Olaszországnak nagyon sok egyedi borvidéke van. Sok ezek közül kicsi és nehezen meghatározható, afféle fantom-borvidék. Még ha meg is jegyzi az ember, hogy hol terülnek el pontosan, rá kell jönnünk, hogy sok régióban igen nagy az engedélyezett szőlőfajták száma és a termelt borok stílus és minőségi szintje is rendkívül változó. Ezért mikor eljön az ideje, hogy megítéljük, milyen is lesz a bor, a címke – részletes termelői adatok híján – nemigen lesz segítségünkre. Szerencsére más címkéken feltüntetik a szőlőfajtát (pl. Sangiovese di Toscana, Montepulciano d’Abruzzo, Primitivo di Puglia, Barbera d’Alba, Trentino Pinot Grigio…). A tradicionális, fontosabb régiók stílusának megértése nagyon jó kezdés ahhoz, hogy megértsük az azonos szőlőfajtából készült, de eltérő régiók borainak karakterét.
6.1 OLASZ CÍMKÉZÉSI TERMINOLÓGIÁK
Classico: A DOC vidékek történelmi magját jelöli. Általában ezek a legjobb termőhelyek, ahol a legjobb borok születnek.
Riserva: Azt jelöli, hogy a csak jó évjáratokból DOC vagy DOCG területről származó bort, törvény által előírt kötelező időtartamban hordóban és palackban érlelték.
6.2 VÖRÖSBORTERMELÉS- KÉKSZŐLŐK
6.2.1 Prémium borok
A leghíresebb borok Piemonte-ból (északnyugat Olaszország) a Barolo DOCG és a Barbaresco DOCG területekről származnak. Ezek nebbiolo szőlőből készülnek, ami testes, magas tannin, sav és alkoholtartalmú borokat ad. A piros bogyós gyümölcs aromákat virágos és földes jegyek egészítik ki (eper, rózsa, kátrány), melyek idővel vegetális és animális árnyalatokká fejlődhetnek (nedves bőr, gomba, avar).
Piemontban megtalálhatjuk a Barbera szőlőfajta borait is. Ezeknek kevés a tannin- de sok a savtartalmuk. Íz és illatvilágukra a piros bogyós gyümölcsösség jellemző (meggy). A legtöbb nem látott tölgyfát, ha mégis, akkor a vaníliás, pörkölési aromák sem hiányoznak a borokból.
Északkelet Olaszország fő vörösbor termőhelye Valpolicella (Classico) DOC. Ezeket különféle szőlőfajták házasításával készítik, melyek közül a legfontosabb a corvina. Az egyszerű Valpolicella borok könnyedek, gyümölcsösek, savhangsúlyosak, csekély tannintartalommal. Sok esik az olcsó kategóriába, piros bogyós gyümölcsökre emlékeztető aromákkal rendelkeznek (meggy). A drágább típusok (általában a Classico alrégióból) összetettebbek, komplexebb aromavilággal, gyakorta melegebb gyümölcsösséggel (aszalt szilva, aszalt cseresznye). Az Amarone, Ripassa és Recioto változatok szárított szőlőből készülnek, nem ritkán édesek és egy jellegzetes fanyar, kissé kocsányos karaktert mutatnak.
Olaszország középső részén találjuk borászati szempontból talán a legismertebb és legkedveltebb területet, a toszkán Chianti vidéket. Ez is bor is több fajtából készülő házasítás, de a sangiovese fajta dominál bennük. A chinatik általában közepes testűek, magas a sav- és tannintartalmuk, piros bogyós gyümölcsöket idéző jegyekeit (meggy, szilva) ásványos, földes árnyalatok kísérik. Mint a Valpolicella-nál is, sok Chianti esik az olcsó, tömegtermelés kategóriába, melyek közül a jobbak az olyan alrégiókból származnak, mint Chianti Classico DOCG vagy Chianti Ruffina DOCG.
Abruzzo kelet-közép Olaszországban elhelyezkedő régió. A Montepulciano d’Abruzzo DOC általában közepes testű vörösbor, ami a montepulciano szőlőfajtából készül. Ezeknek mély, intenzív a színük, közepes savakkal és tanninnal, piros bogyós gyümölcs jegyekkel (szilva,cseresznye), néhol fanyar kávés aromával. (Ezt nem szabad összetéveszteni a Vino Nobile di Montepulciano-val, ami egy
Chianti-stílusú, sangiovese fajtából készülő bor és egy toszkán városról, Montepulciano-ról kapta a nevét, melynek közelében készül.)
Dél Olaszország elképesztő mennyiségű jó minőségű vörösbort termel. Különböző DOC-területek összeolvadása eredményeként egy sor helyi és nemzetközi szőlőfajtából. A legfontosabb helyi fajták a primitivo, a negroamaro (Pugliában) és a aglianico (Campaniában és Basilicataban.) Ezekből általában, mély, intenzív színű és aromájú vörösborok készülnek magas sav-és tannin tartalommal.
Fanyar ízjegyek (kávé, fekete csokoládé) is gyakran társulhatnak az amúgy piros és sötét bogyós gyümölcs jegyekhez (cseresznye, áfonya, ringló). A primitivo borok alkoholtartalma magas. Ugyanaz a szőlőfajta, mint a zinfandel, avagy crljenak.
Amellett, hogy nagy mennyiségben olcsó borokat is termel, Szicília az olasz és nemzetközi szőlőfajtákból előállított, igazi, minőségi borok hazája is. Ezeket nem ritkán házasítják, alapjuk leggyakrabban a Nero d’Avola.
6.2.2 Olcsó borok - Tömegtermelés
Chianti és Valpolicella mellett a másik vidék, ahol olcsó, nagy mennyiségű vörösbor termelés folyik, az Itália déli része. Túlnyomó részükön a nem-évjáratos Vino da Tavola (asztali bor) terem, termőhely meghatározás nélkül. Némelyiken szerepel a szőlőfajta neve, melyek lehetnek olasz fajták, mint primitivo, negroamaro vagy sangiovese, vagy nemzetköziek, mint a cabernet sauvignon, merlot vagy syrah. A házasítások általában segít jobb egyensúlyú borok készítésében, mert a helyi fajták néha túlságosan rusztikus vagy nehézkes, alkoholterhelt borokat adnának.
6.2.3 Fehérbor termőhelyek és szőlőfajták
Pinot grigio (pinot gris) – az a fajta, amely megjelenik sok helyen, bár a legszebb borokat észak-kelet Olaszország készíti (Trentino, Veneto, Friuli). A tipikus olasz pinot grigio száraz, közepes testű vagy könnyű, magas savtartalmú és nem érlelik fahordóban. Zamatában citrusosság, zöld gyümölcsök (zöldalma, citrom) jegyei érezhetők. Legtöbbjük egyszerű bor, bár néhány termelő készít nagyobb testű, intenzívebb, komplexebb változatokat is, melyekben mézes, dinnyés árnyalatok fejlődnek.
Egyéb nemzetközi szőlőfajták, mint pl. a chardonnay, Olaszország-szerte termesztett. A pinot bianco (pinot blanc) főleg az ország északkeleti részére jellemző és borai a nem tölgyfában érlelt chardonnay-ra emlékeztetnek.
A verdicchio magas savtartalmú fajta, közepes testű, ropogós savú, száraz fehérbor alapja, melyben a citrom és a keserűmandula, valamint az ánizs aromáit élvezhetjük. Túlnyomóan a keleti parthoz közeli Verdicchio dei Castelli di Jesi DOC-ből származnak.
A legfontosabb hagyományos olasz fehérborok hazái Soave, Orvieto és Frascati.
A trebbiano szőlő (ugyanaz, mint a Franciaországban a Cognac és Armagnac alapjául szolgáló ugny blanc) biztosítja az alapot az olcsó, nagybani termelésnek, és az eredményül kapott borok
szárazak, könnyűek, közepes savval és elég neutrális ízvilággal. Magasabb áron karakteresebb változatok is léteznek. Ezek nagyobb arányban tartalmaznak helyi, jó minőségű szőlőfajtát, p.l garganega (Soave), malvasia (Frascati) és grechetto (Orvieto). A jó minőségű Soave és Orvieto üde és frissítő. A jó Frascati optimális esetben közepes testű, jó arányokat mutató bor.