(1142.)
A spalatói kiváltságlevélen. — Béla király nótáriusa.
pálmán király Dalmácia meghódítása után a városok lakosait kiváltságokban részesítette. A Trau váro
sának 1108-ban kiállított kiváltságlevélhez abban a
^ korban talán csak I. Henriknek London városa részére adott privilégiuma hasonlítható. II. Géza ugyanoly szö
vegezésben megerősítette a spalatóiak szabadalmait. Ez az ok
levél — 1142-ből — az egyedüli, amely
Pál Csanádi püspöknevét följegyezte.* * 1
Pál püspök nevéhez érdekes kombináció fűződik. Már
Horváth Istvánr maid Wemel Gusztáv8 azt a véleményt nyilvánították, hogy Pál
Csanádipüspök
Béla király névtelen jegyzője és a Gesta Hungarorumszerzője.1
> „Sacramentum hoc a rege et archiepiscopo Muchia confirmatum est.
Ego Bachiensis archiepiscopus laudo et confirmo. Ego Martinus Agriensis episcopus laudo et confirmo, ego Paulus Vesprimiensis episcopus laudo et confirmo. Ego Uerblen Zagrabiensis episcopus laudo et confirmo. Ego Zacheus Javar episcopus laudo et confirmo.
Ego Joannes Quinqueecelesiensis episcopus laudo et confirmo. Ego Paulus Canadiensis (!) laiulu et confirmo." Farlati (111. sacr. 111. 174 (1143]) ezt az oklevelet 1143-ra, Marcid ti (A magyar történet kútfői
nek kézikönyve. Budapest 1901, 127) 1145-re helyezi, azonban több időadat (concurr., epacta, indictio) az 1142. esztendőre utal. (V. ö.
Szentpétery, Az Arpádházi királyok okleveleinek kritikai Jegyzéke.
Budapest 1923, 24.) 1 A Szlavinokról (ki. I.
* Árpádkor! új okmánytár II. 218 Jz. v. ö. Tört. Adattár III. 214.
4 E mű értékelésére nézve v. ö. Hómon H d lin t, A Szent-lAszló-kori Gesta Hungarorum 44—49.
A „Gpstfl Hnngflrnrnm“J «7.pr7.nje n lepnjnhh időkig álta
lában „ Anonymus“ név alatt volt ismeretes, amint őt Nessel Dániel ÍH92-ben elnevezte.5 A Gesta kezdőszavainak, a „Pdic- lu s" palaeographiailag helytelen olvasása folytán szélűben azt a magyarázatot fogadták el, hogy a mű elveszett eredeti példányának első lapján a szerző neve és művének címe díszes, initialis betűkkel volt kiírva, de a lusta és hanyag másoló — a meglevő bécsi kódex írója — e szavakat elhagyta és így megfosztott bennünket annak lehetőségétől, hogy a szerző nevét valaha is megfejthessük, mert a mű a következő lapon kezdődő „Prológusának“ élén álló Praedictus szó a szerzőnek az eredetiben teljesen kiírt, de a másolatban kiha
gyott nevére, vagyis az üresen maradt lapra vonatkozik.
Ezt a magyarázatot kevés történész kivételével általáno
san elfogadták, sőt a legmagasabb színvonalon álló szakmun
kák is magukévá tették.
Legújabban Jakubovich E m il,6 a modern fototechniká
nak a paleographia szolgálatába fogadásával, egy német tudós módszerének alkalmazásával új világításban és új alakban mutatta be a kódex e rejtélyes részét, úgyhogy újból felme
rülhet a már feledésbe ment kérdés: nem Pál Csanádi püs
pök-e a Gesta szerzője? Jakubovichnak feltűnt az a rendes szokástól eltérő körülmény, hogy a mű szövege a kódex első levelének nem külső (recto) hanem belső (verso) lapján • kezdődik. Ennek okát keresve, a kódex első (recto) lapját tüzetesen vizsgálata tárgyává téve, azon több sornyi vakarást vett észre. E lapról Rafael Kögel, wessobrunni bencés palimp- sest-fényképező módszerével több felvételt készíttetett. Az ered
mény meglepő volt. Az eddig üresnek tartott „címlapon“ nem *
4 „Anonymi quidem, séd regis Belae notaril História Hungarica de VII.
primis Hungáriáé ducibus.“ (Sclagraphia, Bécs 1692, 29.)
* V. ö. P. mester (Adalékok az Anonymus-kérdéshez) Különlenyomat a I)r. Gróf Klebelsberg Kuno Emlékkönyvből, Budapest 1925, 169—213 és Adalékok az Anonymus-kérdéshez. Különlenyomat az Akadémiai Értesítő -KM. számából. Jakuboirtch fejtegetéseire támaszkodik jelen ismertetés. legrészletesebben Srfwsli/én Gyula, Ki volt Anonymus?
(Budapest 1K9K) c. müvében foglalta össze e kérdés eddigi irodal
mát, jóllehet föltevését — mely szerint Adorján erdélyi püspök, III. Béla kancellárja volna a Gesta szerzője — Jakulmvich kutatásai megdöntötték.
102
kevesebb, mint 34 sor szöveg tűnt elő, mely azonban nem tartalmazza a „Gesta“ szerzőjének nevét és műve címét, sőt egyéb ismeretlen adat sincs benne, hanem szóról-szóra meg
egyezik a műnek belső (verso) lapján újra kezdett, ismert Prológusával. Első két sora beljebb kezdődik, mint a követ
kezők. Az így támadt üres teret a később megrajzolandó P initiale számára tartotta fenn a másoló. Bizonyára több hibát ejtett a szövegen, feketével folytatta a Prológusnak vörössel írandó fejezet címét, az initiale számára hagyott helyet is kicsinyelhette s ezért kivakarta a 34 sornyi mun
káját. Tudva, hogy a vakart részeken szétfolyik a ténta, nem rajzolhatta meg rajta a díszes szövegkezdő P initiáléját sem, a belső (verso) lapon kezdte meg újra a bevezetést. Itt azon
ban már nem két, hanem öt sort vetett beljebb az initiálés P betű számára. Ez az oka annuk, hogy ma az első lap üresnek látszik, a szöveg pedig a rendes szokástól eltérően nem az első (recto) hanem a második (verso) lapon kezdődik.
Ezzel összeomlott az állandóan hangoztatott uralkodó nézet, hogy az első lapot a „Gesta“ szerzőjének neve és díszesen, initiális betűkkel megrajzolandó címe számára hagyta üresen a lustasággal vádolt mázoló. De egyszersmindenkorra meg
dőlt a Praedictus olvasás jogosultsága is. A kezdő initiális P betű tehát csak a királyi jegyző nevének kezdőbetűje, a kor szokása szerint alkalmazott siglája lehet, amely alatt Pál Csa
nádi püspök neve is lappanghat.
Míg eddig általában III. Béla király (1172—ÍMi) jegyzőjé
nek tüntették fel a Gesta szerzőjét, addig Jakuboinch a mai közfelfogással szembehelyezkedve — korjellemző, nyelv- és helyesírástörténeti bizonyítékok,7 úgy szintén a Gesta szöve
gének korhatározó történeti adatai alapján — II. Béla király (1131— 1141) jegyzőjének tartja őt. Müvének főforrása a Szent
7 A Gesta több száz személy*, hely- és közneve a dömösi prépostságnak
— Besteréd püspöknél említett — 1138. évi alapítólevelének szintén több száz nevével azonos sajátságokat mutat és minden tekintetben közelebbi rokonságot, mint a későbbi — III. Béla (1172 96), Imre (1196—05) és II. Endre (1205—35) — királyok okleveleivel. P. mester egyik legjellemzőbb helyesírási sajátsága: a r.< hangot * betűvel írja, Sunad — Csanád. A cs hang jelölésére szolgáló s botüt a XII.
század folyamán csaknem teljesen kiszorítja e hangnak ch-val való írása. (Jakubovieh, P. mester. Id. h. 208—209.)
László-kori Gesta Ungarorum és ennek II. István-kori foly
tatása volt. Legkésőbbi adata, melyet ebből merített, az 1127-ik évből való. A Gesta Ungarorum II. Géza-korabeli 1152-ig vitt folytatását már nem ismeri. Ebből következtetve, művét II. Béla halálának éve (1141) és 1152 között kellett írnia.
Pál püspök elődjével, Beszteréddel utóljára 1138-ban, utód
jával, Istvánnal pedig először 1156-ban találkozunk és így lehet, hogy egyetlen szereplése (1142) előtt és azután több éven át volt Csanádi püspök. F ő p áaztorkndásának ideiének a Gesta megíratása idejével v a ló pp yhovágáfla is tám ogatja H o rv á th
Istvá n és Wenzel Gusztáv föltevését, mely szerint ő a híres
„Anonymus“ .*
P. mester a Csanádi egyházmegyét igen jól ismeri. Az utat a Tisza mentén,8 9 Kanizsa, Csesztereg, a Bega és a Temes vidékén át Titelig,10 Panóczán (Pancsova), Kevevárán, Orsován, Haramon keresztül Bodony és Barancsig pontosan leírja.11 Borovszky11 megfigyelése szerint oly alaposan ismeri a vi
déket, hogy a honfoglalásnak egyik, képzeletében született epizódját a valódiság látszatával helyezi itt el. P. mester szerint Glád vezér, kinek nemzetségéből származott sok idő múltán Ajtony, (az ő írásmódjával Ohtun), kit Csanád (Sunad) megölt, a Maros folyótól Horom (Ram-Palánka) váráig ural
kodott. Árpád fejedelem Szoard, Kadocsa és Bojta vezéreket küldte ki, hogy őt meghódoltassák. „K ik, midőn búcsút vévén, ellovagolának a Tiszán, Kanizsánál (Kenesna) áthajózának és megszállának Csesztereg (Seztureg) mellett és senki sem találkozott, ki kezet emelt volna ellenök, mivel megfélemled- tek vala tőlük azon föld minden lakósai. Innen megindulva, a begueí (begai) részekre jutának és ott két hétig maradának, míg azon haza minden Iakósait a Marostól a Temes vizéig meg nem hódították.“ Azután, mint László király a
kúno-8 Jakultorich id. értekezéseiben Péter óbudai prépostot tartja a Gesta szerzőjének.
* II. Géza király Hallosból ment 1152-ben egyenesen az Al-Dunáig Manuel ellen.
10 Ott a Tiszán a „görögök“ vereségéről elnevezett révet említ
>' Kzeken kivül csak a Meszeskapu- Szamosvölgy környékét és a nyugati osztrák határt Írja le nagyon részletesen. (V. ö. Jakubovich, Ada
lékok, id. h. 28.)
u Csanád vármegye története I. 47—48.
104
kát, Gládot a Temes vizénél megverik „8 előttük dőlnek vala ellenségeik, mint a kévék az aratók után." Glád Kevevárába menekült, de mikor a magyar vezérek ide érkeznek, önként átadja a várat nekik. Beveszik Orsóvá várát is, s innen át
mennek Görögországba. Bojténak azután Árpád, hű szolgá
lataiért, a Tisza mellett Tarhos (Torhus) nevezetű földet adta.18 Ez az ügyesen kieszelt elbeszélés kétségtelenné teszi, hogy P. mester meséjének színhelyét — a Csanádi egyházmegyét — a krónikások és mesemondók jól ismerték.14
Pál püspökről egyébiránt — mint említettük---az idé
zett oklevélen kívül, semmi art»! sem maradt fpnn. Ha ő volt a JJesta írója, akkor művéből műveltségére is következtet
hetünk. A Szent-Gellért-legendában és egy-két korai oklevél
ben emlegetett mesterek bizonyára kanonoki fokozatuk, vagy nevelői állásukból kifolyóan viselték a magister elmet, azon
ban P. mester a király környezetéhez tartozó, thenlógiai és _ egvháziogi képzettségű udvari pap volt.15
u Oe8ta 44. tej.
u Bizonyára a Gesta szerzőjének helyismerete nyújtott alapot ahhoz a véleményhez, hogy’ aradi prépost volt (V. ö. Márki, Arad vármegye története. Arad 1882, 471.)
» Jukubovich, Adalékok, id. h. 10 I.
(1156—69.)
Martirius érsek környezetében. — Átpártolása IV. István királyhoz.
Neve a királyi okleveleken. — Egyházak a püspökség területén.
István püspök címe.
izerszázötvenhatban tűnik föl mint „választott" püs
pök.' Minthogy előde, Pál püspök 1142-ben for
dul elő utóljára, ebből vagy az következik, hogy s ,^ y/ Pál püspök 1142 után még jóidéig állott a Csanádi egyházmegye élén, vagy pedig, hogy Pál és István közt még más.* * * eddig ismeretlen főpapja volt Csanádnak. Hasonló héza
got találunk a szomszédos váradi és erdélyi pöspökök sorá
ban 1156-ig.*
Kbben az évben valamely egyházi vagy politikai esemény Martirius esztergomi érsek köré gyűjtötte az egyháznagyokat.
Az érsek ez alkalommal hetven faluja tizedét székeskápta- lanának engedte ót, „hogy a jövőben vacsora nélkül ne szükölködjenek.“ Alapítólevelét megíratta a királynak szintén jelenlevő jegyzőjével, Barabás fehérvári kanonokkal és az alapítvány tanúinak fölkérte a jelenlevő főpapokat. Ezek
1 Knaiu, Mon. Strig. I. 108.
* l'rtiy (Specimen Hierarchiáé Hung. II. 291) után történetíróink (Bo-rovsiky, id. m. I. 347. Szent khimy, Temesvármegye 27) és az egy
házmegyei Schematismus (1913. évf. Series eptseoporum p. 34.) Pál és István közt János püspököt szerepeltetik az 1148. évben. Ennek nyo
mát azonban a kútfőkben nem találjuk.
* Bunyituy, Id. m. I. 58, Temest'dry, id. m. 6—7.
egyike István püspök.4 A Csanádi egyházmegyéből ott találjuk Primogenitu8 aradi prépostot is.®
A még ugyanebben az évben kelt és ezt az érseki ala
pítást megerősítő királyi oklevélben olvassuk másodszor István püspök nevét.®
Főpásztorkodása ötödik évében (1161 május 31.)7 meg
halt II. Géza király (1141—1161.) Fia István akkor körülbelül 15 éves lehetett. Az elhunyt király hívei és udvari emberei nem vonták kétségbe az elsőszülött trónöröklő jogát és mint III. Istvánt (1161—1172.) megkoronázták. Azonban a nagyobb párt nem vallotta azt a fölfogást, hogy az elhúnyt király legidősebb fia a trónörökös.* II. Géza öccsében, Istvánban
— ki Manuel görög császár udvarában tartózkodott — föl
támadt régi vágya bátyja trónjára. A főurak III. Istvánt elej
tették, azonban Gézának nem István, hanem László nevű öccsét fogadták el királyuknak. Ezzel az áramlattal csak Lukács esztergomi érsek szállott szembe. 11. László félévi ural
kodása után elhúnyt (1163 január 14),9 mire fivére, a már említett István bejött az országba. Mikó kalocsai érsek (1163 január 27.-én) megkoronázta, miután Lukács érsek ezt megtagadta.
IV. Istvánhoz pártolt a Csanádi püspök is. A kalocsai érseken kívül az ő környezetében találjuk még a pécsi és váradi püspököket, Tamás nádort, Belos és Boris bánokat, a bodrogi és Csanádi ispánokat. Midőn az új király Esztergom
ban „atyja méltóságában“ megerősíti Belos bánnak azt az Ítéletét, mellyel a zágrábi egyházat a még Szent László ado
mányozta dumbrói erdő birtokában a somogyi vár jobbágyai ellen megoltalmazta, az erről kiállított oklevél István „válasz
tott“ püspököt is fölemlíti.10 III. István azonban még ez év
* „Testes sunt . . . Stephanus Sunadiensis electus.“ (Knaiu, id. h.) Jelen volt a kalocsai érsek és a szomszédos erdélyi és váradi egyházmegye főpásztora is. (V. ö. Runyitay, id. h. Temest'tiry, id. h.)
4 „Primogenitus llrodiensis prepositus.“ (Knmu, Id. h.) Fejér-nél (Cod.
dipl. II. 143) hibásan „Prepositus Vártul iensLs."
* Knaiu, id. h.
7 Pauler szerint: 1162. (Id. m. I. 638 I., 410 jz.)
* Hóman—Szekfű, Id. m. I. 381 sk.
* Pauler, id. m. 63» I., 4UH Jz.
10 „Stephano Sunadiensi electo.“ Tkalfié, Mon. Zagr. I. 3., Knaiu, Mon.
Strig. 1.117. Kbben az oklevélben fordul elő Csanád ispán első ismert jogutóda: Ézsau.
június 19-én véglegesen legyőzte trónkövetelő nagybátyját, jóllehet utóbbit haláláig (1165 április 11) emésztette a nagyra- vágyás mérge.
István püspök előfordul III. István király oklevelein 1164-ben, midőn Myske ispán fiának, Istvánnak végrendele- tét," 1166-ban, midőn Dobica fiának Vidnek a keresztes lova
gok részére három pusztáról szóló adományát12 és a dalmát- fehérvári (Álba) Szent-János-monostort birtokaiban,1* végül 1169-ben, midőn a sebenicoiak szabadalmát megerősíti.14 A két utóbbi oklevél „Csanádi“ helyett „marosiénak nevezi István püspököt.
Kétségkívül az ő idejében keletkeztek azok az apátsági és prépostsági monostorok, melyek a következő század első felében (1233.) már virágzó intézmények.
n Fejér, Cod. dipl. VI. 2. 413. Ez oklevél téves kelte (1174) miatt Borovszky, fid. m. 1.347) és a Csanádi püspöki sorozat egyéb összeállítói (pl. Series e/Hsco[X)rum Csahadiensium. Schematismus Csanadiensis 1916. p. 5.) István Csanádi püspök föpásztorkodásának végét az 1174. évvel jelöl
ték. V. ö. Karácsonyi, A hamis, hibáskeltű és keltezetlen oklevelek jegyzéke. Budapest, 1902, 46. Szentpétery Imre, Az Árpádházi kirá
lyok okleveleinek kritikai jegyzéke 105. sz.
11 1166 október 24: „Stephano Chunadiensi.“ Hazai okmánytár VII. 1.
18 „Stephano Morisenae sedis electo.“ Smiíiklas, Cod. dipl. Croatiae II. 106.
14 Az oklevél szövege nagyban egyezik a spalatóiak kiváltságlevelével, mely István elődjének, Pál püspök emlékét őrizte m eg: „Hoc autem sacramentum a rege Stephano, secundi Geyse regis (ilio et a princi- pibus Hungarie confirmatum est. Ego Sayna Colocensis archiepisco- pus laudo et confirmo, ego Wulcina Ultrasylvanus laudo et confirmo, ego Stephanus Morisene sedis electus laudo et confirmo, ego Ompu- dinus comes palatínus atque banus laudo et confirmo, ego Gurg laudo et confirmo, ego Smaragdus laudo confirmo." Kubinyi, (Magyar Törté
nelmi Emlékek I. Árpádkor! oklevelek. 1096—1301. Pest 1867 I. 4.), Vjestnik (Hrvatsko-slavonsko dalmatinskog árkivá XI. 139), Smiiiklas (Cod. dipl. Croatiae II. 115), Marczali (A magyar történet kútfőinek kézikönyve. 127) és Borovszky (id. m. I. 347) 1167-re helyezik ezt az oklevelet (Keltére nézve v. ö. Karácsonyi, A hamis, hibáskelta és keltezeUen oklevelek jegyzéke 1400-ig. Budapest 1902,47. Szentpétery, id. m. 113. sz.) Ezenkívül előfordul István „marosi“ (Moysene ecclesie) püspök mint tanú III. István király(1162-72)ama oklevelében, mely Géza király fia, I)eke nevű famulusának nemességet és a királyi udvarban való tartózkodásra jogot ad. (Wenzel, Árpádkor! új okmánytár XI. 37) Bojniiié, (Az oklevélhamisftás 49) és Karácsonyi (id. m. 4.) hamisít
ványnak tartják ezt az oklevelet; Pauier (id. m. I. 500) hitelesnek fogadja e l (V. ö. Szentpétery, Id. m. 123. sz.)
Minthogy utódát csak 13 év múlva említik a források, lehetséges, hogy az 1169. év nem jelzi főpásztorkodásának végét és így talán éppen az ő idejére esett az egyházmegye legtekintélyesebb szerzetesmonostorának alapítása: az egresi apátságé (1179.) Ez egyike volt az első itteni ciszterci monos
toroknak. A Maros balpartján, Csanádtól keletre a ma is létező Egres falu helyén állott.16 Az apátságot alapító III. Béla király elegendő javadalmáról gondoskodhatott, mert a monos
tor gyors fejlődésnek indult. Néhány évtized múlva ugyanis az egresi apátság már fiókmonostorokat létesít. Már pedig a ciszterci rend szabályai szerint fiókmonostort csak az uz apátság alapíthatott, melynek legalább hatvan tagja volt.
Ez apátság tekintélyére vallanak azok a gyakori megbíza
tások, melyekkel később a rómui szentszék a monostor fejét kitüntette.1*
Ugyanekkortájt tűnik föl a Boldogságos Szűz tiszteletére17
14 Nevét növényzettől vette. Számos példánk van arra, — a Csanádi egyházmegye területéről, sőt Egres környékéről is, — hogy egyes helységek nevüket területük növény-, állat- és ásványvilágának köszönhetik. Még a Harangod (Aranka) folyó is a partjain tenyésző harangvirágtól kapta nevét; Bozzás (Nagylaktól északra) a határá
ban talált földi bodzától, Kökényes (Hódmezővásárhelytől nyugatra) azott burjánzó kökénytől, Mogyorós-Vec&kés (régebben: Monyorós- Fecskés, Orosházától délnyugatra), a területén tenyésző mogyoró (régiesen monyoró, vagy manyoró) bokroktól, Komlós komlótermő vidékétől, Törisköz (Nagylaktól délkeletre, a Maros jobbpartján, a ma is Tövisköz nevű dűlőn) a körülötte vadon tenyésző tövisbok
roktól, Csög (Apátfalva közelében) a környékén szanaszét heverő fatönköktől. („Csög“ régebben a fa bogát, csomóját jelentette. „Ágas- bogas“ helyett azelőtt ncsögö8-bogas"-t mondottak. V. ö. Borovszky, Id. m. II. 122.) Ezekhez hasonlóan Egres az ott tenyésző egerfa ber
kektől vette nevét.
14 Borovszky, id. m. II. 158—163. Kovák Imjós, Az egresi ciszterci apát
ság története. Különlenyomat a Keligioból. Budapest 1802, Bősz Egyed, Az egresi ciszterci apátság története. Budapest 1011. Jnhdsz, Hajdani monostorok 53. sk. Okleveleinkben az apátság Abbntin de Egres, Egresd, Egrus, Egris, Egrews, Egrirnsis, Egrensis néven fordul elő.
17 Védőszentjéül újabban Szent Andrást jelölik meg (Sörös, Az elenyé
szett bencésapátságük, 430. Békéit-Kolldnyi- /. nkrsirs, A címzetes apátságok és prépostságok jegyzéke. Kézirat.) Azonban az okleve
lek világosan mint a Boldogságos Szűz monostorát tüntetik föl:
*Abbas eeetesiae beütne Maríné tirginls de Bystrta (Az aradi káp
talan 1400 június 22.-1 oklevele, l'rsty-Orh'ny, Oklevelek Temes
épült biszerei bencésapátság.18 A mai glogováci romok helyén Aradtól keletre, Glogovác délnyugati részén, a mostani katho- likus plébániatemplom mögött állott.19
Az apátsági épületeket később várszerű erőd vette körül.
A várhely kis fensík. A XVIII. század első felében annyira beépült új házakkal, hogy alakját nem lehet többé megha
tározni. Nyugatról keletre egyenes utca metszi keresztül.
A falu északkeleti részén, az országút mellett, szabályosan emelkedő öt dombot, mint régibb idők alkotásait, elővédmű
veknek használhatták.40 Az apátsági templom alapját képezett * I.
vármegye történetéhez 1.296), Abbas monasterii B. Máriáé virginis de Bissere (IX. Bonifác pápa 1401 február 2.-i oklevele, Mon. Vat.
I. IV. 308), Monasterium sanctae Markié de Bizere O. S. B. Cena- diensis diocesis (V. Márton pápa 1423 Január 12.-1 oklevele. Vatikáni levéltár. Reg. I^at. Mart. V. vol. 233 föl. 280, a. I)r. Lukcsics Pálkéz.- iratgyüjteményéből.)
“ Biszere eredetileg személynév lehetett, mint Szemere (v. ö. Magyar Sión 1869, 437). Ezt az apátságot történetíróink kettőnek vették:
biszerei és bisztriai monostornak tekintették. (Oltványi, A Csanádi püspöki megye birtokviszonyainak rövid története, Szeged 1867, 83, 89.) Egy ideig Karácsonyi is így vélekedett. (irtva у ugyanis két oklevelet közöl (Oklevelek Temesvármegye történetéhez 294—295), melyek mindketteje az aradi káptalanban kelt Az egyik június 13-án, a másik július 22-én. Az előbbiben Bereczk biszerei apát, az utóbbiban Benedek bisztrkii a/sít szerepel. Már pedig nem tételez
hető fel, hogy a monostornak egy hónap leforgása alatt két apátja lett volna. Utóbb azonban Karácsonyi megtekintette a szóban forgó oklevelek eredetijét Budapesten, a Nemzeti Múzeumban elhelyezett Kállay-levéltárban és megállapitotta, hogy az 1400 július 22.-1 okle
vélben nem Benedek, hanem Bereczk apát fordul elő. így éppen ez az oklevél lett legfontosabb bizonyítékká a bisztriai és biszerei monostorok azonosságára nézve. A személyuzonosság nyilvánvaló:
ugyanazt az apátot, akit 1400 június 13-án az aradi káptalan előbb biszerei, azután bisztrlainak nevez, a következő hónap 22-én újra bisztriainak mondja. Ugyanazon peres felek ugyanazon jogügyleté
ről készült az 1400 június 13,-i és július 22.-Í okirat (Délmagyar
országi Tört. és Bég. Ért. 1905, 79 I.)
,B A csicseri szigeten kereste Fábián, (Arad vm. tört. I. 226 1.) Fényes Elek (Magyarország statisztikája IV. 467 I.) Oltványi Fái (A Csanádi püspöki megye birtokviszonyainak rövid története 89) Ortvay, (Magyarország egyházi földleírása 389); Gyula határában, a szentbe- nedekl pusztán Mogyoróssy (Gyula hajdan és most 105 1.) Rupp (Magyarország helyrajzi története III. 67) V. ö. Baldsy, A biszerei apátság. Magyar Sión 1868, 330 350, Borovszky, id. m. 59.
* Márki, Arad vármegye 119—120.
110
romok román stílusra vallanak. Három hajóból és egy kereszt
hajóból állott. Utóbbi csak kevéssel volt szűkebb a főhajó
nál. A kereszthajó két végén, a szentély mellett fülkék voltak.
Ezek a szentély külfalaival párhuzamos folyósóra nyíltak oly módon, hogy az alacsony, fedett folyosón az egész szentélyt meg lehetett kerülni. Az apátsági egyház kapuzata a főhom
lokzaton volt. Jobbról-balról erős tornyok állottak. Baloldalon, a körülbelül öt méter magas falmaradványon rés látszik, amely a torony följáratának megvilágítására szolgáló ablak
üreg lehetett A falak többnyire milovai homokkőből, a vésett művek többnyire solymos-lippai gránitból készültek. A kőfa
ragók tehát helyben dolgoztak. A szomszédságban alig van ház, melyhez föl nem használták az apátsági templom köveit. A mo
nostor omladozó romjait Bonnaz Sándor Csanádi püspök nyu
gaton és délnyugaton korlátokkal vétette körül. Ezekről számos rege él a nép ajkán. Biszere nevére azonban semmi sem em- lékeztet.*1
III. Bélának 1183. évi oklevele az első írás, mely az apátságot említi. A nyitrai egyház sószállitó hajóinak nyújt kedvezményeket. E kiváltság olyan, „mint aminővel a biszerei monostor hajói bírnak.“ **
Ez az oklevél arra enged következtetni, hogy a biszerei apátság sokkal előbb alapíttatott, mint ez az oklevél kelt.
A biszerei hajók évenként háromszor tehettek útat a sóbá
nyához és vissza. Ezenkívül készpénzen is bármely sóbányá
ból vásárolhatott sót. A sót a monostor az erdélyi sóbányák
ból a Maroson leúsztatta.** A só egy részét az apátság lakói 31 * 33
31 Márki, Az aradi prépostod# romjai (Délmaggarorszdgi Tört Értesítő 1882, 49—52 I. és „Arad és Vidéke“ 1886, 208 szám.) A romok rajzát és tervrajzát is közölte. („Az aradi préitostsdg rumjai Glogotdezon"
és „Az aradi prépostsdg romjainak alaprajza" téves cimmel. Id. h.) V . ö. Márki, Arad vármegye története 196 L
33 „Trés naves saliferas ea libertate, quam habent naves monasterii de fíisra in emendando et deferendo sale sive Orodini, sive in Cigeddin servari placuerit, Nitriensi ecclesie concessl“. (Árpádkor! új okmány
tár XI. 47—48.)
33 1211-ben II. András király a pannonhalmi apátság hajóit ugyanazok
kal a kiváltságokkal ruházta föl, melyeket a biserei és aradi egy
házak élveztek. („Eldem monasterio (BoaU Martini de sacro monte Pannonié) expressiorem concedimus libertatém, videllcet, ut predlctc naves Sancti Martini per omnia eam libertatém habeant. quam Bestriensis et Orodlensis ecclesiarum naves utuntur." A pannon
halmi Szent Benedek Rend története L 620, Oklevéltár 33. szám.)
és szolgái számára használták föl. A megmaradt mennyiséget a királyi sótisztek visszaváltották. A só-árusítás ugyanis királyi monopólium volt. Megváltásakor visszafizették azt a készpénzt, mellyel a bányában vették. Ezenkívül megfizették a szállítás diját. A monostorra nézve ez nagy kedvezmény volt: a só
árusok kikerülésével olcsón — közvetlenül a bányákban — vehette a sót és a fölöslegért, valamint a fuvarért készpénzt, mégpedig ezüstpénzt kapott. Utóbbinak abban az időben nagy értéke volt, mert a legtöbb úrbéri és dézsmatartozást termé
nyekben fizették.14
Ebben a korban (1177-ben) hallunk először a maros
eperjesi, a gyelidi és a hodosi monostorokról. III. Béla király
nak ugyanegy oklevele említi ezeket 1177-ben.S6 A beregi egyezményen (1233.) kívül úgyszólván csak ez az egy oklevél nevezi meg e monostorokat. Mind a három a Maros mentén feküdt. Gyelidmonostor és Hodosmonostor Biszerétől nyu
gatra, — az előbbi a Maros jobbpartján, Aradtól északra, Hodosmonostora a balparton, — Maroseperjes Biszerétől keletre, szintén a balparton. Gyelid- és Hodosmonostorának ma már nyoma sincs, a maroseperjesi apátságnak, illetve az ottani várnak némi romjai az aradmegyei Kelmáktól északra ma is látszanak."6
Az aradi határnak azt a részét, melyen hajdan Gyelid- monostora állott, manapság Gyeltének hívják. E névre vál
tozott át az Aradra letelepedett szerbek ajkán az egykori monostor neve.
Hodosmonostora, Zádorlak és Fenlak közt, a mai Hodos helyén feküdt. Nevét valószínűleg nem — mint Hód helység — a hód nevű állattól vette, hanem a szláv Hudus szóból, mely * *
*• A jHinnonhalml Szent Benedek Remi története II. 186—187 1.
* Pesty-Ortvay, Oklevelek Temesvármegye történetéhez 355 1. Az eper
jesi monostorról 1219-ben (Knauz, Mon. Strig.) és 1230-ban (A pan
nonhalmi Szent Benedek Rend története I. Oklevéltár 109 sz. 698 1.) is megemlékeznek az oklevelek.
* Karácsonyi, Alsó-Eperjes helyfekvése. (Tört. és Rég. Értesítő 1883, 154—163), Patóczy Ferenc szilletéshelye (Századok 1889, 120—130), Alsó-Kperjesvár tartománya. (II. o. 1903, 670 -672). Ismeretlen dél
magyarországi monostorok. (Tört. és Rég. Értesítő l(X)ö, 76—78.) Márki a Temesközben, a későbbi Féregyház helyén keresi (Id. m. 74.)
112
annyit jelent, mint „ünnepi“ . Meg kell ugyanis különböztet
nünk „Hódos“ -t és „Hodos“ -t.*7
E monostorok — mint a biszerei apátság — benedek- rendűek voltak. Alapításuk ugyanis visszanyúlik abba az időbe, midőn csak bencésmonostorok voltak e vidéken. Szer
zeteseik már István püspök idejében kiváló szerepet játsz
hattak az egyházmegye lelkipásztorkodása történetében. Hatás
körük, különösen az első időben, kiterjedt az egész vidékre.
A Csanádi, oroszlámosi és aracsi bencésekkel vállvetve, az evangélium magvát hintették el itt és a nyugati egyház alap
jait rakták le. A szerzet szabályainak megfelelően földmíve- léssel is foglalkoztak. Megtanították a népet földmivelésre, gyümölcstermelésre. Az ő példájuk adta az első lökést arra, hogy a vadlovak legelője kalászokkal ékes rónasággá lett. ö k voltak az iparnak és művészetnek első úttörői, mint Walther mester és társai Csanádon a tudománynak.**
E korból** azonban közvetlenül a Csanádi püspökségre nézve rendkívül becses tudósítás maradt ránk.*0
Ebből megtudjuk, hogy a püspökséget még ekkor is
— másfél századdal alapítása után — a „Csanádi“ név mellett a „mellette elfolyó Maros folyóról“ „marosiénak hívták.11
Figyelemreméltó, hogy István még 1169-ben is, midőn utóljára fordul elő, „választott“ marosi (marosszéki) püspök elmet visel, ami arra mutat, hogy még ekkor sem nyerte el megerősítését. Lehet, hogy ez politikai magatartásának, királya elleni pártütésének tulajdonítandó.
n E monostorról értekezett újabban a bodrogi román monostor tudós archimandritája /’. Mór utca: M&nástlrea Bodrog.
* Karácsonyi, Szent deliért 111—112 L
* A följegyzés Uh5-böl való.
* A párisi Nemzeü Könyvtár 0238 sz. kódexe 20 lapján.
*' Episcopus Sunadiensis vei a fluvio prclerlabenle Moritensis,
A Saul pünpöMÖI kiállilolt ÍISH i oklevél
(1188-92.)
Származása. — Királyi kancellár. — „Választott1* * püspök. — Szent-Fülöp egyháza. — Kalocsai érsek.
^ '/ ^ S S ^ z e n t Gellért utódai közül Óvári Saul püspök az kinek származásáról és előbb viselt állásá- YV ml oklevelekből értesülünk.
Magyaróvári Kómáidról .i/.t jegyezték föl a 11.
századi, Szent László-kori „Gesta Ungarorum“-ra, mint ősfor
rásra visszamenő 12.—13. századi krónikák, hogy bevándorlóit nemzetségből, a „generatio Poth“-ból származik. E nemzetség őse, Poth (Botho, Bothe) comes és Aribo bajor palotagróf 1054-ben résztvettek Konrád herceg lázadásában. Utóbbi bukása után a herceggel együtt Magyarországba, I. Endre udvarába menekültek. Potho (Atha, Otho) később Salamonnal, anyjával és német feleségével I. Béla elől visszamegy Német
országba, majd Salamon nádora lesz. Salamon bukása után pedig újra hazatér. Testvére Aribo itt marad és megalapítója lesz a Győr nemzetségnek.1 (Győr város latin neve Aribo.) E nemzetségből bajor palotagrófok, magyar nádorok, neves hadvezérek és főispánok származtak.2 Megalapítói a somogy- megyei zseliz-szentjakabi,* továbbá a lébényi monostornak és a baranyamegyei Szent-László páloskolostornak.4
* Hómon Bálint, Egyetemes Philológiai Közlöny 1923, XLVII. évi. 71—74.
Magyar Történet I. 2157 sk.
* Jnkubovich Emil, Adalékok az Anonymus-kérdéshez. Akadémiai Érte
sítő 434. sz. KUlönlenyomat 23 I.
* Az alapító „Atha" nádorisp&n jelenlétében a király is résztvett 106S-ban a monostor fölszentelésén. Mátyás Flórián, Fontes Domestici II. 170.
* Karácsonyi, A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. Budapest 1910, U. 96.
8