Oktatási terület

Önállóan  és  más  területek  tevékenységeivel  összekapcsolódva  is  része  lehet  a  kö-zösségi  szolgálatnak  az  oktatás.  A  legegyszerűbb  iskolai  keretek  között  végezhető  tevékenység a korrepetálás. Ez jelentheti a diák közvetlen diáktársainak tanulmányi  segítését,  de  jelentheti  általános  iskolás  diákok,  gyermekotthonok  lakóinak,  roma- telep kisiskolásainak, óvodás gyerekek foglalkozásainak segítését. A többcélú intéz- mények esetén olyan lehetőség, amit mindenképp érdemes kiaknázni. A motiváció-ja erős a diáknak, mert büszke lehet arra, hogy valamit tud, és azt átadja másoknak,  a segített diák pedig örül, hogy egy életkorban hozzá közel lévő fiatal segíti előreha-ladását. A tanulás játékos jellege jól tud érvényesülni ebben a keretben. Ugyanakkor  nehézsége lehet, hogy az egyik fél nem veszi komolyan és a másik vár rá, de hiába. Ez  a probléma a többi tevékenység kapcsán is megjelenhet. 

Az oktatás idősekkel is megvalósítható. Például az  Európai Bizottság ePractice  kezdeményezése által legjobb nemzetközi elektronikus társadalmi befogadást segí-tő gyakorlatok közé sorolt Budapesti Művelődési Központ által fejlesztett „Kattints 

rá, nagyi!” képzési program kiegészítése révén. Az IKSZ keretében a diákok gyako-rolják  az  idős  emberekkel  azt,  amit  ők  a  képzés  során  elsajátítottak,  és  ennek  kü-lönböző formái lehetnek. A név védett, de az ötletet egyénileg is lehet, akár iskolai  keretek  között  szakmai  felügyelettel  és  felkészítéssel  megvalósítani,  erre  vannak  már jó példák. A sajátos nevelési igényű tanulók például motiváltak az ilyen jellegű  segítségnyújtásban, amit egy informatikus pedagógus támogatásával kiválóan tud-nak végezni. Az oktatási jellegű feladatok ötvöződhetnek egyéb, például szabadidős  vagy környezetvédelmi tevékenységekkel is (pl. nyári táboroztatás).

nem feltétlenül cSAK A Jó tAnulóKBól lehetneK Jó pedAgóguSoK…

Név: Kövesdy Katalin Beosztás: óvodavezető

Ami az IKSZ-ről eszébe jut: „Jó példa, jó gyakorlat, jó tanítás, jó tanulás!”

Fogadó szervezet: Fővárosi Cseppkő Óvoda Kapcsolat: www.cseppgyermek.hu

A Cseppkő utcai óvoda a tavalyi tanévig csak gyermekvédelmi intézetekből fogadott ovisokat. Idén nyitott először a “külsősök” felé. Mi jelentette a legnagyobb kihívást az elmúlt egy év alatt?

Az  intézménynek  gyakorlatilag  az  egész  struktúrája  megváltozott,  hiszen  nem-csak  a  sajátos  nevelési  igényű  gyerekek  integrációja  zajlik,  hanem  mellette  a  gyer-mekotthonokban  élő  gyerekek  integrált  nevelése  is,  ami  egy  egészen  speciális  fel-adat. Legnehezebb ebben a dologban a szemléletváltás, az a fajta gondolkodásmód,  hogy akik a gyermekvédelmi rendszerben élnek, ugyanolyan gyerekek, ugyanolyan  érzésekkel,  képességekkel,  mint  akik  családban  nőnek  fel.  Bár  vannak  különleges  feladatok velük szemben, nyilván szociálisan egészen másképpen fejlődnek, de ettől  függetlenül ők ugyanolyan gyerekek, mint bárki, aki egy családból érkezik. Azt gon-dolom, hogy a társadalmat érzékennyé tenni e tekintetben a legfontosabb feladatunk,  és a valódi integráció is erről szól: ne csak az intézmények zárt falai között éljenek  ezek a gyerekek, hanem legyen nyitott egy ilyen intézmény, és ebben az ötvenedik  születésnapját  ünneplő  Cseppkő  Gyermekotthon  kitűnő  partner.  Nagyon  jó  az  együttműködésünk  velük;  vannak  közös  szervezésű  programjaink,  ahová  például  a  Cseppkő  Gyermekotthonban  élők  meghívják  az  osztálytársaikat.  A  legfontosabb,  hogy az itt élő családok megismerjék a gyermekotthonok életét, hogy lássák, tapasz-talják  meg,  hogy  ott  ugyanúgy  élnek  a  gyerekek,  mint  bárhol  máshol,  csak  olyan,  mintha nagyon sok testvér együtt élne. Ami nagyon nagy előny nekünk, hogy saját  logopédusunk van, saját gyógypedagógusunk van, olyan, aki az autizmus területén 

elismert  szakember.  A  váltásban  gyakorlatilag  a  kollégák  elhivatott- sága volt a legkönnyebb, a legnehe-zebb pedig a szemlélet  megváltoz-tatása, a társadalom érzékenyítése. 

Miért kapcsolódtak be a közösségi szolgálatba?

2013  szeptemberében  értesültünk  arról,  hogy  lehetőségünk  van  sze-repet  vállalni  a  közösségi  szol     gá-lat ban. Elsők között jelentkeztünk erre a feladatra, mert azt gondolom, hogy ez egy  nagyon jó elgondolás. A 14-18 éves gyerekek nagy része nem tudja, mivel is szeretne  majd foglalkozni. Ezért nagy előnye a programnak, hogy több területen is lehetősé-get  teremt  a  diákok  számára,  hogy  kipróbálhassák  magukat.  Sok  civil  szervezet  és  állami intézmény kapcsolódott be már eddig is. Így nagyon sok szakmát megismer-hetnek a diákok, ezáltal könnyebbé válhat az a fajta pályaválasztás, ami azt gondolom,  hogy most már egyre nehezebb a gyerekek számára. Annak idején a középiskolák-ban nem volt ez újdonság, minden évben jártunk dolgozni, mindig volt egy ilyen hét,  és ténylegesen bele lehetett kóstolni egy kicsit a felnőtt életbe. Könnyebb így képet  kapni arról, hogy amit választok, az az én életutam lesz-e vagy sem. Az óvodai élet,  a  gyerekekkel  való  foglalkozás  nagyon  különleges  dolog.  Nem  mindenkinek  van  olyan  pedagógiai  érzéke,  ami  alkalmassá  teszi  őt  erre.  Nagyon  érdekes,  hogy  nem  feltétlenül  a  jó  tanulókból  lesznek  a  jó  pedagógusok.  Mindenképpen  ki  kell,  hogy  próbálja magát gyerekek között, aki erre a pályára készül. 

Milyen tevékenységekbe kapcsolódhatnak be a gyerekek és mik a kezdeti tapasztalatok?

A diákok belekóstolhatnak kicsit az óvo- dai életbe – nyilván nem akkora felelős-séggel,  mint  a  diplomások.  Mind  a  két  oldal nagyon pozitívan élte meg ezt a le- hetőséget, hiszen a diákok még önfeled-ten  tudnak  játszani.  Azzal,  hogy  igazán  nagy örömmel játszottak a gyerekekkel,  az  óvodapedagógus  egyik  legnagyobb 

feladatát  valósították  meg:  azt,  hogy  egy  játékot  hogyan  kell  irányítani.  Az  óvodai  játékot legjobban azzal lehet irányítani, ha az ember örömmel játszik. Ezután a gye-rek is átveszi az öröm-érzést, és be tud vonódni a többi tevékenységbe is. Nekünk is  abszolút pozitív élmény volt, hogy a diákok hason csúsztak, kukásautóztak, mindent  megcsináltak, mindeközben pedig szépen folyamatosan érzékelték azt, hogy a gyere- kekkel hogyan kell bánni. Mik azok a nehézségek, amelyek adódhatnak; hogy egy két-órás időtartam mennyire fárasztó a gyerekek között, mert nagyon kell figyelni. Mégis,  mind a két oldal csak pozitív élményekhez jutott ezáltal, és ezért visszajáró diákjaink  vannak,  akik  folyamatosan  várják  a  programkiírásokat,  hogy  mikor  jöhetnek  újra. 

Már mindenhonnan jelentkeznek, már terjed a hírünk, hogy mennyire jó a Cseppkő  Az óvodai játékot legjobban azzal lehet irányítani, ha az ember

örömmel játszik. Ezután a gyerek is átveszi az örömérzést,

és be tud vonódni a többi tevékenységbe is.

Óvodában  közösségi  szolgálatot  végezni.  Amikor  ideérkeznek,  azt  mondják,  hogy  ez  a  világ  legköny-nyebb munkája. Kézműveskednek,  udvari játékot irányítanak. Amikor  elmennek,  mindig  beszélgetünk  velük, hogy hogyan érezték magu-kat,  mit  szeretnének  még  esetleg  kipróbálni, és ekkor el-elmondják,  hogy  nem  is  olyan  könnyű,  mint  ahogyan gondolták.

Első hallásra merész ötletnek tűnhet kamaszokra bízni ovisokat.

Van-e valami célzott, módszeres felkészítés a foglalkozások előtt?

Minden  esetben  egy  előzetes  beszélgetéssel  kezdjük  a  programot.  Ezt  kiemelt  fel-adatunknak  tekintjük,  mert  nem  lehet  egy  diákot  csak  úgy  beengedni  egy  óvodai  csoportba,  előtte  mindenképpen  szeretnénk  őket  megismerni.  Egy  pedagógusnak  van annyi érzéke, hogy el tudja dönteni, hogy ki hogyan viszonyul a dolgokhoz és  hogyan fogja majd magát jól érezni. Tehát egy egyórás beszélgetés kell ahhoz, hogy  a gyerekek elinduljanak. Akik már voltak nálunk, azokkal csak röviden átbeszéljük,  hogy  mi  lesz  a  mai  program,  kézműves,  dekoráció,  éppen  mit  szeretnénk.  Ők  már  ismerik a gyerekeket, csoportokat, tudják, hogy mire számíthatnak. Az újaknak kell  a felkészítés. Elbeszélgetünk velük, és utána mehetnek be a gyerekekhez. Megmond-juk nekik, hogyha segítségre szorulnak, kihez fordulhatnak, mennyire vonódhatnak  bele az óvodai életbe, mi az, amit tehetnek, felemelheti-e a gyereket, felállíthatja-e  az asztalra. Egy 14 éves diák ezt nem biztos, hogy tudja; otthon lehet, hogy a testvé-rét a szekrény tetejére is felállítja. Az óvodai szabályokat be kell tartania és tartatnia. 

Nem mindenkinek sikerül, de megtanulható. Nyilván akadnak ellenállók a kamaszok  körében, hogy miért így-miért úgy; nekik elmagyarázzuk, hogy mi történik, ha nem  tartják be a szabályokat.

Van-e lehetőség valamiféle lezárásra a program végén?

Bizony nehézséget okoz, hogy nagyon rövid ideig vannak itt a diákok. Felhívjuk a fi-gyelmüket,  hogy  legalább  6  órát  töltsenek  el  itt,  hogy  igazán  megismerjék  ezt  a  te-vékenységet, ne a legelső, futó benyomás legyen a döntő. Ettől függetlenül nagyon  keveset vannak nálunk. Megpróbálunk érzelemben, tudásban minél többet belesűrí-teni ebbe a hat órába. Szerencsére be is tartják, legalább háromszor jönnek, tényleg  érzik, hogy kell a felkészítés. Többször előfordult olyan, hogy a diákok előre készül-tek. Origami szakkör volt, a következő alkalommal hozták a könyvet, a papírt, hogy  ők kitalálták, hogy mit fognak hajtogatni. Számunkra ez azt igazolja, hogy tudtunk  olyan dolgot nyújtani, amivel elindult náluk a pedagógiai gondolkodás. Nem biztos,  hogy ezen a pályán fognak elhelyezkedni, de az életre való nevelésben, hogy ők édes-anyák,  édesapák  lesznek,  abban  is  nagyon  nagy  lépés,  hogy  megtanulják,  hogyan  tudnak adni egy gyereknek. Ha valahova megyek, arra felkészülök, szívvel-lélekkel. 

Felelősségre nevelés, pályaorientáció, előkészítés a családi életre – ezek mind nagyon fontosak. Nyújthat még egyebet is az óvodai közösségi szolgálat?

Azt gondolom, hogy nagyon fontos sze-repet  kap  a  közösségi  szolgálat  abban  a  tekintetben,  hogy  a  felnőtt  társada-lom hogyan fogadja a fiatalokat. Régen,  amikor  pedagógusként  elhelyezkedtek,  a különbség kisebb volt – most szélsősé-gesebb a helyzet. Sokszor azt látni, hogy  vannak  a  felnőttek  és  vannak  a  diákok,  külön-külön.  Nincs  kapcsolat,  nincs  együttműködés a generációk között. Azt 

a fajta tapasztalatot, ami megvan egy 25 éve pályán lévő emberben, nagyon jó átadni  a fiataloknak. Ezek a gyerekek ugyanolyan nyitottak, mint 30 évvel ezelőtt, meg 20  évvel ezelőtt meg 10 évvel ezelőtt, csak az ő nyelvükön kell megszólítani őket, és meg  kell találni hozzájuk a kulcsot – és bizony nekünk kell nyitni feléjük. Ez az én szemé-lyes  tapasztalatom.  Ha  befogadjuk  őket,  akkor  ugyanolyan  lelkesen  tudnak  együtt-működni az idősekkel, mint más korosztályokkal. 

Ezek a gyerekek ugyanolyan nyitottak, mint 30 évvel ezelőtt, meg 20 évvel ezelőtt meg 10 évvel

ezelőtt, csak az ő nyelvükön kell megszólítani őket, és meg kell találni

hozzájuk a kulcsot – és bizony nekünk kell nyitni feléjük.