Negyven éves a helyi képtár *

Bezárult a XII. Nagyzerindi nemzetközi képzőművészeti alkotótábor

Kettős eseményre telt meg vasárnap délután a nagyzerindi Olosz Lajos Művelődési Ház nagyterme: egyrészt ekkor került sor a tizenkettedik alkalommal megrendezett nemzetközi kép-ző mű vészeti alkotótábor záró kiállítására, másrészt ekkor em­

lé keztek meg ünnepélyesen a helyi képtár megalakulásának 40.

évfordulójára is.

A két eseményt nemcsak a helybeliek tisztelték meg je len lé-tük kel szép számban, hanem arra „ráharaptak” az írott sajtó és az e lek tronikus média képviselői is.

Siska­Szabó Hajnalka köszöntő szavai után előbb a helybeli Ibolya táncegyüttes szilágysági tánca teremtett ünnepi hangulatot, majd Simándi Sándor nagyzerindi polgármester jelezte: helyi ön-kor mány zati erőforrásokból, megyei tanácsi támogatással, hely­

be li magáncégek és magánszemélyek bevonásával mind több tá mo gatást kívánnak nyújtani a művelődési élet fellendítésére, a ha gyo mányok megőrzésére. Bognár Levente megyei RMDSZ­el­

nök, aradi alpolgármester örömét fejezte ki, hogy Nagyzerinden mind több anyagi jut a szellemiségre, így lehet a mostani esemény is nemcsak a község, hanem a régió és a megye magyarságának az ünnepe is. Kiemelte, hogy még Aradon sincs hasonló, kortárs kép-ző művészeti gyűjtemény, ám arra is javaslatot tett, hogy érdemes len ne ennek egy különleges státust teremteni, amelynek révén ha-té konyabban lehetne érha-tékesíteni a község érdekében.

Ezt követően a képtár megalapítói – Fazekas József ötletgazda, Csanádi János, Csáky Barna, Bondár Ferenc és Szabó József –

* Kiss Károly , Nyugati Jelen , 2014. augusztus 12., http://www.nyugatijelen.

com/jelenido/negyven_eves_a_helyi_keptar.php

oklevelet vehettek át „A Nagyzerindi Képzőművészeti gyűjtemény létrehozásáért és a község kulturális életének gazdagításáért”.

A nagy „bölények” közül sorra Fazekas József, Csáky Barna és Csanádi János kapott szót, mindegyikük más-más megközelítésben emlékezve a negyven évvel ezelőttiekre, illetve az azóta be kö vet­

kezett eseményekre, amelyek közül a legfontosabb az alkotótábor újrateremtése és évenkénti megrendezése.

Fazekas József különben erre az alkalomra az otthonában meg-őr zött, a képtárral kapcsolatos valamennyi írásbeli dokumentum má so lataiból állított össze egy igazi, gondolatébresztő válogatást.

Csáky Barna arra hívta figyelmet, hogy – szabadok lévén – él jünk ezzel szellemi értékeink megőrzésében. Csanádi János nem is kevéssé meghatottan ajánlotta: rá kell érezni az élet apró szép sé-ge ire, amelyekre igazi ráadás a művészi szépség nyújtotta élmény.

Szekernyés János temesvári műkritikus értékelésében nem kerülhette meg a 40 éves évfordulót, ennek kapcsán vi szont beszélt az alkotótáborok és a művésztelepek múltjáról, ha gyo má­

nya i ról, a szükségességüket övező vitákról, kitérve ugyanakkor a jelenkori vizuális művészet követelményeire: szemmel és lé­

lek kel látni, modern módszerekkel értelmezni a valóságot! Ami az alkotótáborban – a megadott, a Vissza a jövőbe témakörben – készült alkotásokat illeti, azokat változatos, jó minőségű, jól megkomponált munkáknak minősítette, amelyek kiemelik a dolgok lényegét, és különböző megoldásokkal keltenek fe szült sé­

get, sűrűn ihletődve a helyi élményekből.

A jól sikerült, már­már estébe nyúló rendezvényt Éder Enikő, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház művészének rövid zenés hangulatos összeállítása zárta, amelynek keretében néhány saját szerzeményt (szövegíró Nótáros Lajos) és nemzetközi slágert adott elő Borsos Pál akordeon­kíséretével.

A vasárnapi események alkalmából a szervezők két kiadványt is megjelentettek: az egyik a hagyományos katalógus az éppen ak tu á lis alkotótábor résztvevőiről, a másik – 40 éves a Zerindi Ga lé ria címmel, 2014 – egy szép kivitelezésű album, amely nem­

csak visszaemlékezéseket tartalmaz a négy évtizeddel ezelőtt

mel térnek vissza Nagyzerindre!

Nagyzerind, a 12. alkotótábor

Fokozott érdeklődés előzte meg az idei, sorrendben a 12.

képzőművészeti alkotótábor zárórendezvényét Nagyzerinden.

Mert híre ment a településen a nagy eseménynek: megemlékeznek a falu immár 40 éves képtáráról is.

Vasárnap délután a helyi művelődési otthonban összegyűltek között akadtak olyanok is, akik negyven esztendeje, 1974 má ju­

sá ban ott voltak az első romániai falusi képzőművészeti galéria meg nyitóján. Hogy akkor, a diktatúra legsötétebb időszakában nem volt akármilyen vállalkozás, arról egy nagyméretű pan nón kiállított dokumentummásolatok tanúskodtak. Érdekes ol vas má-nyo kat talált kifüggesztve az, akinek volt türelme böngészni a lap-ki vá gások, jóváhagyások tucatjaiban.

A kezdeményezők közül Fazekas József, Csáky Barna Zsombor és Csanádi János személyesen is beszámolt az akkori e se mé nyek-ről. (Jelen volt Szabó József főgyógyszerész is, aki másokat ha­

gyott beszélni, önmagát nem a szavak, hanem a gyógyszerek em-be rének nevezte.) Ők, de a műsorvezető Siska­Szabó Hajnalka (idén is Vas Enikővel együtt „vezényelte” a tíz napos alkotótábort) többször idéztek azokból a riportokból, tudósításokból, amelyek a különböző hazai lapokban megjelentek. Beke György Bartók szülőföldjén című barangoláskötetében 12 oldalt, a Miért éppen Nagyzerénd? című fejezetet szentelte a Fekete­Körös melletti település szellemi élete leírásának. De „rajta tartotta szemét” a képtáron, sorsának alakulásán Balogh Edgár, Banner Zoltán, Cseke Péter és még sokan mások. Fazekas József összegyűjtött do ku mentumaiban pontos kimutatás van arról, hol, mikor jelent meg írás, mikor hangzott el rádióriport a „nagyzerindi csodáról”.

* Ujj János, Heti Új Szó, Temesvár, 2014. augusztus 15.

mind a 140 jelenkori képzőművész teljes névsora, valamint több mint harminc oldalnyi színes reprodukció.

A 12. alkalommal megrendezett alkotótábor három kontinens hét országából érkezett 17 művészét köszöntötte Simándi Sándor, a község polgármestere, valamint Bognár Levente, Arad helyettes polgármestere.

A művelődési otthon falait, előterét teljes egészében be töl tő alkotásokat Szekernyés János műkritikus, a Romániai Kép ző­

mű vé szek Szövetsége temesvári csoportjának elnöke értékelte.

Meg em lítette a Párizs melletti barbizoni iskola, illetve a hazai nagy bányai iskola alapításának kerek évfordulóit. Kiemelte azt, hogy mit is jelent alföldi környezetben alkotótábort létrehozni, s azt folyamatosan működtetni. A tábor akár műtermekkel, ke men­

cé vel rendelkező művészteleppé is fejlődhetne, ha kellő anyagi tá mo gatója lenne. A lényeg az, hogy így is a nagyzerindi képtár a leg jelentősebb jelenkori kép ző művészeti gyűjtemény egész Arad megyében.

Az idei táborzárást meg nyi tó ként a helyi I bo lya nép tánc cso port fel lé pé se, va la mint zá ró mo mentumként Éder Enikő színművész és Borsos Pál mintegy félórás, saját szerzemenyeikből és örökzöld slágerekből összeállított zenés műsora tette emlékezetessé.

Ujj János:

A Gazsi, Alma Mater

Alapítvány, Arad, 2005.