A BÖLCSÉSZETI KAR
19. Or. Pauer Imre, a nagy filozófus
nem árasztották el a könyvpiacot.
És mit szólna az akadémia, ha a filozófiai irók tárába ama bölcseleti cég k e r e s z t é n y b ö l c s e l ő k e t venne föl ? Nem vonná meg a vállalattól támogatását? Egyébként a keresztény filozófia olyan kemény fa Alexander és Bánóczi számára, amelybe nem Kant, Descartes, Schopenhauer, meg Taine fejszéjével lehetne vágni. Ezt tehát az ő kezük alól szí-vesen nélkülözzük.
Beült tehát a két fiatal tanár az egyetemre, magántanári várandósággal, és lesi az öregek kidőlését, készítve a rendes vagy rendkívüli tanárságokra való folyamodást, amelyhez mel-lékelik a filozozófiai íróknak diszkötésbe foglalt tárát, irodalmi működésűk és a magyar filozófia bizonyítékaként.
is olyan terjedelmes és tartalmas, hogy rövid szemlében végig ne nézhetnénk rajta.
Metafizikájában Pauer sorra veszi a metafizikának, mint tudománynak magyarázatát ; azután az ontologiát, kozmolo-giát, pszicholókozmolo-giát, a természetes isten tant, és végül jut hely a metafizikai rendszerek méltatásának is ; — s mindezt csak 196 lapon.
Érdemesnek tartjuk Pauer módszerével is megismertetni olvasóinkat. Az eredetiséget ettől megtagadni nem lehet. Mert a metafizika különböző részeiben ismertetve a spiritualizmus, dualizmus, theizmus, materializmus, darwinizmus, pantheiz-mus stb. stb. tanait, részletezi a maga álláspontját, amit „né-zetünk szerint", „szembetűnő", „elfogulatlan bírálat után"
stb. szavakkal vezet be, lavírozva és balanszírozva több olyan rendszer között, ami alább fcg kiderülni. A keresztény böl-cselet, és az ezzel kapcsolatos dolgok azonban sohasem feszé-lyezik ör. Pauer Imrét.
Szembeötlő tehát mindenekelőtt a következő definíció (11. oldal) :
Mi a metafizikai tudomány sajátlagos tárgya V Minden tudománynál könnyen meghatározható e tárgy, c s a k a m e -t a f i z i k á n á l n e m . A me-tafizika -tárgya nem körvo-nalozható szabatosan. Tárgya az érzéki és érzékfeletti egyaránt. M i n d e n d o l o g f ö l ö t t l e h e t f i l o z o -f á l n i (sic) . . . . A meta-fizikának nincs különös tárgya, épen ezért a tartalom vagy tárgy nem is szolgálhat kiváló megkülönböztető jegy gyanánt a többi tudományoktól
A metafizika forrása a t i s z t a é s z . Ha valamely ismeret a tiszta észből származik, ugy bizonyos, hogy nem meríthető azon tárgy közvetlen észrevételéből, amelyre vonatkozik. Nem tapasztalás folytán nyer érvényességet, hanem a t a p a s z -t a l á s e l ő -t -t -tisz-ta észbelá-tás ál-tal. Az észismere-tek -tehá-t a p r i o r i ismeretek.
Kant reine Vernunftje itt tehát mái· világosan feltűnik a láthatáron. A fönti sorokat pedig L e v e r r i e r esetével magyarázza Pauer, aki tudvalevőleg a Neptun-bolygót födözte föl csillagászati számitások alapján. És Leverriernek elő-leges ismerete Pauer szerint a p r i o r i s z t i k u s (!) volt.
Továbbá, ugyancsak Kant tanítása szerint Pauer a priori és a posteriori synthetikai ismereteket különböztet meg, bár az ismerésnek nélkülözhetlen föltételeit a tapasztalásban ta-lálja föl.
Figyelmünket azután a következő mondás bilincseli le
<14. oldal):
Amit a metafizikában felkutatni kell, az é r z é k f e -l e t t i , ami a je-lenetek mögött rej-lik, s amit épen azért csakis gondolkodással lebet fölismerni. A metafizika olyan tudomány, mely nem a jelenetek értelmezésével, hanem az ezen jelenetek mögött és felett rejlő, é r z é k a l á n e m e s ő l é n y e g felkutatásával foglalkozik.
E sorokból is kiérzik Kant tanulmányozása. Ilyen előz-mények után nyugodtan áttérhetünk a kategóriákra, és hall-hatunk valamit a skolasztikáról (15. oldal) :
Arisztoteles után különösen a skolasztikusok foglalkoztak a kategóriák tanával ; azonban s z ő r s z á l h a s o g a t ó k i c s i n y e s f e j t e g e t é s e i k a t u d o m á n y r a n e m v o l t a k k i h a t ó j e l e n t ő s é g ű e k . S csakis Kant fellépte okozott nagyobb mozgalmat, s adott is lendü-letet a tannak.
Aki csak nagyon keveset is foglalkozott a skolasztiká-val, az tudja, hogy e bölcseleti iskola elfogadta Aristoteles kategóriáit; Pauer tehát a legutóbb idézett részletben nehe-zen beszél olyan meggyőződéssel, amelyet a skolasztikának tanulmánj ozásából merített volna.
A kategóriákat — folytatja a 17. oldalon — n e m t e k i n t j ü k K a n t t a l pusztán szubjektív gondolkodási formáknak, melyek függetlenül minden tapasztalástól, sőt a tapasztalást megelőzőleg tisztán értelmünk kifolyásai; sem tapasztalati fogalmaknak, amelyeket az értelem tapasztalás után szerez, a l é t e z ő k t ő l v a l ó e g y s z e r ű e l v o -n a t k o z á s — a b s t r a k c i o á l t a l : ha-nem oly általá-nos nézpontoknak, alapfogalmaknak, melyek a tapasztalás előföltéte és közvetítése mellett é r t e l m i m ü k ö d é s f o l y -t á n d e d u k á l h a -t ó k .
A szegény skolasztikusok bizony absztrakció utján csinál-ták maguknak az általános fogalmakat, s így a kategóriákat is. Pauer nem hajol meg Kantnak formái előtt; de azt hiszi,
' G*
hogy a kategóriák „értelmi működés folytán dedukálhatók.'1
Mit dedukál, ha nincs miből dedukálni, é3 hogyan dedukáU ha nem absztrahál az érzéki tapasztalásból vett általános fo-galmaktól egészen a kategóriákig ?
Itt az ideje azonban megmondanunk, hogy miért tartjuk Pauert n a g y f i l o z ó f u s n a k . Aki Kant és Arisz-toteles mellett tud kategóriákat föltalálni, az méltó arra, hogy neve a másik kettő mellett említtessék. Ide igtatjuk tehát minden további megjegyzés nélkül Pauer kategóriáit; és ezek a következők ¡ a l a p k a t e g ó r i a a l é t f o g a l m a ; a z u t á n k ö v e t k e z n e k a m e g h a t á r o z o t t s á g , a l é n y e g , s u b s t a n t i a , a c c i d e n s , o k s á g , k ö l -c s ö n h a t á s é s -c é l s z e r ű s é g k a t e g ó r i á i . Exe-git monumentum aere perennius
Ezek után áttérhetünk a metafizika többi részeire, ahol a lavirozás és balanszirozás veszi át korlátlan uralmát Nehe-zen gondolta át alaposan a teremtésről szóló keresztény tant az, aki erről a következőképen nyilatkozik (43. oldal)j:
A teremtési elmélet által adott azon magyarázat, hogy Isten teremtette a l é t e z ő k e t s e m m i b ő l , csak-úgy é r t h e t e t l e n é s m e g f o g h a t l a n , mint az előbbiek (t. i. a könyvében ismertetett rendszerek) bárme-lyike. Mire nézve önkényt következik, hogy e kérdés meg-oldása túlhaladja az emberi ész határait, miután ott, hol a v é g t e l e n e s z m é j é t b e l e k e l l v o n n n i a m a g y a r á z a t b a , értést eszközölni lehetetlen.
Egyenesen a hitre kell tehát a teremtést átutalni, mint
„érthetetlen és raegfoghatlant." Nem nehéz itt a szofizmát fölismerni. Érzékelhető, vagy a képzelem elé állithitó fogalmat nem lehet alkotnunk a teremtés aktusáról. De m i n -den szempontból érthetetlen marad az, ami logikailag le-vezethető ? Pauer mindent, a végtelent is megakarja ismerni, teljes tartalmában; azt a keveset pedig, amihez abból vé-ges eszünkkel eljuthatunk, büszkén utasítja vissza, mert nem kapja meg az egészet.
Kézzelfoghatóbb talajt találunk végre lábaink alatt, mikor az életerőről olvassuk a 69. oldalon a következőket t
Az életerőnek, mint v a l a m e l y m a g a s a b b r e n d ű h a t v á n y n a k f ö l v é t e l e csakugyan nél-külöz minden tudományos alapot ( ! ) . . . Elvitázni nem lehet, hogy a t e r m é s z e t t a n i n é z e t felel meg leginkább a tapasztalati tényadatoknak, s igy a tudomány mai
állás-pontjának. ·
Nem azon értelemben vagyunk mi az életerőnek barát-jai, mint a milyenbeu veszi a modern természettudósok egy része. Ahogy ezt ők képzelik el, ugy lehet rajta sok ki-vetni valót találni. De a természettani, értsd : a lelketlen anyagból aequivoca generatio vagy más anyagelvi módon éle-tet támasztó nézet nem magyarázhatja az életnek, a szerves
lényeknek keletkezését, s amit szofizmákkal és vérmes fölte-vésekkel hoznak le természettudósok e tapasztalati tényada-tokból, az nem elégítheti ki a metafizikát. Ilyen vérmes föl-tevés H u m b o l d t Sándornak Pauer által idézett nézete, aki már a mult század végén képzelte el, hogy az élet ke-letkezésekor a mostaniaktól különböző erők működtek közre, amint ezt a materialisták még most is szükséges hipothezisük-nek veszik föl.
A darvinizmussal dr. Pauer látszólag nagy kedvtelés-sel foglalkozik ; a 196 lap közül tizenhármat szentel neki csak egy helyen, és könyvének több részében is gyakran foglalkozik vele. E kedvtelésnek tudható be a következő filo-zófiai világnézlete (74. oldal): .
E kérdés sem tartozik még a fudományilag végleg meg-állapított kérdések közé. Csak annyi bizonyos, hogy ál-lati és emberi lélek között t a p a s z t a l a t i l a g é l e s k ü l ö n b s é g l é t e z i k , melyre nézve az ember maga-sabb létosztályt is képez: ez azonban épen nem zárja ki a l e h e t ő s é g e t , hogy a fejlődés folyamában az emberi lé-lek is fokozatosan fejlődött m a g a s a b b h a t v á n y n y á
•s azáltal egy magasabb lét-osztály életalapjává, melynek azután ép ugy megvannak a maga alakulási és fejlődési törvényei, m i n t a k á r m e l y m á s l é t a l a k n a k .
A 91. oldalon pedig ezen véleményét a következőkkel toldja meg :
A t u d o m á n y m a i á l l á s p o n t j á n a k leginkább felel meg a Darwinféle elmélet. A t e r e m t é s i e l
-m é l e t a szerves világban -mutatkozó legtöbb, kivált a fejlő-désre, és összehasonlító bonctanra, valamint a durványos szer-vekre és átmeneti alakokra vonatkozó tüneményekkel e 1-l e n t é t b e n á 1-l 1-l .
Világos, hogy e sorokban éles ellentét mutatkozik a bölcselő és a hivő között, amelyet a tanok szempontjából nehéz volna áthidalni. És természetes, hogy ugyanő „ k ö n n y e n m e g c á f o l h a t ó k n a k " tartja a darvinizmus elleni érveket. Némi koncessziót ad nekünk avval, hogy elismeri, hogy a darvinizmus nem magyarázza meg a szerves lények első keletkezését, ami világos ellenmondásban áll egyik, fön-tebb idézett mondásával.
Meggyőződése továbbá dr. Pauernek, hogy a darviniz-mus a vallással sem ellenkezik. Valamint K o p e r n i k , G a l i l e i és N e w t o n n a k fölfödözései előtt megha-jolt az egyház, ugy fog békét kötni a darvinizmussal, amely azután hasonlóan ama fölfödözésekhez át fog menni a köz-tudatba. E remény azonban csekély tájékozottságot árul el a természettudományok történetében. Kopernik egy pápának hathatós pártfogása mellett terjesztette tanait, s adta ki köny-vét ; Newton tanai ellen egy pápának sem jutott eszébe til-takozni, s azokat még a nagy tudós életében adták elő papi férfiak és jezsuiták egyházi egyetemeken. Galilei „E pur si muove"-jének legújabban végleg megállapított története pedig több tanulmányt igényel, mint egy Jókai-féle regény előszavának elolvasása.
Kuriozumképen ide igtatjuk az akaratszabadságnak pre-ciz definicióját is (118. oldal) :
Szabadságunk csak abban áll, hogy cselekvés előtt a felmerülő indokok fePtt t a n a k o d u n k , azokat szemközt állítjuk, s közülük valamelyiket a k ü l s ő és b e l s ő t e r -m é s z e t h a t á s o k h o z k é p e s t eldöntő okká teszszük, mely szerint cselekedjünk.
Egyik gyökeres hibája dr. Pauernek, hogy n a g y o n s o k a t a k a r t u d n i . Rendkívül érdeklődik ő például a lelki működések mikéntje és hogyanja iránt ; mindkettő természetesen szoros összefüggésben van a lélek lényegével;
de eddig egyiket sem sikerült „szigorúan tudományos rend-szerrel" kimutatni. Szerinte sok dolga lesz még ebben va-Jamint „a lélek és test összeköttetésének magyarázatában" a tudománynak, anatómiának, fiziológiának stb.
Álllitson maga elé az asztalra zöldbabot Du Bois-Rey-mond, Maxwell, Kekulé, Thompson, Wurtz vagy Wunut, és mondja meg, hogy miként vagy hogyan vannak csoportosítva abban a molekulák ; és a jövő fizikusai meg fogják-e ezt mondhatni ? A léleknek mikéntje és hogyanja pedig nem ér föl a zöldbabéval.
Pauer örökösen „a tudomány mai álláspontjával" födi magát, ha nem képes érdemlegesen tárgyához szólni. Ezen ál-láspont alatt pedig a materialista és darwinista természettu-dományokat érti. A spirituálizmusra nyilván haragszik ; érti pedig alatta könyve . végén a Leibnitz-féle monadizmust, és könyve közben a theizmust, amely a keresztény fölfogásnak felel meg. De miután a lélek lényege, működéseinek mi-kéntje, a lélek és test összeköttetése „a t u d o m á n y m a i á l l á s p o n t j a " szerint előtte zavaros, Írhatja a követ-kezőket :
A kivánt eredmény (t. i. a l é l e k h a l h a t a t l a n -s á g a ) megállapithatá-sa c-sak a t é n y e k -s z i g o r ú s z á m b a v é t e l e á l t a l lesz lehetséges s nem ü r e s a b s t r a k c i ó k é s o k o s k o d á s o k á l t a l , melyek
egyáltalán nem viszik plőbbre e kérdést, mint ezt a s p i r i t u a l i z m u s t é t e l e i é s é r v e i b i z o -n y í t j á k .
Szerencsétlen theologusok és keresztény bölcselők, akik e spirituálizmus alapján tudjátok és hiszitek a lélek halhatat-lanságát !
Majd az Isten és a világ közötti viszony ismertetésénél sorra veszi a dualizmust, a t h e i z m u s t , pantheizmust, és beleszőve az anyag örökkévalóságát, a következő bölcseleti hit-vallást teszi le :
N é z e t ü n k s z e r i n t teljes érvényű s ludományi-lag minden tekintetben megalapított és igazolt elméletül, melyben minden csak felmerülhető nehézség alapos és
tudomá-Emez elméletek mindegyike e g y k i s é r l e t más és más alapon fejtegetni az Isten és a világ közti viszonyt; nagyobb vagy kisebb tudományos készültséggel és érvekkel értelmezni az összlét eredetét és kifejlődését s eszközölni tudományos meggyőződést.
S z o r o s é r t e l e m b e n v e t t t u d á s t azon -ban egyikök rem alapit, mert mindegyiknél fordulnak elő nehézségek, melyeket az értelmi belátás világával, a t u d o -m á n y -m a i á l l á s p o n t j á n -még ne-m lehet eloszlatni.
Mire nézve a metafizikának e kérdést illetőleg sem lehet más feladata, mint kijelölni amaz utat, melyen a kivánt megoldás elérhető — vagy legalább m i n d j o b b a n m e g k ö
-z e l í t h e t ő l e s -z e n .
Hogy azonban csak az elfogulatlan természetészleié?, s a g e o l o g i a i kutatásokra, az a s z t r o n ó m i a i és f i z i -k a i észlelete-kre alapitott -követ-keztetése-k utja — az ma már kétségtelen. (166—167. oldal.)
S ha ez kétségtelen, akkor Pauerra, a íüozofusra a jövő geológusainak, fizikusainak és asztronomusainak
szüksé-gük nem lesz. A metafizika föladata, ama tudósoknak az utat kijelölni. Azonban geologusok stb. nem szorultak Pauer ta-nácsára, akire nézve csodálattal lehet elmondani, hogy miért filozofál, ha nem a bölcselőknek, hanem a természettudósok-nak vállaira hárítja át a terhet ? Vagy csak azért bölcselke-dett, hogy újonnan föltalált kategóriáival Kant és Aristoteles
mellett foglalhasson helyet ?
A t e r m é s z e t e s i s t e n t a n b a n Pauernak az a meggyőződése, hogy „vannak népek, ahol nincs nyoma az Istenről szóló tudatnak" ; és hogy Kant érvei az Isten létét bizonyító argumentumok ellen „teljesen [igazak." Ilyen ala-pon állithatja azután „a tudomány mai állásala-pontjáról" a követ-kezőket: (154. oldal.)
Minden tekintetben bebizonyított és tudományilag is kétségbevonhatlanul megalapított elméletet, mely„által a fel-vetett probléma, é r t h e t ő l e g lenne megoldva : épugy nem képeznek, mint ilyenül nem fogadható el, ellenkező álláspontra a theizmüs . . . A tudomány mai álláspontján t u -d á s i l a g megállapítani Isten létét véges eszünknek le-hetetlen.
Csak minél szorosabban kell fogni ezt a véges észt, hogy a ég Isten létének bizonyítása sem foglalhasson benne helyet.
L a p l a c e nem találta meg távcsövében az Istent; dr. Pauer ,.a metafizika feladata és a tudomány mai álláspontjához"
képest utasitja a geologust, hogy keresse ő t a földben, a
•csillagászt, hogy keresse távcsövével a csillagok között, és a fizikust, hogy hőben, villamosságban, fényben, vagy a szer-ves és szervetlen vegytanban akadjon nyomára — de filozófia és metafizika nélkül.
Nyilvánvaló tehát előttünk Pauer bölcsészeti álláspontja, ha ugyan bölcseletnek lehet nevezni az eddig kigondolt
¡rendszerek ismertetését, s azon véleményének kockáztatását, hogy azoknak egyikévei sincs megelégedve.
Keresztény bölcselő az, aki a j ö v ő t ő 1 v á r j a a lét problémáinak megoldását, és bölcselő az, aki e problémák meg-oldásához — az uj kategóriákon kivül — semmivel sem járul ?
Pauer tehát nem válik ki tanártársai közül, és mert nem válik ki, méltó arra, hogy legközelebb rendkívüliből rendes tanárrá neveztessék ki.
20. Dr. Beöthy Zsolt, Greguss eszthetikája és a ker. széptan.
Az úgynevezett „ b ö l c s é s z e t i e l ő a d á s o k "
tanárait egyetlen egynek kivételével méltán róbatja meg igazságos kritika. Kiemeltük, hogy három rendes tanár közöl kettő protestáns, s ezekjközől a harmadik helyen áll a protestáns
•dr. B e ö t h y Zsolt, az esztbetika tanára. Heti óráinak száma ö t ; s ebből is kettőt „Faust és az ember tragédiája" foglal le. Döntse el különben dr. Beöthy maga, hogy vájjon ezen előadás a bölcsészeti előadások között indokoltan foglalhat-e helyet ? Akik e két költemény összehasonlítása iránt érdek-lődnek, azoknak nem volt föltétlenül szükséges dr. Beöthy előadásaira járni ; a nagyszombati főgimnázium egyik régibb
értesítőjében mi sok szépet olvastunk Gőthe és Madáchnak ezen alkotásairól.
A másik előadás eszthetikával, illetőleg a szép főformái-vai foglalkozik, heti három órában. L e m c k e , V i s c h e r , C a r r i è r e , T a i n e stb nagyon okosan tették, bogy hamarább születtek dr. Beöthynél ; és végre J u n g m a n n , az innsbrucki jezsuita eszthetikus sem tehet róla, bogy a budapesti egyetem tanára nem vesz tudomást alapvető és keresz-tény elveinek létezéséről.
Kimondhatjuk tehát bátram, hogy dr. Beötbynek a keresz-tény eszthetika iránt érzéke nincs. Javalhatta pietás, vagy akár mi más indok Greguss eszthetikájáDak kiadását ; de az az erős meggyőződés, bogy a magyar széptani irodalom evvel gazdagodik, kimagyarázza azt, hogy Jungmannt a megvetéssel határosan lehet ignorálni. Nem emlékezünk, hogy dr. Beöthy munkáin valaha éreztük volna a jezsuita hatásait. Amit a
külföld ignorál, ami ellen a külföldnek Dyiltan vagy leplezet-ten kereszténység ellenes eszthetikája jgnorálással védekezik:
annak mi sem jutunk tudomására itthon ; és kiválólag nem a protestáns tanárok.
É s ezen csodálkozni nem is lehet ; mert nem egy pr -fesszor vana mi egyetemünkön,aki a kafbolikus fudocnány vív-mányairól csak annyiban vesz tudomást, hogy épen a bevallottan nem keresztény alapokon álló folyóiratok kicsinyelő és gúnyo-lódó rezencióit olvassa el, és ezen recenziók után beszél és diszkreditál.
Más irányban azonban nem akarunk semmit se levonni dr. Beöthy érdemeiből, ő a Kisfaludy-társaság titkára, s mint ilyen beleillik azon társaságba, ameljnek e'nöksége és választ-mánya csaknem kizárólag protestáns, ő a szorgalmas tudósok fajtájába tartozik, s szobatudósnak sem merném nevezni azt, aki a nemzeti .színészetet sokáig tanulmányozta. A regény-irodalom sem ismeretlen előtte ; bár a közönség „léha-sága" az oka , hogy regényeit kevesen olvassák. Teljes tárgyilagossággal tehát ki lehet róla mondani, hogy céh-beli eszthetikus, s mint ilyen annyiban dicséretre méltó,
hogy már mint rendes tanár — akik pedig rendszerint kine-veztetési oklevelükön nyújtóznak el, — a tanszékére vonat-kozó érdem bebizonyítására nagyterjedelmü munkát irt a tra-gikumról, amelynek hibája az, hogy a céhbeliség látszik meg rajta. Számtalan eszthetikus által végigtaposott ¡racionaliszti-kus országúton sétál, s ezzel teljesen meg van elégedve ; de mihelyt valaki kevesebb ballaszttal áll útjába, mint tette ezt.
R á k o s i Jenő, ugyancsak a tragikumról irt kis munkájával, kénytelen kitérni az eredeti és erős okoskodás elől.
A dekatholizáló és protestántizáló irányra nézve ezút-tal is elmondhatjuk, hogy nem uj keletű. Mert elég furcsa-ság, az esztetikát beerőszakolni a filozófiai előadások közé, sőt a széptannak alkalmazását tragédiák magyarázására is.
Még nagyobb furcsaság azonban, hogy az eszthetikai tanszék betöltésére protestánst használtak ; a katholikusok tehát nem foglalkoznának eszthetikával, vagy az elhalt G r e g u s a Ágost protestáns eszthetikusokat nevelt előszeretettel a ka-tholikus egyetemnek ? Ilyen körülmények között azután bizo-nyos, hogy a keresztény eszthetikáról, amint ennek alapvo-nalait a kiváló J u n g m a n n állapította meg, szó sem le-het egyetemünkön. Fölénynyel vonnak vállat fölötte a céhbeli dölyf alkalmazásával, de könyvébe nehezen tekintettek be va-laha. E sorainkkal nagy derültséget fogunk kelteni dr.
G y u l a i Pál előtt, ha rendkívüli elfoglaltsága mellett ezekről tudomást venne. Mert a Budapesti Szemle kálvinista szerkesztője a jezsuita Jungmann fölött nevet, de csak nevet;
s ez elég. Nekünk pedig elég e nevetés annak konstatálá-sára, hogy a budapesti katholikus egyetemen a keresztény eszthetikát vagy kinevetik, ami szerfölött tudományos és irányzatosság nélküli eljárás, vagy tudomást sem vesznek róla ; s ha ez utóbbit tesrík, akkor tudják, hogy miért cse-lekszik.
Az irodalomtörténet körül azonban tagadhatatlanul érdem»! vannak a nagyszorgalmú dr. B e ö t h y n e k. Kézi könyvét katholikus és állami középiskolák egyaránt )használ-ják ; bár az előbbieknek tankönyvválasztásához férhetne
né-hány szó. Irodalomtörténeti monográfiái is a tisztességes munka eredményei s méltán válnak ki azon sok kísérlet kö-zül, amelyekkel az utóbbi idők alatt vetődött fölszinre a fiatal tanárok egész serege. És ilyen szorgalom kifejtése mellett még sem jut ideje az eszthetikának szélesebb körű müvelé-sére, amelynek pedig rendes tanszékét köszönheti. Legutóbb azonban, miután megírta a tragikumról szóló munkáját, ki-adta G r e g u s s Ágost széptanát ; hála és a magyar tu-domány iránti elismerés indokolhatja ezt; bár jogos várako-zás az is mindenki részéről, hogy végre fogjon hozzá ő maga -az eszthetikának teljes feldolgozásához, és hogy emancipálja
magát azon német és francia ballaszt alól, melyet türelem-mel hord magával mindenhová. Érdeklődéssel nézhetünk ezen
bizonyosan el nem maradó eszthetika elé, amelyre nézve óhajtjuk, hogy az a külföld eredményeinek teljes és felekezeti szükkeblüségtől ment figyelembevételével állíttassák össze.
Greguss eszthetikájával szükségtelen részletesebben fog-lalkoznunk. E könyvnek kiadása bátran elmaradhatott volna, mert fogalomzavart fog okozni, és a keresztény elvek meg-tántoritását az olyanoknál, akik kizárólag ama könyvnek
használatára volnának utalva.
Gyökeres hibája a' tökéletes tájékozatlanság a keresz-tény bölcselet terén, amelyre valósággal naiv tévedéseket képes ráfogni. Evvel kapcsolatban azután Greguss túlságosan el van fogulva a német pszichologizmus tanaiban,. amelyek — a modern szellemű eszthetikusok szerint is meghaladott — szerintünk téves álláspontot képviselnek. É s épen ez bizo-nyítja, hogy Greguss könyvében minimumra apad az ere-deti, a produkáló gondolkodás. Sőt tisztelői
vigasztaláské-pen még arra sem hivatkozhatnak, hogy Greguss a magyar népnek szép-érzése alapján konstruált eszthetikát, illetőleg hogy e szép-érzésnek lélektani alapjaiból indult ki.
E mellett végül a primitív darwinizmus, a magával teljesen tisztába jött és raffinirozott racionalizmus, és a ke-resztény erkölcsi elvekkel szemben meglepő cinizmus jut azon cszthetikában szóhoz.
Pietás, vagy a keresztény széptanban való teljes tájé-kozatlanság indokolhatja tehát ezen részben idejét mult, de-a modern szellembe vágó könyvnek kide-adását ?