Egy kis fogódzó: a gesta az európai középkori latin nyelvű tör té
net írásnak a krónikáknál fejlettebb műfaja. A Gesta Ungarorumról (H nélkül) az Új Magyar Lexikonból – más kérdés lenne okait ke
res ni, hogy miért? – meglepően keveset tudunk meg: a magyar tör té netírásban a legrégibb a több középkori forrás idézeteiből rekonstruált munka, amely 109192 körül keletkezett.
Az 1091–92es évekre történő utalást bizonyára maga a meg írója, Győrffy György vizsgálta felül. Eszerint az eredeti okiratot, amely elveszett, szerzője 1186 és 1211 között – kb. nyolcszáz éve írta.
Pais Dezső és Jakubovich Emil a történelmi forrás megírását előbb 1147 és 1152, később az 1141 és 1196 közötti évekre, a má
so latot pedig száz évre rá teszi, míg Horváth János az 1198–1202 években rőgzíti a kézirat születését.
Ugyanilyen vitatott az Országos Széchényi Könyvtárban ta lál
ha tó Gesta Hungarorum szerzőjének kiléte. Egy bizonyos P. dictus ma gis ter – Anonymus, a Névtelen aki Párizsban járt iskolába, a négy magyar Béla király közül az egyik – legvalószínűbb III. Béla (11721196) király – jegyzője volt.
A Gestának – Ruffy Péter szerint – nem a magyar nyelvi, ha
nem a magyar történeti jelentősége a nagyobb.
A latin kéziratos munka elbeszéli a magyarok tetteit, őstörténeti mon dáit. Álmost és a hét vezért, a vándorlást az új haza felé, a hon fog lalást, a kalandozások korát.
Elsősorban nem magyar nyelvemlékként tartják számon, bár számos magyar szót is közöl. Tulajdonneveket, szavakat, kép ző
* Nyugati Jelen, 1996. november 2.
avagy a Bibliotecha Corviniana a legrangosabb uralkodói könyv-tá rakkal versenyző könyvgyűjtemény volt. A vatikáni pápai könyv tár után a kor második legnagyobb kódexgyűjteményével – kb. ezer kötet – rendelkezett.
A néhány nyomtatott könyvet is tartalmazó kéziratos gyűj te
mény corvinákból állott, ugyanis a Hunyadi címerben látható holló (corvus) után Bonfini, a király olasz történetírója a Hunyadiakat a római Valerianus Corvinustól származtatta.
Ezeket a könyveket latin, arab, görög, héber nyelven írták.
U gyan akkor magyar nyelvű kéziratok is voltak és számos magyar tár gyú kézirat is szerepelt latin nyelven, de egyetlen darab sem ma radt fenn.
Mátyás a kor legkiválóbb könyvmásolóival, könyvdíszítőivel, könyv festőivel, könyvkötőivel dolgoztatott, elsősorban O lasz or
szág ban, majd utóbb Budán állíttatott fel könyvfestő és könyvkötő mű helyt.
A kézzel festett szöveget színes kezdőbetűk, indakeretek, mi
ni a túrák díszítik. A corvinák jellemzői a színes címlapok, Mátyás ki rály hollós címere, vagy Beatrix címere, a király vagy a királyné arc ké pe, szimbolikus jelképek (méhkas, hordó, földgömb, ho
mok óra).
A török világ beállta előtti Magyarországon már elkezdődött a Bibliotecha Corviniana pusztulása, szétszoródása – el a ján dé-kozódás, kikölcsönzés, kótyavetyélés révén. II. Ulászló által szá
mos corvina került Velencébe, Bécsbe, idegen fejedelmi ud va
rok ba, magánkönyvtárba. A Miksa császár alapította bécsi udvari könyv tár kialakulása budai corvinákkal kezdődött. Ibrahim török nagyvezér az elfoglalt királyi vár corvináinak egy részét Konstantinápolyba szállíttatta. A török katonák is szereztek meg egy-egy példányt, hogy aztán túladjanak rajta. Ilyen kódex került
* Nyugati Jelen, 1996. november 9.
később Königsbergbe (ma: Kalinyingrád, a Balti tenger déli partján): a Königsbergi Töreidék és Szalagjai, amely a XIV. sz.
derekáról származik.
E nyelvemlékünk két részből áll: az első 9 soros csonka Mária
lefordítás (Mária dicséret), és a második rész, a szalagok 21 egész és 34 félsornyi szövegtöredék.
A Magyar Nemzeti Múzeum egyik tájékoztatója szerint a Bi-bli otecha Corviniana ezer vagy ezervalahány kötetéből a hiteles cor vinák száma a világban „alig haladja meg a 170-et”.
Ezek közül – a nagy könyvtárak számára – belföldi és külföldi vásárlással, árverésen történő vásárlással, ajándékozással és az első világháborút lezáró békeszerződés alapján visszaszereztek, visszakaptak negyvenhat corvinát.
A könyvnyomtatás
*Az európai szedésnyomás feltalálása és első tökéletesítése Johannes Gutenberg (1394 és 1399 között – 1468) német nyomdász nevéhez fűződik, aki 1455ben megjelentette a Gutenbergbibliát.
Az 1455. évre szóló „Turkenkalender”ben (a török ve sze de
lem re figyelmeztető kalendárium), mint nyomtatványban először esik szó Magyarországról.
Tizennvolc évet (1473ig) kellett várni a latin nyelvű első nyom-ta tott magyar könyv – Chronica Hungarorum (Budai Krónika) – megjelenéséig, amely a Rómából Mátyás király udvarába hívott, magyarországi nyomdaalapító Andreas Hess – Hess András nevéhez fűződik.
1973ban – az ötszázadik évfordulón – a Magyar Helikon Ki a
dó díszkötésben jelentette meg a mű hasonmás kiadását és magyar fordítását.
Íme, a nyomtatott könyv előszavában – Horváth János for
dí tá sában – hogyan mesél Hess András a választott kézirat ki-nyom tatásáról: „Óriási és sok napot igénylő munkát vállaltam magamra, tudniillik Pannónia Krónikájának kinyomtatását, te hát olyan munkát, amely hitem szerint minden magyar ember szá
má-* Nyugati Jelen, 1996. november 16.
ve ze test és emlegetésre méltót talál benne; ha pedig megismeri, hogy azok némely dolgot nem szerencsésen intéztek, ezen okulva, óvakodjék tőle.”
Az eredeti Chronica Hungarorum feltételezhetőleg négyszáz pél dányban jelent meg, ebből kettőt Őriznek Magyarországon (egyetegyet a budapesti Egyetemi Könyvtárban és a Széchényi Könyvtárban).
Az első magyar nyelvű nyomtatott könyv – Sylvester János:
Új Testamentum – Nádasdy Tamás főúr sárvári (Vas megye) nyomdájában jelent meg, 1541-ben.
Az Új Testamentum 22 eredeti példányáról tudunk – 6 Ko lozs-váron, 1 Gyulafehérváron található.
A címlapon olvasható, hogy ez a mű „az Görög és Diák nelwból” fordítatott, „magar nelwen” jelent meg, mégpedig a
„Magar nipnek ... ippülisire”.
A rovásírás
*Ha ezt az írást úgy tartjuk számon, hogy éles szerszámmal vés-ték, fába, kőbe, nedves agyagba, akkor az Ókori Keleten használt ékírás, vagy a germánok rúnaírása is az.
A pogány magyarság körében a rovásírás általánosan elterjedt volt, azonban a kereszténység, a latin nyelv, s a latin betű tér hó dí
tá sával háttérbe szorult.
A negyvenhét jelből, betűből álló, sajátosan magyar írást ro
vás botra, rovókéssel, jobbról balra haladva metszették, vésték.
Az egyik lexikonunk szerint a rovásírás a türk írással rokon, né hány jelét a görög, illetve a glagolita írásból kölcsönözték. Sok-szor nem jelöli a magánhangzókat, és nemcsak betű, hanem szó
tag jeleket is használ.
* Nyugati Jelen, 1996. november 23.
Irodalmi úrmutató: Ráduly János – Nemzeti kincsünk a rovásírás
Idővel a régi „pogány” írásjeleket üldözni kezdték, volt olyan va ti ká ni utasítás, amely előírta, hogy a magyarok, a székelyek s a ku nok által használt régi magyar betűket nem szabad használni, ta ní tani, a pogány betűs feliratokat pedig meg kell semmisíteni.
Mátyás király történetírójától, Bonfinitől tudjuk, hogy a rovásírás a XV. században általánosan elterjedt volt, s Bárczi Géza szerint „ittott Székelyföldön” méga XVII. sz.ban is használták, nemhiába emlékei javarészt az 14501550 közötti évekből maradtak ránk a Székelyföldön s az ország más vidékein is.
Ilyen emlék a Luigi Ferdinando Marsigli olasz hadmérnök – aki a XVII. sz.ban Erdélyben járt – által felfedezett Bolognai Rovásnaptár (Székely öröknaptár), amelyet a Bolognai Egyetemi Könyvtárban őriznek, amiben rovásírással örökítették meg a naptári szenteket és a naptári neveket.
Másik ilyen nyelvemlékünk a Konstantinápolyi Felirat, amelynek jeleit – Ruffy Pétertől tudjuk – Thomson Vilmos és Sebestyén Gyula fejtette meg:
„Ezer ötczáz tizenöt esztendőben írták eszt. László kirrály öt követét váratták it.
Bilaji Barlabás kető esztendejik it valt. Nem tőn császár.
Keteji Székel Tamás írta inet Szelimb török császár itet bé száz lóval.”
Az első három mondat érthető, a Nem tőn császár annyit jelent, hogy a császár (a szultán) semmit nem tett érdekükben, és végül Ezt Keteji Székel Tamás írta innen. Őt Szelimb török szultán tette be (székelyesen bé) az istállóba száz lóval.
Ilyen jel le gű nyelv em lé künk még: a szé kely der zsi ro vás í rá sos tég la, a ka rá csony fal vi to rony fel i rat, a ni kols burg i ro vás á bé cé.