TINÓDI REDIVIVUS.
(Üstökös.)
Patvarba, kollégám, jó deák Tinódi!
Álom-é ez a hír, vagy penég valódi?
Ujságiró lettél, rád ragadt a módi?
Sok szerencsét kívánok a munkához, földi!
s Együtt hegedűlénk, jut eszedbe, hajdan?
(Akkor is szűke volt pénznek a tarsolyban) 're jó Kolosvárott egy kovácsműhelyben,
-gn egy sombokorban, Szilágyságon, Kusalyban. ~ 'toldi Miklóst akkor szörzöttem énekben,
10 Te is válogattál híres vitézekben:
Dobót, Szondi Györgyöt foglalád versekben Most egy fiát se látsz Pesten az ilyesekben.
Röttentő hadakban ki forogtál akkort:
Dúdolsz mai napság omrúbuszt, fiakkert;
1s Nem hőst -kákompillit;* nem almát, de vackort-Barátom Sebestyén, nem szeretem ezt a sort.
Utcáról-utcára baktatsz mint egy kódis, Rongyos vagy, kilátszik a lábravalód is,
(A hafranas évekből.)
*Régi szó léha, semmittevő. A. ].
151
GRAMMATIKA VERSBEK Önnön bcgarába szerelmes mindenik :
Ez az ás és-t leli olyan iszonyatnak, Harmadik máglyára ítélne valakit,
Ha nem ír és nem mond a ki helyen akit ;
BÁRÓ KEM~NY ZSIGMONDHOZ.
Szerkesztő Ur! tisztelt báró!
Lapjában egy hazajáró Lélek kísért : tudja-é?
Ki sohajtoz: mind szemét, a s Mit firkál mai poéta;
Verse rongyos, maga éh.
Nem tud rímet, nem tud nyelvet, A legjobb is mindent elvet,
Ami mérték és szabály.
10 S bár sort-sor után apróz, a Verse mégis csupa próza,
Nem honolván rajta báj.
E
jó kísértet méltán bús, Rossz biz itt trochéus, jámbus ;rs De ha nem sül el ma már!
Legalább csak volna ím e Poétáknak olyan ríme,
Mint : issza már és : sz ... !
oCsitt rabláncok csörgési csitt!
20 Ne visítsatok egy kicsit-«
Ez a magas ideál ;
Toldött rím, mozaik munka, Hanem ettől minálunk a
Legjobb is, hajh ! messze áli.
2s Vagy ha csak, mint Csokonay (Bár Kovács, ama pátkai
Irta ezt is) zengenék : i>Mivel homlokomra Liza Rózsakoszorút tászliza -<(
30 Úgy is volna ebben ék.
153
154 Ennyit úgy-e megeléglesz?
Szívességből nagy adat.
s5 Tanulnának Kökseyn.k:től
1ts más régibb bökseynktöl
Tanulhat, ki akar, abból, :\iert van ott rím, két darabból
S rímelő szentencia ;
10 Van substantivum, hogy: mérték, S rá magát az igét mérték,
Ez ám a kadencia ! Í~s van ott több régi csínus Tordán termett leonínus, 1s Alkáji rend, distikhon !
Ez egyszer az ízes konyha!
Ilyet nem főztök bizony, ha Meggebc·dtek is tik hon.
~s van ott egy hossztt ének so Hangzatából csupa é-nek~
Az a kunsztstuck egyszer ám!
A sok é a fület marja, s
Né~ai professzor Varjas Aldja zengő citerám.
85 Ah, de mindez kaviár ma!
Mindenütt e próza lárma ; Nektár helyen csalmatok ! Nem ügyeltek lábra s tagra Ami rímel szarvas - ...
90 Az legyen jutalmatok!
(1865.)
AZ »ÜSTÖKÖS«-NEK.
Zengi epigranunád a fényt, melyet a görög ellen Olcsón puffogató szónok a honra derít ;
Forgatom én nappal görög íróm' s forgatom éjjel : Vénségemre be nagy lelki homályba esém !
(1871. decembe-r 24.)
155
156
RÉGI MAGYAR ÉNEKEK.
(Somogyi Antal humbugja.)
Át verset költesz, de roszúl így kétszeres a bűn;
Egy az, hogy roszat írsz ; más, hogy akarva hazudsz.
Somogyi! könyvednek mégis fele bűn, fele mentség :
Bűn, hogy csalni akar; menti, hogy arra silány.
(1873. s:;ept. 4.)
AZ ORTHOI,OGUSOKRA.
I.
Kisütik, hogy a magyar nyelv Nincs, nem is lesz, nem is volt;
Ami új van benne, mind rossz, Ami régi, az meg tót.
(1878. körül) II.
Motto: Üsd, nem anyád ! J(özmondás.
Boncold csak nyelvész! hát baj, hogy az áldozat elvész?
Tartozik ez tereád? . . . Egy bizonyos : nem anyád!
(1879. június.)
III.
A NAGY MUNKA.
Szót, ragot és képzőt idegentől mennyit oroztál Attól fogva; hogy e négy folyam árja itat,
Miklosich és Dankovszky nyomán s irigyelve babérjok', Egy sereg ifju tudós rád bizonyítja mohón.
s S minthogy utánok a szláv böngészni valót nem igen hágy, Most jön a német, oláh, új-görög és talián,
Perzsa, tatár, török és amit száz évig az átkos Újító szellem vak dühe fúrt-faragott.
E nagy munka ha kész, (sietős!), a többivel aztán
rn Visszamehetsz Magyarom, Scythia téreire.
(1881. vagy 1882.)
IV.
Ahogy indult a nyelvészet árja:
Árpád nyelve csak ferdített árja.
*
Ezután már hát hiába Küldtök vissza Ázsiába Illünk az orosz igába,
A nagy Szláviába.
v.
Amit Miklosich és Dankovszky s Leschka szerényen Meghagya, Bernátok kótyavetyélik el azt.
Kapkod ürügyhöz ez is, mint a mennykőhöz előde,
Hogy, ha mi bönge maradt, elszlavizálja szegény.
VI.
KI VAN.
Azon hírre, hogy ezt ,aus ist'-nek (vége van) olvasták nálam s m~g
akarják támadni.
Már ha ki van kártyád, sincsen ki a nyelvtudományod,
Nyelvőr! nem nyelv-őr vagy te, ha nyelvi malheur.
VII.
Oh Budenc, Budenc ! magad is már mennyire túlmensz, Nézd fiadat, Simonyit! Elhagya, rád se konyit.
157
A HANGSÚLYOSOK HEXAMETERE.
(Ajánlva Szász Károlynak)
...LU V + U U ,J..UU +U U...L..UU
.U
Reménység 1barátság1jóltévőnk1 vezess el 1sírunkig1 karon.
Ezért adjuk oda Vörösmarty hatosait?
HANGSÚLYOS VERSELÉS.
u -< u
Hajdani 1 dicsősé-1 günk:, hol
I
késtél az J éjjeli 1 időn?-<-< -<u -<
Századok 1 ültenek 1 el s te 1 alattok 1 enyészni 1 hajolt
u <a u -< u -<
Fénnyel 1 jársz csak! magadban.
I
Rajtad 1sürűdött1 ködök-< u -< u -<u -<
S .a hűs 1 feledé-1kenység1dicstelen1 alakja
l
lebeg.158
(1880 körül.)
KLASSZIKUSOK KÖRMÖNFONT FORDÍTÁSA.
(Igaz jó magyarsággal.) Műzsa, nekem énekeld el
Az Akhilles haragját, Mely nagyon megtizedelte
A görögök kobakját;
s Bátor lelkét sok nagy hősnek A pokolba kergeté,
Magát pedig, mint egy dögöt, Kutyákkal megéteté : S bételt Zeüsz akaratja,
10 Mióta Atreus fattya Agamemnon s Akhillesch
Összeveszett, a híres.
(1880 körül.)
NllPDALOK A KORNAK.
1 Úgy ég a tűz, ha lobog, Úgy élek én, ha lopok ; Ha is lopok, ha is nem, Elélek már, ógy hiszem.
2 Ha is engem felültettél, Irányomban meghült lettél, Alighanem, drága lélek, Most is szeretlek én tényleg.
3 Ki lett mondva az itélet, Elodáztak engem tőled ; Ha is ógy lőn : ide-oda !
Egy tehén még nem egy csorda.
(1880 körid.)
AZ ÖREGSJ!GRŐL.
„URAM-BÁTY ÁM"
Férfi-korom végefelé máris, Hideg nekem a delelő nyár is, Koravénség hava ül felettem:
l:lind a világ »ura-bátyja~ lettem.
(1869.)
ÖTVENHÁROM J!V.
Az élet rajtam egyre nehezül;
K.ivénültem kortársaim közül.
(1870.)
e
159
1.00
ZÖLD VERS A LIGETBEN.
(1870. április 2.)
Azt hittem a télen, hogy fűbe harapok : De látom, ez egyszer tán még fűre kapok.
1872. MÁJUS 1.
Jöhetsz tőlem vidor tavasz, Jöhetsz bús őszi felleg,
Nyár, mely pirít, tél mely havaz : :B:n meg nem énekellek.
s Az én időmnek egy szaka Van már csak: a fagyos tél, S ama földsarki éjtszaka, Melynek több napja nem kél.
f:NEK AZ ÖREGS:f:GRŐL.
Vén vagyok már - isten látja!
Minden ember »Ura-bátyja,(!
Bár még ötvenim felén ; Leng fehér zászlója főmnek, s Megadásul az Időnek:
Tőle békét esdem én.
Kik velem egyenlők korban, Még virulnak férfi-sorban,
(1875 körül.)