• Nem Talált Eredményt

(1192—93.)

Az egyházmegye összeköttetései a római szentszékkel.

A püspökök előnevei. — Krispin szereplései.

y^z első Csanádi főpapoknak a szentszékkel való össze­

köttetéséről mélységesen hallgatnak a források. Ál­

talában a 11. és 12. századokból, a szomszédos egy­

házmegyékről is, igen csekély számban maradtak fönn pápai oklevelek. A hiánynak oka abban a körülményben is keresendő, hogy a szentszék joghatóságának tartalma és terjedelme e korszakban nem volt oly arányú, mint később.

Modern államjogi kifejezéssel élve, e századokban az egyház­

ban a decentralizáló törekvés érvényesült: a szentszék jog­

hatósága jelentékeny részét az érsekekre ruházta át. Csak e század végén, III. Ince pápa idejében, honosította meg a római kúria a centralizáció irányát.1

E kormányrendszer változásának hatását tapasztaljuk a Csanádi egyházmegye történetében is. A század végével — leg­

ott Ince pápa trónralépésével — kezdődik a megbízatásoknak láncolata, melyeket a szentszék a Csanádi püspökhöz és az egy­

házmegye monostorainak apátjai- és prépostjaihoz intézett.

_ Krispin püspök idejében még nvoma sincs római ösz- szoköttotéseknek.

Krisvin (Köröspény) is puszta név Szent

Gellért utódainak hézagos lajstromában. Sőt még e névvel is csak két alkalommal találkozunk.

_Kfi

7

iYPtlpn oiAfijót

Ch'óri Sault és egy későbbi utódját Bölcs Csanádi püspököt kivéve, e korszak egy püspökének

_smn-ismeriük -származásáé.

S ő t jó r é s z t »»zt m on d h atju k a

töhhi középkori Csanádi főpapról. A 16. századig jobbára csak ke­

resztnevükön ismeretesek. Oka ennek az a körülmény, hogy

1 A veszprémi püspökség római oklevéltúra I. p. LXXV’U.

felismerésükre pusztán e nevük és állásuk fölemlítése elegendő volt kortársaiknak. Forrásaink ritkán tesznek e tekintetben kivételt. Nagy a külömbség ugyanis az egyházi és világi sze­

mélyek hovátartozásának meghatározása közt. Mig az előbbiek papi pályára lépésükkor családi birtokaikról lemondanak s ezentúl elfordulva a világ közönséges folyásától, a hétköznapi vásár porától menten, kizáróan egyházi és politikai téren mű­

ködnek : addig a világi ember a legközönségesebb és minden­

napi gondoktól lenyűgözve, elsősorban szűkebb környezeté­

nek érdekeit szolgálja. Ezért kortársai szükségesnek látták személyét közelebb megjelölni, amely célra családi neve szol­

gált. Nem szabad tehát csodálkoznunk azon, hogy a Csanádi püspökök személyét az első századokban nem határozhatjuk meg oly szabatossággal, mint az egykorú országnagyokét. Más püspöki, vagy érseki megyének e korban jelentős szerepet vitt számos főpapjának családi hovátartozandósága szintén a mai napig részben teljesen ismeretlen, részben csak találgatás tárgya.2

Krispin íőpásztüEküdásáról

csak

száraznév

és

rideg évL szám maradt fönn.

Először 1192-bcn fordul elő abban az o k levélb en , mely- lyel III. Béla a szentmártoni monostornak három vámmentes sóhajót adományoz. Ez az oklevél* a főpapok közt K rispin Csanádi püspököt is megnevezi.

___ Másodszor 1193-ban szerepel III. Béla királynak Bertalan coraes számára Modrus vármegyéről szóló adománvlevelében.4

Minthogy utóda csak öt év múlva tűnik föl, lehet, hogy az 1193. év nem jelenti Krispin püspök főpásztorkodásának határkövét.

A püspök-sorozatok (Series episcoporum) régebbi össze­

állítói a kútfő-anyag hiánya miatt e tekintetben is csak tapo- gatództak, Pray,5 Palugyay,* Garas1 és az egyházmegyei

név-* Tőrt. és Rég. Ért. 1916, 125-126.

* A pannonhalmi Szent Benedek Rend története. I. Oklevéltár 27. sz.

614-615 1.

4 Fejérpataky, III. Béla király oklevelei. Budapest, 1892, (Értekezések a történettudományok köréből X V . 5.) 31, Smiliklas, Cod. dipl. Croatiae II. 262. Frangepdn-oklevéltdr I. 3.

4 Id. m.

« Id. m.

7 Series episcoporum, 370.

122

tárak régebb évfolyamai8 1199-re tették főpásztorkodása kez­

detét, Batthyány 1198-ra,* míg ismét mások (Révai,10 Szent- ivá n yin) kihagyják a püspökök sorából. Az idézett oklevelek kétségtelenné teszik, hogy K rispin 1192—93-ban Csanádi püs­

pök volt.< Valószínű, hogy a következő években is főpásztor- kodott, jóllehet az oklevelek erről nem tudósítanak.14

Főpásztorkodása idejében a Csanádi bencésmonostor feje Balázs apát volt.18

* Schematismus dioecesis Csanádiénál».

• Id. m.

10 Series epl8coporum Tsanadiensium. Kézirat a temesvári püspöki könyvtárban.

11 Dissert. Paralipom. 84.

» V . ö. Tört. Adattár III. 216.

u Idézett 1192. évi oklevél.

(1198—1201.)

I. Viszonya III. Ince pápához. — Származása. — II. „Választott" püspök.

Pápai megbízatásai. — III. Dénesmonostora. — IV. Kalocsai, majd esz­

tergomi érsek. — Személyisége.

I.

ános püspök ugyanabban az évben tűnik föl a Csa­

nádi püspöki széken, mint amely évben az őt nagyra- becsülő III. Ince a pápai trónt elfoglalta.

A nagy pápa trónralépése, mint röviden jelez­

tük, a Csanádi egyházmegyére is kihatással volt.1 A pápák ugyan minden időben át voltak hatva az egész vi­

lágra kiterjedő feladataik tudatától, azonban hivatásuk betöl­

tésében a tevékenység iránya, mértéke és hatása azoktól az emberi erőktől függött, melyeket értelmiségükben és jellemük­

ben Szent Péter székére magukkal hoztak. Egyéniségük kü­

lönbözőségét az egyháztörténelem eléggé mutatja. II. Szilvesz­

ter (999—1003), II. Orbán (1088-1099) és III. Sándor (1159-1181) kimagasló alakjaihoz méltó társul csatlakozik III. Ince. Kor­

mányzásának világos képét tárják elénk levelei, melyek, noha nem teljesen, meglepő nagy számban maradtak fönn. Míg a megelőző tizenkét századból nem több, mint tizenegyezer pápai levél ismeretes, az ő uralkodása alig tizenkilenc eszten­

dejéből (1198 jan. 8.2—1216 júl. 16.) negyedfélezer áll rendel­

kezésünkre.8 E nagyszámú levelek fennmaradása nem a vé- * * *

1 Elődjéről, Krispin püspökről szóló fejezetben.

* Megkoronáztatott 1198 február 22-én.

* Még jelentékenyebbnek mutatkozik ez az előny, ha a Csanádi püspök­

ségre és a Csanádival rokon egyházmegyékre irányul figyelmünk.

Szent István trónraléptétől a tőle alapított egyházmegyékre vonat­

kozóan, 2U0 esztendő folyamán 50 pápától származó íratok száma nem haladja meg a huszonötöt; III. Ince uralkodásából ötször annyi maradt fönn. (V. ö. Fraknói, Magyarország és a szentszék I. 36—37.)

124

letlennek tulajdonítandó, hanem a pápaság külső fejlődésének köszönhető. Ámbár III. Ince hatalmas egyénisége, szellemének felsőbbsége és akaratának szilárdsága a beállott fordulatnak leglényegesebb tényezője volt, kétségtelen az is, hogy törek­

vései a korszellemmel összhangzásban állván, a siker fölté­

teleit készen találták. A szentszék, miután a császársággal 200 éven át vívott harcot diadalmasan befejezte és Szent Domon­

kos és Szent Ferenc új szerzetesrendjeiben hatalmas segéd­

csapatokat nyert, megszerzett függetlenségét és meggyarapo­

dott tekintélyét a népek politikai vezérletében és az egyházi joghatóság közvetlenebb gyakorlásában érvényesíthette. III. In­

cében „megvolt a tehetség is, hogy e nagy feladatot, ott ahol kellett, síma megnyerő módon, bölcs mérséklettel, ahol kellett hajthatatlan erővel keresztülvigye, vagy legalább keresztül­

vinni megkísértse. A keresztény justitiának hajthatatlan, meg nem alkuvó bajnoka akart lenni s valóban talán soha sem alkalmazták nagyobb kiterjedésben, nagyobb kérdésekben a

»fiat justitia et pereat mundus« szigorú elvét, mint III. Ince pápasága alatt“ .4 A központosító irány megfelelt a népek óha­

jának. A trónvillongások, a belső harcok, a hatalmasok fék­

telenségei közt siralmasnak mutatkozott jogbiztonság a szent­

szék védelmére szorult. A Csanádi egyházmegye története, fő­

képen János és Dezső püspökök III. Ince uralkodására eső főpásztorkodása idejéből is számos esetet mutat föl, hogy bonyolódott kérdések megoldását, szenvedett sérelmek orvos­

lását, perek eldöntését, sőt még nyert adományok és kivált­

ságok megerősítését is Rómából várták.*

A római kúriánál életbeléptetett „centralizátió“ -nak kö­

szönhetjük, hogy János püspök főpásztorkodásának úgyszól­

ván minden esztendejéről van pápai iratunk. Sőt valószínű, hogy 111. Ince trónralépése (1198.) előtt sem volt üresedésben a Csanádi püspöki szék Krispin püspök utolsó ismert sze­

replése (1193.) óta, hanem a hézagot annak kell tulajdonítanunk, hogy e korban kevés pápai iratot állítottak ki és ezek, vala­

mint egyéb oklevelek, melyek a Csanádi püspök nevét talán följegyezték, veszendőbe mentek.

* Pauler, A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt Buda­

pest 1883 II. 18—19.

4 Fraknói, Id. h. A veszprémi püspökség római oklevéltüra I. p.

LX X V III—LX X IX .

János püspök előéletét nem ismerjük. Némelyek mera- niai Gertrúdnak — II. Endre király neje — fivérének s így német származásúnak tartják,*1 másuk III. Iiicu uáua evv le- velére7 hivatkozva, magyar nemzetségből származtatják.

II.

-Kincgnr U flft-ban mint „választott“ Csanádi püspök tűnik föl egy királyi oklevélben'.8 A „választott“ megjelölés való-

~színűvé teszi, "hogy nertl sokkal előbb emelkedett ez egyház­

megye élére.9

Ugyanebben az évben III. Ince pápa fölhatalmazza, hogy azokat, kik egyházi személyek ellen emelvén kezüket, átok alá estek, föloldozhassa.10

Még ugyanez évben azt jelenti Ince pápának, hogy egy­

házmegyéjében több szerpap és alszerpap megnősült, kik az­

után többet törődtek családi ügyeikkel, mint az egyház érde­

keivel. A pápa ezért meghagyja János püspöknek, hogy rögtön bocsáttassa el velük azokat a nőket. Ha nem engedelmesked­

nének, irgalmatlanul fossza meg őket egyházi hivataluktól.

* Koller Adum, Hist. Dipl. Jur. Patr. 137. v. ö. Schmitth, Archiepiscopi Strig. I. 93.

7 Knauz, Mon. Strig. I. 181, Fejér, Cod. dipl. I1I/I. 23. Midőn 1205. október 6-án a pápa Jánost esztergomi érsekké kinevezi, ezt Írja: „Non poteramus salva conscientia, eidem ecclesiae in alia persona, quae de regno Hungáriáé originem duceret, congrue providere, nec vellemus ei praeficere alium.“ Knauz, Mon. Strig. I. p. 181, nr. 167.

8 A szentgotthárdi ciszterci monostor részére szóló adománylevélben.

(Eredetije a hg. Batthyány-Strattmann család körmendi levéltárában.) Mint „választott" püspök előfordul ugyanezen évben Imre király amaz oklevelében, mellyel a győri püspöknek Mihály nevű birtokot adományoz. „Anno dominice incarnacionis millesimo centesimo nonagesimo octavo, venerabili Job Strigoniensi archiepiscopo, Calano Quinqueecclesiensi episcopo, Ugorino Geuriensi episcopo, Joanne Cenadiensi electo, Esau palatino comite et eodem Bachiensi, Aegidio curiali comite et eodem Cenadiensi, Micha Bicoriensi . . . comite et eodem cubiculariorum magistro existentibus.“ (Fejér, Cod. dipl. II. 344.)

* Mint Csanádi püspököt a következő oklevelek emlitik: 1199-ben Imre királynak Dénesmonostorára vonatkozó oklevele (Szentpétery I. 182. sz.); mellyel a király Iwachin nevű vitézének és nejének szabad rendelkezési jogot biztosit (id. h. 183. sz.); mellyel a zágrábi egyház népeit felmenti a bánnak járó szolgálmányok alól (id. h.

184. sz.), végül, mellyel Lőrinc ispánnak birtokot adományoz (id. h.

185. sz.) Ezenkívül csak egyszer fordul elő. V. ö. 34. jz.

10 Fejér, Cod. dipl. II. 339.

126

Miután a pápai irat csak szerpapokról (diaconus) és alszer- papokról (subdiaconus) tesz említést, bizonyosra vehetjük, hogy az áldozópapok e tekintetben nem állottak kifogás alatt.11

Jánost, továbbá a váci püspököt és a zirci apátot bízta meg 1199. január 30-án Ince pápa annak a perpatvarnak a megvizsgálásával, mely Kalán pécsi püspök és a földvári apát közt fölmerült.

Kalán még fiatal ember volt, midőn a pécsi püspöki szé­

ket elnyerte. A pápa nemsokára palliummal tüntette ki. „De ő még nagyobbra tört és minden jel arra mutat, hogy meg­

voltak benne azok a tulajdonságok, melyek az erő e korsza­

kában világi kormányra és méltóságra is képesítettek. Pályá­

ján sokféle, súlyosabbnál súlyosabb vádakat emeltek ellene, hogy gyilkos, méregkeverő, parázna, de rá nem bizonyították;

s ez maga eléggé mutatja, hogy voltak sikerei, melyekkel ellen­

ségeket szerzett magának és oly hatalmas ember volt, hogy a legszörnyűbb vádakkal sem tudtak rajta diadalmaskodni.“ 12 *

A földvári apát Béla király kiváltságlevelére hivatkozva, vonakodott elismerni a pécsi püspök joghatóságát, viszont Kalán tagadta a monostor exemptioját és azzal szemben me­

gyéspüspöki joghatóságát akarta érvényesíteni. Az apát 1199- ben a szentszéknél keresett védelmet a püspök ellen, Kalán azonban a monostorra támadt, elvette Béla király két okleve­

lét, melyek az apátságnak a püspöki joghatóság alóli mentes­

ségét tartalmazták, lefoglalta továbbá az apát útiköltségét s az apátot a czikádori ciszteri monostorba záratta. Az apát e följe­

lentésétől lényegesen eltér a püspök képviselőjének, Obert mes­

ternek vallomása. A hivatkozott királyi oklevél — úgymond — az apát saját bevallása szerint, hamisítvány.18 Ezért tette le

11 Fejér, id. m. Roskoványi, Coelibatus et Breviárium I. 385. Vargha Dezső, III. Ince és kora. Budapest 1893, 333 1.

11 Pauler, id. m. II. 9. V. ö. Kalán életére vonatkozó adatokra nézve Koller, História eppatus Quinque-ecclesiensis Posonii 1872.1.217—354.

Fejér, id. m. II. 355, III/l, 38 sk, Pauler, id. m. II. 622. 3 Jz.

“ A földvári bencésinonostor alapítását a hagyomány II. Béla királynak tulajdonítja. Felesége, Ilona emlékére alapította volna ezt az apát­

ságot Szent Ilona tiszteletére. Eszerint mint királyi apátság, a megyés­

püspök hatósága alól kivéve, közvetlenül az esztergomi érsek jog­

hatósága alatt állott Azonban a 14. század elejétől Szent Péter volt a monostor védőszentje, amely körülmény az említett hagyomány ellen szól. (V. ö. Sörös, Az elenyészett bencésapátságok 167.)

a püspök az apátot hivataláról és záratta bűnbánat céljából a czikádori monostorba. Az apát azonban elhagyta Czikádort, világi karhatalom segítségével visszatért Földvárra, a pécsi püspökséghez tartozó egyházak egyikének lakóit elvitette s az ottani egyházi férfiakat megverette. Minthogy az apát is­

mételt idézésére nem jelent meg, a püspök egyházi átokkal sújtotta.

III. Ince pápa az ellentétes jelentések folytán 1199. január 30-án a váci püspökkel és a zirci apáttal János Csanádi püs­

pököt küldi ki újabb vizsgálatra. Hogy a törvényes eljárás semmi akadályba se ütközzék, föloldozta a földvári apátot a kiközösítés alól, János püspöknek és társainak pedig a kö­

vetkező utasítást adta: Vizsgálják meg, vájjon a földvári apát tényleg ki van-e véve a pécsi püspök joghatósága alól ? Igenlő esetben védjék meg az apátság kiváltságát, szüntessék meg Kalán püspök túlkapásait és kényszerítsék kártérítésre; más­

részt azonban tartassák tiszteletben az apát részéről a megyés­

püspöki tekintélyt. Amennyiben a püspök az apátot indoko­

latlanul fosztotta volna meg méltóságától, ítéletét semmisnek nyilvánítsák, ellenkező esetben azonban a püspöknek adjanak igazat.14

Mily eredménnyel járt el János püspök és két társa e megbízatásban, arra nézve nem maradtak fenn oklevelek.

János püspök volt még ugyanebben az évben a pápai megbízottak egyike, midőn a váradi kanonokok, püspöküket simoniával és törvényszegéssel vádolták.15 Elvin váradi püs­

pök pörben állott káptalanával és királyával. Fölfüggesztette a káptalan nehány tagját javadalmától, viszont a káptalan és a király Rómában Elvin letételét szorgalmazták. A tényállást azonban nem látjuk tisztán, mert arról csak a vádlók — a király és a káptalan — előadásaiból értesülünk. Jóllehet a ki­

rály felségsértést, a káptalan simoniát és esküszegést hangoz­

tat, — mint a váradi püspökség történetírója kifejti16 — az ügy­

nek politikai háttere volt. Ekkor Imre király (1196—1204) ellen öccse, Endre ismételten fegyvert fogott s az ország nádora és

14 Fejér, Cod. dipl. II. 353—5. Feldolgozva Békefí, A cikádori apátság tör­

ténete. Pécs 1894, 31—33 és Sörös, id. h.

» Fejér, Id. m. II. 351—3.

*• Burtyiiay, A váradi püspökség története 1. 86—88.

12 8

főpapjai közül többen, köztük Jób esztergomi érsek is, az utóbbi pártjára állottak. A szenvedélyes király erőszakos föllépésé­

vel még jobban maga ellen ingerelte a kedélyeket: Boleszló váci püspököt személyesen is bántalmazta és katonáival fél- holtan hurcoltatta el a székesegyház főoltárától. Elvin váradi püspök pedig vérszerinti rokona volt Boleszló püspöknek.

A pör végéről csak annyit tudunk, hogy a Csanádi püs­

pöki székből távozott Saul kalocsai érsek, mint a pápától ki­

küldött bíró, Elvinnek adott igazat,17 továbbá maga III. Ince pápa a per megújítása alkalmával az Elvin püspöktől fölfüg­

gesztett kanonokokat ugyan visszahelyezte javadalmaikba, azonban a káptalannak püspöke iránt engedelmességet és tisz­

teletet parancsolt. A pernek valószínűleg a váradi püspök közbejött halála vetett véget (1202). Hogy más püspökségre lépett volna át, annak semmi nyoma, ha pedig perének valami tragikusabb kimenetele lett volna, azt bizonyára följegyezte volna a váradi Chartularium, amint följegyezte később egy másik püspök letételét.18

III.

János püspök főpásztorkodása második évében (1199) tűnik föl az egyházmegye területén Dénesmonostora kegyúri nemzetségével.

Dénesmonostora (monasterium Dyenus comitis,19 monas- terium sancti Spiritus Dyenusmonustura nuncupatura)20 az arad- megyei Borosjenőtől21 keletre, a Fehér-Kőrös folyó és a Mokra hegy közt állott. A Borosjenő közelében álló balukányi malom környékét ma is Barátok-rétjének hívja a nép.22 A

monostor-17 A panaszló király szavai a pápához. Wernel, Árpádkori új okmány­

tár VI. 200.

« Bunyitay, id. m. 86—88. 247.

1# Fejér, Cod. dipl. II. 373—5. Knaiu, Mon. Strig. I. 160—161.

*> Fejér, id. m. VII/IV. 121.

!1 Jenő mai neve valószínűleg nem valami Jenő vezértől (Szentkldray, A csanádegyházmegyei plébániák története 435), hanem „Dienes“,

„Gyenes“ szóból, tehát a hajdani monostortól ered (Dr. Sorbán Kor­

nél főesperes úr szíves értesítése).

B Márki, Arad vármegye története 85.

Í86 1I)

I?

\o

ojisn

joSa ui

)!B i(0

|J!

<|

| jo

sou !p oui jyi|

ll°8 )ua 2K y

p * f1 'T

T'1

*"

iH rt rf .y . HP

I" jr^ n uX j ii tW \ ui

- «*

u v•

y xiu . ' >

«»

«u nw %y ujK YJ tiJ n“

• ■'

4 h

^

, am Y‘f

‘*

Xl

rv

n*

TT TT

“,n K

'

*

*^ 1 yu ra ra jr o ju n<

-jo uu y

ala

^u n

^r uiu iu n

I

^ p rW -r r-í

r^

?r f~

3^

r' ,T

\ r

}ta

^»4 ua e

^r -y

""

•'“

^ *u jm i^ -i u uk n <A i nu u ror uu

*jn

^ nn w ‘ Mc r^

un

é-^j iu j--^

[ i mio

^'y < *t<

4 <A fu - rvr u.' y

.' óm : y S of •;

Vu n^

ni «k b.\ft

n »J v y^

u ni jij u nt:

JW

^ J

y ....

....

.. >

||,*

1I l

j t r

’t 1 -ív

PW _

' J*

T

^

* H

**

« U iy S.

^

*<

mp .a -jW jM

^

!Y m

t

/í— u al nw oi -u m

My ii U<tu^

™>

^:

. j

u) yr ii lv pu l j

»,«

.^

v

r*

-r

®

"^

T-” **

^'

»- - -

^ im

v m h

u fcy

^ ru

T T Íi

^ r r

U^

e t tu j^

y W . ir a

^

Á jr ít r*

^

-1 ^ Sf* y > ljm 1

JÍ X 22

^M nM

^w uajt uK M M |i u U^

j, ai m^

(^

Ijr.

A ] J -*

M ~<

J ~ '

"“

Ti Ty

*^

• T fl^

Tl

—■*

* «i u,*

{*

y^

-^r r-i|

j^

m>

ju rt ét t

| |>

jj oM M*

t u i ir a

^w rt^

i/

j ^ uíi

*u.j u u^

^ »$

Wr ut tw ri 'ji

^i

^M jp

^r ti

*

^ ja

» uu

%>Y‘^ c a i?

u.m á n n^

u iujwy.

'•

*t"

Ai H+

*n r~

S T T"

, M' f c*“

J1 T

I . »J jllB U B»

J

Ú I M tj -h

)o fjiu uji űii üt|

5in iin mi

Tomány nevű falu a váradi püspökségben feküdt, de a pré- postság — a pankotai főesperesség területével — az egri egy­

házmegyéhez tartozott.13 Az egykori Zarándvármegyét képező ez a terület, sohasem tartozott a váradi püspökséghez. V . Ist­

ván király Zarándot ama vármegyék közé sorozza, melyek az egri püspökségnek tizedet tartoztak fizetni. Pázmány Péter e főesperesi kerületet az egri egyházmegyéhez számítja. Az egri püspökök még a török kiűzetése után is gyakoroltak főpász­

tori jogokat e területen. Telekesy István 1711-ben a pankotai főesperest utasítja, hogy Zarándvármegyében egyházlátogatást tartson. Egertől való távolsága miatt a hajdani Dénesmonostor területe a 18. század közepén a Csanádi püspökséghez csatol- tatott.24 Mégis Dénesmonostora eme fekvésének — a váradi püs­

pökség mintegy mesgyéjén — tulajdonítható, hogy címét nem a Csanádi, hanem a nagyváradi egyházmegye névtára tartotta nyilván. A prépostság a Szent-Lélek imádására volt szentelve és az ágostonrendiek vezetése alatt állott.28

A Becse-Gergely nemzetség családi monostora volt. Ekkor Dienes comes unokái, Becse fiai, Lukács és János a monostor javait elpazarolták. A monostor prépostja, Belus, szerzetesei­

vel a királynál keresett orvoslást, mire Imre király a kegyúri jogot Onth26 comes fiaira ruházta.27 Minthogy azonban a király csak I. Lukácstól és I. Jánostól vonta meg a kegyúri jogot, de az akkor még kiskorú Dénestől és Lőrinctől nem, évtize­

dek múlva (1258-ban) I. Becsének I. Dénes nevű fia II. Lőrinccel együtt port indít a monostor kegyuraságában való részességért, úgyhogy majdnem párbajra került a sor. Jóllehet az 1258-iki királyi Ítélet a monostor kegyuraságát a nemzetség egyik ágá­

nak biztosította, később ismét elveszítik. 1294-ben Apor mes- 83

83 Mon. Vat. I. III. 68. Karácsonyi, A magyar nemzetségek a X IV . szá­

zad közepéig. Budapest 1909, I. 218.

M Ortvay, Magyarország egyházi földleírása a XIV . század elején 130-1.

» Mon. Vat. I. III. 67.

M Szentpétery olvasása szerint „Onch". (Az Árpádházi királyok okleve­

leinek kritikai jegyzéke. Budapest, 1923. I. 55 1., 182. sz.) Azonban

„Onth“ mellett szól az a körülmény, hogy ma is van Ant nevű hely­

ség, mely a kegyúr emlékét fönntartotta. (Dr. Karácsonyi János vál. püspök úr szives közlése.)

17 Knauz, Mon. Strig. I. 160—161.

13()

tér országbíró Dénesmonostora kegyuraságát Apa fiainak, Gergelynek és Jakabnak ítéli oda.28 Nemsokára azonban Ger­

gely ama panaszára, hogy I. Dénes unokája II. Lukács fia I. László erővel elfoglalta tőle Dénesmonostorát, III. Endre király visszahelyezteti Gergelyt.29

Még a 17. században Borosjenő mellett a Balukánban egy nagy, kéttornyú templom állott, melyet a dénesmonostori prépostsági templomnak tartottak. A templomot sánc szegé­

lyezte. Két torony között a főkapuzat a középső hajóba veze­

tett. Oszlopok különítették el a mellékhajókat. A szentély kö­

zelében, a szélesebb árkolások helyén, lehetett a kereszthajó.

Az apsis félköre alatt altemplom volt. Délre az egykori pré- postság épülete.30 A templom ékességét már az említett 1199-i oklevél kiemeli.81 A mellékhajó féloszlopaiból ránk maradt oszlopfőt három oldalon domborművek ékesítik. A monostor egykori birtokának, Tamányfalunak emlékét a tamándi erdő nevében őrzi.82

IV.

Midőn 1201 tavaszán Imre király keresztes hadjáratra készült, megnyugtatására a pápa András hercegen és Saul kalocsai érseken kívül, János püspöknek is lelkére kötötte, hogy az országnak gondját viselje.83 **

** Karácsonyi, Magyar nemzetségek I. 218.

» Fejér, id. m. III/II. 439, VII/IV. 253. Wenzel, id. m. V. 246. Hazai Okmánytár VIII. 417. Karácsonyi, Magyar nemzetségek I. 218. A következő korszak elején I. Onth comes egy más ivadéka Lél, törekszik a kegyuraság elnyerésére. 1315-ben átíratja Imre királynak e jogra vonatkozó levelét (Knauz, Mon. Strig. II. 701.) és ennek alapján visszaperli azt II. Lukács fia I. Lászlótól. Három év múlva királyi ítélettel behelyezik a kegyuraság jogaiba (Zichy-okmánytár II. 132—3), 1344-ben pedig Lél özvegye és gyermekeinek joga is biztosíttatott (Karácsonyi, id. m. 218—219, 225.)

80 Alaprajzát és leírását I. Márki, id. m. 441—442.

11 A templom az idézett oklevél szerint a Kőrös folyó mellett, a Makra közelében épült. Onth comes fiainak kérelmére a király az egyházat

„pro elegantioris industriae forma“ örökjogon nekik adta.

** Karácsonyi, id. m. 223.

88 Pauler, id. m. II. 29.

Nemsokára ezután az időközben elhunyt Saul érsek utód­

jává,34 maid esztergomi érsekké lett.86

E kineveztetések azonban a rendelkezésre álló gyér ok­

levélanyagból nem állapíthatók meg oly határozottan, hogy ellenkező nézetek föl ne merülhetnének arra nézve, hogy nem a Csanádi, hanem valamely más János nevű főpapban kell a későbbi esztergomi érseket keresnünk. A 12. század második felében ugyanis János nevű főpapokat találunk két másik püspöki székben is, melyek az esztergomi érsekséghez szin­

tén lépcsőül szolgálhattak. így a veszprémi püspökök sorában II. Jánost 1183—1186-ig89 és III. Jánost 1188—1199-ig, a váradi püspökök közt 1180—1196-ig. A Csanádi, veszprémi és váradi püspökökön kívül János pannonhalmi apát is kombinációba került, mint későbbi érsek. Katona István úgy vélte, hogy a még Imre király idejében II. Endre pártján álló és Imre ki­

rály ellen pártütő János pannonhalmi an átot II. En d re 11205—351

— midőn Imre (1196—1204), illetve ennek '%a ,111. László (1204—1205) korai halála után trónra lépett, —^ z jr ó ^ f a ja n é h _ _8ÍtoíLEagaszkodáea-4ejébeö-elöször-kalocsai^jnaid_esztergomi__

^ é r s e k k é tette______ ' '

Azonban mégis bizonyosra vehetjük, hogy János Csanádi püspök lett kalocsai, majd esztergomi érsekké.

János pannonhalmi apátot III. Ince pápa Rómába idézte, apáti méltósiágától megfosztotta és ettől fogva a források nem

M Mint püspök utoljára 1201-ben a zágrábi püspökség tizedeit megerősítő oklevélben fordul elő: „Dátum per manus Desiderii auie régié can- cellarii et Scybiniensis prepositi, anno dominice incamacionis mille- simo ducentesimo primo, venerabiii Job Strigoniensi archiepiscopo existente, reverendo Saul Colocensi archiepsicopo, Calano Quinque- ecclesiensi, Ugrino Geuriensi, Adriano Transylvano, Cathapano Agri- ensi, Johanne Chenadiensi episcopis, Mica paiatino et Bychoriensi comite existente, Jula woiawoda, Achilles curiali comite et Kewiensi, Benedicto Bachiensi, Tiburcio Budrigiensi, Petro Supruniensi comiti- bus.“ (Cod. Croatiae III. Nr. 8.) Mint kalocsai érsek ugyanama okle­

vélben fordul elő először, amelyben utóda, Dezső mint Csanádi püs­

pök először szerepel: Imre király 1202-ben kelt oklevelében, mellyel Mártonfalvát Benedek vajdának adományozza. (Fejér, Cod. dipl. II.

395. Szentpétery, id. m. 197. sz.)

84 Mint esztergomi érsek, pápai megbízásból fölkereste egykori egyház­

megyéjét V . ö. Dezső 88. jz.

» Mon. Vespr. I. köt. LXX VIII. 1.

»•

132

említik.87 * II. János és III. János veszprémi püspökök38 nehezen jöhetnek számításba, mert az előbbinek 1186-ban, az utóbbinak 1199-ben nyoma vész. János váradi püspökről szintén nem lehet szó, mert 1186-ban már Vata a váradi püspök.

Batthyány szerint89 János Csanádi püspök először a váradi püspöki székre helyeztetett át és onnan emelkedett érsekségre.

Azonban ez már azért sem valószínű, mert épp ezidőben a Csanádi püspöknek kétszer akkora jövedelme volt, mint a vá- radinak40 és a váradi káptalan statútumai erről az áthelye­

zésről semmit sem tudnak.41

Ezért történetíróink42 újabban azt fogadták el, hogy János Csanádi püspök 1202-ben kalocsai, majd 1205-ben az eszter­

gomi érsekségre emelkedett.

János jószívű, de nagyratörő ember volt.43 Mint a király barátja és — szentföldi hadjárata ideién — helyettese, az ország kormányzója az igazság őre és védelmezője volt; megőrizte szívének melegségét, jellemének szilárdságát, ment maradt a bűntől és balgaságoktól, azonban „nem volt a nehezebb, ve­

szélyesebb helyzeteknek ura és tehetségeit az ország túlbe­

csülte.“ 44

87 Knauz, id. m. I. 178. Czinár, Monasteriologia I. 69.

38 E két főpapot azelőtt egy személynek tartották. (Magyar Sión 1892, 9—10.)

89 Series episcoporum Chanadiensium 6.

40 Magyar Sión 1865, 553.

41 Bunyitay, A váradi káptalan statútumai 15, A váradi püspökség tör­

ténete I. 63.

48 Knauz, Mon. Strig. I. 1P2. Nogáll László, I. János esztergomi érsek (1205—23). Magyar Sión. (Esztergom) 1892, 10. Pauler, A magyar nemzet története II. 627. Borovszky, Csanád vármegye története 1.348.

48 L. Dezső c. fej.

44 Pauler, id. m. 29. v. ö. Nogáll, id. h. 28.

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK