• Nem Talált Eredményt

NYELV ES VERS

In document ARANY JÁNOS (Pldal 154-164)

TINÓDI REDIVIVUS.

(Üstökös.)

Patvarba, kollégám, jó deák Tinódi!

Álom-é ez a hír, vagy penég valódi?

Ujságiró lettél, rád ragadt a módi?

Sok szerencsét kívánok a munkához, földi!

s Együtt hegedűlénk, jut eszedbe, hajdan?

(Akkor is szűke volt pénznek a tarsolyban) 're jó Kolosvárott egy kovácsműhelyben,

-gn egy sombokorban, Szilágyságon, Kusalyban. ~ 'toldi Miklóst akkor szörzöttem énekben,

10 Te is válogattál híres vitézekben:

Dobót, Szondi Györgyöt foglalád versekben Most egy fiát se látsz Pesten az ilyesekben.

Röttentő hadakban ki forogtál akkort:

Dúdolsz mai napság omrúbuszt, fiakkert;

1s Nem hőst -kákompillit;* nem almát, de vackort-Barátom Sebestyén, nem szeretem ezt a sort.

Utcáról-utcára baktatsz mint egy kódis, Rongyos vagy, kilátszik a lábravalód is,

(A hafranas évekből.)

*Régi szó léha, semmittevő. A. ].

151

GRAMMATIKA VERSBEK Önnön bcgarába szerelmes mindenik :

Ez az ás és-t leli olyan iszonyatnak, Harmadik máglyára ítélne valakit,

Ha nem ír és nem mond a ki helyen akit ;

BÁRÓ KEM~NY ZSIGMONDHOZ.

Szerkesztő Ur! tisztelt báró!

Lapjában egy hazajáró Lélek kísért : tudja-é?

Ki sohajtoz: mind szemét, a s Mit firkál mai poéta;

Verse rongyos, maga éh.

Nem tud rímet, nem tud nyelvet, A legjobb is mindent elvet,

Ami mérték és szabály.

10 S bár sort-sor után apróz, a Verse mégis csupa próza,

Nem honolván rajta báj.

E

jó kísértet méltán bús, Rossz biz itt trochéus, jámbus ;

rs De ha nem sül el ma már!

Legalább csak volna ím e Poétáknak olyan ríme,

Mint : issza már és : sz ... !

oCsitt rabláncok csörgési csitt!

20 Ne visítsatok egy kicsit-«

Ez a magas ideál ;

Toldött rím, mozaik munka, Hanem ettől minálunk a

Legjobb is, hajh ! messze áli.

2s Vagy ha csak, mint Csokonay (Bár Kovács, ama pátkai

Irta ezt is) zengenék : i>Mivel homlokomra Liza Rózsakoszorút tászliza -<(

30 Úgy is volna ebben ék.

153

154 Ennyit úgy-e megeléglesz?

Szívességből nagy adat.

s5 Tanulnának Kökseyn.k:től

1ts más régibb bökseynktöl

Tanulhat, ki akar, abból, :\iert van ott rím, két darabból

S rímelő szentencia ;

10 Van substantivum, hogy: mérték, S rá magát az igét mérték,

Ez ám a kadencia ! Í~s van ott több régi csínus Tordán termett leonínus, 1s Alkáji rend, distikhon !

Ez egyszer az ízes konyha!

Ilyet nem főztök bizony, ha Meggebc·dtek is tik hon.

~s van ott egy hossztt ének so Hangzatából csupa é-nek~

Az a kunsztstuck egyszer ám!

A sok é a fület marja, s

Né~ai professzor Varjas Aldja zengő citerám.

85 Ah, de mindez kaviár ma!

Mindenütt e próza lárma ; Nektár helyen csalmatok ! Nem ügyeltek lábra s tagra Ami rímel szarvas - ...

90 Az legyen jutalmatok!

(1865.)

AZ »ÜSTÖKÖS«-NEK.

Zengi epigranunád a fényt, melyet a görög ellen Olcsón puffogató szónok a honra derít ;

Forgatom én nappal görög íróm' s forgatom éjjel : Vénségemre be nagy lelki homályba esém !

(1871. decembe-r 24.)

155

156

RÉGI MAGYAR ÉNEKEK.

(Somogyi Antal humbugja.)

Át verset költesz, de roszúl így kétszeres a bűn;

Egy az, hogy roszat írsz ; más, hogy akarva hazudsz.

Somogyi! könyvednek mégis fele bűn, fele mentség :

Bűn, hogy csalni akar; menti, hogy arra silány.

(1873. s:;ept. 4.)

AZ ORTHOI,OGUSOKRA.

I.

Kisütik, hogy a magyar nyelv Nincs, nem is lesz, nem is volt;

Ami új van benne, mind rossz, Ami régi, az meg tót.

(1878. körül) II.

Motto: Üsd, nem anyád ! J(özmondás.

Boncold csak nyelvész! hát baj, hogy az áldozat elvész?

Tartozik ez tereád? . . . Egy bizonyos : nem anyád!

(1879. június.)

III.

A NAGY MUNKA.

Szót, ragot és képzőt idegentől mennyit oroztál Attól fogva; hogy e négy folyam árja itat,

Miklosich és Dankovszky nyomán s irigyelve babérjok', Egy sereg ifju tudós rád bizonyítja mohón.

s S minthogy utánok a szláv böngészni valót nem igen hágy, Most jön a német, oláh, új-görög és talián,

Perzsa, tatár, török és amit száz évig az átkos Újító szellem vak dühe fúrt-faragott.

E nagy munka ha kész, (sietős!), a többivel aztán

rn Visszamehetsz Magyarom, Scythia téreire.

(1881. vagy 1882.)

IV.

Ahogy indult a nyelvészet árja:

Árpád nyelve csak ferdített árja.

*

Ezután már hát hiába Küldtök vissza Ázsiába Illünk az orosz igába,

A nagy Szláviába.

v.

Amit Miklosich és Dankovszky s Leschka szerényen Meghagya, Bernátok kótyavetyélik el azt.

Kapkod ürügyhöz ez is, mint a mennykőhöz előde,

Hogy, ha mi bönge maradt, elszlavizálja szegény.

VI.

KI VAN.

Azon hírre, hogy ezt ,aus ist'-nek (vége van) olvasták nálam s m~g

akarják támadni.

Már ha ki van kártyád, sincsen ki a nyelvtudományod,

Nyelvőr! nem nyelv-őr vagy te, ha nyelvi malheur.

VII.

Oh Budenc, Budenc ! magad is már mennyire túlmensz, Nézd fiadat, Simonyit! Elhagya, rád se konyit.

157

A HANGSÚLYOSOK HEXAMETERE.

(Ajánlva Szász Károlynak)

...LU V + U U ,J..UU +U U...L..UU

.U

Reménység 1barátság1jóltévőnk1 vezess el 1sírunkig1 karon.

Ezért adjuk oda Vörösmarty hatosait?

HANGSÚLYOS VERSELÉS.

u -< u

Hajdani 1 dicsősé-1 günk:, hol

I

késtél az J éjjeli 1 időn?

-<-< -<u -<

Századok 1 ültenek 1 el s te 1 alattok 1 enyészni 1 hajolt

u <a u -< u -<

Fénnyel 1 jársz csak! magadban.

I

Rajtad 1sürűdött1 ködök

-< u -< u -<u -<

S .a hűs 1 feledé-1kenység1dicstelen1 alakja

l

lebeg.

158

(1880 körül.)

KLASSZIKUSOK KÖRMÖNFONT FORDÍTÁSA.

(Igaz jó magyarsággal.) Műzsa, nekem énekeld el

Az Akhilles haragját, Mely nagyon megtizedelte

A görögök kobakját;

s Bátor lelkét sok nagy hősnek A pokolba kergeté,

Magát pedig, mint egy dögöt, Kutyákkal megéteté : S bételt Zeüsz akaratja,

10 Mióta Atreus fattya Agamemnon s Akhillesch

Összeveszett, a híres.

(1880 körül.)

NllPDALOK A KORNAK.

1 Úgy ég a tűz, ha lobog, Úgy élek én, ha lopok ; Ha is lopok, ha is nem, Elélek már, ógy hiszem.

2 Ha is engem felültettél, Irányomban meghült lettél, Alighanem, drága lélek, Most is szeretlek én tényleg.

3 Ki lett mondva az itélet, Elodáztak engem tőled ; Ha is ógy lőn : ide-oda !

Egy tehén még nem egy csorda.

(1880 körid.)

AZ ÖREGSJ!GRŐL.

„URAM-BÁTY ÁM"

Férfi-korom végefelé máris, Hideg nekem a delelő nyár is, Koravénség hava ül felettem:

l:lind a világ »ura-bátyja~ lettem.

(1869.)

ÖTVENHÁROM J!V.

Az élet rajtam egyre nehezül;

K.ivénültem kortársaim közül.

(1870.)

e

159

1.00

ZÖLD VERS A LIGETBEN.

(1870. április 2.)

Azt hittem a télen, hogy fűbe harapok : De látom, ez egyszer tán még fűre kapok.

1872. MÁJUS 1.

Jöhetsz tőlem vidor tavasz, Jöhetsz bús őszi felleg,

Nyár, mely pirít, tél mely havaz : :B:n meg nem énekellek.

s Az én időmnek egy szaka Van már csak: a fagyos tél, S ama földsarki éjtszaka, Melynek több napja nem kél.

f:NEK AZ ÖREGS:f:GRŐL.

Vén vagyok már - isten látja!

Minden ember »Ura-bátyja,(!

Bár még ötvenim felén ; Leng fehér zászlója főmnek, s Megadásul az Időnek:

Tőle békét esdem én.

Kik velem egyenlők korban, Még virulnak férfi-sorban,

(1875 körül.)

In document ARANY JÁNOS (Pldal 154-164)