.

A Csertõ-jelentés 10. pontja König bíboros további magyarázatát tar-talmazza, ismét Adriányi fordításában:

Õeminenciája König bíboros kihangsúlyozza, hogy a Szentatya mint a leg-fõbb pásztor felelõsséggel tartozik Isten egész népéért és legfontosabb feladatában a Szentlélek segítségét bírja. A jelen esetben is a teljes fele-lõsséget magára veszi. Ezzel a szuverén cselekedettel akarja a neki oly kedves nemzet egyházi újjászületését, még ha lassan is, lehetõvé tenni.

Egy ilyen újjászületés érdekében minden utat ki kell próbálni, még akkor is, ha ezek keveset ígérnek.[Csertõ végül a 11. pontban] kihangsúlyozza a pápai titok fontosságát. A Nyilvános Ügyek Tanácsa nem akarja, hogy a titkárok ismerjék a pápai levél tartalmát. Ennek a dikasztériának [he-lyesen: dikasztériumnak] a levelei Õeminenciájának a páncélszekrényében vannak [helyesen: legyenek] és ezek kizárólag az õ személyes használatá-ra szolgál[ja]nak.⁵¹

Csertõ jelentésének 14. pontjában fontos információt kapunk arról, hogyan értékelte mindezt maga Mindszenty:

1974. január 24. Õeminenciája Mindszenty bíboroshoz mentem, hogy a pá-pai kézirat átadása után történt eseményeket megtudjam. Õeminenciája a bíboros egész éjjel a pápai levél következményeirõl gondolkodott. Azt mondta, világos, hogy ez Kádár személyes diadala. Kádár a Nagy Imre-kormány tagja volt a felkelés alatt, és mint ilyen, õ is Mindszenty teljes rehabilitációja mellett volt… Ezt az embert egy bíborossal szemben elõny-ben részesítették – mondja szó szerint Õeminenciája –, mint ahogy a Szentírásban Barrabás Jézus elõtt elõnyben részesült. …Kádár Mindszen-tynek, mint esztergomi érseknek erkölcsi alapját akarta megsemmisíteni.

Megvonva ezt a címet, egyúttal a bíboros szavahihetõségét is összetörte, hiszen mondhatja: Látjátok, a bíborost még Rómában sem becsülik. Ez [egy] fontos dolog, mielõtt a bíboros emlékiratai megjelennek.⁵²

Mint már a bevezetõben jeleztük, e tanulmány feladatának a szövegek közlését tekintjük. Elidõztünk a január 14-i pápai levél átadásának kö-rülményeinél, továbbá fontos személyek, így az érintett, a levelet áta-dó König bíboros értelmezésénél, a Csertõ-jelentés és a Mészáros-féle napi jegyzetek alapján. Véleményünk szerint a január 14-i pápai levél többet tartalmaz, mint azt a kortársak gondolták, ezért szükség van utólagos elemzésére. Erre azonban majd akkor vállalkozunk, ha már ismertettük Mindszenty további három (a magyar fogalmazvánnyal

51 ADRIÁNYI, 2004. 166. Olaszul: „Dicastero”, „siano”, „servino”. Lásd uo., 2004. 239.

52 Uo., 167–168.

együtt négy) elküldetlen levelét is; ezek 1974 február-márciusában kel-tek, latin, német és angol nyelven a Mindszenty Archívumban olvas-hatók. Ezekben a levelekben álláspontjának összefoglalását fogjuk megtalálni, s egyben hivataláról vallott felfogásának kulcsát is.

Megjegyezzük, hogy – Adriányi Gábor véleményével ellentétben – nem tartjuk bizonyítottnak, hogy lett volna még egy pápai levél, még-pedig egy saját kezû kézirat.

A január 14-én kelt levél átadásának körülményei, a Csertõ-misszió, valamint a König-látogatás részleteinek ismertetésében a Mé-száros-féle napi jegyzetek tanácstalanságról árulkodnak.

Mészáros is-mételten dekrétumról ír, sõt egyszer olyan értelemben, hogy az a Mindszenty-levéllel kapcsolatos,

többször pedig VI. Pál december 18-i levelével összefüggésben.

Az elõzõ fejezetben is idézett „declarare dec-revimus, quedmadmodum in facto declaramus” szavak utólag dekré-tumként rögzültek Mindszenty és környezete emlékezetében. Ugyanakkor a pápai titokról a Csertõ-följegyzés és a König-látogatás is kifejezett említést tesz, s ezt a titkot a január 14-i levéllel kapcsolatban oly-annyira szentnek tekinthették, hogy szövegét a bíboros környezete nem is ismerhette meg, így arról emlékirataiban sem tesz említést. Ezek a januári hetek mély benyomást tehettek Mindszentyre és környeze-tére, az Emlékirataim vonatkozó része is hatásuk alatt készülhetett.

A tanácstalanság kiterjedt a közzététel idõpontjára is, amelyet a Cser-tõ-misszió és az ismételt König-látogatás nem tisztázott. A hivatalos közzététel idõpontját Rossi nuncius, illetve Quilici uditore látogatása tisztázza,

eszerint a római bejelentés éppen a kirakatper 25. évfor-dulójára lett idõzítve – mint ahogy a december 18-i levél átadása a le-tartóztatás 25. évfordulója környékére. Hogy nem pontosan a napjára, az mind a január 6-án kelt Mindszenty-levél, mind a Mészáros-féle napi jegyzetek vonatkozó helyei alapján eldöntöttnek tekinthetõ. Ez az utólagos optika volt az, amelynek fényében a december 26-i évfordu-lós dátum rögzülhetett az Emlékirataim szerzõjének emlékezetében.

53 „VI. Pál pápa 1974. január 14-én kelt levelén kívül még egy sajátkezû kéziratot is küldött Mindszentynek.” ADRIÁNYI, 2004. 169.

54 Adriányi egyik mûvében sem tett említést Mészáros Tibornak a Hetényi Varga Károly által gondozott második, 2000-ben megjelent napi jegyzeteirõl.

55 Amint fentebb is idéztük: „a dekrétumot, amit a prímás írt, és amit én vittem személyesen a Szentatyának”, lásd MÉSZÁROS T., 2000. 176.

56 Uo., 138. 144. 191.

57 Uo., 201.

VI. Pál pápa 1974. január 30-án kelt levele