EJ:,BESZÉLÓ KÖLTEMÉNYEK TÖREDÉKEI
I, EVELEK JÓKAIHOZ
I.
Vége az országgyűlésnek,
Már nem kell több dikció : Tudjuk már, hogy amért küzdénk,
Nem egyéb, csak fikció.
5 Egész ország csendes, nyúgodt, Csupa boldogságban elring:
S hogy ne ébredjen, ne ríjon, Legyezi Ritter von Sch ...
Nosza tehát, édes Mórom,
10 Vesd le a nagy gondokat : Múzeumba nem kell járni,
Neugebaud' se hívogat.
Tarts egy kurta monológot, Ilyenformát, édes Mórom:
1s »Füllentettem egyszer-másszor, Hogyha megfogom az. orrom;
»Igértem beszélyt, novellát, Hindut, perzsát, arabot;
Tűztem is határidőket, 20 Sohanapja holnapot :
Eltelt már azóta »kis-kedd«, El a »borjunyúzó pintek«, Hogy adott igéretimre Még oda sem hederintek.
25 »Diszn ... azaz hogy nem szép tőlem Cserbe' pácba' hagyni mást ; Annál szebb lesz a novella,
Jó barátom, majd meglásd:
Ma fogom a penna végit,
30 S firkantok a »Figyelőnek«
Olyat, hogy sose kívánjon
Szebbet jobbat. . . szemfedőnek!«
II.
Én kedves cimborám, jó Jókai Mór úr!
Ha te csak halogatsz, úgy járok én pórul, Itt vagyon október, hűvösebb a cella, Még sincs a kezemben az ígért novella.
5 Tudod pedig, tudod, a cigány adomát, Mégse szánod a te kollegádat s komád'.
Énrám szól keserves tanulsága, ládd-é:
Mikor haldokolva vacogott a dádé, Intvén a napnak, mely boronga télileg :
10 »Bújkálj ! bújkálj ! sütné! még, ha lenne kinek!»
Te is írnál pajtás : de majd nem lesz kinek.
(1862.)
9 Arany János összes művel VI. kötet 129
130
EPITAFIUM.
ITT NYUGSZIK
ARANY JÁNOS SZERKESZTÖ.
SZÜLETETT 1817 MÁRCIUS 2-ÁN
MEGHALT
Nincs végezve itt még a cikk, Folytatása következik:
Én-Uram, légy én szerkesztőm, Új folyamban űjrakezdőm.
1862.
ŐSZ FELÉ.
Oh, mint szeretném űjra élni Az ifjuság arany korát, Még egyszer űjra átremélni
Hosszű reményeim sorát, -Hévvel haladni a tetőnek,
Borítaná bár köd, homály -Míg fénybe' most, a lejövőnek
Ragyogva, de mögötte áll!
(A hatvanas évek kezdetéről.)
SZÉP ŐSZ.
Ki, ki bátran a szabadra!
Oly szoros e fal között ! Tavaszunk egy fűvalatra
Íme, íme visszajött!
A költö szobra a nagyszalontai csonka torony kapufa fölött.
Szeszák Ferenc szobrász műve.
s Mily vidám a csermely tánca, Lejtve a zöld sík felé, Mintha többé téli lánca
Soha nem rettentené. -A kökörcsin újra bátor,
10 A letiprott fű dagad ; És fölöttünk a mennysátor
Gyolcs felhőket szárogat.
Ifjl! hévvel az öreg nap Uj szerel. ... .
- A 60-as évekből.)
SZÜLŐHELYEM ...
Szülőhelyem, Szalonta, Nem szült engem szalonba;
Azért vágyom naponta Kunyhóba és vadonba.
SZŰLŐFÖLDEMHEZ.
Én kis hazám a nagy hazában, Szalonta, vedd ez énekem!
Te a meleg szív vagy nekem!
131
132
GÖRÖGBŐL.
(Kallimachosz.)
Mirtusz lombja közé fonom be szablyám, Úgy, mint Hármodiosz s Arisztogeitón,
Mikor a bitorlót megölék
S egyjoguvá Athenae lakosit tevék.
s Nem vagy, Hármodiosz, te halva, nem vagy, füsz, mondják, szigetin a boldogoknak,
S veled ott gyorslábú Achilevsz, :fts Diomédesz, a Tűdeidesz, veled.
Mirtusz lombja közé fonom be szablyám,
10 Úgy, mint Hármodiosz s Arisztogeitón, Hogy Athenae szent áldozatin Zsarnoki férfi Hipparchot agyonölék.
Fönn lesz híretek, él dicsőn örökre, Kedves Hármodiosz s Arisztogeitón,
1s Mivel a bitorlót megölé
Kardotok, és Athenae szabad általa.
(1862.)
KITÖR AZI
Hogy bemutatja magát! első szava négy-ötezer hold : Holdas vagy no, tudom: homlokodon viseled.
(1862 körül.)
szncHENYI TISZAI OSZLOP ÁRA.
Azon hírre, hogy ott érc szobra fog állíttatni.
I.
Széchenyi áll itten. Meghalt. Nem hal meg az érdem Messze jövendőnek szüli örökbe fiát.
Széchenyi áll itten ; végignéz mérnöki szemmel S műve derék folytán helybehagyólag örül.
II .
.Mely riadalma soká vala édentáji mezőnek, Dúlva mit a kegyes ég s emberi szorgalom ad, Széchenyi a sárkányt letöré félisteni karral :
Most kígyózva simúl oszlopa lábaihoz.
III.
Dúlt az elem. Robogó özönét rettegve kis ember, Hasztalanúl az eget jajja repeszti vala.
Széchenyi szól: s a tétlen erő munkára gyülekszik;
Széchenyi kezd : s ím őt hirdeti máris a vég.
(1862. május.)
ANYAGOND.
Johanna után.
Beszedem szép gyóksom a fehéritőrül,
Magam én azt fontam s nyűttem vala tőrül.
Mikor a mosolygó kék ibolyát szedtem, Mikor a takácshoz fonalát elvittem:
s Kinek ez? nem tudtam előre.
Most már tudom: angyal, itt e szerény lakban, Angyal jelenik meg, csecsemő alakban,
Gyolcsom neki pólya, takaró, lepel lesz, Úgy szoritom hévvel dobogó szívemhez,
10 Szerelemtől megteljesülve.
133
134
Oly csendes, oly néma itt benn a jelenség ; Magam magam előtt vagyok immár szentség, Mert bennem lakozik ama szentek szente : Egy lény, kit az isten életre teremte;
1s Magam ővele többre becsülöm.
Jer hát, puha gyolcsom - ládd mily nagy örömre Tartottalak eddig, - jer ide, ölemre !
Most szabni akarlak, oly örömest varrlak:
Reggel idején már s az esteli fénnyel,
20 Munkát egyesítve reménnyel.
(1863. ápr.)
ALOM~ VAGY.
Almaidon ne törődj', mert amit az emberi elme Vágyva remél ímett, azt látja, ha álmodoz, éppen.
(18G3.)
TESTV:aRI ÜNNEP.
Allegoria.
Volt egy anyának (így szól •a rege}
Két szép leánya, édes gyermeke.
Az egyik felnőtt szüzek dísze már, Dús szőke hajjal, mint a napsugár, s Szemében, a menny távol kéke, mélye
Alatt, rejtelmes, égő szenvedélye;
Arc és idom, szendén borult kebel
- Szobrász minőt márványra nem lehell ; Míg zárt tökélyben ott áll az egész,
10 Mintegy magából ellebbenni kész.
Kis húga pajzán, dőre, csacska gyermek, Ki játszva ingerel, boszantva nyer meg;
Omló hajának éjszín fürtiben
Elvitte Hellas omladékihoz,
Hol oly örömmel, annyit álmodoz ; Utánrebegte öccse ajaka.
45 De nőtt a gyermek, s a hiú dalon Elfogta benső titkos űnalom.
»Mit nékem - így pöröl - bérced, köved!
Miattam a nap szállhat s feljöhet ....
135
136
HORATIUSBÓL.
Ulla si j uris . Od. II. 8.
Megszegett sok eskü.vésed Egyszer ártott volna csak ; Egy fogad lett volna barnább,
Egy kisujjod körme vak : s Elhinném; de valahány űj
Csalfasággal terheled :
Tündöklőbben támad, ifjak Köz bajára, szép fejed.
Még javadra vál, hamisan
10 Hívni holt szülőd porát, Az örök istent, s az éjnek
Néma csillag-táborát!
Maga Vénus már kacagja, A nimfák is együgyűn ; 1s Kacag Ámor, fenve lángzó
Nyilát véres köszörűn.
Minden ifju néked serdül, Néked nő űj szolgahad;
És a régi - szidta jármod
20 S fenyegetve - ott marad.
Félti anya kis. legényét, Félti tőled fukar ősz, S férjét űj ara szegény, hogy
Báj-körödben elidőz.
A MAB KIRÁLYNÉ. Mókus maiszter, vagy Babszem Jani, Tündér bognárok, h'óta e világ.
Másszor meg dézma-süldő farkhegyével Csiklándja egy alvó pap orrlikát : Körül-imádja egyszer-kétszer a Szentjét, s elalszik újra.
E
Mab az,Ki összebontja éjjel a lovak Sörényét, s bogba fűzi a hajat,
137
138
40 Mely, ha kibontják, nagy veszélyt jelent.
Ő a boszorkány, mely megnyomja a Hanyatt fekvőket éji álmaikban ...
Ő az, Mab asszony. · (1865. febr.)
GÖRGEY AR'l'HUR LEÁNYÁNAK.
(Emlékkönyvbe.) Mese, mese: mit találtam
E világban járván?
Szép ibolyát villámzúzta Délceg cserfa árnyán ; Oroszlánnak felszakított
Kebeléből mézet* -Így elegyít erőt bájjal
Az anya-természet!
(1865. nov. 21.}