O1.2 A klímaváltozás sztereotípiái

A hétköznapi ember nem érezheti az éghajlat változását, mert ez leghamarabb egy emberöltő alatt válik érzékelhető méretűvé. Ugyanakkor hallunk tudományos és áltudományos vélekedéseket a témáról, miközben megéljük az időjárás megannyi szélsőségét, amely éppúgy megnyilvánul rekordmértékű esőzésekben és széllökésekben, mint tartós gyönyörű időben, amely azonban hosszú ideig pusztító hőhullámba torkollhat.

Érthető, hogy keressük a kapcsolatot a saját bőrünkön tapasztalt jelenségek és a klímaváltozás már-már napi hírei között. S ha ez nehézségekbe ütközik, akkor magunk állapítunk meg ilyeneket, vagy veszünk át másoktól a felismerés örömével és megkönnyebbülésével. Sztereotípiáink másik forrása az az igényünk, hogy tájékozottak legyünk, vagy annak mutatkozzunk abban a kérdésben, hogy valójában van-e klímaváltozás, tényleg az ember okozza-e, és egyáltalán, valós problémáról van-e szó?

4.2.1. O1.2.1 Régi tévhitek az éghajlatváltozás okairól

Ezek a sztereotípiák még abból a korból, legalább 30 évvel ezelőttről valók, amikor az időjárás szélsőségeivel már szembesültünk, de nem gondoltunk arra, hogy az éghajlat is megváltozhat. A magyarázatok egyike-másika olyan hiteltelen, hogy cáfolni sem érdemes. Például:

A sok szennyezőanyag kibocsátása lehűti a Földet! (Ez még nem is szamárság, csak éppen az egyensúlyról azóta kiderült, hogy inkább a melegítés a domináns)

Az űrkutatás okozza a furcsa időjárást, mert az űrhajók kilyukasztják a légkört (!) A sok atomrobbantás, az atomerőművek változtatják meg az időjárást.

A jégeső elhárítás elveszi és újraosztja a csapadékot

4.2.2. O1.2.2 Időjárási rekordok, avagy az emlékezet torzulása

Néhány példa elöljáróban, mielőtt kifejtenénk, hogy mi is a helyzet ezekkel kapcsolatban:

„Erősebben süt a nap, mint korábban.”

Ebben volt igazság, de az ózonlyuk ma már „nem hasad tovább” (O1.2 ábra bal felső része).

„Eltolódnak (eltűnnek!) az évszakok.”

E kérdéssel kapcsolatban lásd az sztereotípiák utolsó csoportjában azt, hogy igazán tömeges ellenőrzésre nem kerülhetett sor, mivel nincs a mérésre alkalmas évszak-fogalmunk.

„Egyre több az árvíz.”

Ez a kisméretű árvizekre, a dombvidéki vízgyűjtőkön órák alatt elhatalmasodó, ún. villám-árvizekre valószínűleg igaz amiatt, hogy nő az egy-egy napon lehulló csapadék mennyisége. Ugyanakkor a nagy folyókkal kapcsolatban az IPCC legutóbbi jelentése (2007) azt állapította meg, hogy a klímaváltozás hatása e téren nem mutatható ki egyértelműen.

„Eltűnik a hó, a téli táj.”

Ez bizony igaz: a csapadék nagyobb aránya eső, nem hó, s a melegedés miatt a meglevő hótakaró is hamarabb elolvad. Ugyanakkor az olvadás és újrafagyás miatt a hótakaró víz-egyenértéke, magyarán a háztetőket nyomó súlya esetenként igen nagy lehet.

„Több lett a tornádó, a jégeső.” (vö. a O1.2 ábra jobb felső részével).

Erre nincs egyértelmű adat Magyarországon. Az USA-ban egy újabb számítás azt bizonyította, hogy a tornádók gyakoriságában tapasztalt növekedés csak a megfigyelések javulását tükrözik.

„Fokozódnak a szélsőségek.” (vö. az O1.2ábra két alsó részével).

Ez sok fenti megállapításnak a sommás összefoglalása, amely azonban így biztosan nem állja meg a helyét, mivel számos ellenpélda létezik. Egy-egy szélsőség előfordulásából, vagy akár abszolút rekord születéséből nem

következik az, hogy az éghajlat megváltozott, amint az éghajlatváltozás tényéből sem következik biztosan, hogy valamely szélsőség gyakorisága, vagy intenzitása is megváltozik. Az éghajlatváltozás ugyanis bizonyított, de lassú, több évtized alatt végbemenő folyamat. Mindez azonban nem azt jelenti, hogy hazánkban ne lennének olyan szélsőségek, amelyek a globális felmelegedéssel párhuzamosan egyértelmű tendenciát mutatnak.

Fokozódik például a nyári hőségnapok száma, (ahogy már jeleztük) az aszályok gyakorisága, ugyanakkor az eseti nagy csapadékok mennyisége is. Egyértelmű csökkenés látszik a nagyon hideg (kb. mínusz 20 fokos) téli hidegek gyakoriságában, ám például hazánkban nem csökkennek az enyhén fagyos téli napok, sőt az adatok szerint a késő tavaszi fagyok sem.

O1.2 ábra: A légkör ózontartalmának alakulása a 60. északi és déli szélességek között, 1978-tól napjainkig (http://www.iup.uni-bremen.de/gome/wfdoas/plot_zonal_-60_60_1978_2010_3.png (balra fent); a tornádók gyakoriságának alakulása az Egyesült Államokban a nyers adatok alapján (vastag vonal) a megfigyelések pontosságát is figyelembe véve (vékony vonal, jobbra fenn); a fagyos napok (Tmax <0 ^o C) gyakoriságának változása nap/ 10 év egységben Európában az 1976-2006 években megfigyelt adatok alapján (ENSEMBLES Projekt Zárójelentése, www.ensembles-eu.org) és a 20 mm/nap értéket meghaladó napi csapadékösszeg előfordulásának trendjei 1976-2005 évek alapján, de 110 évre átszámítva (Mika J. és Lakatos M., 2009). Az oszlopok 6 hat magyarországi térség összesen 58 állomását jelöli. A valós, megfigyelt adatok a sztereotípiák egy részének értékeléséül azt mutatják, hogy az ózon-romlás megállt, a tornádó-gyakoriság nem nőtt, a hideg szélsőségek Európa nagy részén csökkentek, de a Kárpát-medencében nem, míg a nagy csapadékhozamú napok szaporábbakká váltak.

4.2.3. O1.2.3Hisztérikus aggodalmak és zöld túlzások

Ahogy vannak törekvések a klímaváltozás kockázatának és várható hatásainak kisebbítésére (l. alább), ennek ellentéte, a klímahisztéria is megfigyelhető. Ennek néhány előítéletes példája a következő (valóságértékükre lábjegyzetként utalunk):

„Kiszárad a Balaton.”² Jön a malária és más trópusi betegségek.”³ „Elöntik földjeinket az ún. özönnövények.”⁴ Pusztulnak az erdők is, mert nem tudnak alkalmazkodni.⁵

Vannak ugyanakkor olyan ugyancsak „zöld” eredetű elképzelések, amelyek környezetünk problémáit – közte a klímaváltozás mérséklését – leegyszerűsítve néhány jól irányzott lépéssel megoldhatónak tekintik. Erre jó példa az a vélekedés, hogy:

„Ha sikerülne csökkenteni a széndioxid kibocsátást, azzal sok más környezeti gondot is megoldanánk.”

Valójában nagyon sok a légkör szennyezettségét okozó anyag is, amelyek közül a legtöbb csak 1-2 problémában játszik szerepet az öt nagy kérdés, a savasodás, az ózonlyuk, a troposzferikus ózon (fotokémiai szmog), az aeroszol-terhelés és az üvegházhatás közül.

4.2.4. O1.2.4 A jól értesültek igazságai

Ebben a csoportban csak egy példát mutatunk be, amely jelzi, hogy képesek vagyunk minden racionális lehetőséget elfogadni. Talán a történelem igazolja az előítéleteket?

„Már régen be lehetne vezetni a hidrogénes autót, a fúziós erőművet, stb., csak az olajos, szenes lobbi-érdek mindezt megakadályozza. Aki valami fontosat feltalál, azt megölik, lefizetik, a találmányát megvásárolják, és a páncélba rakják.”

4.2.5. O1.2.5 Professzionális igazságok – egyéni interpretációk

Végül, az IPCC (2007) alapján álló nézetek között is be fogjuk mutatni a professzionális igazságok – a klímaváltozás antropogén eredete – mellett érvelők néhány egyéni interpretációját. Ez utóbbiak, mint például a változást egyszerűen az övezetek eltolódására egyszerűsítő hiedelem, vagy az az általánosítás, hogy mediterrán vidék leszünk, szintén sztereotípiának mondható. A O1.3 ábrán bemutatjuk ugyanis, hogy melyek azok a térségek, amelyek mai éghajlata valóban hasonlít ahhoz, amit a jövőben várhatunk a két szélső hónap hőmérséklete és az évi csapadékösszegek összehasonlítása alapján.

2Erre még nem volt példa. Arra viszont igen, hogy 2000 és 2003 között a négy évből kb. egy évnyi csapadék elmaradt a tó vízgyűjtőjén. Ez a hőmérséklet akkori átlag feletti értékeivel együtt, nyárra kritikusan alacsony vízállásokat eredményezett. Később a természetes párolgást átlagosan meghaladó csapadékellátás helyreállt. Ám, azóta a korábbinál sokkal kevesebb vizet lehetett leengedni a Sió-csatornán. A csapadék csökkenő- és a hőmérséklet emelkedő tendenciája a vízmérleg romlását vetíti előre, még ha nem ilyen gyors ütemben.

3Attól, hogy az éghajlat és különösen annak egy-egy rövid, néhány hetes szélsősége már-már Afrikára emlékeztet, a kórokozók egyéb életfeltételei még nem alakulnak ki ilyen rövid idő alatt. Hosszabb távon azonban ez megtörténhet, mint ahogy az ökológusaink évről-évre azonosítanak új, addig nem regisztrált élőlényeket. Másfelől viszont, a fajok közötti versengés nyertesei az éghajlattól függetlenül is tágítják az élettereiket.

4Pont az utóbbi jellemzi az özönnövényeket is. E tulajdonságuk érvényre jutásához azonban gyakran a földművelés hibái is hozzájárulnak.

5Az erdők azon része, amelyik előnytelenül marginális helyzetben van a klímaváltozás szempontjából, valóban kritikus helyzetbe kerül. Az egy-egy év alatt megfigyelhető, gyors erdőpusztulásnak azonban inkább más okai lehetnek (savasodás, kártevők, stb.) Az is tény viszont, hogy a kedvezőtlen éghajlati körülmények gyengítik a fák ellenálló képességét ezen kereszthatásokkal szemben.

O1.3 ábra: A hazánkban várható klímaváltozásnak megfelelő ún. földrajzi analóg helyek, ahol az éghajlat napjainkban olyan, mint amilyen Budapesten várható, ha az ábra szerinti 0,5 – 4 K globális melegedés következik be. Láthatóan nem minden mediterrán térség jön számításba ilyen szempontból.

Megjegyezzük, hogy a 6. fejezet végén bemutattunk két hasonló térképet. Ott azonban nem a globális változás mértéke volt a keresés alapja, hanem az 50 év múlva várható változásokhoz történt a keresés, adott modell-szimuláció eredményére támaszkodva. Ugyancsak különbség, ott nemcsak a hazánk jövőbeli analógiáit kereste a szerző (Horváth L., 2008), de megmutatta, hogy dél- Lengyelországban kb. a mi Debrecen körüli éghajlatunk bekövetkezése várható.

4.2.6. O1.2.6 Őszinte és célzott kételyek

Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete több mint két évtizede szervezetten áttekinti a klímaváltozás nemzetközi szakirodalmát. E jelentésekhez rendre születtek ellenjelentések illetve legalább az Interneten terjedő ellenvetések. A legutóbbi immár Negyedik Értékelő Jelentés [1] is kiváltotta ugyanezt a reakciót az ún.

szkeptikusok körében. A szkeptikus érvek, amelyek egy-egy frappáns megfogalmazása bár kellemesen szajkózható, a hétköznapi ember számára kevésbé ismert, inkább az érdekelt értelmiségi- illetve fél-szakmai körökben terjed.

Arra nincs lehetőség, hogy kitérjünk ezekre az érvekre, és bemutassuk azok legfontosabb cáfolatait. A szkeptikus érvelések az alábbi csomópontok mentén rendszerezhetők:

• Nincs is változás (mérési hiba, városhatás), a változás, ha volt is 1998 után „megállt”.

• Van változás, de természetes eredetű (naptevékenység ingadozása belső ingadozás)

• Tökéletlenek a modellek, nem biztos, hogy folytatódik a melegedés

• Nem jelentős a melegedés (földtörténeti léptékben)

• Ha folytatódik is, több az előnye, mint a hátránya

• A műszaki haladás önmagában megoldja a kérdést

• Nem kényszeríthetjük a gazdaságot a saját törvényei ellen