Nedves eljárások

Az elmúlt két évtizedben – Európa szerte – igen dinamikusan terjed az állattartó telepeken keletkező trágya hasznosítására az ún. nedves eljárás.

A fogadó egységben (kezelő épület) többféle technológiai eszköz is lehetséges, pl. speciális, aprítókéses keverők, aprítókéses szivattyúk, fertőzést jelentő anyagok esetén sterilizáló egységek (autokláv), zsír és olaj tárolók, stb. A keverőkkel 10-12% szárazanyag-tartalmú trágya és egyéb szerves anyag (szilázs, szárító és tisztítóüzemi hulladékok, zöld növényi maradványok, stb.), aprítása, homogenizálása, szállítása és keverése is megoldható. A magasabb szárazanyag tartalmú trágya hasznosítása kisebb fermentor térfogatot igényel. A keletkező biotrágyát 180 napos tárolás után a termőföldön tápanyag-utánpótlásra hasznosítják. A technológia elsősorban a híg sertés és szarvasmarha trágya és az ezzel együtt kezelt magasabb szárazanyag-tartalmú biomassza hasznosítására alkalmas.

11.6. ábra. Az állattartó telepekhez gyakran alkalmazott megoldás

A keverő és előtárolóban az erjesztésre előkészített anyagot a reaktorba szivattyúzzák (töltik), ahol külső vagy belső fűtőberendezéssel (hőcserélőkkel) az anyagot 35-37˚C-ra melegítik fel, miközben folyamatosan keverik, azért, hogy a teljes tömegben azonos hőmérsékleti viszonyok álljanak elő. A megfelelő hőmérséklet és összetétel hatására a baktériumok élettevékenysége megindul, s ennek során metánt termelnek.

A gáz az erjesztett anyag fölötti zárt un. gáztérben gyűlik össze. Az erjesztés időtartalma 4-6 hétig tart, ez idő alatt a kinyerhető gáz 30%-a az első reaktorban (a leginkább gazdaságos 2 reaktoros kivitelnél) képződik. Ezen idő elteltével az anyag a második reaktorba szivattyúzható át, és ott folyik a további erjesztése. Ami ugyancsak 4-5 hétig tart.

Az átszivattyúzott anyag helyére új „masszát‖ töltünk az egyes reaktorba, és a keverést valamint a felfűtést folytatjuk. Mindez addig folytatódik, amíg mind két reaktor a kellő töltöttséget el nem éri. Az első reaktorban a szubsztrátum baktériumos dúsítása a második reaktorból visszaszivattyúzott magasabb baktérium tartalmú anyaggal történik.

A második tartályban a hígítás következtésben az anyag szerves anyag tartalma 7%. Ebben a reaktorban, az anyag fölött a gáztérben ugyancsak mintegy 60% metán, 30-32% CO2, és 4-5% vízgőz gyűlik össze.

Gyakorlatilag ezen anyag nevezhető biogáznak.

A gáz a reaktorok zárt teréből az un. gáztárolóba kerül át.

A második reaktorba kierjedt anyag a tároló egységbe jut, amelynek térfogata az üzem kapacitásának megfelelően 6 hónapig képes ezen un. kierjesztett szubsztrátum, azaz „hígtrágya‖ tárolására, melynek szárazanyag tartalma 3-4%. E tároló is zárt, az előzőkhöz viszonyítva azzal a különbséggel, hogy a borítása légzáró műanyag fólia.

A tároló borítása több ok miatt is fontos:

• 3-4% gáz itt is képződik, amely a zárt térből ugyancsak a tárolóba elvezethető.

• az anyag nem oxidálódik, aerob erjedés nem következik be,

• nem férhetnek hozzá rovarok, legyek, stb., és

• nincs emisszió, amely a környezetet bármilyen formában is befolyásolná.

E tároló is elv van látva keverő berendezéssel, amely megakadályozza az anyag rétegződését, osztályozódását.

Minden kitárolás előtt működtetik, hogy a szállító járművekben a teljes összetételt prezentáló összetételű anyag kerüljön. Az anyag talajerő visszapótlásra kiválóan felhasználható, alapvető jelentősége, hogy nincs emissziója (nem büdös), és semmiféle anyagot nem tartalmaz, amely a növénytermesztésre bármilyen befolyással is bírna.

Lehetőség van ezen anyag víztelenítésére, centrifugálással a nedvesség tartalmának csökkentésére, ami előnyös azon szempontból, hogy csökken a kiszállítás költsége, hiszen nagyobb koncentrátumú anyag kerül kiszállításra, a híg leválasztott rész pedig a reaktorokba, mint hígító anyag visszatáplálható. A szilárd (35-38 % szárazanyag tartalmú rész komposztálható.

A nagyobb szennyvíztisztító telepeken évtizedek óta alkalmazzák az un. folyékony biogáz előállító technológiát.

A telepen kívülről érkező víztelenített iszapokat konténerben az erre a célra kialakított szállító járművek szállítják a biogáz telepre. A konténereket szállító járművek egyenesen a fogadó állomás, fogadó garatjába ürítik az iszapot. A fogadó garat mozgatható tetőszerkezettel van lezárva, mely az ürítés után azonnal vissza-zárul. A garat feletti tér rá van kötve a biológiai szagtalanító állomásra.

A fogadó garatokból a víztelenített iszapot a garat aljába épített csigák az u.n. tömő szivattyúba továbbítják, mely ezt az iszapot a homogenizáló tartályba nyomja, ahol azt a telepi fölös iszappal, a homogenizáló tartály keverője összekeveri, hogy elérje a rothasztáshoz szükséges 5 -7 %-os koncentrációt.

11.7. ábra. Alacsony szárazanyag tartalmú un. folyékony eljárás, főként szennyvíztelepek részére

A biogáz gázmotorban elégetve villamos- és hőenergia-termelésre hasznosítható. A fermentáció során a patogén baktériumok és gyommagvak elpusztulnak, így a mezőgazdaság számára kiváló, tápanyagban gazdag biotrágya jön létre.

A gáztároló és a fermentorok között a gáz vezetése földbe fektetett műanyag csővezetékeken történik. A fermentorokban a gáz hőmérséklete 30-35˚C, amely csövekben a talajhőmérsékletére hűl (nyári, téli időszaktól függően 1-2, ill. 8-15 ˚C (tél, nyár). A jelentős hőmérséklet különbség hatására a vízpára kondenzálódik, kicsapódik, és a csőben összegyűlik. A csövek megfelelő lejtése révén meghatározott helyre kerül elvezetésre, és összegyűjtésre. E megoldás jelenti „gáz kiszárítását‖, „vízpára mentesítését‖.

A gáz kis mennyiségben tartalmaz kén-dioxidot, ez kisebb berendezésekben azzal csökkenthető, hogy időszakonként a reaktorokba levegőt pumpálunk, s a redukció hatására a kén a reaktorban a szubsztrátum alsó részére süllyed le, és innen az átvezető csöveken a tárolóba kerül. Nagyobb berendezéseknél fizikai, vagy kémiai abszorpciós kéntelenítő berendezéseket, membránokat, molekuláris szűrőket, stb. alkalmaznak. Tehát a motorokba minden időszakban 100 ppm térfogat egységnél kevesebb kéntartalmú gáz kerül, amely a tűrés hatás alatt van és a motoroknál káros hatást nem fejt ki, de az égést követően sincs káros kibocsátás, nem keletkeznek kénes savak, kéntartalmú vegyületek.