A jogbölcsészet: Schnierer, Pulszky, Pikler

A dekatholizáló rendszernek föltétlen kritériumául szolgálhat a j o g b ö l c s é s z e t é s e g y h á z j o g e l ő

-a d á s -a . Jogbölcsészetnek nevezik -a természetjogot, és e tárgyat főleg a pozitív jogok fölötti bölcselkedéssel merítik ki a modern pozitivisták, akik perhorreszkálják az észjog

— vagy természetjog —elnevezést, s megelégesznek jog- s ál-lambölcsészettel. Két tanár osztozik e tantárgyon. Az egyik {dr. S c h n i e r e r Gjula, aki a hazai büntetőjog-irodalom legjelesebbjei közé tartozik, s kár, hogy idejét és tudományos munkásságát nem osztatlanul szenteli ennek; mert a ter-mészetjog c s a k i d e j é t veszi igénybe) vizenyős theizinu-sával untatja hallgatóit, amely a német protestáns theolo-giai iskolának római joggal föleresztett kopott és puszta absztrakcióiból élősködik. E természetjogra szinte ráalkalmaz-batjuk a mult századbeli S e k e n b e r g n e k azon ironikus állítását, hogy nem más az, mint jus romanum naturalisatum.

Nincs elég erélye, határozottan rámutatni a természetjognak keresztény alapjaira, logikája nem elég erős szembeszállani a a pozitivizmussal, mely minden általános érvényű elvet meg-dönt, és az összehasonlitó jogtudomány apparátusával a filozo-fálást a pozitív jogok exakt adataira, s az ezekkel való szük-körü okoskodás színvonalára rántja le. A filozófiai előképzett-séggel nem rendelkező joghallgató természetesen inkább von-zódnék ezen utóbbi pozitivisztikus irányhoz, melyet dr.

P u l s z k y Ágost képvisel, ha ennek szerencsétlenül konfu-zus természete nem riasztaná vissza a még világos fejekkel rendelkező ifjúságot. Ami egyébként hasznos az ő értelmükre és keresztény meggyőződésükre egyaránt.

Az ő álláspontja tagadja a természetjogot és ennek ál-talános érvényét; szerinte az erkölcsökkel együtt lényegesen változik a jog népek és korok szerint. A darwinisztikus is-kola ezen rendszert is megmételyezte. A létért való erősza-kos küzdelmet a jog elméletében is magas polcra emelik, s a jog erőszakos érvényesülését összetévesztik a jog fogalmá-val. E fölfogás kétségtelenül demoralizál. Gondoskodnak az-után a jogbölcsészet történetében a skolasztika és a keresztény bölcselet diszkreditálásáról. Abstrakt definíciókat ragyogtató ik az ifjú elmék előtt, és elhitetik velők,

h ogy e definíciókkal a jognak bölcsészeti része teljesen kS van meritve. Aki nem tudja, hogy mi a filozofia^ avvali könnyű elhitetni, hogy a puszta logikai okoskodások is böl-cseletet képeznek. Xagy szerencse azonban, hogy a másod-éves joghallgatói észre eme pozitivisztikus rendszer mély be-nyomást gyakorolni nem tud. A tanér személyiségét jellemzi a sok olvasottsággal és nagy fáradsággal megszerzett kon-fúzió, amely elijeszti a hallgatót, s legfölebb bevágja a defi-níciókat, és kézzel-lábbal fog dolgozni az ellen, hogy dr.

Pulszky előtt tegyen vizsgálatot.

E fiatal tanár azonban jellemzőleg gondoskodott poziti-visztikus Xachwucbsról. Egy pártfogoltját a mult évben képe-sittette magántanárnak (dr. P i k 1 e r Gyula) a jogbölcsészet-ből. Jellemző, hogy a fiatal tanár zsidó, és jurát in verba magistri. Darwinista és pozitivista, nem feledkezve meg a benthamizmusról sem. Ez irányt ketten képviselik erőtelje-sen ; mig a theizmushoz ragaszkodó harmadik, és rendes ta-nár egy magában, szerényen áll e modern törekvésekkel szemben. A jogi kar egyik fundamentális tantárgyának jövő-jéről tehát szépen van gondoskodva. Bevonnltide is a dar-winizmus tudományos divatja, s legújabban fölfödözött, örök-igazságnak mutatja be magát megvetéssel és tevékenyen sem-leges magatartással tekintve a jámbor múltra, mely Istenben és az emberi természetben kereste minden jog alapját.

A dekatholizálás tehát e téren sem hagy kívánni valót ; és végezik egy lutheránus és egy zsidó szövetkezve.

•7. Dr. PuSszky, a jogibölcselő.

A pozitivisták jogbölcsészetével dr. Pulszky előtt édes-keveset törődtek Magyarországon. Angliából importálta ő ezt

hozzánk ; s az ő különleges természete, mint emiitettük, nem volt képes iskolát alapítani, ha csak egy tanítványt (Piklert)

nem veszünk iskolának.

Elfogadja ő sine r a m i n e a pozitivista jogtételeket, s bátran elmondhatni, hogy benne és vele G o m t e defunctus adhuc loquitur.

Véghetlen megvetéssel viseltetik a metafizika iránt; s azt hiszi, hogy már tönkretette az akarat szabadságát, ha az akarat „metafizikai" szabadságának nevezi el.

Irodalmi működését gyermekmesék fordításával kezdette, és Gyulai Pál égisze alatt folytatta a „ B u d a p e s t i S z e m i é"-b e n, ahol a hetvenes évek elején vagy derekán az angol jogiskolákat ismertette pozitivisztikus alapon. Kézi-könyve sokáig zavarta lithografiában a jogászok fejeit, mig végre 1885-ben első eredeti könyvévé nőtte ki magát, s „a jog és állambölcsészet alapvonalainak" cimét vette föl. For-rásai, mint előszavában elmondja, Comte, Dühring, Post, Sum-ner-Maine, Spencer Herbert, Tylor, Lubbock stb., szóval a pozitivizmus kisebb-nagyobb mesterei.

Egy kis spicilégiumot állítunk össze e könyvből, s eb-ből meg fogjuk érteni, hogy mily indokoltan kelthet az ré-mületet a jogász ifjúság körében.

A régibb iskolák természetjogáról az dr. Pulszkynak a véleménye, hogy ebben (8. oldal.)

A z e m b e r i t ö r v é n y e k f o g a l m á h o z ha-sonlóan lett megállapítva a másrészt a természettöryény-nyel is azonosított isteni töivényé. Ennek megszegése tekin-tetett a rosznak. A rosznak léte ellentétbe állíttatott az isteni mindenhatósággal és jósággal; s ezen k i e g y e

n-l i t h e t n-l e n e n-l n-l e n t é t magyarázatáun-l n-lett en-lfogadva némelyek által a f e l t é t l e n a k a r a t s z a b a d s á g t a n a .

Milyen kétségbeejtő lapidarizmus van e pár sorban!

Mély részvétet érdemel tehát az a joghallgató, aki e sorok tanulmányozásához lát a theozofia, az anthropomorfizmns, meg az akaratszabadsági tan történetének részletes ismerete nélkül.

Érdekes tudni azt is, hogy miként konstruálódik dr..

Pulszky szellemében a jog fogalma (241. oldal) :

A jog, a t á r s a d a l m i e g y ü t t l é t f e l t é t e -l e i n e k ö s s z e g e a közösségi és egyéni cse-lekvőség tekintetében, összetesen mindig mint a z á l l a m a k a -r a t a jelentkezik, nyíltan kifejezve pa-rancsban, engedély-ben vagy tilalomban, avagy hallgatag elismerve szokásban.

Az államakaratnak ugyanis, mint a közösségi tudatnak meg-felelőnek, természetszerűen a z u r a l k o d ó t á r s a d a l m i é r d e k , illetőleg az uralkodó társadalom létföltételeinek megállapítására és fentartására kell vonatkozni.

E sorokban ki van fejezve, hogy mi a jog in abs-tracto, s mi in concreto; ez utóbbi értelemben államakarati despotizmus alá van vetve; az előbbiben pedig nem nehéz fölismerni a meztelen pozitivizmust, amely foglalkozik a jog-gal, mint a társadalomban adott ténynyel, de dölyfös igno-rálással utasítja vissza a jog alapjainak és szankciójának ku-tatását.

E részben fölösleges továbbra is fáradnunk ; álljon még itt dr. Pulszkynak pozitivista hitvallása in extenso (5—6.

oldal) :

A v a 1 ó, a tünemények világa képezi az ismeretnek s igy a tudománynak is határát. Hová tartoznak tehát s minő jellegűek m i n d a m a k é p z e t e k , amelyek azon lulhatolnak s a lehető emberi tapasztalat körén tul kalandoz-nak? Pedig az emberi elme számtalan kérdést vet föl, amely a t i t o k z a t o s h o m á l y e birodalmára vonatkozik.

Mert egyrészről v é g l e g e s m e g n y u g v á s t k e r e s , s nem lelheti a végtelen ok s .okozatláncolatban, s másrészt minél járatlanabb, s minél több jelenséggel találkozik, amelyet

t ö r v é n y s z e r ű n e k f e l i s m e r n i m é g n e m b i r, annál inkább keres természetfeletti, az emberi akarat látszólagosan szeszélyes keletkezéséhez és működéséhez ha-sonló, s azért t e t s z e t ő s t é n y e z ő t magyarázatul, kivált még azért is, mivel az emberi sors rejtélyei nagyobb érdeket költenek, mint a p u s z t a i g a z s á g p r o b l é -m á i ; s azokra nézve ne-m csak a kíváncsiság tudo-mányos kielégítése, hanem kedélyünk, személyes aggodalmaink és kétségeink hit által való megnyugtatása f o n t o s .

Innen származik, hogy az, mit K a n t „intelligible Velt"-nek nevez, az isteni tulajdonoknak, a lélek halhatat-lanságának, az erkölcsi szabadságnak, a feltétlen és közvetlen észparancsnak, az isteni intézményen vagy merőben az ész rendjén nyugvó jognak és államszervezetnek birodalma, habár e l e m e z v e á t n e m é r t h e t ő , mégis e s z m é -n y i , vagyis megfelel az elvo-nt eszmék végleges hatvá-nyozá- hatványozá-sainak, a k é p z e l e t á b r á n d j a i n a k , az emberi ösztön, öntudat és hagyomány táplálta várakozásoknak.

Áz erre vonatkozó , á l l í t ó l a g s u g a l l o t t v a g y e r e d e n d ő , felismerhetőleg csak értelmünk ver-gődését, vagy reményeink és vágyaink bánykódását csillapító, képzeletszülte elvek tehát, mint tapasztalátiiag m e g f e j t -h e t e t l e n e k , b e b i z o n y i t -h a t l a n o k , bár á-hí- áhítatunknak nélkülözhetlenek, de egyszersmind m e g c á f o l h a t 1 a n o k, bárba magukban e l l e n m o n d á s t r e j -t ő k : nem a -tudománynak -tárgyai; hanem vagy min-t a val-lás tanai igényelnek tiszteletet, ha természetfeletti hatalom bizalommal fogadott kinyilatkoztatásaképen szerepelnek, vagy a metafizika tételei közé számítanak, ha magoktól értetődő alapigazságok színét viselik, s oly rendszerbe foglalvák, amely az eszmék szükségszerű kapcsolatát feltüntetve, h a s o n l í t a t u d o m á n y h o z , bár attól abban különbözik, hogy n e m i s m e r e t e k b ő l a l a k u l .

Míg tehát vallás annyiféle lehet, a h á n y f é l e kinyi-latkoztatást hisznek az emberek, és metafizika ismét annyi, amennyi hitüket mennyiféleképen vélik esíükből leszármaz-tathatni, vagy önmaguk által meggyőződést keltő általános fogalmaikra alapithatni, mig mird a vallások, mind a meta-fizikai rendszerek tartalma h a t á r t a l a n , mint az emberi képzeletek és kívánalmak országa; a tudomány csak e g y-r e n d ü s e g y n e m ű , habáy-r v é g e t l e n , mint az észlelhető világ, s igy az igazság maga. Ez azonban a kész, teljes és tökéletes tudományról mondható, amely mellett az ismeretek tömege és rendszere az egész mindenség v a 1 a-m e n u y i j e l e n s é g é t ö l e l i f e l .

E hitvallással tönkre vannak téve theologia, metafizika stb. A való, a z é r z é k i t a p a s z t a l a t á l t a l fel-ismerhető való a képzetek, a fantazmák birodalmába utasít-ják létünk alapigazságait, amelyek „megcáfolhatlanok, és mégis

ellenmondást rejtenek magukban." Biz ez pozitivista logika szerint van mondva !

És milyen előképzettségre van szüksége a joghallgató-n-i k, hogy ama hitvallást megértse, s milyenre, hogy annak tévedéseit, amely megvetéssel tekint a metafizikára, Kant filo-zófiájára is, és a keresztény bölcseletre, belássa és megcáfolja.

Legalább is hasonlóval a dr. Pulszkyéhoz, vagy még ezenfe-lül kell rendelkeznie olyan előképzettséggel, amely a metafi-zikára és egyebekre nézve nem pozitivista, nem a

keresz-3

tény bölcseletet gúnyoló, kicsinylő és megvető forrásokból merített.

Három évvel azután, hogy könyve megjelent, mint le-velező tag tartott dr. Pulszky székfoglaló fölolvasást az aka-démiában. „A jog- és állambölcsészet föladatai" volt ennek címe, s a fölolvasás nem tartalmaz mást, mint ama könyvnek

„sovány vázlatát", illetőleg halvány kivonatát. Mert jogböl-csészeti eszméit annyira kimerítette, hogy önnönmagát kellett reprodukálnia.

Unalmas metafizika után sóhajtó ásitozás vett erőt azokon, akik végig tudták hallgatni a fölülvasást.