Oktatási keretrendszer

Az oktatási keretrendszerek olyan speciális portálok, amelyek a tanítás és tanulás támogatására jöttek létre. Meglehetősen hosszú fejlődéstörténetük alapvetően tartalommegosztó jelleggel induló oldalakként kezdődik el. A tanítás és tanulás támogatása kezdetben nem volt több mint egyszerű tartalommeg-osztás, általában kiemelt személyek, pl. a pedagógus által feltöltött fájlokhoz való hozzáférés. Az oktatási keretrendszerek első változatai pusztán annyit tet-tek lehetővé, hogy online elérhetők voltak azok a tartalmak, amelyek gyakran

az osztálytermi tevékenység, kontakttevékenység során keletkeztek, illetve amelyeket a csoport egyes tagjai szerettek volna megosztani egymással.

Az oktatási keretrendszerek fejlődéstörténete meglehetősen hosszú, ma már olyan rendszerekről beszélünk, amelyek képesek hatékonyan támogatni a magas szintű önszabályozásra épülő tevékenységközpontú pedagógiai megol-dásokat is. Kezdetben a tanítás és tanulás támogatása a fájlmegosztás után kiegészült az egyszerű kommunikációval, az oktatási keretrendszerekben létre-jöttek olyan felületek, ahol a csoportok résztvevői egymásnak üzeneteket hagy-hattak, és nem csupán a saját számítógépükön, korábban elkészített állomá-nyokat oszthattak meg egymással. Érdekes jelenség, hogy az oktatási keret-rendszerek fejlődéstörténete sok esetben, akár a napjainkban is bizonyos csoportok tevékenységében megfigyelhető. Egyes csoportok, oktatási céllal létrejött csoportok saját tartalommegosztása ugyanilyen fejlődéstörténeten mehet keresztül. 2012-ben a Facebook, a Google, a Twitter és más tartalom-megosztó alkalmazások világában még találkozhatunk olyan esettel, amikor egy csoport külön email címet hoz létre, és az email cím jelszavát mindenkivel meg-osztják, majd erre az email címre küldözgetik saját mailjükről a különböző állo-mányokat, oktatáshoz kapcsolódó tartalmakat, forrásokat csatolt fájlként. Ez a megoldás, illetve ettől a megoldástól a korszerű tartalommegosztásig online közösségi felületeken történő zárt vagy részben nyílt tartalommegosztásig veze-tő út sokszor megfigyelheveze-tő a csoport tevékenységében.

Az oktatási keretrendszerek sokkal régebbiek, mint a web 2.0-ás eszközök, ezeknek a kialakulása egyértelműen a web 1.0 korszakára vezethetők vissza.

Talán pontosan ez az oka annak, hogy a web 1.0 korszakból származó sajátos-ságok még ma is jellemzik a rendszerek egy részét, de még inkább jellemzik a rendszerekben való felhasználói viselkedést. Egészen meglepő, hogy korszerű oktatási keretrendszerekben, továbbra is a tartalommegosztás és az egyszerű kommunikáció az, ami domináns, miközben számos más szolgáltatást is nyújta-nak az egyre professzionálisabbá váló oktatási keretrendszerek. A tanítás és tanulás támogatása rosszabb esetben feltételezi, hogy nincsenek web 2.0-ás alkalmazások, amelyek nyílt forrás és tartalommegosztásra képesek, illetve az oktatási keretrendszerek alapvetően hagyományosan a tartalomközpontú okta-tásnak kedvező platformként kerülnek előtérbe. Az oktatási keretrendszereket jellemzi a zárt környezet, a zárt felület, ahova csak az érintettek, a tanár és a tanuló juthat be, és ott is meglehetősen komolyan ellenőrzött szabályozott jogokkal járulhatnak hozzá a csoport közös tevékenységéhez.

Az online lehetőségek ma már sokkal szélesebb körű együttműködést, és sokkal nagyobb egyéni önszabályozást tennének lehetővé, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a döntő többség még mindig ezeket a funkciókat használja legszí-vesebben. A zárt rendszerben a folyamat ellenőrzése, szabályozása is, nagyrészt

előre kitalált, tananyag keretrendszerek esetében ez nem annyira bonyolult, hiszen az oktatási tartalom, a hozzákapcsolódó feladatok, szummatív értékelő tesztek, ellenőrző kérdések szinte az egész tanulási folyamatot képesek besza-bályozni, amelyek a legtöbb esetben egyénileg, egyéni tanulási folyamatok és csak nagyon ritkán jelennek meg benne olyan tanulásszervezési eljárások, mint a projekt vagy a csoportmunka. Az oktatási keretrendszereket használhatjuk kontakttevékenység kiegészítésére, de szinte kezdettől fogva alkalmasak arra, hogy megfelelően szabályozott ám korlátos kommunikáción keresztül akár egy teljes távoktatási folyamatot is menedzseljenek. Leggyakrabban a kontakttevé-kenység kiegészítésére használják fel, hiszen még a mai napig is domináns az a tévképzet, hogy az eredményes oktatáshoz kizárólag a személyes kontakttevé-kenységek magasabb arányán keresztül vezet az út. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy az oktatás eredményességét nem a személyes jelenlét vagy az alkalmazott médiumok, módszerek határozzák meg közvetlenül. Minden esz-közhasználatnál a személyesség és a távoktatás arányának különböző megoldá-sainál, megfigyelhetünk gyenge, rossz, eredménytelen és eredményes minőségi kurzusokat, oktatási helyzeteket egyaránt. Az oktatási keretrendszerek egyszer-re használhatók szinkrón és aszinkrón jellegű kommunikációhoz, ugyanakkor dominánsan az aszinkrón kommunikáció a jellemző, ami visszavezethető a ke-retrendszerek, fájl- és egyszerű szöveges megosztó funkciójának az eredetére.

Az oktatási keretrendszereknél az aszinkrón kommunikáció akkor is igaz, amikor nem kontaktosztálytermi tevékenység támogatásra, hanem távoktatásra hasz-nálják. A távoktatásról, oktatási keretrendszerekről való gondolkodás gyakran teljesen nélkülözi azt, hogy ezeket a rendszereket térben egymástól távol, de időben egyébként, azonos helyzetben is eredményesen lehet használni. Az ok-tatási keretrendszerről a legtöbb embernek az jut az eszébe, hogy belép egy online felületre, ahol meglehetősen sok tartalom van, előre megmondják, hogy mit kell csinálni, ezt feladatokkal szabályozzák, végül értékelő modulokkal zár-ják. Az oktatási keretrendszerben sokkal kevesebben gondolják azt, hogy az egyszerre párhuzamos egyéni tanulást végző személyek képesek lennének akár egymással kooperálni, együttműködni közösségi tanulásban, csoportmunkában részt venni. A hagyományos nézetek, képzetek szerint az oktatási keretrend-szernek a dominánsan az egyéni és tartalomközpontú megoldást kell támogat-nia. Ennek az oktatási keretrendszereknek egy komoly előnyeként szokták fel-hozni, hogy így képes a tanuló egyén a tanulásra koncentrálni, hiszen nincsen más olyan másik funkciója, ami elterelné a figyelmét, nincs más lehetősége szinte mind az oktatási tartalomra és feladatokra összpontosítani. Természete-sen ez nem eredendően rossz módszertani megoldás és ugyanakkor fen áll an-nak a veszélye, hogy ennek a domináns megjelenése egy széleskörű módszerta-ni repertoár kialakulását megakadályozza, és az online tevékenység repertoár-ból kikerülnek olyan megoldások, mint a csoportmunka vagy a közösségi

tanulásszervezés. Érdekes, hogy az oktatási keretrendszerekről való gondolko-dásban rengeteg a hagyományos értelemben vett tanulás, tanítás és oktatás jellemzője megjelenik. Az oktatási rendszerek fejlesztői, felhasználói, ebben dolgozó pedagógusok gyakran úgy gondolkodnak ezekről a rendszerekről, mint hagyományos osztálytermi környezetek egyféle online megjelenéséről, és egyáltalán nem veszik figyelembe, hogy az online megoldások milyen további lehetőségeket kínálnak. A hagyományos értelemben vett tanulás online megje-lenése nagyrészt meg is határozza, hogy milyen rendszerek készülnek, fejlőd-nek, illetve a felhasználók ehhez hogyan viszonyulnak. Az online tartalomköz-pontú rendszereknél a felhasználótól éppen ugyanazt a tevékenységet várják el, mint osztálytermi környezetben frontális tanulásszervezés során a látszólag aktívan figyelő tanulótól. Fel sem merül az, hogy a hatalmas mennyiségű tarta-lom esetleg más formában, másokkal együtt, közösen más tanulásszervezési eljárásokkal is feldolgozható. Az oktatási keretrendszereknél a tanuláskultúra, oktatási kultúra szinte teljes egészében, mindenki által ismert, megszokott, hagyományos, évtizedek, közel egy évszázad óta domináns tanulásszervezést örökít át, ami meglehetősen sajátos és negatív, hiszen számos olyan lehetőség lenne, amitől az oktatás eredményesebb, hatékonyabb lehetne és olyan kom-petenciák fejlesztésére is sor kerülhetne, amit ez a frontális tanulásszervezési eljárás nem képes megfelelően ellátni. A hagyományos oktatási keretrendsze-rekben az érzelmi hatások, tanulói, tanári szerepek, a folyamatról való gondol-kodás, a tartalomhoz való viszony, az aktivitás mértéke, a látszattevékenység, az időbeosztás, illetve sok más tényező szinte teljes egészében a hagyományos osztálytermi tevékenységek rossz gyakorlatát is képes másolni.